Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

„A mi kél brigádunk...!’'

„Uborkaszezon” van az almatárolóban, a MÉK értékesítő raktárában. Tavasz — ritka járatokkal, sok üres ládával, hegyeket alkotó göngyöleggel. Riskó József kírendeltségvezető igazít útba amikor a kocsikísérőket keresem. Valahol a raktár mélyén találom őket a belső rakodókkal együtt. A raktár sarkában öltöző- szekrények, asztal, néhány szék. Pihenőhely. Wermesz- szer Zoltán a „Petőfi” szocialista brigád vezetője a naplóval foglalatoskodik. A munkában társa is akad, a Kossuth szocialista brigád egyik tagja, Sinka István vele együtt lapozgatja a brigádnaplót.

A két brigád megalakulása egy termelési tanácskozáshoz fűződik. Ahhoz, amelyiken a gépkocsivezetők nyerték el a szocialista címet. Az egyik brigádba a belső rakodók, a másikba a kocsikísérők léptek be. A brigádnaplók általában mindig szűkszavúak. Pár mondat, rövid, tömör fogalmazás. Egy dolog mind a két brigádnaplóban megtalálható: a Kossuth és a Petőfi szocialista brigádok között gyümölcsöző, nagyszerű kapcsolat alakult ki, amióta részt vesznek a szocialista munkaversenyben.

Ritkó József kirendelt- cégvezető így beszél a két brigádról:

— Azóta, hogy megalakult

a két brigád, a raktárban minden megváltozott. Javult a munkafegyelem, a kocsik mindig idejében indulnak a zöldségesboltok ellátására, alig van kocsiállás. Eleinte a két brigád tétlenül nézte egymás küszködését, a nyári szezonban ugyanis 20—25 kocsit kellett naponta megrakni és kiüríteni. Aztán egyik napról a másikra megváltozott a helyzet. A belső rakodók segítettek a kocsirakomány lerakásánál, a kocsikísérők pedig viszonozták ezt a belső rakodóknak a kocsik megrakásánál. Szerintem a leglényegesebb ebben az, hogy nekik jutott eszükbe. A két brigád azóta egymást segítve a lehető legjobb szervezettséggel látja el mindennapi munkáját.

A brigádtagok sokat változtak. Néhány évvel ezelőtt a felmondási okok között legsűrűbben az italozás szerepelt. Nem volt ritka a munkaközbeni részegség sem. Fél esztendővel a két brigád megalakulása után megváltozott a helyzet. A Petőfi egyik tagja már válófélben volt a fele Igétől az italozás miatt. A brigád közbelépett. Felvették maguk közé, vigyáztak rá és ma már teljesen más ember az illető otthon és itt a munkahelyén

is.

Kolozs István, a MÉK értékesítési csoportvezetője:

— Régen ismerem a két brigádot, gyakori vendég vagyok náluk. Én vezetem a politikai tanfolyamot ahová a brigádtagok járnak. Két év alatt alig volt hiányzás. Az oktatás után nem egyszer sokáig együtt maradnak, közösen olvassák el az újságot, beszélik meg olvasmányaikat. Egy-egy könyv néha minden ember kezén keresztülmegy, addig vissza sem viszik a könyvtárba, amíg a brigád zöme el nem olvasta. Karácsonykor észrevettem, hogy feltűnően sokat beszélgetnek egymással a brigádtagok. Láthatóan készültek valamire. Később a két brigádvezető szólt, hogy segítsünk nekik abban, hogy kimehessenek a berkeszi gyermekotthonba. 18 árva gyereket hívtak meg az ünnepekre, minden brigád- taghoz került vendég, közülük néhányan az egész téli vakációt a vendéglátó családnál töltötték. Most azt tervezik, hogy újra meghívják a gyerekeket a nyári szünidőre.

Sokszor olvasgatom a két brigádnaplót. Tudomásom szerint a városban a mi két brigádunk volt az első a szocialista brigádok közül akik felajánlották egy napi munkabérüket a hős vietnami nép megsegítésére. Sok társada’jni munkát végeznek. Ök tartják tisztán az almatároló iparvágányait, öltözőt, mosdót, étkező helyiséget építettek. Mindez legalább 15—20 ezer forint megtakarítást jelentett a vállalatik.

Wermesszert Zoltán, a Petőfi szocialista brigád vezetője:

— Egy szerencsés véletlenen múlott, hogy beneveztünk a versenybe. Ha akkor a gépkocsivezetők nem nyerik el a címet, talán mi sem alakítjuk meg a két brigádot. Először csak a versengés vágya fűtött bennünket. Az első fél év után, amikor jelentkeztek az igazi eredmények, észrevettük, a munkatársak és a vezetők is másképpen néznek ránk. A vállalat egyre kevesebb kocsiálláspénzt fizetett, gazdaságosabb lett az árumozgatás, a kocsik mindig idejében indultak. Tizennyolcán vagyunk a két brigádban, azt hiszem mindannyian megváltoztunk az eltelt két esztendőben.

Faltai János

Vita éjfélig, Vencsellő jövőjéről

Ü „Nem hagytak dolgozni bennünket46 Hl Miért volt tízmilliós mérleghiány? ü A népfront kezdeményezése

több pénzt? Nem szabad arról megfeledkezni, hogyha ebben az évben a termelőszövetkezet tervében bér- ',-pra 11 mtllip forintot ,'eznek, annak j,eleniös

Éjfélig tartott a vita. Az összejövetelt, értekezletet a Hazafias Népfront megyei, járási, községi bizottsága együttesen kezdeményezte. Vencsellő gazdasági helyzete, a tsz jelene, jövője volt napirenden. Vitaindító előadást Vincze József, a járási tanács elnöke tartott.

Ki hallóit már olyat?

A vencsellői Szabadság Termelőszövetkezet az elmúlt év gazdálkodása alapján kritikus ponthoz ért. Még az értekezlet megkezdése előtt termelőszövetkezeti tagok, növényápolók, kertészek, állattenyésztők erről így fogalmazták véleményüket:

— Nem azért termett tizenhat mázsás átlagburgonya, mert mi nem akartuk — megkapálni. Kimentünk a burgonyföldre és csak szá- laztuk a gazt, mert a brigádvezetőnk mondta, csak úgy csináljuk, nincs pénz a munkabérre.

— Amikor belejöttünk volna a munkába, akkor mondták, hogy hagyjuk abba. A nap még a fejünk felett volt és ki hallott már olyat, hogy amikor sürget a munka, kora délután abbahagyjuk. De hát nem hagytak dolgozni bennünket.

— Volt ott más baj is. Mikor trágyázták meg a földet? Van olyan terület, amelyik tíz éve nem látott szerves trágyát. Belerakjuk az egészet a hollandi ágyakba és arra is ráfizettünk.

— A kertészetre nem fizettünk rá. Az már most " is jövedelmez, mert már víijik a salátát, a hagymát és a hónapos retek is két héten belül mehet, inkább arra fizettünk rá, hogy nem volt rend. Ha a vezetők nem tudtak maguk között rendet tartani, akkor hogyan tartottak volna rendet a tagok között?

Pénz — papíron

A termelőszövetkezet tízmillió forinton felüli mérleghiánnyal zárta az évet.

Az emberek csak úgy mellékesen említették a vízkárt, mert az is volt. De igen őszintén a súlyosabb problémákat: a korrupciót, az elvtelenséget, a gazdasági szakszerűtlenséget, egyszóval a hibákat boncolgatták. Azt sem tagadták, hogy amiért a helyzet idáig fajult, bizonyos mértékig ők is hibásak.

De mi lesz most? A vitaindító előadás egyik alapvető gondolatánál hosz- szabban kell időzni. A tsz tervtárgyaló közgyűlés előtt áll és az idei terv nem lehet olyan, mint amilyeneket az elmúlt években készítettek. A tervezők és akik a tervet elfogadják, maradjanak a realitás talaján. Ez látszatra azt jelenti, kevesebb lesz a pénz. Pedig nem úgy van.

A volt vezetőség trükkökkel a közel ezer család népszerűségét hajhászva, a kifizethető béralapra 15—16 millió forintot tervezett. De végeredményben csak tízmillió forint körül fizethettek, mert a tervezett mögött nem volt megtermelt érték. Ide vezethető vissza az, hogy az embereket nem hagyták dolgozni. Ez okozta azt is, hogy a vezetőség

megsértve a törvényességet szerződéseket szegett, kijátszotta a bankot, de mindenkit, akit lehetett, a tsz tagságát is.

A Is/ gazdái: a (agok!

1966-ra reálisan kell tér vezni. Akik az értekezleten ott voltak, megértették ezt A hosszan tartó vita mégis a körül zajlott, hogy kevés a B kategória által bizto sított lehetőség az, hogy az emberek egy munkaegységre 15 forintot és öt-tíz százalék természetbenit kapjanak.

— Adjanak egy kicsivel több pénzt és akkor megy majd a munka, mert itt mindenki dolgÓzni akar.

Több pénzt? Ki adja a

..eszét a mérleghiány után a tsz dotációban kapja. De leginkább arról nem szabad megfeledkezni, hogy a több pénz a termelőszövetkezeti tagokon múlik. Ha a tervezettnél magasabb termésátlagokat érnek el, ha az elmúlt évek hibáit — kivétel nélkül minden hibát — megszüntetnek, akkor a tsz lúgjainak több pénzt fizet. A tsz gazdái a tagok, ök maguk fizethetnek több, vagy kevesebb pénzt.

Éjfélig tartott a vita. A Hazafias Népfront kezdeményezése azért volt igen hasznos, mert konkrét segítséget nyújtott ahhoz, hogy Vencsellőn reális tervezéssel, a község egészét érintő új jellegű gazdálkodásnak teremtsenek alapot.

Seres Ernő

Tízmilliós gépparkbővítés

a megyei építőipari vállalatnál

Az építési-szerelési munkát, segédipari termelést és az idegen alvállalkozókat is figyelembe véve mintegy 414 millió forint értékű tervet kell 1966-ban teljesítenie az EM. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalatnak. Közel három százalékkal többet, mint az elmúlt évben Mindez fokozott feladatok elé állítja a dolgozókat.

A munka megkönnyítésére, a minőség javítására az idén is tovább bővítik a gépparkot. Belföldi gépekből 3,5, importból pedig 4,5 millió forint értékű gépet kap a vállalat. Módosítás történt a felújítási hitelkeret felhasználásánál. Eddig a rendelkezésre álló pénz egy részét felújításra, másik részét pedig új gépek vásárlására fordíthatták. Ez évben először a vállalat saját hatáskörén belül dönti el, hogy felújításra fordít-e pénzt, vagy az egészért új gépet vásárol. Nagyobb a lehetőség a szükségletnek megfelelő műszaki berendezések beszerzésére. Évente

1,5—2 millióról van szó. Ezzel együtt közel tízmillió forint értékű géppel bővül a megyei építőipar.

Az új gépek közül legjelentősebb a Tátra vontató gépkocsi és egy csehszlovák gyártmányú autódaru, mely a mi terepviszonyaink mellett igen jól bevált.

Télen a belső szerelési, építési munkáknál hasznosak a hőlégfúvó gépek. A legjobban használható tízezer kilókalóriásokból kap a vállalat újabb húsz darabot. A többszintes épületek kivitelezését könnyíti majd a gyorslift, mellyel pillanatok alatt lehet a szükséges építőanyagokat a felső emeletekre továbbítani. Kilenc

ilyen. felvonót kapnak majd a munkahelyek.

Négyszázezer forint érték« ben vásárolnak járműveket a közlekedés megkönnyítésére. Ezzel rendszeresebbé válhat az egyes építkezések ellenőrzése, a munkafolyamatok irányítása.

Év végére a vállalat gépparkja eléri az 55 milliós értéket.

(b. f.)

A Tiszavasvári Gépjavító Állomáson sok olyan gépalkatrészt elkészítenek, amelynek egyébként szinte lehetetlen a beszerzése. Sipos István fogaskereket munkál vésőgépén.

Foto: Hammel Józset

Földes György:

SzenvedélyMcnfcs férj

T

eljes részletességgel ismerem egy kedves, harmincéves, mosolygós arcú, szőke fiatalasszony és egy morgásra mindig kész, kedvesnek nem mondható, harmincnyolc éves busa hajú férj legbelsőbb problémáit. Ismereteimet közvetlenül az említett fiatalasz- szonytól, Körmöcziné, Farkas Zsókától szereztem, éppen ezért hitelesnek nyilváníthatom. Ha még elmondom, hogy a derék Kör- möczi házaspár egy négyéves kislányt és egy másfél esztendős kisfiút vallhat magáénak, a kis család lényegesebb ismérvéit máris az olvasó tudtára adtam.

— Az én férjem mentes minden szenvedélytől — magyarázta élénk taglejtéssel Körmöcziné. — Nem iszik, mert sokba kerül; nem kártyázik, mert a kártyán lehet veszíteni; nem kuglizik, mert ha kevés fát talál, a partnereknek fizetendő sörmennyiség alaposan igénybe veszi a pénztárcáját.

Annyit már tehát tudtam az eddigiekből is, hogy Kör- möczi olyan takarékos és szenvedélymentes férj, amilyenről egy jóravaló feleség legfeljebb csak álmodhat.

— És nőkre sem költ —

informált büszke dicsekvéssel az asszony, amikor férjének kiváló tulajdonságait ecsetelte.

Mi a csudát panaszkodik ez a Körmöczímé? — elmélkedtem, amikor ilyen tökéletes férjjel áldotta meg az ég.

— E kiváló férfitulajdonságok arra engednek következtetni — jegyeztem meg —•, hogy Körmöczi rendkívül derék ember, amit éppen a feleségének kell a legjobban megbecsülnie.

Körmöcziné, Farkas Zsó- ka közbevágott: ne legyek türelmetlen, eddig csupán

férje pozitív vonásait sorolta fel, mert szeretné elkerülni, hogy elfogultnak lássam férjével szemben. Egyébként: a fiatalasszony

előadó egy kereskedelmi vállalatnál, tehát dolgozó nő, a férje pedig főosztály- vezető egy másik nagyvállalatnál, tehát dolgozó férfi— A férjem időnkint kijelenti — informált a továbbiakban Körmöcziné —, hogy ő komoly agymunkái végez és szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Ennélfogva a két gyerek ellátása, a napközibe, illetve a bölcsődébe való elvitele és hazahozatala kizárólag az én hatáskörömbe tartozik. A férjem a tökéletes kikapcsol ódás érdekében a nyári vikendjeit, szombat déltől vasárnap estig, a Balatonon tölti, ősszel pedig. — igaz, csak minden második héten, — felrándul a Mátrába, hogy hétfőn reggel frissen

és pihenten kezdje meg hivatali munkáját.

— Illenék pedig megosztani a gyermeknevelés és háztartás gondjait — szóltam közbe.

— Még csak a hét végéről beszéltem eddig — folytatta a fiatalasszony. — A férjem a hét többi napján is főosztályvezetői pozíciójához méltatlannak tartja, hogy a család bórmi- féle gondjával törődjék, és esténként is gyakran élvezi a kikapcsolódás örömeit: későn jár haza, s nem törődik azzal, hogy friss vacsorával várom és azt vele együtt szeretné a család elfogyasztani.

Miután minderről értesültem, Körmöcziné az asszonyok előttem mindmáig érthetetlen belenyugvásával közölte, hogy életének a férje által diktált rendjén már nem tudja magát izgatni, viszont afiyagi körülményei kibirhatatlanok. A férje ugyanis megköveteli, hogy minden fillérről, amit elkölt, szabályos könyvelést vezessen, a saját előadói fizetésével és a nagyon szűkre szabott háztartási pénzzel, amit a férjétől kap,

az utolsó fillérig számoljon el és ha netán megmarad néhány forint, a következő hónapban annyival kevesebbet ad haza a férje.

Körmöczi minden tételt ellenőriz és rendszerint kifogásokkal él. Megszabja, hány forintot költhet a gyerekek csokoládéjára, sőt még felesége Bambi-fogyasztását is korlátozza. „Minek kell neked kéthetenként fodrászhoz járni” — kérdezte a legutóbbi kontrolinál, amitől Körmöcziné. mint már annyiszor, most is dührohamot kapott. A féri persze nem köteles anyagi ügyeiről számot adni és így helyreáll az egyensúly a férj-feleség elszámolás viszonyában.

Az ember azt hinné, hogy ilyen puritán gazdálkodás eredményeként Körmöczi nagy összegű takarékbetéttel rendelkezik. Erről azonban szó sincs! Amit megtakarít a családon, azt az utolsó fillérig magára költi.

— Hétszáz forintos importszövetből szabót magának ruhát, drága cigarettákat szív, a feketét, napjában többször is, csak konyakkal issza, de meg keV hagyni, nem mulat, nem kártyázik, nem kuglizik és semmiféle szenvedélye nincs — ismételte a fiatalasszony egy kicsit elítélően, de egy kicsit dicsekedve is.

Amikor Körmöcziné megint hozzákezdett férje pozitív vonásainak a felsorolásához ismét közbeszóltam:

— Csak éppen förtelmesen smuclg a családjához. de túlságosan gavallér önmagához — mondtam a fiatalasszonynak és megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen miért keresett fel. A kedves, mosolygós arcú, szőke hajú fiatalasszony így válaszolt:

— Tudja, jólesik, néha egy asszonynak, ha kiöntheti a szívét. Még akkor is jólesik, hogyha olyan igazán ritka, szenvedélymentes férje van, mint amilyen az enyém és akiért a barátnőim irigyelnek...

Kedvesen és barátságosan búcsúztam a kedves és barátságos fiatalasszonykátóf és arra gondoltam, hogy mi lenne vele, ha szereteti férjének még valamiféli szenvedélye is volna.