Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-10 / 85. szám

Égy lány, aki fiú akar lenni. Fiúsán rövid a haja, erős a kézszorítása, széles a válla... Vagy mi jellem­zőbbet mondhatnék Pitlik Annára? Azt,, hogy talán ő a legrégibb KISZ-titkár az országban? Lehet, mert a tiszaberceli KISZ alakulása ótá az. Utána kellene néz­ni, kitartott-e más is ki­lenc évig. De ezzel róla még nem mondanék semmit. di Sebők Mária: a KISZ­ből ismerem. Összetartotta a fiatalokat a községben. És nagyon szeretik őt — nem is tudom: van egyál­talán haragosa? — rperj tudják, mindjg jpt akar. És hozzánk képest komoly, annyira komoly, hogy még a fiúit is hallgatnak rá. Történt, hogy egy Gyuszi nevű rendetlenkedett, ne­vetgélt a taggyűlésen. Nusi nem tudott már mit csinál­ni, kiküldte. Azt hittük Gyusziról. hazamegy. De nem, félóra múlva vissza­tért és bocsánatot kért tő­lünk. Nusj mindig fiú akart lenni, CB Komoly? Dehogyis. Teli tűzzel, mosollyal tempe­ramentummal. S talán némi megszállottsággal is. — Mikor megválasztottak titkárnak, megijedtem. Hi­szen itt nemcsak cseleked­ni kell, hanem beszélni is, vitatkozni, érvélni. Azt pe­dig én nem tudok. Nyom­ban az alakuló taggyűlés után elmondtam a párttit­kárunknak. Azt válaszolta: Olvass! Mégis ellenkeztem. S ak­kor: — Félsz? Meghátrálsz? Gyáva vagy? — Negern ilyet mondani! Késő éjjel sem félek, ha Paszabról jö­vök, (ott mozjggpesz vagyok) kerékpárral! így lettem KISZ-titkár. — És olvasott,- Nusi? —­— Olvastam. De nem po­litikai könyveket, hanem regényekét. Élőbb - Nyíregy­házára jártam be értük, az­tán lett itt is könyvtár. S veszegettem is magajrmgk, már lehet vagy százötven. 0 Pólyák lajosné: Volt ne­ki egy fiúja, aki nem itt­hon dolgozott, csgk heten­ként -járt haza. Szakított ve­le. Hogy miért?. Nálunk va­sárnap nincs szórakozási le; hetőség, és a férfiember rendszerint a kqcsmopult- nál-köt ki Isznak, ha örö­Emberek, házak, fal­vak .,. Változnak, formá­lódnak, növekednek a roha­nó évekkel. A nádat cse­rép vgitotta fgi, a szobák födjét padló födi, új utcák bújnak ki a földbpl. és a változó élet sapkában új. ps új barátságok szövődnek. Leomlóban ma már a vá­laszfal ember és ember kö­zött, s a pislákoló mécse­sek is kihunyják szemüket. Talán éppen úgy, mint a letűnő világ okozta -ember- ellentétek. Idő múlásával ezek is kialusznak, g mint a szobákban a lámpát a villany, az emberek fejé­ben a sötétséget a Világos­ság váltja fél. Látja-e, észleli-e ezeket a változásokat, a fglut fás _ a benne lakókat vizsgálódó idegen szeme? Ha látja is, a sugarak nem tudnak oly mélyre, a gyökerekig ha­tolni, mint azoké, akik benne élnek szereplői, te­remtői. Igazán csak a fal­vak lakói, szülöttei képesek lemérni azt a roppant vál­tozást, amely saját életüket kíséri. Erre kerestem vá­laszt híyírgyulajban, ebben az egykori zsellérfaíuban. (Balku Ferenc. Termetes ember. Darabos járású, öt­venegy esztendős, i(t szüle­tett. Most magtáros a szö­vetkezetben; lisztes a ruhá­NUSI tűk. Mindig kerül rá ok. így csinált a fiú is, nem volt kivétel ő sem. □ Kozma Júlia: Nedves!tők ketten vágyunk Nusivaí, bár őt hol ide teszik, hol oda. Minden munkát meg­csinál, még azt is, amelyet a férfiak sem bírnak- Rz nem fizikailag nehéz, ha­nem idegileg, hiszen a zaj­tól órákig zúg a fejem és a fülem műszak után is. Most hogy férjhezmegy, és Pestre költözik — vőlegé­nye esztergályos, hol kpppa itt munkát? — nem tudom ki helyettesít, ha kell. El­vált asszony vagyok, egye­dül nevelem a gyermeke­met. Télen nem dolgozunk, pedig keljepe a pénz. Mun­kát szerzett nekem, a kul- túrházat takaríthattam klubestek és bálok után. Jól jött az a kis pénz. És mikor szakszervezeti iskolára küldtek egy hónapra; szí­vességből p csinájta meg helyettem. A bért nekem fizették ki. De még egy sü­teményt sem fogadott el ér­te, hanem azt mondta: — Kell az nektek. 0 Mi volt a legszebb, Nusi? — Egen-földön hápom fiúnk vqlt, a többiek elván­doroltak. Műsorra készül­tünk, dp ők nerp akartak szerepelni. Mit csináljak? Betímthtem én a férfitán­cot. A műsort megnézte egy szovjet küldöttség is. Utá­na az egyik elvtars kérdez­getett engem, a bajuszos, kalapos „fiú”-t. Aztán a tanítónő felvjlágosította. Meglepődött és a fejéhez kapva így kiáltott: — Juj! OlI Vojóczki Sándomé: Ki­lenc éve meghalt a férjem,- - azóta egyedül-nevelem négy gyermekemet. Három még most is iskolás. Ezerötöt keresek, ebből nem tudok félretenni, s ha jön a tég­lások réme, a fagyszabad­ság, bizony. meí?s?orulunk. Nusit, mint KISÉ-titkárt nerp küldik el a télen, dol­gozhatott. Akkor ő önként vállalta, hogy elmegy, fagy­szabadságra, csak egy nagy- családost vegyenek vissza helygtte. így dolggzbattam én, * így lett kenyerünk té­lire. e Mi volt a legkellemetle­nebb NüM? ja. Sapkáiét térdire helye­zi.) Én csak azt tudom, amit a magam életében tapasz­taltam. Valamikor muszáj volt feles bérletet fogni a szüleimmel, hogy megél­hessünk. A mindennapi megvoltj de mióta közös van, mintha másként köny- nyebben alakulna a sorunk. Most is kell dolgozni, de kevesebb munkával jut előbbre az ember. így lá­tom. Bégen, aki nagyobb vagyonnal rendelkezett, jobban volt lehetősége a gyerekei taníttatására. Most nincs megkülönböztetés. Ne­kem is két gyerekem van. A lányom tavaly érettségi­zett. Itt dolgozik a postán. A fiam a tsz gépműhelyé­ben szabadult mint lakatos- tanuló. Ott dolgozik. — összemelegedett a nép. Nem úgy mint régen. A tizenhat holdas nem beszélt a feles bérlővel. Akkor csak köszöntünk egymás­nak. Persze előre mindig az, akinek kisebb darab kenyér jutott. És mi voít a cél? Kapaszkodni._ ra­gasztani a földhöz; Három holdat örököltem. Kivert a hideg egv fél holdért. Haj; tottunk. koplaltunk, addig kuporgattuk a pénzt, mig meg nem vettük. Aztán meg nyögtük a bankhitelt. Nem, Kezdik Nyíregyháza legmagasabb lakóházainak építését jelentős vállalások a lakások átadási idejének csökkentésére — Itt még soha nem járt színház. Mi szoktunk ját­szani néha, fiatalok. Készü­lünk rá egész- évben, az emberek várják, mert sze­retnék... Akkor is így tör­tént. A színműben egy pe­dagógus fiú játszotta a főszerepet. Mindep kész volt már, de két héttel az előadás glőtt lemondta. Kértük, kérleltük. Hiába, a színházi estből nem lett semmi. Akkor úgy gondol­tam, hogy nemcsak egész évi munkánk vész kárba, hanem több is történt: ez az érettségizett fiú lenézi küszködésünket. E Félek, még mindig nem mondtam rpla semmit. Meg­bízható gyári munkás. Mo­zigépész. KISZ-titkár. Röp- labdás és sportszervező. Ruitúrmunkás. Községi ta­nácstag. Sok ez, Nusi, na­gyon sok. Hogy bírja? És miért csinálja? — Szeretem. — De mégis, miért? — Heten vagyunk testvé­rek. Négy egésszel végez­tem az általánost, mégsem tanulhattam. A bátyám, vagy én?. így jpt,t ki, s in­kább a fiút küldték. Én meg dolgozni kezdtem, itt is, ott is, mindenütt csak dolgozni. Azt akartam; hagy úgy nézzenek rám,' mint embprre. ^zért. Tgn^ilpi szeretnek. De jo voiná, na sikerülne. Sikerülni fog, Nusi. Kun István Az utóbbi években fjyjr- egy házán valóságos város­negyedek épültek, de szép számmal növekednek vidé­ken is a több emeletes há­zak, amelyek mutatják a fej ­íődő iaká§kyityr§í- A? ém. Szabolcs megyei Építőipari Vállalat a lakásépítési program magvalósításában jól kezdfe az 1966. első ne­gyedévét. A gondosabb léliesílés, a szervezettebb mupha, a nagyobb felelősség le­hetővé tette, hogy az év első három bPnsníőrá a tervezett íg lakás helyett, 84 lakást adja­nak át sok család örp- inére. A tervszerűbb irányítás, a megalapozottabb munka, az emberek munkakedve alap­ját teremtette a lakásépít­kezések meggyorsításának, az átadási határidők csök­kentésének. A legutóljb megtartott Szocialista bri­gádvezetők értekezletén — a 85 szocialista brigádveze­to — magsaimat indítottak és felhívással fordultak a yáljalat többi brigádjaihoz is, hogy az MSZMP IX. kongresszu­sa megnyitása napjára vállalják, a megyében épülő 603 lakás és több, mint húsz mezőgazdasá­gi létesítmény befejezé­sét és átadását, hangsú­lyozva a létesítmények minőségi munkáját is. Ezenfelül a különböző szakmákban dolgozó bri­gádok egyéni vállalást is tettek. Hasonló verseny­mozgalom indult a főépí­tésvezetőségek között is. Az 1-es számú főépítésvezető­ség például versenyfelaján­lásban vállalta, hogy 129 Nyíregyházán- épülő lakás határidejét 515 nappal csökkenti, vagyis ennyivel korábban adják át rendelte­tésének a iakásqkat. Csak néhány pplcjät: az Északi Alközpontban, a 13ras jellegű épületet 04, a 10-est 61, a* is­kola úti 22 lakást 20, a Nagykörúton épülő 32 lakást 31 nappal ko­rábban tervezik átadni a lakóknak. A lakásépítésben új szín­folttal gazdagodik Nyír­egyháza város Az Északi Alközpont szomszédságá­ban. a Vasvári Pál utcán három, egyenként tízeme­letes tprenjiházat eme) az építőipari vállalat. A‘ víz­torony után ezek lesznek a város legmagasabb épüle­tei, hisz magasságuk meg­halad ja a métert. Az Ú.i építési eljárás — ilyen módszerrel még nem épített lakásokat a vállalat —• pró­bára teszi a műszak-altat és az építőipari munkáso­kat is. > ­A lakásuk zöme kétszo­bás, összkomfortos; egy- egy toronyházban 84, összesen ílf, Az új lo- ronyházak már a jövő lakáskultúráját mutat­ják. Hisz olyan kiképzésüek lesz­nek, amelyek legjobban megfelelnek $ pig ÍJJétyg a jÖVp emberének. A szo­bák tágasak, megfelelően berendezőt:lök. A háztartás teljesen gépesíthető, beépí­tett szekrények, . jpwtéfn konyha és még sok-sok új­donság, ami lényegesen könnyebbé és kényelmeseb­bé teszi a háziasszonyok munkáját is. A legfelső szinten helyezik el a moso­dát, a szárító szobát. az alagsorban pedig a tárqló- helyiséget. Az épületben való közlekedést piegböny- wb a gyorsjáratú im." Az új toronyhazak építé­sét májusban kezdi az építőipari vállalat, és terv szerint ez pv végére két épület tető «dá keiül, vég­leges átadási batárideje: 1967 június 30, míg a har­madik épület augusztus vé­gére, szeptember'elejére ké­siül %í- . ... ., Bálint Lgjofl-----i----­Teichmann Vilmos köszöntése Barna, bőrkötésű Okle­vél fekszik' - a- kta' kerélíasz- tal csipketerítőjén. Fedelén aranyozott állaihf 'ctfrtérÜnk. Mellette egy pyitqtí dqhqz: az Allami-díj harmadik fo­kozatának kitüntetésével. Az' asztalkát nyolcan-tizen ülik köybe, közpttük gr. Nogs Gábor miniszterhelyettes. Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, a megye több párt- és tanár esi vezetője. A hét elején, Teichmann Vilmos Kisvár­dán élő tudós lakásád tör­tént. A gyengélkedő tudós sze­mélyesen nem vehetett részt a parlamenti ünnopse- gen, ezert lakásán adták át a kitüntetést p. szabolcsi burgonya nemesitőjének. A mély gondolatok, ér­tékes . tudományos, munkgk szülőhelyén, a 68 éves tudós dolgozószobájában, a- tekin­tély f --követelő vaskos szak- köpyvpk között péhány percre- a kedély, a meleg bgráfi hangulat volt az úr. Á kitüntetés átadásának megjlletpdött pillanatait szenvedélyes beszélgetés váltotta fel: mezőgazdasági szakkérdések, tudományos eredmények, a burgonya nemesítésének további ügye foglalkoztatta ezekben a percekben a jelenlévőket. Az elhangzott szavak aka­ratlanul ÍS a szabolcsi tu­dós sok évtizedes munkás­ságát -fémjelzik. A szakmai vita minden . dicrérptrjgl szebben köszöntötte Tpichr mann Vilmost. Képen: Orosz Ferenc, a megy el" pártbizottság első titkára, Teichmann Vilmos és Nagy Sántjpr Allami-dUdsok, vala­mint S«ós Gabqr miniszterbe!Jettes. Foto: Tóth Kálmán == : . egy szemet sem sajnálom a régi életem. Nincs is okom rá, hisz jobban élünk. Ha­vonta 1500—1700 forintot keresek, a fiam öt forintos órabérrel dolgozik, a felesé­gem a háztájiban. Nem va­gyok már éhes a földre mint valamikor. Másképpen látja már az eletetsz egész falu. Kezdetben azoknak volt sérelmes, akik valami­kor cselédet tartottak. De már beilleszkedtek. Látom. nekik sem megy rosszabbul á soruk, mint amikor 20—30 holdem gazdálkodtak. Szé­pül a portájuk, házakat épí­tenek, járdát, kőkerítést csináltatnak. így változik a falu és benne mi is. És már nemcsak köszönünk egymásnak. Barát lett min­denki. (Villaszerű szolgálati la­kás. kányák János iskola- igazgató otthona. Az udva­ron éppen egy motorkerék­párral bajlódnak. Segítő­társai a kollégák.; Egyikek Szilágyi József, akit mqga is tanított. Pedig még ké­nyük is csak harminchat esztendős. Ö is itt született. Itt ismerkedett az ábc-vel. S ide került vissza, mikor végzett. Ülünk a virágos előszobában.) :— Hol vo}t, hol nem volt, vglt egyszer egy kis fiú. A szülei „bakót" varrtak ne­ki, . s abban kellett iskolába járnia.. Bakó. Azt hiszi is­merik? Hogy min mérem a fejlődést. Ezen, mag az órá­kon. Kollégám Szilágyi Jóska. Az ő taníttatását az apja ipáf a tsz-ep keresztül biz­tosította. Említhetem áz Er­dei csgláflpt. Az apa pfadal- mi cseled volt. Egyik lá­bát a háborúban hagyta. Most a tsz kerekhalmi üzemegységében dolgozik. Hogyan? Egyik fia ipari tanuló, 3 "másik Namqny­ban a mezőgazdasági szak- középiskolában t§mil- De ha hazgjöimpk, ptt dolgqjpak vele. Azt mopejia: „Tanul­ják meg ezt a munkát is" — De mit is említsék. Mikor. én iskolába jártam, négy tap terem yplt. Most tíz" vgn. Rz is kevés már. A régi épületeket felújítottuk. Négy pedagógus szolgálati lakás van. Valamikor há­rom tanító volt, most ti­zennyolc, (5vónő négy, s há­rom dajka. Szólhatnék a kultúrszomjról. Ha komo­lyabb előadás van, alig le­het jegyet kaPUi- Sajnos kipőttük a kultúrházat is. Nem mondok sokat, de leg­alább negyven tv van a fa­luban. S még 'miami érde­kes Már qsztglyszülői érte­kezleteket kell tartanunk. Egyik alkalommal arról magyarázott a szülőknek a tanító, hqgyan kell két számjeggyel osztani. Nem értették a gyerekek. ..Ho­gyan segítsünk, amikor mi sem értjük?" — szól az egyik szülő. Tudja mi lett a következménye? Ott p szploi értekezleten megta­nulták. S mi lett az ered­ménye? Az idén a fe}p0ltei}i közül huszonheten vizsgáz­tak. Igényesebbek lettünk mindnyájan­(Este háromnegyed hét. ■ Befut a busz. Az orvos kis­fia lesi az ablakon, jön-e apuka. Újságolja édesanyjá­nak, hogy egy nagy bőrön­döt cipel apa- 10—12 na­ponként ezzel a huszonöt kilót tartalmazó kopottas táskával látják a nyírgyu- lajiak körzeti orvosukat“ "Sr.' Varga hajóst. Kifújja ma­gát.) Valamikor elég volt havonta fordulnj. És ki­sebb volt a csomag is. Gyógyszereket hoztam, a házi gyógyszertár feltötésé- re. Ingyenes, s már jobban féltik egészségüket az em­berek, mint egykor." Ézt 1959 ófa csinálom. 1957 gta élek a fpluban. Az akkori és a mai állapotokat össze sem lehet hasonlítani. Elhanya­golt sebek. Rayprtak a be­tegségre, hová alakul. Is­mertem olyan öreg embert, aki egy hónapig húzta a lábon a tüdőgyulladást. A sebekre cukros tésztát, li­liom levelet, főtt vöröshagy­mát raktak. Most a legki­sebb bajjal is megkeresnek. Mikór ide kerültem, s tanácsadást tartottam, cso­dákoztam. A kis babák alatt kacat, tisztában ruhadara­bok- Most kell megnézni. Tucatjával vásároljak a tö­rülközői, szappant. Régen mosószappannal fogadlak a betegnéj. Most a legdrágább pipereszappant vásároljak. Sok volt a földes szóba- Lassan tűnőben. És már sok lakásbím Ott a fürdő­szoba is. Csak a Vízre vár-, nakr Ruhákat tartanak a kádakban, vagy éppen mos­nak. bepne. A törpe vízműt várják még. ábitYS á2 ®m~ bei'ék Fizétés? Talán ez is mércéül .szolgálhat. _ Régen 4—5 forinttal is adós ma­radt egy beteg. Nem csi- nállsm b,e]§le problémát. Emberek vagyunk. Most! Ilyen nincs kérem Havonta előleget kapnak a tsz-ben. — Jó magam fél évig petró mellett dolgoztam. Aztpn kígyóit á villany. S végre épül az új egész^gg- ház orvosi lakással, tapács- adöyal. rendelővel, váróval. -Én is érzem, hogyan válto­zik, fejlődik pz 3 falu. S körülöttem pz emberek. Emberek házak. ' fa}vak. Rohanó évek. Változók, fígy ' mint a homokon meghúzódó szövetkezeti faluban. Ezt azonban nemcsak lát­ni, hanem érzékelni is keik így lehet reális az' a kép, melyet e világról alkot az ember. ' ; I Farkas Kálmán Rohanó óvek

Next

/
Thumbnails
Contents