Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-05 / 54. szám

A lakossá« gyorsabb kiszolgálására Időjárás és mezőgazdasági termelés a Nyírségben Ismerjük az éveket, ami­kor bőven, vagy szűkén te­remnek gyümölcsöseink, de ismerjük a kevés, vagy sok tüzes borokat adó idő­pontokat a közeli szőlőhe­gyeken is. Ezekkel kapcso­latosan érdekes Dokucsajev szovjet tudós szavait idéz­ni: „a szelek, viharok, aszá­lyok és a forró száraz sze­lek ránk nézve csak azért ijesztőek, mert nem birunk velük. Ezek nem rosszak, csak tanulmányozni kell őket. s meg kell tanulni uralkodni felettük, s akkor a mi érdekünkben fognak dolgozni”; Megszívlelendő szavak ezek. A mezőgazda- sági termelés eredményes­sége szempontjából szüksé­ges a Nyírség időjárási vi­szonyait és törvényszerűsé­geit ismerni és szakszerűen figyelemmel kísérni. Az időjárás különbözősé­ge folytán hazánk négy éghajlati körzetre osztható. Megközelítőleg egybeesnek domborzati tájaink határai­val. A Nyírség a kelet-alföldi részbe tartozik; Nyíregyháza központja a táj megfigyelé­sének e téren is, már 1886- ban itt létesült időjárásész­lelő állomás. Jelenleg a volt repülőtéren működik időjel­ző állomás, ennek munkája szoros kapcsolatban van az Országos Meteorológiai In­tézettel. Jellemezzük rövi­den tájunk éghajlati vi­szonyait: A Nyírség az Alföld leg­zordabb telű középtája. Nagy a napi és évi hőmér­sékletingadozás. A nyár hű­vösebb a Nyírségben, mint a tőle délebbre fekvő része­ken. sőt ez a tájon belül is észrevehető az északi és a délebbi területek között. Megmutatkozik ez a nö­vények virágzás kezdetének ídőponti különbözőségében. Pl. a rozsvirágzás kezdete Nyíregyháza és környékén V. hó 20-a, addig északabb­ra Záhony, Tuzsér, Mándok stb. tájékán V. hó 25-e kö­rül figyelhető meg. Az or­szág napfényesebb részéhez tartozik, bár nyáron na­gyobb a borultság, mint a többi alföldi részen. A csa­padékmennyisége kevés, va­lamivel azonban több, mint az Alföld más tájain (évi 550—600 mm). A kevés csa­padék oka az Alföld zárt fekvése, medencejellege. A hőmérséklet magasságát az előbbiekkel kapcsolatban vizsgálva bizonyítható, hogy az aszály itt is veszélyt je­lenthet. A Nyírség a szárazföldi szelek területe, uralkodó szélirány az északi és az északkeleti. Mátészalka kör­nyékén inkább az északnyu­gati. Az észak—dél irányú völgyekben nedvesebb és hidegebb a talaj, ezért- ilyen területeinken kevésbé melegszik fel a levegő is. Ennek megfelelően kell egy-egy gazdaság vetésterü­letét megtervezni. A szá­raz domboldalak felett job­ban felmelegszik. Eléggé ál­talánosan tapasztalható’ de Kótaj és Ujfehértó, Búj és északabbra Ibrány környé­kén különösen észerevehető. Ez nyáron több C fok hő- mérsékleti különbséget je­lenthet a homokfelszínek között. Teendőnk az, hogy olyan mikroklímát teremt­sünk. vagy úgy alkalmaz­kodjunk az adottságokhoz, hogy ez a kultúrnövények Igényeinek optimálisan meg­feleljen. A községek ezen részein inkább melegtűrő növényeket termeljünk: gyümölcsféléket .szőlőt, a kapásnövények közül a do­hányt, a kalászosok közül egyes részeken több figyel­met érdemel a világos ho­mokon termeszthető rozs. A tudomány képes arra. hogy meghatározza a Nyír­ségben is az eredményesen termeszthető növények faj­táit. Többek között ezen is fáradozik a Nyírségi Ho­mokkísérleti Intézet. Tá­junkon csak mutatóban le­het árpát és kukoricát ered­ményesen termeszteni. Alig terem Szalmát és abrakta- karmányt, pedig abrak nél­kül nincs állattartás. Álla­tok nélkül nincs szerves trágya. Trágya nélkül nem terem jól a tájunkra egyre jellemzővé váló gyümölcsös. Westsik Vilmos akadémikus munkássága révén a Nyír­ségben bővült az eredmé­nyesen termeszthető megfe­lelő növények száma a csil- lagfürttel. Tájunkon e nö­vénnyel eredményes a trá­gyázás. termésiöbbletet le­het elérni vele. A zöldtrá­gya mellett trágyát ad a rozs, burgonya és dohány alá is. Az utóbbi években a rozs vetésterülete csök­kent. Ez a tendencia pozitív jelenség, mert nemcsak a természeti, hanem a gazda­sági viszonyokat is figye­lembe veszi. Ismeretes, hogy tájunk kiválóan alkalmas az alma, szilva, dió, dohány és a burgonya termelésére, ez utóbbi sokkal nagyobb gon­doskodást és figyelmet ér­demelne. az említettek ter­meléséhez az időjárási ele­meket tekintve nagy prob­lémát jelent a csapadék, különösen a szeszélyes in­gadozása. Vannak aszályos esztendeink. de előfordul bő csapadékú, bel- és árvi­zekkel küzdő év, Az árvíz és a szárazság — szokás mondani — ikertestvérek. Mindkettő ellen harcolnunk kell. Ha mindenütt a lejtőn keresztbe szántanának, az hasznos lenne. A lejtővel párhuzamos szántásnál minden barázda vízfolyássá válik és a csapadék nem lesz hasznosítható. sőt a termőtalajban még kárt is tesz. Az árvíztől mindenki sza­badulni akar. Ilyenkor egy célra összpontosul minden: csak elvezetni a vizet. Ehelyett érdemes lenne már időben azon gondolkodni, hogy ezzel a vízzel is ho­gyan lehetne a táj víztároló képességét növelni. Ez a feladat nagyon körülmé­nyes. Azokon a helyeken ahol az árhullámok lezúdulnak, később a szárazság szokott pusztítani. Segíti a problé­mát megoldani dr. Simon László. a Magyar Földrajzi Társaság főtitkárának köz­reműködésével megyénk ve­zetősége is. a nyírségi cső­kutas öntözés szélesítésével, a kavicsköpenyes eljárás kedvező vízhozamokat mu­tat. Sok igazságot rejt az az állítás is, hogy az árvíz és a szárazság ugyanannak az éremnek a két oldala. Va­lóban az időjárásnak a vég­letei ezek. Általánosságban a víz­igény egyre növekszik. Az ismétlődő aszályokkal a Nyírségben is egyre érezhe­tőbbé válik. Elődeink még minden eszközzel azon fá­radoztak, hogy a vizeket teljesen levezessék. Nekünk már minden lehetőséget meg kell ragadni a víz tárolásá­ra. A belvizek, de még az árvizek hasznosítására is lépéseket kell tennünk. A nemzetközi együttműködést is szorgalmazni kell. A Nyírség mélyebb fekvésű részein nagy fontosságú a belvízrendezés az öntöző és lecsapolócsatornák karban­tartása. A második ötéves tervben 680 millió forintot fordított államunk árvíz és belvízvédelmi beruházások­ra. Az elmúlt évben, de az idén is a víz ostroma pró­bára tette védekezésünket. A víz lassan elvonul, de meg-megújuló problémái itt maradnak. Kormányzatunk a beruházások ütemét meg­gyorsította. Az idén egy esztendő alatt 300 millió forintot fordítunk erre a célra. Fontosságát a mező- gazdasági termelés szem­pontjából külön talán nem szükséges részletezni. A belvizek levezetésére ko­moly tervek születtek: je­lenleg 25 nap alatt képesek levezetni. Ez az idő 1970-ig 20—23 napra, 1980-ig 14 napra csökken a fokozott beruházások révén. A nyári vizek idején 6—9 nap alatt történne meg a belvizek el­vezetése. A belvizeket azon­ban úgy kellene levezetni mindenfelé, hogy az a mező- gazdaság számára aszályos esztendőkben hasznosítható legyen. Ennek érdekében több mindent tehetünk. A természet adta mélyedése­ket. a Nyírségben a szélváj­ta laposokat kevés föld­munkával műanyag fóliák­kal bélelve (leszivárgás stb. miatt) nagyszerűen lehetne hasznosítani víztárolásra. Érdemes felszínen tartanig — amiről gyakran megfe­ledkezünk — hogy a leg­jobb víztároló maga a ta­laj. Az időben és szaksze­rűen végzett agrotechnika sok időjárási problémát meg­oldhat. A szárazság ellen a távolabbi jövőben nagy sze­repe lehet a mesterséges esőkeltés gyakorlati megva­lósításának. Ezek a lehetőségeink mind azt bizonyítják, hogy az em­beri akarat diadalmaskod­hat a ma még meglévő idő­járás okozta mezőgazdasági problémák felett a nyírségi buckaságon is. Dr. Vargha László adjunktus Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Újabb gázcseretelepek épülnek Hazánk földgázkincsének fokozott ütemű feltárása le­hetővé teszi, hogy az ÁFOR egyre több háztartást lás­son el palackos probán-bu- tán gázzal. Az ÁFOR nyíregyházi gázcseretelepének szűk ka­pacitása és a fogyasztók gyorsabb kiszolgálása már a korábbi években indokolttá tette, hogy a megye távo­labbi vidékein is létesítse­nek kisebb telepeket, hi­szen nem egyszer megtörtént, hogy a vasúton feladott gázpalack csak több napos, sőt hetes késéssel érkezett vissza a feladási helyre. Akinek sürgőssé vált a cse­re, kénytelen volt külön fuvarral lebonyolítani az újratöltést Két évvel ezelőtt első ízben a Szabolcs- Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Válla­lat- kezdeményezésére és kezelésében valósítottak meg cserelehetőséget Mátészalkán és Kisvár­dán. Ezek a telepek ma is a la­kosság szolgálatában végzik a cserét. Az ezt követő években — 1965-ben — már a földművesszövetkezetek is aktívan bekapcsolódtak. Szö­vetkezeti alapon már négy helyen építettek az előírá­soknak megfelelő gázcsere- telepet. Ilyen telepek át­adására került sor az el­múlt évben Tiszavas vári­ban. Kemecsén Fehérgyar­maton és Csengerben Ez évben — éppen a napok­ban engedélyezte a gázcse­retelep üzembe helyezéséi az ÁFOR — Nagyhalászban is megoldódott a probléma. Nem kell most már a me­gyeszékhelyre beutazniok, vagy vasúton lebonyolítani a cserét. A földművesszövetkezetek ez évben is tovább folytat­ják a gázcsereteiep-hálózat bővítését. Ez év végére elkészül a nagykállói és a nyír­bátori gázcserctelep is. További tervben szerepel Vásárcsnamény. Ezzel együtt — a nyíregy­házin kívül — összesen tíz helyen lesz a háztartási propán-bután gázpalackok töltése, illetve gyors cseré­je biztosítva. — tá — Nyugdíjba megy a nagymama Újsághír: Farkas Bá­lintné. aki 16 éven át volt Tiszakóród tanács­elnöke, 1966. február el­sején nyugalomba vo­nult. Nyílegyenes út vezet a ta­nácsházáról a Szabadság út­ra, ahol Róza néni Farkas Bálintné nyugalmazott ta­nácselnök lakik. Egyszerű falusi ház, tornáccal, ki­csi ablakokkal. A tornácon szellőző dunnák, párnák, feljebb szikkadó kukorica­csövek. Róza néni: szabá­lyos kerek arc, alacsony termet, vendégölelő mosoly, ötvenöt éves, mama és nagymama. Rövid az út a tanácstól idáig, — hosszú volt az út innen a tanácsig. „Így éltem" Inkább csak pillanatok: 11 éves korában elsiratta az anyját. Ezután beállt cse­lédlánynak a jegyzőékhez. Házasság 21 éves korban. („Nászajándék? Kevés kis ruha, házilag szőtt stafé- rung. Más semmi”) Majd az összecsapás Kertész földes­p,Szívküldi” kombinált szoba Ruzicskay, a központ tisz­ta kezű, hideg fejű és pa­ragrafust tisztelő jogtaná­csosa majd elájult, amikor a vállalat elnöke szemreb­benés nélkül kijelentette előtte az ügy vizsgálata köz­ben, hogy vegye tudomásul, se­lejt mindig volt, van és lesz is! Ruzicskay munkához lá­tott. Azt akarta kideríteni, miért is ferdültek el a sze­gek abban az egyetlen „Szívküldi” szép nevet vi­selő kombinált szobaberen­dezés bútordarabjaiban, amit félre kellett tenni, hisz a többi kilencvenki­lencben még csak a nyo­muk sem látszik, úgy el­dolgozták. Valamennyi kom­binált szekrény ajtaja kifo­gástalanul záródik. Ezé az egyé nem. Az asztalok csap­jait feszítővassal sem lehet­ne szétválasztani, csak eb­ből az egyből csorrant ki az enyv. A hozzá tartozó ré- kamién karcolásokat fede­zett fel. Feltette a szemüve­gét. „Szeretettel Pista, La­jos és Gerzson.” Ez meg mi? Berendelte az üzemveze­tőt. Gyúrta, faggatta. Már már úgy tűnt csődöt mond minden tudománya, amikor az üzemvezető megunta a játékot, ezt a macerálást és kibökte: „Nézze tanácsos úr! Selejt volt, van és lesz is." Ruzicskay ezután a brigádvezető gerincességé­ben reménykedett. Próbált a lelkére beszélni. Rávilágí­tott, milyen kára származik a selejtböl a vállalatnak és a népgazdaságnak. „Soha nem gondoltam volna, hogy maguk ilyen slendrián munkát végeznek. Nem is értenek a szakmához”. Ezt a hangne­met a brigádvezető kikérte a kollektíva nevében és a szeme közé mondta: nézze, selejt mindig volt, van és lesz. A jogtanácsost már az őrülés kerülgette. Magába roskadva ült az íróasztala mögött, előtte a még mindig üres jegyzőkönyvvel. Egyet­len mentsvára maradt. Be­szélni a munkásokkal, akik­nek a nevét a rekamié ol­dalán látta. Ez segített. Pis­ta bevallotta, hogy a tzege- zést ö végezte. Lajos el­mondta, 6 tolta el a kom­binált szekrény ajtaját. Gerzson esküdözött, hogy a csapokból az enyvet direkt kicsorgatta. Ruzicskaynak felderült az arca. Saját kezűleg Vitte be a jegyzőkönyvet a központ főnökéhez. Az figyelmesen elolvasta, majd elhúzta a száját és kis idő múlva ki­jelentette. „Nézze Ruzicskay- kám. Abban valóban iga­zuk van ezeknek az embe­reknek, hogy selejt mindig volt, van és lesz is. Es nem is olyan nagy dolog. Meg­esik az néha, hogy száz garnitúrából egy selejtes lesz. Vagy nem?!” Ruzics­kay bólintott. „No látja”. De, hogy a jogtanácsos te­kintélyén ne essen csorba, a három munkás büntetését mérsékelve 100—100 forint­ra csökkentette a főnök. Ruzicskay úgy érezte még­sem volt hiábavaló a mun­kája. Pista, Lajos és Ger­zson harmadnap meg is kapták a Ruzicskay által dörgedelmesen megfogalma­zott írást. Még ugyanebben a hó­napban Pista, Lajos é's Gerzson 5—500 forint ju­talmat kaptak jó munkáju­kért, a szép, megjavított, de időközben leértékelt „Szívküldi” kombinált gar­nitúráért a központ főnö­kétől. Farkas Kálmán úrral, fiatalasszony korába a repcearatás miatt, az 5 kilogramm kukoricaliszt mi­att. (Kertész: Magának 2 kilóért sem adok munkát, mert túlságosan nagy a szája.) Nyolc év, négy gyer­mek. Férjét a gyerekek mentik meg a frontról. Maja a felszabadulási gyűlések, ahová ő is elkíváncsisko­dott. („Mondta is Bálint, Erzsiké kiordítja a lelkét utánam, ha elmegyek. Az­után jött velem Erzsiké is.”) Tüntetés 1946-ban Tiszakó- ródon a pap ellen, aki ki- semmizte a szegényeket. Ró­za asszony a menet élén... MNDSZ, szemináriumok, szakkörök: Róza asszonynak mindenre jut ideje. 1949: az elsők között írja alá a be­lépési nyilatkozatot, tsz- tag. Egy év múlva a nép­frontosok beültették a ta­nácselnöki székbe. „Nekem lett igazam" „Megkérdeztem a járási elnököt, mennyi lesz itt a munkaidőm. Azt válaszolta: éjféltől éjfélig. Ügy is lett”. És hajnalban, sötét éjsza­ka mosott; vasalt, előre megfőzött. Míg mások pi­hentek. Tanfolyamok, isko­lák. „Kitűnő voltam az ele­miben, de annyi mindent nem tudtam én még”. És megtanult mindent amit egy elnökasszonynak tudnia kell. Anyakönyv, es ke te*, gazdálkodás* elnöklés, sze­líd szó és határozott hang szükségkor. Aztán jött Ró­za asszony rapszódiája. Be­szolgáltatás, új mezőgazda- sági program, aztán vissza minden. „Éreztem a szúró pillantásokat, a megjegyzé­sek néha ostorként zuhan­tak, még a rokonoktól is. De a tsz nem züllött szét és nekem lett igazam.” öt­venhatban már azt tervez­ték ezután havonta 700 forint előleget kaff.ak a tsz-tagok, Csak tervezték. „Jött ötvenhat és jöttek az én álmatlan éjszakáim. Nem az fájt, hogy kiutasítottak az ellenforradalmárok a ta­nácsházáról, hanem veszni láttam mindazt, amire az életemet tettem fel”. Sírt, amikor mások nem látták. A csalódás néhány ember­ben mégsem törte le: egyi­ke volt annak a 9 ember­nek aki 1957 január egyik estéjén megalakította a pártszervezetet a tsz-irodán. S amikor hívták, újra ment a tanácsra. Tiszleiet az embereknek Február másodikon ott­honmaradt. Könny buggyan ki szemén, hogy ez a nap is elérkezett „Hiúba volt nehéz, szép is volt”. Gyer­mekei felnőttek, mind férj­nél, vagy házas, most jön a negyedik unoka. Kis do­bozban a Munka érdem­érem. Egyszer felszólalt a Parlamentben, valamilyen tanácskozáson... Fiatal pá­rokat esketett, utóbb pedig már gyermekeket is keresz­telt. Felavatta a villanyt, szorgalmazta a járdaépítést, az iskola, az óvoda, a kul- túrház szépítését... És nem fáradt el soha. Most már otthon marad; Solohovot ol­vas, tv-t néz, dajkálja az unokákat, kimegy kapálni a háztájiba, a közösbe, együtt a férjével... Persze, ez csak látszatra igaz: nemrég egy nyolcvanéves néni kopogott hozzá, mint tanácstaghoz, segítségért. S már el is látta tanács­osai az utódját: az embe­rekkel mindig tisztelettel kell foglalkozni, ő így élt, dolgozott eddig, s így fog ezután is nyugtalan nyugal­mában. Angyal Sándor 1966. március S.

Next

/
Thumbnails
Contents