Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-12 / 111. szám

Kozmosz—I 118 ! Moszkva, (TASZSZ): Tüntetések olasz nagpáfosekljan A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL Uj moszkvai szálló Szerdán a Szovjetunióban Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz—118 jelzésű mesterséges holdat, hogy a rajta elhelyezett műszerei? segítségével folytassák a TASZSZ által 1962 március 16-án bejelentett űrkutatási programot. A szputnyik kör alakú pá­lyán ker'ng a Föld körül, körülbelül 640 kilométerre a Föld felületétől. Pályasík­jának az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 65 fok. A szputnyikon elhelyezett berendezés kifogástalanul működik. A koordinációs számítóközpontban folyik a beérkező adatok feldolgozá­sa. BÉCS: A kozmikus térség kuta­tásával foglalkozó nemzet­közi kongresszus részvevői a szerdai ülésen nagy ér­deklődéssel hallgatták Bla­gonravov akadémikusnak a szovjet küldöttség vezetőjé­nek beszámolóját. Hasonló érdeklődéssel fogadta a kongresszus a Luna—10 re­püléséről közölt részleteket. RÓMA: Marcos Ussia Urruti — Coechiat Spanyolország va­tikáni nagykövetségének egyházügyi tanácsosát, akit 43 nappal ezelőtt elrabol­tak, a rendőrség jelentése szerint szabadon bocsátot­ták. Elrablói egy levélben ki­jelentették, abban a re­ményben engedik szabadon a tanácsost, hogy ez a lé­pés elősegíti a spanyol po­litikai foglyok kiszabadítá­sát. VARSÓ: Alekszandar Rankovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága titkára vezetésével kedd este jugoszláv párt- küldöttség érkezett Zakopa­néba. A jugoszláv vendége­ket a Le Ryel—csehszlovák határon Krakkó város párt­ós tanácsi vezetői fogadták. HANOI: Az Emil Bodnaras vezet­te román párt- és kormány- küldöttség kedden este vacso­rán vett részt Pham Van Dong miniszterelnöknél. A vacso­rán Ho Si Minh elnök is megjelent. Szerdán a kül­döttség befejezte hatnapos baráti látogatását és eluta­zott a vietnami demokrati­kus köztársaságból. Róma, (MTI): Az olasz építőipari mun­kások és mezőgazdasági dolgozók szerdán nagy­szabású tüntetést rendez­tek Rómában és más olasz nagyvárosokban. Milánóban különösen nagyszabású tüntetés zajlott le. A vá­rosban több ezer munkás rendezett tüntető felvonu­lást, hogy ily módon jut­tassa kifejezésre eltökélt szándékát a béremelések és a munkaidő csökkentésének kivívására. Hasonló mun­kásmegmozdulásokra ke­rült sor a dél-olaszországi Brüsszel (MTI): Az európai gazdasági kö­zösség miniszteri tanácsa csaknem 20 órás, igen kemény alkudozás után megállapodásra jutott a közös agrárpolitikai pénz­ügyi szabályzatának kér­désében. Szerdán, hajnali három óra tájban jött létre a kompromisszumos meg­egyezés, amely lényegében az alábbiakban összegezhe­tő: 1968. július 1-én meg­szűnnek a vámilletékek mind az ipari termékekre, mind a mezőgazdasági ter­mékekre vonatkozóan a kö­zösség hat országa között. Bonn, (MTI): Az elűzöttek szövetsége nevű revansista csúcsszer­vezet központjában nagy­ban folynak az előkészüle­tek a szombaton délulán Bonnban rendezendő nagy­gyűlésre. A revansista szervezetek központjának közlése szerint e nagygyűlé­sen előreláthatólag százezer ember vesz majd részt, kü­lönvonatok és valóságos autóbuszkaravánok szállít­ják majd a részvevőket az NSZK különböző részeiből Bonnba. Nyilván összefüg­gésben áll e nagyszabású revansista tüntetés előké­születei által felidézett hangulattal, hogy szerdára virradó éjszaka ismeretlen tettesek hatalmas horogke­reszteket mázoltak a bonni Cosenzúban több mint tíz­ezer építőipari munkás részvételével. Rómában több ezer munkás vonult fel a közmunkaügyi mi­nisztérium épülete, vala­mint a gyáriparos szövet­ség székháza elé. Hasonló megmozdulások voltak Fi­renzében, Bariban, Nápoly­ban, Bolognában és Livor- nóban. Az olasz főváros ut­cáin — az építőipari mun­kások tüntetésével egyide­jűleg — 15 000 földmun­kás, felesbérlő és egyéb mezőgazdasági dolgozó is tüntetett a kormány gazda­ságpolitikája ellen. A legvitatottabb kérdés­ben, az egyes tagállamok­nak a közös alaphoz való hozzájárulása kérdésében az alábbi megegyezés született: a közös alap bevételeinek 32 százalékát Franciaország fe­dezi. Nyugat-németországra 31.2 százalék, Olaszországra 20.3 százalék. Hollandiára 8,2 százalék, Belgiumra 8,1 százalék és Luxemburgra 0,2 százalék hárul. A fő pontokban történt megállapodás értelmében természetesen számos rész­letkérdés vár tisztázásra, de a szerdai megállapodással a hatok túljutottak a hét hó­napig tartó válságon és a holtponton. törvényszék főbejáratának üvegajtajaira. Ugyanakkor Münchenben a volt SS-ek Hiag nevű szervezete bejelentette, hogy május 21-én a müncheni Bürger Bräuk'ellerben tar­tandó gyűlésen ünnep­li meg megalakításá­nak 15. évfordulóját. A volt dachaui foglyok szervezete azzal a kéréssel fordult a müncheni rendőrfőnökhöz, hogy tiltsa be ezt a provo­kációs jellegű gyűlést, mert a müncheni Bürger Brä­ukeller a náci moz­galom egyik kiindulópontja volt, s a nácik szemében ma is valóságos „kegyhely­nek” számít. A bajor ható­ságok azonban nem voltak hajlandók betiltani a nyílt náci propaganda jegyében szervezett gyűlést. Horogkeresst a bonni törvénysissókon Brüsszelben Moszkvában idén adják át a Rosszija-szálló két épüle­tét. Ez lesz Európa egyik legnagyobb szállodája. A lakosztályokban teljes a komfort. A szobákban ízlé­ses bútorok, beépített szek­rények és műanyagszőnye­gek. Minden feltételt megte­remtettek itt ahhoz, hogy Moszkva vendégei zavartala­nul dolgozhassanak és pi­henhessenek. Mindegyik épü­letben — négy lesz — más az alapszín és ennek megfe­lelően választották ki a bú­torgarnitúrát. A nyugati épület „arany” éttermében a táncparkett a híres palehi mesterek lakk- festéses dobozainak fedelére emlékeztet. Az óriási abla­kokból pompás kilátás nyí­lik a Kremlre. A film- és hangversenyte­rem befogadóképessége 3000 néző. A fekete bársonyfala­kat és a vörös plasztikkal burkolt portálokat az orosz klasszikus irodalom és zene alkotásait megörökítő pan- nók díszítik. Moszkvában a szállodai he­lyek száma három éven be­lül körülbelül egyharmaddal növekszik meg. Megnyitják a National-szálló új épületét és a KGST-hotelt. a Barát­ság-szállót. Felépül a Moszk- va-szálló második része és egy 29 emeletes szálló az át­utazók számára. A Rosszija szálló. Egy erkélyes, kétszemélyes szoba belseje A Rosszija-szálló nyugati épületének előcsarnoka. (Terv) Retüiiviili állapot és éj elnök Guatemalában A guatemalai kongresszus kedden este új köztársasá­gi elnököt és alelnököt ne­vezett ki, néhány órával az­után pedig a távozó katonai diktatúra kihirdette az ost­romállapotot. A törvényhozás Julio Ce­sar Mendez Montenegro 50 éves jogász professzort ne­vezte ki elnökké, az új al- elnök pedig Clemente Mar- roquin Rojas, a La Hóra cí­mű lap igazgatója lett. Mendez Montenegro a Gu­atemalai