Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
Kortárs emlékezik Magyarok a nemzetközi zászlóaljban FALUSI KÉP Igényesen és korszerűen 4 marxizmus—leninizmus esti egyeteme munkájáról AZ 1917 FEBRUÁRI forradalom Merke állomáson talált bennünket. Ez a szó, hogy „bennünket” itt a magyarok egy csoportját jelenti, akik 1915-ben Szta- niszlav alatt estünk az oroszok fogságába. Lelkiismeretesen építettük a Pispek felé vivő vasutat. Honvágy gyötört bennünket, és alig vártuk azt az órát, amikor befejeződik a kegyetlen háború és hazatérhetünk Magyarországra. A hadifoglyok között volt néhány munkás is. Közülük néhány a háború előtt a Magyar Szociáldemokrata Párt tagjai sorába tartozott, és ők szervezkedni kezdtek a maguk egyszerű módszereivel és lehetőségeikkel, felvilágosítottak bennünket az Októberi. Szocialista Forradalom jelentőségéről, felszólítottak bennünket a hazatérésre Magyarországra azzal a céllal, hogy lerázzuk a nyakunkról saját burzsoáziánkat. De Taskentből mi nem tudtunk elutazni: A turkesztóvi terület az ellenforradalmárok gyűrűjében állt. Orenburgban Dutov volt az úr, Bakuból a Kás- pi -tengeren keresztül az angol intervenciós csapatok csápjai nyomultak előre, és igyekeztek egyesülni az as- habadi esszéitekkel Egyetlen lehetőségünk maradt — szerezni valamilyen munkát (ez nekünk engedélyezve volt) és várni. E VÁRAKOZÁS ideje ALATT érkeztek hozzánk Orenburg alól a Vörös Hadsereg tisztjei egy csoport vörösgárdistával, akik korábban szintén hadifoglyok voltak; közöttük hazánk fiai, magyarok is. — Az út haza csak harcokon keresztül vezet. Csak fegyverrel a kezünkben vághatjuk át magunkat — mondták ők. — A Vörös Hadsereg veri Dutov kozákjait, szorítja őket keletre. Ott pedig maga Frunze elvtárs a főparancsnok. Cselkar alatt pedig a Vörös Hadsereg más egységei tartják a frontot. Nekik kell a segítség, hogy megsemmisíthessék a fehérgárdistákat. Lépjetek be a Vörös Hadsereg soraiba! Néhány nap múlva a mi lágerünk forrt mint a katlan, gyűléseztiink. Egyesek azt mondták, hogy semmi áron ne avatkozzunk mi bele az oroszok ügyeibe, mások azon fáradoztak, hogy minél többen lépjenek be a Vörös Hadsereg soraiba, megint mások hallgatásba burkolóztak, és voltak, akik annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy szeretnének minél hamarabb hazakerülni. Amikor a jelentkezés aláírására került a sor. sokan aláírták a je'entkezési lapokat és önkéntesként beléptek a Vörös Hadseregbe, ezzel nyilvánítva ki azon óhajukat, hogy segíteni akarnak az orosz népnek. Ezek a haladó gondolkodásúak soraiból kerültek ki. Én is úgy határoztam, hogy harcolok a burzsoázia el- ’en, legyenek azok bármilyen nemzetiségűek is. De voltak a hadifoglyok között ingadozók, akik ellenségesen álltak szembe a fiatal szovjet hatalommal; ezek az altisztek, a kulák- fiúk és a reakciós intelligencia soraiba tartoztak. Ezek az úgynevezett „láger- bizottságokba” fészkelték be magukat, és azzal fenyegetőztek, hogy a „hazát” elárulok listájára írnak fel mindenkit, aki belép a Vörös Hadseregbe, és a hadifoglyok anyagi járandó - -ágainak a beszüntetését is kilátásba helyezték. A dolog úgy állt. hogy a mi lágerünkbe a Nemzetközi Vöröskereszttől sok ajándék érkezett, főképp viseltes holmik. A raktárak kulcsa, ahol ezeket a tárgyakat őrizték, és az elosztás joga a „lágerbizottság” tagjaira volt bízva. Ezek a lehetőséggel spekuláltak. Ha nem jelentkezel önkéntesnek a Vörös Hadseregbe, akkor kapsz csizmát, vagy télikabátot. Ha jelentkeztél — akkor nem kapsz semmit. MI, AKIK BELÉPTÜNK a Vörös Hadseregbe, visz- szaérkeztünk a táborba, egyenruhába öltözve. Gyűlést hívtunk össze, és beszámoltattuk a lágerbizottságot a hadifoglyok előtt. Azután elvettük tőlük a raktárak kulcsait, és mindent ami a raktárakban található volt. szétosztottuk az emberek között. Ez nagyon tetszett a hadifoglyoknak; az önkéntesek száma azonnal megkétszereződött. Hamarosan megalakult az internacionalista zászlóalj, amely az első orenburgi ezred állományába tartozott. A zászlóalj parancsnokának a mi földinket, Varga Jánost nevezték ki, aki igen bátor harcos és nagyon jó ember volt. — Az a szent kötelességünk, hogy -bebizonyítsuk hűségünket és odaadásunkat a forradalom ügye iránt! — hangoztatta Varga János, miközben készített bennünket a harcokhoz. Az Arai-tó egyik állomása térségében foglaltuk el a tüzelőállásainkat. Erős véde'emre rendezkedtünk be, és vártuk az ellenséget. Konovalov írontparancsnok- na.k az volt a feltevése, hogy az ellenség valószínűleg az Arai-tón keresztül akar áttörni a turgajszkiji sztyeppékre és még tovább — Szibériába. Mellettünk oroszok, ukránok, kozákok, tatárok foglaltak tüzelőállást. Ebben az internacionalista családban mi erősnek éreztük magunkat. Ráadásul sokáig hírüket sem láttuk a fehérgárdistáknak. Ebben az időszakban érkezett hozzánk erősítésképpen egy menetszázad, valami Zseljajev parancsnoksága alatt. A lovasszázad az lovasszázad, a harcosok azok harcosok. De hamarosan lábrakapott egy kósza hír a csapatok között, mely szerint nálunk a front törzskarába hazaárulők fészkelték be magukat, és éppen ezért tartják a csapatainkat egy helyben, hogy a fehérek bekeríthessenek és megsemmisíthessenek bennünket. Varga János összegvűj- tCtte a harcosokat, részletesen ismertette a fronthelyzetet és mondta: — Ezzel a szóbeszéddel kapcso’atban a törzsfőnök kijelentette, hogy — provokáció! Megparancso'om önöknek, hogy legyenek éberek. és leplezzék le a sut- togókat! VISSZATÉRVE ÁLLASAINKBA munkához láttunk. Hamarosan k’derült, hogy a kósza híreket a lovasszázad emberei terjesztik. De a zse'jajevisták hamarosan megmutatták igazi arcukat. Egyszer mintegy tíz lovas je1 ént meg a település utcáin. Fehérgárdista tisztiruhákat ráztak a kezükben, és arról ordítoztak, hogy ezeket a ruhadarabokat a frontparancsnokság törzskarának az általuk letartóztatott tisztiéire' húzták le, és hogy mostantól kezdve Zseljajev lesz a frontparancsnok. Varga János azonnal riadót rendelt el a zászlóaljnál, elfoglaltatta a tüzelöá lást, helyettesének átadta a parancsnokságot, és elsietett a frontparancsnokságra. Hamarosan vissza is érkezett. Lova habos volt, kiadta nekünk a parancsot: bekeríteni és lefegyverezni Zseljajev századát. A parancsot gyorsan és pontosan teljesítettük. Kiderült, hogy Zseljajev esszer voit, és a fehérgárdisták szolgálatában állt. Azért küldték a Vörös Hadsereg soraiba, hogy széthúzza a frontot, és megnyissa az utat a fehéreknek a turgejszkiji sztyeppék felé. A forradalmi katonai bíróság ítélete alapján Zseljajevet és néhány közeli tai pnyaló társát golyó által kivégezték. Ezután az internacionalista zász’óalj részt vett a fehérek hadseregének az Aral-tó térségében való szétverésében, és felszabadította a vasutat egészen Oren - burgig. Mi annak is tanúja voltunk, hogy ezen az úton hogy mentek a vonatok, amelyek erős szállal kapcsolták Közép-Ázsiát az ország központi részéhez. 1919-ben erősítést kaptunk. és a zász’óalj, amely ekkor Ashabadban volt elhelyezve, visszatért az első turkesztáni ezredbe. Az ezred parancsnokának a mi Varga Jánosunkat nevezfék ki. Az ezredet hamarosan Kzil-Arvat állomáshelyre vezényelték, hogy részt vegyen Krasznovodszk felszabadításában, — Egész a Káspi-tóig űztük a fehéreket 1920 ELEJÉN tértünk vissza Ashabadba. Az az újság fogadott bennünket, hogy a városban van Mihail Vasziljevics Frunze. Azzal a feladattal bízta meg a párt, hogy szervezze meg a városban a párt és a szovjet szerveket és szemlélje meg a katonai egységeket. így került a mi egységünk is a díszszemlére. Mellettünk a többi ezredek, akik megtisztították a Káspin túli sztyeppékét a fehérgár- distáktól. A csapatok előtt pedig ott állt a Vörös Hadsereg hős hadvezére, Frunze elvtárs. Mintha most is hallanám lelkesítő beszédét, melyben a vöröskatonákhoz fordult, hogy további hőstettekre hívjon fel a dolgozó nép boldogsága, és győzelme nevében. Ezután