Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-10 / 109. szám

Megemlékezések a fasizmus felett aratott győzelem 21. évfordulóján Alagutak és helikopterek illlij Az amerikaiak szennyes háborúja iiiiij Tűz a kiszáradt rizsmezökre 1 Az ellenség sarkában LUNA—10 Moszkva, (TASZSZ): Május 9-én reggel a győ­zelem napja alkalmából a Luna—10 földi parancsra ismét sugározta a földre a párthimnusz, az Internacio- nálé dallamait. A Luna—10 május 9-én 1 óra 12 percig 284 fordula­tot tett meg a Hold körül; több mint négymillió kilo­méteres út áll már mögötte. A Hold első műholdjának segítségével sikeresen foly­tatódik a tudományos kuta­tómunka. Eddig 154 eset­ben létesítettek kapcsolatot az űrállomással és ezek so­rán a tudományos informá­ciókon kívül rendszeresen veszik a fedélzeti berende­zés működésére vonatkozó adatokat, végeznek pálya­méréseket. A fedélzeti berendezések biztosítják az űrállomás szabályszerű munkáját. A műszerkamrában a légnyo­más és a hőmérséklet a megadott normák között mozog. A Luna—10-zel szi­lárd a kapcsolat. Földi pa­rancsra érkeznek az infor­mációk, szigorúan a prog­ramnak megfelelően. Guatemala Cudad de Guatemala, (MTI): Vasárnap délután öt óra­kor lejárt az ultimátum, amelyet a „forradalmi fegy­veres erők” nevű balolda­li mozgalom intézett a jun­tához: adják elő a már­ciusi választások napjaiban elhurcolt baloldali politiku­sokat. A junta néhány órával a baloldal ultimátumának le­járta előtt a rádión keresz­tül nyilatkozatot ismerte­tett, amelyben azt állította, hogy a forradalmi fegyve­res erők által követett bal­oldali személyiségeket soha­sem zárták börtönbe. Ez a bejelentés a mozgalmat nem elégítette ki, de az ultimá­tumot keddig meghosszabbí­tották. Közben Mario Casa- riego, Guatemala római ka­tolikus érseke felajánlotta közvetítő jószolgálatait a k'ét fél között, amit a baloldal elfogadott. A kormány cáfolatával kapcsolatban a Reuter hír- ügynökség megjegyzi, hogy az a szó legszorosabb értel­mében alighanem „igaz” — a baloldali személyiségeket ugyanis a kormány emberei valóban nem börtönbe vit­ték, hanem egytől-egyig le­mészárolták őket. Berlin (MTI): Az NDK dolgozói nemzeti ünnepüket, a fasizmus alól történt felszabadulásuk 21. évfordulóját a Szovjetunió­val erősödő barátság jegyé­ben ünnepelték meg. a ber­lini Treptov parkban vasár­nap koszorúzási ünnepség zajlott le a felszabadító szovjet harcosok tiszteletére emelt emlékműnél. Koszorúzási ünnepségek zajlottak le Nyugat-Berlin angol övezetében is a szovjet harcosok emlékművénél. Az ünnepségen részt vettek a szovjet nagykövetség mun­katársainak, valamint a Né­metországban állomásozó szovjet csapatoknak a kül­döttségei. A nevezetes dá­tumról megemlékeztek Nyu­gat-Berlin demokratikus szervezetei is. Párizs: A Franciaországban vasár­nap reggel a német fasiz­mus felett aratott győzelem 21. évfordulójának és az or­szág szabadságáért és füg­getlenségéért életüket áldo­zott hősöknek szentelt ün­nepségek ezrei zajlottak le. Párizsban a katonai egyen­ruhába öltözött De Gaulle Saigon (MTI): Az amerikai katonai szó­vivő bejelentette, hogy a haditengerészet és a légierő repülőgépei vasárnap mélyen behatoltak a VDK területe fölé. A nyugati hírügynök­ségek beszámolói szerint az amerikai vadászbombázók minden eddiginél erőtelje­sebb légelhárításba ütköztek. Az F—105-ös Thunderchief gépeket Mig—17 gépek tar­tóztatták fel, Az amerikai vadászbombázók nem vették fel a harcot, állítólag „üzem­Singapore, (Reuter): A szélsőjobboldali indo­néz egyetemi akciófront, a KAMI vezetője egy gyű­lésen megint a baloldal el­leni terrorra bújtogatott, amikor azt állította, hogy „Indonézia népének éber­nek kell maradnia a betil­tott kommunista párt poli­tikai gerillaháborújával szemben”. Batubara, a elnök, Pompidou miniszter- elnök és Pierre Messmer hadügyminiszter koszorút helyezett el az ismeretlen katona sírjánál. Varsó: Lengyelország dolgozóinak tekintete vasárnap Wroc- ííiwra irányúd. Ebnen a vá­rosban, ahol 21 évvel ezelőtt Berlin bukása után kapitu­lált a wroclawi helyőrség, vasárnap ünnepélyes kere­tek között megnyílt a nyu­gati és északi területek he­te. Vasárnap több százezer dolgozó részvételével az Odera partján ünnepélyesen lerakták annak az emlékmű­nek az alapkövét, amely a nyugati és északi területek Lengyelországhoz való visz- szatérését jelképezi. Adam Rapacki, a Lengyel Népköztársaság külügymi­nisztere beszédet mondott Wroclaw ban az alapkőleté­tel ünnepségén. Az NSZK- val való párbeszédet illető­en a lengyel külügyminisz­ter aláhúzta: az ország ha­tárairól a lengyel kormány­nak nincs szándékában és nem is lesz szándékában senkivel sem tárgyalni. anyaggal való takarékosko­dás” miatt. A VNA-hírügynökség sze­rint április 24-én Lai Khe- ben egy egész amerikai zászlóalj megtagadta az en­gedelmességet és nem volt hajlandó felszállni a repülő­gépekre, amelyeken a dél­vietnami felszabadító erők ellen vetették volna be őket. A gyalogos zászlóalj számos tagja eldobálta fegyverét és laktanyáiba zárkózott be. A tisztek a fegyelem helyre- állítása céljából három em­bert agyonlövettek. KAMI elnöke azt is mondta, hogy „volt pártta­gok, akik még mindig sza­badlábon vannak, meg akarják szilárdítani hely­zetüket és be akarnak szi­várogni a városokba... A véres terrorral elné­mított Indonéz Kommunista Párt elleni újabb akcióra uszító beszédet a djakartai rádió ismertette hétfői adá­sában. Robert Guillain, a Monde tudósítója Saigonból kelte­zett táviratában beszámol F.evesült Allamk vietna­mi agressziójáról. Jóllehet Guillain nem n dél-vietna­mi hazafiak híve, mégis kénytelen beismerni, hogy a támadók csapatai nem veszteségeket szenvednek, s hogy a felszabadító hadse­reg katonái bátrak, találé­konyak, határozottak és az egész nép támogatását él­vezik. Saigonban éjszakánként behallatszik az ágyúdörgés, az emeletes házak ablaká­ból időről-időre a torko- lattüzeket is látni lehet. Hajnalonként tompa, mély dübörgés veri fel a várost éjszakai álmából: hatal­mas B—52-es bombázók „dolgoznak” a Vietcong ál­tal elfoglalt 20—30 kilo­méteres sugarú kor felett. Halálos utak Ha az ember északi irányba hagyja el a fő­várost, mindössze négy ki­lométert kell megtennie a Binh Lón hídig, amely a Saigon folyón ível át. A híd túlsó végén már a Vietcong által ellenőrzött terület kezdődik: ide be­lépni halálos veszedelmet jelent. Nappal gépkocsin Saigontól északra Thu Dua Mot-ig lehet közlekedni. A sötétség beálltával ez lehe­tetlenné válik. Az út éjsza­ka a Vietcongé. Nem ta­nácsos a közlekedés ezen az útvonalon a kora regge­li órákban sem: éjszakán­ként újra és újra aknásítják. Saigontól északkeletre te­rül el a biztonsági övezet. Ez nem nagy terület. Bien Hoaig jó autóút vezet. Ezen az úton igen nagy a polgári és katonai gépko­csiforgalom. Bien Hoa a fővárost védő erőd. Ha­talmas légitámaszponttal rendelkezik. Az erődben nehéztüzérség állomáso­zik, amely 30 km-ről sakk­ban tartja a városba beve­zető útvonalakat. Itt szé­kel a Mekong folyó deltá­ja és a központi tartomá­nyok között elterülő hár­mas számú katonai körzet törzskara. Három vietnami hadosztály és három jelen­tős amerikai katonai ala­kulat sorsa függ Bien Hoa- tól. A fővárostól délkeletre a Saigon folyó szeli át a biztonsági övezetet, amely­nek növényzetét teljesen elpusztították mérgező vegyszerekkel. Csak nem amerikai származású polgá­ri személyek kockáztatják meg a közlekedést ezen az úton egészen a Saint Jac­ques fokig. A legkegyetlenebb harcok Saigontól délnyugatra Ny Tho-ig az úton csak nap­pal lehet közlekedni, mert a jobbra és balra elterülő térségeket a Vietkong ellen­őrzi. A Vietkong alakula­tai Saigon egyik külváro­sától alig öt kilométernyi­re nemrég támadást intéz­tek a kormánycsapatok el­len, amire az amerikaiak a térség bombázásával vá­laszoltak. Saigontól nyugatra terül el a cukornád-völgye, ahol egészen a kambodzsai ha­tárig a Vietcong az úr. Dúc Hoa városát, amely a Vietcongé, gyakran tá­madják az amerikaiak és a kormánycsapatok, de — eredménytelenül. A fővárostól északnyu­gatra fekvő térségben foly­nak a legkegyetlenebb har­cok. A harcok középpontjá­ban a Saigon—Cuchi útvo­nal és annak Tay-Ninh-ig vezető szakasza fekszik. Itt Saigon tőszomszédságában, folytatják az amerikaiak már több mint egy fél esz­tendeje az emberiség leg- szennyesebb háborújának ütközeteit. A meg-megújuló harcok a következőképpen feste­nek: húsz-húsz páncélos csapatszállító gépkocsi in­dul el az út két oldalán. Nyolc nehéz harckocsi biz­tosít. A támadás megindí­tását tüzérségi és légi bombázás előzi meg. Heli­kopterekről gépfegyvertűz- zel árasztják el a bozótot. A keskeny frontszakaszon hatalmas tűzerő öszponto- sul és mindez a bambusz­náddal benőtt és kiszáradt rizsmezőkre zúdul ahol egyetlen ellenséges ka­tonát sem látni. Ez­után a csapatok meg­állnak az elért pontokon és megkezdik a térség át- fésülését. Az eredmény: nulla. A csapatok tovább­mennek, legfeljebb száz méter. A 25. amerikai gyalog­dandár működik itt. Fel­adata: Chu-Chui térségé­nek átfésülése. A terület­nek csupán kis töredékét — nagy kiterjedésű ellesé- ges térség parányi szige­tecskéjét tartja kezében. Ezt a szigetet igyekszik bő­víteni. A helyzetből ítélve a dandárparancsnokság leg­főbb gondja, hogy a napi jelentések minél kevesebb veszteségeket tartalmazzanak. A dandárban, amelyet a Hawaii szigetekről hoztak át, nincsenek önkéntesek, sem hivatásos katonák, mint a tengerészgyalogosok­nál. Itt csak fiatal újon­cok vannak. Mesterlövészek, akiket nem lehet megtalálni A dandár Dél-Vietnamban tulajdonképpen még át sem esett a tűzkeresztségen. Per­sze csak azért, mert az el­lenség nem is törekszik er­re. S ennek ellenére a dan­dárnak igen sok halottja és sebesültje volt eddig. Az emberveszteséget elsősorban a Vietcong által a dzsungel ösvényein ügyesen elrejtett csapdák, aknák, gránátok okozzák. Az amerikai kato­nák harci szellemére azon­ban a legnagyobb hatást a Vietcong mesterlövészei gya­korolják, ak'iket sohasem le­het megtalálni és mégis tele van velük a dzsungel. De ez még nem minden. A Vietcong előszeretettel használja a különböző alagútrendszereket, azok száma, kiterjedése, szokat­lanul nagy ebben a háború­ban. A Vietcong titkos fegy­vere az alagút, amit az Egyesült Államok légierejé­vel helyez szembe. Ilyen föld alatti folyosók megépí­tése kétségtelenül több éves munka volt. Kiterjedésük több tucat kilométer. Mély­ségük időnként elér a 15 métert és nagyrészt több- szintűek. Igen sok a föld alatti átkelőhely. A B—52- esek! az alagútrendszerek csupán jelentéktelen részét tudják tönkretenni. Ezeket az alagutak'at ki kell szima­tolni, csak ködbombákkal lehet a bennelévőket ártal­matlanná tenni, s esetleg fel lehet robbantaná Az alag- utaknak azonban nincs vé­gük. Ezzel magyarázható, hogy a Vietcong embereit ritkán lehet foglyul ejteni az alagutakban. Rendszerint nyomtalanul eltűnnek. Mon­dogatják is az amerika: ka­tonák: „Olyanok ezek az alagutak, m'nt a New York-i metró ” A Vietcong nem bocsátko­zik nagyobb harcokba. Ezt a harcmodort már néhány hónapja folytatja. Vannak ugyanis veszteségei, de ki­tartóan állandóan sarkában van és nyugtalanítja az el­lenséget. Valamennyi ame­rikai alakulat kóstolót kap ezekből. Az első gy.llog- hadosztálynak, amely Bien Hoa és Lay Ke között fek­szik, még nem volt egyetlen ütközete sem a Vietcong- gal. Az ausztráliai csapa­tokkal megerősített 173. had­osztálynak szintén. És mi lesz majd? A Saigontól északnyugat­ra húzódó ültetvényeknél kezdődik a Vietcong D-öve- zete. A múlt év novemberé­ben a kormánycsapatok egyik ezrede vetette meg itt a lábát, miután kezdeti eredményeket ért el. Később elvesztette az érintkezést az ellenséggel. A partizánok egész éjszaka készültek az ezred megtámadására. Haj­nalban már reguláris Viet­cong csapatok is voltak itt. Ezek ugyanis az ellenség megérkezésének hírére 25 km-es erőltetett menetelés­sel egyetlen éjszaka a hely­színre érkeztek. A Vietcong váratlan támadásra lendült és a szó szoros értelmében megsemmisítette az ellensé­get: körülbelül 600 saigoni katona maradt a harctéren. Pontosan ezt a harcmo­dort akarja a Vietcong rá­erőszakolni az amerikaiak­ra. Az amerikai parancsnok­ság pedig igyekszik kitérni ez elől. Az amerikaiak azt mond­ják, hogy a Saigon környéki Vietcong állásokat fokoza­tosan megsemmisítik. Sze­rintük ezzel kell kezdeni a „békéltető akciót” a betola­kodók támaszpontját fenye­gető térségekben. De mi a helyzet a valóságban? Sai­gontól északra fokozódott és dél felé terjed a 13. szá­mú országút mentén a Vietcong beszivárgás. A D- övezet, amely ott kezdődik, 30 kilométernyire van a fő­várostól. Az övezethez tar­tozik egy ültetvényes terü­let, ahová még senki sem próbált behatolni, hogy megtámadja ezt a térséget. Itt a korábbiakhoz hason­lóan, teljesen biztonságban közlekednek az utakon a Vietcong gépkocsijai. A Vietcong erősítések a hí­rek szerint itt meglehetősen jelentékenyek. Vajon hány esztendő kell ahhoz, hogy a jelenlegi ütemben folytassák ezt a súlyos, kegyetlen háborút? Vajon a jövőben az ameri­kai alakulatok nem talál­ják-e szembe magukat még szívósabb és még erősebb ellenséggel? És ha most, amikor a Vietcong kitér a nagyobb ütközetek elől, az amerikaiaknak mégis súlyos emberveszteségeik vannak, mi lesz akkor, amikor a Vietcong alkalmasnak talál-* ja majd az időpontot, hogy minden erejét az amerikai csapatokra zúdítsa? (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki: 24. Barbara halála? Amig nem találnak szemtanút... Erre azonban nincs mit számítani. Ha valaki akart felvilágosítást adni, felet­tébb sok ideje volt rá. Le­het, hogy nem is volt más tanúja az esetnek a gyil­koson, vagy az önkéntelen tettesen kívül, ha számí­tásba jöhet a gépkocsibal' eset? Méreg... Erre a kérdés­re csak Sobecki emésztő­rendszeri vizsgálata adhat­na választ. A doktor mér­gelődött. Micsoda szörnyű elképzelés! Ezt nem teheti. Nem. Meggyógyítják, egé­szen biztos — de... Nem, nem volt benne biztos. Nem rossz kis „készlet”, mindjárt az elején. A ceru­za hirtelen megállt a leve­gőben. Készlet? De hisz volt még valami, amiről el kellett gondolkodni. Ritka betűkkel odaírta: „Az elhunyt névváltozta­tásának oka.” Utóvégre a „Rudzinski”-nak jobb volt a hangzása, mint a „Rudy”- nak. De a keresztneve? Miért jobb a „.Klemens” a „Konstanty”-nál? Ebben va­laminek lenni kellett. XVIII. A fotólaboratórium főnö­ke vállat vont. — Na látja doktor úr. Ha valaki az előhívó oldatba helyezi a filmet, és azután, azt szeretné, hogy valami látsszon... A film meg van vilá­gítva? — Igen, de még mennyi­re. Maga is megcsodálhatja — adta át a tekercset a doktornak. Kostrzewa széthúzta a filmet, s a lámpa alatt megnézte. Nem volt mit néznie: egységesen fekete szalag a legkisebb megvi­lágítás nélkül. Az emulzió szénfeketére égett, — Hm ... valóban. — Es biztos lehet benne, hogy nem a mi hibánk. összecsavarta a tekercset, s mérgesen az asztalra dob­ta. Igen, itt semmilyen pontatlanság nem történhe­tett. Ped g ő maga exponált. Ilyen esetre nem tudott visszaemlékezni. Régen nem történt vele ilyesmi, ezzel a géppel pedig még soha. — Mint egy kis fotós- kócerájban — sziszegte a foga között. Nem a film, nem az elfecsérelt idő szá­mít, ezt pótolni lehet, azon­ban nem szerette az ügyefo- gyottságot, kiváltképp saját magában. Olyan gondosan lefényképezte a dolgozószo­ba minden kis részét is, hogy... — Talán a gépben történt valami megh básodás — vi­gasztalta a laboratórium főnöke. — Lehet. Még azon a napon oda­adta a gépet, hogy vizsgál­ják meg. Nem találtak sem­milyen hibát. Üj tekercset töltött be, a biztonság ked­véért olyat, amelynek sza­vatossági dátuma az elő­zőétől elütött és újra meg­csinálta az összes felvételt. — Ha lehet, magam sze­retném előhívni — közölte, amikor visszatért a labora­tóriumba. — O. ez természetes. — A főnök hangsúlyából el­fojtott sértődöttség érző­dött. — Ha nem bízik ben­nünk ... A doktor kedveskedve megveregette a vállát. — Talán maga sem hisz ebben. Mindenki tudja, hogy a maguk műhelyében százszázalékos lehet a biz­tonság és a bizalom. Ez vi­lágos. — Mégis inkább maga akarja előhívni. — Ez teljesen más kérdés. Az amatőröknek vannak olyan módszereik, amelyek­re esküdni mernek. Lehet, hogy nem helyes ez, de jobb megfújni a forró ká­sát, mint a megégetett tor­kot gyógyítgatni. Egyébként szerettem volna kérni szak­irányú segítséget, maga pe­dig nekemtámad ... Végül sikerült kiengesz­telnie a főnököt. Beléptek a sötétkamrába. (Folytatjuk) Egy amerikai zászlóalj meg­tagadta az engedelmességet A VDK légelháritásának sikerei Tovább támad az indonéz Jobboldal 1966. május 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents