Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

Százezer „miért" korszaka Minden egészségesen fej­lődő gyermek életében van egy szakasz, amelyet teljes joggal nevezhetünk a kér- dezgetés vagy g százezer ..miért?” időszakának. Rendszerint a harmadik életévvel kezdődik, s tart még a hetedik életévben is, s valljuk meg, nem kevés felnőtt bosszúságára. Pedig a gyermek kérdezősködő kedvén egyetlen felnőttnek sem volna szabad fenn­akadnia, mert a beszéd- készség kialakulása után a tárgyakkal való szakadat­lan babrálás, „manipulá­lás”, próbálgatás és cse­lekvés mellett a gyermek éppen a kérdezgethet hasz­nálja fel legnagyobb ered­ménnyel ismereteinek, tu­dásának gyarapítására. Legelőször a „mi ez?”, „hát ez mi?” kérdések je­lennek meg a kérdezgető gyermek szótárában. Ha egy szétnyitható, úgyneve­zett „leporelló” képeskönyv kerül a kezébe, amely álla­tokat ábrázol, a kisgyermek fáradhatatlanul kérdezgeti, hogy melyik micsoda, mind­addig, míg pontosan meg nem tanulja, s számtalan­szor el nem ismételi az egyes állatok nevét. S mi­lyen boldog, ha a szemé­ben óriási tekintélyt jelentő szülők, felnőttek elismerik friss tudását. Aztán fokozatosan fölso­rakoznak a többi, tájéko­zódást jelentő kérdések: a „ki ez?”, „mit csinál?” , s főleg a „miért?”. Anyai, vagy apai türelem legyen a talpán, amelyet nem fá­raszt el és merít ki a gyer­mekből ömlő kérések lavi­nája. Nemrégen egy rövid ideig tartó villamosúton az alábbi párbeszédet figyel­tem meg az anya és óvo­dáskorú gyermeke között: „Ez mi?” — Ez egy bácsi. „Mit csinál?” — Seper. — „Miért seper?” — Hogy tiszta legyen az utca. — „Miért?” — Mert az a jó, ha az utca tiszta. Amikor a kíváncsiságot kielégítő válaszokkal befe­jeződött a beszélgetésnek ez a szakasza, a gyermek megpillantotta a lottójáték ismert reklámját, a mala­con lovagló gyermeket. Nyomban új kérdezősködés kezdődött ilyenformán: „Mi az ott?” — Egy gyerek. „Mit csinál?” — Lovagol egy malacon. „Miért?” — Mert szeret malacon ülni. — „Mi van a kezében?” — Sorsjegy. „Nyert?” — Biz­tosan nyert, mert örül. A pillanatnyilag befeje­zett kérdéssorozatokat mindaddig új és új követ­te, míg le nem szálltak a villamosról. A mama — na­gyon helyes érzékkel — azt tette, amit a szülőknek ilyenkor tenniük kell. Szí­vesen és feltét'énül vála­szolni kell a gyermek min­den kérdésére, még a ne­héz és kényes kérdésekre is. — A gyermekeket álta­lában kielégítik az egyszerű válaszok is, csak az a fon­tos, hogy minden kérdésre a tőle telhető legigazabb választ adja a felnőtt, s mindig a kérdező gyermek szellem' színvonalának, kí­váncsiságának megfelelő szinten. Gyermeke fejlődé­sét akadályozza meg az a szülő, aki türelmetlenül belefojtja a gyermekbe a kérdéseket, vagy a kérde- zősködést lezáró „azért- mert”, „hallgass már! vagy éppen „fogd már be a szád!” felkiá’tással oltja el a gyermek bátorságát és tudásszomját A megismerésnek, a tu­dásvágynak a kérdésekben megnyilatkozó szükségletét súlyos mellékfogás elnyom­ni, mert az ilyen eljárást a gyermek egész személyisé­gének a kialakulása, fejlő­dése megsínyli. A kíváncsi­ságot el kell tüntetni a gyermek bűnlajstrcmáról. Az a gyermek, aki 3—7 éves korában nem kérdez­get rengeteget, vagy kérdé­seire nem kap szíves, meg­bízható feleleteket, nem­csak szellemi, hanem ér­zelmi szempontból