Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-20 / 118. szám

Heves összecsapások Da Manóban Csaknem félmillió amerikai katona Vietnamban Da Nang, (MTI): Csütörtök délelőtt heves fegyveres összecsapásra ke­rült sor a Da Nangba ki­rendelt dél-vietnami kor­mánykatonaság és a köz­ponti pagoda körül felsora­kozott ellenállók között. A pagoda felett — ahol a kor­mányellenes felkelők pa­rancsnoksága működik — megjelent a dél-vietnami légierő több megfigyelő gé­pe s ezekre a lázadók lövé­seket adtak le. Erre tört ki a harc, a kormánycsapatok megindultak a pagoda épü­lete felé, hiába próbálták feltartóztatni a tankokat buddhista papok úgy, hogy lefeküdtek eléjük az úttest­re, mert ezzel csak rövid időre tudták megállítani őket. Néhány órai csata után a tüzelés elcsendesedett, de csak azért, hogy később, ko­ra délután az előzőnél is nagyobb hevességgel törjön ki. A kormányhű katonaság által megtisztított úton las­san haladtak előre a tankok, 15 méterenként megállva. A veszteségek méreteiről még nem érkezett jelentés, de legalább négy mentőautó­val szállítottak el sebesül­teket a helyszínről. Már csaknem félmillió amerikai katona van Viet­namban, illetve a környező területeken. Melvin Laird, republikánus képviselő ’jíöz- lése szerint a Dél-Vietnam- ban, Thaifölden elhelyezett szárazföldi egységek, a he­tedik flotta alakulatai és a különböző országokban, il­letve az okinawai és más tá­maszpontokon a vietnami háborúban részvevő légiegy­ségek együttes létszáma meghaladja a 440 ezret. Laird azt mondotta, hogy az amerikai katonai vezetés nagyszabású erősítéseket küld Délkelet-Ázsiába az év má­sodik felében, az erre vo­natkozó adatok azonban egyelőre titkosak. „Készüljelek fel a kormány elleni csatára“ A brit tengerészszak szervezet főtitkárának figyelmeztetése London, (MTI): Csütörtökön délelőtt Wil­son miniszterelnök tanács­kozott kabinettjével a ten­gerészsztrájk fejleményeiről. Utána hivatalos helyen hangoztatták, hogy „egyelő­re nincs szó a szükségálla­pot bevezetéséről”. A brit tengerészsztrájk negyedik napján már közel 400 kereskedelmi hajó vesztegelt az angol kikötők­ben, s eddig hozzávetőle­gesen 11 000 tengerész szün­tette be a munkát. A ke­reskedelmi flotta összesen 65 000 tengerésze egysége­sen támogatja a sztrájkot, amely napról napra fokozó­dó erővel érezteti hatását, amint a kikötőkbe befutó hajók személyzete folyama­tosan csatlakozik a mun­kabeszüntetéshez. Miután Wilson miniszter- elnök kilátásba helyezte a rendkívüli állapot bevezeté­sét és a haditengerészet igénybevételével fenyegető­zött, William Hogarth, a brit tengerészszakszervezet főtitkára szerdán este fel­szólította a tengerészeket: álljanak készen, hogy „hol­nap a kormány ellen vív­juk meg azt a csatát, amit ma még csak a hajótulajdo­nosok ellen folytatunk”. A hadiflotta „bevetésével” kapcsolatos fenyegetésre vá­laszolva Hogarth kijelentet­te: „Figyelmeztetem Wilson miniszterelnököt, hogy na­gyon alaposan fontolja meg, mielőtt meghozná azt a végső döntést, amely az ország minden szakszerve­zeti tagját a kormány ellen Rudnyánszky István, az MTI tudósítója jelenti: Kosz;gin szovjet kor­mányfő Kairóban szerdán elutazása előtt megbeszélést folytatott Hasszán El Amri tábornok jemeni miniszter- elnökkel és Ahmed El-Su- keirivel, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet elnö­kével. A csütörtöki kairói lapok újabb részleteket kö­zölnek ezekről a megbeszélé­sekről. A szovjet—jemeni megbe­szélések még kedden kez­dődtek: El Amri a Kubbeh palotában kereste fel Kosz'- gint. A találkozó nem hiva­talos keretek között folyta­tódott az esti fogadáson is. El Gaefi tábornok, a jeme­ni hadsereg főparancsnoka fordítaná és általános sztrájkra vezetne”. Sir Maurice Laing, az angol gyáriparosok országos szövetségének elnöke „min­den idők legostobább sztrájkjának” nevezte a tengerészsztrájkot, amely „ipari katasztrófával fenye­geti az országot”. és Musztafa Jakub tanács­nok volt külügyminiszter, szovjet részről Gromiko kül­ügyminiszter vett részt az eszmecserén. A szovjet kormányfő el­utazása után Musztafa Ja­kub közölte, hogy minden megvitatott kérdésben azo­nos nézeteket vallott a két fél: egyetértettek a két or­szág baráti együttműködé­sének gazdasági, technikai kapcsolatainak fejlesztésé­ben. Megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió pénzügyi segítséget nyújt a Jemeni Arab Köztársaságnak. El Iriani kádi, a köztársa­sági tanács tagja bejelen­tette, hogy Koszigint meg­hívták Jemenbe és hogy a szovjet kormányfő a meg­hívást elfogadta. Koszigint meghívták Jemenbe Tadeusz Kostecki: (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 33. — Éppen ez az: látták. Eleinte valamit emlegetett maga a szokásokról. Visz- szatérve ezekre, szeretném emlékeztetni arra a szokás­ra, amely minden orvosra nézve kötelező: a boncolá­si jegyzőkönyv kizárólag a boncolás eredménye alap­ján készülhet, nem pedig az idegen körülmények fi­gyelembe vételével. Azt tanácsolom magának, hogy gondolja át mégegyszer ál­lításait. Alaposan gondolja ál! Mert a mi büntető tör­vénykönyvünk felettébb kellemetlen jogszabályokat tartalmaz a hivatalos irat­ban történő valótlan állí­tással és., a felelősséggel kapcsolatosan. Távozott, otthagyva az ámuló Leskit, látszott, hogy mondani akar valamit, de nem talált kifejezéseket. XXIV. — Nos? — kérdezte az ezredes türelmetlenül. Kostrzewa hunyorított. — Ha megfelelő szavakat használnék, felelősségre vonhatnának a hatóság megsértéséért. Az ezredes elkomorodott. Egy pillanat múlva azon­ban felvidult, de mosolya kényszeredett volt. Elfojtott egy sóhajt. — Tehát újra semmi... — Semmi, csupán köd és szürkeség mindenütt, amint a költő mondaná. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az eset költeményre ihlet. Épp ellenkezően: a guta ütögeti az embert, amikor erre gondol. Két halott, nem, bocsánat, há­rom. Ebből — kettő a nap­nál világosabb, hogy gyil­kosság áldozata. Világos és reménytelenül abszurd do­log. És csupán annyit tu­dunk, mint a kezdet kez­detén. Vagy még keveseb­bet. — Krakkót sem egycsa- pásra építették — vigasz­talta az ezredes. — Nem. Sok évszázada építjük. De nem hiszem, hogy a mi ügyünkben is hasonló tempót alkalmaz­hatunk. Az ükunokákat már nem fogja érdekelni, hogy ki, kicsodát, miért és mi módon. Nekik is meg­lesz a maguk gondja. — Táskájából kezdte előszed­ni az anyagot, amelyet módszeresen szétszortíro­zott az ezredes íróaszta­lán. Volt már elég rejtvé­nyünk, túl sok is. Most hozzájön egy újabb: ki ez a harmadik? — Az az ember, aki Holskit meggyilkolta? — Ki tudja, hogy csak őt-e? Ez idáig, ha formá­lisan nézzük, azt kellett megállapítanunk, hogy Holski ölte meg Rudzinskit. Gennagyij Szavjecsev: Tengeralattjáróval a világ körül 4. Behúztuk a periszkópot és a tájékozódó műszereket, s idejében a mélységbe sül­lyedtünk. Nem azért tettük ezt, mintha megijedtünk volna az amerikai felderítő géptől. Nem volt mitől fél­nünk. Mi a nemzetközi ha­józási szabályok szigorú be­tartásával utaztunk. Azért merültünk a víz alá, hogy ne ébresszük fel az impe­rialisták! tengeralattjáró­elhárításának étvágyát. Ha már az amerikaiak éjjel­nappal fáradhatatlanul gya­korolják magukat a tenger­alattjáró-elhárításban, egy atomtengeralattjáró felfede­zése óriási fogás lenne szá­mukra. A parancsnokság te­hát úgy döntött, hogy meg­fosztja őket ettől az élve­zettől. Kissé elébe vágva a