Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

Kelj föl és járj.../ Szabálytalan riport a nyíregyházi Heine-Medin osztályról Két rácsos ágy között kes­keny sáv. Ez lesz Ágika korzója. A nővér: Kelj föl, Ágika és járj. Lesegítik fekhelyéről, be­állítják a sávba. Kint nap­fény, 28 fok. Perzselő, for­rósító csend. Minden szem Ágikát, ezt a körfufrus nap­kori kislányt lesi. Elindul, félfordulatos léptekkel. Piros­köves fülbevalója csillogón töri a fényt. Megy, megy mint aki hosszú útra indult és sohasem akar megállni. Csak a járógép vasa^zija zörren, csikordul... Ágika hatéves. Egy hete csupán, hogy hat év óta felegyene­sedett a kényszerű török­ülésből : bénult, zsugorodott lábain csúszkált, s két szép szemét mindig nagy csodá­lattal emelte testvéreire, akik járni tudnak. Megyei kórház, Heine-Me- din utókezelő osztály. Har­minc kiságy, harminc gye­rek. Poliomyelitis epidemica — gyermekbénulás. Különö­sen Svédország, Norvégia és az USA sínylette meg a járványokat, de hazánkban is tragédiák sorát okozta a századforduló elején. „Oko­zóját még nem ismerjük...” — írta Révay lexikona 1913- ban. Aztán jött A. B. Sabin. Még ' pontosabban: ment Amerikából a Szovjetunió­ba. ahol — ellentétben ha­zájával — minden segítséget megkapott a megelőző oltó­anyag gyártásához. Papp Tibor dr., adjunk­tus: — A gerincvelő mozgató idegsejtjeinek a károsodá­sa okozza a bénulást, amely nemcsak a végtagokat, de a rekeszizmokat is megtámad­hatja. Lassan tíz éve, 1957- ben volt az utolsó nagy jár­vány hazánkban. Ekkor szü­letett az elhatározás: minél több embert mentsünk meg az életnek, utókezelés­sel is. ötvenhét óta több, mint félezer gyermek lépett ki — többnyire gyógyultan — a megyei kórház Heine-Medin osztályáról. A napkori Ágika édesany­ja csak sírt, csak sírt, ami­kor látta gyermeke lépteit. Akár a többi szülő, aki örökké reménykedik. Arról kevesebbszer — vagy soha — nem esik szó, milyen óriási küzdelmet vívnak itt az orvosok, a gyógytornászok és a nővé­rek ezekért az emberpalán­tákért. Űj megbetegedés nincs ugyan, de a tíz év előtti betegek sorsa ma sem lehet közömbös. A főnővér: Ott van pél­dául Jóska. Értelmes, érdek­lődő gyermek, magatehetet­len lábakkal. Nézze, iskola­táska van mellette, köny­vekkel, tolltartóval. Pedagó­gus jár ki rendszeresen, órákat tart a nagyobbak­nak. Jóska most olvassa a Robinzont. És sorolják a többi nevet: a 11 éves Karcsiét, a szélső ágyon ülő, kutató tekintetű kislányét, aki „Dörmögő Dömötört” forgat. Ahány élet, annyiféle gyógyítás, próbálkozás. Az egyik fé­lénk, a másik tartózkodó, a harmadik bizalmatlan, ahogy bekerül. A küzdelem sajá­tosan kezdődik: pszihés fog­lalkozásokkal, lelki gondo­zással, s tart addig, amíg a gyerek vágyakozást nem érez az orvos, a nővér után. Aztán elhangzanak a játé­kos vezényszavak: „Nyisd ki a kiskaput, csukd be a kiskaput! (Lábmozgás oldal­ra.) „Építsünk kéményt, bontsuk el a kéményt!” (Lábmozgás függőleges irányban.) A „Csivir-csa- vart” a „Halacskázás” kö­veti, hason fekve, lábemel- getéssel,.. És így megy ez hétköznap, vasárnap, a kór­házi gyógytornateremben s fenn a kórterem fehér vilá­gában. Csak a súlyosabban bé­nultak fekszenek a kórház­fjj cégtábla a Tárosban ... Idegenforgalmi látványosságok a Báthoriák rezidenciájától az ugornyai strandig Fizetővendég-9zoIgálat falun Turistaszálló Sóstón Hosszas huzavona után végre — az országban utol­sóként — Szabolcs is ka­pott idegenforgalmi hivatalt. A helyiségeken már az utol­só simításokat végzik, s ha­marosan oda teszi át szék­helyét a jelenleg még más­hol dolgozó apparátus. A szervező munka már jóval korábban megindult, s igen szép kezdeti eredményekről lehet beszámolni. Igen nagy forgalmat bo­nyolít le például Nyírbátor. Csak a múzeumnak ez év­ben már több mint harminc­ezer látogatója volt. Nem is csoda, hiszen a Báthoriák egykori rezidenciájában — melyet nyugodtan nevezhe­tünk megyénk egyik idegen- forgalmi gócpontjának — a múzeumon kívül is igen sok a látnivaló. Itt épült a megye legmagasabb épülete, a 44 méteres silótorony. A re­formátus templom a késői gótika és renaissance jegyeit hordozza magán, s a minori­ta templom barokk berende­zése szemet gyönyörködtető látvány. A közelben lévő bá­torligeti rezervátum _ is százával vonzza a kiváncsi turistákat. Az idegenforgal­mi hivatal csak Nyírbátor­ban 70, Tarpán pedig szük­ség esetén száz turistának is tud szállást biztosítani. Megyénkben igen sok a műemlék. Közöttük talá­lunk olyan ritkaságokat, mint a XIII. században épült baktalórántházi temp­lom, a turistvándi vízimalom, a tiszadobi és berkeszi kas­tély, a kisvárdai vár, de be- saélhetnénk a szinte minden faluban megtalálható régi, nádfedeles házakról is. A be­regi keresztszemes hírneve már régen túljutott az or­szághatárokon, s egyedül Ajakon találunk még Sza­bolcsban népviseletet. Egyre szebb szint öltenek Nyíregyháza parkjai, művé-' sziek szobrai, s az idegenek nem mulasztják el megtekin­teni a város egyik büszkesé­gét, a szabadtéri színpadot. S aki nemcsak műemlé­keinkben akar gyönyörköd­ni, hanem szórakozni, vagy éppen pihenni kíván, meg­találja Nyíregyházán a Sós­tón, melyre az utóbbi öt év­ben több mint tízmillió fo­rintot költöttek. Tervezik a svájci lak átalakítását turis­ta szállóvá. Itt ötven ven­dégnek tud kényelmes elhe­lyezést biztosítani az ide­genforgalmi hivatal. Alig néhány évvel ezelőtt kezdték „felfedezni” a ger gelyiugornyai Tisza-part szépségét. Azóta sörözők, kis. vikendházak, nyaralók, köl csönzőboltok jelzik a felfu tást. Nyaranta az ország legtávolabbi részéből is ér­deklődnek telefonon a pihe­nési lehetőségekről. Egy-egy napsütötte vasárnap nem ritkaság a 2—3 ezer fűrdöző, s a parkírozó 50—60 sze­mélykocsi között szép szám­mal akad már külföldi rend­számú is. Nehéz lenne felsorolni valamennyi idegenforgalmi nevezetességünket, de annyi biztos: bőven van mit meg­mutogatni a megyénkbe ér­kező turistáknak. B. F. ban. Közel félezer — főként vidéki — gyermeket tarta­nak nyilván a megyébqj, akik közül sokan rendszere­sen „bejárnak” gyógytorná­ra, felülvizsgálatra — szü­leik karján. öt éve szinte nincs új megbetegedés. Mi lesz a Heine-Medin osztály sorsa ? Megint az adjunktus: „Bár felfedezték! a vírust s ha­zánk élenjár a megelőzés­ben, megbetegedéssel szá­molni lehet. De az is igaz, mindinkább mozgásszervi rehabilitációs osztállyá ala­kult át a Heine-Medin, hi­szen a bénulás megszűnése által lehetőség van a bal­esetet szenvedett, vagy csí­pőficamos gyermekek gyó­gyítására is. Anikó most az osztály üdvöskéje. Operált csipőfi- cammal került ide, súlyos állapotban, az orvosok sem tápláltak nagy reményeket. S most megszokott, termé­szetes dolognak tűnik, ahogy mondják!: Anikó, gyere ide... Persze, támasztékkal, félén­ken lépeget, de mindennap határozottabban. önálló kezdeményezés hozta létre ezt az osztályt. Aztán a felelősséghez a le­leményesség is társult: házi­lag készítette el az adjunk­tus és a kórházi főgépész a parányi kerekeken guruló, tehermentesítő járókát: a beleültetett gyermek órákon át veszélytelenül mozoghat s közben szokja a járást... S mert ezeknek a gyerekek­nek a kórterem a kert, a park, s itt élik napjaik zö­mét: védőrács került a ra­diátorokra, házilag biztonsá­gos- magasságba szerelték a villanykapcsolókat, a kon­nektorokat ... „Apróságok, szóra sem érdemesek.” A betegség titkát, a gyors gyó­gyítás útját kereső adjunk­tusnak valóban az. A köny- nyezéstől megszabaduló szü­lőknek — minden... Sabin oltóanyagából 1959- ben 2,3 millió gyermek és 300 ezer felnőtt részesült Magyarországon, s azóta is nagy gondot fordítanak a veszélyeztetett korosztályok­ra Nem járvány már a gyermekbénulás Szabolcs- Szatmárban sem. A nyíregy­házi Heine-Medin utókezelő osztályon azonban változat­lan erővel tart a küzdelem a végtagokért, a mozgásért — az életért Angyal Sándor .hogy ne ismétlődjenek meg a tavalyi hibák Több gyümölcs és zöldség, nagyobb választék Beszélgetés a MEK igazgatójával, a megye és a város évi ellátásáról Az oly sokat emlegetett és vissza-visszatérő gond­ként jelentkező témáról, a primőr, a zöldségfélék és gyümölcsellátásról beszél­gettünk dr. Czimbalmos Bé­lával, a MÉK igazgatójával. Mindenkit érdekel hogyan alakul ez évben a megye, de különösen Nyíregyháza város lakosainak az ellátása? — Mint a múlt évben, úgy az idén is nagy erőfeszíté­seket tettünk, hogy termelő- szövetkezeteinkkel és a ház­táji gazdaságokkal megfele­lő szerződést kössünk a szükséges zöldség- és gyü­mölcsfélék meglermesztésé- re. Csak ezen az úton tud­juk biztosítani a megye és a város ellátását — kezdte tájékoztatóját. — Éppen en­nek érdekében módosítottuk a tervünket, s így az erede­tileg meghatározott 4300 hold helyett 4600 holdra kö­töttünk szerződést. Külön van a burgonya, melyből az idén 19 410 hold termését várjuk. Figyelembe vettük azt, hogy lehetőleg megyén belül termeltessük meg Sza­bolcs és természetesen Nyír­egyháza szükségletét. Tavaly tavasszal néhány zöldségféle kivételével aka­dozott az ellátás. Nem volt vöröshagyma, paradicsom, paprika, uborka. Milyen vál­tozás van most? — A tapasztalatok alap­ján az idén módosítottuk e zöldségfélék tervét, s lé­nyegesen többet termelte­tünk, mint 1965-ben. A múlt évi 38 vagonnal szem­ben most 107 vagon vörös­hagymára kötöttünk szer­ződést, míg paradicsomból tavaly 27 vagonnal vásárol­tunk, addig az idén szeret­nénk 149 vagonnal piacra szállítani, s reméljük ezt segíti majd az időjárás is. Nagyon hiányzott múlt ta­vasszal a zöldpaprika. Az idén ezen is segítünk, hisz mintegy 170 vagonra kötöt­tünk szerződést. Hasonló jók a kilátások az uborka- ellátásra. Az idén a tavalyi 68 vagonnyi mennyiségnek csaknem négyszeresét sze­retnénk biztosítani. De lesz elegendő zöldborsó is. Eb­ből 28—30 vagont vásáro­lunk és szállítunk piacra. — Különös gondot fordí­tunk a város ellátására. Nyíregyházát primőr zöld­ségfélékből elsősorban nem a megyéből, hanem Bara­nyából, Csongrádból, Bé­késből stb. látjuk el. Ennek két oka van: egyik az, hogy az említett helye­ken a melegágyi zöldségter­mesztésnek nagyobb hagyo­mánya van, kedvezőbb az időjárás is. Másrészt ezek­nek a kultúráknak a ter­mesztése most van kialaku­lóban Szabolcsban. Bár e tekintetben a fejlődés szem­mel látható az utóbbi évek­ben. Különösen a Keleti Főcsatorna térségében, ati- szalöki járásban. Ennek kö­szönhető, hogy ’a tiszalöki Petőfi Tsz melegágyban ne­velt zöldpaprikája a nyír­egyházi piacra került, vagy a vencsellői Szabadság Tsz melegágyi salátát és zöld­hagymát szállíthatott. A MÉK célja az, hogy ezeket a szövetkezeteket a jövőben is támogassa. Mindent meg­teszünk annak érdekében, hogy a különböző zöldség­félékből az időszaknak meg­felelően az ellátást biztosít­suk. Ezért kötöttünk szer­ződést különböző fajták ter­mesztésére, s így biztosítva lesz, hogy az idény befeje­zéséig minden legyen a pia­con zöldborsó, karalábé, zöldpaprika, uborka, zöld­bab atb. — Hogyan befolyásolja a jelenlegi időjárás a zöldség- ellátást? — A napokban esett né­mi csapadék valamit segí­tett, de voltak olyan járá­sok mint a vásárosnaményi és a nyíregyházi, ahol a szárazság akadályozza a zöldségfélék fejlődését. Ezt még súlyosbította a jelleg­zetes szabolcsi szélverés, mely különösen a paradi­csom, a dinnye és az ubor- kapalánákban okozott né­mi kárt — Hogyan javul a baromfiellátása? város — Baromfiból a város el­látását nem tartom megfe­lelőnek. E probléma megol­dása érdekében néhány ter­melőszövetkezettel megbe­széléseket folytattunk. Ered­ménye lehet, hogy a tsz-ek- ben nevelt, de a baromfi­ipar által át nem vett élő baromfit a város ellátására fordítjuk. Sajnos él még az a szemlélet, hogy Nyíregy­háza mezőgazdasági jellegű város, s lássa el magát. Nem veszik figyelembe, hogy a város jellege erősen meg­változott, iparosodott... És éppen e szemlélet érvénye­sül, amikor a központi kész­letekből kevés élő baromfit kapunk.-i- Annyit már sikerült el­érni, hogy a baromfi áru­alap egy részét, amennyiben a megyében vásárlás nincs, központi készletből igyekez­nek pótolni. De ez nem ele­gendő. Sajnos, a tsz-ek is a dolog könnyebbik oldala felé hajlanak, s inkább hely­ben értékesítenek, minthogy piacra szállítanának. — Milyen lesz a megye el­látása gyümölcsfélékből eb­ben az esztendőben? — Kilátásaink jobbak mint a múlt évben. S itt néhány újdonságról szeretnék szól­ni. Bár ez évben is a jel­legzetes gyümölcsünk a jo­natán dominál, de kevesen tudják, hogy Szabolcs* or­szágosan is jelentős mennyi­ségű málnát, földiepret és őszibarackot termel, amiből az idén már több jut a pia­cainkra. Tehát a választék jelentősen javul. Az idén 8—8500 vagon gyümölcsfélét vásárolunk. — A piacon már megje­lent a köszméte, s a hét végén elég jelentős mennyi­ségű cseresznye is kapható lesz. Hónap végén pedig megjelenik az ízletes földi- eper. Málnából mintegy 32 —35 vagonnal vásárolunk, földieperből 8—10 vagon­nal, s ez azt jelenti, hogy elegendő mennyiség áll a vásárlók rendelkezésére a nyíregyházi piacon. Az őszi­barackból vásárlásra kerü­lő 10—12 vagonnyi mennyi­séget teljes egészében Nyír­egyháza ellátására szánjuk. A különböző fajta cseresz­nyéből 25 vagonnal vásáro­lunk úgy, hogy lesz elegen­dő ebből a kedvelt gyümölcs­ből is. F. K. Az ellenietek faluja Bódító akácillat. Fülledt, nyárias meleg. Lassan al- konyodik. A bitumenes út két oldalán hosszan elnyú­ló akácerdő. Jobbra nagy karéjnyi, zöld, vadvirá­gos tisztás. A fehér, tömött fürtű akácosok alatt sor­ban kaptárak. Fölötte züm­mögő, dolgozó méhcsapa­tok. A falu szélén porfelhőt kavaró sovány igástehe- nek. Lomhák, lusták. Ko­csisa szundikál. Felrezzen. Elsuhanunk a tbc-kórház előtt... Főtér. Kisvárosias. Lapos tetejű, modern iskolaépület. Piros salakú út. Az iskola előtt kert, fákkal, bimbózó rózsabok­rok. A pedellus takarít. Is­kolaszag, kenyér és jona­tán. A gyerekek hazamen­tek. Szemben a „színház”. Tegnap telt ház volt. öt­száz néző. Itt is takaríta­nak. Este mozielőadás. Tiszta falak, színészképek... Kívül dudva, bozót. Odébb a kocsma. Előtte emberek. Egy siető, vállán batyut cipelő részeg düllöngél. Nyújtott, torz hang. Hamis. Megmosolyogják. (A formák, a külsőségek szép képet mutatnak. De a kép nem ilyen egyértel­mű. Tegnap talán a meg­mosolygott részeg is ott ült a nézőtéren és tapsolt a színészek produkciójához. Most csodálkoznak rajta...) Ülünk és beszélgetünk a neonfényes nyírbélteki cukrászdában. A sorokban két fiatal. Sakkoznak. Az üzletvezető jegelt sört bont. Gucz György párttit­kár, az fmsz ügyvezető el­nöke akit a társaságbeliek — az alig harmincesztendős Szabó Gyula tanácselnök és a Karcagról ideszárma­zott, jó kedélyű iskolaigaz­gató, Nagy Mihály — csak „öreg” fiúnak becéznek, az­zal dicsekszik, milyen fi­nom feketét főznek itt. Olyan, mint az olaj. Sis­tergő presszófőző. Fehér köpenyben szolgálja fel a kávét, a „főnök”. Gucz tizennyolc esztende­je elnöke itt az fmsz-nek. És két éve párttitkár is. A szomszéd faluból jár át. Úgy nézem, talán a fekete szemű Szabó Gyula az ös- bélteki. Mondja is. ötven­négyben érett a nappalin, gimnáziumban. Fiatal és szerény tanácsvezető. Nagy Mihály a „bekerült”. Ide nősült. Általános iskolai testnevelő és biológiai sza­kos. Ellentétes típusok. Mégis egyek. Közös akarattal és sok gonddal-bajjal terelge­tik egy mederbe ennek a sok arcú, az ellentmondá­soktól szinte hemzsegő fa­lunak az életét... Mert Béltek ezer arcú. A legek faluja. Keresve sem lelni itt árnyalatokat, szolid és finom átmenete­ket, csak a kiáltó ellent­mondásokat. Végletek falva. Gucz büszkélkedik, mi minden épült a másfél év­tizedben. Sorolja. Még a Debrecennel összekötő „Zsuzsi” vonatról sem feled­kezik meg... És az embe­rek? (Ok hárman értik és őszintén érzik á kiáltó el­lentmondásokat. Segítik egymást és cselekednek is.) — Én most végzem a közgazdasági technikum harmadik osztályát Nyír­egyházán — jegyzi meg hal­kan a párttitkár. — Hajtja magát az „öreg” fiú, a • negyvenöt esztende­jével — szól rá a tanácsel­nök, s hangjában inkább elismerés és tisztelet cseng. Az igazgató kesereg. — Mi meg küzdünk a hiányzások ellen. És hiába. Hallgat a tanácselnök. Az „államhatalom” ebben a kérdésben tehát tanácsta­lan. — De a krónikához tarto­zik az is, hogy a megyei matematikai versenyen, a mi ötödikes Kovács Katink lett a második és orosz nyelvből a nyolcadikos Medve Mária ugyancsak a második helyezést érte el — folytatja az igazgató. Két kivétel. De mi az ál­talános? Hangja borús. — Szomorú. Sok a gyen­ge felfogású gyerek... Leg­alább tíz százalék. Az egyik fiú a múlt héten ittassan jött fel. Haza kellett kül- denem... Nyírbélteken a múlt esz­tendőben 30 000 forint érté­kű denaturált szeszt vásá­roltak az emberek. És nem csak világításra. — Ez meg is látszik. Ta­lán a jövő évi „gyerek­anyagunk” jobb lesz. Ezt mondja az orvosunk. (Harmincezer forint érté­kű denaturált szesz... Egy ittas gyerek... Hatszáz tanu­lója van az iskolának... Kiknek, hánynak ízesítették e méreggel otthon a teá­ját? És mennyi „denszesz " fogy ez évben? 3. Heves vita. Egy lány­anya nevét említik, akis „megbotránkozott” a falu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents