Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-10 / 85. szám

Az igazi moszkrai szenzációk A büszkeségtől elszoruló szívvel hallgatták a moszk­vai kongresszusi palotában a küldöttek és a test­vérpartok képviselői a Hold közeléből érkező dal­lamok, a Luna—10 jelét, az Internacionále kezdő •kkordjait. Az olasz jobboldali lap, a Messaggero, keserű öngúny- nyal ismerte be: szenzációkat vártak az SZKP XXIII. kongresszusától, de nem olyanokat, mint a Luna—10 felbo­csátása, vagy mint a Szovjetunió határain kialakult át- törhetetlen védelmi övezet meglétének bejelentése, vagy •akár azt a szenzációt, hogy a szovjet atommeghajtású ten­geralattjárók a viz alatt teljes Föld körüli utat tettek meg... I§en> a nyugati polgári sajtó a „lélektani hadviselés” specialistáinak sugalmazására, zavarkeltés céljából, a párt­kongresszus összeülte előtt telekürtölte a világot effajta próféciáival: vissza fog térni a Szovjetunióban a „kemény vonal”... Az SZKP íegmagasabb fórumán elhangzott minden egyes felszólalás, a kongresszus egész munkája azt iga­zolta, hogy szó sincs a szovjet párt é$ a kormány politikai ' ontanak változásáról. A tanácskozás éppen azt bizonyí­totta be, hogy a XX. és a XXIII. pártkongresszuson kidolgozott fő irányvonal megszilárdult és a Szovjetunió part- és állami életének ez az alapja. A kongresszus két nagy referátuma egyformán azt tűzte ki feladatául, hogy emeljék a szovjet nép életszínvo­nalát. Az emberről, a szovjet emberről való gondoskodás elsőbbsége biztosította a pártkongresszus munkájában az igaz humánumot. Tény, hogy a kongresszus a megfeszí­tett munka további szakaszait készítette elő, de az új szovjet ötéves terv a kommunizmus építésének újabb fá­radtságos időszakában nemcsak áldozatvállalást kér, ha­nem megadja a jobb és szüntelen javuló élet lehetőségét is a szovjet dolgozók tömegeinek — nem irányozza elő. hogy az elkövetkező öt esztendőben 65 millió ember köl- tozhetik uj lakásba, a reáljövedelem átlagban 30 száza­lékkal emelkedik, a kiskereskedelmi árakat leszállítják, a munkások és alkalmazottak kereseti adóját tovább csök­kentik, egyes vonatkozásokban pedig meg is szüntetik. A kongresszus munkáját éppen a realizmus, a va­lóság keresése és megállapítása jellemezte. A tényleges lehetőségeket kutatták a beszámolóban, a hozzászólá­sokban. Nyoma sincs az adottságok túlbecsülésének, a maximalista követeléseknek. A Központi Bizottság be­számolója, amelyet Brezsnyev terjesztett a küldöttek elé, valamint Koszigin miniszterelnök expozéja számba vette a párt munkájában, vagy a népgazdaság egyes ágaiban még megmutatkozó fogyatékosságokat. Az őszinte önbí- ralat lenini alkalmazása csak még nagyobb nyomatékot adott a hibák feltárása után az eredmények megvilágítá­sának es a terv grandiózus előirányzatának. Rendkívül józan, tudományos alapokon kidolgozott cél­kitűzésekkel halad tovább a szovjet népgazdaság a fej­lődés útján. Az iparban azokat az iparágakat részesí­tik előnyben, amelyek a korszerűbb termékéket állítják elő. Az iparfejlesztési terv teljesítésének legfontosabb fel­tételeként pedig azt jelölték meg, hogy fokozatosan végre kell hajtani az I960 szeptemberében jóváhagyott gaz­dasági reformot. Az átállás nyugodt ütemét jelzi, hogy 1967 elején az új rendszerre addig áttért vállalatok az ipari dolgozók teljes létszamának körülbelül egyharma- dát foglalkoztatják, majd a dolgozók számát tekintve a szovjet ipar kétharmada csak ez időpont után kerül az üj gazdaságirányítási rendszerbe. , A szovjet mezőgazdaság fejlesztésének tervei, köve­telményei ugyancsaK a meglevő adottságokon, a való hely­zeten alapulnak. A fogyatékosságokat, a korábbi hibákat megjelölő megállapítások e téren sem maradtak el. Ko­szigin megállapítását idézhetjük: Megengedhetetlen a sab- lonoss'ág a szovjet mezőgazdaságban, a módszerei nem le­hetnek ugyanazok a hatalmas ország egész területén. A mezőgazdaság gépesítése ezután rohamléptekkel halad elő­re: az új ötéves tervben mintegy 1 millió 800 ezer trak­tort kapnak a kolhozok és a szovhozok, több mint fél­millió kombájnt és 1 millió 100 ezer gépkocsit... A terv emberi vonatkozása: a kolhozparasztoknak a közös gazda­ságokból származó jövedelmét öt év alatt 35—10 százalék­kal növelik. A szovjet párt magabiztossága megalapozott: a Szov­jetunió eredményei megadják ezt az erőt, amely az óriási méretű építőmunka folytatásához — és ennek békés felté­telei biztosításához szükséges. Nemcsak a szovjet népgaz­daság erősítésében, hanem a Szovjetunió katonai erejének fokozásában és nemzetközi tekintélyének, befolyásának nö­vekedésében is újabb sikerek tanúja es részese volt a XXIII. kongresszus. A Luna—10 tudományos diadal volt, Malinovszkij marsall bejelentése a szovjet határokat védő, áthatolha­tatlan „kék övezetről” a katonai erő bizonyításának köny­velhető el, akárcsak az a nagy feltűnést keltő közlés, amely a szovjet atomtengeralattjárók világ körüli útjáról szólt. A pártkongresszuson vezetők és küldöttek nem rej­tették véka alá, hogy a Szovjetunió és a szocialista tá­bor megvédésére továbbra is mindent megtesznek, mert az imperialista agresszorok fenyegetései nem hagytak alább, inkább növekedtek a jelen időszakban. Nyíltan be­széltek arról a teherről, amelyet a fegyverkezés jelent, rámutatva, hogy az imperialisták által diktált fegyver­kezési hajsza következménye ez. Viszont a szovjet embe­reknek csakúgy, mint a szocialista országok közösségének meglehet az a biztos tudatuk, hogy a szovjet fegyverek meg tudják vedeni a háborús kalandorok minden támadási kísérletétől. A XXIII. kongresszus a szovjet párt és a Szovjetunió nemzetközi tekintélye növekedésének bizonyítékává vált azzal, hogy 86 országból érkeztek küldöttek. A külföldi delegációk jelenléte rendkívüli jelentőséget biztosított a szovjet párt ama törekvésének, hogy kialakítsa és megerő­sítse a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, minden haladó erő egységét és összefogását. Különösen nagy fontosságot tulajdonított a világközvélemény annak, ahogyan a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői kiálltak a szovjet párt és a Szovjetunió politikája mellett. Moszkvában a magyar pártdelegáció is hitet tett — Kádár János szavaival — a szocialista’ tábor egysége mellett. Megállapítható volt, hogy az MSZMP és az SZKP értékelése a nemzetközi helyzetről, a nemzetközi kommu­nista- és munkásmozgalom helyzetéről teljességgel meg­egyezik. Kádár János pedig nemcsak a magyar párt, egész népünk nevében jelenthette ki a kongresszus szónoki emelvényről: „Az internacionalizmus próbaköve ma is p Szovjetunióhoz való elvi, elvtársi viszony, szovjet­ellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem is lesz sohasem”. Kádár Jánosnak azt a megállapítását is magunké­vá’tehetjük, amellyel a XXIII. kongresszus munkáját jel­lemezte: „Ez a kongresszus új fejlődés kezdete és lendítő­ereje” Ez az új fejlődés nemcsak a szovjet pártot, a Szov­jetuniót erősíti, de az egész szocialista tábort is amelyben hazánk, népünk töretlen hűséggel küzd es dolgozik a szovjet népekkel azonos célokért. xxm. évfolyam,85.szám ARA: 80 fillér 1966. április 10, vasárnap A magvar pártkiildottség látogatása Leonvid Brezsnyevnél Moszkva, (MTI): Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitltóra szombaton fogadta Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkárát, az SZKP XXIII. kongresszu­sán részt vett magyar párt­küldöttség vezetőjét, vala­mint a küldöttség tagjait: Biszku Bélát és Komócsin Zoltánt, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjau, a Központi Bizottság titkárait és Szipka Józsefet, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagját, hazánk moszk­vai nagykövetét. A meff szélésen jelen voltak. Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára és Junj Andropov, ** . SZKP Központi" Bizottságá- ■ nak titkára. A szívélyes, baráti lég. körben lefolyt tatálkfzón megvitatták a két testvér« pártot érdeklő kérdéseket. . II Központi Statisztikai Hivatal felentése a gazdasági és társadalmi helyzet alakulásáról 1961—1965 években, a második ötéves terv időszakában Az 1961—1965 években, a második ötéves terv idő­szakában tovább növeked­tek a termelőerők, a ter­melés szervezetében egyre inkább előtérbe jutottak a koncentráltabb nagyüze­mek: az iparban és az épí­tőiparban ez a koncentrá­ció iparszervezési intézke­dések révén jött létre, a mezőgazdaságban pedig a tervidőszak kezdetére be­fejeződött szocialista átala­kulás alapozta meg a nagyüzemi gazdálkodás fel­tételeit. A gazdasági fejlő­déshez nagymértékben hoz­zájárult a nemzetközi munkamegosztásban való fokozottabb bekapcsolódá­sunk is. 1961—1965 években, a második ötéves terv idősza­kában a népgazdaság fejlő­dését,-a lakosság életkörül­ményeinek változását a következő főbb adatok jel­lemzik: NEMZETI JÖVEDELEM A nemzeti jövedelem 1965-ben — az ötéves terv­ben előirányzott 36 száza­lékos növekedéssel szem­ben — kb. 25 százalékkal volt nagyobb, mint 1960- ban. Az évenkénti növeke­dés a tervidőszak végen lassúbb lett. Az ötéves tervidőszak­ban — az összesen 813 milliárd forintot kitevő nemzeti jövedelemből — fogyasztásra összesen 601 milliárd forintot, az állóala­pok és a folyamatban levő beruházások’ állományának növelésére 154 milliárd fo­rintot, e célokra együttesen 92.9 százalékot (755 milliárd forintot) fordítottunk. IPAR A szocialista ipar terme­lése öt év alatt lényegében a tervnek megfelelő mér­tékben, kb. 47 százalékkal emelkedett, ezenbeiül az állami ipar termelése 47 százalékkal, a szövetkezeti ipar termelése mintegy más- félszeresére növekedett. Ipari beruházások céljaira az elmúlt öt esztendőben 86 milliárd forintot, az ösz- szes beruházások 42 száza­lékát fordították. A szocialista iparban fog­lalkoztatottak! száma 1965- ben másfél millió volt, 200 000 fővel, 15 százalékkal több, mint 1960-ban. 1960—1965. között az ipari munka termelékenysége 27 százalékkal emelkedett. A tei’melés növekedésének — a tervben előirányzott 70 százalék helyett — 64 szá­zaléka származott a terme- lékenyseg emelkedéséből és 36 százaléka a foglalkozta­tottak számának! növekedé­séből. Öt év alatt az ipar — áz élelmiszeripar termékeit nem számítva — hazai vég­ső felhasználásra (fogyasz­tási és beruházási célokra együttesen) kb. 245 milliárd forint, exportra mintegy 200 milliárd forint értékű iparcikket adott át. A tervidőszak folyamán a kitűzött céloknak megfele­lően változott az ipari termelés szerkezete: az átla­gosnál gyorsabban nőtt a vegyipar termelése (91 szá­zalékkal), és a gépiparé (59 százalékkal). Ezzel a vegy­ipar aránya az ipari terme­lésben 8 százalékról 10 százalékra, a gépiparé 26 százalékról 28 százalékra növekedett. A könnyűipar legtöbb ágazata termelésének növe­kedése a második ötéves terv időszakában az ipari átlagnál mérsékeltebb volt. Jelentősen riőtt a korsze­rű, keresett bútorok vá­lasztéka és aránya, javult a hazai bútorellátás, emel­lett nagymérékben nőtt a bütorexport is. Évente átlagosan a ruhá­zati termékek (szövetek, konfekcióáruk, cipők) ter­melésének kb. egynegyedét exportálták. A konzervipar 90 száza­lékkal, a tejipar 29 száza­lékkal, a húsipar 30 száza­lékkal, a baromfifeldolgozó ipar 2,3 szeresére növelte termelését. ÉPÍTŐIPAR 1965-ben a szocialista épí­tőipar termelése kb. 35 szá­zalékkal volt több, mint 1960-ban. Ezenbeiül öt év alatt az állami építőipar kb. 32 százalékkal, a szö­vetkezeti építőipar kb. 35 százalékkal növelte terme­lését. Az epítöanyagipar termelése öt év alatt 37 szá­zalékkal nőtt. Az építőipar termelése korszerűbbé vált. Öt év alatt építőipari be­ruházásokra körülbelül 4 milliárd forintot, az összes beruházások 2 százalékát fordították. MEZŐGAZDASÁG A mezőgazdaság teljes termelésének értéke az el­múlt öt évben átlagosan mintegy 10 százalékkal volt több, mint a tervidőszakot megelőző öt évben. 1965-ben a mezőgazdasági termelés 8 százalékkal volt több, mint 1960-ban. öt év alatt mezőgazdasá­gi beruházásokra összesen 40 milliárd forintot, az ösz- szes beruházások 19,4 szá­zalékát fordítottuk. A mező­gazdasági beruházásokra öt év alatt fordított összeg kétszerese volt annak, mint amennyit e célra a megelő­ző öt évben fordítottunk. 1961—1965. években a me­zőgazdaság mintegy két és félszer annyi műtrágyát használt fel, mint a meg­előző öt évben. 1961—1965. években mintegy 800 000 kát. holdon — kétszer akko­ra területen mint az előző öt évben — végeztek talaj- javítást. Az öntözött terü­let a tervidőszak folyamán csaknem elérte a félmillió kát. holdat, az 1960 évinek mintegy háromszorosát. 1961—1965. években össze­sen 101 000 kát. hold gyü­mölcsöst és 82 000 kát. hold szőlőt telepítettek. 1965. év végén a mezőgazdaságban másfélszer annyi traktor volt, mint öt évvel koráb­ban. A mezőgazdasági keresők száma a tervidőszak alatt 14 százalékkal csökkent. A mezőgazdaság termék- kibocsátása továbbra is na­gyobb mértékben nőtt, mint a mezőgazdaság teljes ter­melése: 1965-ben a mező- gazdaság 27 százalékkal több terméket adott át hazai fel- használásra és exportra, mint 1960-ban. A második ötéves terv időszakában a növényterme­lés 6 százalékkal, az állat- tenyésztés 14 százalékkal volt több. mint 1956—1960. években. A főbb növények ter­mésátlaga a második öt­éves terv időszakában ál­talában magasabb volt, mint a megelőző öt évben. Kenyérgabonából a terv­időszak utolsó két évében — részben a vetésterület, részben a hozamok növeke­dése révén — az ellátás ha­zai termelésből fedezheti volt. KÖZLEKEDÉS A szállítási teljesítmé­nyek (áruconnakilométei: alapján) öt év alatt a vas­útnál 30 százalékkal, a te­hergépkocsi közlekedési vállalatoknál 89 százalékkal nőttek. 1 1961—1965-ben vasúton 1976 millió, távolsági au­tóbuszokon 1624 millió fő utazott. 1965-ben a vasúton utazók száma 17 százalék­kal, a távolsági autóbuszok utasainak száma 58 száza­lékkal volt több, mint I960» ban. , A közlekedés-; beruházá­sok összege öt év alatt 25 milliárd forint volt, az ösz- szes beruházások 12 száza­léka. A Diesel és villamosvon- latás aránya 12 százalékról 35 százalékra nőtt. IDEGENFORGALOM 1961—1965-ben, — külö­nösen az autöbbi két evben kötött, az utazásokat meg­könnyítő államközi megádia- podások folytán — 4 millió esetben kerestek fel külföl­diek hazánkat és 3,8 millió alkalommal utaztak magyar állampolgárok külföldre. 1965-ben több mint ötször annyi külföldi érkezett Ma­gyarországra, mint 1960- ban, a külföldre' utazások száma ugyanakkor csaknem megháromszorozódott. KÜLKERESKEDELEM Az elmúlt öt évben mind a behozatal, mind a kivitel nagyobb mértékben nőtt, mint a termelés: a nemzeti jövedelem 1 százalékos nö­vekedésére — öt év aiatt átlagosan — 2,1 százalékos növekedésére — öt év alatt átlagosan — 2,1 százalékos import és 2.6 százalékos exportnövekedés jutott. A külkereskedelmi forga­lom mintegy 70 Százalékát a szocialista országokkal, 30 százalékát a fejlett tőkés és a fejlődő országokkal bo­nyolítottuk le. Az egész külkereskedelmi forgalmunk 66 százalékát tette ki -.' a KGST-hez tartozó országok forgalma. A Szovjetunió ré­szesedése az összes forga-' lomból 35 százalék volt. (Folytatás a 2. oldala«?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents