Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

Milyen is a műi ifjúság? A IX. pártkongresszus tiszteletére A Beatles-frizurától a Bartók-estig Beatles-frizurás, trapéz- nadrágos fiúk ődöngtek a minap a nyíregyházi kor­zón. Egyikük nem éppen tisztelettel teli hangon meg­jegyzést tett az arra járó fiatal lányra, s a többiek hangosan nevettek. Egy idősebb asszony keserűen jegyezte meg: „Erre tanít­ják a mai ifjúságot.. A másik eset alig tíz napja történt ugyancsak Nyíregyházán, egy térmelő- szövetkezetünk klubjában. Kinyitották a televízió- készüléket, amelyben éppen a Ki miben tudós biológiai középdöntő folyt. Idős em­berek ültek a tv előtt, s a nem mindennapi szellemi párviadal láttán többen is felsóhajtottak: „Ez igen. Ez a mai fiatalság!” Gitár és szülő Mindkét esetnek tanúja voltam. És mindkét epizód után elgondolkoztam rajta, milyen is hát a mai ifjú­ság? Azután arról kérdez­tem a régebbi és a mai nemzedék néhány képvise­lőjét, látnak-e nemzedéki ellentétet. Szerintük kill - nyös-e, cinikus-e fiatalsá­gunk? Izgalmas kérdés. Megpró­bálom összefoglalni a vála­szokat. Az ifjúság nagy többsége dolgozik es tanul. Jól dol­gozik és jól tanul. Van olyan, aki letölti a munka­idejét és csak kivárja a csengetést. Olyan is, aki sö­tét szemüvegben, hosszú és koszos körömmel órákat unatkozik a presszók! aszta­lánál, merthiszen „divat” ná­luk az egzisztencializmus. És nincsenek kevesen azok, akik tiszteletlenek az idő­sebbekkel — a szüleikkel is. És azok száma sem ke­ves,. akik a gitárra, és csak __ a gitárra esküsznek a zené­ben. Néhány éve bukkant fel és még ma is, tart a vita, az úgynevezett nemzedéki vita. „A fiatalok alig függnek a szülőktől. Sok példát tudnék mondani, hogy jön hozzánk az apa, beszéljünk a gyerekkel, vágassa le a haját rövidebbre, ne tra­péznadrágot és pulóvert, ha­nem rendes ünneplő öltönyt vehessenek rá.” Egy gim­náziumi tanár mondta el a fentieket, de ugyanakkor a szülőket is elmarasztalta, akik értelmiségi emberek, de otthon, a saját, gyei/ne- kük nevelésénél már meg­állt a tudomány. Rábízzuk a nevelést a pedagógusokra, a munka­helyre? Felgyorsult hetséges és a lehetőségek­kel mind tehetségesebb.” Hogy közömbös és cini­kus a mai fiatalság? Erre nagyon sok ellenérvet le­hetne felhozni. Ifjúsági munkabrigádok lelkes tevé­kenységét. Vagy azt, hogy mikor az almatároló gya­potraktára meggyulladt, a fiatalok gyors és bátor el­határozása mentett meg a pusztulástól milliós értéke­ket. Valaki így fejezte ki: nagyon is közösségi a mai ifjúság. Csak gondolatok kellenek és máris nekiin­dulnak, csinálják. Mennyi­re igaz. Thomas Mann és Bartók estet hirdetett egyik KISZ-szervezetünk. A tag­ság — csupa 17—18 éves — írta az egész műsor össze­kötő szövegét és adta a ze­nét. A nehéz Bartók zenét. Akkor hát miért hisszük, hogy csak a Beatlesek dal­lamtalan, féktelen ritmusa csábítja őket? Unalom? Megkérdeztem az unalom­ról az egyik munkásfiatalt. Mosolygott. Ugyan mikor? Dolgoznak, s utána esti is­kolába járnak. Nincs sza­bad idő? De van. És azt ki is lehetne, ki kellene hasz­nálni. Vannak már üzemi ifjúsági klubok, s próbál­koznak is. És néhány — sokszor nem is csak né­hány — fiatalember mégis céltalanul cselleng az utcá­kon. Mert ezek a klubok egyelőre szinte csak mutató­ban vannak, s azok sem képesek az igényeket ki­elégíteni. És vajon mit nyújtanak a városi műve­lődési házak? Valljuk be. nem sokat. Csak ha a fővá­rosból hoznak úgynevezett -hakni műsorokat, úgyneve­zett menő énekesekkel, s biztosítva látják a Bevételt. Dehát több kellene. Fiata­lok javasolták, hogy legye­nek itt is műsoros délutá­nok. Ok kérdezték, hogy miért nem lehet itt is ren­dezni nyíregyházi, vagy sza­bolcsi ifjúsági napokat? Színjátszók, szavalok, ifjú képzőművész tehetségek ve­télkedőjét? Vagy éppen nyíregyházi diáknapokat, amire több a lehetőség, mint Sárospatakon. Hely sok is van — a színház, a szabadtéri színpad. „A díj az lehetne, hogy odaenged­nek bennünket. Az nekünk éppen elég, ha a győztes darabot az egész város előtt bemutathatnánk.” Egy-rgv nekifutás, felbuzdulás az if­júsági szervezet és a műve­lődési szervek részéről és aztán semmi. Miért nincs például idén is a tavaly jól sikerült szellemi vetél­kedő? Vagy miért nem le­het megoldani, hogy a fiata­lok kapjanak egy állandó helyet, ahol irányítás mel­lett a saját előadásukban mutathatnák be egy-egy jól sikerült alkotásukat? A fiatalok fórumot kér­nek. Ahol adtak nekik, ott jól érzik magukat, teli vannak kezdeményezéssel.* Mert — és ezt egy közép­iskolai igazgatótól hallot­tam — hihetetlenül sok öt­letük van. És hihetetlenül sok jó ötletük. Ahol isme­rik a fiatalság gondolkodás- módját, életét, ott jól irá­nyítják ezeket a kezdemé­nyezéseket. Van iskola, ahol a diákok tagjai az iskola- tanácsnak, s ahol az őket érdeklő napirendet az ifjú­ság képviselőjére merik bízni. Sajnos, a legtöbb is­kola még nem ilyen. A leg­több üzem sem hasonlít még a TITÁSZ-ra és a VAGEP-re, ahol az üzemi háromszögből négyszöget csináltak és az ifjúság kép­viselőinek a véleményét ki­kérik a lakás- és üdülője­gyek elosztásánál, a fiata­lok elbírálásánál. Nemzedéki kérdés ez is? Közvetve, azt hiszem, az. De változásra érett probléma is. Nem rangon aluli! Az egyik fiatal fejezte ki, amit sokan elmondtak, hogy van közöny a KISZ- munka iránt is. „Jók és szé­pek a KISZ céljai. De ezek megvalósításához jobb esz­közök is szükségesek.” Kö­zelebb kellene kerülni az ifjúsági szervezetek városi, vagy megyei vezetőinek is ■ az~ if jósághoz.' Meg—tehetné valósítani azt a javaslatot, hogy találkozzanak_ a_ fiata­lokkal a vezetők akár na­ponta. Éljenek "és vitázza­nak, tervezzenek és csele­kedjenek együtt. Sok sab­lont félre kell tennünk az ifjúsági szövetség munkájá­ban és sok rutint, amely már régen elavult. A vita nem lehet rangon aluli. A gyakorlati KISZ- munka a szórakozáson, tu­risztikán, művelődésen át vezethet eredményekre. Vál­toztatnunk kell a munka módszerén, s mindezek után fiatalosan, hévvel, ifjúi lel­kesedéssel ragadhatjuk ma­gunkkal a fiatalság egé­szét. Mert tehetséges és kö­zösségi, alkotni vágyó a ma ifjúsága. Megéri, hogy job­ban megértsük a gondjait, vágyait. Kopka János Újabb üzemek csatlakoztak a SZOT és a KISZ Központi Bizottságának versenyfelhívásához Két hete hangzott el a SZOT és a KISZ Központi Bizottságának közös felhí­vása, s megyénk üzemei­nek máris jelentős része je­lentette be csatlakozását a IX. partkongresszus tiszte­letére induló versenyhez. „őnmeózás,‘, két és fél milliós megtakarítás A Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalat dolgozói is megbeszélték az előttük ál­ló feladatokat, s üzemré­szenként tettek vállalást az éves terv célkitűzéseinek maradéktalan teljesítésére, túlteljesítésére. Az alkat­részüzem dolgozói vállalták, hogy éves tervüket 102 szá­zalékra teljesítik, ugyanak­kor az önköltséget két szá­zalékkal csökkentik. Mun­katerületükön bevezetik az „önmeózást”, hibás munka­darabot nem adnak tovább. A szerelőüzem munkásai egy százalékos tervtúltelje­sítést vállaltak. Selejt nél­kül, balesetmentesen dol­goznak, s a konrgesszusi verseny időszakában üzem­részükben igazolatlan mu­lasztás nem fog előfordulni. Az F-üzem dolgozói az éves tervet 102 százalékra telje­sítik. A selejtátlagot négy százalékkal csökkentik, s úgy dolgoznak, hogy bal­eset ne fordulhasson elő. Mindhárom üzemrészben a fenntartási költségeket há­rom százalékkal csökken­tik. A versenyben részt vevő 350 fizikai dolgozó terven felüli munkájának elősegí­tésére, a költségek csök­kentésére a műszákiak és adminisztratív ‘dolgozók is csatlakoztak a kongresszusi versenyhez. A versenyfelajánlás össze- í%itett eredménye — a más­fél százalékos tervtúlteljesí- tésböl és a két százalékos önköltségcsökkentésből ere­dően — kétmillió 450 ezer forint. Ennek alapján a vál­lalat vezetősége — a válla­lások teljesítése esetén — előre láthatóan mintegy 12 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést tud biz­tosítani a dolgozóknak. lutalom a legjobbaknak A szikvízipari vállalatnál termelési tanácskozáson be­szélték meg a SZOT és a KISZ Központi Bizottságá­nak munkaverseny felhívá­sát. Elhatározták, hogy egész évre szóló, terven fe­lüli vállalásaikat a kong­resszus kezdetéig 85 száza­lékban teljesítik és év vé­géig maradéktalanul eleget tesznek a terven felüli cél­kitűzéseknek. A vállalásban az éves termelési terv 102 százalékos teljesítésével 235 ezer 800 forint értékű túl­teljesítést vállaltak. A szik- vizes üvegek törésének há­rom százalékos csökkenté­sével több mint nyolcezer forint megtakarítását teszik lehetővé. Az üdítő ital gyár­tásánál új zárási módszert alkalmaznak, amellyel je­lentős önköltségcsökkentés mellett, a termék minőségét is javítják. Az önköltség további csökkentésére egy telepen bevezetik az olaj- tüzeléses eljárást. Az új módszerek alkalmazásával további 186 és félezer fo­rint megtakarítást érnek el. Az egész évre szóló, ter­ven felüli vállalások forint értéke meghaladja a 430 ezer forintot. A verseny sorén legjobb eredményt elérő üzemek dolgozóit pénzjutalomban részesíti a vállalat, a kiváló dolgozó szintekei teljesítők pedig oklevelet, illetve jelvényt is kapnak. Jobb választékkal Versenyfelhívással for­dult a megye tanácsi üze­mek dolgozóihoz a Nyíregy­házi Sütőipari Vállalat is. Vállalásaikban a 13 szocia­lista címért versenyző bri­gád célkitűzéseinek vállala­ti szinten való teljesítését határozták el. Az éves terv hét százalékos túlteljesíté­sével 400 ezer forintos többleteredmény elérését tűzték ki célul. Fokozzák a sütemény és finompékaruk termelését, választékát es minőségét. A vállalat dolgozói el­határozták, hogy október­ben kongresszusi hetet, szer­veznek, melynek eredmé­nyeivel a pártkongresszust akarják méltóképpen kö­szönteni. — tá -• A képen: Kiss F. Balázs és Fürst József a Tiszavasvárl Alkaloida fűtői munkában. Tadeusz Kos*eekh f Fordította. Szilágyi Szabolcs életritmus Az egyik üzem vezetője mondta el, hogy miután megismerte a fiatalokat a munkapadon kívül is, akk’or látta, hogy jóval na­gyobb bennük az érték, mint addig hitte. És most beszéljen egy ifjú, negyedi­kes gimnazista: „Tulajdonképpen nem is értem, mi itt az ellentét köztünk és a szüléink, az idősebbek között. Hisz —.m ; is bennünk látják a hibát, hanem a szokásainkban, amelyek sok tekintetben másak. Az öltözködéstől még lehet valaki okos. szorgalmas és sokra is vi­heti.” Egy másik fiatal vélemé­nye szerint az ellentét alapja, hogy a mai ifjúság­nak mások a vágyai — nyugtalanok, s többet akar­nak, gyorsabban akarnak haladni, mint az időseb­bek. „Talán ez a felgyor­sult életritmus az, ami leg­inkább megkülönböztet bennünket. Gyakorlatilag azért megvan egymás tiszte­lete. Mi becsüljük, hogy az ö küzdelmük árán jutottunk ilyen, aránylag könnyű helyzetbe. S úgy érzem, az idősebbeknek viszont tet­szik, hogy a mai ifjúság te­(Bünugyi regény) 6. — És a rács az ablakon? Volt, de egészen másféle. Olyan amilyet mindenütt használnak a széles abla­kokon. De ez... — Rögtön a megvásárlás után tette fel mindezeket? — Igen. Sőt a költözkö­dést is elhalasztotta, és megvárta, amíg befejezik ezeket a munkálatokat. O maga ügyelt fel rájuk. — Mikor volt ez? — Ügy hat évvel ez­előtt. — . Nem csodálkozott, hogy a férje a dolgozószo­báját páncélszekrény min­tájára alakítja át? Könnyű sóhaj röppent át kifestett ajkain. — Sok mindenen csodálkoztam. De ekkor már nem kérdezős­ködtem. Három évvel az esküvő után voltunk. Kez­detben megpróbáltam ér­deklődni. Aztán már nem. Sikerült engem erről leszok­tatnia. Néha nagyon dúrva tudott lenni. — Mindig olyankor, ami­kor érdeklődött? Igen... Egyébként nem, csak akkor. Gyakran inge­rült volt. Idegei nem vol­tak rendben már akkor sem, amikor megismertem. Csak valahogy titkolni tud­ta. Mert különben... — Hosszan hallgatott, várta a további kérdéseket. — Ebből az időből szár­mazik a kutya? — Ez nem. Eleinte má­sik kutyánk volt. Aztán a férjem túladott rajta, mondván, hogy túlságosan szelíd, bár egyáltalán nem volt az. Egy kisfiút olyan mélyen megharapott, hogy kártérítést kellett fizetnünk a szülőknek, mert bírósági feljelentéssel fenyegetőztek. De ha összehasonlítom a Tygryssel... — Férje az előző lakás­ban is használt biztonsági felszereléseket? — Bizonyos mértékben, de nem úgy, mint itt. Nem a saját házunkban laktunk, maga is tudja, hogy így lehetetlen volt.' Egyetlen tulajdonos sem engedett volna meg ilyen átalakítá­sokat. Keresztfa minden­esetre volt az a jón... — A bejáraton? — Nem. Minden csak az ö szobájára korlátozódott. An­nak ellenére, hogy a har­madik emeleten volt, spa- lettát tetetett az ablakra. — Azt is csak a saját szobájában? — Csak. Ha kijött, min­dig kulcsra zárta az ajtót és a kulcsot magával vitte. — És a takarítás? — Kizárólag az ő jelen­létében történhetett. Szó- sem lehetett arról, hogy valaki is bemenjen, amikor ő nem volt ott. Kutyánk akkor is volt. Kisebb, mint a Tygrys és mint ennek az előde. De éppilyen gonosz. — A férje szobájában tartózkodott a kutya? — Ugyan. Valami rette­netes., A férjem gyakran hosszú ideig távol volt a háztól és, mint már emlí­tettem, a szobát akkor zár­va tartotta. Az a ronda dög pedig mindenkinek meg­mérgezte az életét. Az enyéi­met mindenesetre... Vigyáz­ni kellett minden erőszako­sabb mozdulatra, mert rög­tön harapott. Számtalanszor kértem a férjem, hogy ad­ja oda valakinek, de erről hallani sem akart, — Csak akkor adott túl rajta, amikor megvették ezt a villát? — Nem adott ő túl rajta. A kutya még abban a la­kásban megdöglött. Meg­mérgezték valamivel. — Honnan tudja? — A férjem felbomcoltat- ta. Arzént, vagy mit talál­tak a gyomrában. — Arzént? — kérdezte gyorsan Sobecki. — Igen. Épp akkor fes­tették a fűtőtesteket és ta­lán a festékben volt... Le­het az is, hogy a cseléd etette meg vele, egyenesen gyűlölte azt a kutyát. Őszintén szólva nem is ha­ragudtam rá ezért... — Ugyanaz az alkalma­zott, aki most is önöknél dolgozik? — Dehogyis. Azonnal el­küldte a férjem. Fenyegette------- ' " ===3 a rendőrséggel is, bár nem volt semmiféle bizonyíté­ka, hogy ő tette. Mert hát a festék... A kihallgatás még sokáig tartott. Bizonyára ennek a tanúnak volt a legtöbb mondanivalója, különösen a körülményekről, de ki tuti­ja, hogy nem éppen ebben kellett-e keresni mindannak az okát, ami ebben a háj­ban történt. Jelenleg azon­ban nem látszott semmi ki­út. A jegyzőkönyv tekinté­lyesen gyarapodott. Mind újabb és újabb gyöngybe­tűs sor feketéllett a papí­ron. Ebből volt elég, de konkrétumokból. amelyek sokat jelentettek volna... Az asszony sorjában, ap­rólékosan visszaemlékezett a kritikus éjszakát közvet­lenül megelőző események­re. — A férjem körülbelül este kilenckor tért haza. Ebédre nem jött. Egész nap nem is láttam... Itt várt rá Boleslaw Rolski úr — a cí­mét tétovázás nélkül meg­adta az asszony: Krakkó, Stanomiejska utca. — Csakhogy ő nagyon ritkán van a lakásán. Járja az or­szágot és valamiféle nyers­anyagot vásárol. Nem tu­dom pontosan, hogy mit. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents