Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-25 / 71. szám

A 3004-es család friss tagja: a /8 Újabb nagy lehetőségek termelőszövetkezeteinknek Egész népgazdaságunk követelménye, hogy szö­vetkezeteink megfelelően él­jenek a részükre biztosí­tott állami támoga­tással. Nem közömbös a városi embernek, de még inkább a tsz-tagoknak, hogyan térül meg tejben, húsban, zöldségben, gyü­mölcsben az a pénz, amit kormányzatunk segítség­képpen ad a nagyüzemi gazdálkodás részére. Alig akad ma már olyan ember, aki ne hallott vol­na a szövetkezeteket segítő nagy jelentőségű 3004-es kormányhatározatokról. Most újabb rendelet jelent meg: a 3004/8-as. Jelentő­ségét nehéz lenne túlbe­csülni. Különösen most, amikor akadnak olyan el­veket vallók, akik — mi­után a mezőgazdaságban Is sor kerül fokozatosan az új gazdaságirányítási rend­szer bevezetésére — azt hangoztatják: nincs szükség tovább a szövetkezetek tá­mogatására. Egyelőre távoli még az az idő, amikor azt mond­hatjuk: minden szövetkeze­ti gazdaságunk saját lábéra áll, nincs szüksége a se­gítségre. Kormányza­tunk éppen ezért a tsz-ek állami támogatásá­nak 1065-ben érvényben volt rendszerét kisebb-na- gyobb módosításokkal erre *2 évre is kiterjesztette. Ez érinti az építési beru­házásokat, a szőlő- és gyü­mölcstelepítést, a szarvas- marha-tehyésztés fejlesz­tését, segít a rét- és lege­lőgazdálkodás javításában és a növényvédőszerek vá­sárlásában. Ezeknek mindegyike érin­ti a Szabolcs-Szatmár me­gyei termelőszövetkezete­ket is. Hosszú lenne felso­rolni a kedvezménylistát, amely gazdaságainknak az előbbre lépését szolgálja. Csak néhányat említünk szemléltetésképpen. Essék szó először az építési beru­házásokhoz nyújtott állami támogatásról. Változott az igény a mezőgazdaságban is. Ha lassan is, fokozato­san előtérbe kerül a ter­mékmennyiség növelése mellett a minőség. Ismere­tes, hogy beruházási politi­kánk egyik fő elve, hogy a tsz-ekben műszakilag igé­nyes, stabil és emellett gaz­daságos épületek készülje­nek. Az állami támogatás ennek az elvnek a támoga­tását szolgálja, amikor o járulékos beruházásokkal együtt megvalósuló komp­lett létesítmények esetében a hitel elengedési mértékét jóval magasabban határozta meg, mint az egyszerűbb épületeknél. A rendelkezés a tehénistállókat az állami támogatás szempontjából három csoportba sorolja, a fenti követelmények szerint. A támogatás 4000—11 000 forihtig terjed, férőhelyen­ként. Az állami segítség ki­terjed a juhhodály, a tojó­ház, baromfiól, csibenevelő és a palántatelep építésére is. Különösen érdekelve va­gyunk a dohánypajta építé­séhez nyújtott kedvezmé­nyekben. Itt holdanként 25 000 forint támogatást kaphatnak a tsz-ek. Gyü­mölcs- és zöldségtárolók­nál négyzetméterenként a támogatás összege 380 fo­rint. Változás a korábbiak­kal szemben, hogy a gyü- mölcstóroló és csomagoló utáni kedvezményt épület­típusra terjesztették ki. Nagy gond volt a szövet­kezetek termelvényeinek az elszállítása. Akadályozták ezt a rossz útviszonyok. A rendelkezés hangsúlyozza: „A termelőszövetkezetek be­kötő útjainak és majoron belüli útjainak építési költ­ségeit az állam viseli." Sőt, ha az útépítésnél a föld­munkának gépi erővel való végzése műszakilag indo­kolt, akkor a földmunkát is magára vállalja az állam. Az előző évihez viszo­nyítva változott a szőlő-, gyümölcstelepítés után já­ró kedvezmény mértéke. A nagyobb telepítési kedv és a jobb gyüthölcsellátás ér­dekében nagyobb a kedvez­mény a meggy, kajszi és a bogyós gyümölcsök telepí­tésénél. A 3004'8-as rendelkezés gondol az állattenyésztés fejlesztésére is. A tsz-eket minden — akár vásárolt, akár saját nevelésű — meg­ellett előhasú üsző után 4000 forint üzemviteli cél­ra felhasználható vissza nem térítendő állami támo­gatás illeti meg. Kedvez­mény illeti meg a szövetke­zeteket a növenyvédőszer vásárlás utón is. Ennek mértéke a rézgálic kivéte­lével 30 százalékos, s nem vonatkozik a gyomirtó sze­rekre. Nagy fontosságú a rét és a legelő javításához nyújtott állami támogatás is. A 3004'8-as kormányha­tározat úiabb nagy lehető­séget biztosít szövetkeze­teinknek. Gondtalanabbá teszi gazdálkodásukat, érez­hetik, hogy az állam mel­lettük áll, segíti őket az előrehaladásban. Nagyon lé­nyeges, Hogy ezekkel a le­hetőségekkel megfelelően éljenek. Farkas Kálmán Dakii Gyula mottója TISZABEZDÉDI VÁLTOZÁSOK A hatvannyolc éves Da- ku Gyula három mondata egyenesen mottónak kíván­kozik. így mondja: „Szövet­keztünk, egyek vagyunk. Régi helyzetünk árnyéka » mainak. Uj faluban, új éle­tet élünk.” Nézzünk szét ennek nyo­mán Tiszabezdéden. Húszmillió forint — húsz belépő Hat évvel ezelőtt lett szövetkezetivé a falu. Az első közös esztendő nyolc- százezer forint mérleg­hiányt hozott. Másik veze­tőséget választották. A kri­tikus kezdet utáni négy esztendőben majdnem húsz­millió jövedelmen osztoztak a Kossuth Tsz tagjai. Négy esztendő átlagában egy tag­ra hatvankétezer forint jö­vedelem jut. Legszembetűnőbben mu­tatkozik a változás az új lákásök építésében. De a sajátosan egyvégtű, torná- cos házak is egymás után alakulnak át tömbökké, amelyekben a szobák szá­ma jut fölénybe. A régiek ismert belső elosztása: felső ház, pitvar, kamra, istálló. A mai rend: szoba, még egy szoba, előszoba (számít­va a vízmű vési tés re, fürdő­szoba is), aztán konyha, éléskamra és másik kamra. Az istálló most már elkü­lönítve. Jelenleg kilenc új lakás­építési engedély van kiad­va, s még az év elején já­runk. Eszterhai Sándor^ a tsz juhásza nagy családot mondhat magáénak. Mégis már két legnagyobb gyér- inekének építtetett modem lakást. Kívánsága: „Egész­ség, és minden gyerme­ket rendes hajlékba juttas­sak”. Ki megy el ma in­nen? Inkább visszatérnek. Most is húszán kérték fel­vételüket a szövetkezetbe. Ami már nem divat: mosógép, porszívó A tavalyi rossz időjárás nem kerülte el ezt a tsz-t sem. Küzdöttek a természeti csapással, dolgoztak állhata­tosan. Védték a vedhetöt, mentettek minden termést. Maguknak köszönhetik, hogy egyenként tizenhatezer fo­rintot részeltek a jövede­lemből — átlag. De van, aki ettől többet. Ezután önként kívánkozik a kérdés: és mi van a la­kásokban? Három éve, a falu ipar­cikk boltjában még elő­jegyzésben lehetett csak mosógépet vásárolni. Ker­tész Pál előre látni akarta, mit Vesz és egyenesen a fő­városba utazott mosógépért. Azóta erősen visszaesett a földművesszövetkezeti ház­tartási eszközöket kölcsönző forgalma. Ma az számít „lemaradásnak”, ha vala­melyik háziasszony mosó­gépe mellől hiányzik a centrifuga. A tanácstitkár szerint, két kézben meg lehet szá­molni, hány házban nincs rádió. De nem akármilyen. A szobák tisztántartásához mind többen Vesznék elek­tromos padlókefélőt, porszí­vót. Alig másfél esztendő alatt csaknem húsz tsz-csa- lád lakására került fel tv- aritenrta, ami a nagynak nem mondható faluban fel­tűnő eredmény. Két szövet­kezeti dolgozó; Daku Ber­talan és Rácz Lajos gépko­csit igényelt. A motorke­rékpár már nem újság. Azort pedig nevetnek, ha valamely lakásban „tüzes” vasalót használnának. Kinek hány holdja volt? Sok lakás előtt feltűnően erős, mint mondani szok­ták: örök életre való kerí­tés — betonból. Közte és a lakás között virágoskert. Idegennek bajos eltalálni, melyiknek volt a gazdája ehnyi, vagy annyi holdás. Szívesebben most arról be­szélnek, hogy ez a helyzet mindenben Általános véleméhy: a fa­lusi fiúk dolga rendezet­tebb. Aki az általános is­kola elvégzése után tovább tanul, az elsősorban Vala­lamilyen szakmát is jelent. Legtöbbjük olyat választ, amely a gépekkel, elektro­mossággal kapcsolatos. A közelmúltban öten tettek traktort» vezetői vizsgát. Mások szakmunkásképzőre jelentkeztek. A lányoknál fokozottabb a továbbtanulási igény. Mindenekelőtt az érettségi megszerzése. A szövetkezeti munka és főleg az azért járó kereset nem csorbítja az érettségizett lányok ptesztizsét sem. Daku Gyula szavait nyugodtan írhattam mottónak. Asztalos Bálint Szakemberek az államvizsgán III!!! „Másképp látom a munkámat44 üli-! Amikor kevés a válasz ^ Bizonyítvány az exportálnia is •— Mit ad majd az ok­levél? — Egészen másképp lá­tom máris a munkámat. A Védekezést, a mechani­kát tudományosan. S az embereket is. Tudja milyen nagy volt a különbség még néhány éve köztem, meg a városi ember kö­zött? Itt megtanultam, ho­gyan kell az emberekkel bánni. Megjött az önbizal­mam. Aki mór áteseit Akivel a folyosón be­szélgetőn! ; tagbaszakadt ember, az arca olyan piros, mint a rózsa. Révész Kál­mán, a tuzséri Rákóczi Termelőszövetkezet nagy múltú, derék elnöke e pil­lanatban felszabadultan mosolyog. Most jött ki az államvizsgabizottságtól. — Közepesnél rosszabb nem lehetett Éreztem, hogy tudok. Örül, hogy révbejutott. Nyolc éve állandóan ta­nul. Azelőtt hat elemije volt, ennyire futotta gye­rekkorában. — Hatvanban végeztem a nyolc általánost. Jelesen. Aztán letettem az egyéves szakmunkásképző tanfolya­mot az Ilona tanyán. Azt is jelesen. Hatvankettőben szólt a járási pártbizottsá- goh egy elvtárs, lenne még kedvem tanulni? Rábeszélt, hát eljöttem. Egyéves elő­készítő kellett hozzá, amo­lyan szakérettségi, hogy a felsőfokú technikumban ta­nulhassak. Elvégeztem. Most négy éve, hogy megkezdte. — Nem lehetett könnyű... — Nem. De a rengeteg bajom mellett mindig kö­zepesre vizsgáztam. Most,_ az államvizsgával nagy te­her esik le a vállamról. De hálát is adok az isko­lának. Képzelheti: ötszáz holdas a gyümölcsösünk. Ott azután fel tudom hasz­nálni a tanultakat, meg a szakkönyveket is forgatni akarom. A tanulás, az na­gyon jó dolog. Elmélet és gyakorlat A szőlőtermesztési tan­székén csizmás, széles te­nyerű idősebb ember kez­di a tételt. Elismétli: „A korszerű tőkeművelés módszerei.” A hattagú bi­zottság segít átesni az izgalom első percein, de így is nehezen megy. Pe­dig látszik, hogy a gyakor latból ismeri a hallgató. A második tétel mér köny- nyebb. A nagyüzemi sző­lőtermesztés népgazdasági jelen tősége már közelebb van Borsos Lajoshoz. ,,A lényeg, hogy a fajták meg felelő tájegységekre kerül­jenek, nagy területen jó minőségben..." „Es olcsón.,.’ — szól közbe a bizottság egyik tagja. Egy másik teremben a marxizmus vizsgái foly­nak, A bizottság előtti padban középkorú férfi mondja a tételt: „A mun­ka termelékenysége”. Vifi- cze Gyula tudja az anya­got, de a bizottság nem elégszik meg csak a könyv­ből szerzett ismeretekkel. Egy kérdést kap. Ahol , dolgozik, a dögéi termelő- szövetkezetben, ott milyen a munka termelékenysége? A vizsgázó röviden vá­laszol: gyenge. Es miéit nem lehet jó? — hangzik az újabb kérdés. „Javítani kell a munka szervezését, meg kell győzni az embe­reket...” A válási talpra­esett, de... kevés. — És ön, mit tehet, hogy javuljon a helyzet? — Én semmit, én csak beosztott könyvelő va­gyok. A bizottság egy tagja nem elégszik meg ezzel a válasszal,.. A vizsga megy tovább. Hetvennégy új szaktechnikus Nvolcvanhatan kezdtek három éve és hetvennégyen eljutottak az uiiunlVi sgáig. Vétek János igazgató sze- rint is szép ez a szám. Ne­hezek voltak a vizsgák, megannyi akadálya a to­vábbjutásnak. De n megye fiatal felsőoktatási intéz­ménye máris sok szakem­bert adott a szabolcsi me­zőgazdaságnak. A mostani levelezőkkel mintegy négy­százat. — Nagyrészük eddig is ismert gyakorlati szakem­ber — mondja az igazga­tó. — Néhányuk ayákor- lati munkája olyan, hogy a gazdaságuk országosan is kiváló exportalma ter­melésben. Sokan már középfokú képzettséggel jöttek ide. Az elmélet mégis fontos, mert három év alatt a tudomány legfrissebb eredményeivel ismerkedtek meg. Itt a gyakorlatban is látták pél­dául a korszerű és gépesí­tett alma és szőlőmunkát, a telepítéstől egészen a szü­retig. Sok, nagyon sok jó szak­emberre van szüksége a megyének. Az iskola mű­ködésének négy esztendeje alatt is bebizonyította, hogy Szabolcsban százak és ezrek igénylik a legkor­szerűbb szakmai műveltsé­get, s otthon, a munkahe­lyeken élni tudnak a tanul­takkal. Ezt mutatta a mostani államvizsga általános ta­pasztalata is. A hetvennégy új felsővégzettségű szak- technikus az elméleti tu­dományokban is megállta a helyét. K. J. Gazdag megyei program a költészet napján és az ünnepi könyvhéten A költészet napja ápri­lisi megünneplésének és az ünnepi könyvhét május— júniusi rendezvénysorozatá­nak előkészületéiről tárgyal­tak Nyíregyházán, a megyei köngVbr"^.' Pu-.- szerdai ü ésén. Jelen volt Molnár Gábor író, az Élet és Irodalom szerkesztője is. (ítifehéiiö ti született „Mind hősök ők, mind férfiak. mind hű és hazafi: Vérét a hős, ha halni kell, Nem retteg ontani”. (Garai I.) Tavaszodik a Dráva part­ján is. A BM határőrség egyik őrsértek személyt ál­lománya évfordulóra em­lékezik. 1958. március elseje is olyan napnak ígérkezett, mint a többi és mégis sok rnihdénbert különbözött. Ezen a napon Kranyik Já­nos határőr harci feladatot kapott a Magyar Népköz- társaság államhatárának az őrizetére. Az őrs épületét elhagyva másfél óra múlva szomorú hír érkezett a ha­társzakaszról: Kranyik Já­nos elvtárs egy hazaáruló golyójától súlyosan megsebe­sült. Sebesülése után a ha­zaárulót megsemmisítette Sebesülését a mohácsi kór­házban kezelték. Két nap múlva meghalt. Nyolc esztendeje, hogy egy gyilkos golyó kioltotta elvtársunk életét Szomorú évforduló ez a határőrök, a szülők, testvérek, barátok számára. A határőr Utódai olyan hősre tekintenek fel, aki kötelességének teljesítése közben a legtöbbet, a leg­drágábbat adta: ifjú életét. Ebben az esztendőben töl­tötte volna be 30 évét Nem érhette meg: fiatalon. 22 éves korában . hazánk határának az őrizete közben hősi ha’ált halt Tettével és cselekedetével örökre ^beje­gyezte a nevét a határőrség. a magyar ifjúság történetébe. Szülei, testvérei egyszerű emberek. Fiukat arra ne­velték, hogy becsülettel teljesítse a katonai köteles­ségét. Erre nevelte a Kom­munista ifjúsági Szövetség :s, amelynek a határőrőr­sön titkára volt. Magatartását a becsüle­tesség, a szerénység, a szor­galom, a bátorság és a fe­gyelmezettség jellemezte Kiváló munkájáért, ember­ségéért az őrs bizalmát és megbecsülését élvezte. Élete és cselekedete arra kötelez bennünket, hogy méltó utódai legyünk. Példája nyomán teljesítjük hazafias kötelességünket, drága ha­zánk őrizetét. Halála után a belügymi­niszter elvtárs törzs- őrmesterré léptette elő és elrendelte, hogy he­vét örökre fel kell vermi az őrs névjegyzékére. Az Elhöki Tanács a „Kiváló Szolgálati Érdemérem” ahány fokozatával, a KISZ Központi Bizottság pedig a KISZ Érdeméremmel tün­tette ki. Elvtársai szülőfalujában. Uifehértó községben helyez­ték örök nyugovóra Csáki Péter határőr százados Irodalmi életünk mindkét reprezentatív eseményét irodalmi estek, író-olvasó találkozók és kiállítások töltik meg gazdag prog­rammal. A költészet napja alkalmából a megyeszékhe­lyén három rendezvényt tartanak: március 30-án, 15 órakor a József Attila Me­gyei Művelődési Házban Ladányi Mihály költő ta­lálkozik nyíregyházi olva­sókkal. Verseiből, valamint Baranyi Ferenc, Garai Gá­bor, Váci Mihály versei­ből a Debreceni Csokonai Színház művészei adhak elő. Az irodalmi délután rende­zője a nyíregyházi postás szakszervezet. Április har­madik hetében Ratkó Jó­zsef költő részvételével tart író-olvasó találkozót a Városi könyvtár és a KISZ a nyíregyházi harmadik ke­rületi pártházban. A költé­szet napja harmadik, egy­ben záróeseménye lesz Nyíregyházán az április 18-i irodalmi est. A megyei mű­velődési házban Illés Gyu­la felszabadulás utáni köl­tészetének legszebb alkotá­saiból mutatnak be egy csokorra valót a debreceni Vendégművészek. Az ünnepi könyvhét — május 28—június 5. — me­gyei megnyitójára május 28-án Nyíregyházán kerül sor A tervek szerint Berke- si András írót, Éékési Gyu­la és Niklai Adám költőt is meghívják erre az alka­lomra. A könyv ünnepén megyeszerte megemlékezé­seket és Irodalmi rendez­vényeket tartanak. (sz) 1966. március Zö.

Next

/
Thumbnails
Contents