Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-10 / 85. szám

Jli is voltunk fiatalok,.. “ Sok szó esik manap- ság a fiatalok szabad idejének jó felhasználá­sáról, a színvonalas szó­rakozásiból. Különösen vidéken okoz ez prob­lémát, ahol még nincs mindenütt ehhez meg- . feleló helyiség. A szü­lök találékonysága meg­oldhatja ezt a gondot* különösen akkor, ha nem feledkeznek meg arról, hogy „mi is voltunk fia­talok”. Így a lányok, fi­úk esténként ott jöhet­nek össze, ahol erre a legalkalmasabb helyet találják. Ezektől a bará­ti összejövetelektől, a „tiszta szobát” sem kell félteni. Az effajta vendéglátás — szolid keretek között — renszerint „ki-ki” alapon történik. A lá­nyok apró édes, sós süteménnyel, szörppel kedveskednek, a fiúk pe­dig kevés itallal segítik elő a vidám hétvégi te- referét. Mindezt mérték­tartóan, hiszen ezek a baráti találkozók nem a mulatozást, vagy a nagy evés- ivást szolgálják. Egy kis beszélgetés,' Ökos észtttecsere '^■'Irodalom­ról, zenéről,' vagy éppen a mindennapi esemé­nyeiéről — felfrissíti az embert. Lányoknak jól­esik eldicsekedni az újon­nan tanult kézimunka mintával, amíg a fiúk sakk, vágy szolid kártya­csatát vívnak. Akár ké­zimunka szakkört is ala­kíthatnak a társaság nő­tagjai, bevonva ebbe.. • egy hozzáértő „felnőt­tet” is, aki időt szán ar­ra, hogy még a szabás­varrás rejtelmeit is von­zóvá tegye. . A társasjáték is előse­gíti a jó hangulat kiala­kulását. Különösen, ha olyan, hogy a társaság minden tagja bekapcso­lódhat a játékba. ■' A legkedveltebbek a , „kérdezz-felelek” játé­kok, ezeket szellemi to­tónak is nevezhetnénk. A játékvezető a kérdése­ket — a társaság érdek­lődési körének ismereté­ben — a sport, művé­szet, irodalom köréből állíthatja össze. A já-' téknál népi. demokráci­ánk húsz évének jelen­tősebb létesítményeit is figyelembe lehet venni olymódon, hogy a já­tékvezető városneveket említ, a társaság tagjai pedig gyors egymásután­ban sorolják az új lé­tesítményeket. Aki nem tud válaszolni, zálogot is ' adhat. A zálogkiváltás megint sok nevetésre, jókedvre ad okot. Ha mód van rá, s . a háziakat nem zavarja, a rádió, vagy megnő hang­jára éjiéi előtt tánccal fejeződhet .be. a kellemes este. ló TANÁCSOK: Mire használjuk fel a szövetmaradékokat? Vászonmaradékokból csi­nálhatunk apró zsúrasztal- kenőket, amelyeket szálhú­zással díszíthetünk. Batiszt- maradékokból kis női zseb­kendőket csinálhatunk, ha a szélét berolnizzuk, aztán százas cérnából csipkét hor­golunk rá. Ezt színes ba- tisztból is csinálhatjuk. S a színes batisztzsebkendők akkor is nagyon szépek, ha szélét egyszerűen slingelő öltéssel körülvarrjuk. Ha a zsebkendő rózsaszín, akkor sötétebb rózsaszínnel, vilá­goskéket sötétebb kékkel, zöld színűt sötétzölddel stb. Vagy pedig fehér ba- tisztzsebkendőket különböző színű . fonallal slingelünk körül. Flanellmaradékokböl csi­nálhatunk cipővédőt, ame­lyet hócipőben viselünk, hogy a harisnyát kíméljük. Ügyeljünk arra, hogy a nagyság a cipő szerint iga­zodjon, nem pedig a láb szerint, mert különben nem lesz kényelmes fekvése a lábnak. Színes kretonból különö­sen, ha sok maradékunk van, fésütartót, kefetartót, szívacstartót varrhatunk műanyaggal bélelve, ame­lyek különösen jó szolgála­tot tesznek utazáskor, ami­kor minden egyes darabot ilyen tokba tehetünk be­le. Hogy utazáskor ne kell­jen minden cipőt külön papirosba csomagolni, amely sok helyet is foglal el, maradék mosószövetből varrjunk cipőtartókat. Min­den cipőnek külön. Ha nem sajnáljuk a fá­radságot, varrhatunk varró- felszereléshez is ilyen to­kot, amelyre külön reteszt szánunk az ollónak, gyű- szűnek, cérnának, tűnek stb. Ennek az az előnye, hogy nem kell az egész var­ródobozt magunkkal vinni, és mégis kéznél van min­den. Ilyen kis varrófelsze­relést állandóan tarthatunk a táskában, akkor sohasem jövünk zavarba, ha . kisebb baleset ér. Leszalad egy szem a harisnyán, lepattan ' egy gomb kabátunkról vagy ruhánkról. Elrongyoiódott fürdőka­bátból vagy frottírtörölkö­zőből kivágjuk az ép ré­szeket, és ezeket ügyesen összevarrva fürdőkád elé szőnyeget csinálhatunk be­lőle, tetszés szerinti nagy­ságban. Kisebb darabokból pedig fürdőkesztyűt. Kartonmaradékokból a fürdőszobába különböző nagyságú tarisznyákat vagy zsákokat varrhatunk (szennyesnek, porrongynak) és a fürdőszoba kevésbé szembetűnő részén föl­akaszthatjuk. Horgoljunk: HÁROMSZÖGEK 60-as fonalból a csilla­gok 1—1 oldala kb. 6,5 cm. Első sor: 7 láncszemből gyűrű. Második sor: A gyűrűben öt egyráhaj- tásos pálca és 5 láncszem ; váltakoznak háromszor. Harmadik sor: Az első, harmadik és ötödik pálcára 1—1 egyrá­hajtásos pálca kerül egy­láncszemes elválasztással. 1 láncszem után az ívbe 3 egyráhajtásos pálcát, 3 lánc. szemet és 3 egyráhajtásos pálcát, horgolunk, 1 lánc­szem után isméttünk. Negyedik sor: A 3 pálcára és az első háromtagú pálcacsoport fel­ső pálcájára 1—1 pálcát öl­tünk egyláncszemes elvá­lasztással. 3 láncszem után az“ÍVbé'3 pálca, 3 láncszem 3 pálca, 3 láncszem, a har­madik pálcára 1 pálca ke­rül, 1 láncszem után ismét­lőnk. Ötödik sor: Pálcákra pálcák kerülnek, a háromtagú pálcacsőpórt első és harmadik pálcájára és az ívbe is l-1-! pálcát öltünk egyláncszemes elvá­lasztással, a sárókívbe 2 pálcát öltünk, közöttük 3 láncszemmel, 1 láncszem után ismétlőnk. Hatodik sor: 7 láncszem után 1 rövid­pálcát öltünk a következő pálcára, 3 láncszemet 1 pál­cával a következő pálcára, 3 láncszemet 1 rövid pálcá­val a következő pálcára, 3 láncszemet 1 pálcával a következő pálcára, 1 pálcá­val a sarokívbe is leoltunk a minta szerint. Hetedik sor: 4 láncszem Után 1 pálcá­val leöltünk a következő pálcára. 3 láncszem után 1 pálcával az előbbi pálca mellé, 1 láncszem után 1 pálcát öltünk a következő­re. 3 láncszem után 1 pál­cát az előző mellé. A sa- rókpálcára 4 kétráhajtásos pálcát öltünk, közöttük 3—3 láncszemmel. Az utolsó3 láncszem helyett 1 egyrá­hajtásos pálcával kapcso­lunk. Nyolcadik sor: 3 egyráhajtásos pálcát öl-, tünk az ívekbe háromlánc- szemes elválasztással. A sa- rokivbe 2 háromtagú pálca­csoportot horgolunk, közöt­tük 5 láncszemmel, az utol­só 3 láncszem helyett 1 egyráhajtásos pálcával kap­csolunk Kilencedik sor: Az ívbe 3 egyráhajtásos pálcát öltünk, közöttük 2—2 láncszemmel, a középső pál­cára 5 láncszemből pi'kót készítünk. 3 láncszemet rö­vidpálcával öltünk a követ­kező ívbe és 3 láncszem után a következő ívben is­métlőnk. A sarokívekbe az első és az utolsó pálca egy­ráhajtásos, a középső 3 két­ráhajtásos, közöttük 2—2 láncszem készül és a közép­ső pálcára ötláncsaemes pi- kót öltünk. Ezen a soron kapcsoljuk e háromszögek megfelelő oldalait a pikók középső . láncszemeivel. Ha készen vagyuk a kívánt nagyságú terítővei. akkor a három­szögek szabadon maradt 6—6 sarkát kapcsoljuk ösz- sze. Felerősítjük a szálat az egyik pikóhoz. 4 láncszem után 2 kétráhajtásös egy­szerre befejezett pálcát visz. szaöltünk a kiinduló pont­ba. 4 láncszem után 2 egyszerre befejezett kétrá­hajtásos pálcát visszaültünk az előbb befejezett pálca- csoportra, 1 rövidpálcát le­öltünk a következő három­szög csúcsán levő pikórá' és a mintát ismételjük s végül kápcsolunk a kiin­dulási ponthoz. Második sor: 6 láncszem Után a kiin­dulási pontra visszaöltünk 2 egyszerre befejezett négy- ráhajtásos pálcával, 1 lánc­szem után a következő rö­vidpálcára öltünk le 3 egy­szerre befejezett négyráhaj- tásos pálcát és 1 láncszem után ismétlünk. Harmadik sor: A pálcacsoportok fölött f láncszemmel áthaladva ha­mispálcával öltünk eí az egyláncszemes ívekbe. Orvosi tanácsadás: A gyógy fürdők úrák ellenőrzése Iszappakolás a gyógyfürdőben — orvosi ellenőrzés mellett. Járai Rudolf fel vétele A külföldön is elismert kiváló reumatológussal, dr. De Chatel Andor egyetemi tanárral, a Fővárosi Gyógy­fürdők igazgató főorvosával beszélgettünk a lakosság széles rétegeit érdeklő és érintő gyógyfürdőkúrák hasznosságáról és helyes alkalmazásáról. — Országos viszonylatban az jellemző — mondotta az igazgató főorvos —, hogy a rendelőintézetek túlterhel­tek a fürdőjegyekért ost­romló. főleg idősebb reumás betegekkel. Többségük nő. Jogosan merül fel a kérdés: vajon mindannyian rászo­rultak arra, hogy évente 15—20 gyógyfürdőt vegye­nek? Gyakran szokták monda­ni, hogy a tényleges bete­geken kívül sok a „képzelt” és- a „képzett” beteg. A reumás kórképek esetén ezeknek a felismerése nem könnyű feladat, ötvenéves kor íölöft az emberek több­ségének adódik — alkattól és foglalkozástól függően — reumás panasza. Ha egy­szer valaki „átesett” ilyen megbetegedésen — derékfá­jáson, ülőidegzsábán — ak­kor jól ismeri a baj tüne­teit. Azután, ha munkájától fáradtan fürdőkúrával egy­bekötve szeretne kis pihe­nőhöz jutni, felsorolja az orvosnak. Ez természetesen senkinek nincs ártalmára, ha szakszerűen történik a kezelés, de az SZTK-nak többletkiadást okoz. — A baj abból származik, ha ezek a „betegek” na­gyon igénybe veszik a szak- rendelés orvosainak az ide­jét, s így nem jut kellő idő a súlyosabb betegek vizsgá­latára. A „képzelt” betegek sorába tartoznak azok is, akiknek panaszai mögött pusztán lelki ■ tényezők lap- panganak; rosszul sikerült házasság, a munkahelyen felmerült izgalom, társbér­let, anyagi nehézség,, stb. Ezekről a beteg maga Sók- szor nem beszél „orvosának, m^rt nincs rá idő, és azt gondolja, hogy orvosa úgy­sem tud segíteni rajtuk, így kialakulhatnak olyan betegségek, melyeket nehéz orvosolni, mert nem befo­lyásolhatók gyógyszerekkel. — Gyakorta megtörténik, amikor a beteg kézhez kap­ja röntgenleletét, azt' kép­zeli, hogy például a gerin­cen mutatkozó korral járó elváltozások, „meszfesedé- sek”, most már .végképp megpecsételték sorsát. Az igazság pedig az, hogy a röntgenképen látható el­változások legtöbbször már évek . óta fenn­állnak, anélkül, . hogy pa­naszokat okoztak volna. Valamilyen közbejött meg­fázás, túlerőltetés, fertőzés, néha influenza váltja ki a fájdalmakat. Ezek a reu­más fájdalmak hosszú he­teken át kínozhatják a be­teget, minden kezelésnek ellenállva. Sokszor a túl meleg fürdők, iszappakolá­sok még súlyosbítják és, ha a beteg nem tartotta be az erre. vonatkozó orvosi utasí­tást. Mert a gyógyvíz szintén olyan, mint az or­vosság: megvan a helyes adagja és veszélyes túladá- golni. A — Sok idősebb férfi, flfci egész életében a gőzfürdők látogatója volt. nem akar , tudomást venni arról, hogy a 60—70 fokos légkamra’ 60 év felett — a mindnyájunk­ban fellépő érelmeszesedés . miatt. — már komoly kárá­ra lehet a szervezetnek. — A masszázsnak is meg­van az egyéni adagja. A „jó erős masszázs” — aho­gyan sok fürdőző kéri — nem mindig hasznos, sőt a beteg reümás izomzatra, fő­leg ideggyulladás esetén ká­ros lehet, fokozza a gyul­ladást. — A fürdőmeslerek ala­pos kiképzést kapnak. de sokszor a beteg követeli tő­lük a helytelen kezelést. Ezért szükség van a gyógy­fürdőkúrák orvosi, ellenőr­zésére. Erre azonban nem, mindig kerülhet sor, mcjrt a betegek jelentő^ , része „saját szakállára” ■ fürdik, régebbi tapasztalatai, -vagy baráti tanácsok alapján. Ép­pen ezért azt ajánljuk, a gyógyfürdők igénybe vétele előtt mindenki forduljon szakorvoshoz, — fejezte be nyilatkozatát De Chatel An­dor' igazgató főorvos. RAKOTT SPENÓT Hozzávalók: 1 kg krump­li, 1/2 kg spenót, 4 dkg vaj vagy zsír, 2 tojás, 3—4 deci tej, zsír a tepsi kikenéséhez. A krumplit meghámozzuk, félbevágjuk, és forró sós vízben megfőzzük, leszűrjük és összetörjük. A spenótot gondosan megmossuk, meg­tisztítjuk, megfőzzük és szi­tán áttörjük. A jól kikent tűzálló edénybe, vagy tepsi­be teszünk egy sört á". tört krumpliból, egy sort a spe­nótból, és . ezt még egyszer megismételjük úgy," hogy a tetején krumpli legyen. Az olvasztott vajat vagy marga­rint kikeverjük a tojással és a tejjel, leöntjük vele a ra­kott spenótot, és sütőben pi­rosra sütjük TEJFÖLÖS CSIRKE KELKÁPOSZTÁVAL Ezt az ételt fárttani való csirkéből és kelkáposztából készítjük. Személyenként íp—15 dekg kelt számítunk. Cikkelyekre vágjuk, sós víz­ben megfőzzük és leszűrjük. Ha már csak. langyos, lapo­sabb galuskákat formálunk a cikkelyekből, és lisztbe, majd sűrű palacsintatésztá­ba mártva forró zsírban ki­sütjük. A rántani való csir­két lehet kicsontozva sütni, mert ákícor évés közben nem kell újainkkal megfogni. A Csirkehúst húsverővel gyen­gén kiverjük, besózzuk, liszt­ben, tojásban, s újból liszt­ben megforgatva kirántjuk. Tűzálló tálat.Vagy más meg­felelő edényt veszünk, ebbe egy sor kirántott kelt és égy sor. rántott csirkét helyezünk egymás fölé.. Annyi forralt tejfölt öntünk rá, hogy *a tá­lon lévő húst és káposzta­szeleteket gyengén ellepje. Az edényt meleg vízzel telt nagyobb edénybe állítjük, és jól lefödve 20—30 percig pároljuk, mint a pudingot szoktuk. Receptek

Next

/
Thumbnails
Contents