Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-16 / 63. szám

Lakásépítés a belvárosban 1970-ig Kiskapun köziek edők Foghíjak kedvező helyen - Beépül az iskola utca - Lehetőség Borbányán és Sóstón Rendszerünk humanitásá­ból következik, hogy módot és lehetőséget ad az embe­reknek hibájuk kijavításá­ra. A megbotlok és a szán­dékosan kárt okozók között azonban különbséget kell tenni, nem szabad azonos módon megítélni őket. Ide tartozik a harácsolás, a kapzsiság, a közérdek lebe­csülésé, az egyéni haszon- szerzés. Ezeket nem lehet másképpen megítélni, mint tudatosan elkövetett cseleke­detek. Helyes ha ilyen ese­tekben megszólal a közvé­lemény lelkiismerete és fi- gyelmezett. Közérdek, hogy a szocialista erkölcs voná­sai erősödjenek, s mind inkább általánossá válja­nak. hogy ezért egy fillért nem fizetett a közös kasszájába. A nyírmadai földművesszö­vetkezet tojás- és baromfi­felvásárlója 4 forinttal ad­ta drágábban a megenge­dettnél a naposcsibe darab­ját. Nem nagy ügy? Szólhat­nának azért is, miért kell „pellengérezni” a tiszatele- ki Béke Tsz elnökét, hisk a háza már felépült. Ez igaz. Csakhogy a ház a tsz ingat­lanára épült, engedély nél­kül. És ha nem szól a köz­vélemény, ha nem állít gá­tat a társadalom kisebb na­gyobb szabálysértéseknek, akkor nemcsak a „neki mindent szabad” — burján­zik tovább, s a kispolgári nézetek szabadon, gátlás nélkül érvényesülhetnek. A városi tanács vb építési és közlekedési osztályán a napokban készítették el a harmadik ötéves terv társas és családi ház építési prog­ramját. Ennek alapján 1970-ig előreláthatóan többszintes társasház­ban 718 lakás és 974 családi ház készül el. A program kidolgozásá­nál tucatnyi szempontot kellett figyelembe venni. A város központjában találha­tó foghíjak esztétikailag rontják az utcaképet, beépí­tésük feltétlen indokolt. Al­kalmazkodni kellett a város részletes rendezési tervéhez, hiszen nem minden foghij- ra kerülhet lakóház, van­nak intézmények, hivatalok részére fenntartott terüle­tek is. A mai igények mel­lett az is követelmény, hogy különösen a többszintes társasházak közműves telekre épüljenek. A foghíjak beépítése rész­ben már megindult. Az épületek egyrészét még ez évben átadják rendelteté­sének. Folyik a munka az Iskola utca 5 szám alatt, ahol 1966-ban 22 lakást adnak át az építtetőknek. Közvetlen mellette 20 lakásos társas­ház kivitelezése kezdődik, melyet 1967-ben adnak ót. Befejezéshez közeledik a Vörösmarty utcán egy ki- lenclakásos, a Színház Ut­cán pedig egy hatlakásos ház építése. Mindent összevetve, 1966-ban és 1967-ben kilenc foghíjas telken 89 lakás épül 14 lakóépületben. A tervek kidolgozásánál meg kellett teremteni az összhangot a közművesítés­sel. A többszintes épületek a tervezett közművesítés nyomvonala mellett készül­nek majd. Ennek alapján 1970-ig 105 telken 519 lakás készül 122 lakó­épületben. Üj lakások épülnek a Kos­suth utcában, az Őszólő— Ujszőlő utcákban, a Vörös- hadsereg utca és az Ady ut­ca közötti területen. Különöisen nagy gondot fordítanak a családi házak építésére. Borbányán ele­gendő telek áll rendelkezés­re, azonban a már kialakí­tott helyek között kevés a közművesített. A város területén 974 családi ház építését ter­vezték a harmadik öt­éves terv időszakában. Szép számmal épülnek ma.«d Sóstófürdőn is. öt év alatt 206 lakást épí­tenek az újonnan kialakí­tandó telkeken, a Guszev- telepen, Hársfa—Kőris ut­cákban. a Munkás utcában. Nem lehet figyelmen kí­vül hagyni, hogy az új la­kások közelében üzlethaza­kat, óvodákat, iskolákat kell építeni, hiszen a nagyszámú lakás mindezt indokolttá teszi. A fenti meggondolások alapján már elkészült a Kórház utca és az Ujszőlő utca körzetében egy óvoda, bölcsőde. Az iskolát is épí­tik. fl. F. örvendetes, hogy mind több egyszerű ember emeli fel szavát, figyelmeztet, ha a közösséget és a szocialis­ta közerkölcsöt ért sérelmet tapasztal. Az elmúlt eszten­dőben a NEB-hez kétszáz közérdekű bejelentés érke­zett. Lényeges jelzője ez a szocialista demokráciának Ezekből a figyelmeztető so­rokból érezni, tapintani le­het korunk emberének az aggódását, viszonyát a szo­cializmus elveihez és felfo­gásának a változását is. Uj rendünk munkása, szövetke­zeti parasztsága szemlélet­ben is mindinkább köze­lebb kerül a kollektivizmus elvéhez, s ilyen alapon mérlegeli a cselekedeteket. így hívták fel a figyel­met arra, hogy a szakoly» Árpád Tszcs elnöke hat hó­napon keresztül több előle­get vett fel, mint amennyi megillette volna. Több mint 17 000 forint olyan összeg­hez jutott, amiért nem dol­gozott meg. Ezzel a közössé­get károsította meg. Jelez­ték ázt is, hogy saját föld­jén úgy végeztette el a szántást, tárcsázást és egyéb munkát a tszcs erőgépével, 4 z a baj. sőt tragédia, hogy egy ember éle­tében többször is meghal. Nem, nem a klini­kai és a biológiai halál kettősségére gon­dolok. Az igazi, nagy ha­lállal valahogy kiegyezik uz ember. Tudja, hogy egyszer eljön a kaszás, hiszi és mégsem hiszi. Ezért képes élni, alkotni, nevetni, bol­dognak lenni mindenki. Mert az ember az életre ké­szül, a távozásra soha'. El­mondjuk ezerszer, mert tudjuk, hogy az elmúlás törvényszerű. Komoly dol­gozatokat írunk róla. Min­dennap szembe találjuk magunkat vele. Hiszen az újságok is naponként köz­ük a halált. Ezek nem mi vagyunk, emberek, de ide­genek. Esetleg rokonaink, talán fáj is, de mégsem mi vágyunk. Mi élni akarunk. A halálos szívbeteg kényel­mesre alakítja' lakását, & hatvanéves férfi megháza­sodik. És a hetvenéves há­zaspár modemre cseréli bú­torát. Igen, barátaim, élni szép, élni jó, élni akarunk és időnként ebbe egy kicsit belehalunk. Otthagysz egy szeretett várost, elhagy a szeretőd, megbuksz a színpadon — ez mind megannyi apró halál. És mert élsz és érzed, ez az apró jobban fáj, mint ta. igazi. Most nem én, a szinhá­Vajon nem ezt bizonyítja-e a lövőpetri Március 15 Tsz vezetőinek a szemlélete, akik odáig jutottak, hogy zúgpénztárt nyitottak? Ki­nek a hasznára és kiknek a rovására? Nem nehéz kita­lálni. Ilyen esetekben már való­ban nem egyszerűen ^bot­lásról”, hozzá nem értésről, tévedésről Van szó, hanem tudatos cselekvésről. Hason­ló esetekben nem lehet kö­zömbös a felsőbb vezetés. Szó sincs arról, hogy elve­szítsék türelmüket a veze­tők azokkal szemben, akik munka közben tévednek, hi­bát vétenek. De arról igenis szó van, hogy a sok éves gyakorlattal rendelkező, a törvényeket ismerő, de azo­kat csűrni-csavarni akaró a kiskapukon bebúvó é6 a rendeleteket kijátszók ne tollasodjanak a közösség rovására. Ne juthassanak jogtalanul, munka nélkül, spekuláció útján javakhoz, olyan értékekhez, amelyeket a közösség becsületes mun­kája teremtett. zunk bukott meg, de vele buktunk mi is. Az ügyelőik felírta a falra, hogy élt hat évet, a kellékek közül ki­választott két koszorút, el­helyezett három szál gyer­tyát. Belenéztem a sárgán viliódzó fénybe: önkinzás — ordítottam és kirohantam a júliusi napsütésbe. A presszóban a bukott kollégákkal megittam egy feketét Megfigyelték már, az em­ber milyen nagy nappali színész. A szíve majd meg­szakad és teli pofával rö­hög — igen, nem nevet, rö­hög — semmitmondó buta vicceket. Sőt, túllicitál, ő is mond még rosszabbakat, és a poén előtt már fulla­dozik a hangja. Vele rö­hög mindenki, könnyesek a szemek. Egy kicsit minden­ki megijed, mert fél ilyen­kor, hogy a könnyek való­divá válnak és felnőtt em­bernek júliusi napsütésben mégsem illik sírni. Berúgsz? Az sem jó júli­usban. Egyébként a szesz mélyíti á bánatot. A férfi­embereknek az a sorsa, hogy a keserű poharat fe­nékig ürítse. Felvettek a Madách Színházba fellépti- díjastoönt. Magyarázzam, hogy mi ez? Gondolom, fe­lesleges. Az első darab, amelyben játszottam, a Hamlet volt. Fortlnbras tisztet alakítot­tam. Néma szerep. Ax «5­Cj üzletek Nyíregyházán Az év első negyedében két fűszerboltot alakított át az Élelmiszjer Kisker önki- szolgálóvá. A tiszavasvári úti bolt átalakítása már be­fejeződött, az Árpád utca végén lévő üzleté pedig most folyik. A második negyedévben újabb üzleteket formálnak át korszerű kiszolgálásra. A Pazonyi üti 89. számúra tíz, a Petőfi úti 6. számú fű­szerbolt korszerűsítésére pe­dig húszezer forintot fordí­tanak. Mindkettő önkiszol­gáló lesz. Az átalakítást sa­ját részlegükkel végzik, és a tervek szerint két hét alatt mindegyiknél be akar­ják fejeaii, hogy ne legyen panasz a hosszú zárvatar- tásra. A Bethlen üteai tejboltot átköltöztetik a ruházati ktsz helyiségébe, s ezzel megszüntetik a kis üzlet zsúfoltságát. Üj tejboltot is nyitnak május elején: a vállalat megkapta az egyik Moszkva utcai üzlethelyi­séget, és húszezer forintos beruházással tejbolttá ala­kítják. adás végén negyedmagam- mal pajzsra emeljük a ha­lott Hamletet, „a katonát” és a gyászsene hangjaitól kísérve elindul a temetési menet, majd lassan legör­dül a függöny. A Színfalak mögött vol­tunk, amikor a nézőtéren az emberek felébredtek, és még tartottuk Hamletet, amikor felcsattant a taps, a mi éltető elixirünk. Majd­nem elejtettem a terhet. IdegSeim, lelkem reflexei ló­dítottak volna a függöny elé. Hiszen két hónapja sincs, hogy mint Bánk haj­longtam a közönség előtt. Ne ítéljenek hát el, húsz évig voltam Bánk, Hamlet, Néma levente és csak most áz egyszer estem ki Szere­pemből. Igen, tudom, a közönség hívó szava most nem engem szólított, a néma színészt. Tartottam hát Hamletét, hadd lássa még egyszer őt a közönség. A színház ön­fegyelem kérdése is. Vit­tem hát derekasan, összes képességem, álmom e moz­dulatba helyezve. A király­nőt alakító Tolnai Kiári a nagy művészek finom rezo- nálós idegrendszerével a szememből mindent kiol­vasott és még a színfalak mögött nagyon finoman igy sóhajtott föl: „Nézzétek, de szépen viszi az a statiszta”. Este a kollegáknak és az újságíró barátaimnak min­dent elmondtam, s ma sem értem, hogy miért Volt a szemekben az az együttér­ző sajnálkozás. Már megint meghaltam? Nem, ez csu­pán irigység volt. Én a ki­rálynőnek hiszek”. — így fejezte be a színész, aki meghalt, de már újra éi. Farkas Kálmán Suha Andor: A színész halála „A vágány mellett kérjük vigyázni 1 “ Éjfélhez közeledik az óra­mutató. Az állomás várócsarnoká­ban szokatlanul nagy a csend. Bóbiskolnak a vonat­ra váró utasok, néhányan már alszanak is elnyúlva a padokon. A sarokban kisebb társaság kártyázással pró­bálja agyoncsapni az időt. A kapus is elnyom egy ásí­tást, sétál néhány métert, hogy fellazítsa elgémbere­dett tágját. Lefüggönyözött pénztárablakok jelzik; egy­hamar nem érkezik sze­mélyvonat. A kritikus idő: kettőtől fél négyig Távolról sem ilyen csen­des a forgalomirányítók szobája. Egymás után csen­genek a telefonok, utasítá­sok, jelentések futnak to­vább a vonalakon. Ma éj­szaka Szabó István intéző az ügyeletes. Őszülő halán- tékú, fiatalos mozgású em­ber. Éppen utasításokat ad az egyik NOHAB mozdony mellett. Délután ötkor lé­pett szolgálatba, csak reg­gel nyolckor teszi le az ügyeletesnek járó karszala­got. Arcán nyoma sincs a fáradtságnak. — Megszoktam. Huszonegy éve csinálom. Hetente 2—3 éjszaka szolgálat. Al­vás? Nincs rá idő. Néhány lépés és az iro­dában vagyunk. A falakat táblázatok, különféle kimu­tatások borítják. Az asztal lapját teljesen elfedik a • számokkal telegépelt papír­lapok. — Hát kérem, aki ezt nem fújja, az menjen rhás pályára. Itt egyszerre hu­szonöt féle dologra is gon­dolni kell. A személyvona­tok irányítása, beállítása, vonóerő biztosítása éppen ügy az ügyeletes feladatai közé tartozik, mint az uta­sokkal való foglalkozás. Is­merni kell a szerelvények fordulóit, szabad szombatos és nem szabad szombatos heteken egyaránt. Debreceni vasüti tiszt lép be, aludni szeretni valahol. Gyors telefon a laktanyába. A 23-as szobában van sza­bad hely. — A legkritikusabb idő­szak? Két órától fél né­gyig. Ilyenkor aránylag csend van, s ha nincs mun­ka, könnyen rátelepszik az álom a szempere. De rend­szerint találok magamnak elfoglaltságot. Huszonegy év a vasútnál Vaskos borítékokat rak az asztalra. — Utasszámlálást vég­zünk a szerencsi vonalon. Májusban megindul a mun­ka, s egyes szakaszokon au­tóbusszal bonyolítjuk le a forgalmat. Ismerni kell az igényeket, ezért vart ez a 111 4míg az utasok a váróteremben pihennek jjjj§ Egyszerre huszonöt fele dologra kell gondolni ü Fények a rendelkező asztalon felmérés. Reggelre Összesí­teni a legfrissebb adatokat, aztán küldjük Debrecenbe. Huszonegy év a vasút szolgálatában. Nem kis idő. — Családi Vonás. A nagyapám is vasutas volt, az apám is, én is. A fiam most hetedik osztályos. A múltkor azt kérdezte; apu, lehet valaki a vasútnál mérnök? Mondom lehet, de olyan bizonyítvánnyal leg­feljebb csak váltókezelő. Persze, nem olyan rossz ta­nuló. 4,8 az eredménye. De szeretném, ha mégjobban tanulna. Hátha tényleg mérnök lesz belőle... Cigarettára gyújt, közben a csengő telefon után nyúl. Újabb jelentések, utasítá­sok. Csendes nap a toronyban Az állomás igazi agyköz­pontja a toronyban székel. Mióta elkészült a dominó rendszerű automata biztosí­tó központ, lényegesen könnyebb dolga van Toro­nyi Sándor rendelkező for­galmi szolgálattevőnek. A rendelkezőasztalon megta­lálható a pályaudvar kicsi­nyített mása. Fekete vona­lak jelzik a síneket, sárga fények gyulladnak ki a vál­tóknál, piros lámpák mu­latják, ha foglalt a vágány. — Ma csendes nap Van, — mondja a szolgálattevő — szerdán, csütörtökön kezdődik az igazi hajtás, hogy a szombatokról ne is beszéljek. Csendes nap ? Félóra alatt 35—40 telefon, közben ál­landóan figyelni kell a ren­delkezőasztalt. Piros féhy gyullad ki az asztal jobb alsó sarkában. Egy pillan­tás az órára. — Irányvonat érkezik Fényeslitkéről. Néhány perc múlva továbbengedjük Szolnok felé. Először azon­ban megvárjuk a debreceni személyt. Az okos berendezés már jelzi, hogy a vonat elha­ladt a Guszev-telepi alul­járó felett. Kabódi Pálné Utastájékoztató elfoglalja helyét a mikrofon előtt. — Figyelem, figyelem! A harmadik vágányra sze­mélyvonat érkezik Debre­cen felől. A vágány mellett kérjük vigyázni! Egy óra körül jár az idő. Lankadatlan erővel folyik a munka az állomáson. A váróteremben pihennek a2 Utasok. Bogár Ferenc A Nyírbátori Vas'ömegclkkipari Vállalat csikótŐTbolyeket is készít. A késztermékek szállítás előtt. Foto; Hammel J.

Next

/
Thumbnails
Contents