dol­goknak, elmondom, hogy kö­telékünk az úton több ízben találkozott amerikai repü­lőgépekkel és amerikai ha­jókkal. Az atomtengeralatt­járókon minden esetben időben megtették a szüksé­ges intézkedéseket, éberen figyelték az amerikai repü­lőgépek és hajók mozdula­tait. Szakembereink meste­rien oldották meg felada­tukat. ★ A tompított fényű irányító fülkében halványan dereng­tek az orientációs rendszer indikátorai, amelyeken ra­gyogó, fényes pontok zárt kört képeznek. A lelépő ügyeletes bemondja a sebes­séget, a mélységet, az irányt, az összeköttetés rendszerét. — A horizont tiszta — mondja végül és aláírja a hajónaplót. Az óceáni mélységben csend volt. Itt-ott valami sercegett, majd enyhe recse­gés hallatszott, de Razin tudta, hogy ezek az elkerül­hetetlen zavarok. Nem első esztendeje úl fülén ilyen hallgatókkal, ilyen képernyő előtt. Megtanulta, hogy az alig hallható zajokból és a műszerek állásából hogyan lehet pontosan meghatároz­ni a hajók osztályait. Razin feltette a fülhall­gatót és beállította a kere­sőgombot. Valami csipogott. Az őrvezető megfeszítette hallóérzékeit, kitűnő hallása volt, mint minden rádiós­— A tőrön azonosított ujjlenyomatok, s ez már nem formalitás, a legtelje­sebben reálisak. — A lenyomatok? Két­ségtelenül. Azonban a kö­rülmények. Sok minden előfordulhat. Figyelembe véve mégis, hogy mind­két gyilkosságot ugyanolyan módon követték el... — Nem is olyan nagyon egyformán — tiltakozott az ezredes. — Hermetikusan elszigetelt szoba és nyílt térség... Ez mégis csak ko­moly különbség. — Csak külsőleg, leg­alábbis az én véleményem szerint. A koncepció mind­két esetben egyforma: a tettes és az áldozat közvet­len összeköttetése lehetősé­gének teljes hiánya... Na és az azonos eszköz — tette le a fényképet. — Ha nem tudnám, hogy a Rudzinski testéből kihúzott tőrt a ka­pitányságon helyezték biz­tonságba, azt gondolnám, hogy ugyanaz. Az alakja, markolatának színe és ez látszólag értelmetlen követ­keztetés: mint két tojás úgy hasonlítanak. Lát­szólag értelmetlen — ismételte elgondolkodva — de valójában valami ér­telme kell, hogy legyen en­nak és halk, füttyöt hallott: „Csvir.” Borisznak hirtelen külö­nös érzése támadt: mintha tavasz lenne, erdőben, nap­sütötte réten sétálna. Szin­te hallja a nyírfák levelé­nek susogását. Az erdő mé­lyén kis madár csipog. — Csvir! És hirtelen jön a válasz — nem az erdőből, hanem a fülhallgatóból. — Tiu-u-u... Rá a következő, egy hang­gal magasabban. S ez így tart néhány percig. Egy jól összeszokott énekkar külön­böző hangszínezettel fütyül. A következő pillanatban egy átható, harsogó füttyszó vé­gett vetett az egész kon­certnek. Razin tudja, hogy a fecs­kék „beszélgettek”. Ezek az állatkák adnak ilyen saját­ságos hangokat. De miért tűntek el ilyen váratlanul? Borisz a műszereket né­zi, hallgatózik — és vala­hol, nagyon messze, talán ezer versztányira, hajócsa­varok egyenletes dübörgését hallja. A képernyőn a kör elgörbül, s újabb hullámvo­nalak jelennek meg. Cél­pont! Razin megállapítja az időt. Osztályozza a célt, és lenyomva egy gombot, közli a központi poszttal: — Tengeralattjáró Peleng 227. — S hozzáteszi: ameri­kai atom-tengeralattjáró. A következő pillanatban riadót fújnak. A hangszóró­ból felhallatszik a parancs­nok hangja. — „Most állapítják meg az irányt és a sebességet” — gondolta Razin, és to­vább figyeli a műszerek mu­tatóit. A tengeralattjárók köze­lednek egymáshoz. A csava­rok okozta zaj lassan nö­vekszik „Miért nem térünk ki?" — villant fel Razinban az aggódó gondolat, de azonnal meg is nyugtatja magát: a parancsnok természetesen ismeri a helyzetet. Nem hiá­ba mondta a flottaparancs­nok, hogy a hajó parancsno­ka tapasztalt tengerész. A zaj állandóan növeke­dett. A pleng hirtelen változni kezdett. De még mennyire! A szembejövő tengeralattjá­ró hajtócsavarjának ritmu­sa erősödött. A hajó éles fordulatot vett, majd sebes­ségét növelve más irányba nek. A penge belsejét ki­töltő higanynak a súly­pont elhelyezésének és a markolatnak, amely egyál- «talán nem felel meg az ilyen fajta késhez. Értelme; de milyen? Még ha lehet­ne késsel ötven méterre dobni... — Nem lehet? — Kizárt dolog. Nem bizván a saját tapasztala­taimban, véleményt kértem a különböző dobószerkeze­teket ismerő szakemberek­től. Egyformán nyilatkoz­tak. A tőr nem gerely. Ta­lán tíz méterre, legfeljebb tizenötre lehet eldobni. De már tíz méterre is kérdéses a dobás pontossága. Ti­zenötnél egyáltalán nem is jöhet számításba a pontos­ság. Rudzinski esetében, a szobában nincs egy nyílás sem, amelyen át lehetne dugni a pengét, nem is beszélve a dobásról és a célzásról. Csend lett. Az ezredes átnézte a jegyzőkönyvet és a fényképeket, amelyeket Kostrzewa hozott. — A tőr markolatán nem találtak ujjlenyomatot? — emelte fel a fejét nehézke­sen. (Folytatjuk) elhúzott. A zaj még sokáig hallatszott. Razin elsőosztályű tizedes mégegyszer gondosan lehall­gatta a környező térséget és jelentette a központi ügye­letnek: — 22 óra 5 perc. A hori­zont tiszta. Moszkvai idő! A világ körüli út során s. legénység 19 tagja a tenger­alattjárón ünnepelte a szü­letésnapját. Az első ünne­pelt az egyik alosztály pa­rancsnoka, Jevgenyij Alek- szandrovics volt, akinek tiszteletére a hajó 31 méter magasságra emelkedett fel az ünnepelt korának meg­felelően. Ezt rádióban kö­zölték a többi hajóval. Ma­ga az ünnepelt ezalatt a központi ügyeletén teljesí­tett szolgálatot, s így min­denki felköszönthette. Amikor a mélységmérő mutatója 31 méternél meg­állt, a hajóparancsnok íel- köszöntötte Jevgenyij Alek- szandrovicsot, s egy cello- fánba csomagolt pezsgős­üveget nyújtott át neki. A megilletődött és kipirosodott ünnepelt alig győzte viszo­nozni a baráti kézszorításö­keit. (Folytatjuk) HANOI Csütörtökön töltötte be 76. életévét Ho Si Minh, a Vitenami Demokratikus Köztársaság elnöke. Ebből az alkalomból a Vietnami Hazafias Front Központi Bizottsága fogadást adott. A megjelent személyek ne­vében Ton Duc Thang, a Hazafias Front Központi Bizottsága elnökségének el­nöke köszöntötte Ho Si Minht. NEW YORK A rendőrség csütörtökön letartóztatta Oginga Odin- ga volt kenyai alelnök nyolc hívét, amikor azok tüntettek Nairobinban az alelnök rezidenciája előtt. Ezután a rendőrség szétker­gette a népes tüntetés részt­vevőit, — jelenti a UPI hírügynökség nairobi tudó­sítója. AUSTIN A texasi bűnügyi íellebb- viteli bíróság szerdán újabb tárgyalást tűzött ki a ha­lálra ítélt .lack Ruby pe­rében. A bíróság most a szakértői vélemények meg­hallgatása után abban fog döntést hozni, hogy Ruby, aki megölte Lee Harvey Oswaldot, Kennedy állító­lagos merénylőjét, a halá­los ítélet kimondása óta szenvedett-e olyan szellemi károsodásokat, amelyek az ítélet végrehajtását befo­lyásolhatják. OTTAWA Szerdán, néhány perccel a kanadai parlament ülésé­nek megkezdése után az épületet hatalmas robbanás rázta meg. A rohamrend­őrség egy holttestet talált a romok között. Csak csü­törtökön délelőtt tették köz­zé, hogy a talált iratok szerint Joseph Chartier 43 éves, munkanélküli, toron­tói lakos, aki egykor a tit­kosszolgálat alkalmazott­ja volt. Ö robbantotta fel magát egy házilag készült szerkezettel. A zsebében ta­lált feljegyzések arra valla­nak, hogy nem volt épel­méjű. DES0D0RÁIÓ KRÉM kellemesen illatosított izzadsággátló és szagtalanító krém, amelynek használata egész napon át a jólápoltság és üdeség érzetét kelti.

Next

/
Thumbnails
Contents