Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-20 / 67. szám
TADÁK ANDRÁS: A szerelmes kőzépcsatár — BIZONY, jő lenne egy kicsit öregebbnek lennni! — mondta egy verőfényes tavaszi napon Oravecz Károly középcsatár miközben lábát szomorúan lógatta. Akkoriban még kizárólag a padok támláját tartottuk megfelelő ülőhelynek. Igaz, hogy kényelmetlen volt, de ezt amolyan vagánydolognak hittük, amellett bizonyos magaslatról vehettük szemügyre a sétányon andalgó párokat — Jó lenne öregebbnek lenni — ismételte Oravecz. — Az embert tizenöt éves korában kutyába se veszik. Gyerek már nem vagy, felnőt se még — kinek kellesz? — Ez a kamaszkor — mondta fölényesen. — Ebbe bele kell nyugodni. Különben is, te már elmúltál tizenöt éves, szerelmes is vagy, mit sirsz? Idősebb volt nálam, ezenkívül másfél fejjel magasabb, és abban a kölyökcsa- patban játszott centert, ahol én jobbfedezet voltam. Jól futballozott, s bár fene- mód lusta, tohonya volt minden meccsen berúgta a maga gólját. Egészen sajátos gólokat lőtt. Nemegyszer kicselezte az egész védelmet, a kapust is elfektette, és azután úgy pöckölte be a labdát, hogy a hálóig sem ván- szorgott el. Mi odarohantunk hozzá, g ahogy a nagyoktól láttuk, összevissza csókoltuk, ilyenkor zavarba jött, nem tudta, hová dugja esetlen, hosszú karját. A FURCSA CSAK az volt, hogy Oravecz sohasem örült, ha gólt rúgott. Sőt egy alkalommal, mikor az ellenfél kapusából szinte bohócot, csinált, ide-oda hasaltatta, s végül a lába között gurította a kapuba a labdát, kifejezetten bocsánatott kért tőle. Rendszerint össze-visz- sza rugdosták altatómban az ellenfél játékosai. „Ne mar- háskodjatok” — mondogatta nekik szelíden, majd megvadult, elsodort mindenkit és bevágtatott a labdával a kapuba. Az utóbbi hetekben azonban nem ment Oravecznek. Néha negyedórákig nem találkozott a labdával, cselei nem sikerültek, lövései magasan a kapu fölé szálltak, vagyis hát — üldözte a balszerencse. — Te szerelmes vagy? — kérdezte egyik nap az edzőnk, és Oravecz legnagyobb elképedésünkre lesütötte a szemét. — Igen, Béla bácsi kérem., Az edző meghökkent. Lekapta szemüvegét, Ora- veczra bámult, de semmit se szólt. Aznap Oravecz háromezer métert futott a salakon. Béla bácsi stopper- rél mérte az időt. — Elég vacak teljesítmény — mondta, mikor Oravecz bezuhant a célba, és alig kapott levegőt. De a háromezer méter ellenére is szerelmes maradt, és átszellemülten viselkedett, mint valami angol filmszínész a happy end előtt. De néha mérkőzés közben is , elábrándozott, s akkora helyzeteket hagyott ki, hogy mindannyian a hajunkat téptük. Emlékszem, a Kinizsi ellen játszottunk, 1:0-ra vezettek a második félidő elején, Balia, a jobbhátvédünk felfutott a szélen, beadott, a középhátvéd elvétette, egyszóval Oravecz egyedül állt a kapussal szemben. — Lőj! — ordítottunk valamennyien. FELKAPTA a fejét és csodálkozva rámeredt a labdára. De mire észbekapott, a kapus már elhalászta előle, — Lejössz a pályáról! — rendelkezett a kispadon Béla bácsi, Oravecz pedig lehajtott fejjel kibondukolt Végül 2:l-re kikaptunk, és Oravecz halálra váltan üldögélt az öltözőben. — Szerelmes dedós — sziszegte megvetően Grosz- mann, a kapusunk, és csaknem sirvafakadt mérgében. — Ekkora helyzeteket kihagyni! — Hja, kérem, a szerelem! — vonogatta vállát a nyurga Rajda, aki nagy hódítónak tartotta magát — Amikor és voltam először szerelmes, ugyanilyen nagy marha... — Hagyjátok békén Ora- veczet — szóltam közbe, és ő hálásan pillantott rám. Hazafelé együtt mentünk, s míg keresztülballagtunk a sötét, kihalt ligeten, előadta fájdalmát. — Olgának hívják, fekete, és nagyon büszke — mesélte keserűen — Igen, a feketékkel sok baj van — bólogattam, mert ugyan én még szóba se mertem állni lánnyal, de ilyesmiről már sokat olvastam. — És különben Is — folytatta Oravecz —, nem vagyok hozzá elég öreg Meg az'ón én futballista akarok lenni, és ezen ő csak nevet. SZOMORÚ VOLT, látszott. hogy igazán szerelmes. Nem szóltam, de irigyeltem. Magam elé képzeltem Olgát, és összeszorult a szivem az irigységtől. — Ha ezért kinevet — mondtam eltökélten, — ne is törődj vele. Egyszerűen fütyülni kell rá. — Erre meg- bántódott. s hazáig egy szót sem szólt hozzám A következő héten Oravecz nem került be a csapatba, én pedig majdnem elájultam, mikor Béla bácsi közölte, hogy center leszek. Lámpalázamban folytonosan elbújtam a védők mögött. nehogy valamiképp labdát kapjak. Tiszta alibi volt, amit csináltam. De a második félidőben véletlenül rúgtam egy gólt Rettenetes potyagólt, a kapus keze között gurult be és azzal l:0-ra nyertünk. — Látod Oravecz — mondta Béla bácsi az öltözőben —, te sem vagy pótolhatatlan, fiam. Oravecz a következő vasárnap Olgát is kihozta a meccsünkre. A partvonal mellett üldögéltek egy pádon, és az egész csapat Olgát bámulta. — Ez igen! — mondogatta Rajda és a haját simogatta. — Ennek az Oravecznek marha mázlija van. — Ronda liba — suttogta a vörös Groszmann, aki ha a pályára lépett, fanatikussá vált, és dühös tekintettel méregetett benünket. GYENGE CSAPAT ellen játszottunk, de hajtottunk, hogy a nyelvünk is kilógott. Félidőben már 5:0-ra vezettünk, és az ötből hármat én lőttem. A fiuk minden labdát nekem adtak, s ha csak halvány sejtelmem van a középcsatárságról akár tucatnyit is rúghattam volna. 7:0-ra nyertünk, s a fiúk, hogy Oraveczet bosszantsák, a vállukon vittek le. Oravecz mellett a fekete hajú kis csitri kedvesen mosolygott. — Maga rúgta azt az öt gólt? — kérdezte tőlem, és nekem melegem támadt és zavaromban csak annyit tudtam hebegni: — Igen, kezicsókolom .. — Aranylába van a fiúnak — mondta Rajda, és udvariasan lefújt egy pi- hécskét a lány blúzáról. — Oravecz se rossz, kérem de hát ő spéciéi — mutatott rám — egy valóságos fut- ballzseni. A lány jókedvűen csicser- get, fiúk pedig szünet nélkül engem dicsértek. Tetszet látni azt a harmadik gólt? Tanítani kéne a főiskolán... # KISSÉ ELPIRULTAM, mert a harmadik gól tulajdonképpen úgy esett hogy a labda iszonyatosan fejbe vágott, leültem a földre, és álmomban se gondoltam volna, hogy az a szerencsétlen kapus beereszti. Olga egyre kedvesebben nézett rám és azt mondta: — Ugye, maga is elkísér engem? — Ez csak termesze'es — felelte barátságosan Rajda, és hátba vágott. Hármasban sétáltunk hazafelé. Olga, Oravecz meg én. Oravecz mogorván hallgatott, a földre nézve kavicsokat rúgdalt. Olga egyfolytában fecsegett és azt mondta, hogy érdekes, de azért a mozi a legérdekesebb a világon. Beültünk a vendéglőbe, sört ittunk. — Nem tegeződhetnénk? — kérdezte Olga, mire nagy zavaromban csak azt tudtam kinyögni: — Persze... Jaj, de modortalan vagy! — kacagot rám. — Hát illik egy nőnek olyat mondani, hogy persze? A srácok ott ültek a terasz végében egy asztalnál és pukkadoztak a nevetéstől. Olga szüntelenül locsogott, én egyre kénye’tnet’e- nebbül éreztem magamat. — Pardon, én most egy percre eltávozom — mondtam szemérmesen, és az éttermen keresztül meglógtam. Másnap Oravecz feljött hozzánk és elbőgte magát. — Szakított — hüppögte — Azt mondta, nem akar látni többé... és hogy te is egy huligán vagy._ és az összes futballista az... Hetekig vigasztalhatatlan volt, de aztán két gólt rúgott valamelyik, meccsén és összeszedte magát. Sajnos, ősszel ismét szerelmes lett, ezúttal egy szőkébe, akit Emőkének hívtak, és erre megint kivágták a csapatból. Nekem akkor már eltörött a lábam, nem lehettem helyette középcsatár, s egyébként is, végleg befejeztem futball- karrieremet. AZÖTA HIRES futballista lett. A kapusok rémeként szokták emlegetni, de olykor hetekig csak ábrándozgat a pályán. A közönség ilyenkor azt üvölti: trehány, meg álomszuszék, de én tudom, hogy Oravecz most éppen szerelmes, és nem szabad őt bántani. A labdarúgó MNK hírei A Magyar Népköztársasági Labdarúgó Kupa küzdelmeinek keretében hétközben a megyei csapatok az alábbi mérkőzéseket játszották: Nyírbátori Dózsa—Nyírbátori Spartacus 2:2, Nyírtass —Vásárosnamény 7:0, Honvéd ASE—Nyíregyházi Honvéd 0:3. Az eddigi eredmények alapján a második fordulóból már továbbjutott a Nyíergyházi Honvéd és Nyírtass csapata, a többi tavábbjuló a Nagyhalász— Nyírbogdány, Tiszalök—Rai- kamaz, Nyírbátori Spartacus —Myírbátori Dózsa (újabb mérkőzés), Nyíregyházi Dózsa—Nyírlel-k T«z találkozók eredményeitől függ. Külföldi meghívást kapott a Spartacus A Nyíregyházi Spartacus Sportegyesület két külföldi cserekapcsolat megkötésére kapott apánlatot a közelmúlt napokban. Az első meghívás a jugoszláviai Szabadkáról érkezett, ahonnan a helyi vagongyár labdarúgó-csapata ajánlotta fel a sportkapcsolat megkötését S ezzel egyidőben a csehszlovák Jednota Zilina a Spartacus röplabda-szakosztályával keresett megegyezést. A nyíregyházi sportegyesület vezetői a közeljövőben döntik el véglegesen a külföldi meghívások elfoga dását. A labdarúgó-szakosztálytól nyert értesüléseink szerint, ha az országos «porthatóságok engedélyezik a külföldi szereplést, úgy a jugoszláv labdarúgók — az előzetes tervek szerint — májusban látogatnak el Nyíregyházára. S e látogatást a Spartacus labdarúgói júliusban fogják viszonozni. A sportkör röp- labdázóinak csehszlovákiai útjáról, illetve a Jednota Zilina fogadásáról is a felsőbb sportszervek véleménye után döntenek. Meglepetés Csepelen Csepel—Újpesti Dózsa 2:0 (2:0) Szombaton Csepelen 16 ezer néző előtt került sor az idei NB I-es labdarúgóbajnokság második fordulójának első mérkőzésére. Bircsák játékvezető irányítása mellett a következő felállításban játszott a két csapat: Csepel: Török — Vellai, Molnár, Pető — Faludi, Kleibán — Sebes, Kalmár, Németh, Major, Sebestyén. Újpesti Dózsa: Szentmihályi — Káposzta, Kárpáti, Sóvári — Solymosi, Noskó — Bene, Göröcs, Kuharszky, Fazekas, Zámbó. Szakadó esőben kezdett a két csapat és a lelkesebben játszó hazaiak vezették az első támadást. A körülményesen játszó újpestiek nem tudtak kibontakozni a kitűnő hazai védelemmel szemben. A 14. percben góllá érett a hazaiak támadássorozata: Sebes középre adott, Kárpáti elcsúszott és a fedezetlenül hagyott Sebestyén 8 méterről a hálóba vágta a labdát, 1:0. A gól után is a hazaiak támadtak többet és a 31. percben Kalmár nagy lövését csak bravúrral tudta hárítani Szentmihályi. A 35. percben Sebestyén szögletét Kalmár fejjel juttatta a hálóba, 2:0. A gól után újpesti támadások következtek — eredménytelenül. A második félidőben elállt az eső. A vendégcsapat kapott lábra, azonban a jól védekező és időközönként veszélyes ellentámadást vezető hazaiak ellen nem tudott eredményes lenni. Az újpestiek elbizakodottan léptek a pályára s ez megbosszulta magát. Igen körülményesen játszottak, nem lőttek kapura, táma- dásszövésük lassúnak bizonyult a gyors hazai védőkkel szemben. Ha meglepetésre is, de megérdemelten nyertek a csepeliek. Az újpesti csapatból c^ak Szent- mihályl, Kárpáti játéka dicsérhető, míg a hazai együttesből a közvetlen védelem, valamint Németh, Kalmár és Sebestyén. Bircsák játékvezető kitűnően vezette a mérkőzést Munka és szórakozás Suóbl Imié vallomása a spoxlzól A 67 esztendős, derűs hangulalú Stróbl Imrét mindazok jól ismerik, akiknek a Megyei Testnevelési és Sportszövetségen akad ügyesbajuk dolguk. Mondhatnánk úgy is, hogy a megye minden sportegyesületének van hozzá valami köze, hiszen Stróbl Imre a Megyei TS Kilián-előadója, komoly munkakapcsolatban áll velük. KILIÁN PONTSZERZÉS Először ig munkájáról, a Kilián-mozgalomróí beszélgettünk. E téren bőven rendelkezik tapasztalatokkal. A Kilián Testnevelési Mozgalom lenne elsősorban arra hivatott, hogy segítségével lerakjuk a tömegsport alapjait — mondta. — Szabolcs- Szatmában nem kell különösebben szégyenkeznünk az eredmények miatt, hiszen a számszerű jelentkezésekkel nincs baj. — Bőven vannak olyan sportrendezvények is, melyeken a jelvényekhez szükséges pontokat megszerezhetik a jelentkezők. Megyénkben — akárcsak országosan — inkább ott van a hiba, hogy elhanyagolják a sportkörök a pontszerzések igazolását. E miatt aztán lényegesen kevesebb résztvevő rendelkezik Kilián- jelvénnyel, mint a jelentkezők száma. — Miből adódik ez? — Elsősorban abból, hogy a különféle pontszerző versenyeken, nagy tömegeket mozgató bajnokságokon elindult sportolók Kilián- könyvébe nem vezetik be a megszerzett pontokat. Pedig a versenyzők teljesítették a követelményeket, vé- gigküzdötték a versenyt... Az általános és középiskolákban általában jó munka folyik, s megyénk községeiben is találhatunk viruló életet A SPORTKÖRÖK FELELŐSSÉGE — S mi a helyzet a sportkörökkel? — Érdekességnek hat, de a sportkörök eléggé csehül állnak a Kilián Testnevelési Mozgalommal. Ennek magyarázata, hogy igen sok sportköri vezető ma még a minőségi eredményeket tekinti elsőrendű fel adatának. Stróbl Imrének nemcsak a mindennapi munkája ré vén van komoly kapcsolata a sporttal. — Már gyerekkoromban éltem-haltam a sportért. Az I910-es években atlétizáltam. Magunk készítette magasugró, s egyéb felszerelések segítségévek összeálltunk öten-hatan, s már folyt is a nagy versengés; melyikünk a leggyorsabb, ki ugrik magasabbra, stb. * A későbbi évékben pedig — ahogy ez általában lenni szokott — minket is elcsábított a futball.« — De, mindez milyen régen volt már? A sport szere tétéről nem tudok szép szavakat mondani. Ezek helyett inkább kisétálok a sportpályákra, ha valami- lye sportrendezvény van. — Nincs is kifogott csapatom, kedvenc sportágam. Az ökölvívás kivételével — egyedül ezt az egy sportágat nem szeretem— minden sportág eseményeit szívesen végignézem, legyen az legmagasabb osztályú ' rendezvény, vagy kezdő csapatok találkozója. Hétközben is ott vagyok az eseményeken, vasárnapokon pedig az egész napot a pályákon töltöm. — A feleségem megértő, s már szombaton előre érdeklődik, hogy vasárnap hány órakor, milyen meccsre megyek, hogy ennek megfelelően készítse el az ebédet. SZERETEM A SPORTOT — Hogy miért szeretem a sportot? — Ezt nagyon sokan megkérdezték már tőlem. Erre nehéz határozott választ adni... Számomra nincs szórakoztatóbb, mint a jó levegőn élvezni az izgalmas küzdelmeket követni a pattogó labda útját gyönyörködni a fiatal sportolók ügyeskedésében— Bézi László Mai sportműsor Asztalitenisz: Ózdi Kohász—Nyíregyházi Petőfi NB Il-es férfi csapatbajnoki mérkőzés Ózdon. Megyei bajnoki mérkőzések: Tisza- vasvári MEDOSZ—Honvéd ASEI, Záhonyi VSC—Vízügyi, Nyírbátori Spartcaus—Nyíregyházi Petőfi II. Atlétika: A nyíregyházi járás mezei futóversenye a Diák-pálya környékén, délelőtt 10 órától. A Nyíregyházi VSC atlétái Békéscsabán versenyeznek. Kosárlabda: . Mátészalkai MEDOSZ—Nyíregyházi Spartacus férfi bajnoki mérkőzés 10 óra 30 perckor Mátészalkán a gimnáziumban, Nagykállói Gimnázium— Kossuth Gimnázium ifjúsági mérkőzés 9 óra 30 perckor Nagykállóban. Labdarúgás, NB I. B. Nyíregyházi Spartacus— Kaposvári Honvéd, stadion, 15 órakro, vezeti: Somlai. NB ÜL: MÁV Hatvani AC—Mátészalkai MEDOSZ, Hatvan 15 órakor, vezeti: Kreisz, Rudabányai Bányász—Nyíregyházi VSC, Rudabánya 14 óra 30 perckor, vezeti: Nagy S. Kazincbarcikai MTK—Kisvár- dai Vasas, Berente, 15 óra 15 perckor, vezeti: Gyöngyösi dr. Megyei I. osztály: Nyírmada—Nyírbátori Dózsa (Migróczy), Vásárosnamény —Rakamaz (Sántha), Bal- kány—Nyírbogdány (Balká- nyi), Nyíregyházi Kinizsi— —Nyíregyházi Honvéd (miskolci jv.), Dózsa pálya I® órakor, Nyírbátori Spartacus—Baktalórántháza (Tamás), Fehérgyarmat—Záhony (Kónya), Tiszalök— Nagykálló (debreceni jv.), Nagyhalász—Ibrány (Ajler), Nyíregyházi Spartacus II— Nyíregyházi Dózsa (Gáli Z.) stadion 13 óra 15 perckor. Megyei II. osztály: Nyírtass—Vencsellő (Kozma), Nyíregyházi MEDOSZ—Pát- roha, ÁMG-pálya 10 órakor (Lengváry), Demecser— Nyírteleki Tsz (Szarvas), Kemecse—Tiszavasvári (Dévényi I.), Honvéd ASE—Kó- taj (Dévényi II.), Ujfehértó. —Dombrád (Vágó), Tisza- bercel—Ajak (Kertész), Vaja—Mátészalkai Vörös Meteor (Mikula), Csenger— Nábrád (Mursa), Tuzsér— Tunyogmatolcs (Halász), Nyírbogát—Mándok (Alföldi), Hodász—Tyúkod (Kerek), Nagyecsed—Komlód- tótfalu (Ladányi), Öpályi— Nyírmeggyes (Kun). ökölvívás: Megyei ifjúsági egynéi bajnokság Kisvárdán 10 órai kezdettel a járási művelődési házban. Röplabda: A városi úttörőbajnokság harmadik fordulója reggel 9 órától a gyakorló iskolában. A Nyír- eggyházi Spartacus női ifjúsági csapata Debrecenben szerepel. Spartakáid: A nyíregyházi járási spratakiád döntője asztalitenisz és sakk sportágban déellőtt 10 órától a 2-es általános iskola dísztermében.