átnyújtotta a kitüntetéseket a harcokban kitűnt elvtársaknak. Az ezred hamarosan átment Frunze után délre, a déli frontra, hogy utolsó csapást mérjenek a fehérgárdista csapatokra. A POLGÁRHÁBORÚ nekem és fronttársaimnak felejthetetlen politikai iskola volt. Egész életre felismertük a pro’.etárszolidaritás jelentőségét, és meggyőződtünk arról, hogy a proletá- riátus ereje nemzetközi egységében van. És amikor Magyarországon győztek a reakciós erők, bár nekünk a lehetőségünk a hazatérésre megvolt, mi a szovjet országban maradtunk, annak teljes jogú polgáraivá váltunk, és minden erőnket az első hatalmas munkás— paraszt állam megerősítésére adtuk. Nekem most két hazám van. Mind a kettő szabad és boldog, kéz a kézben menetelnek a boldog jövő felé. Ezért érdemes volt harcolni a po'gárháborű frontjain, ezért érdemes volt dolgozni és élni. Józef Kalimár Alma-Ata-i lakos, személyi nyugdíjas, aki az SZKP-nak 1919 óta tagja. Megjelent a Gudok 1966. február 17-i számában. Fordította: Sigér Imre Kilenc éve működik Szabolcs Szatmár megyében a legmagasabb szinoi ideológiai képzést nyújtó oktatatási nevelési intézmény, a megyei pártbizottság marxizmus—leninizmus esti egyeteme. Hogyan sikerült valóra váltani a célt, t milyen feladatok várnak az oktatói karra — ezekről beszélgettünk Ekler György igazgatóval és Valkó Mi. hály igazgatóhelyettessel. — 1957-ig csak Budapesten és a nagyvárosokban volt esti egyetem. A párt ekkor határozta el, hogy a megyei székhelyeken is létre kell hozni az ideológiai képzésnek ezt a formáját. Az ok a társadalmi szükséglet volt. A cél az, hogy a marxizmus magas szintű oktatását közelebb vigyük az élethez, az emberekhez, s itt, helyben is lehetőség nyüjon rá, hogy az értelmiségi dolgozók, párt-, állami-, tömegszervezeti vezetők egyetemi színvonalon részesüljenek korszerű pártoktatásban. A lehetőség ezután fokozatosan bővült 1962 ben Mátészalkán, később Kisvárdán, azután Tiszalökön indult esti egyetemi tagozat, : ma már minden járási székhelyen működnek osztályok. A kilencéves munka számszerű eredménye szép: a hároméves általá>nos tagozaton hatszáztizen- ketten, a három szakosítón és az esztétikai tagozaton — amely három éve indult — hetvenketten végeztek. Ma az esti egyetem keretében nyolcszázötvenen tanulnak. — A tartalmi munka lényege, hogy a hallgatók megismerjék és elsajátítsák a marxizmus alapvető ösz- szefüggéseit. Mennyire váltotta valóra ezeket a célokat az egyelem? — Nem tűlzunk, ha azt mondjuk, hogy az itt végzettek jobban el tudnak igazodni a nemzetközi és a hazai események megítélésében, az osztályharc bonyolultabb kérdéseiben is, formálódott a gondolkodásuk, tudatuk, egész magatartásuk. A marxizmus ref.d szeres tanulmányozása önmagában is fontos nevelési tényező. Az állami egyetemeken, főiskolákon is szakosítva oktatják a marxizmust, de korántsem olyan jó lehetőségekkel, : színvonallal, mint itt. Ez egyetemünk sajátos formájából is következik: itt hetenként vannak előadások, konzultációk, konferenciák, amelyek alapos vitákban igyekszenek tisztázni a jelenlegi problémákat is. Oktatóink között jól felkészült, nagy emléleti, gyakorlati és pedagógiai tapasztalatú egyetemi, főiskolai tanárok vannak. A negyvenkilenc oktatónk többsége már itt nevelkedett, s az elméleti tudáson kívül nagy ismeretei vannak a gyakorlati életből, pártmunkából, ismeri az életet és választ tud adni a hallgatókat foglalkoztató kérdésekre. — A pártpropagandában egy időben kísérlett a dog- matizmus, a betűrágás, c vulgarizálás, a jelenségek végtelenül leegyszerűsített magyarázata. Hogyan sikerült az esti egyetem munkájában mellőzni e módszereket? — A marxizmus elmélete és pártunk gyakorlati politikája egymástól elválaszthatatlanok. Mi korszerű világnézeti műveltség nyújtására törekszünk. Ebből következik, hogy kerüljük az elméletieskedést, a betűrágást, de a prakticiz- must, az elméleti igénytelenséget is. Olyan marxista oktatást akarunk, amely helyesen általánosítja a hazai és a nemzetközi osztályharc tapasztalatait, perspektívát ad, de hamis illúziók nélkül, s mindig időszerű. A cél. hogy minden problémát a legteljesebb nyíltsággal mondjunk el, hallgassunk meg. Oktatóink megvitatják és a hallgatókkal megbeszélik a legfrissebb, legizgalmasabb kérdéseket, akkor is, ha azok még nem szerepelnek a tankönyvekben. így tartjuk napirenden a többi között a nemzetközi munkásmozgalom helyzetét, az ideológiai Irányelveket, társadalmunk új vonásait, mint a szocialista erkölcs és az anyagi érdekeltség, az új gazdasági mechanizmus és a társadalmi demokratizmus fejlesztésének összefüggései stb. Oktatóink, hallgatónk e területen a klasszikusokon kívül tanulmányozzák a témával kapcsolatos legújabb forrásokat, folyóiratokat, bekapcsolódnak az országos és megyei elméleti vitákba — és természetesen felhasználják az életből hozott tapasztalatokat. — Hogyan segíti az esti egyetem — mint a marxizmusoktatás legmagasabb megyei formája — az ideológiai oktatást a módszerekben ? — Hallgatóink összetétele társadalmi helyzetüket, előképzettségüket, általános és marxista műveltségüket tekintve különböző. Mindez megköveteli a velük való differenciált ‘ foglalkozást. Azt akarjuk, hogy például az irányelvek oktatását sem általánosan, hanem mindenkinek a saját munkaterületére mértem végezzük. A helvi tapasz'a- latokat összegyűjtve tanszékeink jeleznek a pártnak, hogy gyümölcsöztessük a kérdéseket a gyakorlatban is. El akarjuk érni, hogy hallgatóink a helyj jelenségekben meglássák a nagy összefüggéseket, a nagy jelenségekben a helyit, azokat marxista módon bírálják el, dolgozzanak a helyes elvek szerirt,' Ezért is alakítottunk ki a- oktatók és a hallgatók között elvtársias légkört. Konkrétan is kimunkáljuk hogy mit jelent például a meghatározás, amely szári nt a nemzetközi es a hazai osztályharc egyiK legfőbb területe ma e gazdasági tevékenység, — Az osztály harccal kapcsolatos kérdésünk: melyek azok az antimarxista nézetek, amelyek napjainkban a legveszedelmesebbek et leginkább hatnak? — Minden antimarxista nézet veszélyes. Talán a legveszélyesebbnek azt nevelhetnénk, ami mindennap hat, s ami ellen a legkevésbé folyik a harc. Ezek között az első a naciona,izmus. Bár a legifjabb nemzedék már a rr.i társadalmunkban nőtt fel. a környezeti, s a múltból maradt tényezők következtében még egy részüknél is megtalálható a nacionalizmus, amely szovjetellenes- ségben, a nyugati életforma iránti haj bókolásban, néhány más megnyilvánulásban is párosul. Van olyan veszély is, hogy bátortalanok vagyunk, amikor eredményeinkről, bátrak, amikor gondjaink eltúlzásáról beszélünk. Nem kevésbé veszedelmes nézet, s nem kevésbé hat a kispolgári önzés, a túlzott anyagiasság. Átmeneti társadalom vagyunk. De egyesek megfeledkeznek magukról és mások boldogulása árán is meg nem szolgált előnyökhöz jutnak, korrumpálnak, megkárosítják a köz vagyonát Ez azért is veszélyes, mert az egyszerű emberek — akik jogosan háborodnak fel ezek esetében — olykor meg nem alapozott általánosításokat, következtetéseket vonnak le ilyenek nyomán. — Milyen törekvések foglalkoztatják az esti egyetem vezetőségét a jövőre nézve? — Törekszünk arra, hogy minél több pedagógus járjon az esti egyetemre. Ez a legfontosabb, hiszen az iskolareform jó végrehajtása is megköveteli a világnézetük fejlődését. A pedagógusok nagyrésae nem a mi iskoláinkban végzett, ugyanakkor szüksége van a tananyag, a pedagógiai eljárások korszerűsítésére a marxizmus elvei alapján. Várjuk a művelődés irányításában dolgozók a szakfelügyelők, az általános iskolai igazgatók, s a közép- és fe'sőoktatási intézmények tanárainak jelentkezését. Az övéket elsősorban, de az általános iskolai tanárokét, tanítókét és a gazdasági-műszaki vezetők jelentkezését sem kevésbé tartjuk fontosnak. A célunk és törekvésünk továbbá a még nagyobb igényesség, a még korszerűbb oktató-nevelő- munka megvalósítása. K. J.- :>66. márciu.
