Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
Sokoldalúan képzett káderek A lehetőségeket nem kínálják tálcán Piackutatás, önáiléság, korszerűség A pártszervezetekben mind gyakrabban esik szó a káderek helyzetének megítéléséről, felkészültségéről, a velük szemben támasztott követelmények és feltételek érvényesítéséről. E témák azért foglalkoztatják fokozottabban a párttagokat mert tudják, hogy amikor a párt a gazdaságirányítási rendszer reformján dolgozik, akkor a következő lépés az ember, aki a meghatározott szervezeti rendszerben biztosítja a célkitűzések eredményesebb végrehajtását A párt káderpolitikai irányelvei, valamint a VIII. kongresszus e vonatkozású határozatai ma is teljes egészében biztosítják a káderek kiválasztásának legjobb alapelveit E határozatok alapján például amikor valakit egy-egy adott munka- területre kívánnák beállítani, elsősorban a politikai megbízhatóságot ezzel együtt a szakmai felkészültséget, a vezetésre való alkalmasságot és a vezetéshez szükséges emberi tulajdonságokat együttesen kell figyelembe venni. Nem lehet tehát egyik követelményt sem mellőzni, nem elég ha valaki a követelmények csak egy részének felel meg. Ahol a kiválasztás során a politikai követelményeket a vezetői készséget és jártasságot figyelmen kívül hagyták, tapasztalható, hogy bár lehet az illető elsőrendű szakember, mégis csak nehezen tud megbirkózni az adott terület vezetésével. Attól, akinek nincs készsége a vezetésre, nem tud megfelelően bánni az emberekkel, nem lehet megkövetelni, hogy azok összehangolt tevékenységét megfelelően, eredményesen tudja irányítani. Felelősség terheli mindazokat, akik nem megfelelő gondossággal választották ki a hozzájuk tartozó területek vezetőit. Felelősség terheli őket azért, mert a szakemberek között is szép számmal akadnak olyanok, akiket megfelelő politikai iskoláztatással, a vezetési elvek és gyakorlatok megismertetésével nagyszerű vezetőkké lehet felkészíteni, ha erre egyébként van hajlamuk. Mindennek a másik oldala viszont az, amikor az egyébként nagy vezetői gyakorlattal, megfelelő politikai felkészültséggel rendelkező káderek szakmai felkészítését hanyagolják el. Nem arról van szó, hogy valamennyi vezetőnek kiváló specialistának, szerkesztő- vagy kutatómérnöknek kell lennie, hanem arról, hogy megfelelő közgazdasá gi-, gazdaságpolitikai ismeretekkel rendelkezzék és ismerje a hozzá tartozó, vagy vezetése alatt álló gyár, intézmény szakmai tevékenységét A káderek szakmai felkészítésében jelentős eredményeket értünk el az elmúlt esztendőkben. Többségükben az adott terület vezetéséhez szükséges szakté mákkal ismerkedtek meg, egy jelentős részük azonban — a káderképzés irányításában mutatkozó fogyatékosságok miatt — olyan közép- vagy felsőfokú iskolát végzett, amely szakmailag nem jelent sok segítséget az adott terület irányításához. Mert vajon az a műszaki vezető, aki elvégezte a jogi egyetemet, szakmailag mennyivel jobban tudja ellátni feladatát? Ha az eddig elmondottak nem is általánosak és jellemzők, de rávilágítanak arra, hogy a káderek tervszerűbb képzésére van szükség, amely biztosítja, hogy mindenki a munkaterületéhez szükséges ideológiai-politikai és szakmai képzettséget szerezze meg. Jogos tehát az az igény, amely a párton belül és a közvéleményben napjainkban jelentkezik, hogy már jóelőre foglalkozzunk a soron következő időszak feladatai, célkitűzései végrehajtásához szükséges személyi feltételek biztosításával. Ez megköveteli, hogy mindazokat, akik alkalmasak — és a káderek többsége alkalmas — a feladatok megoldására, az eddiginél jobban készítsük fel, és pótoljuk mindenkinél a hiányosságokat. így válnak olyan vezetővé, aki körültekintőbben, önállóbban tudja megszervezni a hatáskörébe tartozó dolgozók tevékenységét. Kinél a politikai, kinél a szakmai felkészültséget kell javítani, másoknál a vezetői készséget kell fejleszteni. Nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik hosszú időn keresztül eredményesen, becsületesen dolgoztak, de képességeiket a fokozódó követelmények végrehajtása meghaladja. Nekik — a képességüknek megfelelő helyre kell kerülniük. Nem tűrhető meg, hogy azok, akik évtizedeken keresztül az ügyet szolgálták, most mellőzöttnek érezzék magukat. Az ügy érdekében velük együtt kell megoldani a problémákat, továbbra is bizonyítva a pártunk politikájának kommunista humanitását. Az a körülmény, hogy a fokozódó követelményekre fel kell készíteni valameny- nyi terület vezetőit és kádereit, nem jelentheti a káderek cserélgetését. Elsősorban az ott dolgozókat kell felkészítenünk arra, hogy eredményesebben, ’ jobban tudják ellátni feladataikat. Továbbra is érvényt kell szereznünk annak az elvnek, hogy egy-egy vezető minél hosszabb időt töltsön el egy adott munkakörben Ez az egyik feltétele annak, hogy területét megfelelően tudja irányítani. Hiszen csak így képes a helyi ismeretek sokoldalú megszerzésére, csak így tudja elnyerni munkatársai bizalmát, hogy azokat megismerve — legjobb tulajdonságaikat hasznosítva — mind eredményesebben szervezhesse munkájukat. A káderek sokoldalú nevelése és képzése elengedhetetlen követelmény, ezért fokozottabban érvényt kell szerezni annak a helyes elvnek, hogy a kádermunka nem reszortfeladat, hanem szerves részét képezi a vezetésnek. Minden vezetőnek, s a helyi pártszervezeteknek az a feladatuk, hogy fokozottabb gonddal lássák el a kádermunkából adódó feladataikat, elsősorban a káderek nevelését. Elsőrendű jelentőségű, hogy minden területen politikailag szilárd, magas szakképzettségű vezetők álljanak. Csak így oldhatjuk meg azokat a gazdaságszervező és kulturális feladatokat, amelyek a szocialista forradalom jelenlegi szakaszában pártunk előtt állanak. Élt egyszer, nem is olyan régen Károlyi gróf ricsikai birtokán egy kondásember. Volt ennek az embernek tizennégy szép gyermeke, egymás mellett akár az or- gonasip. Közöttük is volt egy lány, aki már tizenhárom éves korában elszegődött a grófékhoz napszámosnak részes aratónak. — Ha egyáltalán érdekel valakit, hát elmondom: Ricsikán ért bennünket a felszabadulás, én azután nemsokára férjhez mentem, két gyermekünk született de már csak a hatodikos Kati van velünk. Ahogy idekerültünk, a kisvárdai kísérleti gazdasághoz, Feri éjjeliőr lett, én meg konyhai beszerző. Igyekeztünk, ragasztgattunk, jó kis házat építettünk. Ebbe a házba kiabált be ötvenhatban egy ember: „Szépasszony, most eljött a mi időnk.” Nem féltem, de az ideg a torkomban kalimpált. Persze, majdnem elfelejtem, hogy ötvennégy óta ülnök vagyok a járásbíróságon. Azt az embert lopásért elítéltük korábban... Feri? A férjem? Jó ember, csendes ember, az ülnökségemre csak azt Kellemetlenül érezhették magukat nemrégiben az egyik megyei üzem vezetői, amikor a Bútorértékesi- tő Vállalat megbízottja kijelentette; a tervezett árunak még a felére sincs szükség, termeljenek valami mást, olyat, ami kelendőbb. Szerencse, hogy nem estek mindjárt pánikba, különben jóvátehetetlenül elhamarkodtak volna a dolgot. Maguk néztek utána; valóban nincs már keletje a korábban annyira kedvelt bútoroknak? Gépkocsiba ültek, és sorra járták a bútorüzleteket. Rögtönzőit Meggyőződhettek arról, hogy a vállalat nem jól mérte fel az igényeket. A bútorüzletekben a vásárlók igen is keresik az általuk gyártott típusokat, sőt az üzem kapacitását is meghaladó mennyiségre köthettek volna szerződést. A rögtönzött piackutatás tehát eredménnyel járt. Nem kellett az alig begyakorlott munkáról átállni más munkára, tetemes költséggel új termék gyártására berendezkedni. Az eset kapcsán is méltán felvetődik a kérdés: vajon megfelelő-e a különböző kereskedelmi szerveK piackutató tevékenysége, szükség van e arra, hogy a vállalatok, gyártó üzemek is bekapcsolódjanak a piackutatásba? A tapasztalatok igazolják, hogy a nagykereskedelem korábbi zárkózottsága kezd felengedni, de még nem teljesen mentes az aktaszagú ügyintézésektől. Megtörtént már, hogy a cipőboltokban hasztalan keresett áru — különböző mondvacsinált kifogások miatt — a CNV raktáraiban hevert. Bár az ez év elején bevezetett előszállításoknak már van gyakorlati eredménye — hamarabb raktárba kerültek az Idényjellegű cikkek — még mindig akad tennivaló az átfutási idő lerövidítésénél. Az önállóságot kezdeményezni is kel! Szükség van a vállalatok, üzemek piackutatási tevékenységének fejlesztésére is. Amennyire fontos ez a fogyasztók jobb ellátása érdekében, legalább annyira szükséges a gazdaságos termelés előfeltételeinek megmondta: te tudod, te biztosan tudod, hogy ott kell lenned. Hanem amikor jöttek az újabb funkciók — hogy csak a legfontosabbat említsem: beválasztottak a pártvezetőségbe is — néhanapján mondogatta Feri, az uram, ne vállaljak magamra annyi rengeteg dolgot, rámehet az egészségem. Mert — hogy szavamat ne felejtsem — én a legtöbbször hajnali négykor kelek, főzök, mosok, takarítok, ellátom az aprójószágot. Igv megy ez mióta az eszemet tudom. Aztán beiratkoztam az általános iskolába, kétgyermekes anya létemre. Senki sem kötelezett erre engemet, inkább csak a sors vitt rá. Már mondtam, hogy ötvennégyben ülnök lettem a bíróságon. Hitte volna ezt az apám valaha Ricsikán? Hát azt mondtam magamnak, jobban megleled az igazságot, ha tanulsz hozzá. Kijártam a nyolcat. Amikor először ültem a bíró jobbján, válópereket tárgyaltunk. Iszákos férj, fiatalon kötött házasság, veszélyeztetett gyermekek elcsábított feleség... teremtéséhez. Gazdaságosan termelni, olcsóbb árut előállítani csak úgy lehet, ha minél nagyobb sorozatban, huzamos ideig folytathatják egy-egy jól bevált cikk gyártását. A felkutatott piacok megtartása, bővítése megalapozza az ütemes termelést, tervszerűbbé, folyamatossá teszi az anyagellátást is. A gazdaságirányítási rendszerünkben egyre nagyobb teret kapó vállalati önállóság is csak ott lesz valóban hasznos, ahol van kezdeményezőkészség, akarás. A Nyírbátori Vastömegcikkiparl Vállalat már élvezi ennek előnyét. A szűk kapacitással rendelkező Győri Vagon Gyártól átvették a vasúti tartálykocsik alvázainak gyártását és elvégzik a vasúti személykocsik alumínium tartozékainak csiszolását. Felkutatták, és ki is használják a lehetőségeket, beleszólnak a megye iparfejlesztésébe. Az Építőanyagipari Vállalat cserépkályaépítő részlege — tevékenységük fokozására, a lakosság köz- megelégedésére — már a meBerreg az Arriflex motorja, méterről méterre pereg a celluloid szalag, tájakat, embereket, szabolcsi házsorokat és szabolcsi emberi sorsokat rögzít a film — dolgozik a tv-stáb, készül a Magyar Televízió egyhetes