Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-09 / 84. szám

(Folytatás az 1. oldalról,) fejlesztési terve fontos sza­kasz abban a harcban, ame­lyet a párt- és a szovjet nép vív a kommunizmus anyagi és műszaki bázisának meg­teremtéséért, az ország gaz­dasági és védelmi erejének további növeléséért.” „A kongresszus elengedhe­tetlenül szükségesnek tartja biztosítani a küszöbön álló ötéves terv idején a nép anyagi jólétének további fellendülését” — hangzik a határozat.” »A kongresszus hangsú­lyozza a szovjet állam to­vábbi erősítésének, a szo­cialista demokrácia minden eszközzel való fejlesztésé­nek fontosságát.” A határozat megállapítja, hogy az SZKP Központi Bizottsága „határozottan kö­vette a pártélet lenini nor­mái és a kollektív vezetés elvei szigorú betartásának irányvonalát.” „A párt te­vékenysége szempontjából, társadalmunknak a kom­munizmus felé vezető úton való további haladása szem­pontjából elsőrendű jelentő­ségű az SZKP Központi Bi­zottságának októberi (1964) plénuma.” „A nemzetközi fejlődés alátámasztotta pártunknak, az egész kommunista moz­galomnak azt a megállapí­tását, hogy a jelenkorban a történelmi fejlődés fő irányát a szocialista vi­lágrendszer, valamint az Imperializmus ellen, a tár­sadalom szocialista átszer­vezéséért küzdő erők ha­tározzák meg” — hangzik a határozat. „A beszámolási időszakot jellemzi, hogy a szocialista országok és az ezekben az országokban működő test­vérpártok kapcsolatai meg­szilárdultak a marxizmus— leninizmus, a szocialista in­ternacionalizmus elvei alap­ján. az egyenjogúság, a bel- ügyebbe való be nem avat­kozás. az egymás iránti tisztelet, a pártok és az ál­lamok önállósága elvei alapján. A Szovjetunió és a szocialista országok kap­csolatai gazdagodtak, szo­rosabbá és szívélyesebbé váltak az utóbbi években.” „A szocialista országok gazdasági együttműködése új fokra emelkedett. E tekintetben egyre jobban növekszik a KGST szerepe. Megerősödött a Szovjet­unió és más szocialista or­szágok szerződéses kapcso­latainak rendszere. E szer­ződésekben megtestesül né­peink testvéri barátsága. Kiterjedt a szocialista or­szágok katonai együttműkö­dése. Végbemegy a Varsói Szerződés mechanizmusa megerősödésének és tökéle­tesedésének folyamata” — állapítja meg a határozat. A kongresszus kifejezte a szovjet kommunisták forra­dalmi szolidaritását a kapi­talista országok munkás- osztályával. A kongresszus megállapí­totta, hogy erősödnek és szélesednek a kommunista világmozgalomnak, „mint ko­runk legbefolyásosabb poli­tikai erejének” állásai. A határozat ' rámutat, hogy „a testvérpártok sok­oldalú és kétoldalú találko­zásai, az állandó véle­ménycsere és az időszerű kérdések elvtársi megvita­tása hasznos gyakorlatnak és ugyanakkor jó útnak bi­zonyult a kommunista moz­galom tömörítéséhez." „Az SZKP fellép a kom­munista mozgalomban min­den egyeduralmi törekvés ellen, valamennyi párt iga­zi egyenjogúságáért és test­véri viszonyáért a proletár internacionalizmus elveinek alapján. A kommunisták sorainak eszmei-politikai tömörítése, amire az SZKP a jövőben is megingathatatlanul tö­rekedni fog, feltételezi a marxisták—leninisták en­gesztelhetetlen harcát a jobboldali és a balodali re- vizionizmus ellen. A mar­xista—leninista iránytól va­ló akár baloldali, akár jobboldali elhajlás különö­sen veszélyes akkor, ami­kor az a nacionalizmus és a hegemonizmus megnyilvá­nulásaival függ össze. A kommunista világmoz­galom további előre­haladásának igen fon­tos feltétele. hogy a marxista—leninista elmé­let alapján alkotó módon dolgozzuk fel a nemzetközi események menete és a forradalmi mozgalom gya­korlata által felvetett új problémákat”. A határozat hangsúlyoz­za, hogy „a békés együtt­élés elve elfogadhatatlan az elnyomó és az elnyomot­tak, a gyarmatosítók és a gyarmati elnyomás áldoza­tai viszonyában”. A határozat előirányozza „a testvéri szocialista or­szágok és a fejlődő orszá­gok gazdasági kapcsolatai­nak további erősítését; a a kapitalista országokkal való kölcsönösen előnyös kereskedelem fejlesztését”, A kongresszus rámutat a mezőgazdaság fejlesztésé­nek elsőrendű jelentőségé­re. A kongresszus jóváhagyta az SZKP Központi Bizott­ságának „intézkedéseit, amelyek a párt szervezeti tevékenységének további tö­kéletesítése, a kommunis­ták és a dolgozók körében végzett ideológiai munka ki- terjesztését, a párton belüli demokrácia fejlesztését szolgálják”. A kongresszus úgy véli, hogy a kommunista építés vezetésében a szovjet ál­lam bei- és külpolitikájá­ban a tudományosságnak, a kollektivizmusnak és a gyakorlatiasságnak amely meghonosodott a Központi Bizottság munka­stílusában — kell a jövő­ben is képeznie az egész tevékenység alapját. „A párt egész ideológiai munkájának alapja — hangzik a határozat — a marxizmus—leninizmus esz­méinek propagálása. A párt egész tevékenysége szempont.iából igen fontos jelentősége van a marxista- leninista elmélet alkotó mó­don való fejlesztésének a kommunista építés tapasz­talatai és a forradalmi vi­lágmozgalom fejlődése alap­ján a burzsoá ideológia minden megnyilvánulása elleni harcnak.” „A kongresszus nagy je­lentőséget tulajdonit. a szocialista realista irodalom és művészet fejlődésének.” Az SZKP XXIIí. kongresszusának nyilatkozata az USA vietnami agressziójáról A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXIII. kongresszusa, kifejezve a szovjet kommunisták és az egész szovjet nép akaratát és érzéseit, haragos felhá­borodással elítéli az Ame­rikai Egyesült Államoknak a testvéri vietnami nép el­len elkövetett barbár ag­resszióját. A dél-vietnami hazafiak ellen folytatott bűnös há­borúban mintegy negyed- millió amerikai katona vesz részt. Az amerikai im­perialisták azzal, hogy ag­resszív háborújukba bevon­ják a különböző katonai tömbökben részt vevő szö­vetségeseiket, közvetlenül és súlyosan veszélyeztetik más országok biztonságát és szuverenitását. A Szovjetunió, a többi szocialista ország és a világ kommunista- és munkás- mozgalma a vietnami nép­nek állandóan nagy és sok­rétű segítséget és támoga­tást nyújtott és nyújt. Az egész párt, minden szovjet ember nevében a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusa erélye­sen követeli a Vietnam el­len irányuló amerikai ag­resszió megszüntetését és az összes intervenciós csapa­tok kivonását Vietnamból. Ennek az agressziónak a folytatása, amelyet az ame­rikai militaristák megpróbál­nak kiterjeszteni más dél­kelet-ázsiai országokra is, a világbéke szempontjából a legveszedelmesebb követ­kezményekkel járhat. A kongresszus nyomaté­kosan kijelenti: a vietnami nép ellen irányuló szégyen­letes háború „eszkalációjá­val” egyidejűleg az agresz- szorok azt tapasztalják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista barát és testvér egyre nagyobb tá­mogatást nyújt Vietnam­nak. A vietnami nép hazája egész területének gazdájá­vá válik. Soha senki nem fogja tudni kioltani a szo­cializmus fáklyáját, amelyet magasra emel a Vietnami Demokratikus Köztársaság. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XXIII. kongresz- szusa leszögezi, hogy a viet­nami kérdést csakis a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság kormánya és a Dél- Vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Front jogos követelé­sei elismerésének alapján lehet megoldani. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXIII. kongresszusa ünnepélyesen testvéri szolidaritását nyil­vánítja a hős vietnami nép­pel, a Dél-Vietnami Nem­zeti Felszabadítási Fronttal és felhívással fordul az ösz- szes kommunista- és mun­káspártokhoz, hogy még ki­tartóbban törekedjenek az akcióegységre a vietnami amerikai agresszió elleni harcban, a harcoló vietna­mi népnek szóló hatékony segítség és támogatás meg­adásában. Ma jobban, mint valaha, lényeges az, hogy a szo­cialista országok, az összes kommunista pártok teljes mértékben kifejezésre jut­tassák internacionalista fe­lelősségérzetüket, egységes akciókban fogjanak össze és tömörítsék maguk körül az összes haladó, demokratikus és békeszerető erőket az imperialista agresszió meg­szüntetése érdekében. Az egész világ kommunis­tái, a haladás és a demok­rácia összes hívei, mindazok a becsületes emberek, akik szivükön viselik a béke, az igazságosság, a népek sza­badságának és függetlensé­gének ügyét, emeljék fel tiltakozó szavukat, még ak­tívabban lépjenek fel az amerikai imperialisták viet­nami agresszív cselekedetei ellen! — hangzik a határo­zat Egy hét a világpo ü Véget ért az SZKP XXIII. kongresszusa 11 Az USA tábornokok bűnös tervei Vietnam ban ill Washington politikai zsákutcája Ü Az új Wilson-kormány első lépései Nem túlzás azt állítani, hogy az SZKP XXIII. kongresszusának második hetében is Moszkvára tekin­tett a világ. A kongresszus befejező szakaszában Koszi­gin miniszterelnök beszá­molója a Szovjetunió ötéves tervéről újabb alkalmat adott a szovjet párt és a kormány békepolitikájának kifejtésére s ez élénk vissz­hangra talált a világközvé­leményben is. Ugyanakkor Koszigin joggal mutatha­tott rá az imperialista ag­ressziókra hivatkozva: a Szovjetunió nem engedheti meg magának, hogy keve­sebb gondot fordítson hon­védelmének erősítésére. A szovjet nép és más népek forradalmi vívmányait az imperialisták fenyegetése veszélyeztetné, ha eme vív­mányokat nem biztosítaná a szocialista tábor, elsősor­ban a Szovjetunió óriási katonai ereje. Barát és ellenség felfi­gyelt a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének a párt- kongresszuson elhangzott kijelentésére, amely szerint a szovjet határok körül ott van a teljes védelmet biz­tosító „kék övezet.” Nyuga­ti sajtóvéleményekből idéz­hetjük: az imperialista ha­talmak moszkvai katonai attaséinak „feladták a lec­két”, hogy felbecsüljék Ma- linovszkij közlésének hord- erejét... Ugyancsak nyuga­ti visszhangokból emelhet­jük ki az elismerést rejtő megállapításokat, amelyek az „időzítés” pontosságát húzzák alá mind a Jhuna—10 felbocsátásával kapcsolat­ban, mind pedig a szovjet atommeghajtású tenger­alattjáróknak merülésben, tehát a víz alatt megtett Föld körüli útjáról szóló hír­adásokkal összefüggésben. Minden bizonnyal volt is ilyen „időzítés”:, a tudomá­nyos . diadal és a katonai teljesítmény egyformán szolgált arra, hogy a párt- kongresszus napjaiban is kézzel fogható bizonyítékot adja a Szovjetunió erejének és technikai felkészültségé­nek, másfelől, hogy idejé­ben elgondolkoztassa az im­perialisták háborúra speku­láló köreit. Mert Washingtonból ép­pen ezekben a napokban érkeztek jelzések arról, hogy újra szóba kerül a vietnami háború lépcsőze­tes kiterjesztésében az újabb „lépcsőfokra lépés” megkockáztatása. Már a Fe­hér Házban is fontolgatják egyes tábornokok bűnös terveinek megvalósítását: a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosának, Hanoinak és a VDK leg­fontosabb ipari területének és kikötőjének bombázása. Az Egyesült Államok ve­zetőinek vietnami politiká­ja végképpen zsákutcába Módosítások az SZKP szervezeti szabályzatában Moszkva, (TASZSZ): A XXIII. pártkongresz- s-zus a Központi Bizottság beszámolójában kifejtett ja­vaslatokra határozatot foga­dott el az SZKP szervezeti szabályzatának részleges módosításáról. A módosításoknak meg­felelően a jövőben az SZKP Központi Bizottsága a Köz­ponti Bizottsági ülések kö­zötti pártmunka irányításá­nak végrehajtására Politi­kai Bizottságot választ az el­nökség helyett, amely ed­dig a plénumok között irá­nyította a Központi Bizott­ság munkáját. A Központi Bizottság megválasztja az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkárát. A szervezeti szabályzatba beiktatott új paragrafus szerint két pártkongresszus között a Központi Bizottság a sürgősen eldöntendő pártpolitikai kérdések meg­vitatására országos pártkon­ferenciát hívhat össze. Ha­sonló pártkonferenciákat tar­tottak Lenin életében és később 1940-ig. A kongresszus továbbra is érvényesnek mondotta ki azt a tételt, amely a párt- szervezet tagjainak és a pártszervezeti titkároknak megújítását és elmozdítha- tóságát szabályozza. A szer­vezeti szabályzat továbbra is kimondja, hogy vala­mennyi pártszerv választá­sakor be kell tartani a ta­gok rendszeres megújításá­nak és a vezetés folyama­tosságának elvét. A jövőben a felvételi ajánláshoz szükséges párt­tagsági időt három évről öt évre emelik. A fiatalok 23 éves korukig csak a Kom- szomolon keresztül léphet­nek a pártba. (A korhatár korábban 20 évnél végző­dött.) A kongresszusi hatá­rozatok szerint a pártépítés­sel összefüggő módosítások azt célozzák, hogy a pártba csak a legkiválóbbak kerül­hessenek és a pártszerveze­tek megnövekedett felelős­séggel kezeljék ezt a kér­dést. Az SZKP szervezeti sza­bályzatának bevezető részét azzal a tétellel egészítették ki, hogy a párt megtisztítja sorait azoktól a személyek­től, akik megszegik a prog­ramot, az SZKP szervezeti szabályzatát és magatartá­sukkal kompromittálják a kommunista nevet jutott, ezt jelzik! az ameri­kaiak által fenntartott sai- goni bábkormány rendkívüli nehézségei is. Buddhisták és katolikusok, munkások és diákok szinte véget nem érő tüntetéssorozatokkal kö­vetelik Ky tábornok kormá­nyának lemondását. Ami ennél sokkal fontosabb: öt dél-vietnami tartomány úgyszólván nyíltan szembe­fordult a saigoni rezsimmel és az amerikaiakkal. A pá­rizsi Le Monde véleményé­nek adhatunk itt teret: ép­pen az az öt tartomány hirdeti meg elszakadását Saigontól, amelyeknek gyű­rűje a Da Nang-i, az An Khe-i nagy amerikai tá­maszpontokat veszi körül. A francia lap nem tartja kizártnak, hogy katonai sí­kon, a hadműveletek terén is érezteti majd hatását a dél-vietnami politikai hely­zet romlása az amerikaiak rovására. Az Egyesült Államok hi­vatalosan „semlegességét” hangoztatja a saigoni bel­politikai válságban, az ame­rikai kormány szavakban nem foglal állást sem Ky tábornok mellett, sem elle­ne. A Fehér Ház urálik kínos-kényes az ügy: két hónapja Honoluluban elkö­telezte magát Ky mellett és nagy hangon jelentette ki, hogy győzelmet aratnak Dél-Vietnamban a „máso­dik fronton" is: a politikai, gazdasági, társadalmi fron­ton. A katonai erőfeszítések hiábavalósága mellé most felsorakozik a „második fronton" várható vereség is... Az európai politikai, dip­lomáciai szintéren változat­lanul Franciaország és a NATO többi tagjának vitá­ja vonja magára a figyel­met. Április 4-én volt 17 esztendeje, hogy Washing­tonban aláírták az Atlanti Szövetség alapokmányát, a hivatalos Párizs nem vett tudomást az évfordulóról. A NATO állandó tanácsa a párizsi NATO-székházban a héten kétszer ült össze, hogy tanulmányozza a „fel­mondólevélnek” számító, el­múlt heti francia memoran­dum nyomán jelentkező problémákat. Mint ismeretes, Francia- ország bejelentette: ez év július l-én kivonja a Nyu- gat-Németországban állomá­sozó haderőit a NATO-ból, 1967 április 1-re pedig a francia földön levő NATO- főparancsnokság és egyéb parancsnokságok, valamint az amerikai támaszpontolc kiürítését kéri. A holland, a belga és a luxemburgi külügyminiszter részviTtelé- vel különbizottság alakult a NATO központja áthelye­zésének megvitatására: el­sősorban Belgium kívánja befogadni a „kilakoltatan- dó” NATO-intézményeket... A március 31-i angol vá­lasztások munkáspárti sike­re után Wilson ezen a hé­ten átalakította kormányát: huszonöt poszton hajtott végre személyi változást. A kulcsfontosságú tárcáié bir­tokosai ugyanazok marad­tak, a kevésbé jelentős mi­niszteri és államtitkári funkciókat fiatalabb mun­káspárti politikusokra bíz­ták. Figyelemre méltó, hogy az új kabinetben két mi­niszter is foglalkozik az európai ügyekkel: George Thomson, eddigi külügyi ál­lamminiszter az európai ügyek és a NATO-ügyek minisztere lett, ugyanekkor George Brown gazdaság­ügyi miniszter is megbizást kapott Anglia és Nyugat- Európa gazdasági kapcsola­tainak kézben tartására. A megfigyelők szerint ez a tény is jelzi, hogy a Wil­son-kormány célja Nagy- Britannia útjának egyenge- tése a Közös Piac felé. Közvetlenebb gondot az új munkáspárti kormány­nak Rhodesia ügye okoz: a fajüldöző, fehér telepes kor­mány ellen hozott gazdasá­gi szankciók egyikét, az olajszállítási tilalmat sér­tette meg egy görög tartály­hajó. Minden jel arra mu­tat, hogy a „Joanna—V.” hajót több más hajó is kö­vetné. Olajszállítmányaikkal a rhodesiai kormány gaz­dasági gondjait enyhíthetnék, a rhodesiai fajüldözők el­len hozott intézkedések ha­tásukat veszíthetnék. Wil- sonnak, aki a választáso­kon aratott győzelmével évekre kapott gyakorlatilag szabad kezet, a rhodesiai válságban máris bizonyíta­nia keli: mennyire tud eré­lyes lenni, vagy folytatja-e a meddő lavirozást ebben a fontos afrikai kérdésben. Pálfy József Nem sikerült az amerikai Itias-Centaur beidrakéta kísérlet Cape Kennedy, (MTI): Nem sikerült a többszöri halasztás után pénteken hajnalban, magyar idő sze­rint 02 órakor végrehajtott Atlas-Centaur amerikai ra­kétakísérlet, amely egy Surveyor” holdrakéta fellö­vése főpróbájának készült. A rakéta fellövésekor úgy látszott, hogy a kísérletet siker koronázza, de nem egészen másfél óra múlva az űrkutatási hivatal beje­lentette, hogy a rakéta má­sodik fokozatának két haj­tóműve közül csak az egyik lépett működésbe és az is csak rövid ideig. Ilyen mó­don a holdrakéta makettje nem jutott el a kitűzött pá­lyára, hanem a rakéta má­sodik fokozatával együtt Föld körüli pályán kering. Ha a hajtóművek rend­ben teljesítették volna a feladatukat, a „Surveyor” makettjének el kellett vol­na jutnia egy bizonyos pon­tig, amely a Holdat jelké­pezte, majd utána ellipti­kus pályára kellett volna kerülnie, amelynek két szél­ső pontja a Földtől 160, il­letve 800 ezer kilométernyi­re lett volna. A kísérlet fel­adata az volt, hogy előké- sítsen egy későbbi kísérle­tet a Holdra való sima le­szállásra. A kísérletet abból a szem­pontból is igen fontosnak tartották, hogy meggyőződ­jenek róla, sikerült-e vég­re nyolc évi küzdelem után megbirkózni a folyékony hidrogén üzemanyag fel- használásának a súlytalan­ság állapotából eredő prob­lémáival. Az Atlas-Centaur kudarca nagy csalódást keltett ame­rikai űrkutatási szakértők körében — írja az AFP, majd hozzáteszi, hogy a csalódás csak elkeserítőbb azután, hogy röviddel előt­te a Szovjetunió a Luna—9 és a Luna—10 holdrakéták­kal történelmi jelentőségű eredményeket ért el a Hold­ra való sima leszállás és a holdközpontú mesterséges bolygó pályára bocsátása terén. A történtek után két­séges, hogy Cape Kennedyn időben végre tudják-e haj­tani az idén májusra, vagy júniusra tervezett tényleges kísérletet: az első amerikai laboratórium felbocsátását, amelynek sima leszállással kell megérkeznie a Holdm.

Next

/
Thumbnails
Contents