Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-11 / 110. szám
Lövöldözés Saigon belvárosában! Az amerikaiak elismerték a gáz használatát Bumedien nyilatkozata a Paris-Matsch-ban fűzte hozzá. Indonéziai jelentés vivő kedden elismerte, hogy a kambodzsai határ közelében lezajlott dzsungelharcokban az amerikai gyalogság gázfegyvert használt. A szóvivő cáfolta azonban, hogy olyan gázfegyvereket vetettek be, amelyek émelyítő hatást okoznak — s bizonyos esetekben halált. Azt mondotta, hogy angol gyártmányú könnygáz-gránátokat használtak csupán. Ennek a nyilatkozatnak ellentmond a UPX hírügynökség jelentése, amely szerint ismeretessé vált, hogy amerikai harci repülőgépek 12 tonna súlyú, émelyítő hatást előidéző gázt vetettek be a kambodzsai határkörzetben. A Reuter megjegyzi: a gázfegyverek alkalmazása Dél-Vietnamban általános jelenség, bár tavaly tömegméretű tiltakozás robbant ki a genfi konvenciók megsértése ellen. Román—vietnami tárgyalások Bukarest, (TASZSZ): Hanoiban május 9-én folytatódtak a román pártós kormányküldöttség, valamint a vietnami párt- és kormányküldöttség tárgyalásai — jelenti az Agerpres tudósítója Hanoiból. A román vendégek délután felkeresték a Hanoi peremvárosában lévő légel- háritó alakulatot. Az alakulat katonái és tisztjei melegen üdvözölték a román nép küldötteit és a parancsnok meleg köszönetét fejezte ki a román népnek a vietnami nép harcához nyújtott támogatásért és segítségért. Ezután a vietnami csapatok katonai gyakorlatot tartottak!. Werner Graff: Bonn és a plutonium PEKING Az Üj-Kína hírügynökség közli, hogy május 9-én pekingi idő szerint 16,00 órakor Kínában, az ország nyugati területei felett sikeres nukleáris robbantást hajtottak végre, amely — mint a közlemény mondja — „termonukleáris anyagot tartalmazott”. WASHINGTON Robert Kennedy az eme- rikai szenátusban mondott beszédében kijelentette, hogy a forradalom elkerülhetetlen Latin-Ameriká- ban. Ezt az Egyesült Államok sem tudja megakadályozni, legfeljebb irányítani. Az amerikai kormánynak azt vetette a szemére, hogy nem hajlandó tárgyalmi az általa kommunistának minősített személyiségekkel, akik Kennedy szerint „nem kommunisták, hanem nacionalisták”. BONN I Hétfő este a parlamentben képviselt pártok vezetői a bonni kancellári palotában megtartott tárgyalásukon megállapodtak abban, hogy egy héten belül törvényjavaslatot dolgoznak ki, amely lehető- vé teszi, hogy az NSZEP képviselői a letartóztatás veszélye nélkül részt vegyenek az NSZK-ban megrendezendő gyűléseken. A törvényjavaslatot Ernst i Benda CDU-képviselő és az SPD javaslata alapján dolgozzák ki. NBTO-országok tanácskozása Párizs, (MTI): A NATO-országok képviselőiből álló munkacsoportok párizsi tanácskozásaik során befejezték vizsgálódásaikat arról, milyen messzire ható katonai, gazdasági és politikai következményekkel jár De Gaul- le-nak a NATO-ból való kivonulással kapcsolatos terve. Megbeszéléseikről a munkacsoportok előzetes jelentéseket készítettek, amelyeket átadnak a 14 országnak a NATO állandó tanácsában részvevő nagykövetének, akik ennek alapján készítik el javaslataikat külügyminisztereik számára. A külügyminiszterek június 6-tól 8-ig — ezúttal már francia kollegájukkal egyetemben — ülnek össze Brüsszelben a NATO miniszteri tanácsának rendes évi tavaszi ülésszakára. Saigon (MTI): Kedden reggel fél hétkor, amikor rövid időre elállt a monszunzápor és az emberek megindultak munkahelyükre, Saigon belvárosában fülsiketítő robbanás hallatszott és a levegőbe repüli Suzi Wong női divatszalonja. A robbanás körülményei — mint nyugati hírügynökségek jelentik — teljesen zűrzavaros. Az üzleti negyedben néhány perccel a robbanás után elszabadult a pokol. Az amerikai katonák és katonai rendőrök özönlöttek el minden irányból az útkereszteződést és vaktában félórás, pusztító lövöldözésbe kezdtek, miközben a járókelők kétségbeesve kutattak búvóhely után. Egy amerikai ezredes az AP tudósítójának később elismerte, hogy a tábori csendőrség pánikba esett. A gépPárizs. (MTI): A Paris-Matsch e heti számában interjút közöl Bumedien ezredessel. Bumedien kijelentette, nincs szó arról, hogy kormánya változtasson a korábbi szocialista célkitűzéseken. „Az algériai nép — mondotta — a szocializmust választotta, vagyis a gazdasági fejlődést a társadalmi igazságosság és törvényesség keretei közt. Senki sem helyezkedhet szembe a népnek ezzel a kívánságával.” Hozzáfűzte, több évre lesz szükség, amíg „valóban szocialista rendszer” lesz Algériában. Az első időszakban a kormány kénytelen igénybe venni idegen beruházásokat, de gondoskodik arról, hogy a külföldi tőke ne veszélyeztesse a társadalom szocialista struktúráját, min- denek'előtt a nagy termelő- eszközök társadalmi tulajdonát. Az algériai kormányfő hangsúlyozta, hogy a legközelebbi feladat a földreform megvalósítása. Ez év végéig eltűnnek az utolsó nagybirtokosok Algériában. pisztoly- és revolvergolyók csak úgy záporoztak a házfalakra és a járdára, s egyéni akciókat lebonyolító amerikai katonákat lehetett látni, akik minden mozgó célpontra tüzet nyitottak. Éppen a közelben haladt el egy munkásokkal zsúfolt nyitott tehergépkocsi. Az amerikai golyók ezt is végigpásztázták és áldozatokat szedtek a sikoltozó tömegből. Az utcán patakokban folyt a vér. Jelentések szerint azok. akik a repeszaknát felrobbantották, már jóval azelőtt elmenekültek, hogy az amerikai katonák elkezdték a lö - völdözést. Hivatalos közleményt még mindig nem adtak ki az áldozatok számáról. Nyugati hírügynökségi jelentések úgy tudják, hogy az amerikai golyózáporban öten haltak meg és huszonötén szenvedtek sebesüléseket. Egy amerikai katonai szóÜjságírók Ben Bella sorsa iránti érdeklődésére felelve Bumedien kijelentette, hogy Ben Bella sorsa a forradalmi tanácstól függ. „Álláspontunkban és döntéseinkben nem várható semmiféle változás. Mindennek eljön a — maga ideje” — mondotta. Ait Ahmeddel kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy nem lehet szó megbocsátásról vagy kibékülésről. Ait Ahmed sok algériai hazafi halálát okozta. Közte és köztünk! túl Sok a holttest — Djakarta, (MTI): Amir Machmud, a dja- kartai helyőrség parancsnoka kedden bejelentette, hogy a hatóságok „kommunista összeesküvést” lepleztek le. Az állítólagos összeesküvők „meg akarták ölni Suharto altábornagyot és magát Machmudot.” Az állítólagos összeesküvés leleplezését bejelentő parancsnok — az Antara részletes jelentése szerint — azonnal filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozott és a kommunisták teljes eltüntetését követelte Indonézia közéletéből, mert — mint mondotta — az indonéz szocialista társadalom megteremtéséhez „teljesen felesleges Lenin vagy Marx tanításaihoz folyamodni, hiszen az Iszlám bőséges útmutatást tartalmaz a szocf>íz- mus megvalósítására vonatkozóan .. Közismert, hogy nagy számú nyugatnémet tudós és technikus dolgozik olyan nemzetközi állami monopo- lisztikus „atomtársulásoknál mint az Európai Atomközösség, az Európai Tudományos Együttműködési Szervezet, az Európai Atomfórum, vagy az Európai Atomkutátási Szervezet Tanácsa. Az NSZK gyárosai igen sok atomtitok birtokába jutottak. A Frank- furteer Allgemeine Zeitung már 1962-ben megállapíthatta: Nyugat-Németország az atomkísérletekben közeledik a nemzetközi színvonalhoz. A nyugatnémet atomkutatások lendületét elbírálhatjuk azokból a tényekből, amelyeket az Atomwirtschaft című düsseldorfi folyóirat egyik szemléjében közöl. Már 1964-ben 17 nyugatnémet és nyugat-berlini főiskolán folyt elméleti munka a magfizika területén és 24 főiskolában kísérleteztek atomfegyverek létrehozásával. A szövetségi köztársaság legfontosabb atomközpontjai Karlsruhe- ban, Üllichben, és Münchenben vannak. 1960-ban például Karlsruheban már 1200 ember dolgozott olyan területeken, mint a neutronfizika, a reaktortechnika, a magfizika és a reaktor anyagok. A karlsruhei hatalmas atommáglya, amely már régen működik, bármely időben átállítható atombombák gyártásához szükséges tiszta plutonium előállítására. Üllichben, ahol az AEG. a DEGUSSA, továbbá a Henschel és a Krupp-féle cégek üzemei vannak, 1600 magfizikai tudós és laboráns dolgozik. Hivatalos adatok szerint a nyugatnémet kormány az atomenergia területén végzett tudományos kutatásokra 1956-tól 1963-ig 2,1 milliárd márkát költött. I960—67-ben ezekre a munkákra további 2.5 milliárd márkát irányoztak elő. Eszerint: NyugatNémetország erőszakolja a bonni bomba létrehozásával kapcsolatos saját munkát. Ezenfelül az atomügyi minisztérium 39 speciális tudományos „reíerátora” közül 27 a nukleáris és a rakéta- technika kérdéseivel foglalkozik. Atomproblémákkal „törőDamaszkusz (TASZSZ): A Szíriái Arab Köztársaság minisztertanácsa hétfőn rendkívüli ülést tartott. Az ülésről kedden kiadott nyilatkozat rámutat: a minisztertanácson megtárgyalták azt a helyzetet, amely a belső reakciós erők aktivizálódása és az imperialista dik” továbbá a belügy, a külügy, a gazdasági, az igazságügyi és a pénzügyminisztérium egész sor speciális osztálya. Az atommunkálatok irányításának ilyen állami összehangolása tökéletesen megcáfolja bizonyos nyugatnémet közvéleményformálók kijelentéseit, azt például, hogy az egész atomkutatás, a Német Szövetségi Köztársaságban egyes cégek és monopóliumok magánkezdeményezésére korlátozódik Nyugat-Németországban ma már 15 kísérleti atomreaktor, valamint egy kísérleti atomvillanytelep működik. Épülőben van öt energetikai és kísérleti energetikai atommáglya, de további négyet terveznek. Ezek az atommáglyák állítólag békés célokat szolgálnak. Időről időre azonban még a nyugatnémet sajtó sem tagadja: a bonni atomkutatás célja az atomfegyvergyártás. A Frankfurter Allgemeine Zeitung megállapította: „Ellentmondana gazdaságunknak, ha atomvil- lanytelepek építkezésére költenénk. Az állami szubvenciókat a kutatásra kell összpontosítani...” Érdemes utalni a Daily Express egyik kijelentésére, amely 1965 május 29-én a Nyugat-európai Unió bizottságának közleményére hivatkozva megírta: Nyugat-Né- metországnak hamarosan elegendő plutóniuma lesz ahhoz, hogy évente 100 atombombát gyártson. Ezt a tényt megerősítette a múlt év végén a londoni Stratégiai Intézet. Az intézet jelentésében az áll, hogy az összes nyugatnémetországi kísérleti és energetikai atommáglyák elsősorban plutoniumgyártás- ra szolgálnak és lehetővé teszi az NSZK-nak, hogy évente 186 atombombát gyártson akkora hatásfokkal, mint amilyen a Nagaszakira ledobott atombombáé volt. A világ nagyon jól megismerhette az utóbbi ötven esztendőben a német imperializmus agresszív lényegét. Könnyen elképzelhető, mit jelenthetnek a tömegpusztító fegyverek olyan nyugatnémet emberek kezében, akik háborúról és revansról kiabálnak. cselszövések fokozódása következtében alakult ki az országban. A kormány nyilatkozata hangsúlyozza: a belső reakció felélénkülésével egyidejűleg jordániai és izraeli csapatokat vontak össze Szíria déli, illetve délnyugati határán. Csapatösszevonások Szíria határán lAíé'é'ú' ttílCú* (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki* 25. — Meglátom, hogy most Is elrontottam-e — mondta és belemártotta a tekercset a hívótálba, majd óvatosan széthúzta. A lámpa vörös fénye ráesett az egyre kifejezettebben látszó képekre. — Na ... lám — sóhajtott fel megkönnyebbülten. Egy pillanat múlva mégis elégedetlenkedve mondta, hogy korai még győzelemről beszélni. A teljes fénynél egyre inkább elhomályosodnak a körvonalak!. — A fenébe is. Magyarázza meg, mi van ezzel. Valami sérülés van az emulzión ? — Nincs — a fényképész lassan húzta végig a szeme előtt a filmet — nem hinném. Talán ismét a megvilágítás. — Ezt egyáltalán nem tudom megérteni. Ügy bántam a géppel, mint a hfmes tojással. — Nem jól zár a gép. — Lehetetlen! Megvizsgáltattam. — Semmit sem találtak? — Semmit. — Mégis úgy tűnik, hogy ... Talán nem vették észre. Az ilyen érzékeny filmeknél néha elegendő egy mikroszkopikus méretű nyílás is. Vagy a csomagolás volt sérült. Több oka is lehet. Kostrzewa még egyszer megnézte a felvételeket. Harmadszor is újra csináljuk? Legyintett. Szükség esetén ezek is megfelelnek. Kontármunka az igaz, de mit számít? Nem szándékozott ezeket a felvételeket kiállításra küldeni, sem be- kereteztetni. A részleteket pedig nagy kínnal, de elég alaposan fel lehetett ismerni. Felberregett a telefon. A laborfőnök átadta a hallgatót Kostrzewának: — önt kérik. Az ezredes telefonálása Kostrzewát erősen dep- ressz ós hangulatban találta. Haragudott önmagára és az egész világra. Akkor volt bolond, amikor elválnia ezt az átkozott ügyet! Megtörtént egyszer, hogy nyomozás közben belegábalyo- dott a labirintusba, s nens látta a célhoz vezető utat. Ez emberi dolog. De az, hogy egyálalán nem látszik egyetlen értelmes út sem? Ki tudja, mit lehetni itt kezdeni? Ha kategorikusan felszólították volna, ellentmondana: mi értelme lenne hetet-havat összehordani? Az egész azonban úgy hangzott, mintegy kérés: — Ha netán az irodám közelébe járna, és lenne egy kicsi ideje... Nem illett a beszélgetés halogatására ürügyet keresni. Az öreg láthatólag szívére vette ezt az ügyet. Lehet, hogy felülről nyomják? Az utóbbi időben sok nyomozás „kútbaesett”, kedvezőtlen véleményt alakítva ki a nyomozások hatékonyságáról : ez érződött a sajtó közleményeiben is. Pedig hát... a világon minden rendőri szervnek megvannak a maga módszerei a megfelelő „retus” elvégzésére. Elment hát — elvégre nem volt semmi munkája. Sobecki állapota tovább romlott és szó sem lehetett a beszélgetésről, bár szívesen elbeszélgetett volna vele bizonyos részletekről. Rolskit továbbra is lehetetlen volt megtalálni, Golikot is, jóllehet felkutatásuk energikusan folyt. Tétlenül kellett várni valamire, ami ki tudja mikor jön, ha egyáltalán jön... Az ezredes üdvözlő mosolya kétségtelenül szívélyes volt, de nem túl vidám: arcán felettébb fáradt kifejezés ült. Szemüvegének domború lencséje mégin- kább felnagyította a szemében lévő vérágakat. — Bocsásson meg doktor, hogy nem hagyok békét önnek. — Békét? Figyelmeztetni szeretném, nehogy csalódjon : mindeddig helyben topogok. — Ó... túl korai lenne még a siker. Különösen, ha azt az elképzelést... — Nincs elképzelésem — mondta komoran. — Ez világos. Mindennek eljön az ideje. A doktor kételkedve vállat vont. — Az ördög tudja, hogy eljön-e. —1 Biztosan. Csak az első benyomásáról szeretnék érdeklődni. — Benyomások? — hevesen felpattant a fotelból és ideges lépésekkel átment a szobán. — Benyomások? — Odafordult az íróasztalhoz, s az ezredes elé állt. — Kérem szépen. Látott-e valamikor ezredes polgártárs egeret egy légmentesen záró búra alatt, amelyből kiszivattyúzták a levegőt? Ez többé-kevésbé ugyanaz. Sőt inkább többé, mint kevésbé. A hasonlat passzol, mintha ráöntőtték volna. A búra nemcsak hermetikus, hanem páncélból is van. Tehát — hadonászott ujjaival — kár a szóért, ön is tudja, ezredes polgártárs, hogy ez így van. A tanúk egymás után tűnnek el, mint a kő a vízben. Az egyik örökre búcsút int, a többi... Ki tudja, nem mentek-e az első nyomába... — Reméljük, hogy talán mégsem. — Igaz, reménykedjünk, hisz mi mást tehetünk? De hogyha ebben a reményben nem is csalatkozunk, és szerencsénk lesz beszélni velük, ki tudja, vajon nem derül-e ki: nincs mit mondaniuk, vagy nem akarnak beszélni. Az eredmény egyre megy. — De — az ezredes pillantásában rejtett aggódás villant meg — mindezek ellenére nem mond le az ügy vizsgálatáról, ugye doktor? — Ha lehet... Ha egyszer az ember már belépett egy ilyen disznóságba, egyszerűen az illem diktál kitartást a végéig. Az ezredes megkönnyebbülten fellélegzett. — Tudtam, hogy önt nem riasztják vissza a nehézségek... (Foly Iájuk)