szabolcs-szatmári műsorsoro- zatának egyik, 30 perces filmje. A felvevőgépet hárman állják körül: B. Megyeri Gabriella rendező, Németh Attila operatőr és Acs Istvánná rendezőasszisztens. Szemük az országút menti bokrokat kutatja, s közeli házsorokat kémleli — ml az, amit ebből érdemes rögzíteni? Rövid tanácskozás után döntenek, s az operatőr indítja a felvételt — cserjék színes virágain, majd az Oros-széli utcácskát pásztázza a gép lencséje. „Mozi" — adja M az utasítást a rendezőasszisztens a filmesek rejtélyes zsargonjában, s ezt ugyancsak zearLeginkább akkor szorult össze a szivem, amikor a gyermek már alku tárgynak tűnt Mi Ricsikán tizenhatan megvoltunk, békességben, pedig bizony sose volt teli asztal. Persze, kifárasztja az embert, ha mindig csak az élet árnyas oldalát kell néznie. De amikor tanultuk a paragrafusokat. az előadásokat hallgattuk, én mindig arra gondoltam: légy azon, hogy minél kevesebben járjanak az árnyékos oldalon. Egyszer egy kerékpártolvaj állt előttünk, látszatra „könnyű esetnek” tűnt. Az én javaslatomra változtatták a felfüggesztett büntetést börtönre, mert az már a harmadik hasonló esete volt. Találkoztam nemrég az emberrel. Messziről köszöntött, én viszont üdvözöltem, láttam, javára vált az ítélet. Volt másfajta találkozásom is, egy tsz-elnökkel. Az ötvenes évek derekának helytelen mezőgazdasági politikája zavart keltett náluk, s az elnök felelősségét állapították meg. Később felmentették, rehabilitálták: egy tapasztalatcsere alkalmával itt ebédelt nálunk, a mi főztünkből. Láttam, jól érzi magát, és ettől megnyugodtam. Megértem, hogy furcsáRgyén kívül is vállal munkát. Legújabban a Szolnok megyei Kisújszálláson nyit a vállalat megrendeléseket, felvevő helyet. A Patyolat Vállalat — az igények rendszeres felmérése után — olyan helyeken nyit felvevő részlegeket, ahol az ellátás szempontjából a lakosságnak és nekik is a legkedvezőbb. A VAGÉP Vállalat a Vörös Csillag Traktorgyárral tárgyal a dömper alkatrészgyártás átvételéről. Kiállítás az ISA-ban Természetesen ezeket a lehetőségeket nem kínálják tálcán. Fel kell kutatni, utána kell járni. Ez is piackutatás! Ugyanúgy, mint az árubemutató, a kiállítás, vagy a börze. A Rakamazi Cipész Ktsz például termékeiből az USA-ban rendez rövidesen kiállítást. A ven- csellői cipészek már elkészítették a saját kreációju, 1967-es divatú cipőmodelle- ket, amelyeket exportgyártásra el is fogadtak. Üzemeinkben nincsenek kijelölt piackutatók, s éppen ezért a jó gazdasági gonnal lehet pontosan lefordítani: — „Lóra!” Indul a Nysa mikrobusz. Az úticél — Nyírmada. Állami Gazdaság, almáskert. Egy óra az út odáig. A filmeseknek kettő. Üton-útfélen fékez a kocsi, szerel a stáb. A természet csaknem minden kilométerkőnél produkál olyasvalamit, ami a rendező szerint filmre vagy hangszalagra kívánkozik. — Homokvihar, állj meg, Gyuri! — Kiállt az operatőr. A segédoperatőr Hra- bák Ferenc, összeszereli a felvevőgépet, előkészíti az állványt, betolja a lencse elé a narancssárga színszűrőt. A gép és mestere újabb széllökést vár, majd amikor a hamisíthatatlan szabolcsi homokfelhő már szinte az égboltig röppen fel, az operatőr lenyomja a felvevőgép indítóját... Űjabb kilométereket hagy maga mögött a kisbusz. A kocsi utasai a tájat fürkéja a fehér köpenyt, meg a fityulát. Időközben én lettem a főszakács. Nyíregyházán tettem le a vizsgát, százhúsz embernek főzök. Ma éppen máj galuska leves volt, borjúpörkölt, tarhonyával és almakompót. Amolyan „anyáskodó szakma” ez, akárcsak a társadalmi funkció. Lehet, Ricsikéről hoztam magammal a vágyat, hogy nagy család gondját vállaljam magamra, a bíróságon is, a konyhán is, a pártvezetőségben is. No, de ez már túl szép megfogalmazás, hiszen nincs az én életemben semmi újságba való. Legfeljebb még az, hogy ötvennégyben ültem életemben először repülőgépen: jutalomüdülésre vitt Szófiába, a gyönyörű Bulgáriába. Ha még egyszer kijutok külföldre, Moszkvát szeretném látni. Annyi szépet hallani róla. Persze, a pénzt még másra kell gyűjteni. Katikánk úgy szeretne egy televíziót. Talán mire betölti a tizenhármat, meglesz. A ricsikai kislány nagylány lett, közéleti asszony lett, édesanya lett. Ma úgy szólítják: mi Majorosnénk. a mi szakácsnőnk, a mi ülnökasszonyunk. Angyal Sándor vezető sohasem lehet rövid- látóan elégedett. Az Öntödei Vállalat kisvárdai gyáregységében például állandóan folynak a kísérletek s korábbinál jobb radiátorok előállítására, pedig elhelyezési lehetőségeik szinte korlátlanok. A technika rohamos fejlődésének korában élünk. Lehetséges, hogy amit ma még nélkülözhetetlen gyártmányként készítünk, holnap már elavult, s az új, olcsóbb, korszerűbb cikkek iránt nő meg az igény. Aki jóelőre felkutatja, ismeri ezeket az igényeket, az nem jön zavarba, maga ajánlja gyárának az új termékeit megvételre. Sajnálatos dolog, hogy megyénk ipari üzemei oly kevés termékkel vesznek részt a piackutatás és elhelyezés kitűnő lehetőségeit kínáló, rövidesen megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásáron. Igaz, iparunk sok tekintetben fiatal még, de már százszámra sorolhatnánk azokat a termékeket, amelyek miatt már a világ szeme előtt sem lehet szégyenkeznünk. Habár termékeink nagy része ajánlás nélkül is gazdára lel, néhanapján a jó iparcikknek sem árt a cégér. héthez szik. Mindenben a megye jellegzetességét keresik: a mai forgatási napot elsősorban a szabolcsi tájnai. szentelik. Sorompó késztet megállásra. A gépkocsivezetők és a sietős utasok nem kedvelik az effajta várakozást, a filmesek azonban ebből is „hasznot húznak. — Csináljunk egy vonatsnittet! — hangzik a javaslat. A mozdony füstje már látszik a kanyarnál. A Ny- sában parancsszavak röpködnek, rövid tőmondatok, az avatalan fülnek érthetetlen szakmai kifejezések. A kocsi belsejéből felvevőgép. igen érzékeny magnetofon, mikrofon kerül elő. Az egész stáb elhelyezkedik a sorompó tövében. Az operatőr gépével megcélozza a szembe robogó vonatot, s hangmérnök Réti János — fülén fejhallgatóval — kapcsolja a magnót... A vonat tovatűnik. Péntek van. Talán ezen a vonaton is érkeznek haza azok közül, akik családjuktól távol töltik az egész hetet, akik valahol az ország más vidékén dolgoznak, akik 35 ezren vannak — akiknek a sorsáról ez a film készül. Sokan megmozdultak a kettészakadt családok sorsáért az utóbbi időben. Országos és megyei értekezletek gyakori témája az ő sorsi ik. Doktori disszertáció is készült róluk, s javasolt megoldásokat. Most a film, a TV-techníka próbál segíteni. A Jelzőtábla Nyírmada felé téríti le a kocsit a főútvonalról. A gazdaság irodája előtt „idegenvezetőt” kaptunk. Cséke László főkertész ül be, s útban az almáskertek felé megismerteti a környezettel a tv munkatársait. A száguldó szél tépázza az alacsony törzsű delicsesz fák koronáját. Az összecsapódó falevelek zizegésé összekeveredik, egybeolvad a fekete filmfelvevő monoton surrogásával. Szabolcs megyéért dolgozik a tv. Szilágyi Szabolcs (k) A ricsikai iáin/ Tóth Árpád Hogy készül a ív-riport? Előzetes a szabolcs-szatmári 1996. május 8.