Forradalmi Párt nevű centrista csoportosu­lás színeiben indult a vá­lasztásokon. Pártja az 55 mandátumból 30-at hódított el, mint elnökjelölt azon­ban nem tudta megszerezni az abszolút többséget, s a guatemalai alkotmány ér­telmében így a kongresszus Választotta meg a magas tisztségre. A törvényhozás már a választások utáni új összetételben szavazott. A március 6-án megtartott or­szágos választásokon az el­lenzéki Mendez Montenegro a jobboldali katonai dik­tatúra jelöltjeit ütötte el a győzelemtől és különböző társadalmi és gazdasági re­formokat helyezett kilátás­ba. Az új elnök mandátu­ma négy évre szól és július 11-én lép hivatalba. A hírügynökségek Mendez Montenegrót politikai újonc­nak nevezik és emlékeztet­nek rá, hogy pártjának ve­zetését tavaly vette át, ami­kor bátyja, Maria Monteneg­ro, állítólag öngyilkosságot követett el. Enrique Peralta Azurdia, a távozó katonai junta vezére, aki 1963 márciusában állam­csíny révén jutott hatalom­ra, néhány órával a kong­resszusi döntés után 30 nap­ra ostromállapotot hirdetett ki. A döntést a régi kabinet hozta meg és hivatalosan semmivel nem indokolták. Az ostromállapotot — hír- ügynökségi jelentések sze­rint — azzal kapcsolatban hirdették ki, hogy a föld alatti ellenzéki mozgalom a múlt héten elfogott és is­meretlen helyre szállított két magas rangú kormány- tisztviselőt. A szervezet kö­zölte, hogy csak úgy hajlan­dó szabadon bocsátani a tú­szokat, ha a junta is sza­badon enged 24 baloldali politikust, akiket a választá­sok előtt néhány nappal hur­coltak el. A kétszer is meg­hosszabbított ultimátum kedden este járt le. A kor­mány azt állítja, hogy az el­tűnt politikusok nincsenek börtönben. Nem hivatalos ér­tesülések szerint a baloldali személyiségeket a junta meggyilkoltatta. wiH&i titka (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki: 26. — Nehézségek?... — rá­gyújtott, néhányszor bele­szívott a cigarettába, le­tette a hamutartó peremé­re, de nem oltotta el. — — Mondjuk így, ezredes polgártárs, fejjel döngejük a falat. Ez, szerintem sok­kal inkább jellemzi ezt a helyzetet. Az ezredes hallgatott. A beszélgetés menete épp olyan volt, mint annak ide­jén Sobeckivel. Ha babo­nás lenne, ezt rossz jelnek érezhetné. De nem volt ba­bonás. Csak mégis... So- becki sokkal harciasabb alapállást vett fel, de vég­eredményben... Még most sem lehetett tudni, élve marad-e, és a mérgezés gyanúját nem tudták el­oszlatni. A kórház halogat­ta a végleges diagnózis kiadását. Talán hiányzott nekik valamilyen ana­lízis és kiegészítő vizs­gálat. Mit tudnak egyál­talán ezek az átkozott lódoktorok! Amikor bon­coláskor felvágják az em­bert és mindenbe beledug­ják az orrukat, akkor ta­lán igen, de így... Végre félbeszakadt a kellemetlen hallgatás: — Milyen tervei vannak az előbbre jutáshoz doktor? Kostrzewa összerezdült, mint akit gondolataiból ki­mozdítottak. — Előbbrejutás? Minde­nek előtt azokat szándé­kozom tanulmányozni, akik egyelőre elérhetetlenek: Golikot és Rolskit. Talán leginkább az utóbbiért vá­gyakozom. Mert a kassza­fúró polgártársat részben már ismerjük, azonban a mé- lyentisztelt igazgató úr sze­mélye még teljesen tiszta lap számunkra. Csak az a bökkenő, hogy merre ke­ressük? — Megtaláljuk. — Meg. De mikor? XIX. Rolski letette a még ki nem hörpintett poharat. A szesz nem ízlett neki. Sem­mi sem ízlett. A szomszéd asztaltól egy kifestett nőcs- ke szeme egyértelműen megcélozta. Egészen tűr­hető, csak ne lenne ilyen a hangulata, élne is a lehető­séggel. De most? Fontos dolgok foglalkoztatták. Po­kolian fontosak. Meg kü­lönben is, hülye egy hely­zetben van. Varsóban kel­lene lennie, arról azonban szó sem lehet, hogy ott mutatkozzék. A ház tele spiclivel, a levelet is rög­tön megszimatolnák. Ak­kor egyszerűbb egyenesen a rendőrségnek írni. Ki kell várni a végét. Csak az a liba ne fecsegne! Hülye. Hogy ennek a Rudynak épp ilyent kellett fognia! Mit látott ebben a nőben? Per­sze, egy éjszakára szükség esetén elmenne. De mind­járt megnősülni? Szerencsé­re nem tud mindent. Rudy... Poharából felhaj­totta a maradék vodkát. Amikor újra megtöltötte, megállapította, hogy re­meg a keze. A fenébe! Há­tában a tőr, s ezzel az ügy el van intézve. Elintézve. Igen is, nem is. Majd ki­derül. Üjabb korty vodka. Ez egyáltalán nem is olyan egyszerű. Egy hi­bás lépés és kész a tel­jes lebukás. Nem szabad túl sokáig egyensúlyozni a szakadék szélén. Megtörölte a homlokát. Fullasztó érzés... Látszólag szegénység van nálunk, még­is foglalt minden asztal... Vodkára mindig találnak pénzt az emberek. A nőcs- ke majdnem kiugrott a bőréből, hogy magára von­ja a férfi figyelmét. No, no, aranyoskám! Ez az em­ber mást forgat a fejében. Van neki elég gondja. A férfi a helyiség másik sarkába pillantott. Ki ez a magányos alak ott, sportzakóban? Talán már látta ebben a koszos kis­városban. Csak nem őt kö­veti? Minden lehetséges. Ha az ember záptojással bá­nik, bármelyik összetörhet és akkor bűzlik az egész üzlet. Itt ez a Rudy-féle ügy... A verejték még job­ban kiverte a homlokát: nem volt biztos abban, hogy ezt csupán a terem hőmérséklete okozza. Biz­tos, hogy ilyen helyzetben nehéz megjátszani a hőst. A zongora lusta, monoton hangja nehezen legyőzhető álmosságot varázsolt elő. Rolski energikusan meg­rázta a fejét. Elég. Észnél kell lenni, mert ki tudja... Már hat óra van. El kel­lene menni a Lakowa ut­cára, vagy mit is tegyen )iát? Ez sem túlságosan biztos üzlet. Nem szerette az olyan közvetítőket, aki­ket nem ismert jól. Nehézkesen felállt. Itt az idő. Az ilyen fajta ügyben a pontosság jelentette a biztonság egyetlen alapfel­tételét. Ki tudja, nem kell-e kilométereket meg­tennie? A gödrös úttest nem elsősorban a főváros monopóliuma. Kifelé menet a sarki asz­talra pillantott. Nem, fel sem emelte a fejét a pa­sas! Ügy ült, hogy látni sem lehetett az arcát. Kü­lönben is, mit számit az, hogy esetleg már látta va­lahol? Ebben a kis por­fészekben úton-útfélen egy­másba botlanak az embe­rek. Nincs miért ideges­kedni. Miután beült a kocsiba, még egyszer a helyiség be­járatára nézett. Minden rendben. De valami még­sem volt tiszta. Világos, hogy nem a néhány po­hárka miatt. Ivott ö már nem ennyit és nem volt semmi hatása. De most... Előérzet? Talán ez a cím is valami ocsmány csapda lesz? Akkor is elmegy. Na és aztán — fordított egyet a sluszkulcson — „business is business”. Ri­zikó nélkül nincs üzlet. Csak ez a Rudy-ügy ide­gesíti. XX. Megálltak. Egy kocsi szabálytalanul parkolt. A rendőr kérdőn nézett a szakaszvezetőre. Elvégre ő volt a két fős járőr pa­rancsnoka és neki kellett döntenie. — Elvegyük a betétlap­ját? A szakaszvezető vállat vont. — Van kedved várni, amíg visszajön? — muta­tott a sártengerbe süppede- ző alak felé. — Elég baja van így is. Gondolta, át­megy a kocsival, de itt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents