Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-25 / 122. szám

Próbálkozás Hogy eljött a tavasz, én is ellátogattam a Bethlen utcán lévő növényvédőszer boltba. Szaküzlet, az ember beszerezhet mindent, ami kis gyümölcsösébe szüksé­ges. Száz almafám van a kertben, gondoltam márci­usban, nem árt ha permete­zem. Szert nem kaptam. Be­mentem legközelebb, akkor sem. A következő alkalom­mal már csak mosolygott az eladó, amikor rézgálicot, Wi- tigránt, Thiovitot, Cozant, Wofatoxot vagy más mérget kértem. Peches ember vagyok, s mindig olyankor megyek a boltba, amikor pont az nincs, amit venni szeretnék? Oláh Gyula Nyíregyháza Szabály Pénteken egy ismerősömet látogattam meg a Sóstófürdő állomáson. Este nyolc óra után kimentem a villamos­hoz. Az FM tábla jelzi, hogy feltételes megállóról van szó. Tehát ha le, vagy felszálló van, i villamos megáll. Fél kilenc előtt pár perccel érkezett a Beloian­nisz tér felől egy kocsi. A félreértés elkerüléséért inte­gettem, hogy nem kívánok felszállni. A villamos ennek ellenére megállt, pedig se le, se felszálló utas nem volt. Hamarosan jött visszafe­lé. Csomagokkal a kezembe kiálltam a sínek mellé. Nem kis meglepetésemre a vil­lamos elhúzott mellettem. Mit lehet ilyenkor tenni? Begyalogoltam Sóstóra, ahol a forgalmista közölte ve­lem: nem történt szabályta­lanság. A kifelé jövő villa­mosok megállnak, a befelé haladók nem, A szabály, az szabály. Ámbár nem ártana valami újabb jelzésű táblát kitalálni, mely mindezt az utazóközönség tudtára ad­ja. Megvártam a következő villamost és ekkor történt a csoda. A város felé haladó villamos a feltételes helyen is megállt, amíg valaki fel­ugrott. Ki érti ezt? B. F. Nyíregyháza Gép van — fagylalt nincs Két éve áll kihasználatla­nul a drága fagylaltgép a kölesei fmsz 1. sz. italbolt­jában. Pedig mi kölcseiek szeretjük a fagylaltot, s bosszantó a tudat, hogy gép van, s mégsem kaphatunk az ízes, frissítő csemegéből. A hónap közepén támadt egy kis mozgolódás a gép körül, szereltek, de a fogyasztók által kívánt eredményt ez sem hozta meg. Szakács Ferenc Kölese Nyugdíjastalálkozó A tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár szakszerve­zeti bizottsága, a vezetőség támogatásával, a KlSZ-szer- vezet és a szocialista brigá­dok közreműködésével, év­ről évre gondos szeretettel készíti elő a hagyományos nyugdíjastalálkozót. A kö­zelmúltban is ünneplő ruhá­ban, fiatalos kedéllyel jöttek össize a hívásra, idős, volt munkatársaink. Sokan közü­lük gyakrabban is találkoz­nak, mások itt örülnek egy­másnak, mesélnek életükről, családjukról, gondjaikról és örömeikről. A találkozó első pi-ogram- jaként a termelési osztály vezetője kalauzolta végig kedves vendégeinket a gyár területén, akik örömmel szemlélték a fejlődést. A visszatérő csoportot a válla­lat vezetői, a KISZ-szervezet fiataljai várták az étterem­ben, ahol ki-ki elfoglalta he­lyét a terített asztaloknál. A köszöntők elhangzása után egy nyugdíjasbizottsá­got alakítottak. amelynek célja; szervezetten gondos­kodni a nyugdíjasokról és elmélyíteni a kapcsolatot a fiatalokkal. Ezután a közös vacsora következett, s a vendéglátók nagy szeretettel gondoskod­tak arról, hogy mindenki jóízűen egyék-igyék és jól szórakozzék A jó hangulatot a kultúrbizottság zenekara is segítette. Többen táncra is perdültek, míg mások az üzem vezetőivel, dolgozóival beszélgettek a késő esti ói'ákig. Gauland Mártonná Egy kastély kiadó? Válasz a „Kocsma igen, tejbolt nem“ — levélre Rendezik a vasárnapi tejárusitást A Kelet-Magyarors2ág má­jus 18-i számának „Fórum" rovatában megjelent „Kocs­ma igen. tejbolt nem” című Cikkben foglaltakra az aláb­biakat közöljük; Vállalatunk már korábban intézkedett, hogy a piac té­ren két, tejet árusító egység működjön, azért, hogy a va­sárnapi árusítás — a két bolt közötti váltási rendszer­ben — megoldódjék. Vasár­nap délelőtt előfordulnak rövidebb-hosszabb ideig sor­baállások, de ugyanakkor a kiszolgálás gyorsan történik. Egyes napokra, vagy napsza­kokra külön pénzkezelő be­állítása — a pénz, azaz a tár­sadalmi tulajdon elszámolta­tása, védelme végett — A Kelet-Magyarország áp­rilis 23-1 számának Fórum rovatában „Jobb minőséget" címmel közölte a nagyhalészi háziasszonyok kenyérpana­szát. A cikk alapján tartott vizsgálat megállapította, hogy nem maradt meg ke­nyér a húsvéti ünnepek előt­ti napon a vencsellői sütő­üzemünkben. Viszont a ke­reskedelem nagyobb menv- nylségű kenyeret rendelt, mint amennyire szükség lett volna, így a boltokban na­nem gyorsítaná a tej kiszol­gálását, sőt gyakran késlel­tetné, (blokkadás, stb.) és ezért ez nem történt meg. A vasárnapi tejbeszerzés biztosítására a piac téri tej- érusítás mellett nyitva tart a Dózsa György utca 2 szám alatti és Toldi utcában lévő 78 sz. tejbolt. A vasárnap nyitva tartó fűszer-csemege boltok közül a Hatzel téri bolt tejet is árusít. A fent közölteken túlme­nően vizsgálni fogjuk a piac téren esetenként előforduló sorbanállások megszünteté­sének módját. Dr. Orosz Gyula igazgató Mészáros József áruforg. vezető gyobb mennyiségű kenyér maradt meg raktáron. A kenyér minőségére tett kifogással egyet kell érte­nünk, mert abban az idő­ben a vencsellői sütőüzem valóban gyenge minőségű kenyeret sütött. A vezetés már eddig is megfelelő in­tézkedéseket tett a termékek minőségének javítása érde­kében, s ezt a munkát to­vább folytatja, míg az üze­met a megfelelő szintre emeli. Nyíregyházi Sütőipari Vállalat A Kelet-Magyarország áp­rilis 27-i számában egy fénykép és egy rövid szöveg jelent meg ..Húsz éve omla­dozik" címmel. Valóban, a kastély húsz éve áll gazdátlanul, elhanya­goltan. Felügyelőségünk évek óta foglalkozik a műemlék jellegű jánkmajtisl kastély felújításának és helyes fel- használásának megoldásával. 1963-ban a megyei tanács mezőgazdasági osztályával egyetértésben készítettük el a kastély helyreállítási ter­veit mezőgazdasági szakisko­la céljaira, s vállaltuk a ki­viteli munkák elvégzését is. Ezt követően hiába szorgal­maztuk a helyreállítást, a mezőgazdasági osztály a megvalósítástól elállt. A közben fokozatosan pusztuló gazdátlan kastély állagának megóvására az I. fokú építési hatóságnak ír­tunk, hogy kötelezze a keze­lőt a munka elvégzésére. Ez azonban nem történt meg. Ha a községi tanács, vagy bármely más szerv hajlandó lett volna irodaháznak fel­használni a kastélyt, hivata­lunk a legkészségesebben adott volna ehhez segítséget és adna a jövőben is. ÉM, Országos Műemléki Felügyelőség Merényi Ferenc igazgató Javítják a kenyér minőségét Kenyér — Én mindig tiszteltem a kenyeret, — kezdte beszélge­tését barátom. A kis vendég­lőben ültünk egy pohár sör mellett. Jó itt néha üldögél­ni, hallgatni az erhberi sor­sokat. — Hatan voltunk testvé­rek, az apám tisztviselő, bi­zony nehezen éltünk. Az el­ső világháború kitörésekor 8 éves voltam és sokat kóstol­tam a nyomorúságból. Nem tudom már hány dekagramm volt akkor a kenyérfejadag, tudom nagyon kevés és barna, sáros, ízetlen, de ne­künk nehezen elérhető cse­mege. Hús hetekig nem ke­rült az asztalunkra. Ha még­is sikerült szereznünk, apá­mat délben a kapuban vár­tuk a nagy újsággal. A cu­kor enyves, sárga massza volt, édesanyánk kis kupa­cokban papírra osztotta ki nekünk és mi végtelenül boldogan fogyasztottuk. A kenyérkosárhoz lopva, láb­ujjhegyen mentünk, az nyi- korgott, féltünk észreveszik szüléink, kikapunk és estére már nem lesz kenyér. Ruházkodni egyáltalán nem tudtunk. Cipőnk papír­talpú volt. Egy svédországi akcióból kaptunk egy cso­magot. A borító vászonból varrt édesanyám nadrágot, a címzés a fenekemre esett, nagyon büszkén hordtam. Nem felejtem ezeket a ré­gi dolgokat — mondta ba­rátom — hiszen valószínűleg ezek előtted is ismeretesek, körülbelül egyidősek va­gyunk. De hol vannak már ezek a régi nyomorúságos idők! Es a kenyér iránti ré­gi emlékeim és tiszteletem miatt sok fájdalmas dolog­ban van részem az utóbbi időben. Az utcán gyakran lá­tok eldobott kenyérdarabo­kat, beharapott almák tár­saságában. Ez nekem nagyon fáj. Mert igaz ugyan, hogy részben ez azt jelenti, hogy élelmezés és egyéb téren is sokkal jobban állunk, mint a múltban, de hány paraszt- ember munkája van a búza­szemben! Egyedül élek tudod, a fe­leségem meghalt, szerényen ki tudok jönni nyugdíjam­ból. Egy ismerős családhoz néha elmegyek tv-t nézni. A múltkor is ott voltam. A szünetben kimentem a kony­hába egy pohár vizet inni. A csap alatt megláttam a szemétkosarat, benne ke­nyérdarabok, alig 1—2 na­posak. köztük zsírral és vaj­jal kenve. Körülnéztem, mint tolvaj és zsebeimet te­leraktam a hulladékkal. Bűntudattal mentem vissza a szobába. Komoran néztem végig a műsor további ré­szét. pedig vidám operettet sugárzott a tv. Bűnös vol­tam? Talán öreg vagyok már és minden öregember boga­ras. A kenyérmaradványokat, az udvarban lakó házinéni­nek vittem el, aki disznót, csirkét nevel, így nem ve­szett kárba. Mert tudod az emlék kí­sért, sohasem felejthetem azt a régi sápadt kisfiút, aki csaknem fél évszázadon éhe­sen kotorászott a nyikorgó kenyérkosárban — fejezte be elbeszélését barátom. Sarlós Ottó | b. n. y. Az elegancia csarnokában A Kossuth-pavilon két­szintes helyiségében a belépőt a kötszövőipar re­mekei fogadják. A Habse­lyem és Kötöttárugyár ugyancsak kitett magáért, egy-egy nyloningével, il letőleg női fehérneműjével el is nyerte az ev legszebb terméke kitüntetést. Uj, me­részebb mintázatban pom­páznak a női sportharis­nyák és férfizoknik is. Must­ráljuk a gyapjú és szinte­tikus fonalból készült kö­töttárut. égy-egy lányka szettet, ruhát, pulóvert köztük ugyancsak több „leg­szebb” terméket. Feltűnő, hogy szám szerint kevesebb a szín, de ami maradt — híx-ek szerint, nem sokkal haladja meg majd a közön­séges pamutáruét. Szövés- és festésmintái a legválto­zatosabbak, számos „op-art" mintázatot Is beleértve. A pólinoz tehát az idei „slá­ger” — amely a hasonló termékekkel egyidőben je­lent meg a világpiacon .. — és a textilesek teljes jog­gal nagy sikerre számíta­nak. Röviden, arról a divat­irányról szólnánk, amelyet a hazai ruhaipar, a bemu­tató tanúsága szerint, töb­bé kevésbé követ. Viszony­lag kevés a sötét szín, in­kább a pasztell és az erő­sebb árnyalatok uralkod­„Op-art” minta a köpenyen és a ruhán, „kétsoros" kiskosztüm — mindenkinek tetszenek a szövetkezeti mo­dellek. főleg kék, lila, sárga, meggypiros, no és fekete, meg fehér — azok igaziak, teltek. A középpontban ismét a Goldbergertől a Szegedi Textilművekig, kilenc gyá­rat képviselő • Pamutnyomó- ípari Vállalat valóságos „revűje”. Nemcsak azért, mert választéka valóban megkapó mintákban tün- döklik, és nem is azért, mert a bemutató ötletes megoldásaival jóval moz­gékonyabb a tavalyinál, hanem elsősoi-ban azért, mert van „főszereplője”. Ez pedig a legújabb műszálas ruha- és fehérnemű anyag: a pólinoz. A szakemberek szerint igen tartós, kevéssé gyúródik, és ami a legfon­tosabb — ellentétben az eddigi műszálas mosóanya­gokkal — magas szakító­szilárdsága folytán gépben is mosható! Ára pedig, a nak. Számos kecses kis­kosztümöt láttunk, ezetc minden évszakban hordha­tók. Enyhén karcsúsított vonalúak, a kabátok ha­sonlóképpen, az egysorosak mellett, úgy látszik, mind kedveltebbek' a kétsoros kabátok. A műszálas és a szintetikus anyagok vég­képp betörtek a ruhaipar­ba^ A divat egyébként igen „nőies”, keskeny vállak, a ruhák többsége lefelé bő­vülő, ez is kai'csúsít. És mit mondhatunk a férfiöltönyökről, kabátokról ? Azt legfeljebb, hogy eltűnt a hosszú évekig csaknem egy­séges irányzat, — minden divatos: a zakók hosszab­bak és enyhén karcsúsítot­tak, egysorosak egytől négy gombosig, és kétsorosak négy, esetleg hat gombbal. Láttunk duplasoros felöl­tőt, sőt még pelerines kö­penyt is. Háromgombos, négygombos... rövidebb és hosszabb .fazon” — megszűnt az egységes férfidivat. Wormser Antal felvételei 9

Next

/
Thumbnails
Contents