Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-11 / 110. szám

Lövöldözés Saigon belvárosában! Az amerikaiak elismerték a gáz használatát Bumedien nyilatkozata a Paris-Matsch-ban fűzte hozzá. Indonéziai jelentés vivő kedden elismerte, hogy a kambodzsai határ közelé­ben lezajlott dzsungelhar­cokban az amerikai gyalog­ság gázfegyvert használt. A szóvivő cáfolta azonban, hogy olyan gázfegyvereket vetettek be, amelyek éme­lyítő hatást okoznak — s bizonyos esetekben halált. Azt mondotta, hogy angol gyártmányú könnygáz-grá­nátokat használtak csupán. Ennek a nyilatkozatnak ellentmond a UPX hírügy­nökség jelentése, amely sze­rint ismeretessé vált, hogy amerikai harci repülő­gépek 12 tonna súlyú, émelyítő hatást előidé­ző gázt vetettek be a kambodzsai határkör­zetben. A Reuter megjegyzi: a gázfegyverek alkalmazása Dél-Vietnamban általános jelenség, bár tavaly tömeg­méretű tiltakozás robbant ki a genfi konvenciók megsértése ellen. Román—vietnami tárgyalások Bukarest, (TASZSZ): Hanoiban május 9-én folytatódtak a román párt­ós kormányküldöttség, vala­mint a vietnami párt- és kormányküldöttség tárgya­lásai — jelenti az Agerpres tudósítója Hanoiból. A román vendégek dél­után felkeresték a Hanoi peremvárosában lévő légel- háritó alakulatot. Az alaku­lat katonái és tisztjei mele­gen üdvözölték a román nép küldötteit és a parancs­nok meleg köszönetét fejez­te ki a román népnek a vietnami nép harcához nyújtott támogatásért és se­gítségért. Ezután a vietna­mi csapatok katonai gyakor­latot tartottak!. Werner Graff: Bonn és a plutonium PEKING Az Üj-Kína hírügynök­ség közli, hogy május 9-én pekingi idő szerint 16,00 órakor Kínában, az ország nyugati területei felett si­keres nukleáris robbantást hajtottak végre, amely — mint a közlemény mond­ja — „termonukleáris anyagot tartalmazott”. WASHINGTON Robert Kennedy az eme- rikai szenátusban mondott beszédében kijelentette, hogy a forradalom elkerül­hetetlen Latin-Ameriká- ban. Ezt az Egyesült Álla­mok sem tudja megakadá­lyozni, legfeljebb irányíta­ni. Az amerikai kormány­nak azt vetette a szemére, hogy nem hajlandó tárgyal­mi az általa kommunistá­nak minősített személyisé­gekkel, akik Kennedy sze­rint „nem kommunisták, hanem nacionalisták”. BONN I Hétfő este a parlament­ben képviselt pártok ve­zetői a bonni kancellári palotában megtartott tár­gyalásukon megállapodtak abban, hogy egy héten be­lül törvényjavaslatot dol­goznak ki, amely lehető- vé teszi, hogy az NSZEP képviselői a letartóztatás veszélye nélkül részt vegye­nek az NSZK-ban megren­dezendő gyűléseken. A törvényjavaslatot Ernst i Benda CDU-képviselő és az SPD javaslata alapján dolgozzák ki. NBTO-országok tanácskozása Párizs, (MTI): A NATO-országok képvi­selőiből álló munkacsopor­tok párizsi tanácskozásaik során befejezték vizsgáló­dásaikat arról, milyen messzire ható katonai, gaz­dasági és politikai követ­kezményekkel jár De Gaul- le-nak a NATO-ból való kivonulással kapcsolatos terve. Megbeszéléseikről a munkacsoportok előzetes jelentéseket készítettek, amelyeket átadnak a 14 or­szágnak a NATO állandó tanácsában részvevő nagy­követének, akik ennek alapján készítik el javas­lataikat külügyminisztereik számára. A külügyminisz­terek június 6-tól 8-ig — ezúttal már francia kolle­gájukkal egyetemben — ül­nek össze Brüsszelben a NATO miniszteri tanácsá­nak rendes évi tavaszi ülés­szakára. Saigon (MTI): Kedden reggel fél hétkor, amikor rövid időre elállt a monszunzápor és az embe­rek megindultak munkahe­lyükre, Saigon belvárosában fülsiketítő robbanás hallat­szott és a levegőbe repüli Suzi Wong női divatszalon­ja. A robbanás körülményei — mint nyugati hírügynök­ségek jelentik — teljesen zűrzavaros. Az üzleti negyedben né­hány perccel a robbanás után elszabadult a pokol. Az amerikai katonák és katonai rendőrök özön­löttek el minden irány­ból az útkereszteződést és vaktában félórás, pusztító lövöldözésbe kezdtek, miközben a já­rókelők kétségbeesve kutattak búvóhely után. Egy amerikai ezredes az AP tudósítójának később elis­merte, hogy a tábori csend­őrség pánikba esett. A gép­Párizs. (MTI): A Paris-Matsch e heti szá­mában interjút közöl Bu­medien ezredessel. Bume­dien kijelentette, nincs szó arról, hogy kormánya vál­toztasson a korábbi szoci­alista célkitűzéseken. „Az algériai nép — mondotta — a szocializmust választotta, vagyis a gazdasági fejlődést a társadalmi igazságosság és törvényesség keretei közt. Senki sem helyezkedhet szembe a népnek ezzel a kí­vánságával.” Hozzáfűzte, több évre lesz szükség, amíg „valóban szocialista rend­szer” lesz Algériában. Az első időszakban a kormány kénytelen igénybe venni idegen beruházásokat, de gondoskodik arról, hogy a külföldi tőke ne veszélyez­tesse a társadalom szoci­alista struktúráját, min- denek'előtt a nagy termelő- eszközök társadalmi tulajdo­nát. Az algériai kormányfő hangsúlyozta, hogy a legkö­zelebbi feladat a földreform megvalósítása. Ez év végéig eltűnnek az utolsó nagybir­tokosok Algériában. pisztoly- és revolvergolyók csak úgy záporoztak a ház­falakra és a járdára, s egyé­ni akciókat lebonyolító ame­rikai katonákat lehetett lát­ni, akik minden mozgó cél­pontra tüzet nyitottak. Ép­pen a közelben haladt el egy munkásokkal zsúfolt nyitott tehergépkocsi. Az amerikai golyók ezt is vé­gigpásztázták és áldozatokat szedtek a sikoltozó tömeg­ből. Az utcán patakokban folyt a vér. Jelentések szerint azok. akik a repeszaknát fel­robbantották, már jóval azelőtt elmenekültek, hogy az amerikai ka­tonák elkezdték a lö - völdözést. Hivatalos közleményt még mindig nem adtak ki az ál­dozatok számáról. Nyugati hírügynökségi jelentések úgy tudják, hogy az ame­rikai golyózáporban öten haltak meg és huszonötén szenvedtek sebesüléseket. Egy amerikai katonai szó­Üjságírók Ben Bella sorsa iránti érdeklődésére felelve Bumedien kijelentette, hogy Ben Bella sorsa a forradal­mi tanácstól függ. „Állás­pontunkban és döntéseink­ben nem várható semmiféle változás. Mindennek eljön a — maga ideje” — mondotta. Ait Ahmeddel kapcsolato­san hangsúlyozta, hogy nem lehet szó megbocsátásról vagy kibékülésről. Ait Ah­med sok algériai hazafi ha­lálát okozta. Közte és köz­tünk! túl Sok a holttest — Djakarta, (MTI): Amir Machmud, a dja- kartai helyőrség parancsno­ka kedden bejelentette, hogy a hatóságok „kommu­nista összeesküvést” lep­leztek le. Az állítólagos összeesküvők „meg akarták ölni Suharto altábornagyot és magát Machmudot.” Az állítólagos összeeskü­vés leleplezését bejelentő parancsnok — az Antara részletes jelentése szerint — azonnal filozófiai fejtegeté­sekbe bocsátkozott és a kommunisták teljes eltünte­tését követelte Indonézia közéletéből, mert — mint mondotta — az indonéz szo­cialista társadalom megte­remtéséhez „teljesen feles­leges Lenin vagy Marx taní­tásaihoz folyamodni, hiszen az Iszlám bőséges útmuta­tást tartalmaz a szocf>íz- mus megvalósítására vonat­kozóan .. Közismert, hogy nagy szá­mú nyugatnémet tudós és technikus dolgozik olyan nemzetközi állami monopo- lisztikus „atomtársulásoknál mint az Európai Atomközös­ség, az Európai Tudományos Együttműködési Szervezet, az Európai Atomfórum, vagy az Európai Atomkutátási Szer­vezet Tanácsa. Az NSZK gyárosai igen sok atomtitok birtokába jutottak. A Frank- furteer Allgemeine Zeitung már 1962-ben megállapíthat­ta: Nyugat-Németország az atomkísérletekben közele­dik a nemzetközi színvonal­hoz. A nyugatnémet atomkuta­tások lendületét elbírálhat­juk azokból a tényekből, amelyeket az Atomwirtschaft című düsseldorfi folyóirat egyik szemléjében közöl. Már 1964-ben 17 nyugatnémet és nyugat-berlini főiskolán folyt elméleti munka a magfizika területén és 24 főiskolában kísérleteztek atomfegyverek létrehozásával. A szövetségi köztársaság legfontosabb atomközpontjai Karlsruhe- ban, Üllichben, és München­ben vannak. 1960-ban példá­ul Karlsruheban már 1200 ember dolgozott olyan terü­leteken, mint a neutronfizi­ka, a reaktortechnika, a mag­fizika és a reaktor anyagok. A karlsruhei hatalmas atom­máglya, amely már régen működik, bármely időben átállítható atombombák gyár­tásához szükséges tiszta plu­tonium előállítására. Üllichben, ahol az AEG. a DEGUSSA, továbbá a Henschel és a Krupp-féle cé­gek üzemei vannak, 1600 magfizikai tudós és laboráns dolgozik. Hivatalos adatok szerint a nyugatnémet kormány az atomenergia területén vég­zett tudományos kutatásokra 1956-tól 1963-ig 2,1 milliárd márkát költött. I960—67-ben ezekre a munkákra további 2.5 milliárd márkát irányoz­tak elő. Eszerint: Nyugat­Németország erőszakolja a bonni bomba létrehozásával kapcsolatos saját munkát. Ezenfelül az atomügyi mi­nisztérium 39 speciális tu­dományos „reíerátora” közül 27 a nukleáris és a rakéta- technika kérdéseivel foglal­kozik. Atomproblémákkal „törő­Damaszkusz (TASZSZ): A Szíriái Arab Köztársa­ság minisztertanácsa hétfőn rendkívüli ülést tartott. Az ülésről kedden kiadott nyi­latkozat rámutat: a minisz­tertanácson megtárgyalták azt a helyzetet, amely a bel­ső reakciós erők aktivizá­lódása és az imperialista dik” továbbá a belügy, a külügy, a gazdasági, az igaz­ságügyi és a pénzügyminisz­térium egész sor speciális osztálya. Az atommunkála­tok irányításának ilyen ál­lami összehangolása tökéle­tesen megcáfolja bizonyos nyugatnémet közvélemény­formálók kijelentéseit, azt például, hogy az egész atom­kutatás, a Német Szövetségi Köztársaságban egyes cégek és monopóliumok magán­kezdeményezésére korláto­zódik Nyugat-Németországban ma már 15 kísérleti atom­reaktor, valamint egy kísér­leti atomvillanytelep műkö­dik. Épülőben van öt ener­getikai és kísérleti energeti­kai atommáglya, de további négyet terveznek. Ezek az atommáglyák állítólag békés célokat szolgálnak. Időről időre azonban még a nyugatnémet sajtó sem tagadja: a bonni atomkuta­tás célja az atomfegyver­gyártás. A Frankfurter All­gemeine Zeitung megállapí­totta: „Ellentmondana gaz­daságunknak, ha atomvil- lanytelepek építkezésére köl­tenénk. Az állami szubven­ciókat a kutatásra kell össz­pontosítani...” Érdemes utalni a Daily Express egyik kijelentésére, amely 1965 május 29-én a Nyugat-európai Unió bizott­ságának közleményére hivat­kozva megírta: Nyugat-Né- metországnak hamarosan ele­gendő plutóniuma lesz ah­hoz, hogy évente 100 atom­bombát gyártson. Ezt a tényt megerősítette a múlt év vé­gén a londoni Stratégiai In­tézet. Az intézet jelentésében az áll, hogy az összes nyugat­németországi kísérleti és energetikai atommáglyák el­sősorban plutoniumgyártás- ra szolgálnak és lehetővé te­szi az NSZK-nak, hogy éven­te 186 atombombát gyártson akkora hatásfokkal, mint amilyen a Nagaszakira le­dobott atombombáé volt. A világ nagyon jól megis­merhette az utóbbi ötven esztendőben a német impe­rializmus agresszív lényegét. Könnyen elképzelhető, mit jelenthetnek a tömegpusztí­tó fegyverek olyan nyugat­német emberek kezében, akik háborúról és revansról kia­bálnak. cselszövések fokozódása kö­vetkeztében alakult ki az országban. A kormány nyilatkozata hangsúlyozza: a belső reak­ció felélénkülésével egyide­jűleg jordániai és izraeli csapatokat vontak össze Szí­ria déli, illetve délnyugati határán. Csapatösszevonások Szíria határán lAíé'é'ú' ttílCú* (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki* 25. — Meglátom, hogy most Is elrontottam-e — mondta és belemártotta a tekercset a hívótálba, majd óvatosan széthúzta. A lámpa vörös fénye ráesett az egyre kife­jezettebben látszó képekre. — Na ... lám — sóhajtott fel megkönnyebbülten. Egy pillanat múlva mégis elége­detlenkedve mondta, hogy korai még győzelemről be­szélni. A teljes fénynél egy­re inkább elhomályosodnak a körvonalak!. — A fenébe is. Magya­rázza meg, mi van ezzel. Valami sérülés van az emulzión ? — Nincs — a fényképész lassan húzta végig a sze­me előtt a filmet — nem hinném. Talán ismét a megvilágítás. — Ezt egyáltalán nem tu­dom megérteni. Ügy bán­tam a géppel, mint a hfmes tojással. — Nem jól zár a gép. — Lehetetlen! Megvizs­gáltattam. — Semmit sem találtak? — Semmit. — Mégis úgy tűnik, hogy ... Talán nem vették észre. Az ilyen érzékeny fil­meknél néha elegendő egy mikroszkopikus méretű nyí­lás is. Vagy a csomagolás volt sérült. Több oka is le­het. Kostrzewa még egyszer megnézte a felvételeket. Harmadszor is újra csinál­juk? Legyintett. Szükség esetén ezek is megfelelnek. Kontármunka az igaz, de mit számít? Nem szándéko­zott ezeket a felvételeket kiállításra küldeni, sem be- kereteztetni. A részleteket pedig nagy kínnal, de elég alaposan fel lehetett is­merni. Felberregett a telefon. A laborfőnök átadta a hallgatót Kostrzewának: — önt kérik. Az ezredes telefonálása Kostrzewát erősen dep- ressz ós hangulatban találta. Haragudott önmagára és az egész világra. Akkor volt bolond, amikor elválnia ezt az átkozott ügyet! Meg­történt egyszer, hogy nyo­mozás közben belegábalyo- dott a labirintusba, s nens látta a célhoz vezető utat. Ez emberi dolog. De az, hogy egyálalán nem látszik egyetlen értelmes út sem? Ki tudja, mit lehetni itt kezdeni? Ha kategorikusan felszólították volna, ellent­mondana: mi értelme lenne hetet-havat összehordani? Az egész azonban úgy hang­zott, mintegy kérés: — Ha netán az irodám közelébe járna, és lenne egy kicsi ideje... Nem illett a beszélgetés halogatására ürügyet ke­resni. Az öreg láthatólag szívére vette ezt az ügyet. Lehet, hogy felülről nyom­ják? Az utóbbi időben sok nyomozás „kútbaesett”, kedvezőtlen véleményt alakítva ki a nyomozások ha­tékonyságáról : ez érződött a sajtó közleményeiben is. Pedig hát... a világon minden rendőri szervnek megvannak a maga mód­szerei a megfelelő „retus” elvégzésére. Elment hát — elvégre nem volt semmi munká­ja. Sobecki állapota to­vább romlott és szó sem lehetett a beszélgetésről, bár szívesen elbeszélgetett volna vele bizonyos rész­letekről. Rolskit továbbra is lehetetlen volt megta­lálni, Golikot is, jóllehet felkutatásuk energikusan folyt. Tétlenül kellett vár­ni valamire, ami ki tudja mikor jön, ha egyáltalán jön... Az ezredes üdvözlő moso­lya kétségtelenül szívélyes volt, de nem túl vidám: arcán felettébb fáradt ki­fejezés ült. Szemüvegének domború lencséje mégin- kább felnagyította a sze­mében lévő vérágakat. — Bocsásson meg doktor, hogy nem hagyok békét önnek. — Békét? Figyelmeztetni szeretném, nehogy csalód­jon : mindeddig helyben to­pogok. — Ó... túl korai lenne még a siker. Különösen, ha azt az elképzelést... — Nincs elképzelésem — mondta komoran. — Ez világos. Mindennek eljön az ideje. A doktor kételkedve vál­lat vont. — Az ördög tudja, hogy eljön-e. —1 Biztosan. Csak az első benyomásáról szeretnék ér­deklődni. — Benyomások? — he­vesen felpattant a fotelból és ideges lépésekkel átment a szobán. — Benyomások? — Odafordult az íróasztal­hoz, s az ezredes elé állt. — Kérem szépen. Látott-e valamikor ezredes polgár­társ egeret egy légmente­sen záró búra alatt, amely­ből kiszivattyúzták a leve­gőt? Ez többé-kevésbé ugyanaz. Sőt inkább többé, mint kevésbé. A hasonlat passzol, mintha ráöntőtték volna. A búra nemcsak hermetikus, hanem páncél­ból is van. Tehát — ha­donászott ujjaival — kár a szóért, ön is tudja, ez­redes polgártárs, hogy ez így van. A tanúk egymás után tűnnek el, mint a kő a vízben. Az egyik örök­re búcsút int, a többi... Ki tudja, nem mentek-e az el­ső nyomába... — Reméljük, hogy talán mégsem. — Igaz, reménykedjünk, hisz mi mást tehetünk? De hogyha ebben a reményben nem is csalatkozunk, és szerencsénk lesz beszélni velük, ki tudja, vajon nem derül-e ki: nincs mit mon­daniuk, vagy nem akar­nak beszélni. Az eredmény egyre megy. — De — az ezredes pil­lantásában rejtett aggódás villant meg — mindezek el­lenére nem mond le az ügy vizsgálatáról, ugye doktor? — Ha lehet... Ha egy­szer az ember már belé­pett egy ilyen disznóságba, egyszerűen az illem diktál kitartást a végéig. Az ezredes megkönnyeb­bülten fellélegzett. — Tudtam, hogy önt nem riasztják vissza a ne­hézségek... (Foly Iájuk)

Next

/
Thumbnails
Contents