Is hát­térbe kerül azokkal szem­ben, akiknek szülei mindig fáradhatatlanul megadják kérdéseikre a szükséges fel­világosítást. A gyermek biztonságérzetét, boldogsá­gát növeli az, ha érzi, hogy mindig, mindenféle kérdéssel bátran fordulhat szüleihez, megkapja a fel­világosítást és sohase neve­tik ki „csacsisága” miatt. Már csak ezért is fontos az, hoy a gyermket 3—7 éves korában gyakran ve­gyék körül nála tapasztal­tabb, vele szívesen foglal­kozó felnőttek, hogy külö­nösen szülei mindennap együtt töltsenek vele bizo­nyos időt, melyben aztán minden gátlás nélkül felte­heti az őt érdeklő kérdése­ket. Csak Így mélyülhet el a szükséges mértékben a szülők és gyermekeik kö­zötti egészséges érzelmi kap­csolat, s csak így érhetik el a szülők azt, hogy gyermekeik elsősorban min­dig hozzájuk forduljanak felvilágosításért, bármilyen kényes kérdések foglalkoz­tassák is őket. Ha az egyébként egészséges gyer­mek nem kérdezősködik szüleitől, ez annak a jele, hogy a szülők elvesztették a gyermekük bizalmát, s ő most minden bizonnyal más, nehezen ellenőrizhető forrásból szerzi be ismere­teit. s ezzel egyidejűleg ki Is vonja magát a szülők el­lenőrzése és irányítása alól. Az a szülő, aki a százezer miért korszakában nem vá­laszolt gyermekeinek türel­mesen és a va’óságnak megfelelő tartalommal nem várhatja azt, hogy majd később, a serdülés sok problémát felvető szaka­szában bizalommal fordul­jon hozzá gyermeke. A kézimunka 60-as fo­nalból kb. 12,5 cm átmé­rőjű. ELSŐ SOR: 5 törpelegyezőt horgo­lunk, s az ötödik utolsó pálcáját 1 rövidpálcával az elsőhöz kapcsoljuk. 1. far­kasfog következik: 14 láncszem után 1 kétráhaj- tásos pálcával az ötödik szembe öltünk, 4 láncszem után 5 legyezővel elkezd­jük az ismétlést. A mintát nyolcszor Is­mételjük, de az utolsó far­kasfognál a kezdő 14 lánc­szemet 1 rövidpálcával az első farkasfog kilenclánc­szemes ívéhez kapcsoljuk, 4 láncszem és 1 rövidpálca váltakozásával Összekap­csoljuk a további farkas­fogakat. Az utolsó 4 lánc­szemet 1 rövidpálcával a kezdő tizennégyláncszemes láncsor tizedik szemébe öltjük, végül 4 láncszem, 1 kétráhajtásos pálca és 4 láncszem után 1 rövidpál­cával befejezzük a nyolca­dik farkasfogat is. MÁSODIK SOR: 1 rövidpálca, 3 lánc­szem, 1 farkasfog (9 lánc­szem, 1 kétráhajtásos pál­cával az első szembe visz- szaöltve), 4 láncszem, 1 farkasfog és 3 láncszem is­métlődik körbe az első sor harmadik legyezőinek első pálcáiba öltve. HARMADIK SÖR: Az ötlegyezős motívum úgy készül, mint az első sorban, de minden harma­dik tagját a kép szerint a második sorhoz kapcsoljuk. Fordulás után a motívumok között 5 láncszem, 3 far­kasfog és 5 láncszem ké­szül. Ügyeljünk arra, hogy az ötlegyezős motívumokat a terítő színén, a farkasfoga­kat pedig a visszáján hor­goljuk. KÉPEK A LAKÁSBAN Minden képet, rajzot bekeretezve a falra akasztani nemcsak költséges, de idővel zavaros képkiállítássá változ­tatja a szobát. A különböző méretű, formájú és színű, díszes vagy egyszerű keretbe szorított kép nemcsak a többi hatását csökkenti, de rontja a bútorok, berendezési és dísztárgyak, szobanövények összhangját is. Az eredmény áttekinthetetlen összevisszaság. A falak díszei, a képek és a bútorok, a képek és a környezet, megfontolt összehangolást, egyeztetést igényel­nek, mert csak így biztosítha ó hatásos együttesük. A könyvállvány mellett kialakított olvasó-társalgó bú­torcsoport a helyiség legjobban megvilágított része. A könyvespolcok által szabadon hagyott falfelületet kellemes arányban osztják a függőlegesen egymás fölé függesztett képek. Az „emeletes” képelrendezés jól folytatja az állvá­nyok vertikális formáját és a mozgalmas képfelületek­kel, valamint a könyvek és dísztárgyak színességével szé­pen díszíti a világos falfelületet, a bútorokat, környezetü­ket. A képeket a mennyezet síkja alól lelógatott, a fal színétől elütő sodrott selyemzsinórral, vagy szalaggal rög­zíthetjük, a képek, rajzok, reprodukciók ragasztott kere­tein átfúrva és átfűzve. A legalsó kép hátulján megkö­tött csomó eloldásával a képek könnyűszerrel lehúzhatok és cserélhetők, a zsinór levétele nélkül is. Receptek JUHHÚS — LUCSKOSAN, PAPIHKÄSAN A juhhús sok fehérjét, szervezetünk számára első­rendű minőségű zsírt, és minden másfajta húsnál több vitamint tartalmaz. Nem kell a faggyútól meg­tisztítani, csak rózsaszín hártyáját szedjük le. Meg­mossuk, ecetes vízzel le­forrázzuk — 1 liter vízhez 1 deci ecet —, utána hideg vízzel lemossuk. Bármit ké­szíthetünk belőle; húsle­vest, gulyáslevest, becsinált- levest borral, citrommal. Igen jó ízt ad néhány dl fehér bor a pörköltnek, de csak akkor öntjük hozzá, ha már félig megfőtt. Jó babbal, kásával, káposztá- vel, fokhagymával tűzdel­ve, szalonnával, vadasan, fasirozottnak főzelékre. LUC^OS KÁPOSZTA UltU HÚSSAL 1 kg félkövér húst 8— 10 darabra vágunk és ece­tes vízzel leforrázzuk. Fél óráig hülni hagyjuk az ece­tes vízben. Sós vízben ieszédtanulás és beszédhibák Ami nehezíti a hangadást — A dadogás, a hadarás és a selypítés majdnem készre főzzük. Egy közepes fej káposztát forrázzunk hozzá, 6—8 ge­rezdre vágva — torzsáját kidobjuk — néhányszor a forró vízben megforgatjuk, azután leszűrjük és száraz kaporral a húshoz tesszük Ha szükséges, még . teszünk hozzá sót. Ha jó puhára főztük, néhány kanál liszt­tel, tejföllel behabarjuk, ecettel ízesítjük. Tálaláskor 1 tojássárgáját 2 kanál tej­föllel elkeverünk, rászűr­jük a forró levest, kavar- gatjuk, majd a káposztát alulra rakjuk. Utóétclként sült tésztát adjunk ilyenkor az ebédhez. PAPRIKAS juhhús Három nagy hagymát ka­rikára vágva lábosba te­szünk, meghintjük tetézett evőkanál paprikával. A megmosott és besózott juh. combot ráhelyezzük és min­dig kevés vizet aláöntve, puhára főzzük. Főzés köz­ben vigyázni kell, nehogy lesüljön. Tört burgonyát és paradicsommártást adjunk melléj A hangadás előfeltétele a légzés. Az emberi hang kannaporcok és pajzsporc tova terjedő hulláma, amit a gégefűn a a tüdőből kitóduló levegő belső felülete között kife­szülő hangszalagok rezgése hoz mozgásba. Ezek nem úgy rezegnek, mint a meg­pendített húr. Nem a ki­áradó levegővel egy irány­ban, hanem arra merőle­gesen, úgy, hogy egymáshoz közelítve, illetve távolodva szűkítik és tágítják a hang­rést. Ha az emberi hang­adást hangszer működésé­hez hasonlítjuk azt mond­hatjuk, hogy a tüdő a fúj­tató, a gége a síp, a hang­szalag a hangszer nyelve, és mellette a hangrés, va­lamint a légzőszervek mel­léküregei a reze Váló zen­gőszekrényt helyettesítik. A beszédzavarok okai A hangadásnak három üteme van: belégzés, hang­szalagfeszítés és levegő ki- fúvás. A hang magasságát a hangrés szabja meg és ezt az ember változtatni tudja, éppúgy, ahogyan a hang erejét is. Egyéni szí­nét a toldalékcsőben és a melléküregben keletkező felhangok adják. Azok a gége- és garatbetegségek, amelyek a hangszalagokat megnehezítik, váladékkal terhelik, vérbővé, vastaggá teszik, feltétlenül megnehe­zítik a hangadást. A re­kedtség, vagy a légutak hurutjával együttjáró tel­jes hangtalanság általáno­san ismert betegségtünet. A hangszalagok Idegeinek bé­nulása a gégefő izmainak hüdése, egyszóval a hang­képzőszerv élettani műkö­désének zavara is hangta- lansághoz vezet, éppúgy, ahogyan a rezonáló hang­erősítő üregek betegségei — arcüreggyulladás, hóm- ' loküreggyulladás, nátha — is befolyásolhatják a hang­adást. Éppen ezek, a hang­adás zavaraival együttjáró folyamatok bizonyítják, hogy a hangadás zavarai nem azonosak a beszédza­varokkal, mert bármennyi­re is rekedt valaki, sut­togni tud, vagy még a gé­geoperált — hangszalagjait egyáltalán nem használó — beteg szájmozgásairól is megérthető a beszéd. A pöszeség és a dadogás Melyek a legfontosabb beszédhibák? A beszédfejlődés min­denki által ismert zavara a pöszeség. Rendszerint a mozgásfejlődésben vissza­maradt, gyengébb felépíté­sű, elkényeztetett, vagy rosszul nevelt gyermekek­nél gyakori. A pösze £5s gyermek egyes hangokat kihagy, vagy más hanggal helyettesít. A beszédfolyamat legsú­lyosabb — és sajnos na­gyon gyakori — zavara a dadogás. Kis gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt előfordul. Tartósan gátol­hatja és zavarhatja a gyermek általános fejlődé­sét. a felnőttek tárgyalóké­pességét és társadalmi te­vékenységét. Legfőbb tüne­tei: a beszéd megkezdése­kor fellépő görcs bármely hangképző vagy beszéd- szevben, amely vagy azt eredményezi, hogy a be­szédfolyamat néhány má­sodpercre megakad, vagy esetleg szótag Ismétlések­hez vezet. Ilyenkor nem is annyira dadog, mint in­kább hebeg a beteg. Ez különben hivatalosan is a hebegés. A hadarás a beszédfolya­mat felgyorsulása, amely­nek következtében a beszéd hangképzése is módosul, hibássá válik és a beszéd nehezen érthetővé lesz. Méltán mondhatjuk: a da­dogás a betegnek, a hada­rás a környezetnek kelle­metlen. A központi idegrendszer beszédközpontjai gyakran Károsodnak szülési sérülés, agytrombózis, vagy agy­vérzés következtében. Ek­kor fejlődik ki az aíázia, vagy beszédképtelenség. Az Ilyen beteg nem tud be­szélni, nem tudja a szót kimondani, annak ellenére, hogy gondolatban hibátla­nul „elmondja” amit akar. E beszédzavarral néha írás, olvasás és látás felfogási zavarok Is társulhatnak. A beszédhiba javítható Az egyéb idegrendszeri eredetű beszédzavarok kí­vül esnek a logopédia — a beszédtanítás — tárgykö­rén, rnert már rendszerint súlyos mozgási, táplálkozá­si, vagy elniezavarok kí­sérő tünetei lehetnek. A beszédzavarok ezekben az esetekben már másodla­gos, vagy harmadlagos je­lentőségűek. Mi a tennivaló? A be­szélni kezdő kisgyermek előtt selypíteni, „gyermeke­sen” beszélni nem sza­bad. Mindig nyugodtan, tagoltan, értelmesen szól­junk, nehogy a helytelen beszédet megtanulja. Ha a kisgyermek beszédében za­var mutatkozik, hivatásos beszédtanító — logopédus — tanárhoz forduljunk, mert a beszédhiba Javítha­tó. dr. Buga LászM HORGOLJUNK: Ke tok viitinietífö

Next

/
Thumbnails
Contents