Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-27 / 124. szám

Ax öntözéses legelőgazdálkodás laaszna Mit tanult külföldön a mérnök a matematikus az idegenvezető Tapasztalatok a tiszalöki járásból A tiszalöki járásban 8631 hold a lege­lő. Ebből több mint 5 és fél ezer a termelőszövetkezete­ké. A mezőgazdaság szoci­alista átszervezését megelő­ző időkben a legelők gon­dozását, javítását eléggé elhanyagolták. Ez volt az oka annak, hogy a hozamok, szenaértékben számítva alig érték el az 5 mázsát holdanként. Járási tanácsunk végre­hajtó bizottsága legutóbb értékelte a legelőgazdálko­dást és úgy határoztunk, hogy még nagyobb gondot fordítunk rá, mint eddig. Ugyanis úgy látjuk, hogy a legelők minőségét minimális anyagi befektetéssel növelni lehet s így a hozamok meg­háromszorozódhatnak?. Ré­gen a legelőkre nem hasz­náltak műtrágyát, szerves trágyát és gyomirtást is csak a legelők egy kis ré­szén végezték el a legelteté­si bizottságok. A vb határo­zata alapján most a mező- gazdasági osztály a legelte­tést végző tsz-ekkel és le­geltetési bizottságokkal év­re szóló legeltetési tervet készíttetett. Ebben figye­lembe vették az öntözési le­hetőségeket, meghatározták a javításra szánt területe­ket és annak módját. Községeinkben tanácsüléseken hagyták jó­vá a fűbér emelésére vonat­kozó javaslatokat. Emellett a járás 1964-től jelentős ál­lami támogatást kapott le­gel őjavítási célokra. Ezek­nek köszönhető, hogy Ti- szalökön 435 hold legelő öntözését tudjuk biztosítani. Ez a terület az öntözést megelőző években a legelő­re kihajtott állatok nyári takarmányszükségletét alig ötven százalékban biztosí­totta. Öntözés előtt a lege­lő nem kapott semmilyen trágyát. Az öntözőtelep megépítése után minden ön­tözés előtt holdanként 1 mázsa nitrogénműtrágyát használtunk, s az öntözést az időjárástól függően évenként 2—3 esetben alkal­maztuk, s így a terület évenként 2—3 mázsa nitro­génműtrágyát kapott hol­danként. Ősszel alaptrágya­ként felhasználtunk holdan­ként 150 kiló szuperfoszfá- tot és 50 kiló káliumműtrá­gyát. Ezek hatására az egész legelőterület hozama jelentősen megnövekedett, s tavaly már holdanként 25 mázsa szénaértéket adott. Javult a fű minősége is. öntözés előtt pillangós nö­vény a területen nem volt, nem termett. Az öntözés következtében természetes A meddig a szem ellát májusi zöld tenger. Távolabb erdőfoltok, s a falu tornya. Nábrád. Hajitésnyira a Túr szeszélyes medre folyja körbe a tót. Nyolcvan holdat bo­rit a sima víztükör. De ez a víz nem kár, nem vesze­delem itt. Pénzt „termel”, sok százezer forintot egy évben, közvetlen két em­ber keze nyomán. Nézem a két embert: Nyíri Bertalant és Szarka Bélát. Közben a nagyon messzi ősök jutnak eszem­be. Történelmünket azzal kezdjük tanítani, hogy elő­deink ügyes halászok, va­dászok voltak. De azóta na­gyon sok víz elfolyt a kis Túron is... Csónak himbálódzik a tavon. A két halász a part­ról eleséget rak a csónak­ba. Beeveznek. Egyikőjük szórja a vízbe, a másik las­san tovább csúsztatja a csónakot. Kiürítése után visszafordulnak. — Eleségpótlás ez — ma­úton mintegy 60—70 száza­lékban feltört a pillangós­növény. De egyéb fontos haszna is kimutatható az ön­tözésnek. Míg azelőtt csak 350 számosállat eltartását biztosította félig-meddig, addig az öntözőtelep meg­építése után 600 számosál­lat jó ellátását biztosítja. Ezenkívül évenként 30—50 hold az a terület, amelynek indokolt az egyszeri kaszá­lása, s ennek a hozama hol­danként meghaladja a 20 mázsa szénát. Érdekes és figyelemre méltó, hogy míg öntözés előtt a szakaszos legeltetés megvalósítása a legnagyobb erőfeszítések el­lenére sem sikerült, most az öntözőcsatornák a területet parcellákra osztják, s így a pásztorok is kénytelenek sza­kaszosan legeltetni. így gaz­daságosabban történik a fű­termés feletetése is. Ezeket a tapasztalatokat hasznosítottuk járásunk tsz-eiben. A szövetkezeti ve­zetők részére évenként ta­pasztalatcseréket szervez­tünk. Ezek eredménye meg­mutatkozik. Valamennyi le­gelőgazdálkodást végző szö­vetkezetünk kérte, hogy te­gyük lehetővé a legelőterü­letek öntözését. Az anyagi lehetőségekhez mérten ezen igyekeztünk segíteni. így lé­tesült Tiszadadán 290 hol­don cntözőtelep s ez évben már öntöznek. Lehetővé tettük, hogy Tiszaeszláron 100, míg TiSzadobon 50 hold legelőn végezzenek esősze­rű öntözést. Minden közsé­günkben, de különösen Ti­szaeszláron évről évre elő­fordult, hogy a legelő egy része még a legeltetési idény előtt víz alatt állt. Ennek megszüntetése érdekében Tiszaeszláron 500 hold lege­lőn végeztük el a csatorná­zást, s mentesítettük a le­gelőt a káros vizektől. Ezt a munkát a Kirólyéri Víz­hasznosító Társulat útján végezték el. Tervünk az, hogy amennyire anyagi erőnkből telik és ahol lehe­tőség van rá, ott biztosíta­ni kívánjuk1 a legelők öntö­zését. A járás legelőinek a megjavításához nagyrészben hozzájárult az e célra bizto­sított és vissza nem téríten­dő állami támogatás. Járá­sunk e célra 1964-ben 810 000 forintot, tavaly 844 000-ret, erre az évre pedig 760 000 forintot kapott. így tudtuk biztosítani, hogy az állami támogatósból és a fűbér be­vételből a múlt esztendőben 2000 hold legelő kapott mintegy 4010 mázsa vegyes műtrágyát. Ezenkívül 210 gyarázza Szarka Béla. — kukac valóságos csemege a halaknak. — Szennyeződik a víz? — Állandóan cserélődik is. Egyik helyen jön be a Túrból a friss, másik he­lyen megy ki az állott. — Mennyi ilyen eleséget csónakáznak be egy nyá­ron? — Vagy ezer mázsát. Ez a kevesebb. Ocsú, a magtá- ri, vagy malmi hulladék sokkal több. Orbán nap előtt szél fod­rozza a vizet, rázza a két ember felső testén a rövid zakót. Combtőig érő gumi­csizmájuk térdig lucskos. A levegőben déli harang­szó rezeg. A halászok kikötik a csónakot, megmossák a ke­züket. A bejáróba lépve, az öre­gebb, Nyiri Bertalan mé­lyen meghajlik, nehogy a felkötött hálók lesodorják kalapját. Aztán leül hagy­mát pucolni és tavalyi pi­rospaprikát kerít az asz­talra. holdon végeztünk istállótrá­gyázást. Ezeken kívül 3000 holdon végeztük el a kézi, illetve gépi vegyszeres gyomirtást, megboronáltunk 640 holdat és 820 holdról vezettük le a káros vizet. Járásunkban a legelőgaz­dálkodásban jelentős a fej­lődés. Ez leginkább a ter­méshozamok növekedésével mérhető. A korábbi 5—7 mázsás szénaérték-hozamok- kal szemben a múlt eszten­dőben már 15 mázsa volt a holdankénti átlag. További feladatunk az, hogy három éven belül fokozatosan még tovább javítsuk legelőinket és a legelők 30—35 százalé­ka kapja meg a szükséges mennyiségű műtrágyát, il­letve istállótrágyát. Éven­ként két Alkalommal kívá­nunk gyomirtást végezni, s ezt is 3000 holdra szeret­nénk kiterjeszteni. Az elkö­vetkező három évben 1500 hold legelőterület víztelení­tését kívánjuk megoldani csatornázással. Az egyes le­gelőterületeket 5—10 soros fasorokkal kívánjuk szegé­lyezni, s az egész területen ki akarjuk terjeszteni a szakaszos legeltetést. Ezeknek a a célkitűzéseknek a végre­hajtásához meg kell terem­tenünk a szükséges anya­giakat. A legelőgazdálkodás­hoz eddig rendelkezésünkre álló pénzt évenként mint­egy 6—800 000 forinttal szük­séges növelni. Ezt részben a fűbérek emelésével, részben az állami támogatás helyes és teljes mértékű felhaszná­lásával, valamint a termelő- szövetkezeteknek nagyobb mértékű saját erő hozzájá­rulásából kívánjuk biztösí- tani. Kató Károly, a Tiszalöki Járási Tanács VB elnökhelyettese Szarka Béla tüzet rak a közeli fasorok száraz galy- lyából a szabadban. Vizet tölt a fényes hasú bogrács­ba, s felakasztja az éledő tűz fölé. A favázas bog­rácstartón fő a hal, s haj­dani gyakori jeleneteket idéz. Hanem az ember... Rá kell nézni a Szarka Béla karórájára. Számlap­ján színes sellő. Ritka óra. — Egy fiatalember csuk­lóján pillantottam meg Gö­döllőn néhány éve. Nem nyugodtam amig meg nem szereztem. Annyit fizettem érte, amennyit kért. Hoz­zám jobban illik a sellő — kacsint nevetve. A halászlé dúsan fűsze­rezett, illata betölti a kis helyiséget. Lócára ülnek a halászok, kanalat meríte­nek a bográcsba. Az ágyon vastag könyv, sokat forga­tott lapokkal: „Elet a víz tükre alatt” Az ablakban kivágott újságcikkek. Egyik fényképes a császárszállá­si víztároló halállományá­nak pusztulásáról szól. A község öt kilométer. Napjainkban egyre több azoknak a száma is, akiknek Moszkva, Leningrad vagy éppen Róma nevének halla­tára nem a Tretyakov kép­tár, a Néva-híd, a Fórum Romanum jut eszébe, ha­nem egy-egy technikai új­donság, egy friss kutatási eredmény jelzi elsősorban az emléket, ök azok, akik a széles körű nemzetközi ta­pasztalatcserék egyre bővülő hálózatában hazánkba hoz­zák a legfrissebb külföldi gyakorlati tudományos ta­pasztalatokat, vagy népsze­rűsítik a határainkon túl a mi eredményeinket, kutatá­sainkat. A külföldi látogatás számukra nem látványos tu­ristaút, hanem pontosan be­osztott idővel, gondosan elő­készített programmal — ko­moly munka. Pektin — almahéjból Sellei Jenő gépészmérnök, a Nyíregyházi Konzervgyár főmérnöke a Szovjetunióban járt. Ez év januárjában 18 napot töltött öt moszkvai gyárban és kutatóintézetben. A Konzervipari Tröszt meg­bízásból a kukorica- és burgonyafeldolgozóst, vala­mint a pektingyártást ta­nulmányozta a Konzervipari Kutató Intézet igazgatóhe­lyettes vegyészmérnökévei. — Városnézésre nem sok idő maradt, mindössze két vasárnap volt, amelyeken Moszkva néhány nevezetes­ségét. több állandó kiállítást megnézhettünk. A többi időnk — mondja tanulmány­újáról a főmérnök — perc- ről-percre beosztott elemző, kutatómunkával, tapaszta­latcserével telt el. A petkingyártási tanulmá­nyok érintették a Nyíregyhá­zi Konzervgyár munkáját is. A pektint — amely a dzse­mek, ízek zselirozásához, kö­Agyagos, hehehupás föld­úton lehet idejönni. Hogy, mikor járnak haza ezek az emberek ? — Minden második este váltjuk egymást. Ma estére én megyek haza, holnap estére Berti bátyám — magyarázza Szarka Béla. — Gyalog? Nevetnek. — Még az kellene. Kerék­párral. Itt tartjuk a ház hátánál, a hűvösön. — S ha esik? — Akkor fuccs a kerék­pározásnak. Letesszük az árokba, ahol az idő ér ben­nünket, s felvesszük, ha jó az út. Néha két-három nap múlva. Addig tényleg gya­log járunk. Esetleg, elesé­get