Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

Tudósítások a Szakolcs-Szatmár Barátok Körének megalakulásáról

OROSZ FERENC:

Jobban összefogjuk az alkotó erőt

Egyedülálló kezdeményezés kelt életre péntek délután Nyíregyházán. Fejlődő megyénk további felvirágoztatásáért, az elmúlt két évtized eredményekben gazdag útjának további egyengetéséért, a szükebb szülőföld Iránti tisztelet, népe gyorsabb boldogulásáért érzett felelősség hozta létre a Szabolcs-Szatmár megye Barátainak Körét. Ez a kör a megyében élő, itt született és máshol tisztséget viselő, munkálkodó emberek önkéntes

A baráti kör életre hívását, céljait. Orosz Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első titkára ismertette.

— A baráti kör célja — kezdte beszédét Orosz Ferenc elvtárs — a párt és a kormány politikájának megvalósításához aktív segítséget nyújtani a politikai, gazdasági, társadalmi és a kulturális életben. A szocializmus teljes felépítésének munkáját meggyorsítani — a megye viszonylagos elmaradottsága erőteljesebb ütemű felszámolásával — a tudomány, a művészet, az irodalom eszközével a szorgalmas, mindennapi termelő munka mellett. A baráti Kör legfőbb célja tehát szocialista társadalmi rendünk lényegének, célkitűzésének — a dolgozó nép egyre gazdagabb, boldog életének megteremtésében részt venni, azt alkotó, lelkes munkával elősegíteni.

— A baráti kör munkájában való részvétel önkéntes. Egyetlen „kényszerítő” eszköz csupán a szülőföld, a szabolcsi, szatmári nép iránt érzett mélységes tisztelet és szeretet, a dolgozó nép hűséges, áldozatkész szolgálata.

A megyei pártbizottság első titkára ezután Szabolcs- Szatmár megye fejlesztésének feladatait ismertette, majd így folytatta;

— Szabolcs megye az ország többi megyéjével együtt nagy forradalmi változáson ment keresztül az elmúlt húsz évben. A szocializmus alapjainak lerakása megtörtént. Az ebben folytatott küzdelem, a. megye vezető garnitúráját nagy forradalmi tapasztalatokkal gazdagította és a megye dolgozó népét a politikai érettség soha nem tapasztalt fokára emelte. Megyénk népe nem csak szükebb hazája, hanem egyre erősödő egységben az egész ország, az egész nemzet iránt érzett felelősséggel végzi mindennapi munkáját. Egyre mélyül benne az internacionalista érzés,

amelynek szép példáit találjuk a szocialista tábor erősítésében, más népek segítésében, a béke megőrzésében.

— Az itt élő ember hősi küzdelmet folytat a mostoha természeti viszonyokkal, a szabolcsi homokkal, a sovány beregi földdel. Itt kétszeres verejték kell a jobb megélhetésért, mint az ország gazdagabb területein. Az itteni embernek a kulturális felemelkedésében is nagyobb utat kell megtennie, mert ez a megye nagyon mélyről indult. Szép ez a megye, varázslatosan szép, de a múlt örökségének. a nyomai még ma is jelentkeznek. Nagy volt itt a szellemi sötétség, az írás- tudatlanság, a babona. Ebben a megyében vagy a szél fújt, vagy harangoztak — mind o kettő visszahúzta a szabolcsi ember boldogulását. Nagy utat tettünk meg, de vannak problémáink és nem is kicsinyek. Közel százezer ember él még tanyán és sokat kell tennünk azért, hogy ezek a tanyák odáig fejlődjenek, ahol a mai falvaink vannak. A villany már sok tanyai településre elvitte a kultúra magvát. A napjainkban is nagy erővel folyó tanyavillamosításl munka a garancia arra, hogy ott, a még legkevésbé változott körülményű világban is szebbre, boldogabbra forduljon az emberi élet.

Beszélt ezután a szónok a megyét érintő más, fontos

problémákról, sürgető gondokról. Szólt arról, hogy az országban itt legnagyobb természetes szaporodás nagy kincs a nemzet számára. Vázolta, hogy a foglalkoztatottsági gondok miatt — a nagy szaporulat ellenére — csökkent az utóbbi években a megye lakossága. Még mindig sok, mintegy 35—40 ezer ember ingázik hetenként, van távol a családjától, s ez családi, kulturális és szociális szempontból is nagyon nagy problémát jelent a megyének. A helyzet változásának egyik útja a megye gyorsabb iparosítása, amit a párt a harmadik ötéves terv során már kiemelten támogat.

— Sokan azt mondják még az ipartelepítés ellenzői közül, hogy Szabolcs nyersanyagban szegény — folytatta beszédét Orosz Ferenc. — Az ország nyersanyagának a fele itt jön be a mi megyénkben. Itt a villamos energia, a földgáz, s helyben van a munkaerő, s még sok más lehetőség.

A mi Kincsünk beletartozik a nemzet egyetemes kincsébe, amelynek feltárása már itt is megindult, de a publikálása még kevésbé.

A vegyipar, az élelmiszer- ipar és a mezőgazdaság helyzetét, fejlesztési terveit ismertette ezután az előadó.

A talajjavítás, a fásítás, a burgonyatermesztés, a dohánytermesztés, az öntözés és gyümölcstermesztés fellendítésével kapcsolatos problémákról, a járulékos beruházások szükségéről szólt, majd a szakmunkás- képzés lehetőségeit elemezte.

— Megyénk jövője tíz— tizenöt évre kirajzolódott. Érezzük magunkban azt az erőt, hogy o párt és a kormány politikája nyomán a megyében élőkkel, és a megyéből elszármazott, de velünk együttérző, tettrekész emberekkel együtt segítjük a változást. Ez már közel sem lesz olyan nehéz, mint az eddig megtett út, hiszen dolgozó parasztságunk mesz- sze maga mögött hagyta a kisparcellás gonctolkodást. Eredményeink minden területen arról győznek meg bennünket, hogy a tettek gyümölcse holnap sem marad el. A jövőért érzett felelősség optimista hangján ezért is beszélhetünk.

— Említettem, az építés, a boldogulás hősi küzdelme folyik itt. Gondolom, a baráti kcr a maga sajátos eszközeivel segíti ezt a Küzdelmet. Vannak, akik e harcból csak a negatív dolgokat veszik ki és torz képet adnak. De ha csak a pozitív vonásokat veszik észre, az sem jó, mert az is leszerel, egyik sem segít. Ügy vélem, a kör magáévá teszi: nem a múlt feldolgozása, hanem o ma gazdasági, társadalmi is egyéb, a szocializmus teljes felépítésében jelentkező problémák feltárása, megoldása az elsőrendű feladat. Vannak, akik félnek a mától, kevésbé írnak például a jelenről — bár mind kevesebben — mert attól félnek, nem lesz-e valahol visszalépés, nem kell-e majd önbírálatot gyakorolni ? Ezek az emberek nem látják a fejlődés útját, sablonos a felfogásuk, kevés bennük a bizalom, a forradalmi optimizmus. Ezek konjunktúra emberek. Mi nem így gondolkodunk, hanem azt látjuk, hoéy a szabolcsi népet segítjük, amely minden nap maradandót alkot Ezt akarjuk segíteni.

— Üj világ születik. Ez harccal, szenvedéssel, vajúdással jár együtt, sokszor nehezen tör utat magának az új. De végül is győzedelmeskedik.

Orosz Ferenc elvtárs példákat sorolt a szocialista brigádmozgalom fejlődéséről. Megemlítette, hogy a mezőgazdaságban is mintegy tizenegyezren versenyeznek a szocialista címért, új célokért, új tartalomért, közöttük nem kevés az asszony és a fiatal. Majd így folytatta;

— Mi nem félhetünk attól, hogy valamit elrontunk. Ügy véljük, a tettek hiánya, a bátortalanság nagyobb kárral jár, mint a bátor kezdeményezés, még akkor is, ha az utóbbi esetleg nem sikerül, vagy nem sikerül azonnal. A lényeg, hogy együtt keressük a megoldásokat, együtt tanácsköz- zuk meg a tennivalókat a néppel. Ügy gondoljuk, így a jelenleginél jobban Is tudunk dolgozni. Segítsen abban a kör, hogy az útkeresésben a legjobbat, a legcélravezetőbbet találjuk meg lehetőségeink minél gyorsabb kiaknázásához. A lehetőségeink nagyok. Ezek feltárásában a párt közeledő kilencedik kongresszusa, a gazdaságirányítás reformja még több alkalmat biztosit. De a tartalékokat nekünk Kell feltárnunk, a felelősséget nekünk kell vállalnunk a még jobb holnap érdekében.

A beszéd következő része kitért a közvetlen gazdasági és nevelési tennivalókra az iparban és a mezőgazdáságban. Említette, hogy falun az „enyémről a miénkre” való áttérés harca sok vonatkozásban eldőlt, amihez új vezető garnitúránk becsületes, áldozatkész tagjainak jó munkája is hozzájárult. Szólt Orosz Ferenc a műszaki értelmiség, a pedagógusok, az orvosok helytállásáról. Kérte: a kör segítsen abban, hogy az igényekhez minden területen felfejlődhessünk. Az írók, művészek megyében maradását is több eszközzel segíti ezután Szabolcs, amely mindinkább jó téma az írók és művészek számára, hisz lehetőségeink szinte korlátlanok.

— Olyan baráti kör alakult itt meg, amelynek tagjait összeköti a szocialista elviség, a szülőföldért, Sza- bolcs-Szatmárért való ten- niakarás lelkesedése és forradalmi akarata — folytatta beszédét Orosz Ferenc. — A baráti kör súlyát a végzett hasznos munka adja majd, a későbbi évek mérik le. Nagyon szép a feladat: részt venni a megye életének formálásában, sodró áramlatában, erős szálakkal

építeni a kapcsolatot a gyakorlati élettel, a nép alkotó munkájával. Fogjuk össze jobban az alkotó szellemi erőt. Bővítsük a megye érdekében a szellemi kapacitást azokkal, akik a megyében születtek, vagy itt nevelkedtek, dolgoztak.

Azokkal, akik tudományos, irodalmi, vagy művészeti témájuknak a megye életét választották, s választják.

— A megye további fe!-> virágzása érdekében a baráti kör segítségével szeretnénk a Szabolcs-Szatmár! Szemlét rangos, országosan is olvasott folyóirattá fejleszteni. Szeretnénk, ha fejlődésünk — annak nehézségeivel együtt — minél több országos publikációt kapna. Tervezzük, hogy egy-egy fontosabb témáról évente Budapesten is rendezünk a kör tagjaival tanácskozást.

— Az a célunk, hogy a most megalakuló Szabolcs- Szatmár Barátok Köre tagságát még tovább szélesítsük. A kör tagjaival még jobban és gyorsabban leszünk képesek a feladatok megoldására.

— Hogy ki kap többet ebben az összefogásban, azt a jövő dönti el. Azt hiszem, egyformán kap majd a kör tagjaitól a szülőföld, s a szülőföldtől és dolgozó népünktől mi. Minden esetre a baráti kör munkájában, céljaiban, s annak eredményében vesztesek nem lesznek, csak nyertesek — fejezte be a kör alakulásán megnyitó beszédét Orosz Ferenc elvtárs.

ILKU PÁL:

társulása arra a nemes célra, hogy a nyírségi, a szatmári és a beregi táj népének gazdálkodását, kultúráját magasabb, a szocializmus építésének ügyét, horizontját gazdagabb szintre emeljük.

Egészséges lokálpa- iotizmus szándékából született meg ez a baráti kör. Abból az elgondolásból, hogy jobban kamatoztassa a megyénk azt a nagy kincset, amely szülötteinek, fiainak tudásában, hasznos tanácsaiban, jó és okos gondolataiban rejlik. Minden értékre: a szaktudományokra és a társadalomtudományokra, az irodalomra, a sajtóra és a képzőművészetre szükség van. S ha ennek a nagy erőnek csak kis része is kamatozik, máris sokat tettünk azért, hogy tovább változzon, szépüljön, gazdagodjék a szabolcsi táj, műveltebb és öntudatosabb, egészségesebb és megyéjét még jobban szerető legyen a táj lakója, a szabolcsi, szatmári ember.

Alább a kör alakulásakor elmondott beszédeket közöljük.

i A párt és a kormány határozatainak gyorsabb megvalósításával

Az alakuló ülésen megjelent és felszólalt Ilku Pál elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. művelődési miniszter. A többi között ezeket mondotta:

— Akik itt születtek és itt maradtak, vagy elszármaztak ugyan, egyaránt vannak lelkiismereti kötelességeik a megye iránt. És ezt a kötelezettséget vállalniuk kell. Az ember az életútjához az alapvető él- ményanj'agot itt szerezte. Azt nem lehet soha elfelejteni, mert ez az élmény megjelenik az ember gondolkodásában, munkájában.

— Aki innen elszármazott, annak kötelessége hazajárni és nem csak ünnepi alkalmakkor, hogy megi- hánnya-vesse az itteni emberekkel, a szülőföld népével a fejlődéssel járó gondokat, problémákat.

— A baráti kör az ilyen vitákra is alkalmas lesz. Jó lesz arra, hogy mérlegelje az ezernyi meglévő gcmdot, kutassa tovább a lehetöséORTUTAY GYULA:

geket, segítse az itt született tervek, a párt és a kormány határozatainak minél gyorsabb megvalósítását. A kezdeményezésnek innen kell kiindulni, miht- ahogy innen indult ki az a határozat is, amelyet a közelmúltban a párt Politikai Bizottsága Szabolcs- Szatmár megye további fejlesztésére hozott. Ebben a határozatban nemcsak a megyei pártbizottság és a megyei tanács, de a megye munkásainak, parasztságának, tudósainak, értelmiségének a véleménye és javaslata is benne van, s az Itt élők, a párttagok és a pártonkívüliek együttes munkája, ereje viszi előre a megye ügyét.

— Sok alkotó gondolatra, jó kezdeményezésre van a továbbiakban szükség.

Azoknak van igazuk, akik azt várják, hogy az új gazdasági mechanizmus még- inkább igényelni fogja az emberek tudását, akaratát, szívét a munkábam — a nagyobb felelősséget az élet mindey, területén, az üzemekben, a falvakban, minden munkahelyen. Ennek a tájnak a felvirágoztatásához is az kell, hogy sehol* a legkisebb községben, termelőszövetkezetben se várják a fentről jövő utasítást. Az új gazdasági mechanizmus sokat segíthet a szabolcsi gondok megoldásában is. Nagyobb önállóságot, nagyobb bátorságot igényel, igaz. És azt feltételezi, hogy ne fáradjunk el a küzdelemben. Küzdjünk mindenütt az elszürkíilés, a közöny ellen; s az örök Izgalmas kérdésekhez, mint a fejlődés, tudással, hozzáértéssel, leleményességgel, de legalább annyi emberséggel nyúljunk.

— Azt hiszem, nagyjából ezt szolgálja a most megalakuló baráti kör is. Az erők ésszerűbb, céltudatosabb összefogását, hogy ez a megye is gyorsabban élvezhesse a haladás áldásait.

—- Újra hangsúlyozom: lelkiismereti kérdés, hogy immár e keretek között is segítsük a nemes cél valóra váltását

Megtisztelő kötelesség

A TIT országos elnöke méltatta a megye múltját, történelmi emlékeit, kulturális kincseinek ápolását. Meleg szavakkal emlékezett meg a szabolcsi táj varázslatos szépségéről, melyet hosszú évszázadokon keresztül a munkától, a nehéz küzdelem közben nem vallhatták igazán magukénak lakói. Mégis egész életükön át forron szerették és vérüket is hullatták érte. Ez a megye régi idők óta élesztője a haladás gondolatának, fiai ott voltak Dózsa seregében, Rákóczi zászlaja alatt, innen indult el a felvilágosodás kiemelkedő alakja Bessenyei György. Az egész ország a magáénak vallja a Nyírségből elszármazott írók, Krúdy, Móricz és mások maradandó értékeit.

Jó vállalni az előttünk járók örökségét, küzdelmük folytatását. Jósa András, a múzeumalapító, Kiss Lajos és mások Is ennek a népnek a felemeléséért dolgoztak egy életen át. A szabolcsi emberek megbecsülik munkásságukat, mely az

egész ország közös kincsévé vált. Ezeket kell folytatni a mai körülmények között, hasonló szenvedéllyel.

A régi paraszti életről, a „nehéz szegénységről” beszélt Ortutai Gyula akadémikus, amely a legnyomorúságosabb viszonyok között is létrehozott népi alkotásokat, örökbecsű kulturális kincseket. Fedics Mihály, Ami Lajos és más szabolcsi mesemondók munkásságát említette, akiknek gazdag világát, — egyúttal a szabolcsi emberek tehetségét megismerte az ország, sőt Európa.

Mégis ebben a megyében volt a legnagyobb az elmaradottság, itt volt a legtöbb analfabéta, a „szapora” csecsemőhalál, a társadalmi bajok itt parázslot- tak a legerősebben, az ellentmondások Itt ütköztek ki a legélesebben. A kiáltó nyomor és a dzsentri világ kiáltó dőzsölése találkozott, s vívott csatát egymással. S a szabolcsi ember akaratereje, a nyomor közepette is védte a nép értékes hagyományait, voltak lámpásai, falusi tanítók, á néppel

érző értelmiségiek, akik világosították az elméket. Az agrárszocialista mozgalmak, az első munkás és paraszt megmozdulások segítettek felnyitni az emberek szemét. És Szabolcs megmutatta erejét, elszántságát is. 1919-ben és a Horthy-elnyomás nehéz éveiben. Bajcsy-Zsilinszky

Endre tarpai parasztjai részesei lettek az új honfoglalásnak a szabolcsi homokon.

Ezután a megváltozott szabolcsi életről adott képet az akadémikus, hangsúlyozva, hogy éppen a múlt öröksége miatt ma is vannak nehéz gondjai a megyének, melyek megoldásában azoknak is megtisztelő kötelesség részt vállalni, akik már nem laknak Szabolcs-Szalmárban, itt születtek, vagy itt végeznek alkotó munkát. Vannak tennivalók, hogy megtörténjék a kiegyenlítődéi az egyes megyék, országié szék között.

(Elhangzott a baráti köf irodalmi estjén a színház ban.)