Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-20 / 92. szám
„Bezzeg a mi időnkben" A fiatalokról folyt a beszélgetés a szövetkezetben. Mi tagadás, a dicséretek mellett bíráló szavak is hullottak rájuk. Nincs bennük elég felelősség. Nem élnek elég mélyen a mában, türelmetlenek, ezért nem találják helyüket a faluban, Városba vándorolnak, de egyikük-másikuk ott sem elégedett”. Mi ennek az oka? Ez volt a legfontosabb kérdés. Sorra hangzottak el a vélemények. Sokat akarnak, túlzottak! az igényeik. Értetle- nek és önfejűek. Volt az idősebbek között olyan is, aki önbírálat hangján kezdte: „Mi is hibásak vagyunk abban, ha ilyenek. Kicsit talán többet adtunk nekik, mint amennyit kellett volna, és többet is ígértünk, mint amennyi a lehetőségeinkből kitellett”. Egyszóval a felnőttek is hibásak. Sokszor türelmetlenek, s nem mindig találják meg a legcélravezetőbb nevelési, meggyőzési módokat sem. „Bezzeg a mi időnkben”! — Ez a leggyakoribb válasz a fiatalok megjegyzéseire. A fiatal vitázók szerint a legtöbb idősebb falusi embernek ez az egyetlen érve. S még néhány szó, amelyben elmondják, mennyit nyomorogtak, mennyire örültek egy falat kenyérnek, s legtöbbjük húszéves korában kapta az első új ruhát. Annyi bizonyos, hogy az ilyen unos-untalan emlegetett sablonok nem jelentenek megoldást. Olykor inkább rontanak, mint használnak, hiszen ilyesmire a fiatalok is a maguk sablonjaival felelnek: „Most más világ van. Minket az érdekel, ami most van". A fiataloknak — szerencséjükre — nincsenek közvetlen élményeik a régi világról, s az ilyen „bezzeg a mi időnkben”-szerű k'ifakadá- sok nem nyújtanak közvetett élményt sem. Kevés a tartalmuk és hitelük, mert éppen csak utalnak a szomorú mélységre, amelyben a dolgozó nép vergődött a felszabadulás előtt. Tehát ne essen annyi szó a múltról? Dehogy ne essen, a mostaninál jóval több! Például az irodalomban is. Bárcsak sorra jelennének meg a múlt nyomorát, küzdelmeit érzékletesen, az igazság és az érzések magas hőfokán taglaló írások. Bárcsak ott sorakoznának már a fiatalok könyvespolcain mind azok szép portréi, akik bátran és megalkuvás nélkül verekedtek az igazságtalanság, az embertelenség ellen. S bárcsak minden felnőtt túllépne már a viták során, a „bezzeg a mi időnkben'’ élettelen formuláin és élményeit izgalmasan, képzeletet megmozgató szívességgel tárná a fiatalok elé. A múlt ismerete a fiatalok számára is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy otthonosan mozogjanak a mában. Hiszen múlt nélkül, gyökér nélkül nem ember az ember. Csupán a múlt jó ismerete azonban még nem teremti meg a mai világban való otthonosságot. S itt következik az idősebbek roppant felelőssége: megteremteni mindenütt a jelen őszinte, emberséges és ígéretes légkörét. Ehhez már túlságosan kevés a múlt sablonokkal történő birálga- tása. Ehhez elsősorban nemes, szép célok kellenek és roppant őszinteség, amely egy percig sem titkolja, hogy a nagy célok felé göröngyös út visz. Tanulás és munka, erőfeszítések, soksok áldozatvállalás, esetleges csalódások várják azt, aki a magasba tart. El kell oszlatni a néhol még fellelhető tévhitet, amely a sültgalamb várására hivatkozik. Az új világ nem épül fel önmagától, a szocializmusba nem zsebre tett kézzel fogunk besétálni, s nem lesz mindenki sem vezető, se mérnök, se orvos, se művész. A javak megtermeléséhez kétkezi munkára is szükség van. Kellenek a traktorosok, az állattenyésztők, a kőművesek és az esz- tergályosok is. S ezért a rangért is meg kell verekedni. Éppen ez az idősebbek egyik szép hivatása, megértetni, hogy mindenféle tett, munka helye — a kétkezi munkáé is — ott van a megbecsülés legmagasabb fokán. S a felnőttek dolga: hinni a fiatalokban, felelős feladatokkal ellátni őket és verekedni azért a légkörért, mely biztosítja a megbecsülést <K) NAPIRENDEN Nyíregyháza közlekedése Autóbuszkörjáralok — Új vasúti átjárók Kitelepül a kisvasút A vasútvillamosítás, a kisvasút évenként visszatérő problémája ismét előtérbe helyezi Nyíregyháza közlekedésének rendezését, teljes rekonstrukcióját. A problémák három közlekedési gócpont körül csoportosulnak: a sóstófürdői vasútállomás, Tiszavasvári úti sorompók, valamint a nyíregyházi MÁV pályaudvar körül. Miniszteri döntés született, hogy Nyíregyházán a kisvasút belterületi szakaszát 1968. január 1-től megszüntetik. A nyíregyházi villamosközlekedés ugyancsak megszűnik. Az ezzel kapcsolatos álláspont: az utazóközönséget károsodás nem érheti, a közlekedés csak korszerűbben és gyorsabban bonyolítható le, mint eddig. A sok kritikát megért villamos megszüntetése azonban számos problémát is felvet. Ezek közül a legjelentősebbek: a sóstófürdői forgalom lebonyolítást (a Sóstófürdőig vonattal érkezők városba szállítása is); a város belső kapcsolatainak megoldása (Guszev—Déli Alközpont—városközpont): az Északi Alközpont kapcsolata a belvárossal és Sóstófürdővel. A megoldások jelenleg Kémcsőben az Ér vize Ahol „levegőben lóg'6 az úílest Rejtett csatornák Nyíregyházának évtizedes problémája a szennyvízelvezetés. Amióta Kótajból megindult a rendszeres vízszolgáltatás, egyre több lakóházat, üzemet, intézményt kötöttek be a hálózatba, a kérdés megoldása még sürgetőbbé vált. A vízmű vállalat szomorú örökséget vett át a várostól: rendszertelenül megépített csatornákat, melyeket korábban teljesen elhanyagoltak. A rejtett csatornákon egyre gyakrabban jelentkeznek dugulások is. A lakosság — de nem kivétel alóla egy-két üzem sem — rejtett úton a csapadékcsatornába engedi a szennyvizet. Ez a megoldás egészségügyi szempontból is erősen kifogásolható. A város eddigi közmű- vesítési programjában csak a főgyűjtővezetéket építették meg. Éppen a főgyűjtő megépítésével igazolódott, hogy a város területén igen sok a rendszertelenül megépített, használaton kívüli és használatban lévő csatorna. úton bekötőcsatornákat építenek, így rákapcsolják a főgyűjtőre. Ugyancsak megoldatlan a Sóstó gondja. Figyelembe kell venni, hogy a Sóstó nagy fejlődés előtt áll. Szociális otthont terveznek, újabb vállalati üdülőket építenek területén. Ezeken a problémákon segít majd a már tervezés alatt lévő fővezeték. A szennyvíztisztító telep üzembe helyezésével fokozatosan megoldást nyer az Ér patak vízének tisztán tartása. A Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság laboratóriumi vizsgálatokat végzett, s megállapították, hogy az Ér patak városi szakasza fertőzött, könnyen járványokat okozhat, mert helyenként konyhakerti növények öntözésére is használják. Meg kell szüntetni a vágóhíd és más szennyező üzem bekötését, s ezzel elérhető a szennyezett- ségi fok lényeges csökkentése. Bogár Ferenc Kállai Lászlóné elektroműszerész a Tiszavasvári Gépjavító, Állomáson dolgozik. Fontos munkája tanúskodik a szakmai jártasságáról. Foto: Hammel József előrehaladott állapotban, de a tervezés stádiumában vannak, tehát csak megvalósítás előtt álló lehetőségek. Az 1968. január 1-i dátum azonban nagyon is konkrét és korai határidő! Éppen ezért mindkét szempontot figyelembe véve érdemes a jelenlegi tervekkel — amelyek megvalósulás esetén évtizedekre meghatározhatják a város fejlődését — foglalkozni. A sóstói villamosjárat pótlására legjobb megoldásként autóbuszkörjárat kínálkozik. Az autóbuszok a város- központból a Dózsa György út—Kemecsei út — Sóstófürdő — az erdőn át a Sóstól út — városközpont útvonalon közlekedhetnének, mindkét irányban. Ehhez ki kell építeni a jelenlegi Sóstói utat és annak folytatását egészen a gyógyfürdőig. Lényeges, hogy ez a kör járat a vasúti vonalat kétszer keresztezi. A város belterületén két autóbusz körjárattal oldanák meg a közlekedést. Az egyik: Beloiannisz tér— Dózsa György út—Kemecsei út—Krúdy utca—Stadion út —Vasvári Pál utca—Rákóczi út—Beloiannisz tér (a kezdeti időkben; később bekapcsolódna a megfelelő szakasz helyett az Északi Nagykörút). A másik útvonal: Szabadság tér—Egyház utca—Bethlen utca—Vasgyár utca—állomás—Arany János utca.—Szarvas utca— Szabadság tér (itt később a Közraktár út—-Huszár sor és a Móricz Zsigmond út is bekapcsolódna a körbe.) Ezek a tervek jelentős útfelújítást, sőt bizonyos helyeken — Sóstói út, Közraktár út, Huszár sor, — útépítést is kívánnak több helyen a villamos sínek felbontásával egyidőben, vagy azok után. Néhány kocsival már ez év végén megkezdik az autóbuszhálózat fejlesztését. Ez a különböző szervek — így a KPM Közúti Igazgatóság, a megyei és a városi tanács, több más intézmény — szorosan összehangolt munkáját igényli. Sürgető a Széchenyi utcai gázvezeték, közmű megépítése, rendezése, az Arany János utca kiépítése a Szarvas utcáig (hét ház, több mint húsz lakás szanálása csak itt). Ugyanakkor több millió forintos költség is jelentkezik éppen ezek kapcsán. A vasút villamosítása, a két vágánypár kiképzése ugyancsak újabb lehetőségeket, gondokat vet fel. A Tiszavasvári úton például két sorompó van közvetlenül egymás után. A jelentősen megnövekedő vasúti forgalom miatt ilyen állapotban rendkívül hosszúra nyúlhatnak a várakozási idők. A két vonal egymás mellé helyezésével elérhető, hogy egyetlen kétszintes kereszteződéssel — felüljáróval megoldják a zavartalan közúti közlekedést. A vasútvonalakat úgy tervezték, hogy azokon 140 kilométeres sebességgel is haladhatnak a gyorsvonatok. Külön figyelmet érdemel a Sóstófürdő közlekedési problémájának megoldása. A jelenlegi tervek szerint a kisvasút a későbbiek során megépítendő Ti- sza-hídon közvetlenül összeköttetést nyerne Zemplénnel. Végállomása (személy és teher egyaránt) Sóstón lenne. Ez a személyszállítás szempontjából azt jelenti, hogy a kisvonattal érkezőket be kell szállítani Nyíregyháza város központjába (utóbuszon, esetleg a nagyvasúton.) Az új Sóstó állomás — jelentősen nagyobb a mostaninál — alig távolabb lenne az elkészített tanulmánytervek szerint a jelenlegi nagyvasúti megállóhelytől. Itt helyezkedne el a kisvasút végállomása és a nagyvasút állomása. A magas peront_a nagyvasúton utazók vennék igénybe, a kisvasúton a végállomásra érkezők pedig aluljárón közelítenék meg a Kemecsei úton felépítendő autóbuszállomást. Innen közvetlenül juthatnának a városközpontba. A közlekedésben még két probléma adódik. Az egyik Nyíregyháza és a főváros légi összeköttetése; a másik a nyíregyházi pályaudvar bővítése, rekonstrukciója. Nyíregyháza az elsők között kapcsolódhat be a légi összeköttetésbe helikopterekkel. Megemlíthetjük, hogy az óránként 140 kilométeres sebességgel közlekedő gyorsvonatok (Nyíregyháza—Budapest két, két és fél óra) komoly versenytársai lennének a légi közlekedésnek. A nyíregyházi MÁV pályaudvar már jelenleg is korszerűtlennek, szűknek bizonyult. A rekonstrukció a negyedik ötéves tervben várható; ez nemcsak magának a pályaudvarnak a korszerűsítését, színvonalemelését eredményezi majd, hanem a sokat sérelmezett guszevi aluljáró és az itteni közúti közlekedés gondjait is megoldja. Marik Sándor A KÉTCZAP Nem egynek az anyaga már teljesen tönkrement, a későbbi üzembe helyezése sem lehetséges. Ezt igazolja az a tény is, hogy az utcákon gyakoriak a burkolatsüllyedések, váratlan szakadások. Néhány hete a Széchenyi úton egy ilyen beszakadás okozott súlyos közlekedési balesetet. Kiderült hogy a Vöröshadsereg útja elején is, mint egy 120 méter hosszúságban elavult csatorna vezet. Mivel az alját a víz már teljesen kimosta1, az úttest szinte a „levegőtlen” lóg. Nagyobb jármű alatt könnyen beszakadhat. A központi erőforrásból fedezett városi szennyvíz- tisztító telep üzembe helyezése előreláthatólag májusban megtörténik. A III. ötéves terv lakás- építési programjának megfelelően 1950 méter hosszú szennyvízcsatorna1 kivitela- zése válik szükségessé. Ezzel a jelenlegi gondokat még nem oldották meg. Hátra van a város egyes nagyobb intézményeinek, iskoláinak problémája. Tervezik, hogy a legrövidebb Bajosnak a fiát András tartotta viz alá, András lányát viszont Lajos keresztelte. így aztán komák. No meg szegről-végről rokonok is, mint azt nagyapjuktól hallották. Együtt le- génykedtek, s még arra is emlékeznek, hogy májusfát is együtt vittek a kislánynak. Czap Lajos a beszédesebb, Czap András a csendesebb. Termetre csaknem egyformák- Természetük azonban már nem... De mindketten tsz elnökök. András a régebbié, a Kos- suthé, Lajos viszont az Űj Életé. Egy faluban, Mándo- kon. A rokonság egyik része egyikben van, a másik a másikban. Lajos hét hold földdel lépett a közös útra, András tizennéggyel. Egy a falu, mégis kettő. A két szövetkezetét egy kövesút választja el egymástól. Északi oldalán — 1500 hold — a Kossuth Tsz szántóföldjei húzódnak, a délin 1700 hold — pedig az Üj Életé. A földek jól megférnek egymás mellett, de... Van itt azért tűz és víz. A Kossuth Tsz-ben főleg a volt cselédek és a tehetősebb gazdák nyújtottak kezet egymásnak, a másikban zömmel a szegényparasztság tömörült. Külön külön nagy a megértés, de együtt már nem. Czap Lajosra várunk a Kossuth Tsz irodájában. András arcán kétkedő mosoly: jön-e a koma, vagy sem. Mert ritka vendégek egymásnál. Hosszas várakozás után érkezik. Kezet fog, asztal mellé telepszünk, ök szemben, nézik, vizsgálják egymást Szóba hozom az egyesülést. Czap Lajos fészkelő- dik a széken. Czap András rám kacsint. Ö mondja lassan, rágva a szót — Mi az ősszel úgy határoztunk a közgyűlésen, egyesítjük az erőnket, hisz a falu ugyan egy, de így mégis k*.ttő. De az Üj Életben elvetették. Hol volt a kutya elásva? Ki tudja? Tény, hogy Czap Lajost kétszer is agitálni kellett, „építse” már be abba a beszámolóba az egyesülés gondolatát. Nehezen hajlott, de megtette. Leszavazták. Csak a pénzt nézték az Üj Életben. Czap Lajos kissé büszkén: — Mi 75,90 forintot osztottunk egységenként. Czap András csendesebben: — Nálunk 46 forint volt prémiummal együtt. András elismeri, hogy az Űj Élet jobb tsz. Lajos ráhagyja. De arra sem szól, amikor András megjegyzi: — Hogy meddig, nem tudni, mert ott vagyunk a sarkukban. S ha így haladunk, lehet, hogy jövőre már a mieink is ellenzik az egyesülést. Lajos arcán látszik, hogy nem is bánná. A Kossuth Tsz nehezen állt lábra. Négyszázezrével fizették az adósságot. így aztán még jövőre sem tudják „befogni” az Üj Életet. De aztán! Ki tudja? Az előny az Üj Élet mellett van, mert ők tiszta lappal indultak 1960-ban, s azóta is tartják az elismert nívót. Hogy segítik-e egymást? Lajos Andrásra vár, az meg Lajost nézi. Czap Lajos: — Nem mindig vagyunk egymásra utalva. De nem is tagadjuk meg, ha segíteni kell. Czap András: — így van. Czap Lajos: — A múltkor kis vetőgépeket kértünk a komától az aprómag vetéséhez. Czap András: — Ma én küldtem a komához az agronómust egy pótkocsiért. Felelgetnek egymásnak. Látszik, kölcsönös a támogatás. Czap Lajos: — Emlékszel, mikor nehézséged volt a munkával, nem akartak dolgozni a tagok. Mondtam, megyünk mi besegíteni... Czap András: — De nem kellett. Az Űj Élet-ben bőséges a munkaerő, a Kossuth-ban hiány van. Jó a két szövetkezet adottsága, s ha az erő is egyesülne, még többre vihetnék. Czap Lajos: — Jó ez így, versenyben vagyunk. Van rivális. Czap András a fiatalabb. Hallgat. Barátok. Benn a szívekben, az érzelmek mélyén, ahová nehéz belátni, azonban mégis van valami ki- tapinthatatlan, megfoghatatlan. Ha ennek a két embernek a szíve egymás iránt jobban felmelegedne, talán a valamikori cselédek, tehetősebbek és szegényparasztok is gyorsabban egymásra lelnének... Farkas Kálmán
