Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-25 / 71. szám

Vtíesi a ^jírejfjháii Tejipari Vállalat kapacitása Lényeges beruházás kellene a tejtermékek választékának bővítéséhez A Tejipari Vállalat ered­ményéiről, fejlődéséről és problémáiról beszélgettünk a vállalat igazgatójával. Ez a beszélgetés azért is ak­tuális, mert a közelmúlt napokban a televízió Sza­bolcs megye iparosításával kapcsolatosan foglalkozott a tejipar fejlesztésének kér­désével is. — Mit várhatnak a fo­gyasztók a tej- és tejter­mék ellátásától? — Ez évben a megye igényeit tejből és tejter­mékből korlátlanul ki tud­juk elégíteni. Az, hogy mindenhová eljut-e a tej­termék, elsősorban a me­gye kereskedelmi szervei­től függ: mert ha igénylik, üzemeinktől megkaphatják — mondta Szendrei István. — Milyen sajtokat gyárt a vállalat? — Tehéntejből kétfélét, ami a megyében is forga­lomba kerül; trappista sajtot és pogácsa sajtot. Gyártunk' még juhtejből, kaskavalt és fehér sajtot. Ezeket exportra készítjük. Ugyancsak exportra is ké­szítünk vajat, juhsajtot és kazeint. — Yoghurtot miért nem lehet kapni Nyíregyhá­zán? — A műszaki adottságok hiányában egyelőre nem tudunk gyártani. — Miért nem hoznak for­galomba palackozott te­jet? — Azért, mert hiába is kapnánk palackozó gépet, nem tudnánk hol elhelyez­ni. Ez összefügg az egész vállalat műszaki helyzeté­nek problémájával. Itt vetődik fel a nyíregy­házi tejporgyárnak a fon­tossága, amit a legutóbbi tv- nyilatkozatában Orosz Ferenc elvtárs, a megyei pártbizott­ság első titkára is felvetett. A kérdés jogos, időszerű, sürgető. Ugyanis a város iparosítási problémáján túl­menően igen nagy gondot okozott számunkra eddig és a jövőben is az, hogy a mezőgazdaság által ter­melt tejmennyiséghez nincs elegendő feldolgozó kapaci­tásunk. Az ötéves terv vé­gére a megyének átlagban mintegy napi 300 000 liter felvásárolt teje lesz és a jelenlegi ismert tervek alapján feldolgozó kapaci­tásunk mindössze 150 000 liter tejhez lesz elegendő a tejporgyár nélkül. Ahhoz, tehát, hogy Nyíregyházán palackozott tej és egyéb ízesített terméke, így yog­hurt legyen, sürgősen fel kell építeni a tejporgyárat. — A vaj és tej minősége? — A vaj minőségére pa­naszt az utóbbi időben nem kaptunk. Ez azt mutatja, hogy a minőség kifogásta­lan. A tej minőségére az el­múlt év nyarán volt pa­nasz, amely a hűtőenergiá­val volt összefüggésben. A hűtőenergia megjavult, s a tej minőségére sem kap­tunk a közelmúltban észre­vételt. Ettől függetlenül a tej- és valamennyi tejter­mékünk minőségére igen nagy gondot fordítottunk és fordítunk az elkövetkező időben is. A minőség biztosítása már a felvásárlásnál kez­dődik, éspedig úgy, hogy a termelőktől átvett tejeket minőségre a legszigorúbban vizsgáljuk — Mi az oka annak, hogy Hajdú megyei vajat áru­sítanak a nyíregyházi bol­tokban? — A vaj szabolcsi, csak a csomagolópapír Hajdú megyei. Nyíregyházi üze­münk csomagolóanyaga el­fogyott, s egy ideig Hajdú megyétől kértük kölcsön a csomagoláshoz szükséges pa­pírt. Előfordul az is, hogy bu­dapesti cégjelzésű papírt használtunk. — A kapott információk részben megnyugtatóak. Reméljük, hogy a régen óhajtott tejporgyár létesíté­se Nyíregyházán hamarosan megvalósul, s ezzel megol­dódd egész megyénkre a lakosság jobb ellátása. Farkas Pál A T, vendégről van sző Érdekességek a Legfelsőbb Bíróság döntéseiből A termelőszövetkezetek peres ügyeivel kapcsolat­ban az utóbb; időben a Legfelsőbb Bíróságon több érdekes döntés született. Ezekből ismertetünk néhá­nyat Mennyi kötbér jqr ? Egy tsz az egyik vidéki építőipari vállalattal ötezer férőhelyes tojóházat és — egy meglevő épület átala­kításával — csibenevelőt építtetett. A műszaki át­adás é$ átvétel a kitűzött határnapon megtörtént, az üzemeltetés is megkezdő­dött, bár megállapították, hogy mindkét épületen ki­sebb hibák vannak. Ezek­nek megszüntetésére a vál­lalattal újabb határidőben állapodtak meg. A munka azonban nem készült el, mire a szövetkezet napi ezer forint késedelmi köt­bér fizetéséért pert indí­tott. A járásbíróság a vállala­tot mérsékelt összegű köt­bér fizetésére kötelezte. A mérsékelés indoka az volt, hogy a vállalat a megye területén a tsz-ek részére végzett munkát általában határidőben és megfelelően végezte el, továbbá a hiá­nyok megszüntetését a tsz sem szorgalmazta kellő eréllyel. A megyei bíróság ezt az összeget a 10 száza­lékára mérsékelte, azzal az indoklással, hogy a köt­bér legmagasabb összege a kötbéralap 10 százalékát nem haladja meg. Kötbér­alapként pedig nem a költ­ségvetési összeget, hanem a hiányzó munka értékét vet­te figyelembe. A megyei bíróságnak a kötbér összegéről szóló ren­delkezése ellen mind a Leg­felsőbb Bíróság elnöke, mind a legfőbb ügyész tör­vényességi óvást emelt és így az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került. A Leg­felsőbb Bíróság kötbért ki­szabó határozatának indok­lása a többi közt a követke­ző megállapításokat tette: — Abban az esetben, ha a létesítmény nem üzemel­tethető. az építtető az épü­let átvételét megtagadhatja és meghiúsulási kötbért kö­vetelhet. Kisebb jelentősé­gű hiányok eseten a léte­sítményt át kell vennie, ilvérik'or' átadási késedelem­ről nem lehet szó. Abban az esetben, ha az építési vállalat a hiányoka't meg­határozott időn belül nem pótolja — az értékhatártól függően — napi 500, illet­ve 1000 forint kötbért kö­teles fizetni. E jogszabály célja az, hogy a kivitele­zőt a hiánypótlási határ­idő pontos betartására szo­rítsa. E célt nem lehet el­érni, ha a kötbért csak a pótlandó munkák összege alapján állapítanák meg. Törvényt sértett tehát a megyei bíróság, amikor a kötbér mértékének megha­tározásánál a pótmunkák értékét vette alapul. Csak a közgyűlés dönthet Egy termelőszövetkezet volt tagja ellen a járásbí­róságtól fizetési meghagyás kibocsátását kérte, azon a címen, hogy az illető a szö­vetkezetből történt kilépése után az SZTK hozzájáru­lást, amit helyette előle­geztek, nem fizette vissza. A járásbíróság a kérelem­nek helyt adott. A jogerőre emelkedett fizetési megha­gyás ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt. A Legfelsőbb Bíróság a fize­tési meghagyást hatályon ktvül helyezte és a tsz ké­relmét visszaküldte azzal, hogy a kérdésben közgyűlé­si határozatot kell hozni. A törvényességi határo­zat Indoklása szerint a tag­sági viszonnyal kapcsolatos vita eldöntése közgyűlési hatáskörbe tartozik, ha a követelés értéke a 300 fo­rintot meghaladja. Oda tar­tozik az ügy akkor is, ha a jogvita a tagsági viszony megszűnése után keletke­zik. A szövetkezet által elő­legezett SZTK-díjak visz- szatérítéséről a közgyűlés­nek kell döntenie. Mint­hogy az adós tagsági viszo­nya a kilépés következtében megszűnt, a közgyűlési ha­tározatot joga van a bíró­ság előtt perrel megtámad­ni. Mindezekből követke­zik, hogy a járásbíróságnak nem volt joga fizetési meg­hagyását kibocsátani, ha­nem az ügyet közgyűlési határozat hozatala érdeké­ben a tsz vezetőségéhez kellett volna áttennie. Ezt pótolta a Legfelsőbb Bíró­ság. Egy várost — egyebek között — a vendéglátásáról is meg lehet ítélni. Nem­csak arról van szó, hogy az odaérkező idegenek mi ként érzik magukat, hanem arról is: a benne élőknek van-e lehetőségük minimá­lis igényeik kielégítésére. Mert ha Nyíregyházát — szűkebb hazánk fővárosát — akarjuk ilyen szempont­ból megítélni —, sajnos — még mindig elemi feltété lek hiányát kell feszeget­nünk. FURCSA HAGYOMÁNY Aligha mondunk újat az­zal, hogy más megyeszék­helyekhez képest Nyíregy­háza messze elmaradt az utóbbi években a vendéglá­tói kultúra fejlesztésében. (Erről lejjebb beszéljünk in­kább.) Figyelmet érdemel viszont az a tarthatatlan ál­lapot, amely a meglévő — tehát adott — lehetősé gek kihasználása tekinteté­ben fennáll. Lássuk csak: hova mehet á jóhiszemű ál­lampolgár egy békés hétvé­gi estén szórakozni, kikap­csolódni Nyíregyházán? (Túlzás ez így: szórakozni. Egyáltalán hová mehet va­csorázni?) A legutóbbi szom­baton például ezt tapasztal­ta: a Szabolcs étterem a cipész ktsz mérlegzáró köz­gyűlése miatt csukott aj­tóval várta. A „Tisza” egy nyereségrészesedést osztó vállalat dolgozóinak adott otthont. A „Halász-” ban egy tűt nem lehet le­ejteni szombaton este. Sós­tó? Fél tízig nyitva* zene nincs, aztán mehet minden­ki haza... Vacsorázni vágyó hazánkfia tétován állt az utcán, aztán dühödten ha­zament. BUKFENCEK Ha rendkívüli esetről lenne szó, talán elhallgat­nánk A bosszantó az, hogy — különösen a tél­végi hetekben — gyakorlat ez a vendégkirekesztés Nyíregyházán. (A Szabolcs Étteremben közölték: a ja­va még csak ezután jön.) Csak közbevetőleg; a me­gye egyetlen reprezentatív étterme — a Szabolcs — az Idén már „lehúzta a rolót” az idegen és a benn­szülött vendég előtt — nem első ízben, most épp — a festő ktsz „nagyfontossá­gú” mérlegzáró ünnepsége miatt. A rendezvény-köny­vek előjegyzései még rosz- szabb állapotot Ígérnek — Vlüzemavatók, nyereségrév- szesedés, iskolai bankettek, stb. — s aki ezek miatt esetleg a „Dolgozók Étter­® Nemcsak beruházás kérdése # „Zárt körű64 forgalom II? Hol reggelizzünk? mébe” préselődik be, alig­ha dicsekedhet jó étvágy- gyal. Nem kételkedünk benne: ezek az étteremfoglalások bevétel szempontjából ál­dásosak a vendéglátóipar­ra. Abban viszont a ven­déglátó-szakemberek nem kételkedhetnek egy pillana­tig sem, hogy ez az álven­déglátói módszer mennyire tépázza a vállalat rang­ját, hírét. Másutt is gyakor­lat ez — mondhatják vá­laszul. De egy olyan adott­ságokkal rendelkező város­ban, mint Nyíregyháza, ahol normális viszonyok között is szűk az „éttermi kapacitás”, egyenesen me­rénylet a vendéglátás el­len a zárt körű rendezvé­nyek hagyományosítása. Mert itt lassan hagyo­mányról van szó. Egy-egy ktsz kollektívájának joga van népes ünnepség ren­dezésére, de a vendéglátó- iparnak olyan elemi köte­lezettségei vannak, amelyek ütköznek a gyakori kéré­sekkel. A szervezés fonák- . ságát mi sem példázza •jobban, minthogy a kitűnő adottságokkal rendelkező sóstói étterem — ezen a legutóbbi szombaton is — üresen maradt. Oda nem mennek ki a szövetkeze­tek, vállalatok dolgozói — halíik a válasz. Pedig nekik egy évben egyszer kellene csak villamosra szállniuk — míg a vacso­rázni óhajtó idegennek, vagy városbelinek a csu­kott ajtók heiente okoz­nak bosszúságot. Persze a bevétel, a forgalom (a ju­talék); az éttermek dolgo­zói aligha igyekeznek „meggyőzni" a zárt körű rendezvényéit kellemetlen hatásáról önmagukat és a vállalatok képviselőit. „FEJLESZTÉS" Másfajta szervezési buk­fenc is előfordul. Bezárták nemrég a „Jegeskét”, ugyanakkor nem gondos­kodtak a korábbi nyitásról — másutt Néhány napja a „Szabolcs” kiséttermét Jelölték ki erre a célra: Nyíregyháza központjában jelenleg ez az egyetlen le­hetőség reggelizésre (...pá- linkázók, fröccsözők soka­sága között!) Ugyanakkor üzemeltetnek egy cukrász­dát!?) a Zrínyi Ilona ut­cán, amely se nem cuk­rászda, se nem talponálló, se, nem reggelizőhely. Földes György: Bátorság A vállalati banketten Gi­ziké mellé kerültem és fél óra múltán máris tu­domást szereztem arról, hogy Giziké a szokásosnál nagyobb szenvedéllyel utál­ja az osztályvezetőjét. Kí­nos eleganciával öltözkö­dik, mint egy régifajta vi­zesnyolcas — informált Giziké —, és emellei.t olyan mézes-mázos szavakba bur­kolva gonoszkodik a be­osztottakkal, hogy azt jó- izlósű ember alig képes el­viselni. A dolgozók jogos kéréseit is olyan fölényes gesztussal teljesíti, mintha övé lenne a vállalat. Nem merik bírálni, félnek tőle, mindent megtorol. Amikor Giziké éppen arról tájé­koztatott, hogy ő az egyet­len, aki szemtől szembe, bátran meg meri mondani a véleményét annak a ronda alaknak, „Szabad ked­ves Giziké?” megszólítással üdvözölte öt egy kopaszodó. köpcös kartárs és leült melléje, miközben Giziké kedvesen elrebegte, hogy „Nagyon örülök, osztályve­zető kartárs.” — Az osztályvezetőm, Perge kartárs, akiről ép­pen az imént beszéltem — szólt Giziké és én e pilla­nattól kezdve csak néma szereplője voltam a több menetből állá, egyoldalú kérdés-felelet játéknak. — Felháborító, Perge kartárs — kezdte Giziké —, hogy magát a bérosz- tályon pöffeszkedö jampec- nak nevezik, pedig igazán mindent el lehet mondani az osztályveztő kartársról, csak ezt nem.., Giziké máris megérzi a két deci muskotályt — gondoltam —, amellyel az imént biztattuk egymást, hogy emelkedett hangu­latba ringassuk magunkat, de Perge aligha gondolt ilyesmire. Hűvös tárgyila­gossággal érdeklődött Gi­zikétől, hogy szerinte mi mindent lehetne igazán őróla elmondani. — Először is azt — fe­lelte zavartalanul Giziké —, hogy nem pöffeszkedö. másodszor pedig azt, hogy nem jampec. Azzal pedig egyáltalán nem kell tö­rődni, hogy mit terjeszte­nek aa osztályvezető kar- társról az áruforgalmi osz­tályon... Persze, ha nem veszi a szívére, Perge kar­társ, akkor ezt is elmon­dom, mert önnek tudnia kell erről is, arról is, amit a vállalatnál beszélnek... Perge még szóhoz tem juthatott, « csak annyi ideje volt, hogy koccint­son Gizikével, aki feltű­nően fürgén hajtotta le a második két deci musko­tályt, majd üres poharát az asztalra helyezve foly­tatta: — Semmiség az egész, Perge kartárs! Komiszak az emberek, különösen az áruforgalmi osztályon. Nem kell rájuk hallgatni! Azt mondogatják egymás kö­zött, hogy Perge kartárs mesterkélt jó modora mö­gött gonosz szív lakozik, s mindenkinek ott árt, ahol csak lehet. Maradi és ki­csinyes, és még azt is merészelik mondani, hogy­ha az osztályvezető kar- társ bemegy hozzájuk, szin­te megérzik rajta a nafta- linszagot. S miután még Giziké ki­fejtette, hogy ő a maga részéről semmi rosszat nem tudna mondani az osztály- vezető kartársra és egyál­talán nincs is naftalinsaa- ga, Perge búcsúzott és zavartan motyogta, hogy úgyszólván csak Gizikében bízhat, ő az egyetlen, aki együtt érez vele, nem hí­zeleg és hűségesen tájé­koztatja az emberek rossz­indulatú megjegyzéseiről is. Én csak a>z egyik fü­lemmel hallgattam Gizikére és Pergére, s úgy tettem, mintha a másik asztaltár­samra figyeltem volna. Per­ge melegen megszorította Giziké kezét, elbúcsúzott tőlem is és leült egy tá­volabbi asztalhoz, a kar­társak közé. Gizikéhez fordultam ekkor, de mie­lőtt még valamit is kér­dezhettem volna, szokása szerint ő kérdezett: — Mit csodálkozik? Időnként valahogy csak tudomására kell hoznom, hogy milyen pöffeszkedö, piperkőc, nagyképű, gonosz és pohos alak... És nincs erre jobb alkalom egy vállalati murinál... Elismeréssel néztem Gi­zikére. Megint tanultam valamit. Úgy tűnik, általában fél­re értelmezik Nyíregyhá­zán a vendéglátás fogalmát, teljesen elkülönítik azt a forgalom kategóriájától. Mindennek a helyiséghiány az oka — mondhatják er­re az illetékesek — az, hogy a városfejlesztés mö­gött messze elmarad a ven­déglátóhálózat korszerűsíté­se, bővítése. Ez csak rész­ben mentség, hiszen a ren­delkezésre álló „egységek­kel” is ésszerűbben lehet­ne gazdálkodni. Már az is változást hozna, ha például a zárt körű rendezvényekre szombat vasárnap este nem adnának tehetőséget. Kétségtelen viszont, hogy — más városokhoz, de még a közeli járásszékhelyekhez képest is — szembetűnő a nyíregyházi vendéglátóháló­zat elmaradottsága. Az utóbbi években mindössze két szűk cukrászda és egy bisztró képviselte a „fej­lesztést”. Túl azon, hogy a szűkös beruházási kere­tek között is nagyobb je­lentőséget kellene tulajdo­nítani a vendéglátásnak, a kínálkozó lehetőségiekkel sem élnek az illetékesek. Evekkel ezelőtt eldöntöt­ték a megyei tanácson pél­dául, hogy a korábban ven­déglátást szolgáló „bábter­met” vissza kell adni ven­déglátás céljára, — ahol zárt körű rendezvényeket, esküvőket nagyszerűen le lehet bonyolítani — ez meg ma sem történt meg. (Ta­valy lapunkban jelent meg: legkésőbb november 15-ig végrehajtják a döntést, az átadást.) Művelődést szol­gáló helyiséget nem szabad más célra használni — hallik erre a kontra. Ke­csegtető a kép, ha arra gondolunk: ez a terem nagy terhet venne le a „Szabolcs’-ról és közvetle­nül, naponta szolgálná a város lakóit. Mindehhez azonban az szükséges, hogy a. vendég­látás felelősei — s azok is, akik közvetve felelősek érte — végre lássák: egy városhoz úgy hozzátartozik az étterem, a falatozó, rr.int a villany, a közmű, a filmszínház. Sok mindent csak nagyobb beruházások­kal lehet megoldani, de jónéhányat már most, azon­nal, rugalmasabb, hozzáér­tőbb és felelősségteljesebb szervezéssel. S ezért nem árt egy kicsit szétnézni más városokban sem. Angyal Sándor Az ÉM 44. sz. Állami Épí­tőipari Vállalat azonnal fel­vesz — budapesti munkahe­lyekre — villanyszerelőket, könnyűgépkezelőket (ÉM vizsgával), kubikosokat és férfi segédmunkásokat Csa­ládfenntartóknak napi 15 Ft, nem családfenntartóknak napi 10 Ft különélési dijat fizetünk, amennyiben vidé­ki lakásbejelentéssel rendel­keznek és állandó lakóhe­lyükre naponta nem térnek haza. Munkásszállást és na­pi kétszeri étkezést — té­rítés ellenében — biztosí­tunk Tanácsigazolás és munkaruha szükséges To­vábbá felveszünk — szep­temberi beiskolázással — kőműves, ács, vasbetonsze­relő hidegpadló és parkettás szakmába ipari tanulókat —> 8 általános iskolai végzett­séggel Jelentkezés tevéiben- Cím: Budapest. V. KossutH Lajos tér 13—15 Munkaerő- gazdálkodás. (0

Next

/
Thumbnails
Contents