Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-16 / 39. szám
Megfelelő keretek között Gondolatok a háztáji gazdálkodásról ■vek óta nincs olyan, a mezőgazdasággal foglalkozó határozata az MSZMP Központi Bizottságának, amelyben ne foglalkoznának érdemének megfelelően a háztáji szerepével. Legtömörebb megfogalmazása ennek az, hogy a háztáji a közös gazdaság szervesen kapcsolódó része, s annak mind a tagok jövedelmében, mind a népgazdaság áruigényének a kielégítésében fontos kiegészítője. Hogy mennyire lényeges ez, azt a meglévő arányok is mutatják elsősorban az állattenyésztésben, ahol a szarvasmarha, a sertés és a tojóbaromfi-áílomány többsége a kiegészítő gazdaságokban van. Ebből követe kezik, hogy a családok es a helyi piac ellátásán túl tejből, tojásból, marha- és sertéshúsból a háztáji gazdaságok igen számottevő mennyiséggel járulnak hozzá a központi élelmiszer árualaphoz. Maga a háztáji föld néhány sajátos megyei terméke ugyancsak nem hagyható figyelmen kívül. Ilyenek a főbb termelő körzetekben a burgonya, a gyümölcs és a zöldség, összességében a megye mezőgazdasági árutermelésének mintegy harmadát a háztáji gazdaságok biztosítják. Természetesei úgy, hogy ehhez a feltételek többsége a termelőszövetkezetekben teremtődik meg természet- beniek, elsősorban takarmányfélék juttatásával. A közös és a háztáji gazdaságok szerves kapcsolata azonban a két üzemi és termelési forma állandó ellentmondásán keresztül jön létre. Ez egyébként magától értetődő, hiszen a szövetkezet legfőbb érdeke a közös gazdaság erősítése, hogy ez legyen a tagok elsődleges jövedelemforrása. Az álláspont ebben nem csak Helyes, hanem alapvető. Másrészről viszont a tagok — még a legjobb közös gazdaságokban is — arra törekednek, hogy háztáji gazdaságuk a lehető legjobban kielégítése családjuk szükségletét, és az árutermelésen keresztül minél nagyobb legyen a jövedelmük. Az ellentmondás igazában nem is e két törekvés elveiben van, inkább a gyakorlati megoldásokban; annak az egészsé- séges határnak a megtalálásában, amely mind a nagyüzem, mind a háztáji gazdaság érdekének megfelel, amely na(m gátolja a termelőszövetkezet fejlődését, de nem állít akadályt a háztáji termelésben rejlő lehetőségek kibontakozá- s® elé. Mi az a mérce, amelynek segítségével megtalálható a viszonylag tartós egyensúly a közös és a háztáji között? Beszélhetünk-e egyáltalán egyensúlyról? — A kérdésre adandó válasz korántsem egyszerű, különösen akkor nem, ha általános érvényű megfogalmazást alkalmaznánk. Ismeretes az például hogy szinte valamennyi községben található néhány termelő- szövetkezeti tag, illetve család, aki fő jövedelem forrásának a háztáji gazdálkodást tekinti, a közös munkával alig, vagy egyáltalán nem is törődik. Viszont többségében ezek azok a tagok, akik leginkább követelőznek, lépten- nyomon a háztáji termelés fontosságára hivatkoznak. Az is tudott, hogy a megyében, a törvényesen túl, több ezer hold földet jogtalanul használnak emberek háztájiként. Nyilvánvaló, hogy a tag, akinek évente 3—4 szarvasmarha hízik az istállójában, vagy két-háromszorosát birtokolja a törvényes háztáji területnek, az „nem ér rá” a közösben dolgozni. Ebből szűrhető le tehát a következtetés: a háztáji kérdésében nem lehet általánosan alkalmazható álláspontot elfoglalni egyetlen községen belül sem. És éppen a háztáji bizottság feladata az, hogy ebben a lényeges dologban segítse a szövetkezet vezetőségét. Az egyes tagok háztáji gazdaságának a méretét mégis egy átfogó elvnek kell meghatároznia, ami nem más, mint a közösben végzett munka. Vagyis: a háztáji gazdálkodás lehetőségét úgy kell megteremteni, hogy az a tag részéről ne menjen a közös tevékenység rovására. A háztáji föld esetében viszonylag egyszerű a helyzet: visszavenni a jogtalanul használt területet és a fél és egy- holdas határok között — a közösben végzett munkát és a család szociális helyzetét figyelembe véve —- meghatározni a földterületet. Természetesen lénye1966-ban több szabolcsi fiatal utazik külföldre az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezésében, mint tavaly. A járási KISZ-bizoftságok már önálló csoportokat is szerveznek, így Nyíregyháza város fiataljai az NDK-ba látogatnak, az útvonaluk: Zwi- kau — Karl Marx Stadt — Freiberg — Drezda. Júniusban Csehszlovákiába, Prágába utaznak nyíregyházi fiatalok, előreláthatólag egy végzős gimnáziumi osztály. A záhonyi KISZ-bizottság a Szovjetunióba, Moszkva, és Leningrad nevezetességeinek megtekintésére szervez egy csoportot — június hónapges, hogy a háztájiban a nagy munkaigényű kultúrák területe — szőlő, nyári gyümölcsök, téli alma — ne lépje túl a törvényes határokat, ne akadályozza a családot a közösben történő rendszeres munkavégzésben. A háztáji állatállomány tartásának két dolog szabhat korlátot: a takarmány- helyzet és a család szükség- szerű lekötöttsége a közös munkában. A tagok részesedéseként — készpénzdíjazás esetén vásárlás formájában a közösből egészítik ki a háztájiban termett takarmányt állatállományuk eltartására. Ebben a dologban a' közös gazdaság csakis addig mehet el, a szükséges tartalékolást is beleszámítva, ameddig nem veszélyezteti a nagyüzemi állattartás biztonságát. Ezzel szorosan összefügg az, hogy a közösben végzett munka a mérvadó a takarmányjuttatásban is, mivel az kaphat többet prémiumként, munkaegységre, aki többet dolgozott. Az említett mérlegelések egyáltalán nem jelentik a háztáji gazdálkodás valamilyen korlátozását, de igenis mindenképpen elősegítik azok reális fejlődését, a megfelelő arányok kibontakozását. Sok ezer tsz- tagnak nincs tehene, eladásra szánt hízósertése; egyoldalú a háztáji földek kihasználása, a zöldségféléket is a piacon szerzik be, vagy a közösre számítanak. Most, amikor készülnek a termelőszövetkezetek idei gazdálkodásának a tervei, a háztáji gazdálkodásnak is szükséges megteremteni a a községekben a megfelelő kereteket; a közös részeként megtalálni azokat a formákat, amelyekkel segíthetik e kiegészítő jövedelem- forrás feltárását. ban. A fehérgyarmatiak augusztusban az NDK-ba Stralsundba és Graal Mü- ritzbe látogatnak, a nyíregyházi járásból Lipcsébe és Drezdába indul harminc fiatal, a csengenek Pozsony és Pöstyén meglátogatását tervezik, míg a kisvárdai járásból egy harminc fős csoport augusztusban Prágába látogat. Az egyik legérdekesebbnek ígérkező programon — az angliai labdarúgó-világbajnokságon — is részt vesz egy szabolcsi KISZ-fiatal: a megyében működő sportegyesületi KlSZ-csoportok legjobb aktíváját küldik ki Londonba. Samu András Szabolcsi fiatalok külföldön A utónk üvegét suru eső csapdosta. A Meteorológiai Intézet által előre jelzett, hóval vegyesen és a sűrű hulláson keresztül csak az utat láttuk. A lucskos, csatakos be- tonutat, melyen esőmentes holmiba burkolózva emberek baktattak. Mögöttük lépdelt a vásárra szánt tehén, borjú, esetenként meghízott állapotban és a lószekerek saroglyáiba rakott ládákban imalacok rázkód— Szerda, szálkái vásár, — mondjuk egymásnak és titokban a legjobb üzletet csinálókra, az italboltok vezetőire gondolunk. Szerencsénkre, mire túljutunk a Krasznán, változik az idő. Előbukkan a nap és az utunkba eső községet átszelő, ősi vízfolyásokban csillog a jég. Felvillanó szemünk mindjárt a határt kémlelte. A határt, a foltos hótakarójú földeket, amin a hirtelen olvadás következtében már megfutott a víz. Telezúdít va a barázdát és a laposabb részeket. Mire arra gondoltunk volna, hogy ez is kárt tesz pár nap múlva, a tájjal együtt, véleményünk is változott. Változni kellett, mert a kövesét és a Holt-Számos karéjában, közveiienül egy gyümölcsös mellett, embereket pillantottunk meg a földeken. Lábukon gumicsizma, kezükben kapa, csákány és lázas sietséggel térengetik a barázdába gyűlt vizeket. A Szamoson pihen még a jég. Mélyen, a meder fenekén, szinte tudomást sem véve, a körülötte történő hirtelen olvadásról. Túl rajta, alig van hó a földeken. Barnállik a szántás, mocskoszöld a vetés, fakóbarna az évelőnövények ágya és messzire feketélle- nek a kihordott trágyakupacok. A vontatókról kétol- dalra szórt halmok, népi valami szépet mutatnak, de kisebb gond, mintha a tanyában lennének. Tetejüket varjú rúgta szét és némelyiken foglyok sütkéreznek. A sokat emlegetett tápanyagutánpótlás megnyugtató mozzanata ez, mely azt hiszem egyetlen gazdaszctnmel néző ember figyelmét sem kerüli el. Az országút további részén mű- trágyacsorgást fedezünk fel. Nem műtrágyát hullattak el előttünk, hanctn talajjavító anyagot. A Túron túl a Holt-Ti- sza táján még összefüggő a hótakarp. A kásás, lucskos havon azonban nehezen csúszik a szán. A kőúton kavics akad alá, a földön rög, úgy hogy feszül a lovak istrángja. Szánja már nagyon. Pedig ezen könnyű hordani a rozsét, a gyallyfát, mely téli-nyári tüzelője e vidék lakóinak. Egy kis falu, nagy boltjában türelmetlenkedők csoportjával találkozunk. Jobb- nyira asszonyok. Addjg gyűltek, míg utitársunkkal, a kereskedelmi instruktorral volt elfoglalva a boltvezető. Nem állják közbeszólás nélkül. —■ Ne rendeljen már any- nyit, úgy sincs miből megvenni. Nem fizet a tsz. Elvitte a víz a félmilliót — licitálnak egymásra. Az instruktor nem figyel oda. Sorolja az árut, a boltvezető meg két szóval felel: igen, nflm, igen, nem. Legtöbb a nem. — Pardon, pardon — emelkedik fel a hangja — horgonyzott fürdőkádból kérek. Hogyan lehetne több a fizetés ? Ami a borítékból hiányzik Az „eltűnt“ 6 millió torint nyomában Az ÉM Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat jelentős feladatot lát el az ipari, mezőgazdasági létesítmények, kulturális és szociális beruházások építése, és a lakásépítési program — megvalósításában. E feladatoknak általában sikerrel tesznek eleget. Hogy miért csak általában, arra a helyes választ maguk a számok szolgáltatták. Számok, amelyek szerényen meghúzódnak a kimutatások hasábjain. 1 perc — 1 forint A vállalat munkaügyi osztályán Varga Imre csoportvezető előtt kimutatások. Munkahelyi felmérések. időveszteségi tanulmányok, a normakarbantartásról feljegyzések. — Sok a kiesett idő, az elfecsérelt óra — mondja. — Pedig emögött nemcsak a termelés, hanem + bér, prémium és nyereségrészesedés húzódik meg. Vállalatunknál egyetlen perc értéke 93 fillér. A csoport vezetője és jelenlévő munkatársai példákat sorolnak fel. A nagyblokkos lakásépítkezéseknél a technológia megváltoztatásával, folyamatosabb munkaszervezéssel és anyagellátással 14 950 óra megtakarítás jelentkezett az elmúlt évben; a műkőüzemben az egy órára eső termelési érték 58,80-ról 69,— forintra nőtt, elsősorban a gép jobb kihasználása révén. Az eredmények mellett a vállalatnál mégis általában 15—18 százalék a kiesett idő, Különösen a nagy gépeknél szembetűnő a veszteségidő; ott 35—40 százalék is jelentkezik. A felmérések alapján megállapíthattuk, hogy jelentkezik veszteségidő a dolgozó hibájából, amikor munkaidejét nem dolgozza ki és jelentkezik veszteségidő a munkaszervezés hiányosságaiból. Mindkettő összességében károsan hat a termelékenységre, 10 perc munkanélküliség idő a felmérések alapján reálisnak mondható). Ez azt jelenti, hogy egy hónapban 25 ledolgozott munkanapot figyelembe véve 10 000 óra. egy évben pedig 120 000 munkaóra esik ki a termelésből. Érdemes tovább számolni. Egy munkás egy órára eső termelési értéke 56 forint, ez tehát a gyakorlatban azi jelenti, hogy egy év alatt figyelembe véve a 120 00C kiesett munkaórát, 6 720 OOO forinttal termeltek kevesebbet. A késői munkakezdés, a beszélgetések okozta veszteség hiányzik a népgazdaság asztaláról, de hiányzik a dolgozó borítékjából is. Jobb műnk átszervezést De nemcsak a dolgozók hibájából, hanem a munka szervezetlenségéből, a gépkihasználatlanságból is jelentős a veszteségidő. Ha például a MÁV az ígéretét betartaná és a munkakezdésre érkező vonatok nem késnének egy fél órát, úgy fél nyolc helyett 7 órakor megkezdődhetne a termelő munka az építkezéseken. íAz építőiparban réggé! 7-kor kezdődik a munkaidő.) A földmunkagépek jobb kihasználásánál, — az idó- veszteségi tanulmányok alapján, optimális intézkedések mellett, — 20—25 százalék elkerülhető veszteségidő jelentkezik. Például a földmarkoló nagy tömegű munkánál 1—2 dömper kiszolgálását látja el 3 dömper helyett. A termelékenység emelését jelentené, ha a földmunkagépkezelő alapbérén felül a végzett munka arányában + prémiumban is részesülhetne. A vállalat munkájához a szükséges energia, munkás- gép, szerszám, anyag, munkaerő biztosítva van. Csak a jobb munkaszervezést, a fegyelmezettebb munkát igényli a veszteségidő csökkentése, ★ Egyszerű számokat viza- gáltunk. Beszédes számokat, amelyek igen tanulságosak. Dragos Gyula Kilencediké óta éjjel-nappal . .. Munkában a szivattyú. Számításokat végeztünk a kieső időkről. A vállalatnál 2400 fizikai munkás dolgozik. Ha csak mindenki naponta 10 percet nem végzi termelő munkáját, munka- néíkül jár-kel munkahelyén, később kezdi munkáját, hamarabb hagyja abba, az 2400x10=24 ezer percnek felel meg egyetlen munkanap alatt. (A 10 perc kieső — Darab? — Kettő. — Három, nekem is kell — szól közbe egy fiatal- asszony, a panaszkodók közül. Mire utunk végefelé közeledünk, erősen szürkül. Sofőrünk — aki földink különben — mégis észrevette az út mellett bogarászó nyulakat. Régen ott lehettek; mert jó darabon bemászkálták a hófoltos lucernást. Szürke szemében valsfcni különös vágy csillant meg a fiúnak, mert azonnal stoppolt és anéfitül, hogy levette volna tekintetét a magukról megfeledkezett állatokról a szerszámosládában kaparászott. Mégis mire hajításra lendítette volna a kalapácsot, kereket oldottak a nyulak. De csak a föld végéig bukdácsoltak. Ott szembe ültek egymással, s mintha beszélgettek volna. Orvvadász. — Biztos az. — A legrosszabb fajtából, mert rám sincs tekintettel —, s az anyanyúl szépen gömbölyödő / hasára pillantott. Szállási László Nem kell hosszú időre visszapillantanunk; alig néhány évtizedre csupán, s meghallgatnunk néhány idős ember elbeszélését azokról az egykori nagy árvizekről. Félrevert harangokról, rohanó, menekülő falvakról, szekéren, lóháton menekített értékekről, elpusztult javakról hallhattunk. Küzdelem volt ez az elemek, a víz, az időjárás ellen, s e küzdelem — ha korszerűbb körülmények között is — ma is tart. Tábori vaságy,pokróccal Az elemek elleni harc főhadiszállását ma egy fehér bőrpárnás ajtón élénkvörös táblácska jelzi: „Árvízvédelem”. A szobában két hatalmas asztalon térképek, jelentések, vázlatok, feljegyzések. A sarokban öt összecsukható tábori vaságy, pokrócokkal, a sarokban négy telefon szünet. nélkül cseng. Az árvízvédelmi törzs parancsnoka ma reggel 9-től 21 óráig Lengyel István osztályvezető. — Az évnek abban az időszakában vagyunk, amikor az ár- és belvízvéde'em irányítja a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tevékenységét. A védekezés aktív vezetését a központi árvédelmi törzs végzi. Most mi. heten. Beszélgetésünket újabb telefoncsengés szakítja meg Valahol anyaghiány van, alkatrész kell az egyik belvízvédekezésben részvevő szivattyúhoz. Az intézkedés nem tűr halasztást. Gyors segítséget kér a törzs az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól. Barátfalvi István anyaggazdálkodási csoport, vezető telefonál: — A gépkocsit elindítottam, a talpcsapágy útban van. A „főhadiszállás” ismét csendes néhány percre. Február 9-én ült először térképhez és telefon mellé az idén a védekezési törzs. Belvíz 52 ezer holdon — Azóta állandóan tartjuk a szolgálatot. A mai napon 1300 ember vesz részt a védekezési munkálatokban. Az árvédelmet hatszá- zan. a belvízvédelmet hét- százan látták el. Ügyeletben volt az éjszaka harminc honvéd, 41 gépkocsi és 26 munkagép is, — mondja a központi vádelem vezetője — Az árvízvédelmi feladatok súlya az elmúlt időszakban csökkent, s áttolódott a belvízvédelemre. Területünkön már 52 ezer holdn.vi az elöntött rész. Sokat segíthet a védekezésben a lakosság társadalmi munkája is. Ha kitisztítják a hóval betemetett csatornákat, elősegítik a vizek gyorsabb lefutását. Még egy hét talán — próbálnak következtetni a törzsbeliek. Előrejelezni, prognózist adni itt nem lenne helyénvaló, hisz egy hét alatt sok minden történhet. Az igazgatóság törzse és a védekezésben résztvevő sok száz műszaki, gátőr, katona a helyén van minden percben: falvak nyu< galmára, az emberek értékeire. az ország vagyonára vigyáznak. Szilágyi Szabóié» Dton — útfélen
