Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
Miért szép? Századunk magyar lírája verselemzésekben A kék autóbusz utasai Líránk nagy értékeiről beszélni régóta közhely. Ezek az értékek ma már széles közönséghez jutnak el, sokakat vonzanak. A verseskötetek egyre emelkedő példányszámai s az országszerte elszaporodó irodalmi színpadok bizonyítják a növekedő érdeklődést. A költészet iránti szomj azonban igen gyakran ösztönös, kevés a tudatos versértő, a líra belső értékeibe igényesen beavatott. S ebben bizonyára része van annak is, hogy a költői értékek gondozásával mostanáig eléggé elmaradtunk. Nemcsak a líra elméletének átgondolása lassú s költészetünk történeti fejlődésének feldolgozása hiányos, hanem még az egyes költemények elemzésének tudománya-művészete is jórészt kialakulatlan. Ezért is különösképpen jelentős ez a vállalkozás, amelyet „Miért szép?” rovatának meghonosításával a Magyar Rádió kezdeményezett, s amelynek sorózatos verselemzéseiből most egy terjedelmesebb — több mint húsz ívnyi — kötetet a Gondolat Kiadó közreadott. Tizennégy XX. századi magyar poéta negyvenkilenc költeményét elemezte huszonnyolc költő, író, irodalomtörténész, kritikus. A nevek és címek, az alkotók — Ady Endrétől Illyés Gyuláig —, az elemzők — a nemrég elhunyt Bóka Lászlótól Simon Istvánig —, s a versek — az Uj vizeken járok strófáitól Illyés Bartók című költeményéig — puszta felsorolása e kötet tartalmáról még keveset mondana. Legfeljebb csak jelezné a szervezők és összeállítók — Albert Zsuzsa és Vargha Kálmán — sokrétű és igényes figyelmét, korszerű szükségleteket kielégítő érdemét. E kötet lehetőségeiből és tanulságaiból bevezető előszavában néhányat már Benedek Marcell is érintett. Felhívja a figyelmet arra, "hogy minden- elemző két irányt követhet. Vagy kívülről, a körülmények (keletkezés, a történelmi helyzet, a költő élete, lelki állapota, élményei) felől közelíti a verset, s így tán'a f°l fokozatosan annak szépségeit. Vagy pedig e’.oszor belülről, a költeménv hangulatának megragadásával éli bele magát a költő helyzetébe, s ebből bontja ki általánosabb, a történelmi adottságokból fakadó és mindnyájunkhoz szóló mondanivalóját, értelmét. De hozzávetőlegesen az előszó azt is elsorolja, amire a versek elemzőinek ügyelniük kell: a lírai tárgy, a társadalmi állásfoglalás, a Még az első világháború előtt. — Miért ment el? Azt mondja, a bíró fia volt. — De földje nem sok maradt az apjának. Azt hitte, odakint is ő lesz az első. Hogy ő szerzi a legnagyobb vagyont. Se sírással, se szép szóval nem lehetett visszatartani. — Itt hagyta magát a három gyerekkel? — A középső fiam meghalt még egészen kicsi korában. A legnagyobb tizenkét éves volt, amikor tetanuszmérgezést kapott. Cse- pős Marci ment a motorján orvos után, de nem tudták megmenteni. — És a férje? — Alig, hogy kiment, kitört a világháború. Négy év alatt azután behálózta egy amerikai asszony. Odakint újra megnősült. Itt közbeszólt a menye: Már vagy öt esztendeje, hogy írt egy régi cimborájának. Azt írta, hogy bár vetették volna kútba gyermekkorában, vagy süllyedt volna el a hajó, hogy sohasem látta volna meg Amerikát. Vágyakozik az itthoni családja után, de oda van kötve örökre. — Ott maradt, mert azt hitte, ott jobb lesz — mondja belenyugvással a mama, de hangjából azért érezni lehet a nehezen leplezett fájdalmat és megbán- tottságot. — Az volt a legborzasztóbb, amikor a máköltői nyelv, a képalkotás és a versszerkesztés analízisére. Csakhogy — se kötet izgalmas érdekességét éppen ez bizonyítja — olykor az egyes versek elemzői is általánosabb, elméleti terepre lépnek. Mint például — Szabó Lőrinc — szonettet elemezve — Déry Tibor, aki az analízis érvényességébe beleszámolja a mindenkori elemző szubjektív hangolt- ságát, lelkiállapotát is. Szerinte az elemző adta élmény „mindenképp egyedi kép lesz az olvasó bár nem illetéktelen, de dúrva újjlenyomataival.” S mintha éppen vele vitázna egy Ady versről szólva Füst Milán, amikor az elemzőt objektív, végleges eredmény elérésére bíztatja: „Tegyen meg mindent, ami tőle telik, s ha még ez sem elég, még többet tegyen meg a mű kedvéért, — azért esztétikus. Lelkesedjen, keljen ki magából, feszüljön meg...” S valóban: ezeknek az elemzésre választott költeményeknek tömény szépségével szemben gyakran dadogásnak tűnik minden magyarázó-kommentáló szó. Dadogásnak tűnik, de közben mégis felismeréssé válik: az elvont, homályos szépségből megélt, megértett szépség lesz. A részleteknél elidőző és aprózó analízis után az egész élmény is teljesebbé, gazdagabbá érik. S a Miért szép? elemzéseinek java így hódítja véglegesen nekünk valóvá e tökéletességükben megbont- hatatlannak tűnő verseket. A sikeres módszerek „titkát” részletezni itt persze kevés a hely, de a jellemző tendenciákat mégis csak érzékelhetjük. Hiszen valójában három-négy konokul ismétlődő magyarázó módszer tér Vissza az egyéni variációk gazdag áradásában. A leggyakoribb — az elemzéseknek egyharmada ilyen — a történeti fogantatású közelítés. A történelem rejtett fényeit gyújtják .....ki ilyenkor az elemzők, hogy általuk a verssorok is eredeti ihletésükben felragyogjanak. így éli újjá például Bóka László Ady: Uj vizeken járok és József Attila: Elégia című költeményeit. Mások — mint többek között Hegedűs Géza, Keresztury Dezső, Rónay György, Or- tutay Gyula, Béládi Miklós — leginkább az életmű verset övező gyűrűzéseiből, a rokon és ellenkező értelmű költői vallomások felvillanásaiból „mérik be” elemzésük tárgyát. Nem ritka azonban az olyan elemzési gyakorlat sem, amely elsősorban a sodik világháborúba az egyetlen megmaradt fiamat is elvitték, öt évig volt oda. Két esztendeje semmit sem tudtam róla. Azt hittem, hogy ő is elpusztul, de hazakerült. — Most már szép családja van — próbált derűsebb hangot megütni a rendező. Az öregasszony sóhajtott: — Nem is tudom, mi lenne velem nélkülük. Az unokám sokszor olvas nekem. Az a baj, hogy most már tehetetlen vagyok. Nem veszik semmi hasznomat. Margit, a fiatalasszony mindjárt közbevágott: — Eleget dolgozott, mama. Éppen eleget. Az öregasszony felénk fordította arcát. Most látszott, milyen szép lehetett valaha. — Nem tudnak mindig velem beszélgetni. Se felolvasni. Sokat ülök egyedül. A legtöbbször azon gondolkozók, hogy vajon a sok munka, vagy a sok sírás vakított-e meg engem? Ültünk még egy keveset, aztán elbúcsúztunk. Az utcán megszólalt a rendező: — Azt a mondatot a munkáról meg a sírásról feltétlenül írd fel magadnak. Azt hiszem ez a kulcsmondat a Cinbaba sorsához. — Nem írom fel. Megjegyzem. Közben elhagytuk a cifrakeresztet, visszamentünk a faluba Jubilál a Déryné Színház versszerkezet kemény maghéjába markol. S ebben a tekintetben a legbravúrosabb megoldásokat azok az elemzők nyújtják, akik nem feszegetik, hanem azonnal kellő ponton nyitják /meg a „héjat”. Mint Komlós Aladár a Sírni, sírni, sírni című Ady-versnél: az infini- tivuszok kizárólagos haszná- • latára kérdezve érkezik el e költemény erkölcsi magjához, feloldó katarzisához. Vagy mint Babits Esti kér- dés-ét elemezve Nemes Nagy Ágnes, aki belső ellentéteinek egységében érteti meg velünk teljesen e nagy sodrású verset: „A költő nyelvtanilag kérdez, képgazdaságával felel. A vers teste válaszol a vers értelmének.” Persze e kötet nem minden elemzése teljes és végérvényes. De a lényegig el nem érők is azt sugallják, hogy lehet és érdemes egy- egy költeményt maradéktalanul meghódítani. Mert az igazi elemzés nem visszafogja és szűrkíti, de teljes szépségében bontja ki a verset. Élményeinket és emberségünket gazdagítja. Szabolcsi, szatmári falvakon át kanyarog a kék „Ikarus” — az Állami Dó ryné Színház művészei ma Fehérgyarmatra indultak. Az estéről estére más községben fellépő társulat jubilál: másfél évtizeddel ezelőtt indult útnak a magyar falvak kultúrotthonai- ba a Déryné Színház első társulata. A cél akkor is és most is egy: eljuttatni a színházat, a magyar és az egyetemes sziniirodalom értékeit azokba a községekbe, ahol azelőtt a színház fogalmát legfeljebb hírből ismerték. Tizenöt év — harmincezer előadás! Megyénk községeit is felkeresik — évente általában 250 alkalommal — a színház művészei. Egy-egy szezonban 15—16 bemutatót tartanak szinte minden műfajban, a drámától az operettig. A színház 11 társulata járja az országot. A másfél évtized során több külföldi vendégszereplésen szereztek megbecsülést a magyar színjátszásnak. Jártak Jugoszláviában, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban; játszottak a bécsi Col- légium Hungaricumban is. A mai előadás — Kállai —Fényes Sz.: Majd a papa című vígjátéka — egy kis jubileum a jubileumban: ezt a darabot kétszázadszor játszották ezen az estén. * Kondor Ili alapító tagja, vezető színésze az Állami Déryné Színháznak. Sok vígjáték, operett szerepeit játszotta a 15 év során. A szabolcsi közönség a Néma levente Beatrix királynője nek, a Sibill nagyhercegnőjének, a Valahol délen Lolitájának szerepében és sok más alakításban ismerte meg a művésznőt, aki az idén megkapta a szocialista kultúráért kitüntetést, valamint a színház elhunyt művészének emlékére alapított „Dékány János em- lékdíjat”. Az utóbbi elismerést épp a Majd a papa Bori szerepének alakításáért, példamutató emberi és művészi magatartásáért. * Az előadás végén négyen- öten körülveszik. „Egy autogramot, művész úr! Közben ismerősök érkeznek a már berregő autóbuszhoz: a italai művész rokonai egy közeli faluból jöttek oe megnézni a darabot. A szabolcsi színpadon Zeke László már otthon érzi magát. Tapsoltunk neki a Denevérben Orlovszki herceg, a János vitézben Bagó, a Pygmalionban Higgins professzor alakításáért. * A mostani turné alkalmával 15 előadást tartott a társulat Szabolcsban. Az autóbusz mindennap kora délután elindult a nyíregyházi Szabolcs-szálló elől. A színészek fárasztó, szép hivatásáról a busz kilomé.er- órája is szolgáltatott egy adatot: egy szezonban körülbelül 30 ezer kilométert hagy maga mögött a társulat. * Gyukár Tibor (A Majd a papa „ezerarcú” Gacsály szerepében): — Valamikor nagyon féltem Szabolcs megyétől. Nem szerettem itt játszani: talán a távolság és a hosszú turnék miatt. Mégis innen nősültem. Feleségem — Koczkás Sándor Új Kossufh-díjas Sinkovits Imre Diákkorában egy barátjával a Madách téri kis színházból jövet ezt mondta: — ... szerepét így én is el tudnám játszani. A szülei akkoriban hallani sem akartak róla, hogy színész legyen. Mondani sem merte, úgy célozgatott csak rá, mintha valaki más pályázna a színészetre. A baráttal hosszú évek után most találkozott újra. Fölelevenítették a régi emléket, Sinkovits megkérdezte: — Emlékszel, mit válaszoltál? ‘— ' — Emlékszem. Azt mondtam: „Neked ezt a szerepet nem így kell majd eljátszanod, hanem másképp, jobban...” Jobban és másképp — ez vezette, — vallja —, színészi pályafutásában. — Jobban, ezt úgy értettem: hitelesen. Másképp, hogy a magam egyéniségét belevigyem és sohase ismételjek. A főiskolát elvégezte — „szakemberek kezébe kerültem”, mondja, — szerepelt a Művész Színházban, a Belvárosiban és az Ifjúsági Színházban, végül a Nemzetiben. Egy napon magához hívta Gellért Endre és Major Tamás. A Nemzeti Színház szerződtette. Sinkovits tiltakozott, ő elvi okokból először vidékre akart menni. És gyakorlati okokból is. így beszélte meg a menyasszonyával, Gombos Katival. — Ez sem lesz rossz házasság — nyugtatta meg Major. Sinkovits, ma: — Tizenöt esztendő múltán úgy érzem, mindkettő jól sikerült. Az elsőt a Gombos—Sinkovits család két gyermeke, a másikat temérdek szerep, két Jászai Mari-díj és most a Kossuth-díj bizonyítja. Temérdek szerep. Ügy tűnik, Sinkovits számára nincs lehetetlen. Játszik mai szerepet és klasszikust, vígjátékot és tragédiát, színpadon és filmen, rádióban és tv-ben. Vajon ő maga elégedett? — A mindig jobban, mindig másképp kötelessége, amit magamra róttam, arra késztetett, hogy egyre vizsgáljam magam: mit tettem jól, mit rosszul, fejlődtem-e, képes vagyok-e fejlődni? Az első szerepe, az első filmszerepe — ez a lexikonra tartozik. Hát az első szerep, amellyel Sinkovits ü elégedett? — A Katona József Színházban ment három egyfelvonásos, Nagy Lajosé, Déry Tiboré és Urbán Ernőé. A három darabban három szerepet játszottam, az egyik méghozzá kettős szerep volt. Akkor éreztem úgy, hogy most már ki szabad mennem fővárosi színpadra. Három és fél szerep egy estén. Sinkovits gyakran újrázta meg ezt a bravúrt: a „rekord” a Három testőr tizennyolc szerepe volt a József Attila Színházban. (— A József Attila Színházban mertem először bátran kísérletezni. Ha nem sikerül, majd szólnak, gondoltam. Nem szóltak. A Nemzetiben készültem fel a pályára, de a József Attilában szereztem meg hozzá a bátorságot és a lendületet.) A rekordot most újra megközelíti: Gertler Viktor... és akkor a pasas... című filmjében tizenhat szerepet játszik. Valóban: melyik filmszerepével volt elégedett? — A két félidő a pokolban. És, persze, a Tizedes. Azóta az utcán, a boltban, mindenütt tizedes vagyok. Most majd talán ő lesz „a pasas”. Mert Sinkovits akármit jászik, olyanképp és olyan jól csinálja, hogy fogalommá teszi a szerepét, azonosítják vele. így volt Karló a Legendából, így Sade mái-ki a Maráiból, így Ádám a Tragédiából, így... Vannak-e álmai? — Ahhoz még túl fiatal vagyok. Nem is túl fiatal, mert az egész fiataloknak is vannak vágyaik. De elég fiatal vagyok ahhoz... Kis szünet. — De... Ha mégis mondanom kell valamit: Peer. A Nemzeti Színház tagja. Szerény, művelt ember. Kedves mindenkihez. így, jól teszi. Néhány évvel ezelőtt egyik vezető politikusunk mondta a színházról: „A Déryné Színház és az olcsó könyvtár a két legde- monstrativabb eszköze kultúrpolitikánknak”. Krémer Ferenc is ott ült abban az autóbuszban, amely 15 évvel ezelőtt vitte el a községekbe a színházat. Most a darabban a papát alakította Fehérgyarmaton. Az idős művész búcsúévadja az idei. Búcsúzik a Déryné Színháztól. — Régi színészgeneráció tagja vagyok. A nyíregyházi színházat 80—00 évvel ezelőtt apám hozta létre. Amikor meghívták ide szín- igazgatónak, így válaszolt: „Jövök, de építsenek nekem színházat!” Építettek, s apám eljött. Az új színházban és is sokat játszottam. Mindig nagyon szerettem Szabolcs-Szatmárban játszani. * Zeke László hét éve lépett először színpadra. Játszott a Békéscsabai Jókai Színházban, s három éve a Déryné Színház művésze. Amikor a főszerepet, Görög Sándor igazgatót alakította ezen az estén a fehérgyarmati művelődési házban, felesége — Várnagy Kati — a színház egy másik társulatával Tatán vendégszerepeit, a Néma leventében. Ünnepi eseménysorozattal emlékeznek meg hazánkban a nagy forradalmár író, Zalka Máté születésének 70. évfordulójáról. Az írószövetség meghívására Zalka Máté özvegye április 21-én Budapestre érkezik leányával, valamint unokájával. Itt-tartózkodása során részt vesz majd az évforduló alkalmából sorra kerülő ünnepi megemlékezéseken, s találkozik férje egykori harcostársaival, barátaival is. Április 22-én a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára kiállítást rendez az Akadémia épületének előcsarnokában Zalka Máté : életéről és műveiből. Az évforduló alkalmából i a Magyar Tudományos Aka- I démia, a Párttörténeti Inté- I Fény vés völgyi Aranka újságíró — nyíregyházi lány volt. Neki is köszönhetem, hogy megbarátkoztam a megyével, de különösen a nyíregyházi közönséggel. Játszottam kezdő színész koromban a Vígszínházban. Azt követően az első igazi színpadi élményben a lelkes nyíregyházi közönség részesített. Szerintem az országban kevés ilyen hálás közönségünk van. Egyik legnagyobb sikeremet is itt Nyíregyházán értem meg: 1960, júniusában Dunajevsz- kij' Fehér akácok cimű darabjában táncos, komikus szerepem volt, Szását alakítottam. Azt a nyíregyházi tapsot nem tudom elfelejteni. # Éjféltájban fékez a busz a Szabolcs-szálló előtt. A társulat vezetője — Hara- szin Tibor: a darabban Pre- do, a külföldi üzletember alakítója — utasítást ad „partraszállás” előtt: — Gyerekek, holnap délelőtt 10-kor próba, este Csengerbe indulunk! Szép álmokat, jó pihenést! Szilágyi Szabolcs zet, a Magyar írók Szövetsége és a Magyar Partizán Szövetség emlékülést rendez. Április 23-én délben ko- szorúzási ünnepség lesz Budapesten a Zalka Máté laktanya falán elhelyezett emléktáblánál. A forradalmár író nevét viselő különböző intézményekben, iskolákban, termelőszövetkezetekben szintén megemlékeznek az évfordulóról. Zalka Máté születésének 70. évfordulója megünneplésének programja 1966. április 17.
