Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-22 / 94. szám
Walter Ulbricht a két német állam közeledési lehetőségeiről beszélt a berlini pártegyesülési ünnepségen Berlin, (MTI): A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága a Német Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt húsz esztendővel ezelőtt történt egyesülésének évfordulóján, csütörtökön délután ünnepi rendezvényt tartott a berlini Dynamo sport- csarnokban. Ezen Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK államtanácsának! elnöke mondott beszédet. Walter Ulbricht több mint kétórás beszédének elején azokat a jelenlévő régi harcosokat köszöntötte, akik a Német Kommunista Pártban és a szociáldemokrata pártban az egyesülés megteremtői voltak. „A pártegység volt a múltban, ez a jelenben, s ez marad a jövőben is annak a záloga, hogy a béke, az emberiség, a demokrácia és a szocializmus egész Németországban győzelmet arasson majd — mondotta. — A két munkáspárt húsz évvel ezelőtt történt egyesülése volt az az alap, amelyen Németországnak ebben a részében történelmileg rövid időszak alatt a háború romjaiból erős, virágzó szocialista állam keletkezett, amelynek gazdasági, tudományos és kulturális potenciálja, politikai súlya és nemzetközi tekintélye szüntelenül növekszik. Ilyen módon a német nép az NDK-ban megvalósította önrendelkezési jogát." A szónok ezután arról beszélt, hogy az NDK és Nyugat-Németország a második világháború utáni években különböző útra; tért. A romokat itt is, ott is eltüntették és az üzemeket újra felépítették. De Nyugat-Németország — a munkásosztály - megosztott-í sága és az imperialista megszálló hatalmak diktatúrája következtében — a reakció uralmának restaurációjánál kötött ki. Az NDK-ban viszont a dolgozó nép szocialista rendszert valósított meg. Walter Ulbricht ezutári részletesen ismertette a Német Szocialista Egységpártnak az elmúlt két évtizedben a német nemzeti kérdés megoldására tett erőfe- szitéseit, majd az NSZEP és az SPD között megkezdődött nyílt beszélgetés értékelésére tért át. Hangsúlyozta, hogy mivel Nyugat- Németország a világháborús veszedelem egyik centruma, az SPD-nek határozottan válaszolnia kell az NSZEP részéről felvetett kérdésre: akarja-e az enyhülés útján való megértést Nyugat-Németországban, ak’arja-e, hogy a két német állam kormányai erről a megértésről és az egyesítés lépésről-lépésre történő megteremtéséről tárgyalásokat kezdjenek egymással? Rámutatott, hogy az SPD egyszerű tagjai körében a bonni államhatalom nyomása és a kormánytól kiinduló antikommunista hecckampány ellenére egyre erősebb lesz annak a tudata, hogy a bonni kormány agresszív „előnyomulást stratégiája” atomháborúba torkollhat és szomorú véghez vezethet. Ulbricht külön kiemelte, hogy a német értelmiség különösen fontos szerepet játszik ebben a küzdelemben, amelynek! az a célja, hogy német talajról soha többé ne indulhasson ki háború. A német nép haladó erőinek törekvését támogatja a Szovjetunió és a békeszerető államok egész sora, továbbá mindazok az emberek szerte az egész világon, akik a második világháború tanulságait levonva szembe- szállnak a nyugatnémet revanstörekvésekkel. Walter Ulbricht ezután megismételte 1966. január 1-én a bonni kormány címére küldött üzenetében előterjesztett javaslatait, amelyek arról szólnak, hogy a két német kormány mondjon le az atomfegyver birtoklásának valamennyi formájáról, ismerje el a jelenlegi európai határokat: szálljon síkra amellett, hogy az összes európai államok létesítsenek diplomáciai kapcsolatokat egymással — beleértve ebbe természetesen a NATO és a Varsói Szerződés összes államait —; ünnepélyesen mondjon le olyan intézkedésekről, törvényekről és rendeletekről, amelyek akadályozzák az ország újraegyesítését, kezdjen tárgyalásokat egymással a két német állam és ezek polgárai kapcsolatainak normalizálásáról. „Most, a pártegyesülés 20. évfordulóján ismét döntő történelmi lépések előtt állunk. Egész Németország jövendő útjáról van szó. Az ország keleti és nyugati felében élő munkások, az egész német munkásosztály sorsáról kell dönteni. Becsülettel helyt kell állni a történelem ítélőszéke előtt és a nemzeti újjászületés nagy művét sikeresen, szerencsésen kell befejeznünk. A Német Szocialista Egységpárt minden erejét latba- veti majd, hogy ezt a nagy szociális és nemzeti célt elérhessük” — fejezte be beszédét Walter Ulbricht Szovjet nyilatkozat az NDK ENSZ-felvételéröl Moszkva, (TASZSZ): Mint már jelentettük, a szovjet kormány nyilatkozatot juttatott el a Biztonsági Tanács elnökéhez és az ENSZ főtitkárához. A nyilatkozat támogatja az NDK felvételi kérelmét azENSZ- be. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az NDK tag- felvételi kérelme a háború utáni történelmi eltolódások törvényszerű megnyilvánulása. Vitathatatlan tény, hogy két német állam van és ez nem igényel szentesítést semmiféle külső tényező részéről. Mindegyik német állam nemzetközi jogalany — mondja a nyilatkozat. A továbbiakban hangsúlyozza, hogy az NDK következetesen teljesítette a potsdami egyezményekből fakadó kötelezettségeit Kö- zép-Európában a béke erős bástyája lett. A nemzetközi életben egyetlen kormány, egyetlen ország sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az NDK szuverén állam, amely szerepet játszik a világpolitikában, az európai helyzet stabilizálásában. Befejezésül a nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az NDK, vagy akár mindkét német állam ENSZ-be való felvételének ellenzése végeredményben a két német állam közeledése ellen is irányul. Moszkva: Juszef Zuajen Szíriái miniszterelnök (jobbról) és az általa vezetett kormányküldöttség tagjai látogatást tettek a Kremlben Po dgornijnál, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökénél (balról). (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Gromiko Rómába érkezett Róma, (TASZSZ): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Fanfani olasz külügyminiszter meghívására hivatalos látogatásra Rómába érkezett. Útjára elkísérte Dzsermen Gvisiani, a Szovjetunió minisztertanácsa Tudományos és Technikai Állami Bizottságának elnökhelyettese. Ana- tolij Kovaljov, a szovjet külügyminisztérium első európai részlegének vezetője és több más hivatalos személyiség. A római Leonardo da Vinci repülőtéren Gromikót és kíséretét Fanfani külügyminiszter és más hivatalos személyiségek fogadták. Ugyancsak ott volt Kozirev, a Szovjetunió római nagykövete. Gromiko az első szovjet külügyminiszter, aki a második világháború befejezése óta látogatást tesz Olaszországban. B—52-sek újabb Saigon, (MTI): Az amerikai heti katonai jelentés szerint Dél-Viet- namban az április 17-én zárult héten az amerikaiak vesztesége halottakban és sebesültekben 724 fő volt. A partizánok vesztesége az amerikai jelentés szerint halottakban és foglyokban 666 fő volt. Az amerikai borhbázógé- pek az elmúlt 24 órában folytatták a VDK és D'él- yietnam elleni támadásukat. Északon Hanoitól mintegy 305 kilométerrel nyugatra bombáztak, délen Saigontól 112 kilométerre, a nyugati határ közelében a B—52-sek támadtak egy feltételezett partizánállást. Az új osztrák kormány sajtóértekezlete Bécs, (MTI): A külpolitika folyamatosságát, népszerűtlen belpolitikai kérdéseknek csak fokozatos, a távolabbi jövőben való megoldását hangsúlyozták a kizárólag a polgári- konzervatív néppárt jelöltjeiből aiakult új osztrák kormány tagjai, csütörtöki, első sajtóértekezletükön Bécsben, „A kelet-európai országok vonatkozásában — mondotta Klaus kancellár — nem lesznek alapvetően új kezdeményezéseink. Továbbra is a jószomszédi kapcsolatok fejlesztése mellett vagyunk mind a velünk határos, mind a földrajzilag távolabb fekvő keleteurópai országokkal.” NEW YORK: Az ENSZ-nek a gyarmati kérdés megoldására alakított 24 tagú különleges albizottsága szerdán újabb ülést tartott, amelyen 14 állam — Afganisztán, Etiópia, India, Irán, Irak, Elefántcsontpart, a Malgus Köztársaság, Mali, Sierra Leone, Szíria, Tanzania, Tunézia, Venezuela és Jugoszlávia — képviselői újabb határozati javaslatot terjesztettek elő a rhodesiai kérdés megoldására. A javaslat megállapítja, hogy a fajgyűlölő rhodesiai smith- réhdszér élíé’fi eddig alkalmazott szankciók nem kielégítőnk és ezért az eddigieknél hathatósabb intézkedéseket kell hozni a Smith-kormányzat eltávolítására. A határozati elvezet szerint végső esetben Angliának fegyveres erők alkalmazásával kell meg- döntenie a jelenlegi rhodesiai rendszert, PÁRIZS: A frarieia kormány elkészítette válaszát az Egyesült Államok április 12-i jegyzékére, amelyben az amerikaiak íegalább kétéves határidőt kértek franciaországi támaszpontjaik kiürítésére. A francia választ valószínűleg pénteken nyújtják át Charles Bonlen amerikai nagykövetnek. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy De Gaulle nem járul hozzá a határidő meghosszabbításához, ragaszkodik ahhoz, hogy az amerikai csapatok és a NATO vezérkarai 1967 április elsejéig elhagyják Franciaországot. DJAKARTA: Áz Űj Kína jelenti, a kínai külügyminisztérium jegyzéket juttatott el Indonézia pekingi nagykövetségére és e jegyzékben tiltakozott amiatt, hogy jobboldali diákok feldúlták a djakartai kínai főkonzulátus épületét. Az épületet azóta is megszállják a diákok. A kínai jegyzék ismerteti az incidens részleteit, majd hangot ad annak a véleményének, miszerint a jobboldali provokáció az indonéz kormány búzdi- tására történt. A Kínai Népköztársaság követeli a főkanzulátus épületének kiürítését, kártalanítást és a kínai diplomáciai képviseletek megfelelő védelmét. ANKARA: A CENTO első napi ülésén elfogadta a katonai, valamint a belső ferforgatü tevékenység elleni bizottság jelentését. Az ülésszak második, csütörtöki napján a CENTO minisztertanácsa a ciprusi, kasmiri, vietnámi, rhodesiai és NATO-kérdés- sel foglalkozott. A tanács úgy határozott, hogy legközelebbi ülésszakát, 1367 áprilisában Löndbnban tártja. (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusr Kos eckit 10. Sobecki csendesen megcsóválta a fejét. Igen a sorompó, amelyen nem lehet átlépni, továbbra is rendületlenül áll. A gyilkosságot a külvilágtól elzárt helyiségben követték el? Valamikor olvasott egy novellát, hasonló esetről szólt. Ha már a logika nem vezetett eredményre, nincs más hátra, idegen fantázia termékét kell segítségül hívni. Talán Edgar Poe írása volt, vagy más valaki a szerzője? Végül is nem ez a dolog lényege. A koncepcióról van szó néni az alkotásról. Mégegy- szer végiggondolta a részleteket. — Lehet, hogy valaki elrejtőzött az irodában? — 1966. április 22. Kérdezte pillanatnyi hallgatás után. A műhelytulajdonos a szemét meresztgette. — Elrejtőzött? — vállat vont —, na és hol? Sem szekrények, sem más bútordarab nincs, amibe be lehetne bújni. Ahogy én láttam ezt a holttestet... Ez már így van, ilyen esetben az embernek a feje minden oldalán van szeme. Az is'lehet, hogy amaz meg lekuporodott, hogy a bökőt beszúrja az ötödik borda alá... Egyszóval nem volt egy sarok sem, ahová be ne néztem volna, mielőtt kifordultam a folyosóra. Meg árnyékot sem láttam azokén kívül, akik velem együtt az ajtó előtt álltak, amikor kiégettem ezt az átkozott zárat. — A függönyök az ablaknál? — Teljesen félre voltak húzva. Persze maga is láthatja, milyen keskenyek azok. Egy macskát is azonnal megláttam volna, hat még egy embert. Nem —, ismételte mély meggyőződéssel. — Ott senki sem volt. Nem is lehetett. Csak a holttest és mi, VI. Tomeczek alapos felderítést végzett a Rudzinski féle műhelyben. Számos értékes részletet gyűjtött öszsze. A kimutatásban két alkalmazott szerepel, a gépeknél azonban egy sereg ember dolgozik. Tanulók, vágy sem, ördög tudja! A tulajdonos mindenesetre kétségkívül zavaros kombinációkat végzett a személyzettel, az adóhivatal megtévesztésére. Tomeczek zárolt nyersanyagokkal folytatott ügyködés nyomaira bukkant. — Kincsesbánya a pénzügyi hatóságoknak! — Táskájából sűrűn teleírt blanketták kötegét vette elő, s kitette őket az asztalra. Épp arra az asztalra, amely mögött a holttestet találták. — Igen — folytatta kedvetlenül Sobecki, és hozzá sem nyúlt az iratokhoz, — De nem nekünk... Tomeczek köhintett és beleült a fotelba, lábát teljes hosszában kinyújtotta. — Nekünk... — ismételte — itt van a kutya elásva. — Hosszasan időzött a rágyújtással. Felsóhajtott, — sem jobbra, sem balra és sehol... Van valami ötléted? — A legkisebb sincs. — A százados ujja hegyével végigsimított az íróasztalt borító üveglapon. Tomeczek a foga között sziszegett. — Sötétség mindenütt, és süket csend... Ez a legjobb kifejezés. Vidám kis ügy a kutya teremtésit! — Tétovázva felállt a fotelből. — Mi is koldusbotra jutunk ezzel a rohadt nyomozással. — Tenyerével az asztal sarkának támaszkodva, hirtelen a százados arcára pillantott. — Jól lefogytál. Vigyázz, ha egy ügyhöz eny- nyi érzéssel látsz hozzá, költségekbe versz bennünket, a temetésed koszorújával... — Torokgyulladás. — Mondd ezt valaki másnak! Azt hiszed, a falvédőről szedtek le? Az ilyen ember mint te, ül és kombinál: mi módon lehetne megenni a szardíniát anélkül, hogy felbontaná a dobozt? — Ez az ügy többé kevésbé ehhez a fajtához sorolható. A doboz még erősebben van bezárva, mint a leforrasztott szardínia. — A hal mégis elromlott. Mindent megérdemel az, aki megleli a nyílást ezen a légmentes konstrukción. Megkerülte az íróasztalt, és odalépett a mozdulatlanul ülő századoshoz. Kezét a vállára tette. — Hagyd békén öregem! Vannak fejtörők, amelyeket lehetetlen megoldani. Nem tudsz velük mit kezdeni. Sobecki nehézkesen megcsóválta a fejét; koponyájában tompa fájdalom lüktetett... — Nem hiszek az ilyesmiben. Csupán arról lehet szó, hogy nem találjuk a megoldást... Pedig van megoldás. — A! bölcselkedés. Nincs, avagy nem lehet megtalálni, mi a különbség köztük? Az eredmény egy és ugyanaz: kemény a dió, a mi fogunkhoz. Ez viszont még nem ok a kétségbeesésre. Nemcsak egy ügy élteti az embert. A százados ajka keskeny vonalban húzódott. — Ezúttal csak egy ügy éltet. És amig... — Amig mi nem lesz? — Tomeczek mélyen a szemébe nézett. — Hagyd békén, fiú — mondta barátságosan és fölé hajolt. — így semmire sem jutsz, és kikészülsz. Mindezt pedig kiegészíti az a rettenetes gondolat, hogy itt kell lenni ezen a vesztőhelyen... — Keresgélünk... — Nonsens. Mondd inkább, hogy szívód magadba az itteni levegőt, mint a szivacs a mosogatólevet. Mosogatóié — ismételté —, így van. Hiszen itt mindéh, valahogy olyan... — Milyen? — kérdezte kelletlenül Sobecki. — A fene tudja... Bűzlik, nem bűzlik... Lehet, hogy gombaszag, lehet, hogy más valami. De ez nem normális, nem embernek való hely. Higyj nekem. Az ilyesmit ösztönösem megérzem... Eh... — legyintett — ez a legkevesebb. Ami tény, az tény: vesztőhely ez! Mit keres itt égy élő ember? Minél előbb eltűnünk innen, annál jobb. Nézz a tükörbe: a pácolt hal jobb egészségnek és kitűnőbb kondíciónak örvend nálad. Hidd el, komám, amig idejében mondom... (Folytatjuk)
