Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-11 / 59. szám

Idegen iorg alom Újfajta parasztság Wagyon változatos élet- «tak fonódtak egybe a me­zőgazdaság szocialista ala­pokra helyezésével. S egy rövid cikk keretében szinte lehetetlen összegezni azokat a sajátos emberi változáso­kat. amelyeket a szövetkeze­ti gazdálkodás, a közösség ereje eddig is véghez vitt. És nem kétséges, hogy ez az erő egyre jobban hat. Elsősorban, aki falun, tsz- ekben gyakran megfordul, emberekkel beszél, egy vala­mit lehetetlen észre ven­nie Azt, hogy ki volt közülük annak idején cse­léd, részes munkás, kubikos, pár holdas kisparaszt, avagy éppen jobb módú gazda. Szüntelenül oldódik a régi, merev kötöttség, amely kor­látokat emelt dolgozó em­berek, családok közé. Mind kevesebbet hallani arról: ki honnan indult, honnan érke­zett. Helyette az az egészsé­ges szellem érvényesül, hogy nagy emberformáló a szö­vetkezeti tulajdon és a kö­zös munka. Ereje hatványo­zottabban jelentkezik, ahol a közösség érvényt igyek­szik szerezni az emberfor- máló szemlélet másik köve­telményének, hogy a társas gazdálkodásban — az ipar­hoz, kereskedelemhez ha­sonlóan — minden ember értékét elsősorban végzett munkája szabja meg. Helytelen lenne azonban fczt is észre nem venni, hogy mindenekelőtt az idő­sebb parasztok némelyike nehezen tud az új helyzetbe beilleszkedni. Hallani még olyasmiről, hogy egyik-má­sik szülő a származás szem­szögéből ítélkezve, kifogá­solja házasulandó gyermeke párválasztását. Teljes jogú, akadályozó hatása azonban már nem igen érvényesül, a fiatalok megmosolyogják a maradi felfogást. Hiszén számtalan példáját látják, hogy életüket, hasznos tevé­kenységüket ma már nem a származás, a „ki fia, borja vagy” megjegyzés dönti el, hanem munkájuk, legjobb tehetségük kibontakoztatása. Ez pedig olyan lehetőség, amelyre minden egyébnél biztosabban építhetnek. Azt sem lehet még hatá­rozottan mondani, hogy most már teljesei) egyforma is a parasztság. Talán még jó ideig nem is lesz az. Mert vannak nagyon dolgos, szor­galmas szövetkezeti gazdák, de akadnak kevésbé szor­galmasok is. így természe­tesén az új érték mércéje az előbbiek javára van. Egy-egy tsz földterülete, szervezettsége, 51 lehetőségek kiaknázása terén is vannak különbségek. Ezek azonban olyan nehézségeknek számí­tanak, amelyeken előbb- utóbb úrrá lehet lenni. És ezzel szemben máris tény az, hogy mindazok a tagok, akik rendszeresen dolgoz­nak, nagyobb anyagi gondok nélkül meg is élnek szövet­kezetükben. Sőt, anyagi körülményeik javulása nö­veli emberi kulturális igé­nyüket is. Nemcsak mind több ilyen tag olvas rend­szeresen újságot, könyveket, vásárol rádiót, televíziót, de moziba, színházi előadásra is eljár. És így a jó. Alapjában ez a célja a nagyüzemi szövet­kezeti gazdálkodásnak: min­den tekintetben különbbé tenni a dolgozó parasztsá­got a tegnapnál. Most egy új gazdasági év vette kezdetét. Emberek, gé­pek álltak munkába a ter­vek valóra váltása érdeké­ben. A szövetkezetek gaz­dái, a vezetőség, a tagság akkor végez jó munkát, ha a kidolgozott terveket — amelyeket magáévá tett — minden vonatkozásában ér­vényre juttatja. Ez újabb előrelépést jelent a szellem­ben, tettben egyöntetűbb parasztság kialakításában, a minden mellékes, elavult előítéletek lefaragásában. Amely szerint a mezőgazda­ságban is egyre gyorsabb ütemben, mindenkit a leg­fontosabb értékmérőnek kell meghatározni. Annak, hogy a szövetkezet, a falu, a tár­sadalom, az egész ország ja­vára milyen munkát végez. Asztalos Bálint „Sok szaladgálással jár míg elfogadják" Százezrekkel olcsóbb út, csatorna — A türelmetlen újító: Eölyüs Lajos Hivatalos levelekkel bizo­nyítja. — Elküldtem a beruhá­zónak, a megyei Beruházási Irodának. Kértem vizsgál­ják felül az újítást, s ha jónak látják, fogadják el. írás az irodától. „Irodánk a bemutatott tértét felül­vizsgálta és a gazdaságossá­gi szempontokat figyelőmbe vévé, ami 453 415 forint megtakarítással jár, azt jó­váhagyja és kéri a terve­zőt, (ÉM. Lakó és Kommu­nális Épületeket Tervező Vállalat) hogy azt műsza­kilag Vizsgálja felül és az így előállott tervmódosítá­sokhoz járuljon hozzá.” Nyilatkoztak. Nincs kifo­gás. Helyesnek találták. Ek­kor. Eölyüs beadta az újítá­sát a vállalatához. Ez beje­lentette a Beruházási Bank­nak, Ekkor a Beruházási iroda visszaírt. közöltéit, hogy néíh fogadják él újí­tásként. Erre a megyéi épí­tőipari vállalat az egész ügyét félterjesz'.eíie szák­véleményre az ÉM. Terve­zési Főosztályának. Itt . ál­lást foglaltak: igenis újítás, elfogadható. Jön a következő — Rabolják az ember idejét az ilyén bürokratikus intézkedések. Még az a szeren­cse, hogy az építkezés az újítás szerint történik. Év végére mindenütt út lesz. Újabb dossziét vesz elő. — Ez az Északi Alköz­pont vízhálózatának az újí­tása. Félmillió megtakarí­tást jelent a népgazdaság­nak. Átterveztük az egész ivóvízrendszert. Ez Lengyel Miklós főépítésvezetővel ké­szült — mondja. A vállalat már elfogadta. A miniszté­riumban van. Döntőbizottsá­got hívnak össze ez ügy­ben. Hasznos lesz a városnak és a százezrek sem mellé­kesek a népgazdaságnak. Farkás Kálmán Szalagavató Szombat volt és délután. Az Idő Szokatlanul jó. A márciusi fényű nap sütött, melegített, még lemenőiéi­ben is. A napok óta tartó enyhe­ség szinte elfelejteti az em­berrel a régi februárokat. A hideget, a zimankót, a száz­szor megunt zúzmarás vi­lágot — mert február vé­gén ki ne kívánna már job­bat — valamint az ezzel já­ró, apró eáéményeket. A farsangot, a farsangolást, és azokat a sehol meg nem örökített helyi népszokáso­kat, ami kitöltötte annak Idején a tengerhosszú téli estéket. Csak azért van eszemben nekem is, mert kíváncsiság- fői hajtva, pár nappal ez­előtt, pontosan ebben az irányban vallattam, neves községem idősebb polgárait: Biró Gergelyt, Sallai Lászlót, akik együttvéve, már régen elmúltak másfél százévesek. varon akadt. Az öklömnyi fejű, hosszú szárú ülőt, mely elengédhetfetlen eszköze az említett, mesterségnek, úgy kérték kölcsön. Szívesen ad­ták, mert ha más nem, egy-két kéve napraforgókó- ró kinézett érte. — Azzal lehetett igazán összepocsékolni a ház föld­jét, mondta bajuszát simít­va László bátyám, és mo­sollyal kísért kiegészítő ma­gyarázata azt is sejtette, högy főlég, ha ók volt rá. — A névnapot is máskép­pen köszöntötték, ha kö­szöntöttek — csapott át Bi- ró Gergely bácsi nyomban egy másik témába. Erre is Csak télen volt idő, mondja, hbgy pontos értelme légyen ennek is. A folytatáshoz egy szem- vlllantás kellett. — Cserepet vittek, de nem virág volt benne — kezdte az elején. — Úgy Betessékel a konyhába, Le sem tudom írni milyen a bútor. Egészen modern, kü­lönböző idomokból áll. Is­meretlen és felfedezhetetlen helyről zene szól. Beme­gyünk a szobába. Egy kat­tintás, s már ég egy hen­gerszerű plasztiküveg. Előt­te furcsa formájú ülőkék. Ekkor értettem meg, miért a lakására, a Puskin utca 14-be hívott beszélget­ni Eölyüs Lajos, az ÉM. Szabolcs megyei Építőipari Vállalat 5,2-es építésvezető­je. Vérbeli ezermester — Amit itt lát. csaknem mind én csináltam. Kály­hát. ágybetéteket, festmé­nyeket a szabad időmben. Papírgöngyölegét térít az asztalra. Tervrajz. —Ez is a munkám ered­ménye — s a vállalat hi­vatalos papírját is mellékeli a rdjzhöz. Rajta a többi között ez olvasható: „Újítási díj címén Eölyüs Lajosnak Í9 114 forint kifizetését en­gedélyezem.” Álmatlan éjszakák, töp­rengések, okoskodások ered­ménye., — A Tiszavasvári Alka­loida Vegyészeti Gyár mély­építési munkájánál a terv­től eltérő megoldást alkal­maztam az út és a csatorna megépítésénél. Ezzel több riíiht égy félmillió forintot takarítottunk meg a nép­gazdaságnak. Eölyüs Lajosnak a véré­ben van az új, a jobb, a gazdaságosabb eljárás kuta­tása, keresése. Sokszor meg is feledkezik arról, hogy újításként be kellene nyújtani. Egyszerűen ál- kalmazza. — Csak a jelentősebbe­ket írom le. Sok szaladgá­lással jár. míg elfogadják. Itt van például a nyíregy­házi Északi Alközpont. Tu­domásom sjerint 15 millió^ ba kerüi itt a csatorna és az út elkészítése. Terv sze­rint 19G7 szeptemberre kell elkészülni — sorolja. Néni volt könnyfl Tőlük tudom, hogy az ő idejükben legszívesebbeit edényfoltozó cigánynak öl­töztek fel a fiúk. Az egyik asszonynak, aki rendszerint állapotos volt, a másik em­berfiák, fűivel az igaziak is párosán jártak: Rossz fa­zék, tál, vedér minden ud­volt, hogy egy rössz csup­rot, vagy csefépszilkét ke­rítettek és azt tömték tele hamuval. Száraz hamuval és se szó, se beszéd, bevág­ták a pitvarajtón. — Rendszerint ketteri niéritelt — magyarázta á legapróbb részletességgel. Az egyik kinyitotta az ajtót, Az újító sokallta az időt. Áttanulmányozta az egész tervet. Változtatásokat ja­vasolt a tervben. Léhyege: nem szükséges utat bontani, s 5ÖÖÖÖ0 föHnttai keve­sebbe kerül a beruházás, i Fizetőtelldégfixol^álaif „sóstói szombatok**« vendégjárás Szaboleikiin Több évi vajúdás után február elsején megkezdte működését Nyíregyházán a megyei idegenforgalmi hi­vatal. Az első hetek után már többé-kevésbé körvona­lazott program alakult ki megyénk fiatal intézményé­nél. Kérdéseink is ezekkel kapcsolatosak. — A megyébe láto­gatóknak szállás kell. Közismertek viszont szállásgondjaink is. Ho­gyan segít ezen az ide­genforgalmi hivatal? — A fizetővendégszolgálat megteremtését és eredmé­nyes működtetését tartjuk egyik legfontosabb tenniva­lónknak Nyíregyházán, a já­rási székhelyeken és a köz­kedvelt strandterületekén egyaránt — kezdte a vá­laszt Csallány Géza, a hi­vatal vezetője. A fizetőven­dégszolgálat már a megva­lósulás útján van Nyírbá­torban. Ez főleg az ide ér­kező lengyel turisták elhe­lyezése szempontjából je­lentős. Sürgető feladat a szolgálat megszervezése Záhonyban, valamint a nyá­ri idény előkészítéseként Gergélyiugornyán, ahol a Tisza-parti strandot és az fmsz által épített létesít­ményeket évek óta szívesén látogatják, használják a vendégek. Nyíregyházán a szállodagondokön szeretnénk pillanatnyilag enyhíteni a fize- tőveüdégszolgálat megszerve­zésével, amelyet már meg is kezdtünk. Megtesszük a lépéseket annak érdekében is, hogy megfelelő turista;- szállást alaki tsufik ki, és hogy megoldódjanak a me­gye camping gondjai is. — Milyen idegenfor­galmi programokat tef- vézrtek az év első ré­szében? — Nyíregyházán nagysza­bású városisméríető ver­senyt rendezünk május el­sején az Építők SC termé­szetbarát szakosztályával közösen. Ugyanezen a na­pon avatják Tiszacsécsén Móricz Zsigmond lakóházá­ban az emlékrfiűzetimot. Ez alkalommal is segítséget kí­vánunk nyújtani a rendező szerveknek, de elsősorban az érédéklődő közönségnek. Nyári különlegességnek szá­mítanak a lovaskirándulá­sok — elsőként Tokajba. — Sóstót hogyan ki-' ■bánják hasznosítani tíz idegenforgalomban? , Kellemes hírkéht mond­hatjuk el, hogy a nyár be­álltával minden szombat délutántól vasárnap délutá­nig közel kétszáz személy részére Olcsó szálláslehető­séget biztosít Sóstón az idegenforgalmi hivatal a KISZ megyei bizottság se­gítőkészsége réyén. Éne építve szervezzük meg a „sóstói szombatok”-at. Ez lehetővé teszi a vendéglá­tóipar részére változatos hétvégi műsorok rendezését, lebonyolítását (zenekari hangversenyek, divatbemu­tatók, jazzműsorok, irodai­ról estek, stb) a különböző szervek bevonásával. — A megye távolabbi területein is számos idegenforgalmi neveze­tesség található. — A közeljövőben útmu­tatók, kalauzbk, prospektu­sok készülnek a megye idegenforgalom szempontjá­ból leginkább számba vehe­tő területeiről, útvonalairól. Mindezek természetesen magukkal hozzák az ide­genvezetői hálózat megte­remtését. — Idegenforgalmi útvo­nalként jelöljük meg a Nyíregyháza és Sóstó—Nyír­bátor—Vaja—Nyíregyháza háromszöget, útközben Bár a megye ez évi nép- gazdasági beruházási tervei véglegesen még nem készül­tek el, az eddig jóváhagyott, értékhatár feletti munkák mértéke arra enged követ­keztetni, hogy 1966-ban is jelentős lépéát teszünk elő­re a fejlesztésben. A külön­böző rendeltetésű, megfele­lő fedezettel ellátott hét berűházás kivitelezésére a népgazdaság eddig mintegy 668 millió forintot bocsátott a megye, illetve a berüházó és kivitelező vállalatok ren­delkezésére. Ebből az összegből még ebben az évben több. mint kilencmillió forin­tos költséggel megkez­dik a nyíregyházi, Le­nin téri filmszínház építését, melyre ebben az évben 3,5 milliót költenek. Sóstón, a tizerihárohamilliós beruhá­zással létesítendő szociális otthon ez évi tervezett építé­si költsége négymillió fo­rint. Nagyobb arányú la­kásépítések kezdődnek az Arany János utcában és a város északi négyedében, érintve Nagykálló és Káiló- semjén nevezetességeit. A tanulmányi kirándulásokat Szabolcsba vezetőknek Nyír­bátor, Vaja, Kisvárüa mel­lett irodalmi emlékeink meglátogatásához célszerű útvonalakat ajánlunk. A ternicszéttudományi érdek­lődésű kirándulók részére Bátorliget, Csaroda. és Kál- ióSemjén-Mohos jelent ér­dekességét, így ezeket is beiktatjuk a különböző programokba. A folyóvíz adta lehetőségeket ugyan­csak eredményesért lehet hasznosítani. Elsősorban a Tiszát kell figyelembe ven­nünk. Az fmsz-ek és a MÉSZÖV már tettek ko­moly lépéseket például Ger- gelyiugornyánál, Döfnbrád- nál. Mi ezeket a lehetősé­geket már a közeljövőben néhány halásztanya és üdü­lőlakóház létesítésével igyekszünk kiszélesíteni... A gergelyiugornyai strandbázis mellett elsősorban Raka- frtazt szeretnénk az idegen- forgalomba bevonni — amit Tokaj közelsége meg is könnyit számunkra. melyekre ez évben 16 mil­liót használnak fel. Az üsz- szesen 275 lakást magába foglaló, jövőre is áthúzódó két beruházás teljes összege 54 millió forint. Több üzem és gyár bő­vítésére és rekonstruk­ciójára eddig közel 809 millió forint értékben biztosított megfelelő fe­dezetet a népgazdaság. Ebből még ebben az év­ben megkezdik a Nyíregy­házi Gumigyár, a Tiszavas­vári Alkaloida Gyógyszer- vegyészeti Gyár. továbbá a Fehérgyarmati Téglagyár bővítési, illetve korszerűsí­tési munkáit. A három gyárnál ez évben felhasz­nálásra kerülő összeg meg­haladja az ötvenmillió fo­rintot. Legnagyobb munká­ra kerül sor ezúttal az Alkaloidában, ahol a fo­lyamatos. nagy rekonstruk­ciós munka most kezdő­dő második szakaszában összesen több. mint 360 mil­liós berüházást valósítanak meg. T. A. Marik Sándor Újabb beruházások megyénkben Jelentős iparfejlesztés Nyír egyházán a másik pedig úgy a pitvar földjéhez vágta az edényt, hogy ezer darabra tort. Fél is húzták utána a nyúl ci­pőt. így mondták, mert így Volt. így él az emlékezet­heti. Azóta a sok mindennel ez is változott. Megszűnt, elhalt, kiment a divatból, esetleg más foglalta el he­lyét. Az említett verőfényes délutánon á vasútállomá­sunkhoz igyekeztem. Mdst jó utazni, gondoltam meré­szen. Ugyanis a jövés napja van, nem a menésé, vigasz­taltam a .vándorlás látásától csömorlött jobbik énemet. Csalódtam. Nagyon na­gyot. Mett sokän voltak. A pénztárablak előtt, valósá­gos vásári zsivaj fogadott. — Nekem is egyet! Nekem kettőt! Nekem ötöt — mond­ták és mutatták á későbbén jöttek, az elől tolongó is­merősök felé kívánságukat! Ném állottam kérdezőskö- dés nélkül. — Hová mentek? — súg­tál!) a szokott kalapbic- céntés után az utamba ke­rült velem egykorú fér­fiismerősömnek, akinek ru­hája felárülta utazási Szándé­kát. Fején asztrakán kucs­ma. fekete kisujjasa alatt hófehér ing, bársony nad­rág, fényes csizma, minfha legalább is templomba men­ne. Felesége még ünnepélye­sebb volt. — Szalagavatóra — felel­te, miközben egy pillanatra sem hagyta el' arcát a meg­elégedés mosolya. Mintha mondta volna, hogy lám ezt is megértem! Tovább furdalt a kíván­csiság. — Hová-hová? — kérdez­tem egy sietve érkezőtől? — Szálkára, szalagavató­ra, válaszolt futólag és el­tűnt a retúrjegyre Várók között. — Ti is oda? — fordultam égy másik csoporthoz. — Ig€H, oda. — Hát maga bátyám, ál­lapodtam meg végül egy idősebb embernél, aki jel­legzetes ruháviSeleténél fog­va — végig pászos priccS- nélküli nadrágban volt — annyira idézi bennem a múltat, hogy a régi utazá­sok elmaradhatatlan eszkö­zét, a szőrtarisznyát is vál­lára képzelem. Hanyagul a vállára dobva, mint nagy melegben a kisujjast. — Bolonddá tesz ez a pulya, hallod engem is — kezdi, de hangjában, meg- beiesátö együttérzés van. Az unokámnak lesz valami avu­lója és nem hagytak béké­ben. Jöjjön el nagyapám. Úgy se volt még ilyen he­lyen nagyapám. Majd meg­lássa milyen szép lesz nagy­apám. Pedig nem én Hiány­zók onnan. Dehogy én. Ez ni; ez, miközben zsebére üt és szemével az unokája felé int, hogy nézzem csdk, az a magas fiú az. Tisztül, kerekedik a kép. Mert azt is látni miképpen mennek. Az egyik csapatnál egy kétfülü ruháskosár. Ki­sebb fiúk cipelik. A másik­nál bőrönd, máshol papírral letakart tortástáíca. Az­tán a megszokott alkalma­tosságok. Táska. szatyor, cfekkér. műanyaghálók, szó­val mindén, amibe csak pá- kolni lehet. Végül a mamák és a só­gornők — mert az voina a szép, ha valaki kimaradna a fellelhető rokonságból — karjára hajtogatott ruha- költemények. Födfos. boá- ros, átlátszó, átlátszatlan, szalagos. masnís. szóval mindenféleképpen költemé- riyek. És ne gondolja senki, högy ez csak a technikumi és a gimnáziumi tanulók esetében van így. így ké­szülnek az ipari tanulók vizsgájára, a szakmunkás bizdrtyítvány átvételére és legújabban a katonák avatá­sára is... Nem farsangi dolog, csak vélétleriul egybeesik. Nem baj. Legalább mi is tudunk majd valamiről be­szélni, a kutató kedvű fia- taloknok. Szállási LásziS

Next

/
Thumbnails
Contents