Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-07 / 82. szám
Ötven lakás ára A népi ellenőrzés vizsgálta a beruházások késedelmességének okait Evenként visszatérő jelenség, hogy a tanácsi beruházásoknál nagy összegű áthúzódás történik. Bár az összeg fokozatosan csökken, de még így is milliókról beszélhetünk. Ez a tény annál is figyelemre méltóbb mert az áthúzódott pénz elvész, tehát a hiányt a következő évben rendelkezésre álló hitelekből kell fedezni. Éppen ezért a megyei tanács végrehajtó bizottsága felkérte a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottságot: vizsgálja meg az áthúzódás okait A NEB a kisvárdai, vásárosnaményi és a nyíregyházi kórház bővítésénél, illetve a sóstói anyás csecsemőotthonnál végzett vizsgálatot. A 13. pont Az eredeti program szerint 1963-ban kilencmillió forintot kellett volna beépíteni a kisvárdai járási kórháznál. Már az alapszerződés megkötésénél parázs Vita keletkezett a beruházó és a kivitelező között A negyven pontban foglalt eltérés közül érdemes kiemelni a 13. pontot. Ebben a vállalat kijelentette, hogy a Víztorony építését a hagyományos módszerrel nem tudja megoldani. Kérte, terveztessék át csúszószsalus kivitelezésűvé. Az egyeztetési eljárás eredménytelen volt, az iratokat döntés céljából az ÉM. Építési Igazgatósághoz terjesztették fel 1963. október 23-án. A válasz december 14-én megérkezett, de érdekes módon a 13. pontra nem reagáltak. December 30-án újabb levél ment az igazgatóságra, a választ a következő év február 26-án keltezték, melyben közölték: elrendelik a tervek átdolgozását A most már módosított tervek alapján 1965 május 3-án az ÉM. 31 számú Állami Építőipari Vállalat hozzákezdett a víztorony építéséhez és június második felében befejezte. Időközben újabb problémák jelentkeztek. A beruházó ugyanis egy mélyfúrású kutat készítteA tavasz a kertek alján mocorog. Tágasak, tiszták a milotai udvarok. A zsuppfedeles házak előtt, e faragott kiskapuban üldögélnek a szomszédok. Kondorékhoz hívogatnak, Kondor József a 96. születésnapját ünnepli. Emlékezik: — Tó volt a kert alatt Tengernyi víz a határban. De boszorkányok is jártak Milotán. A tehén tejét elvitték. Akkor kenderpoly- vát főztünk a teheneknek. Ilyen volt a régi tiszai élet. A Tisza menti élet. De azért jó is volt, talán azért, mert én voltam a fő vőfény a Tisza táján. Az öreget mosolygó kéményseprők hallgatják. Zákány Lajos a mester. Bandik Bálint a tanuló. — Száraz koszton élünk — mondja Zékány, a magas, szemüveges kéményseprő, amikor befordulnak Szabó Andrásék portájára. Ez bizony komoly dolog, mert a szerencsét hozó-vi- vő kéményseprő Ti- szak'őródon, Tiszacsécsén, Milotán, Uszkán, Tiszabecsen, Magosligeten meg Szatmárcsekén kotorja a füstös falusi kéményeket. — Hány kéményt kotor a falusi kéményseprő Szat- márban — kérdezem a javakorabeli kéményseprőt tett s még tervezés előtt elvégezték a víz vegyelem- zését. Ennek alapján szerkesztették a vastalanító berendezéseket, 1963 december 19-én — a várható igények figyelembe vételével — még egy kutat fúrtak. Kiderült azonban, hogy ennek vize eltér az előzőétől, tehát szükségessé vált a vastalanító berendezés át- terveztetése. Ismét vita a terv- készítés határideje miatt. Természetesen ez maga után vonta a befejezési határidők miatti újabb nézet- eltéréseket. Döntésért ismét az igazgatósághoz fordultak. Az ÉM. közölje, hogyha a beruházó szolgáltat 1965. március 31-ig három gépet, akkor az átadási határidő május 10. Ha nem szállít, akkor 1966 augusztus 1. (!) így a kórház első ütemének befejezési határideje — jogi következmények nélkül — 1966 augusztus elseje 1965 június 30 helyett. Ennek tudható be, hogy a hitelkeretet felhasználni nem tudták, s elveszett kétmillió forint. Tégla van, de mégsincs Az építőipari vállalat 1965 november 26-án készre jelentette a vásárosnaményi kórházat Decemberben megkezdődött a műszaki átadás. Tíznapos munka után meglepő eredmény született: az átadás-átvételi jegyzőkönyvben 992 ezer forint (!) mennyiségi hiányt rögzítettek. A pótlás határidejéül 1966 január 30-át, a külső munkákra pedig május 30-át írták elő. Ez annyit jelentett, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságának ez évre 992 ezer forint hitelről kell gondoskodni, pedig ez az összeg a múlt évben rendelkezésre állt. Alapos munkát végeztek a tervezők, beruházók és a kivitelezők a nyíregyházi kórház bővítésénél. Mégis négymillió forint beépítése vált lehetetlenné az elmúlt évben, Az történt ugyanis, hogy a födémek kivitelezé— 3700 kéményt a hét faluban. Nem sok, nem is kevés, de mindig úton vagyunk. Ha esik, ha fú, mindig megyünk, —- A kereset? — 2100 forint. — Szép pénz. — Most igen. De régen kutyavilág volt a kéményseprő segéd élete. Bandik, a tanuló a nyakát mereszti: —■ Mennyit kapott a tanuló. — Hat napot, a hetedik volt a ráadás, nevet a mester. A régi inas ingyen szolgált, Bandik Bálint 300 forinttal kezdte a kéménykotrást. Aztán az inas koszos volt, az ipari tanuló meg... — Jobb mesterséget nem talált — kérdem. — Ez is olyan mesterség, mint a többi. — Például a cukrász. — Ha nem is forgatjuk a mézes fakanalat, ha nem is öltözünk fehérbe — fehér a lelkünk, s szeretjük a mesterséget. — Miért? — Én például azt szeretem benné, hogy mindig megyek, az egyik faluból a másikba. S minden házba bekopogtathatok. — A szerencsét viszi? — A csudát. A két kezemet, a kedvemet. Ez az én szerencsém. Persze a kését úgynevezett „törökbálinti’* téglával tervezték. A tervező előrelátó volt ő még a munka megkezdése előtt érdeklődött az EM, Tégla és Cserépipari Trösz.től, ahonnan azt válaszolták, hogy a kért tégla beszerezhető. Amikor aztán valóban szükség lett volna rá, kapacitáshiányra való tekintettel a kérést elutasították. A NEB arra a megállapításra jutott, hogy minimális tartalékok esetén hasonló akadályozó körülmények ritkábban, vagy egyáltalán nem fordulnának elő. Jogügyi viták a végtelenségig A vizsgálat nem tudott súlyos mulasztást feltárni, de a vélemény szerint emberileg nem követtek el mindent, hogy az egyes létesítmények határidőre elkészüljenek. A felügyeleti szerv döntése olykor hosszú ideig várat magára, s a döntések általában a kivitelező érdekeinek megfelelően történtek. Ennek oka abban keresendő, hogy iparági szinten érdekelt a felügyeleti hatóság. Végtelennek látszó jogügyi viták, levelezgetések, s közben a munka nem halad kellő ütemben. A dolognak van egy olyan színezete, mintha minden szerv elsődleges feladatának tekintené, hogy jogilag fedezze magát. Ehelyett a nagyobb beruházásoknál szorosabb kapcsolatot kellene tartani az érdekelteknek. Esetenként értekezleteken beszélni meg a problémákat. És ami a legfontosabb: megalapozottabban kellene elkészíteni a beruházási programokat. Az említett négy nagy beruházásnál elveszett 7,1 millió forint. (A nyíregyházi anyás csecsemőotthonnál 70 ezer forintot nem tudtak felhasználni.) Mintegy ötven darab kétszoba összkomfortos lakás készülhetett volna belőle. Bogár Ferenc ményseprő mesterség is változik. — Hogyan? — Kéremszépen: kevesen tudják, hogy a mai kéményseprő ipari tanuló három szakmát is tanul. Ml, a szatmári kéményseprő fiatalok például hetenként egyszer Fehérgyarmatra, haromhetenként meg Nyíregyházára járunk szakmát tanulni. — Milyen szakmákat? — Kőművesszakmát, tűzoltási és a harmadik volna a kéményseprés tudománya. Aztán megint a mesteré a szó. — Ügy van az kérem, — hogy manapság az iskolában is embert faragnak a fiúból. — Hát a gyakorlat? — Azzal kezdődik, hogy a jó kéményseprőnek ismernie kell mind a 3700 kéményt, s mindegyik gazdáját. — Ez meg mire való? — Kérem szépen: az anyagi élet jobbulásával a kóró helyett szénnel íűte- nek a szatmáriak. Aztán sokan a nyárikonyhát használják 8 hónapig. A munka javát szolgálja tehát a család, vagyis a kéményseprő emberismerete. Bizony, a pszichológia, a társadalomtudomány immár nemcsak a brazil labdarúgó-csapatnak, de a szatmári kéményseprőnek is a segedelméül szolgál. Balázs Árpád Milofai beszélgetés (Hammel felvétele) Daku Sándor a mándoki Uj Élet Tsz Ifjú traktorosa. Panaszos levél nyomán: Egy ember elmegy? Bizonytalanságba került ifjú Szenász László. Szó szerint így írja levelében: „Szeretem a földet, mindenem a szabad határ. Parasztnak érzem magamat és az is maradok. Most mégis elhagyom a szülőfalut, feleségem, két gyermekem. Távol vállalok valamilyen munkát. Az enyéimnél meg, ezután csak Vendég leszek.” H Az ország első tizenötje között Fülpösdarócról, abból a faluból megy el egy ember, amelyben oly egyenes a nagyüzemi gazdálkodás fejlődése, a lakosság jólétének növekedése. Gyönyörű új otthonok, divat, technika egyaránt rohamosan hódít. A száznál alig több szövetkezeti családnak egymillió forintot meghaladó takarékbetétje van. Ifjú Szenász László mondja: „Az itteni termelőszövetkezet mindig a járás, a megye legjobbjai közé tartozott és tartozik.” Tavalyi gazdálkodása alapján, ötös kategóriába, az ország első tizenöt tsz-e között végzett. Zárszámadáskor egy munkaegység 47 forintot ért, amelyből 40 forint 50 fillért tett ki a készpénz. Pedig a tavalyi esztendő haszna csak a közepes évek közé számítható a tsz eddigi tevékenységében. Osztott már egységenként 64 forintot is. Idén azonban már 25 forint előleget adnak havonta, minden munkaegységre. Mindez teljesen ellene látszik szólni annak, hogy egy gazdálkodó, aki „szereti a szabad határt”, elkényszerüljön falujából. Mi lehet ennek az oka? Kérdeztük az illetékeseket Az elnök: Megpróbáltuk Szenász Lászlót lebeszélni elhatározásáról. Én majdnem egész éjszaka beszélgettem vele. Emlékeztettem, hogy amikor könnyebb munkát kért, a gyümölcsös brigádba osztottuk. De ő azzal kifogásolt, hogy ott is túl sokat kellett dolgoznia. Mások kibírták és jól kerestek. Talán azt fájlalja leginkább, hogy a korábbi munkacsapat beosztásban nem maradt meg. Ennek azonban nem a vezetőség az oka. S alapjában innen indulhatott ki egyéni sérelemérzete. Egyébként sajnáljuk, hogy annyira fejébe Vette az elmenetelt. A főkönyvelő: A vezetőség órákon át tárgyalta Szenász László ügyét Ha sorba vesszük indokait, hogy a cséplésnél „faros” volt, a gyümölcsösben sokat dolgozott, idevaló kovács helyett „idegent” állítottunk a műhelybe, hogy a pálinkafőzésnél neki készpénzzel kellett fizetni, és így tovább, mind olya t kifogás, ami egyáltalán nem lehetne ok személyes sértődésre. Dehát mit tegyünk, ha ő mindent így fog fel és akármilyen más magyarázatra csak legyint, nem fogadja eL H MU mondanak az emberek? Kurit&r Pál: Tudok róla, hogy a vezetőség sokat foglalkozott mostanában Szenász László problémájával. A jóindulat innen meg lett volna. Dehogy mi ütött Szenászba az utóbbi időben, azt csak ő tudhatja. A vezetőséget pedig, ha nem lenne megfelelő, rég leváltottuk volna. Ifjú Pecséri Miklós: A közgyűlés már lezárta az ügyet. Kiengedte Szenász Lászlót a szövetkezetből. Nem lehet erőszakkal visz- szatartani senkit Hegyes Károly: A cséplőgépnél való zsákolás miatt nem lehet kifogás. Amíg ott száz—százhúsz egységet lehet keresni egy hónap alatt. Én a növénytermesztésben alig kerestem negyvenet. Jól néznénk ki. ha minden csekélységért mindannyian megsértődnénk. A lényeg az, hogy a nézeteltéréseket közös nevezőre hozzuk. így lett volna az Szenásszal is. Neki nem jó a vezetőség. Bár, csaknem az egész falu elégedett vele. Most, egy ember miatt mondjanak le? Kuritár Gusztáv: A közgyűlés döntött: SzenáSz László menjen, ha akar. Tavaly ötszáz egysége volt Ha még az se jó! Idős Huber József: Megszavaztam én is, hogy Sze- násZt kiengedjük. Kücsön Lajos: Nyolcéves kőműves és ács szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezem. Itt nincs ehhez megfelelő munkám Mégse landolok minden héten haza és vissza. Takarmányos vagyok. Jól érzem magam. Biztos a kenyerem, a megélhetésem. Fazekas Kálmán is elment. Most meg, sírja magát vissza. Aki itt nem tud megélni, kérem, mehet akárhová. A személyes sértődöttség rossz tanácsadó. 11 Bizonyítani kell Egy ember elmegy Fülpösdarócról. Akik élnek* munkálkodnak tovább a faluban, egyáltalán nem vetnek fel az elmenőéhez hasonló sérelmeket. Ellenben nyíltan beszélnek arról, hogy ma is módja, lehetősége van a felmerülő ellentétek tisztázására. A vezetőség amikor látta, hogy nem boldogul, a közgyűlés elé tárta. AZ pedig határozott: erőszakkal senkit nem tartanak a faluban. Ha ifjú Szenász László mindenképpen el akar menni: menjen. De a vezetőség azt is határozatba foglalta, hógy három éven belül nem fogadja vissza. Megkérdeztük ifjú Szenász Lászlónét — a feleségét. Két gyermeket nevel. — En csak azt tudom mondani, ha akar, ménjeit Próbálkozzon. Nem irigylem azokat, akik hétről hétre eljárnak a családtóL Talán mégis megbánja és marad... Ifjú Szenász László azt írta levelében: „Szeretem a földet... Parasztnak érzem magamat éi az is maradok.” Ezt kel lené bizonyítania. És még vala-| mit, hogy szereti a családi ját is, s nem hagyja mai gukra őket. Asztalos Bálw
