Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-04 / 104. szám
Made in Szabolcs... Szükséges-e, hogy a belföldinél nagyobb figyelmet fordítsunk az exportra készülő termékekre? Anélkül, hogy lebecsülnénk a hazai fogyasztót — magunkat — látnunk kell a külföldi megrendelések' hátterét. Nemcsak devizaszempontból fontos ez, hanem azért is, mert nemzetközi tekintélyünk, hírünk függ tőle. Tavaly örvendetesen emelkedett megyénk exportja, újabb üzemeink foglalták el helyüket a világpiacon. Többségükben becsülettel teljesítették üzemeink a külfölddel szembeni kötelezettségüket; megtartották a határidőket és nem volt nagyobb kifogás a minőség ellen sem. S ha csupán azt tekintjük, hogy Nyíregyházán ez az exporttermelés 1965-ben több, mint 400 millió forint értéket tett ki, érezhető a kérdés fontossága. Megfigyelhető, hogy amelyik üzem exportfeladaTot kap, nyomban törekszik a technológia tökéletesítésére, a munkafegyelem szilárdítására és a minőségi igények növelésére. Közvetve tehát a belföldi termékekre is jó hatással van az exportálás. Ennek pedig a kialakulóban lévő új gazdasági mechanizmusban megkülönböztetett jelentősége van. A gazdaságosság, a termelési hatékonyság csak úgy fokozható, ha napról napra jobb minőségű, a valós igényekhez szorosan igazodó termékek kerülnek túl a gyárak kapuin. S mert az 1966-os gazdasági évben is százmilliókat kitevő export- kötelezettség hárul Üza- bolcs-Szatmár iparára — csupán a nyíregyházi üzemek 366 milliót terveztek! — időszerű újra szólni a gazdaságosságnak erről a kedvező lehetőségéről. De nyomban számolni kell azzal is, hogy a külkereskedelemben sem „állt meg az idő”: mind nagybbb követelményeket támasztanak a vállalatok termékeivel szemben. Jól bizonyítja ezt már az első negyedév is. A konzervgyárban — ahol megyénk exporttermékének túlnyomó része készül, zömében kiváló minőségben — az első három hónap során válogatási hiba, tisztátlan dobozok, igénytelen címkézés miatt történtek visszavetések. A „Nyírség” ktsz- ben egyenetlen felhajtás, varrásbomlás, vasalatlanság okozta a kifogásolást. Még ezekben, az alapjában véve példamutatóan exportáló üzemekben is előfordulnak olyan lényegtelennek látszó hibák, amelyek kellemetlenül érintik hírünket. Nyilvánvaló, hogy másutt több kifogást lehetne találni még azelőtt, hogy a termékek a külkereskedelem szakemberei — avagy a külföldi megrendelők — kezébe kerülnének. Egy negyedév kevés ahhoz, hogy reális képet alkossunk magunkban — sok más között — az exporttermelésről. Az előadódott „apróbb” pontatlanságok azonban elegendőek ahhoz, hogy idejében felismerjük a követelmények fokozódását és annak birtokában szervezzük a munkát. Szükség van erre márcsak azért is, mert a régi gondok — anyaghiány, diszpozíció késés — nem szűntek! meg teljesen, fennáll a lehetősége annak, hogy alkalmanként ezután is gyorsított ütemben kell teljesíteni egyik-másik megrendelést. Felkészülni a kifogástalan munkára — alapvető követelmény ez napjainkban. A. S. Nyereséggel is lehet Hogy csökkent a hús előállítási ára a tunyogmatolesi Szabadság Hajnala Termelőszövetkezetben Néhány évvel korábban, ha a termelőszövetkezetben például a sertéstenyésztésre terelődött a szó, arról hallhattunk, hány darab az összes állomány, mennyi a fialási átlag, a hízók száma, mit értékesítenek és ezért mennyit kapnak. Ahogy erősödnek, önállósodnak a szövetkezetek, úgy változik az elemző önköltségszámítö gazdaságok száma is. Ma már a főkönyvelőkkel is lehet az állattenyésztésről beszélgetni. Például a tunyog- matolcsi Szabadság Hajnala Termelőszövetkezetben^ Lóri ncz Lajos főkönyvelő szinte annyit tud a sertéshízla- lásról, mint a munkáját igen jól végző Kiss László állattenyésztési brigádvezető. NEGYEDIK ÉVE 15 FORINT ALATT 1950-ban 28 forintért állítottak elő a Szabadság Hajnala Tsz-ben egy kiló sertéshúst 1961-ben, amikor először hizlaltak nagyobb tételben sertést, 20,26 forint volt az egy kiló ráhízlalt hús önköltsége. Ez még mindig veszteséges volt. A következő esztendőtől a jelenlegi vezetőség vette kezébe az irányítást, változtak az állatgondozók is. Azóta minden évben 14—15 forint között van az egy kiló élő sertés önköltsége. Nagyüzemi felárral együtt 19 forintért értékesíti a hizott sertés kilóját a szövetkezet. Ez már nyereséges, hat forinttal olcsóbb, mint az első esztendőben. A fehérgyarmati járás termelőszövetkezeteiben az egy kiló hús előállításához _ felhasznált abrak 5,2 kiló. A Szabadság Hajnala pontosan egy kilóval kevesebbet használ fel, 4,2 kilót. Ez igen jelentős, mivel a költségek nagyobbik részét a takarmány teszi. Például a múlt évi 14,74 forintból a takarmányköltség 10,50 forint. Az önköltségcsökkentés első útja a takarékos takarmányfelhasználás volt. A takarékosság mellett szakszerű keverés, előkészítés szintén a hatékonyság fontos tényezője. A mátészalkai tejüzemből rendszeresen hordják a savót, aminek litere szállítással együtt hét fillérbe kerül, viszont étrendi hatásban, súlygyarapodásban ennek sokszorosa térül meg. A leggondosabb takarmányelőkészítés sem érvényesül megfelelően, ha a hízóba állított malacok, süldők csököttek, töröttek. A biztonságos alapanyag csak saját nevelésű lehet. A vásárolt malacok a helyváltozást mindenképpen meg- sinylik. Elkerülhetetlen, hogy korkülönbség ne legyen a vásárolt süldők között, így nagyon nehéz a szakszerű falkásítás. A SAJÁT NEVELÉS ELŐNYE A saját nevelésű sertéseknél mindezek a hátrányok kiküszöbölhetők. Mivel ismerik a malacok pontos fialási idejét a kornak megfelelő takarmányt tudnak adni. Nem is beszélve az egyik legfontosabb előnyről, a saját neveléssel elejét vehetik a betegségek behurco- lásának. A tenyésztés, hizlalás javításának elengedhetetlen módszere az egyes kocák utódai teljesítőképességének rendszeres megfigyelése. A megfigyelések alapján egy pozitív szelekciót hajtottak végre, csak a kiváló anyák utódaiból hagynak továbbte- nyésztésre. Ilyen gondos munkával érték el, hogy a malacok a születésüktől számított nyolc hónapon belül elérik a 100—110 kilót. Erre mondja a pénzügyi szakember, a főkönyvelő: lerövidítettük a hízlalási időt, gyorsítottuk a befektetett összeg forgási sebesséIntézkedés Az élelmiszerbolt felelős vezetője úgy ült az asztalnál, mint egy bíró a tárgyaláson. Előtte a legfiatalabb elárusítónő állt. — Mondd el, hogyan történt, — szólt nyugodtan a boltvezető, s az asztalon lévő panaszkönyv után nyúlt — Tegnap este heringet árultam, — kezdte buzgón az elárusítónő. — Kezdetben műiden úgy ment, mint a karikacsapás. A vevők egymás kezéből kapgét, így csökkentettük az egy kiló élősúly előállítását hat forinttal. MEGSZŰNT A CSERÉLGETÉS Nagyon fontos dolgok, amiről Lőrincz Lajos pénzügyi és Kiss László brigádvezető, tenyésztési szakemberek beszéltek, de Székely István elnök szavaival egész csak a siker forrása. Aki elmondta, hogy ebben szövetkezetben valamikor úgy járt sorra az állattenyésztési beosztás, mint falun a bíróság. 1962 óta megszűnt a cserélgetés. A gondozók is szakemberekké válhatnak, tudnak évekre előre tervezni, ami az állat- tenyésztésben nagyon lényeges. A vezetőség alkalmazza a premizálást, minden ráhizlalt kiló után megkapják a 40 fillért. A sertéstenyésztők általában 2000—2500 forint között keresnek havonta. A múlt évben 41,47 forintot ért egy munkaegység, erre az esztendőre ötven forintot terveztek prémiummal együtt. Most a vezetőség rövidesen megoldja, hogy a sertéstelepen a gémes kútból való nehéz vízhúzást és szállítást motor végezze. A munka ezzel könnyebb, termelékenyebb és még jövedelmezőbb lehet. Csikós Balázs kodták az árut. Majd jött egy rettenetes alak. — Vásárló, kislányom, vásárló. Igen, egy rettenetes vásárló, és azt állította, hogy a mérleg serpenyőjére nyomom az ujjam. Kiabálni kezdett. Követelte a panaszkönyvet. Oda kellett adnom... Hát így volt. Eny- nyi az egész. — Nem, nem ennyi — folytatta’ a boltvezető. — Meg kellett volna mondanod a vevőnek, hogy miféle intézkedéseket vonhat maga után a panasz. Például: „X. Y. elárusítónőt szigorú megrovásban részesítették és elküldték az állásából.” — Ezzel én is tisztában „... Nem merek kérni, csak sírok...“ Egy feleség levele nyomán a baklai telepen A Baktalórántházi Nyírségi Erdőgazdaság Fenyő- gömb Fatelepén 270 ember dolgozik. Az állomástól balra, sivó homokon határtalan a telep kiterjedése; nincs kerítés. A gúlába rakott rönkök között fűrészgép süvít, szekerce csattog, s a keserű gyantaszagban barnára égeti a nap a munkásokat. Hórukk meló! — Hórukk meló — mondja egy, a rönkök árnyékában cigarettacsikken rágódó ember. Kopott, nemezkalapját a tarkójára tolja és szűkrehúzott szemmel szúrósan néz. — Mennyiért? — Kettőért, kettő és félért. Mikor hogy. Egy hatgyermekes asz- szony, bizonyos T. M. Pet- neházáról levelet írt: „A gyerekek sokat éheznek, négy jár iskolába és nincs rajtuk rendes ruha. Mert van egy bolt az állomáshoz közel, Bánás Gergelyé, odajárnak sokan inni, hitelbe. Munka közben elszöknek, több asszony panaszkodik, mert ha egy hónapban megisznak négyszáz forintot, ir hatszázat, annyit fizetnek, amennyit kér, mert akkor többet nem kapnak hitelt... Már a gyerekek is olyan idegesek, mert ha kell pénz irkára, vagy egyébre, nem merek kérni, csak sírok, mert nincs miből adni... Azért nem írom rá a nevem, mert megölne a férjem, de_ már ki vagyok fogyva a türelemből, nem tudok már nyugodni. Most is hazahozott ISO forintot. Mit kezdjek vele egy ilyen családdal?’’. Ki az illetékes?! Az ember bólint, türelmesen hallgatta, majd homokba nyomja a csikket és foga között szűri a szót: — Ebben nem én vagyok az illetékes. Ki vállalná az illetékességet a kétszázhetven ember közül? Senki. Nemrégen az egyik telepi dolgozó az állomástól a község közepéig kacsázott, megállította a járókelőket, és náluk kereste az igazát: „Hát részeg vagyok én? Elküldték a munkából, hát részeg vagyok én”. Dőlt belőle a pálinkaszag. Tudnak dolgozni a telepiek. Munkára termett emberek, nagyon sok közülük fegyelmezett, józan életű. Most kapták meg az élüzem címet. Gál Sándor telepvezető sorolja: — 17 ezer 800 forint jutalmat osztottunk. Négy brigád versenyzett a szocialista címért, kettő elnyerte, s a brigádtagok háromszázháromszáz forint jutalmat kaptak. Nyereségrészesedésre nemrégen átlag ezer forintot fizettünk és szétosztottunk még 60 ezer forint prémiumot. Betelt a pohár Mindez az 1800 forintos átlagkereseten felül. Megérdemelték, megdolgoztak érte. De sok ember kezéből milyen kevés pénz jut haza, a családnak. — Mit tehetünk? — kérdi a telepvezető. — A két másik brigád pontosan azért nem nyerte el a szocialista címet, mert tagjai ittak, igazolatlanul mulasztottak. Tizenhat ember és a családjuk is 300—300 forint jutalomtól esett el, hacsak ezt nézzük. M. S. brigádvezetőt május elsejével azért kellett fegyelmivel elbocsátani, mert Sz. I-vel együtt „kiugrottak” a közeli italboltba egy kis ennivalóért és tökrészegen tértek vissza. M. S-nek már többször volt fegyelmije. Betelt a pohár, példát kellett statuálni, különben nyolc ember volt a gondjaira bízva. Hogy tartson fegyelmet egy olyan brigádvezető, aki maga is fegyelmezetlen? A színes ceruza „elúszik“ A telepnek alkoholszondája van, Sajnos gyakran használják. Rengeteg a fegyelmi. Havonta öt-hat az italozás miatt. Emiatt sok az igazolatlan mulasztás is. És aki részegre issza magát, miután igazolatlanul mulaszt, ha még oly nagy is a családja, a vállalat nem lehet elnéző. Megvonják a havi ebédpénzt, elvész egy napi kereset, egy napi fizetett szabadság. Dúrván számítva is több, mint kétszáz forint. Nincs színes ceruzája a gyereknek — panaszkodik az anya. A szükséges és áhított színes, amivel rajzolhatna a kislány, a kisfiú, négy forint 20 fillérbe kerül. Egy féldeci pálinka ára ettől jóval több. Hegyet lehetne rakni Mennek haza a telepiek. Jórészt Petneházára, Levelekre. Hosszú sorokban, kerékpáron. A fenyőgyanta kellemes illatát bűzös pálinkával öblítették. Bónés Gergelyné és a szövetkezeti boltvezető kasszát csinál. Az asszony sír otthon, a gyerekek idegesek. Az ipari munkaalkalom ínségében jó dolog ez a fatelep. Nehéz, felelősségteljes munkát végeznek ott az emberek, és jó fizetést kapnak. A munka nehéz, de ez nem ok az ivás- ra. Nem jobban oldaná a fáradtságot a békés családi élet, a gyerekek öröme? Nem lenne szebb, ha a cimbora- ság nem poharazásra, hanem színes ceruza vásárlására ösztönözné a komát, a sógort, a munkatársat? Hegyet lehetne rakni azokból a színes ceruzákból, amelyek árát konok acsar- kodással elittak a telepen dolgozó egyes munkások. Seres Ernő Ifjúsági „radarmozgalom44 megyénkben A vállalási egyéves garancia Megyénk iparban dolgozó fiataljai körében nagy visszhangra talált a KISZ kongresszusi versenyfelhívása. Az eltelt néhány hét alatt csak a kisipari szövetkezetekből 37 ifjúsági brigád tett jelentős vállalást a IX. pártkongresszus tiszteletére, ugyanakkor az állami vállalatoknál dolgozó ifjúsági brigádok is csatlakoztak a versenyhez. Már eddig is jelentős eredményeket értek el a Szabolcs megyei Építőipari Vállalat, a Záhonyi Betonútépítő Vállalat, a Nyíregyházi Építő- Szerelő Vállalat KlSZ-fiatal- jai. A KISZ-szervezetek széles körű mozgalmat indítottak, hogy a KISZ-tagok ismerjék meg üzemük, intézményük termelési terveit, és segítsék elő az éves tervek teljesítését. A határidők megtartása, a határidő előtti szállítás csaknem minden ifjúsági vagyok. Amire rászolgáltam, vállalom. — Most még megj- uszod egy kis figyelmeztetéssel, mivel ez az első ilyen eseted, és remélem, az utolsó is. — Én is remélem. — Egyébként ok nélkül adtad oda a panaszkönyvet. — Nem akartam én, de úgy rémlett, hogy a rendőrségen dolgozik. — Azt kellett volna mondanod, hogy a panaszkönyv a boltvezetőnél van, ő meg nincs itthon. — Jól van, máskor így teszek. Nem adom oda senkinek, még magának az ügyésznek sem. — Ö, az ügyésszel nem árt jó kapcsolatot tartani! De például egy közönséges vevővel nem olyan lényeges. Mindenkivel meg kell találni a legmegfelelőbb hangot. Világos? Hanem mondd csak, aranyoskám, tanítottak arra, hogyan dolgozz a pult mögött? — Persze. „Pontosan.” — Na látod! Ez a fontos. „Pontosan”. Máskor tehát úgy nyomd meg a mérleget, hogy ne vegyék éss- re... És a boltvezető szemrehányó fejcsóválások közepette válaszolt a panaszra: „Intézkedtünk. Az eláru- sitónő szigorú megrovásban részesült”. V. Kosztorin Fordította: Baraté Rozália I brigád versenyvállalásában szerepel. A Kisvárdai Vas- és Gépipari Ktsz-ben dolgozó Ságvári ifjúsági szocialista brigád vállalásában szerepel, hogy havonta hét szállítószalagot készítenek el határidő előtt 2 nappal, anyagnormájukban három százalékos megtakarítást érnek el. Ugyanitt a Petőfi ifjúsági brigád az általuk gyártott gyalugépekhez szükséges szupportokat november 15-re szállítja, ugyanakkor a lakossági javításokat soron kívül végzik el. Az Ófehértói Vegyes Ktsz-nél a Május 1 ifjúsági brigád tíz százalékkal túlteljesíti kislakásépitési tervét. Megyénk néhány nagyüzemében — így a konzervgyárban, gumigyárban, gépjavítóban és az alkaloidában — a KlSZ-szerve- zetek exporttermelő ifjúsági brigádokat hoztak létre. Ezzel együtt már több helyen szép eredmények születtek az exportra gyártott termékek minőségi, korszerűségi mutatóinak emelésében. Az építőipari ifjúsági brigádok versenyében alapvető a vállalt tervek határidőre történő teljesítése. A brigádok legtöbbje munkájáért 10—12 hónapos garanciát vállalt. Az építőipari vállalat Eperjeskén dolgozó Csordás-brigádja élen jár az ifjúsági radarmozgalom Tneg- szervezésében, a társadalmi tulajdon védelmében. Az Északi Alközpontban dolgozó ifjúsági brigádok valamennyien vállalták a rájuk bízott munka határidőre történő minőségi elvégzését. (Bt) 1966. május 4.
