Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

A labdarúgó VB-k nagy egyéniségei (III.) SporteretfméBvek sorckban Kihatott leliető§é^ Az ötödik labdarúgó-vi­lágbajnokság a FIFA fenn­állásának 50. évfordulója al­kalmával került sorra Svájc­ban 1954 június 16 és július 4 között. Ennek a világbaj­nokságnak kétségtelen favo­ritba a magyar csapat volt, amely az 1952-es helsinki olimpia óta nem szenvedett vereséget. Az olimpia és a világbajnokság közötti idő­ben lejátszott tizenhárom mérkőzésből együttesünk ti­zet megnyert és csupán há­rom alkalommal mérkőzött döntetlenül. A világbajnoki döntőig is sima volt az út, többek között Brazília és Uruguay „skalpjával” tar­solyukban állhatták fel a végső küzdelemre a magyar játékosok. Az ellenfél Nyu- gat-Németország csapata, amelyet a csoportmérkőzések alkalmával 8:3 arányban le­győztünk. S mégis, bár 2:0 arányban mi vezettünk, a végeredmény 3:2 lett a nyu­gatnémetek javára. A har­madik helyet Ausztria csa­pata szerezte meg Uruguay legyőzésével (3:1). A legjobb góllövőnek Ko­csis Sándor bizonyult, aki tizenegy gólt szerzett. Jel­lemző fölényére, hogy az utána következők hat góllal kerültek a második helyre. Felejthetetlen név A svájci világbajnokság legnagyobb sztárjai kétség­telenül a magyar labdarú­gók voltak. Hidegkúti, Pus­kás, Kocsis, Bozsik és a többiek messze kimagaslot­tak a mezőnyből. Őket nem kell különösebben bemutat­ni. Inkább ismerkedjünk meg közelebbről egy olyan játékossal, akinek nevét úgysem tudjuk soha elfelej­teni, már azért sem, mert rengeteg bosszúságot szer­zett nekünk. Mellesleg ez a játékos „magyar színvona­lon” művelte a labdarúgást. Fritz Waltert mutatjuk be, mint a svájci világbajnok­ság egyik hősét és a világ­bajnok-csapat kapitányát. A nyugatnémet csapat ekkor már 34 éves balösszekötője az együttes esze, irányítója volt. Ritka szép játékospá­lyafutása alatt a második világháború miatt mindössze hatvanegy szer volt váloga­tott. Először 1940-ben öltöt­te magára a válogatott mezt és utoljára 1959-ben képvi­selte hazáját a nemzetközi porondon. A minden idők legjobb német labdarúgója balösszekötőt játszott a leg­szívesebben, de abszolút két­lábas volt és ezért középcsa­tárként is jól megállta a he­lyét. A számunkra szomorú döntő mérkőzésen a tizes számú mezben, az előző (8:3-as) mérkőzésen a kilen­ces mezben játszott. A dön­tőben testvére, Ottmar Walter, játszott a csatársor tengelyében. Fritz Walter a szürke eminenciás szerepét töltötte be. A svájci világbajnoksá­gon is mindössze három gólt lőtt, tizenegy játékos előzte meg a góllövőlistán, de ennek ellenére sokat beszél­tek róla. Csapaíának vala­mennyi akciójában szerepet vállalt, a saját tizenhatostól az ellenfél kapujáig min­denütt ügyködött és nehezen lehetett elválasztani a lab­dától, ha már egyszer bir­tokba vette. — Szórakoztat a játék és én elsősorban ezért futbal­lozok — mondta. — Ha egy­szer befejezem pályafutáso­mat, csak mint néző járok ki a pályákra és minden egyéb kapcsolatot megsza­kítok a labdarúgással. Nem sikerült ezt a foga­dalmát megtartania. Egy kis csapat vezetősége addig kö- nyörgött neki, amig szíves­ségből elvállalta az edzősé- get. S mint kommentátor is gyakran írja le véleményét egyes mérkőzésekről a kü­lönböző lapokban. Hívták már nagy csapathoz is edző­nek, de ő nem vállalta. — így sokkal nyugodtabb az életem — mondta kérle­lő! nek. A mienk is nyugodtabb lett volna, ha nem ismerjük és Brazília régre nevei meg nevét egy számunkra szomorú mérkőzés alkalmá­val. M/rsdteg ss fényben Négy év múlva Stock­holmban találkoztak a világ legjobb labdarúgói. Nagyot fordult azóta a labdarúgás kereke, kiegyenlítődtek azok a különbségek, amelyek a svájci VB-n még megvoltak az egyes országok csapatai között. Svédországban nem volt egyetlen esélyes csapat sem. A brazilokról tudtuk, hogy sokat javult csapat­munkájuk, de első mérkőzé­seiken nem árultak el külö­nösebben jó formát. Az elég­gé mérsékelt tudású osztrák csapatot 3:0-ra verték, Angliával gól nélküli döntet­lenre végeztek, Walest mind­össze egy góllal győzték le. Aztán az elődöntőben és a döntőben nagyszerűt produ­káltak: elbűvölték a világot. Előbb a franciákat, majd a döntőben a svédeket egy­aránt 5:2 arányban legyőz­ték. A harmadik helyért Franciaország — Nyugat- Németország 6:3 (3:1). A magyar csapat nem ju­tott a legjobb nyolc közé. Csoportunkból a továbbju­tást eldöntő második mér­kőzésen Walestől 2:1 arány­ban vereséget szenvedtünk és így ők jutottak tovább az első helyen vézgő své­dekkel. Ezen a világbajnokságon búcsúzott a világbajnoki küzdelmektől egy hazánkban is jól ismert és népszerű an­gol labdarúgó: Billy Wriht. Ritka karrierje során 105 alkalommal játszott Anglia válogatott csapatában és azzal büszkélkedhetett, hogy klubjában, a Wolverhamp­ton Wand eresnél sem ette soha a tartalékok keserű ke­nyerét. Tizennégy éves ko­rában került a csapathoz, amelynek edzője Buckley először elküldte őt azzal, hogy túl kicsi és nem eléggé fejlett. Később azonban mégis magához vette és amikor kitört a háború, az első csapatba is bekerült. Egészen visszavonulásáig senkinek sem sikerült kiszo­rítania onnan. Határtalan szorgalmával hamarosan ki­tűnt a többiek közül. Bár nem volt olyan zseni, mint például Stanley Matthews, de a közönség kedvence lett. Huszonnégy éves korában már az angol válogatott ka­pitánya. Erről a „posztról” csupán három alkalommal hiányzott játékospályafutá­sa alatt, akkor is sérülése miatt, ötvenegyszer volt jobbösszekötő, nyolcszor balösszekötő és negyvenhat- szőr középhátvéd. A Wol­verhampton Wanderersnél mint jobbösszekötő kezdte, aztán hét különböző poszton játszott. A világbajnoki küz­delmekben háromszor vett részt: 1950-ben Brazíliában, 1954-ben Svájcban és 1958- ban Svédországban. 1959-ben megnősült és abban az év­ben visszavonult a játéktól is. Ha egy klasszikus játékos kiöregszik csapatából, rend­szerint más egyesülethez tá­vozik, mindig lejjebb és lej­jebb, míg neve a feledés homályába vész. Billy Wright nem ezt az utat jár­ta végig. Amikor meghallot­ta, hogy csapatának a kö­vetkező évre George Shewelrt vették számításba az ő he­lyén, rövid gondolkodás után ezt mondta vezetői­nek: — Nem haragszom, de visszavonulok. Legalább ki­tűnő formában fejezem be sportpályafutásomat. „Hattyúdalát” a Wembley stadionban játszotta. Nem valami nagy mérkőzésen — de százezer néző előtt — egy barátságos találkozón bú­csúzott el a labdától és az őt szerető közönségétől. Nagyszerű sportember volt. Bécs István és Boskovics Jenő Kibomlott az ejtőernyő A rajt sikerült RAGYOGÓ, TAVASZI NAPSÜTÉSBEN nyíltak ki a nyíregyházi repülőtér fe­lett a közelmúltban az év első fehér gombái. Az MHS ejtőernyősei megkezdték az idei évadot. Kitűnő volt a rajt, hi­szen három és fél napon át hódolhattak a nyíregyháziak kedvenc sportjuknak. Ki is használták a lehetőséget, hogy megkapták a LI—2-es gépet. A nagy, kétmotoros gép pedig engedelmesen szállította fel a levegőbe a bátor szabolcsi fiúkat, lá­nyokat ... Az első alkalommal negy­ven ejtőernyős hajtott vég­re átlagban négy-öt ugrást. A kezdőknek hasznos taná­csokat adtak, akik már „me­nőknek” számítanak, azok pedig a késleltetett nyitást, a stabil helyzetben való zuhanást gyakorolták. APROPÖ „MENŐK”! A szabolcsi ejtőernyősök egy öt fős csapata — Henzsel, Bártfai, Magna, Vámosi, Kovács — rendszerint ma­gasabbról ugrott. 2000 mé­terről például 30 mp-es zu­hanás után nyitottak, s zu­hanás közben jobbra-balra spirált és szaltót csináltak. Lebegés közben pedig — a kitűnő réseit ernyő segítsé­gével — lehetőleg minél kö­zelebb centizték magukat a célkereszthez. Eközben adó­dott egy derűs pillanat is. Egyik ilyen ugrás után Vá­mosi János nagyszerűen ki­számítva, pontosan a célke­reszt egyik szárára lépett rá. Elégedetten szedte össze az ernyőjét, húzta- húzta a köteleket, szedte volna össze a selymet, de az ernyő nem engedelmes­kedett. Mikor jobban körül­nézett, fejtődött meg a rej­tély. A közvetlenül utána „jövő” Magna József ugyanis látta, hogy kollégá­ja nagyszerűen ért révbe... Talán meg is irigyelte a si­kert... de tény, hogy elkez­dett „dolgozni” a levegőben, aminek az lett az eredmé­nye, hogy pontosan rálépett társának már szétterült er­nyőjére. Ezért nem sikerült azt simán összeszedni. Az eseten kezdők és ha­ladók jóízűen mosolyogtak. így fest a helyzet 2000 méteres magasságban a gépma­dár utasterében. A fehér sisakos, fehér mellényes első ugró épp a felvétel pillanatában „kóstolta” meg, hogy mi­lyen a levegő odakint. Utána pillanatok alatt mind az öt sportoló kilépett a gépből. EGYSZÓVAL, KITÜ­NŐEN sikerült az ejtőernyő­söknél az évadnyitó. (Jaéii) Útirány a 2000 méter magasság. A LI—2-es gép előtt felso­rakozott az ugrógárda. Ernyő ellenőrzés után indultak »út­nak’*. Kézilabda Európa-kupa mérkőzés: Pénteken késő es­te bonyolították le a döntő­be jutott két csapat a Bp. Honvéd és a DHFK Leip­zig találkozóját. A tapasz­taltabb és szerencsésebb né­met csapat 16:14 arányban győzött és ezzel megszerez­te az Európa-kupát. A Hon­véd kitűnő játékot nyújtott, de helyzeteit nem sikerült kihasználni. Bp. Honvéd—Tatabánya 1:0, (1:0). A Kispesten le­játszott NB I-es bajnoki labdarúgó-mérkőzésen a ha­zai csapat végig fölényben volt, a kitűnően védekező bányászcsapattal szemben. A győztes gólt az első fél­idő utolsó percében Sipos 18 méteres lövésével sze­rezte meg. A vendégcsapat ritkán, de veszélyesen tá» madott. A Bp. Honvéd „Szabad május 1” vándordijas nem­zetközi sportlövő versenyé­nek első napján két új országos csúcs született. A női standarban Kisgyörgy Lajosné 567 köregységgei i.a régi 562) és csapatban a Bp. Honvéd együttese 1617 köregységgel (a régi 1566) új országos csúcsot állított fel. A főiskolai vívóbajnok­ságon befejeződtek a pár­bajtőr küzdelmek. A döntő végeredménye: 1. Bajmogei (Veszprém) 6 gy, 2. Keszt­helyi (OSC) 5 gy, 3. Weit­her (Veszprém) 5 gy, 4. Tiszttartó (Veszprém) 4 győzelemmel. /VI ai sportműsor Atlétika: Mezei futónap délelőtt 9 órai kezdettel a Diákpályán. Kézilabda: Nyíregyházi Kinizsi—Bp. Vasas, NB Il-es női bajnoki mérkőzés dél­előtt 10 órakor a stadion­ban Nyíregyházi Kinizsi— Bp. ’ Vasas, NB Il-es férfi bajnoki mérkőzés délelőtt 11 órakor a stadionban. Labdarúgás, NB L B: Oroszlányi Bányász—Nyír­egyházi Spartacus, Orosz­lány 14 óra 30 perckor, ve­zeti: Kasza. NB III: Nyíregyházi VSC —Mátészalkai MEDOSZ, NYVSC-pálya 10 óra 30 perckor, vezeti: Jakó. Kis- várdai Vasas—Debreceni Honvéd, Kisvárdán 14 óra 30 perckor, vezeti: Szkokén. Megyei I. osztály: Nyír­egyházi Honvéd—Ibrány, Bocskai úti pálya 11 órakor (Kerekes), Nyíregyházi Dó­zsa—Nyírbátori Dózsa, Dó- zsa-pálya 16 óra 30 perc­kor (miskolci jv.) Nyírbátori Spartacus—Nyíregyházi1 Spartacus II. (Vágó). Nagy­halász—Tiszalök (Migróczy). Fehérgyarmat—Nyíregyházi Spartacus II. (debreceni jv). Nyírbogdány—Rakamaz (Ambrus). Nagykálló—Nyír- mada (Szabó I.). Baktaló- rántháza—Balkány (Dévé­nyi I.). Záhony—Vásár 06- namény (Gaál I.). Megyei II. osztály: Hon­véd ASE—Vencsellő (Dó- zsaszőlőben. H. Nagy). Üj- fehértó—Kemecse (Vári). Ti- szabercel—Demecser (Kun). Ajak—Nyíregyházi MEDOSZ (Kónya). Dombrad—Nyírtas* (Kozma B.). Kótaj—Pátro- ha (Szarvas). Tiszavasvári— Nyírteleki Tsz (Demeter), Hodász—Mátészalkai Vörös Meteor (Ajler). Nagyecsed— Nyírbogát (Kerek). Öpályi —Tuzsér (Alföldi). Nyír­meggyes—Csenger (Takács). Komlódtótfalu—Váj a (Laka­tos). Tyúkod—Nábrád (Gál Z.). Máindok—Tunyogma­tol cs (V ásárosnaményban, Mursa). Röplabda: A Nyíregyházi Spartacus NB Il-es női csa­pata Budapesten a VTSK ellen, a Spartacus NB Il-es férficsapata pedig Mis­kolcon, a Miskolci EAC el­len játszik bajnoki mérkő­zést. Igazi szurkoló Peter O’Sullivan angol kőműves olyan lelkes szurkolója a Liverpool FC csapatnak, hogy újszülött kislányának a 11 játékos plusz a négy edző ■nevét adta keresztnévnek. A szerencsétlen újszülöttet így hívják: Paula—St, John—Lawrence—Lawler— Byrne—Strong—Y eats—Ste­venson—Callaghau—Hunt- Smith—Thompson—Shank- ley—Bennett—Paisley—MiZn* A buzgó drukkernek nem ez az első gyermeke, de az elsőszülöttnél az anya idejé­ben meg tudta akadályozni a gyermek ellen tervezett „merényletei?’. flz NYVSCII. vezet a városi labdarúgó-bajnokságban A városi labdarúgó-bajnokság­ban a csapatok a közelmúlt­ban bonyolították le a harma­dik és negyedik forduló mérkő­zéseit. A bajnoki táblázaton az NYVSC II. áll az élen, de első­ségét csak jobb gólarányának köszönheti. Eredmények, ni. forduló: Al­matároló—Cipőgyár 2:0, Felsősi­ma-Mezőgazdasági Technikum 3:2, Honvéd n—Előre 0:0 (a két pontot a Honvéd II. kapta), Bor­bánya—Kinizsi II. 2:2, Építők— Vízügy 4:1, Vasút II.—VAGÉP 2:0. IV. forduló: VAGÉP—Építők 1:0, Vízügy—Borbánya 1:0, Hon­véd II.—Kinizsi II. 6:1, Előre— Felsősima 1:1, a Cipőgyár—Vasút II. mérkőzést későbbre halasztot­ták. 1. Vasút n S3 — — 5:1* 2. Építők SE 4 3 — 1 7: 2 6 3. Honvéd II. 4 3 — 1 9: 3 6 4. Borbánya 4 2 116:65 5. VAGÉP SE 4 2 1 1 4: 4 S 6. Almatároló 4 2 — 2 6: 4 4 7. Cipőgyár 3 2 — 1 2: 2 4 8. Felsősima 4 1 1 2 3: 5 3 9. Kinizsi II. 4 1 I 2 5: 9 3 10. Vízügyi SE 41122:6 3 11. Előre SE 4—131:81 12. Mg. Tech. 4 — — 4 5:10 • Az ejtőernyős egyik alapvető feltétele, hogy kitűnőé® értsen a versenyző az előzőleg „leugrott" ernyő hajtogatá­sához. Képünkön Hegyes Mária és Juhász Klári hajtogatja az ernyőt, Kovács György oktató szigorú ellenőrzése mellett, Foto: Hammel József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents