Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-20 / 67. szám
Szentiványi Kálmán: Ölvén kiló sárgaréz B író és Simon szűkén feszülő nadrágot hordtak, s olyan hegyesorrú cipőt, mint az um’iku- sok regi olasz operákban. Hökkentő mintájú pulóverjük és bőrmellényük volt — s persze ősembertrizurá- juk. Számon tartották, hogy Simont Bíró változtatta ilyenné — a csendes fiút azelőtt észre sem lehetett vejint a gyárban, leginkább a könyvtárban látták, vagy bármilyen előadást hirdettek — csillagászatról, űrhajózásról — az első sorban ült kissé gömyedten, s nagy szürke szeme figyelmesen rebbent. Mivel ilyen öltözékhez magatartás is dukál, elég gondot adtak ők ketten bizalminak, KISZ- ti Utániak — Simon meg elmaradt a régi helyekről. S minta a »nevelés” érvényesülne, Bíró, aki pedig kezdeményező volt, egyszer csak cserbenhagyta társát, nemcsak bozcntját vágatta le, hanem a gúnyából is kibújt. Otthagyta a műhelyt, rendésznek állt, és külseje nem emlékeztetett régi önmagára. Most már minden javítási szándék Simonra zúdult, s 6 furcsa módon, sokáig állta az ostromot, pedig még Bíró is kiabálva jött a műhelybe: — Hogyan tekered a nyakadra a sálat, te? Szégyent hozol rám, megátalkodott huligán! — S kacsintgatott a többieknek. — Az ujent társadalmi bíróság dé kell állitani! Más fiúk nem öHőatek annyi re feltűnően. Simon a munkára hajolt, nem szólt Ha békén hagyják, bizonyára csendben elhagyó- gát ja a régit de az állandó piszkálod ás ráégett mint puha agyagkorsóra a zománc. annál keményebbé tette." Néha végignézte csodálkozva Bírót •— hogyan barátkozhatott ilyen fickóval? ö olykor még a kapunál is rákiabált Simonra; — Hajból van a sapkád, »ni?! Zsebre se tudod dugni a mancsodat, abban a »nadrágban”! Láttak már ilyen huligánt? A szálló féllábú gondnoka — különben elhízott öreg meber — így beszélt Simonról az érdeklődő KISZ-vezetőknek: —- Rendes gyerek. Nem kocsmázik. nyaggatja itthon a magnót, olvas, nézi a televíziót. S hallgat — hétszám. a családjáról nem beszél, magam is azt hittem kérem, árva gyerek. De nem, vidéken él az anyja, annak néha ír. Az apja egyszer kereste itt — men elváltak az öregek — de a fiú elbújt előle. Tagja a szállóbizottságnak... egyszer megfékezett egy részeg lakót. Mást nem tudok róla... Az a Bíró majdnem .elrontotta, mikor még itt lakott vele. Elmentek a KISZ-esek. Uj szerszámkiaüó jött az ifjúsági műhelybe, valamilyen Ági, vékony, esití. lány, barna haját feltornyozta, tán hogy magasabbnak lássák. Az egyetemen előjegyezték: egy évig akar itt dolgozni. Hírlik — az apja azelőtt ebben a gyárban dolgozott. Az első napokban szívesen könyököltek a fiúk a kiadóablakban, ki akarták tapasztalni, miféle a lány? Jól állt neki a kék köpeny. A KISZ-esekkel ösz- szetegeződött. hanem azért komázni nem lehetett vele. Idekapott még Bíró rendész is, hivatalból akadékoskodott a raktárban. A lány eitessékelte, amikor harmadszor kopogtatott, Simon nem ment az ablakhoz. —- Magának nem kell semmi? — Köszönöm... nem. Ennyi volt az egész. Tulajdonképpen egymásra se néztek. De Ági rendreuta- sitotta a fiúkat, ha a régi hangon maceráim próbálták Simont. Szóval — így állunk? Nem akarták elhinni, hogy csak itt találkoztak. Aztán meglátták egyszer, munka után együtt mentek a könyvtárba. De nem Is beszéllek egymással. Persze — Simon hogyan udvarolna, hiszen majdnem néma, mint a hal. Valami rendezvényt hirdettek, klasszikus zeneestet. A műhelyből nem készült senki. Mégis benéztek a fiúk, mint minden szombaton, hiszen később tánc lesz — s ott látták a szünetben Simont meg Ágit A műhelyekben villogott a hideg fény, a tüsszögtető köd eltakarta a sólyát... A portán idegesen csengetett a rendészek telefonja. Bíró vette fel. Ismerősnek találta az izgatott női hangot — Rendészet? Véletlenül megtudtam, ma ötven kiló sárgarezet visznek ki a gyárból, műszakváltáskor... Többet nem mondhatok. — S amott megszakították a beszélgetést Bíró hiába hal. lózott Azonnal erősítést kért és kapott a szigorú motozáshoz, a kimenő járműveket bogarászva átvizsgálták. Éppen lejárt a műszak, jöttek az emberek. S megtorlódtak a kapunál, mim gáttal elrekesztett folyam. Sorba kellett állni. Egyik méltatlankodott, másik megértőén dppfnögött: „bizony előfordul még lopás!” Akadt kontrázó: „A szegény embert macerálják, akinek sietnie kéne a vonathoz!” A gyár fuvószenekara kö- zelgelt, sötét egyenruhában, a botos mögött valaki megfújta tréfásan a trombitát, hogy: utat! Bíró maga rendelkezett, sürgette kife é a zenészeket. Meglátta már, Ági és Simon ért eleje a vámkorláthoz szorulva. A fiú plelte védőn a lányt. Felemelte a hangját, úgy fordult Simonhoz a rendész: — Ügye, te rézalkatrészeken dolgozol? Mi van abban a kitömött táskában, mutasd csak! — S Bíró bámulta a vastag könyveket, majd a megváltozott külsejű fiút. Most idegennek érezte q is, mint az őt. Hátul sürgetőztek. motorok áíltak le, biciklisek torlódtak. — Mi lesz mpr, frissebben keresőd jenek! Elhül otthon a leves! A pár egymást nézte, a lány mosolygott. Bíró szónokolt: — Kis türelmet! Figyelmeztettek bennünket, hogy ma műszakváltáskor ötven kiló sárgarezet visznek ki a gyárból, azt keressük! — Kiszámított fordulattal Ágihoz fordult. — Maga szólt? A lány azonnal bólintott. — Igen... én telefonáltam. S az ötven kiló rezet már kivitték. — Micsoda? Ne tréfáljon mert— Furcsa csend zuhant a gyárkapuhoz. Közelebp nyomultak az emberek. Ági kifelé mutatott. Óriás szöcskékhez hasonlító daruk árnyékában, az úton vonultak a zenészek, réztrombitával 3 nyakukban. A várakozók egyszeriben megértették a tréfát .Gátja- szakadt nevetés hullámzott. — Talpraesett lány ez! Mi a neve? Megfizetett a# macerálásért! ötven réztrombita.. Haha! Bíró hápogott. Nevettek a többi rendészek is, félreszorították már őket a kifelé áramló emberek. — Mutassák a táskát— Mutatták. — Kivittek a gyárból ötven kiló sárgarezet! Haha— Kényszeredetten nevetett Bíró is, mintha benne lenne a tréfában. S nézte meredten, hogy a kapun kívül Ági belekarolt Simonba, úgy mentek a kultúrház felé. zokogással küszködve hallgattam a látogatóimat lassan igazat adtam nekik: én már nem mehetek vissza őhozzá. Igaz, a sebem sajogni kezdett, hogy az érzéstelenítés elmúlt, már nem votam kiváncsi rá, egyre csak anyámhoz szerettem volna menni, de ott is mit csináltam volna, odahaza a faluban megtörtént ez több asszonnyal, anyámmal is szegénnyel, ó de hányszor, nem értené a bánatomat. Az, hogy erre gondoltam, eszembe juttatta égés? életemet, a sorsomat, hát sírtam persze, hiába simogatta a hajamat az ügyeletes orvos. Mindig sok látogatóm volt: a házbeliek. Kotlámé felajánlotta, hogy náluk a kisszobában ellehetek, míg a bíróság kimondja a válást, Sobóki ügyvéddel is beszélt már. Férje eljárt a férjem ügyében, büntessék meg az üzemben, úgy tudja rendkívüli összejövetelen zárták ki a szocialista brigádból és egy évig vissza se veszik. A rendőrség bírósági feljelentést tett a látlelet alapján, az ügyvéd szerint kipéz vagy hathónapi javító- nevelő munka a férjemnek, csökkentett fizetéssel. Most már tudom, nem lett volna szabad, hogy mindezt hagyjam. Azt kellett volna mondanom, hagyják, bízzák miránk, keltőnkre mit csináljunk. De szóhoz sem engedtek jutni, mindegyre azt ismételgették, hogy ilyen ügyben a köznek kell a sarkára állni, mindenkinek akik az én vérző halántékomat látták, s mivel először nem tiltakoztam, később már lehetetlen volt megállítani az eseményeket. Hazafelé négyen kísértek, benn a házban még arrafelé sem nézhettem, amerre a mi szobánk volt Ma sem értem hogyan csinálták, de a ruháim nagyrészét már átvitték Kotláriékhoz, és lábasokat, poharat, bögrét, tányért Bíztattak: ne legyen gondom semmire, pihenjek nyugodtan, míg tart a betegállomány. Hozták a húsleveseket a süteményeket, a felét sem bírtam megenni, rajtakaptam magam, hogy mindenből szeretnék félretenni Péternek, akit nem láttam akkor már két hete, még aztán sem, hogy újból dolgozni kezdtem és mindjárt a második, vagy harmadik napra a lépcsőháa- ban egy kézzel írott plakátra figyeltem fej, amin rendkívüli lakógyűlésre hívjál? az összes lakót. Kotlán úr mondta is, hogy a gyűlést a mi ügyünkben tartják, ott minden szóba kerül majd én is nyugodtan adjam elő a férjem összes bűneit, az megkönnyíti a bíróróság döntését a válás kimondásánál, A bűneit? Jaj istenem, mennyire szégyelltem már az egészet! Mit akarnak velünk, mit tettünk mi, hogy miattunk gyűlésezni kelljen? Égett az arcom, magamban haragudtam a házbizalmira, meg az öreg Sobökra is. Miért pont az én ügyemben hívják össze a gyűlést? Amiatt nem hívják össze, hogy Madámé örökösen ordítva szidja az édesapját, enni sem ad neki rendesen, a nyugdíját meg elszedik tőle? Azt nem tárgyalják, hogy Vidovics már évek óta elissza az összes fizetését és a lánya vadidegen férfiakat fogad a lakásén? Azt nem kívánkoznak megtárgyalni, hogy a kis Vladár Tomikát hülyére veri a mostohaanyja, mérges rá, hogy nem tudja intézetbe adni. Mert mi csak társbérlők vagyunk, minket mindenki csak úgy megtárgyalhat?! Higyje el, ez énnekem jobban fájt, mint a férjem ütése. A gyűlés előtt két nappal, este alighogy kiléptem a vállalat kapuján a sötétben látom, hogy ott áll a férjem. Szótlan mellém szegődött, elvette a szatyromat, szokása szerint jött mellettem halkan, hazáig nem szólt egy szót se, én meg nem tudtam szóra bírni, mert egész Idő alatt a Nyíregyháza, Kistelek utca. Soltész Albert rajz&. MOZDULATLAN FALU? A légi és az új küzdelme liken Kicsi pont a térképen Ilk. Másfél ezer lakos. 38 forintos munkaegység, négyféle szekta, házanként 5—Ő00 liter direkttermő bor. Orvosi rendelés hetenként egyszer, sokan eljönnek, a gyógyszer nem mindig fogy, „mit ér az emberi elme készítménye isten segítsége nélkül”. „Szellem- idéző” asszony is van a faluban, ELSŐ PÁRBESZÉD Hol találjuk a szellemidézőt? ■irr: jfTT ,í,tt • ojyan nem lakik. VbK égi’ jósnő, de már el- -■ költözött. . Hogy élnek itt a faluban? — Jól. Van villany, rádió, televízió, két szép templomunk, most csinálják a harmadikat. Ellentétek? — Hát haragos ember, rossz szomszéd mindig lesz. Az isten nem mindenkinek adott türelmet. Mit szeretnének? — Több pénzt a tsz-tői, meg egészséget Azt hogy sírással küzködtem, de még a térdem is remegett Biztosan észrevette, mert be- lámkarolt. Hagytam. A zsebkendőjével ■ letörölgette az arcomat, a szememet. Nem tiltakoztam. Csak az utca végén váltunk el. Másnap újból várt, ugyanott Egész a kapuig együtt mentünk, ott megcsókolt és közölte, hogy holnap csúsztassam le a porszívózást meg a vikszelést, azt a bizonyos nagytakarítást, neki szabadnapja van, kimehetnénk a strandra, délutánra pedig mozijegyet vett. Olyan volt éppen, mint amikor még udvarolt. Halk szavú, udvarias, simogató nézésű. Együtt mentünk a gyűlésre fs, lesülve, frissen, már régóta nem volt olyan jókedvem, mint akkor, örültem, hogy várt, mert hiányzott, mert szeretem. És mert, bűnömül ne vegye, én soha nem éreztem magam annyira egyedül, mint azóta, hogy mindenki énvelem törődött. Hallotta volna azt a gyűlést! Az elnökségben ott ült még a kerület képviselője is. A fölszólalók pedig egytől egyik arról beszéltek, hogy el kell választani bennünket, magasztalták Kot- lárinét amiért a lakásában helyet adott nekem. Sobók bácsi majdnem félóráig mondta a magáét, szidta a hagyjanak bennünket békén. Jól vagyunk mi, ahogy vagyunk. Én azt tartom, nem a parasztemberek találták ki a tudományokat. Mi csak legyünk félők. MÁSODIK PÁRBESZÉD: — Tényleg létezik szellemidéző asszony? — Szellemidéző itt az egész falu! Hogy érti ezt? — Mindenben hisznek, ami ellentétes a józan észszel. Kik? — Főleg az idősebbek, De erre nevelik a gyerekeket is. Kátéra jár minden gyerek, kivéve a párt- titkárét. Hogy viselkednek az emberek? — Rosszul, rengeteg a perpatvar, a harag. Minden héten megszórnak valakik Megverték már a tanácselnököt, az adóügyest, legutóbb 9 tsz gépcsoport vezetőjét ütötték le. Miért? — Ki tudja?! Épült valami az utóbbi időben? férjemet, mint a bokrot, engem pedig dicsért. A társadalom felelősségét emlegette, g én szégyelltem magam, hogy mindezt mégsem tudom megköszönni. Magának megmondom azért nem köszöntem meg, mert nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy akik ezeket a szép beszédeket mondják, valahol, valaki ejőtt jó pontot akarnak szerezni maguknak, talán nem is az én sorsom izgatja őket, hiszen nem ismernek, azt se tudják ki vagyok és Péterről se tudnak annyit, hogy nyugodtam szidhatnák. Mi végig csöndben voltunk, ő ig, én ig. Másnap pedig együtt mentünk haza. Este volt, nyári e6te. Mikor az utcába értünk megállt, megfogta a kezemet Azt mondta: — Ne haragudj rám Marika. Ha én mégegyszer kezet emelek rád, küldj el. Többé ne állj velem szóba. Csak most az egyszer még... Csak most az egyszer bocsáss meg. Elkezdte csókolni a kezemet. Pedig az én kezem nem szép. A körmeim bére pedeznek a sok mosószertől, a tenyeremen sok a bórkeményedés, a kezem feje sokszor kivörösödik, villamoson, bevásárlásnál eleget szégyenkezek miatta. De akkor este... Akkor este nem szégyelltem a kezemet. Októberre várjuk a kicsit. — Hogyne. Közös adakozással új imaház. HARMADIK PÁRBESZED: ön szerint mi érdekli itt az embereket? — Minden. Állandóan zsúfolt a tv-szoba a művelődési házban. Szeretik a* ismeretterjesztő előadásokat is, pláne, ha az orvos tartja. És a tanulás? — Tizenhat felnőtt tanul a dolgozók esti általános iskolájában. Egy közülük, azt mondják, szektatag. De nekünk az a fontos, hogy itt van, tanul, bővül a látóköre. És a gyerekek? — Már csak elvétve fordul elő, hogy egy egy gyereket haza kell küldeni, mert bort „reggelizet”. Elég jól tanulnak, a nyolc általános után tavaly egy kivételével mindegyik továbbtanult. Mivel tölti a falu a szabad idejét? — A fiatalok a klubdélutánokra járnak el, minden második héten. Igen szeretik a társasjátékokat. A színjátszók éppen most kezdték el ’tanulni a Most majd elválik című vígjátékot Húsvétra. AZ ‘ ÚJSÁGÍRÓ VELEMENYE: Három vélemény. Az elsőt tsz-tag, a másodikat pedagógus, a harmadikat népművelési dolgozó mondta el. Az alapállás mind a három esetben más. Az elsőhöz nem kívánkozik megjegyzés. A második és a harmadik az előbbrejutást akarja: a pedagógus azonban túl pesz. szimistán látja a falut, szavaiban türelmetlenség. Egészségesebben ítéli meg a változó helyzetet a népművelési munkás. Kicsi pont a térképen Ilk. Még meghallgatják a falubeliek a prédikátort, a jósnőt, de meghallgatják a józan ész és a gondolkodás érveit is. Csak merni kellene szót váltani és szót érteni mindenkivel! Páll Géza
