Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
Az új gazdasági törekvések és a burgonya Ha egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk a dolgot — áttételeken keresztül végezve az összehasonlítást —, a burgonyának is olyan szerepe, jelentősége van mint bármely más ipari terméknek. Közös tulajdonságuk, hogy fogyasztási cikkek, és közülük a burgonya az. amely ebben a minőségben fontosabb a családnak mint például a hűtőszekrény vagy’ a gépkocsi... Belevágva a dolog lényegébe: az új gazdasági reformtörekvés alapvető célja; úgy’ termeljünk és olyan minőségben, amilyenre a fogyasztónak szüksége van! A háziasszony a giilbabára esküszik A háziasszony Budapesten, iparvárosokban, vagy akár a nyíregyházi piacon, ha nem vásárolhat gülbabát — lett légyen esetleg bőséggel sárgahúsu fajta —, azt mondja: nincs krumpli. Ez, persze, szubjektív dolog. a fogyasztó szubjektivitása. De van-e eset olyan, hogy nem a vevő egyéni ízlése a döntő egy-egy árucikk kiválasztásánál? Aligha. Ez még akkor is így van, ha történetesen a vágyott a kedvelt cikk alulmarad néhány tulajdonságával a versenytársak között. A gülbababurgonyá- val is ez a helyzet, a háziasszony erre esküszik, annak ellenére, hogy az élelmezéstudomány megállapítása szerint néhány más fajtában több a tápérték. A felvásárlási árpolitika mindig előtérbe helyezte a gülbababurgonyát és megkülönböztetett figyelemben részesült a tavalyi termelői árak kialakításánál is: egy mázsa ára hovatovább -vetekedett egy mázsa búza árával. A döntő szó a fogyasztóé! És mi történt a termelésben, például nálunk, Szabolcsban? Itt, ahol egyre kevesebb meggyőződéssel állíthatjuk, hogy megyénk a burgonya hazája, az ország második kenyerének tárháza. Tettek-e eleget azért a megye mezőgazdaságának irányítói, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek vezetői, hogy kielégítsék a több milliós fogyasztótábor igényét? Tettek, sokat, de az is igaz, hogy nem eleget és még e törekvések eredményességét is csökkentette az időjárás. A megyének például sikerült elérnie több éves huzavona és jó adag meg nem értés után. hogy a burgonya termesztéséhez több műtrágyát adjanak. A kutatók megoldották a gülbaba fajta fenntartását, de egyáltalán nem megnyugtató a jó minőségű szaporítóanyagellátás. A nemesített gumókat addig szaporítgatják tovább vetőburgonyaként, hogy amikor az a köztermesztésbe kerül, áruburgonyaként — az addigi helytelen agrotechnika és a nem megfelelően választott la- .laj következtében — újra leromlik. Ehhez aztán nem is kell más, mint a túlzott gyomosodás — vele a talajvíz háztartásának felborulása —, a gondatlan ápolás és felszínes növényvédelem, végül a szakszerűtlen betakarítás, aminek az eredményeként a termés lő—30 százaléka a földben marad Bátortalan lépések Mi a megoldás? — Elsősorban az említett általános termesztéstechnikai hibák megszüntetése. Arról van itt egyszerűen szó, ami különben természetes lenne, például: a vetőgumó lelkiismeretes meg válogatása; a korai, sűrűbokros ültetés; a burgonya valóban kapja meg a részére biztosított tápanyagot; ne uralja a gyom á területet, — És mit kellene ezeken tűi tenni? — Elsősorban oda ültetni a burgonyát, amelyik talaj számára a legkedvezőbb. A Nyírségben minden más talaj jobb, mint a sivár homok, amelyen napjainkban a burgonya többsége van. Soha nem volt jobb lehetőségük a közös gazdaságoknak a legalkalmasabb területek kiválasztására, mint most, az önállóbb gazdálkodás kibontakoztatásának idején. Az öntözés fejlesztésében eddig nem látott méretű az előbbre jutás, de a burgonya öntözéses termesztésében gyakorlatilag alig tettek a nagyüzemek egy-két bátortalan lépést Az eddig elért — mondhatnánk kicsikart — eredményeken túl a Földművelésügyi Minisztériumnak sokkal határozottabban és többet kellene tennie, segítenie a vetőgumóeliátás megnyugtató — minőségileg garantált — megoldásáért. Természetesen az ilyen, helyesen termesztve igen gazdaságos, jövedelmező növény esetében mint a burgonya, a szaporítóanyag biztosításáért érdemes és sokkal többet kell tenniük a termelőszövetkezeteknek. Módját lehet találni annak — néhány közös gazdaság már meg is tette —, hogy saját szükségletre, a jó minőségű és megbízható hozamot adó áruburgonya termesztéséhez a termelőszövetkezet maga állítsa elő a szaporítóanyagot, szaknyelven mondva a fajtafenntartásos nemesítéssel életerőssé tett gülbaba vetőburgonyából. Ez a minőség optimális talaj-, tápanyag-, vízellátási- és agrotechnikai viszonyok mellett a szaporító parcellákon négy-hat évig is megtartható a bevált szárfelhúzásos betegségmentesítéssel, a rendszeres szelektálással, s ennyi éven át biztositja a jó vetőgumót az árutermeléshez. ★ Valahogy óképpen kerül a gülbababurgonya az új népgazdasági törekvések közé. A fogyasztó — egyébként az is, aki előállítja — ezt kéri. keresi, kedveli. Pongyola kifejezéssel szólva: ha „a piacon ennek van keletje”, ezt kell a piacra vinni. Samu András ISlyírpazoMif község ianácsáttak elrtökasszort i/a 000 Újsághír: A nemzetközi nőnap alkalmából hétfőn, a Parlament Munkácsy termében munkásságuk elismeréséül ötven nődolgozót tüntettek ki. A Munkaérdemrend kitüntetés arany fokozatát kapta Tomasovszky Ist- vátiné, a Nyírpazonyi Községi Tanács VB. elnöke. - . Ismerem őt, egyszer már jártam, a nyírpazonyi tanácsházán, tudom, hogy beszélgettünk. mégis most milyen jó volna, erősebben emlékezni az arcára, az' általa akkor elmondottakra. Világos kabátot visel, fején falusi módon között kendő. — Ilyen volt akkor is, villant fel bennem, és az idő homályosította kép hirtelen élessé válik. Minden vonás, mazdulat ismerős: alacsony termete, szeme, feszesre fésült frizúrá- ja, amiből alig láttat valamit a ráborított kendő. Most már arra is emlékszem miről beszéltünk, sőt találkozásunk részleteire is. Vagy két esztendeje lehetett. Riportot készítettünk a környéken, s néhány adat miatt, a tanácsházára is be kellett mennünk. Ismeretlenek lévén, az első ajtón benyitottunk. A szobában néhány férfi és egy nő tárgyalt. A várakozás alatt volt időm a találgatásokra: ki, kicsoda, milyen munkakörben dolgozik és így tovább. A magasabb férfi a tanácstitkár, esetleg az elnök — gondoltam — a másik a gazdasági osztály vezetője, a középkorú fejkendős asszony, ügyesbajos dolgait intéző községbeli. Idáig jutottam a játékban, amikor valaki beszólt az ajtón: — Elnök elvtárs keresik! \— Megyek — válaszolta a fejkendős, szürke ruhás asszony. Abban nem tévedtem, hogy községbeli. — Engedje meg, hogy kitüntetése alkalmából... — mondom a sablonos szavakat. — Annak örülök, hogy nemcsak nekem öröm a kitüntetés — felel. — Most Is jövök az óvoda felől, az óvónő állított meg illetmény ügyben, már éppen indulni akartam, amikor a két főzőnő odaszól, várjak már egy kicsit. Hátraszaladtak á kertbe, ott szedték ezt az ibolyát. Nézi, forgatja a széthullni készülő ibolyacsokrot, amely nem is csokor, hiszen nem volt idő összekötözni. Ez a szoba volt az, nem alakították át azóta? Az ablak is ugyanazon a helyen van? — Kérdezősködöm, s ő tudja miért. A szoba, egy koron Bállá János főjegyző szobája volt.. Ezeket a nagyszárnyú főjegyzői ablakokat tisztította ő újságpapírral, 1944-ben. Kendőben volt akkor is, rriint most, így jelent meg a Parlamentben, így kendő- sen örökítette meg arcát a tv kamerája, így ismerte meg most már az egész ország. Nyitom a magnetofont, kérem mondjon néhány szót a hétről: utazásról, élményről. Szabadkozik, de teljesíti a kívánságot A kitüntetés után Dobi elvtárs fogadást adott. Ott ismerkedtünk beszélgettünk egymással, amikor elém lép egy fiatal nő és azt kérdezi: Tomasovszky Istvánná? Igen — felelem, de akkor még nem tudtam, hogy mi végből, célból kérdezi, csak amikor elém tartotta a mikrofont, akkor gondoltam, hogy riport készül. Azután azt kérdezte, milyen terveink vannak a községben. A sok közül hirtelenjében nem jutott más az eszembe, mint a villamosítás. Elmondtam, hogy ebben az évben két tanyai településen és a községben a még hiányzó hálózatot pótoljuk, és járdát is szeretnénk építeni. Az egyik településen, Kabaláson 4 kilométernyi hálózat szükséges, ez kb. 500 ezer forintba kerül. 70 ezret a tanács ad a községfejlesztési alapból, a többit az állam. Nyu- laska településen 100 ezer forintba keriil a hálózat megépítése. A pénzünk megvan rá, gyűjtöttük évek óta, a községi tanács is jóváhagyta már. Gyűjtöttük Nemcsak a zsebpénzről van szó Ha kérdezzük tőlük, miért mentek el, a legtöbb így válaszol: „Városon, ha dolgozom, pénzem van. Meg divatos ruhám, szép cipőm. Itt pedig? Aki hazajön kéthetente, játssza az urat, övé a kocsma, vele szívesebben táncolnak a lányok a bálban. Mi, itthoniak csak hallgatunk; bosszankodunk. Amikor megunjuk, magunk is odébb állunk”. Mert igaz: öregszik a falu, kevés benne a fiatal, az utóbbi időben százak, ezrek mentek el Szabolcsból is. Túlnyomó részt fiatalok. Miért? Csak a zsebpénz miatt? Csak a divatos ruha miatt? Hetvenötezer fiaial Az a 75 ezer fiatal, aki jelenleg a megye falvaiban él, a tanú: többről van itt szó, mint zsebpénzről. Igaz, anyagiaknak lényeges szerepük van a falunmaradás- ban, vagy az elvándorlásban. Tapasztalni viszont, hogy még a jól gazdálkodó tsz-ekből is útra kelnek fiatalok: keresik a módot terveik, vágyaik, igényeik kielégítésére. S annak, hogy ezt szülőfalujukban nem találják meg, nemcsak ők az okozói. Köztudott, a fiatalok szeretnek együtt, közösen dolgozni, melynek során nemcsak segítik, formálják is egymást. Ennek ellenére a legutóbbi időben még mindig több, mint száz tsz-nél adódtak akadályok az ifjúsági brigád létesítése előtt. „Ne különcködjenek!... Az öregeken segítsenek, ne ön- magukon”, Ismert „érvek” ezek, mint ahogy közismert ezzel szemben a fiatalok méltatlankodása is. Nem sokkal különb a helyzet a szocialista címért küzdő brigádok esetében sém. Évről évre 20— 30 — sőt, tavaly 44 — falusi ifjúsági brigád vállakozott a megtisztelő cim elnyerésére. A hiányos segítség, a nemtörődömség fokmérője, hogy tsz-eink például még csak két szocialista ifjúsági brigáddal dicsekedhetnek. Elgondolkodtató, hogy évek során át ugyanazok a közmi a pénzt kultúrházra, mert sajnos az sincs, az iskolában tartjuk a rendezvényeket, de annak a megépítéséhez 500 ezer forint bankhitelt vettünk volna, ez öt évig biztos leköti a kezünket. így döntött hát a tanács. Igaz az emberek sokszor nehezen értik meg, hogy az igényekhez lehetőségek is szükségesek, hogy az ilyen gondok népgazdasági gondok is. Mások viszont segítenek. Ma reggel beszéltem éppen egy falu- bélimmel, Szakács Dániellel, ő mondta, inkább fizetnének több községfejlesztést, csak épüljön bekötő út a műúttól a tsz-irodáig. Mondtam beszéljen a többiekkel, ebből lehet valami, ehhez az állam is adna segítséget. — De várjak egy kicsit, kimegy azt a bankhitelt megnézni, mórt nem akar badarságot mondani. — Jó, hogy kimentem — mondja visszatérőben — itt vannak a ktsz-től: egy műemléket tataroztdtumk, a volt Nánássy féle kastélyt. Jöttek kérdezni van-e pénz, kezdhetik-e a munkát? Van rá pénz, a költség- vetésben jóváhagytak száznegyvenezer forintot erre a célra. A beszélgetést egy kis időre abba kell hagyni, Szil- vási István vb-titkár jön be, a Demecseri Vegyes Kisipari Termelőszövetkezet költségvetését teszi az asztalra. — A közfalakról meg ne feledkezzünk — szól oda aláírás közben. Később a Zöld Mező Termelőszövetkezetről beszélgetünk. — Nem azért, hogy ide mondjam — jele* a Az öregedő falvak ségek említhetők a fiatalok mecénásaiként: Gulács, Levelek, Géberjén, Tiszadob, Nyírmeggyes, Tarpa, Tímár, stb. Minha másutt nem lennének — vagy nem lettek volna — egyáltalán fiatalok. Nem úgy Komlód- tótfa.uban Egyik oka ennek, hogy a fiatalokra ritkán bíznak felelős munkát a gazdasági vezetők, „félnek” tőlük, komolytalannak tartják őket. Nem úgy a nyíregyházi „Ságváriban”: itt az anyagi és szociális juttatásokon felül felfigyelnek a fiatalok eseményeire — házasság, bevonulás, szülés, stb. — és megemlékeznek róluk. Komlódtótfaluban pedig már ott tartanak, hogy a személyi igazolvány ávételekor ünnepélyesen veszik fel a fiatalokat a termelőszövetkezetbe : jelezvén ezzel is, hogy nagy szükség van rájuk, szívesen fogadják őket. Hasonló jó tapasztalatokkal találkozni Nábrádon, Tímáron, Tarpán és másutt. Sajnos, inkább azoknak a tsz-eknek a száma több, amelyek tehernek tekintik az iskolából kikerülő fiatalt, nemhogy segítenék az anyagi, erkölcsi gyarapodásban, de még meg sem hallgatják gondjaikat, terveiket. Valamit az is jelez, hogy a tszi-ek választott vezetőségeiben 3700 tag közül csupán 92 KISZ-kor- osztályút találunk a megyében. Inkább a gondatlanságnak, mint a szándékos háttérben szorításának van ehhez köze. Persze, a gond nem jár egyedül. Két véglet Itt van például a szakmunkásképzés. Évek óta kimutatjuk, hogy a korszerű termelés a mezőgazdaságban is elképzelhetetlen szakmunkások nélkül, akik már nemcsak azt tudják, hogy kapálni kell, hanem azt is, miért kell kapálni. Megyénk mezőgazdaságának gyorsabb ütemű fejlődése érdekében a harmajegyzetfüzetre — szinte egy év alatt jobb lett minden. Üj vezetők vannak, Hajzer Miklós fiatal, képzett elnök, de mindannyian nagyon komolyan veszik a munkát. Mérleghiányos volt minden esztendőben a tsz, most harminc forint 28 fillért ért egy munkaegység. A zárszámadási közgyűlésen hat belépő is volt. Elégedettebbek az emberek és ez nekünk is jó, mi vagyunk felelősek a tsz-ért is. Azelőtt nem egyszer hallottuk: könnyű nektek, ti felveszitek a havi fizetést. Ez így volt, de megfordítva is igaz, ha jobban dolgoztak volna, az eredmény is jobb lett volnál Mit jegyezhetnék még fel, amit nem tudnak róla a községben? Tudják, hogy tizenegyedik éve vb-elnök, hogy öt unokája van, hogy sokszor aznap kel fel, amelyik nap lefekszik, közgyűléseken, vb-értekezleteken vesz részt, esket és válni készülőket békít, minden olyan üggyel foglalkozik, ami emberekkel fordul elő, amit az élet, a hétköznapok hoznak magukkal. Közéleti ember. Birike néninek, elnök elvtársnak, vagy éppen elnök- asszonynak szólítják. Szobája az egykori főjegyzői szoba. Világos idő van, a kinti fény éppen az asztalra esik. Rajta virág, táviratok, s mellettük fehér selyembélésű tokban a Magyar Népköztársaság kitüntetése: a Munkaérdem- rend arany fokozata. Arató Erzsébet ifjúsága dik ötéves tervben — 1 Sióig — 23 000 mezőgazdasági szakmunkást kell kiképezni. Ha számba vesszük, hogy a jelenlegi létszám mindössze 4,5 ezer, látjuk, nagy feladat előtt állunk. A végrehajtást nehezíti, hogy eddig a szakmunkaslan folyamot végzettek — fiatalok és idősebbek — nem kapták meg a nekik járó anyagi és erkölcsi elismerést. Emiatt történt meg eddig, hogy évenként a je- lenkezettek 35 százaléka maradozott el a képzésről, nem látott benne perspektívát. S miután a termelő- szövetkezetek vezetőségei nem tulajdonítottak kellő jelentőséget az oktatásnak, a szülők gyermeküket erővel városra tuszkolták. Tapasztalni azt is, hogy a fiatalok egy része túlzott igénnyel lép fel a szaktan- folyam elvégzése után, s mindjárt íróasztalhoz szeretne ülni. Ez növeli a megoldandó problémák számát. Papírmunka és az élet Persze, nemcsak termelési okok játszanak közre az elvándorlásban. Szabolcs falvaiban jelenleg 635 alapszervezet tevékenykedik. Sok helyütt egysíkú, szokványos az alapszervezetek élete, az összejövetelek nem jelentenek élményt a fiataloknak. A járási irányító apparátusok sem mindig a legfontp- sebb kérdések megoldását segítik: sokat problémáznak adminisztrációs ügyekkel, a nyilvántartások szakszerűségével. Közben a fiatalokat leginkább érintő problémák háttérbe szorulnak. Igaz, a helyenként mutatkozó eredmények ellent mondanak ezeknek, de alapjában nem változtatnak a valóságon. Dicséretes az, hogy a meglévő ifjúsági brigádok fele rendszeresen részt vesz megyei, országos termelési versenyeken, s hogy a legjobbaknak évente 100 ezer forint jutalmat osztanak ki. Elismerésre méltó, hogy az egyéni versenyforma keretében tavaly 1120 ifjú tarak- toros tett egyéni vállalást, s többségük állta is a szavát. Mindez azonban ma még legfeljebb figyelmeztetés: aki a fiataloknak hátat fordít, a jövőtől fordul el. Hiszen ahol nemcsak alkalomszerűen figyelik a fiatalok életét, munkáját, onnan nem vágynak el a fiúk, a lányok; türelmesebbek a nehézségek megoldásával szemben. Ezt bizonyítja egyebek között, hogy 1965 második felében csaknem 400 fiatal tért vissza a megyébe, nagyobb részük a termelőszövetkezetekbe. így kevesebben vágynak el... Amikor a megyei pártbizottság ez év elején meghatározta a legsürgősebb feladatokat a falusi ifjúság helyzetével kapcsolatban, az a felelősségérzet vezette, hogy a termlőszövetkezetek további erősödésé, a mező- gazdaság fellendítése nem történhet a fiatalok jelenléte néltíl. E feladatok között nemcsak termelési kérdések találhatók — rendezni a tsz, mint munkaadó, s a fiatal munkavállalók viszonyát, gondosodni folyamatos munkáról, bátorítani az új módszerek bevezetésére, ösztönözni őket a szakmai és általános műveltség fokozására, stb. — hanem olyan tennivalók is, mint a házasulandó fiatalok anyagi segítése, a bevonulók támogatása, a szülők, az iskola és a fiatalok kapcsolatának állandó mélyítése, a szakvizsgát tett fiatalok fokozottabb megbecsülése. Ha mindez párosul» KISZ-szervezetek programs jának pezsdülésével, a szó1 rakozáshoz, a kikapcsolódáshoz szükséges elemi fel* tételek fokozatos megteremj tésével, kevesebben hagyjáí el a falut. AS?
