Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-14 / 87. szám

Á társadalom részvételével —

a társadalom javára

Irta: Bálint József,

az MSZMP K. B. államgazdasági osztályának helyettes vezető je

Gazdálkodásunkban az utóbbi években olyan, ismétlődő negatív jelenségeket tapasztalunk, amelyek megszüntetésére évről évre elszántuk magunkat. Jelentős erőfeszítéseink ellenére is kiderült, hogy a kedvezőtlen folyamatok teljes megszüntetése nem sikerűit. Ilyen problémák: nem kielégítő minőségű termékek és munka a gyárakban, a mezőgazdasági üzemekben, a műszaki fejlesztés lassúsága, az építkezések szétaprózása és hosszú megvalósítása a szükségletek által nem igényelt anyag- és árukészletek növekedése, s így tovább. Ismételten felmerült a kérdés: mi az orvoslás? Nem egyszer hallottunk olyan végletes véleményt, hogy ezeket a gondokat csak a vezetők szigorú büntetésével, leváltásával, egyszóval „kemény kézzel” lehet megoldani. A rend, a fegyelem, a szigorúság természetesen elemi feltétele a munkának. De az említett bonyolult problémák megoldhatók-e csak utasításokkal, felelősségre vonásokkal?

A kérdésre a szocialista országok többsége szinte egyidőben kereste a választ, a megoldást. Alapos vizsgálódás után olyan következtetésre jutottak, hogy az ismétlődő problémák okait döntően nem a vezetők, a dolgozók munkájában kell keresni, hanem főként a gazdálkodási módszerek, irányítási formák merevségében, kötöttségében. A termelőerők fejlődése, gazdaságunk bonyolultsága, az emberek szakmai és kulturális színvonala, a szocializmus egyre fejlettebb politikai intézményei korszerűtlenné tették gazdaságirányítási rendszerünket. 1957-től ugyan több olyan intézkedést tettünk, amelyek a gazdaságirányítás tökéletesítését, hatásosabbá tételét szolgálták (begyűjtési rendszer eltörlése, tervmutatók számának csökkentés«* nyereségrészesedés bevezetése, ipari termelői árreform stb.) ezek azonban pozitív szerepük ellenére sem bizonyultak elegendőnek. A szocialista építőmunka további sikeres megvalósítása megkívánja tehát, hogy gazdaságirányítási rendszerünket, amellyel az elmúlt tizenöt évben hatalmas történelmi feladatot oldottunk meg és eredményesen szolgálta társadalmunkat, most gyökeresen átalakítsuk, megreformáljuk. A reform alapgondolata: rugalmasabb gazdálkodási feltételek biztosítása a vállalatok számára, a túlzott centralizmus felszámolása, a vállalati döntési jogkörök és felelősség kibővítése, az anyagi érdekeltség következetes alkalmazása, a szocialista demokrácia elmélyítése.

A reformtól azt várjuk, hogy az ország rendelkezésére álló erőforrások kihasználása hatékonyabb, tervgazdálkodásunk még eredményesebb legyen. Néhány évi „bejáratás” után a hatékonyság javulása minden bizonnyal gyorsítani fogja egész gazdasági növekedésünket, s így egyre bővebb lesz az életszínvonal rendszeres emelésének forrása is. Ám a reform nem varázsszó, amelyet csak ki kell ejteni, vagy nem automatizmus, amelyet csak be kell kapcsolni és máris megy minden magától. A reform lényege, hogy kedvezőbb feltételt teremt az egyes ember, s a vállalatok, tehát a dolgozó emberek milliói cselekvésére, s ily módon az emberi cselekvéstől, a szorgos munkától, és az egyre inkább kibontakozó alkotó tudományos-műszaki tevékenységtől várhatjuk a nagyobb sikert. Ezért nem volna helyes úgy felvetni a kérdést, hogy egyik dolog a reform, a jobb ösztönzés, a nagyobb önállóság, a másik dolog az öntudat és a célratörő

szervezőmunka. Itt a társadalmi tevékenység egymást feltételező, különféle területeinek egységéről van szó.

A reform arra is hivatott hogy erősítse társadalmunk gazdasági alapját, a szocialista tulajdont, szocialista államunk politikai alapját, a munkás—paraszt szövetséget. Amikor hangsúlyozzuk az egyes ember és a vállalati kollektívák kezdeményezőképességének aktívabb kibontakoztatását, amikor a nagyobb önállóságról szólunk, akkor a szocialista üzemek, köztük a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevékenységére, tehát a szocialista talajon álló nagyüzemek vállalkozására gondolunk. Ez a mi szocialista ideálunk, ami mellett — a társadalomnak szükséges mértékig — elismerjük a nagyüzemen kívüli tevékenységet, a háztáji és egyéb gazdaságok szerepét, a kisipar és szolgáltatások területén a magántevékenységet, sőt bizonyos területeken a társadalom ehhez kedvezményeket is ad. S ha a vállalatok rugalmasságát, leleményességét hangoztatjuk, illetve hangsúlyozzuk, és olykor tőkés vállalatok! némely előnyös tulajdonságait emlegetjük, ekkor ezt nem azért tesszük, mintha a tőkés vállalatról akarnánk mintát venni, ahol nem számít az ember — csak a profit. De nem nélkülözhetjük azt a szocialista vállalattípust, amely kezdeményezésben, gyorsaságban, szervezettségben kiállja a próbát.

Gazdaságunk eredményes növekedése a munkásosztály és a parasztság javát szolgálja, ezért a két osztály szövetségét is erősíti. A reform azonban túl ezen, sajátos módon hozzájárul a munk'ás—paraszt szövetség erősítéséhez azáltal is, hogy lényegesen kedvezőbb gazdálkodási feltételek alakulnak ki a mezőgazdasági termelés számára s ennek igen fontos mozzanata a felvásárlási árak helyes színvonalának megállapítása. E tekintetben 19C6 elején jelentős lépéseket tettünk, s ha a városi emberek egy része ezt csak értelmileg tette is még magáévá, remélhetjük, hogy a mezőgazdaság eredményei majd érzelmileg is hatnak.

A reform nem marad hatástalan a szocialista demokráciára sem, mert központosán irányított gazdaságunkban a decentralizált hatáskörök lényegesen kibővülnek, Kibővül a vállalatok és tanácsok döntési jogköre, s ez a vállalati kollektívák szerepét is megnöveli. Helyesebben tükröződik a tudatban a felelősség megoszlása az országos vezető szervek és a vállalati vezetők, kollektívák között. Nagyobb lesz a dolgozók beleszólása a közvetlen vállalati ügyekbe, a vállalati alapok felhasználásába, a vállalatfejlesztés kérdéseibe. Megnő a vállalati vezetők társadalmi felelőssége, mert döntéseik közvetlenebbül érintik a kollektíva anyagi érdekeit.

A reform eredményes bevezetése, az új Irányítási rendszer zavartalan működése a gazdasági vezetők sok tekintetben újszerű munkáját igényli. Többen felteszik a kérdést: képesek lesznek-e a vállalatok és más szervek vezetői az új követelményeknek megfelelve dolgozni? Erre bátran felelhetünk igennel. A reformot nem néhány „okos ember” találta ki, hiszen ha valakik felvetették jelenlegi Irányítási módszereink ellentmondásosságát, a túlzott kötöttségek értelmetlenségét — akkor éppen a mostani gazdasági vezetők, különösen vállalati vezetők tették ezt, akik minduntalan a saját bőrükön érzékelték a fonákságokat, a fejlődést nehezítő tényezőket. Persze, sokat kell tanulnunk. Tanulniok kell azoknak is, akik a reform szükségességét és irányvonalát már megértették, hiszen a részleteket is tudniuk kell. Még többet kell tanulniok azoknak, akik számára a reform még sok mindenben nem elég világos, de lehet jó vezető az is, aki ma még nem ért mindent világosan a re- lormból, de holnap, holnapután megérti és különösen, ha azt jól is csinálja. Nagy többségben csak azoktól várhatjuk a reform gyakorlati bevezetését és eredményes működtetését, akik a szocialista építőmunkában eddig is vezetési tapasztalatokat gyűjtöttek és az újabb feladatok megoldásában társadalmi rendünk mellett álltak, szakmailag felkészültek és kellő emberi rátermettséget bizonyítanak.

Élefáfjaik találkoztak

Szamosszegi emberek

Ahogy elhagyom az új híddal gyarapodó Kraszna folyót, furcsa öltözetű alakok tűnnek fel. Kezes-lábas ruhájuk, széles karimájú kalapjuk élénk sárgászöld, de ilyen a lábbelijük is. Permetezők. Szem és arcvédő most nincs rajtuk. Békésen beszélgetnek, cigarettáznak a gyümölcsös szélén, míg a

Uj általános iskola Görénypusztán.

Foto: Hammel József

Tovább korszerűsítik a város közvilágítását

Rendezik az állomási teret

Nagyjából befejezettnek tekinthető Nyíregyháza fontosabb útjain a közvilágítás építése. Évente újabb lámpatesteket helyeznek el, s ezzel párhuzamosan emelkedik a közvilágításra előirányzott áramdíj összege is. 1964-ben 1,7 millió forint értékű áramot fogyasztottak az utcai égők, az idén 2,5 millióval számolnak.

A vidéki városokat tekintve Nyíregyháza közvilágítása jónak mondható, azonban egyes nagy forgalmú terei nincsenek a mai követelményeknek megfelelően kivilágítva.

A városi tanács éppen ezért korszerflsítteti a Kossuth és Beloiannisz tér közvilágítását.

Az évekkel ezelőtt felállított hatágú, pásztorbotos kandelláberek elavultak.

A TITÁSZ már elkészítette a terveket, megtörténtek a tervtárgyalások és a jóváhagyás is. Ennek alapján a két térre összesen tizenegy darab 16 méter magas, úgynevezett „Erzsébet hídi”

vétkezés, nehezen hiszem, hogy a fiú továbbtanulhatna. Megragasztaná itthon az egyéni gond, hogy a nyomomba lépjen. így észre

— Elégedett vagyok a sorsommal. Férjem nyolc éve halt meg. Fáj, fáj, dehát mit tehetünk? Az élőket kötelezi a ma, a holnap. A munka. Mert anélkül soha nem volt, nem is fog lenni semmi. Én pedig, kérem, tíz élő gyermek anyja vagyok.

— Huszonegy kisholdat adtam a közösbe. így kimondva, tekintélyes birtoknak tetszik, de bizony, megvolt azzal a gond, a baj. Idegen munkaerőt is csak addig vettünk igénybe, amíg a gyerekek odanőttek, hogy segíteni tudtak. Mentünk éjjel nappal. Fáradságnak nem ismerhettük határát, ha fenn akartuk tartani magunkat.

— Most még három gyermek van a családban, többi a maga szárnyán. Imre, meg Marika dolgozik a tsz-ben, Anikó még tízéves. Még ma— Föld nélkül lettem szövetkezeti tag. Földosztáskor még fiatal voltam, amit pedig szüleim kaptak, nevük után jött be. Azért szólok

kandelláber kerül. Mellettük ugyanakkor kisebbeket is felállítanak.

A tervekben szerepel a Kossuth szobor és a Beloiannisz téri emlékmű teljes kivilágítása.

A reflektorokat virágágyakban helyezik el. A két tér korszerű közvilágításának megépítése kilencszázezer forintba kerül, és még ez évben teljesen elkészül.

A jelenlegi kandellábere- ket kiemelik és a város más pontjain állítják fel többek között a Tűzoltó utca és a Vörösmaty utca elágazásánál, s az Anna cukrászda környékén.

Jogosan nevezhető városkapunak Nyíregyházán az állomás előtti Szamuely tér. Az érkező idegent itt érik az első vizuális benyomások a városképről. Nem közömbös tehát, hogy milyenek az első tapasztalatok. Rendezetlen, bokrokkal benőtt kisebb tér szomszédságában a teljesen újjáépített Petőfi park éppen olyan ellentét, mint a modem, több emeletes

sem vesszük távollétét. Sok itt a gép és egyre több lesz. Kell a jó szakember. A fiam már többet fog tudni, mint én. De hát övék a jövő.

gam is segítek a közösből művelésre kimért területet munkálni. Bár, büszkén mondhatom: nem igen van még egy olyan dolgos legény a tsz-ben, mint az én Imre fiam. Kocsis, ö hordja be a takarmányt a rengeteg jószágnak télen nyáron. Amellett trágyát hord, fuvarozik, mezőn dolgozik. Keres is szépen. Kétezerháromszáz forintja megvan havonta. Amellett a Marika, meg az én keresetem. Megvagyunk szépen. Tisztességünk becsületünk elismert.

— Imre fiam azt mondta tavaly: édesanyám, az idei prémiumból veszek magának egy szép ajándékot. Mosógépet vett. Szabadkoztam, hogy kimosok én ezután is kézzel. Ö pedig azt felelte: ne nyüjjem magam feleslegesen. Hogy milyen jól esik ilyen szó az anyának...

Többet ér mindennél.

elsőnek erről, mert aligha volt a szatmári részen még egy község, ahol úgy tartotta volna magát a „ki gyermeke vagy”?, mennyi van a

lakások mellett meghúzódd elavult, földszintes épületek.

Egyre sürgetőbben vetődik fel az állomás előtti tér rendezése. Hamarosan megindul a Nyíregyháza—Szerencs közötti vasútvonal villamosítása, számítani lehet az utaslétszám növekedésére is.

Lassan befejezéshez közeledik az Arany János utca építése. Hamarosan elkészül a 66 és a 35 lakásos bérház.

A rendezés első lépés«

lesz, hogy a2 állomás környékén mintegy kilenc lakást szanálnak. Ennek megtörténte után elkezdődhet a parkosítás.

A munkát még ez évben megindítják, és a jövő évben adják át rendeltetésének a szökőkuias parkot.

Bár csak közvetve tartozik az állomás előtti tér problémájához az Arany János utcán az útépítés, de ezzel is szeretnének végezni még az év folyamán.

........................ ■ . ,.,3i

hátad mögött?”, mint ebben a községben. Szegény, közép, jobb módú paraszt, ez szabott határt. A rétegződés könyörtelenül folytott vagy száműzött. Ilyen ma már nincs. A munka, szorgalom, emberség a mérce. Mindenkinek egyforma a lehetősége az érvényesülésre. Nem úgy köszönünk és vagyunk egymással, hogy ki, melyik házban született.

— Mindig vágyam volt: erdésznek lenni. Mert van a közösnek négyszáz hőid erdeje. Most benne élek. Teljesült a vágyam. Úgy, hogy az állami erdészek se pipáljanak le. Beiratkoztam az erdészeti technikumba, Szegedre. Harminchat éves vagyok, elvégezhetem még, levelezőn. Mellette dolgozom. Mert van itt munka. A télen 2200 köbméter fa kitermelését vezettem le. Múlt ősszel 16 hold új telepítését irányítottam. No meg, az orvvadászokra is ügyelni kell, mert sok vad van az erdőnkben. Még őz is. Itt is védeni kell a közvagyont, hasznot teremteni a szövetkezet javára.

*

Három ember. Három életút. Egymásba futottak. Életük a mai Szamosszeget tükrözi. A régi utak „foly- tottak vagy száműztek.” Áa újak egymáshoz kapcsolják őket. És ezt mai életük példázza.

Asztalos Bálint

özvegy Dienes Imréné:

„Tíz élő gyermek anyja vagyok.”

Szabó Lajos: „A rétegződés folytott vagy száműzött.”

Bodó Sándor: „Együtt a község népével.”

gép gyomra újra megtelik.

Arrébb három traktor hasítja a földet, a negyedik vetőgép csöveit zörgeti. Lófogatok istrángja feszül. Tarka ruhás nősereg hosszú prizmából burgonyát válogat.

A felébredt föld, a kibomlott tavasz értésre talál Szamosszegen.

— Míg nem voltam a szövetkezetben, hét holdon gazdálkodtam. Se felülre, se alulra nem számítottam. Középen álltam. Egyszer jöttek hozzám az agitálok. Megbeszéltem én a belépést előre a feleségemmel, öreg anyámmal. így vagyok azóta, együtt a község népével. Voltam elnökhelyettes, növénytermesztési brigádvezető. Jelenleg a segédüzemágakért felelek.

— Panaszom? Hirtelen nem is tudok mit mondani. Ha meg már keresni kell, nem lehet nagy. Teljesítménybérezési rendszerünk van, mint az állami gazdaságoknál. Ki hogy dolgozik, aszerint részesül a közös javakból. Az én illetményem 1800 forintban van megállapítva. Ki lehet belőle jönni. Hozzá még egy kis prémium, háztáji. Adógondot, egyéni reszkírozósl szinte már el is felejtettem. Lakóházunk rendben. A berendezésben akad még pótolni való, dehát úgy rohan most a divat tempója, csak győzzön az ember lépést tartani.

— Majd inkább a fiúnk. Én már ötvenkét éves vagyok. A gyerek gépipari technikumba jár Debrecenben. Szeret tanulni. Szeressen is. Ma nemcsak lehet, hanem meg is éri. Mellesleg mondva: ha nincs a sző-