hozó járművön. — Nem lopják el a ma­gára hagyott kerékpárt? — Tudják a faluban, hogy csak a halászoké le­het. Hozzá se nyúlnak. Mi is a tsz-hez tartozunk. Egy éjszaka a tónál, vil- lanytalan sötétségben, egy otthon, a falusi hajlékban. Az ünnepnapokat is így cserélik. Hét éve, mióta a tsz megépítette a tavat. Szarka Bélának könnyebb az itteni ügyelet, mivel va­dászengedélye is van. Rette­netesen haragszik a hal­téséhez szükséges — drága valutáért, importból szerzi be jelenleg a külkereskede­lem. Ugyanakkor például itt, Szabolcsban is óriási lehető­ségeket hagyunk kihaszná­latlanul, amikor a gyümölcs­légyártás melléktermékét, az almahéjat gyakorlatilag vesz­ni hagyjuk. Ebből ugyanis jó minőségű pektint nyerhet­nénk. A Szovjetunióban ilyen céllal tanulmányoztuk a gyártást. Alapvető különb­ség viszont, hogy ott cukor­répából készítik a pektint. így utunk fő célja a techno- lógikai egyeztetés volt. Ez sikerrel zárult. — Az eredményekről csak annyit: beszámolóink és az előző kutatások alapján az Élelmiszeripari Kutató Inté­zet állított össze jelentést a miniszter számára. A közel­jövőben pedig megkezdődik a magyar pektingyártás konkrét előkészítése is. Két probléma megoldása Dr. Szász Gábor kandidá­tus, a Nyíregyházi Tanár­képző Főiskola tanszékvezető tanára is többször járt már külföldön. Tudományos mun­káiról tartott előadásokat, cserélte ki legfrissebb ku­tatási eredményeit, módsze­reit külföldi kollegáival. A Magyar Tudományos Akadé­mia kiküldetésében vett részt matematikai kongresz- szuson az ausztriai Grazban, a brnoi nemzetközi mate­matikai kollokvium munká­jában, valamint matematikai szemináriumon Moszkvában és Leningrádban. — A matematikában külö­nösen nagy jelentősége van a személyes találkozásoknak. Ezekkel jelentősen meggyor­sul az elért eredmények köl­csönös kicserélése. Jan Ja- kubik csehszlovák profesz- szorral — aki hasonló prob­lémákkal foglalkozik — rendszeres személyes kapcso­latban vagyunk. A különböző nemzetközi tapasztalatcseré­ken gyakran félkész eredmé­nyekről is beszélünk, s ezek legtöbb esetben előreviszik a résztvevők tudományos mun­káját. így volt ez például a Szovjetunióban, ahol a Lja- pin és Kuros professzorokkal folytatott eszmecsere hatásá­ra kutatási területem két jelentős problémáját oldot­tam meg. (Szász Gábornak eddig több mint harminc tudomá­nyos dolgozata látott napvi­lágot a hazai és külföldi szakfolyóiratokban. Ezek zömmel az absztrakt algebra tárgykörében a félcsoportok és hálók elméletével foglal­koznak. Könyve, a „Beveze­tés a hálóelméletbe” 1959- ben az Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg rabló duvadakra, pézsmá­ra, gémre, békára. Békára nem érdemes töltényt vesz­tegetni, de a pézsmákat és a gémeket a holvilágos éj­szakán órákon át lesi. Mert veszedelmes halgyilkosok a hosszú lábú gázlók. S a tónak félmillió forintot is adnia kell egy idényben a falu közösségének. Nyiri bácsi pedig már abba sem tudja hagyni a halászmesterséget. — Apám is ezt csinálta. De ő nyílt vízen. Az inség- dombot hordató Kállai mi­niszterelnök bátyja bérelte Csengertől egész falunk ha­táráig a Szamost. Tucat ha­lászt tartott. Cselédnek. Fogtuk neki a zsákmányt, nem egyszer az életünket is veszélyeztetve. Ö meg lö­kött a verejtékünkért, hogy másnap is tudjunk vízre menni. Most magunknak dolgo­zunk. Aszerint élünk. Otthon, szabad idejében tv-t néz Nyiri bácsi. Szarka Béla pedig a futballmecs- cset élvezi. Ha kedvelt fog­lalkozásuk miatt gyakran távol vannak is a falutól, az otthontól, de egyek ve­le. Ma is, holnap is. Asztalos Bálint magyar nyelven. 1962-ben német, majd 1963-ban — je­lentős átdolgozással — an­gol nyelven adták ki.) Ami a prospek­tusban nem szerepel Bakos Istvánná, az IBUSZ nyíregyházi irodájának mun­katársa az elmúlt évben hét alkalommal járt a Szovjet­unióban, ötször Csehszlová­kiában és Lengyelországban, kétszer pedig romániai tár­sasutazásra vezetett IBUSZ- csoportot Nyíregyházáról. — A határokon túl szer­zett tapasztalatoknak kétsze­res hasznát veszem. Egyrészt minden következő csoport programjánál felhasználom a legfrissebb értesüléseket. A helyszínről személyesen is­merem az eseményeket, az útvonalakat, a szálláshelye­ket, a külföldi társirodák idegenvezetőit, s más — a csoport zavartalan pihenését biztosító — célszerű tudniva­lókat. — Másrészt idehaza pon­tos információkkal tudok szolgálni az egyénileg kül­földre utazóknak. Címekről, szolgáltatásokról, árakról, az utak járhatóságáról, s szá­mos olyan dologról is, amely nem szerepel a prospektus­ban. Egy példa az egyik leg­látogatottabb helység, Stary Smokovec — Otátrafüred — szállásairól: minden kénye­lemmel berendezett, de régi típusú az A osztályú Grand Hotel; aki a modern építési formát, a hipermodern be­rendezést kívánja, annak a Hotel Bellevuet ajánlanám, turistaszállásnak pedig a Villa Alpinkát. S kérésre pillanatok alatt kész a helyszíni vázlat is, a megközelítésükről. Egy-egy hosszabb külföldi út után? „Öröm hazajönni — pihen­ni.” Marik Sándor Egészségügyi tanácskozás [Nyíregyházán A Szabolcs-Szatmár Me­gyei Tanács VB egészség- ügyi osztályának, val-unint az Orvos Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete me­gyei bizottságának rendezé­sében a középkáder szak­csoport ápolónővéri sectiója nagyaktívaértekezletet tar­tott csütörtökön Nyíregy­házán. A szakcsoport ren­dezvényeivel az egészség- ügyi kultúra fejlesztését kí­vánja elősegíteni. Abból in­dul ki: a szocialista egész­ségügyi ellátás hatékonysá­gának, eredményességének tovább javításához szüksé­ges, hogy az egészségügyi dolgozók szakmailag, politt- kailag jól képzettek legye­nek, napi munkájukat szo­cialista emberhez méltóan végezzék, jellemezze őket a hivatástudat, az embersze­retet, s ha kell az áldozat- vállalás. A megyei középkáder szakcsoportnak az idén ez már a harmadik ankétja volt. Ezúttal az intézeti ágyak mellett dolgozó ápo­lónővérek találkoztak a nő­vérszállás társalgójában. Mintegy kétszáz egészség- ügyi dolgozó részvételével beszélték meg a kórházi ár­talmakkal kapcsolatos fel­adatokat. Az aktívaértekez­letet Horváth Sára, a me­gyei középkáder szakcsoport elnöke nyitotta meg, majd dr. Bodnár Sándor, m KÖJÁL főorvosa tartott vi­taindító előadást „Veszély zárt egészségügyi intézetek­ben” címmel. Az értekezleten felolvas­ták dr. Kálmán Györgyné nyíregyházi tbc-kórház in­tézeti vezetőnővérének első díjjal, Gönczi Jánosné me­gyei kórház csecsemőosztá­lya vezető nővérének má­sodik díjjal, és Battyányi Gizella nyíregyházi tbc- kórház osztályvezető nővé­rének harmadik díjjal jo- talmazott pályamunkáját. A meglévők mellé új, ko rszerfi ' szarvasmarha-istálló épül a csengeri Lenin Tsz majorjában. Foto: Hammel József Qlákvádi luilászok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents