Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-24 / 70. szám

Megjegyzések: Kiben van a hiba? # Egyik szabolcsi közsé­günk iskolaigazgatója a fa^ lusi értelmiség helytállásá­ról írt szerkesztőségünknek. Levelének a lényege: az érdektelenség a falu közös dolgai iránt nem a pedagó­gusokban van, hanem a falu közömbös az oda ke­rülő értelmiségiekkel. Egyetértünk abban, hogy a falu értelmiségének egy része tevékenyen részt vesz a község társadalmi életében. Túl vagyunk már a végleteken, azon is, ami­kor a plakátfestést és más hasonló társadalmi munkát egyes helyeken fontosabb­nak tartották a tanításnál, az iskolai munkánál. De azon is túl vagyunk, hogy az értelmiségi dolgozó el- síAKió zzon elofántcsonttor- nyába és ne vegyen tudo­mást a külvilágról. Hogy mégis találkozunk e két véglet maradványai­val, az szinte természetes. Évekig gyakorlattá vált sok helyen, az nem tűnik el máról holnapra. Ismerünk olyan falusi pedagógust, akinek nincs egy szabad perce, tucatnyi funkciója van az iskolán kívül. Az ilyen túlterhelés ellen hi­vatalos szerveink nem egy ízben léptek fel, s igye­keznek egyenletességet te­remteni a munkában. Helyes követelménynek tartjuk: a pedagógustól el­sősorban azt várja a tár­sadalom, hogy a gyerekek nevelésében, a szülők fel­világosításában fejtse ki a legnagyobb munkát. Ez a legértékesebb, legmaradan­dóbb társadalmi munka. S hozzátehetjük: a családláto­gató pedagógus, vagy a szülői értekezletet vezető osztályfőnök, igazgató az esetek többségében politi- , zál, részt vesz a közélet­ben. De nemcsak ilyenek van­nak. A kérdés, hogy ezek­ben az esetekben mindig az értelmiségi dolgozóban kell-e keresnünk a hibát? Nem minden esetben. A falu vezetése, közvéleménye sokszor még nem kéri, nem igényli az esetleg tettvágy- gyal teli értelmiségiek munkáját, közreműködését. A másik oldala a dolog­nak, hogy mit tesznek az értetlenségre, a falu kö­zönyére hivatkozók a tá­volság lerövidítéséért. Ké­nyelmesség, sőt olykor a méltatlannak tűnő „leeresz­kedés” gátolja, hogy ne csak egy fedél alatt éljenek a faluval, hanem vele, és benne is. Aligha várhatja a falura került, vagy visszakerült fiatal tanár, agronómus, mérnök, orvos, hogy mindenki tárt karok­kal fogadja, s nyomban kulturáltabb környezet tá­madjon körülötte. Ahhoz neki is hozzá kell . járulnia valamivel. Elismerjük, hogy sok ér­telmiségi szorgalmas és önzetlen munkása a falu kulturálódásának. De el kell mondanunk: léteznek olya­nok is, akik a munkaidő befejeztével leteszik a ter­het, s megnyugodva men­nek haza tv-t nézni, vagy beülnek a kocsijukba és mennek kirándulni. Nálunk — és ma is — sok az örökké mozgó, örök­ké elégedetlen, mindig küzdő közéleti ember. Az egykori falusi lámpások utódai, szerencsére többen vannak, mint az elzárkózó, gyökeret nem eresztő falu­si értelmiségiek. S ebben a kategóriában benne lehet az orvos, az agrármérnök, a jogász, s más falun élő ta­nult ember. Mindenki, aki ma még adósa a közösségnek, amely­ben él. Még akkor is, ha ez a közösség ma még nem kéri számon eze­ket az adósságokat. Páll Géza Nem jött könnyen — nem mehet könnyen A váratlan és könnyen jött pénzre szokták mon­dani, hogy könnyen el is megy. A nyereségrészese­déskor kapott pénz nem váratlan és nem is köny- nyen jött. A nyereségré­szesedés az évi jó munka egyik eredménye, jutalma. Sok nehézséget, akadályt kell leküzdeni ahhoz, azért, hogy a munka ered­ményes legyen. A nyereségrészesedés és ennek mértéke jelzi a vál­lalat, hivatal, üzem mun­kájának eredményességét és tükre az emberek munká­jának, áldozatvállalásának, akaraterejének. Meg keli harcolni a pénzért, minden napért, minden forintért. Az eredmény talán nem is mutatja híven, hogy mennyi munka, ötlet, újítás, kezdeményezés van a nye­reségrészesedésként kifize­tett, egy egy emberre ju­tó összeg mögött. A nyereségrészesedés nö­veli az üzem becsületét, a kifizetett összegnek pedig minden dolgozó előtt be­csülete van. Olyan ez, mint egy szép kitüntetés. Fo­rint értékben nem is mér­hető, de mivel mégis csak forintban kapja a dolgozó, valamit kell tenni vele. Céltalan dolgokra elköl­teni? Ez nem lenne he­lyes. Az . előző évek ta­pasztalatai azt mutatják, hogy legtöbben maradandó javak megvásárlására for­dították a pénzt. Az el­múlt évben megyénkben 2500 dolgozó nyitott új betétkönyvet a nyereségré­szesedések kifizetése és a betétkönyvben elhelyezett összeg meghaladta a 3 millió forintot A most kapott összeg alapja lehet annak az ösz- szegnek, amely szükséges bizonyos nagyobb, értéke­sebb cikk megvásárlásához. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nyereségrészesedés­kor kapott pénz jelenté­keny része betétkönyvbe kerül, majd időnként új betéttel gyarapodott, ka­matozott, s végül eszköz lett ahhoz, hogy a család birtokába jusson a régen tervezett értékesebb áru­cikk. A nyereségrészesedés tehát kiinduló pont lett azoknál, akik eddig nem takarékoskodtak, illetve újabb lépést jelentett a tervezett értékesebb cik­kek megszerzése felé azok­nál, akiknek már volt otthon takarékbetétköny­vük. Nem könnyen jön a nye­reségrészesedés, tehát — a szólásmondás szerint — nem is mehet el köny- nyen, hanem megtakarítva, gyarapítva, később hozzá­járulhat életünk számotte­vő javításához. Húszéves a magyar úttörőmozgalom Gazdag két évtized az idei év programja Megalakulásának husza­dik évfordulóját ünnepli idén a magyar úttörőmoz­galom. 1946 júniusában szervezték meg az úttörő­szövetséget, majd az ezt követő hónapokban egyre- másra alakultak ország­szerte a csapatok, rajok, őrsök. A Hősök Könyve Két évtized események­ben és eredményekben gazdag emlékeit gyűjtötték össze a csapatok. A kezde­teket megsárgult papírla­pokról idézhetjük: 1946­ban, néhány hónappal a Magyar Úttörők Szövetségé­nek alakulása után me­gyénk néhány általános is­kolájában is létrehozták az első csapatokat. Az elsők között említhetjük a mező- ladányi, a mátészalkai, óköritófülpösi, tiszalöki, tarpai, nyírszőlősi és a nap­kor: csapatokat. A többi csapat jobbára 1947-ben és 1948-ban a'ákult, zászlajára tűzve a jelszót: „Tanul­junk, szórakozzunk, játsz- szunk együtt!” A Hősök Könyvének kró­nikája beszámol az első na­pokról. A napkori csapat krónikája többek között Gurály Józsefről ír, aki egykor a megye legjobb táncosa volt. Ö mutatta be a híres ..Napkori mártoga- tóst” a megyei kultúrver- senyen. Táncát filmszalag is megörökítette. Azóta évek teltek el. A volt úttörő ka­tonai szolgálat teljesítése közben a Duna habjaiban lelte halálát. A Hősök Könyve olyan eredmények­ről is megemlékezik, mint a nyírlugosi pajtások orszá­gos első helyezése a bur­gonyabogár elleni küzde­lemben. Egy 1949-es taka­rékossági napló adatai a tiszai járásból: az úttörők > csaknem ötezer kilogramm papírt, ugyanennyi ron­gyot és 24 ezer kiló vasat gyűjtöttek össze. A Tanácsköztársaság emlékeitől a jövő kutatásáig Jelentős esemény volt a megyei úttörőház megala-i pítása 1952-ben. Azóta ez az intézmény szolgálja a város mintegy 15 ezer paj­tásának iskolán kívüli kul­turális tevékenységét, szak­köri munkáját és szórako zását. Hét évvel ezelőtt rendezte be a KISZ megyei bizottsága a sóstói Sza­muely Tibor KISZ- és útlörővezető képző tábort. Évente több száz úttörő­nek és a csapatok vezeté­sében tevékenykedő peda­gógusoknak, KISZ-es ifi­vezetőknek biztosít ez a tábor korszerű továbbkép­zési fórumot. Minél értékesebb tarta­lommal megtölteni az út­törőmozgalmat — ez az el­múlt évek és a jövő fel­adata. A mozgalom 15. év­fordulóján, 1961-ben min­den csapat elkészítette a Hősök Könyvét, az úttörő­élet krónikáját. Ugyanek­kor nyomolvasó mozgalom indult a Tanácsköztársaság emlékeinek, harcos hagyo­mányainak felkutatására. Ennek során számos olyan dokumentumot kutattak fel a pajtások, amelyek hoz­zájárultak a történeti kuta­tások további sikereihez, s a pajtások mélyebben meg­ismerkedtek közvetlen kör­nyezetük munkásmozgalmi múltjával. A 15. évforduló­ra elkészült a tiszadobi úttörőoíthon is. Az utóbbi két év az Úttörő Expedíció a Jövőbe mozgalom jegyé ben telt el. Az idei tanévben újabb mozgalom teszi pezsgővé az úttörőéletet: az Úttörők a Hazáért mozgalom, amely kapcsolódik az expediciós eseménysorozathoz. Négy­ezer szabolcsi őrs vesz részt ebben a közös ak­cióban: részt vállalnak a pajtások is a szocialista ha­za további eredményeinek kimunkálásában. Megyei és országos találkozók Az idei év a jubileum éve: gazdag programmal ünnepük az évfordulót a szabolcsi pajtások is. A rendezvények kapcsolódnak a nagy eseményhez. A me­gyei úttörőelnökség pá lyázatot hirdet ebből az alkalomból „Legkedvesebb élményem az úttörőmozga­lomban” címmel. A másik akció — „Fűre lépni sza­bad” — célja minél több játszótér, park, zöldöve­zet építése, telepítése. A 20. évforduló alkalma ból járási úttörőtalálkozó- kat tartanak megyeszerte. A megyei találkozó — má­jus 28-án és 29-én — mintegy 15 ezer szabolcsi pajtás seregszemléje lesz. A budapesti jubileumi ünnepségen — június 7— 10 között — megyénket 100 kiváló úttörő és hét úttörő- vezető képviseli majd. Szilágyi Megyeszerte fásítanak Az utóbbi években mind népszerűbbé váltak és szép eredményeket hoztak a fá­sítási időszakok. A mostani idényben két és fél millió facsemete kerül elültetésre a megye tanácsi igazgatási területein, elsősorban szö­vetkezeti gazdaságok hatá­rában. Az ültetés jól ha­lad: már 2 millió 300 ezer csemetét raktak végleges helyére. Az ültetés rövidesen befejeződik. Jellemzője az idei tavar szí fásításnak, hogy csak a mezőgazdaságilag nem hasz­nosítható területeken, mű­velési ágváltozás engedé­lyével történik. Ültetésre pedig kizárólag akác- és nyárfacsemeték kerülnek, összesen 76 termelőszövet­kezet határában. Ezúttal is tovább növek­szik a tervszerűen fásított majorok száma. Erre a cél­ra 340 ezer gyorsan növő nyárfacsemetét használnak fel a három éve megkez­dett forma szerint: ötsoros erdősávot képezve a nagy­üzemi majorok körül. Bevált az ösztöndíjrendszer Javul a fsz-ek, vállalatok szakemberellátása Hét éve is elmúlt, hogy az eddig szokásos juttatá­sok mellett újat is emleget­ni kezdtek: társadalmi ta­nulmányi ösztöndíj. A név talán azt sejteti, hogy itt nem kifejezetten államunk segíti az- egyetemistát, vagy j ^főiskolást, hanem újfajta módon — a társadalom. Az állami ösztöndíjért csak ta­nulni kell, — ha valaki rossz tanuló, nem kaphat, itt azonban más kötelezett­ség is felvetődik: az ösztön­díjas köteles meghatározott időt annál a szervnél dol­gozni, ahonnan az ösztön­díjat kapta. Az ösztöndíjat tehát később nem kell visz- szafizetni — csak akkor, ha valaki nem foglalja el az állását — és új munkahe­lyén senkinek sem vonják azt le később a fizetéséből. Megyénkben sok ösztön­díjas helyezkedett el már a kezdet óta eltelt nyolc évben: hozzávetőleg két­száz. Az országos rendezés 1959-ben történt, de Sza­bolcsban már korábban is gyakorlat volt ösztöndíjjal biztosítani a szakembert. Jelenleg 427 ösztöndíjat fizetnek ki havonta me­gyénk szervei, ennyi ösztön­díjas van. Legtöbbet — szám szerint 166 Szerző­dést — a tsz-ek kötöttek. Érthető, hiszen viszonylag fiatal közös gazdaságainkba keli most a legtöbb szak­ember. Az állami gazdasá­gok szintén jelentős számú főiskolást vagy mezőgazda- sági technikust szerződtet­tek: tizennégyet. Megyénk vállalatai 91 új szakember beállítását ter­vezik a következő években csak az ösztöndíj segítségé­vel. Néhány szakmában csakis úgy lehet szakember­hez jutni, ha a vállalat már előre biztosítja magának — ösztöndíj adományozásával. A községek KÖFA alap­Színtévesztés, magas vérnyomás, látási zavar A kötelező orvosi vizsgálatok haszna — Tanácsok a megelőzésre Ha valaki gépkocsi, vagy traktorvezetői jogosítványt akar szerezni, előzőleg szi­gorú orvosi vizsgálaton kell részt vennie. Megvizsgálják a szívét, tüdejét, különösen pedig az idegrendszerét és érzékszerveit: hallását, lá­tását. Ezt törvényes előírá­sok követelik meg, de szükségességét a'.igha vonja bárki is kétségbe. Megyénkben szinte min­den járási székhelyen vé­geznek ilyen vizsgálatot. Nyíregyházán a városi -já­rási és a tiszalöki járásból érkezőket is vizsgálják. — Szabolcsban legtöbb jelentkező a látási elégte­lenségek miatt esik ki — adta a tájékoztatást dr. Varga István, aki az alkal­massági vizsgálatokat végzi — Sok a színtévesztő is. Második helyen a magas •vérnyomás, majd a szívbe­tegség szerepel. Ez a sor­rend véleményem szerint nemcsak nálunk. hanem más megyékben is hason­lóan alakul. Az orvosi vizsgálat azon­ban nemcsak a jogosítvány megszerzése előtt kötelező, hanem a vezetőknek há­romévenként időszakos or - vosi vizsgálaton kell meg­jelenniük. Érthető ez az in­tézkedés, hiszen a gépkocsi, vagy traktorvezető egészsé­ge a foglalkozása következ­tében állandó veszélynek van kitéve. Olykor hosszú ideig kénytelen egyhelyben ülni, szívja a benzingőzt, állandóan hallja a motor zúgását, él kell viselnie az időjárás viszontagságait. Ez utóbbi különösen a trak­torvezetőknél Jelentkezik. A hosszú egyhelyben ülés jobban megterheli az izmo­kat, mint a közepes erős­ségű mozgás. Rendellenessé­get idézhet elő a vérkerin­gésben, a légzésbei!, és hosszú idő után gerincfer­dülést okozhat De előidéz­het emésztési zavart is. — Éppen ezért célszerű — mondta Varga doktor — ha a gépkocsivezető 100— 150 kilométeres út megté­tele után megáll néhány percre pihenni. Kiszáll a kocsijából, sétál, hogy meg­szűnjék lábai merevsége. A másik legnagyobb ve­szély az üzemanyag és a kipufogó gáz belégzése. Ez utóbbi sok szénmonoxidot, széndioxidot tartalmaz. A vezetők vérében mindig kimutatható egy kevés gáz A szénmonoxid csökkenti a vezető megfigyelőképessé­gét, tompítja reflexeit és súlyosabb esetben ájulást idézhet elÖ. Az erős. állandó motor- zúgás csökkenti a hallóké­pességet, ami balesetve­szélyt rejt magában. Az állandó zajnak kitett em­bernek ezenkívül csökken a vérnyomása, gyengül a szív­verése Is. A rendszeres orvosi vizs­gálat idejekorán felfedi a bajokat és ha időben kez­dődik a gyógykezelés, meg­hosszabbodik a gépkocsive­zető munkaképessége. Ter­mészetesen azt a célt is szolgálja, hogy a köz’eke- désben csak az egészségügyi követelményeknek megfele­lő ember vegyen részt. Igv kevesebb baleset for­dul elő. <b. f.J ból adnak ösztöndíjat, c ezeknek is jelentős a szá­ma: 83 a megyében; A megyei tanácsnál 1959- ben állt munkába az első hat ösztöndíjas, s őket az­óta 21 követte. Most hat főiskolás kap tőlük segítsé­get a tanuláshoz: két épí­tész és egy agrárgépészmér­nök, orvos, közgazdász és jogász. A probléma az ösztöndí­jasokkal — és szerencsére ilyen kevés akad — a mun­kába álláskor van. Mi en­nek az oka? Sokrétű. fő­ként családi természetű kér­dés ez. Leggyakrabban a férjhez- menés okozza, hogy az ösz­töndíjas nem foglalja el a munkahelyét. Az egyik ál­latorvosnő például állami gazdaságban maradt — ahol a férje is dolgozik, — mert a körzet, melyet el kellett volna foglalnia, messze esik onnan. De hát azt senki nem kívánja, hogy külön éljenek. Elő­fordult — éppen a megyei tanácson — hogy az egyik tervszakot végzett közgaz­dászt csak a pénzügyi osz­tályon tudták elhelyezni. Persze, nem értett hozzá. Most próbálnak valamiképp segíteni. Olyan, hogy valaki a „vi­dék” miatt nem foglalta volna el a helyét — nem fordult elő! Bár az egyes házasságoknál szerepel ilyesmi; ha a férj vagy a feleség városban lakik, ak­kor házastársa is odaköltö­zik. Gyakran volt hibás a szakemberek beállításának tervezése a tsz-ekben. Ami­kor például az egyik fiatal elvégezte a technikumot, rájöttek, hogy nem tudják foglalkoztam. Ilyen esetek­ben az ösztöndíjasnak nem kell visszafizetnie a kapott pénzt, A legtöbb helyen azon­ban az utóbbi években át­gondoltabbá vált a szerző­déskötés. Különösen a tíz­eknél javult a helyzet. A községi tanácsoknak azon­ban több segítséget kellene adni. — ki — 1966. március 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents