Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
Elég, ha a gépek ... ? Az egyik nyíregyházi üzem vezetője mondta a legutóbbi termelési tanácskozás után: „Mi már túl vagyunk a nehezén, megvitattuk a gazdasági mechanizmust és senki nem ellenezte az új bevezetését”. Ügy hiszem, nincs igaza az üzemvezetőnek. Elsősorban azért, mert ezek a beszélgetések, s az év elején napirendre került néhány változás csak a kezdet Az első lépései például a kísérleti módszereknek, amelyek után még nagyon sok jön majd. S azért is hamis a véleménye, mert a dolgozó még nem ismeri — nem is ismerheti — kellőképpen, mi is az a gazdasági mechanizmus, ezért nem is szólhatnak hozzá érdemben a saját üzemük, munkahelyük szempontjából. Hadd lássunk néhány friss, szabolcsi tapasztalatit. Figyelmeztető jelenség: az elemzés még nem elég mély. Hozzászólunk ugyan dolgokhoz, de eléggé általánosakat mondunk azokról. Példa erre a legutóbbi építőipari műszaki tanácskozás. Az egyik műszaki a vállalatnál öt év alatt történt fejlődésről beszélt. Elmondta, hogy a termelékenységgel sok volt a baj, s számokkal is bizonyított. Később szóvátette, hogy a gépesítés fejlődésének adatai is alacsony színvonalra utalnak. És a hozzászólást befejezte. Pedig, ha továbbmegy, s bizonyítja, hogy a kevesebb létszám jobb eredményt hozott volna, — jobb szervezéssel — a gazdálkodás minden részét összefüggésben, egymástól nem elválasztva, hanem egymáshoz viszonyítva látja. Es ezzel sokat segíthetett volna a további tennivalók gyorsításában is. Kevésbé hangsúlyozzuk, hogy az önállósággal nőtt a felelősség is. Vállalataink jó része alig kapott — vagy az eddigiekhez képest kevesebbet — kötelező tervmutatót felső szervétől. Gondolkodni kell tehát helyben is. A Demecseri Burgonyakeményítőgyárban mondták el: ez sem lesz egyszerű feladat. A műszaki vezetők zöme évekig csak azt vizsgálta, megy-e a mennyiség, vagy nem? A minőséget, a gazdaságosságot nem vették figyelembe. Ügy fejezték ki: „Ha a gépek járnak, művezetőink egy része azt hiszi, eleget tett a kötelességének”. Számolni, kal- ■ kulálni — ez a főkönyvelő dolga. Mennyire nincs igazuk, azt a jövő mutatja meg, amikor kitűnik, ettől sokkal több kell Vezetni a művezetőnek is, intézkedni, leszokni a szűk százalék- szemléletről, beleszólni a bérezésbe, s ha kell vitatkozni, érvelni. Ez már nehezebb, de vezetőhöz illő feladat. A tervezés, az évi feladat meghatározása máris nagyobb gonddal történik. A Nyű-egyházi Gumigyárban elhangzott egy érdekes mondat: „Most kezd gyakorlati valósággá válni az elvi igazság, hogy miénk a gyár.” A vezetők többsége már érzi ezért a nagyobb felelősséget, s kezd ez kibontakozni az egyszerű munkásnál is. Nem mondunk nagy szavakat, de most valóban csatát lehet nyerni — jó indítással. Ehhez viszont az is kell, hogy az üzemvezetők ne akarjanak sehol frázisokat, a munkások előtt érthetetlen közgazdasági kategóriákat ismételgetni. Maradjon csak a lényeg: a feladat. Az viszont minden dolgozó számára tökéletesen leegyszerűsítve. Sokat mondjuk az utóbbi hetekben a kifejezést: új mechanizmus. Inkább éljünk a kifejezéssel kevesebbszer. De amit takar — kísérlet a vállalati önállóság megvalósítására — azzal éljünk. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat műszaki értekezletén a gazda sági irányításnak ez az új módja jutott kifejezésre. A munkahelyek belső átszervezése, a belső tartalékok ésszerű felhasználása, a magas fokú takarékosság munkaidővel és anyaggal — e kérdésekhez szóltak a jelenlévők, s kivétel nélkül megfontoltan, hasznosan. Érthető ez a felelősség? Igen, hisz a gazdaságirányítás új, s még csupán kezdeti módszerei már bizonyítják, hogy a régi, a mindent létszámmal megoldani akaró módszerrel nem lehet tovább dolgozni. S ami eddig — bármennyire akartuk, szerettük volna — nem ment, most a nyílt és rejtett tartalékok feltárásával elindult. Nem kevés máris az olyan üzem, amely nem várja, hogy felülről mondják: csökkentse a létszámot a reálisra, magától végrehajtja a józan átszervezést. A cél nem utolsósorban éppen az eddig elveszett munkaórák megmentése. Nem véletlenül beszélünk a műszaki gárda nagy felelősségéről. Fokozottan előtérbe került a technológiai folyamatok korszerűsítése, esetleg új műszaki folyamat bevezetése. Sokat jelenthet a vállalat, gyár szempontjából munkaművelet gyorsítása, vagy kiiktatása. Ahol törődnek ezekkel, év végén több lesz a nyereségrészesedés. Év közben több a jutalom, a munkabért. Ezt a törődést támasztja alá az új műszaki prémiumrendszer. A vállalat érdeke mindinkább érvényesül. De a népgazdasági igény tovább is az első. A vállalat ne válogasson a neki kifizetőbb, vagy kevésbé jövedelmező, de a népgazdaság, a lakosság számára fontos munkák között. Az utóbbit végezze először — ezt a vállalatok párt- és mozgalmi szervezetei kísérjék fokozott figyelemmel. Politikánkat szolgálni — ez a fontossági sorrend. Jó alapelvek vannak az új munka indításához, a legutóbbi megyei tanácskozás is ezt segítette. De amig ez a gyakorlatban letisztul, sok ellentmondást kell leküzdenünk. Az új gazdaságirányítási rendszer tudományos, de nem lehet bürokratikus és vég nélküli. És nem lehet takaró a rossz gazdálkodásra, mert negatív hatása gyorsan és konk- rétan jelentkezik. A vezetőknél is, a dolgozóknál is. Ezt is meg kell találniuk vállalatainknak. Kopka János Előtérben a költséggazdálkodás, a jövedelmezőség Beszélgetés a tsz-ek új tervezési rendszeréről A Földművelésügyi Minisztérium két évvel ezelőtt kísérletként javasolta néhány tsz-nek, hogy előkalkulációs üzemterv alapján gazdálkodjanak. Ezek közé tartozott a nyíregyházi Ságvári Tsz is. Most a FM kiadványban írta le az új tervezési forma lényegét, ennek ellenére csak néhány megyei tsz-ben vezették be. A korábbi tapasztalatokról beszélgettünk Varga Sándorral, a Ságvári Tsz főkönyvelőjével. — Mi az új tervezésiforma lényege? — Eddig utókalkulációval állapítottuk meg egy-egy termény költségeit, tehát annak gazdaságosságát csak akkor ismertük meg, amikor azon már javítani nem lehetett. Bár az új formákkal kezdtük volna! Visszatekintve a hagyományos tervezésre, az csak a spontán gazdálkodást szolgálhatta, ahol a tervet is csupán azért csinálják, mert a bank megköveteli. Ebből adódik az előkalkulációs terv kettős célja: a tervszerű költséggazdálkodás megalapozása és a jövedelmezőségi szemlélet előtérbe állítása. Nyugalom a Túr mentén Segít a tizenhatmiltiós új töSiés Tengerré változott a szatmári síkság. Megdagadtak a folyók. Kocsordon kilépett medréből a Kraszna az ártérre, a faluban ásóval, lapáttal dolgoznak az emberek. A gépek hordják az anyagot, teljes a készenlét. A ma- tolcsi hídnál jégtáblákat vert partra a Szamos. Az országutak két partján nem bírják összegyűjteni a felgyűlt talajvizet a levezető árkok. Gacsály utcái vízben állnak, a főtéren teherkocsik, markolók, anyagok és egy nagy teljesítményű szivaty- tyú habzsolja a vizet. Odébb a község szélén, a vizes, sáros almáskertben tökéletes a nyugalom, emberek metszik a fákat, készítik elő a gazdag őszi szüretet. Gépek sora szalad az úton szinte Nyíregyházától végig, az országhatárig. Garbóié volt csütörtökön a legnagyobb veszélyben. Jött a víz feltartóztathatatlanul, áradt szüntelen, s félméteres magasságban ellepte a falu határát. A tanácsháza még pénteken is főhadiszállás. Danes Béla, a végrehajtó bizottság elnöke sorolja, hogyan történt. — Jött a víz Romániából, áttörte az ottani gátat. Itt február elején megszüntették a tanácsot, de azonnali rendelkezést kaptunk, hogy a rendkívüli helyzetben állítsuk vissza. Fáradtak az emberek. Az elnök csütörtökön éjjel nem aludt, de ébren volt szinte az egész falu. — Tizenhatmillió forintba került az államnak, hogy tavaly nyárra elkészítse az új Tűr töltést Egy méterrel emeltük a1 gátat. Ha ez nincs, Garbolc házai má vízben úsznak. Az utcán a kapuk előtt állnak az emberek. Ásóval, lapáttal várják, mikor kell beavatkozniuk. Most csendes a folyó, apad. A dömperek, teherkocsik, kotrók és földtolók végeláthatatlan sokasága is áll. Harci készenlétben — ha rosszabbodik a helyzet, megkezdik a lokalizációs töltés építését. Huszonötén kinn éjszakáznak a folyónái. Minden csobbanásra' figyelnek. A községbe vezető kis híd alatt ijnilik a víz. Szakács Ferenc, a közúti igazgatóság embere vizsgálja, bírja- e még a híd a nagy rohamot. A falu nyugodt. Sok árvizet megélt idős emberek mondják reménykedve, hogy nem lesz, nem lehet nagyobb baj. A Túr töltése erős, a főművek állják a sarat. És itt vannak a városról a gépek, a homokzsákok. Meg munkára készen allnak az emberek. Valamikor nagy úr, óriási hatalom volt ezen a környéken a folyó. Békés falvakra rontott a jeges ár, s minden tavasz újabb veszélyt hozott. A víz erős most is. Csakhogy ma már erősebb lett az ember. Lánctalpas óriások segítik, nagy erők állják útját az elemeknek. A védekezésre költött milliók haszna most jelentkezik igazán. A házakat ne ti tudta bevenni az ár. Jön a tavasz, a nyár, s a szatmári síkság újra zöld lesz. Az emberek szántani, vetni kezdenek, a fák kivirulnak, kalászt jönnek vágni a gépek. —a. —os. — Milyen rendszerű az új tervezés? — Központi része az üzemterv. Ez munkalapokra épül, amelyek táblánként, műveletenként (ezen belül 28 féle van) és munkánként bontják le a tervet. S mindezeket külön, még időbelileg is. A munkalapok összesítéseként alakul ki az üzemtem', amelynek része a költség és jövedelemterv is. Ez mutatja egész évi gazdálkodásunk lényegét. Az üzemtervből készül a munkák pénzügyi lebonyolításához szükséges pénzügyi terv. Persze, ahogy elmondtam, vázlatos, a valóságban a terv ennél sokkal bonyolultabb. — Milyen előfeltételei vannak az új tervezési rendszernek? — Először is jól szervezett alapbizonylatolás szükséges, a könyvelés és a termelés teljes összhangja, hogy a termelés útját bizonylatokon keresztül ellenőrizni tudjam az eladásig. Ezenkívül ezt a tervet szinte lehetetlen elkészíteni helyesen vezetett tábla- törzskönyv nélkül. És _a legfontosabb: a terv feltételez egy üzemgazdászt, aki az üzemterv alapján állandóan elemzi és ellenőrzi a gazdaság munkáját. Véleményem szerint enélkül 1966-ban lehetetlen dolgozni, hiányában eluralkodik a munkán a gazdálkodás átka, a spontaneitás. — Említette a költségek tervezését. Ennek milyen előnyei vannak? — Elemezhető és ellenőrizhető a költségfelhasználás — már menet közben. Később nem lenne javítható a túllépés, de akkor még igen, mert a termelés közben gondolkodásra kényszeríti a gazdaság irányítóit. Másik: a tsz-ünknek a központtól 15 kilométerre is van kukoricája. Ha letörtük, az előzetes kalkuláció már most megmutatja, érdemes-e behordani a szárat, vagy vágjuk össze a földön és szántsuk be trágyának. És, hogy olt később milyen műtrágyát használjunk. s az mennyibe kerül? És mit vessünk oda? Ezt mind tervezni kell. Ezentúl a költségek tervezésével biztosítani lehet a gazdaság évi folyamatos pénzellátását. A terv alapján már most meg tudom . mondani, mikor mennyi pénzre van szükségünk. Megszüpjk az anarchia. — Ezenkívül milyen előnyökkel jár az új tervezési rendszer? — A termelés megkezdése előtt — mivel mindennek ismerjük a jövedelmezőségi mutatóit — megmutatja, hogy „mit termeljünk?”. A technológiát végig kell pénzügyileg is terveznem, a gazdasági vezető ebből ért, tehát a »mit?” után a „hogyan?”- ra is feleletet kapunk. E két felelet birtokában rátérhetünk a legjövedelmezőbb termények termelésére. Azután ilyen tervezés mellett a gazdasági vezetőt nem érheti meglepetés; Tavaly már szeptemberben megtudtuk mondani, hogyan zár gazdaságunk. Mindezt onnan, hogy a terv pontosan követi a gazdasági eseményeket., s ha kell, figyelmeztetést ad. Ha ismerjük a gazdálkodás igényeit, pontosan meg tudjuk mondani, mikor mennyi munkaerőre és gépre van szükségünk. így megalapozottan köthető szerződés a gépállomással a gépi munkák végzésére (bár erre nekünk nincs szükségünk), így térünk vissza az új tervezési rendszer céljára: a költségekkel való tervszerű gazdálkodásra és a jövedelmezőségi szemléletre. Ma már ez a gazdálkodás alapja. A beszélgetéshez csupán egyetlen megjegyzést fűzűnk: tavaly a Ságvári Tsz- ben az egy tagra jutó átlagos jövedelem 24 ezer forint volt. Kun István QíifU'J Ut&k N evezetes embernek ismerték a faluban Károly bácsit. Kétszer járta meg Amerikát. Igaz, az utazások elvitték a kis családi házat három köblös földdel. Az utolsót pedig akkor adta el, amikor jó ötven év után végleg hazatért, csak az öregségét hozta magával. De akkorra meghalt a felesége, két családos fia. Egy élt még valahol, úr béreseként., meg a lánya. Jó férje volt a lányának, beleegyezett, hogy magukhoz vegyék Károly bácsit. — Nem igen leszek én terhetekre — mondta az öreg. — Voltam eddig, megélek ezután is, míg a gyertyám el nem alszik. Ha egyebet nem, de egyet-mást adott az új világ, amit rajtam kívül senki sem tud. — Meglesz köztünk. Pe-' dig... itt is öt gyermek. A harmados, a fillér napszám sovány kenyér. — Én éltem eddig. Ezután is megeszem a magamét. Legyen esze a szegényembernek. Nyáron kiült az utcai kis- padra, és bőrfüles légycsapóval irtotta maga körül a legyeket. Ha megunta magát, a légycsaoót bevitte vissza a kisházba. Feltette állandó helyére, a mestergerendára. Fordult, ment ki a temetőbe, ami ott kezdődött mindjárt a vqje udvara mellett. Betopogott az orgonabokrok közé. Hajtogatta, must- rálgatta a két-hároméves vesszőket. Levágott néhányat. A leveleket leszedte, a hegyes végeket elmetszette. Mindig jó élben tartotta fanyelű, behajtható bicskáját, amit gyakran élesítgetett kaszafenő kővel. És volt bármennyi különös eszköz a zsebeiben, a bicskáját tartotta legértékesebbnek. Azzal vágta az elnyűtt csizmaszárakat bocskornak, légycsapó bőrnek, azzal szabta a kiszárított disznóhólyagot, meg o'/kor a csirkére kapott macskák lenyúzott, szőrtelenített bőrét is dohányzacskónak, orgonavesz- szőt légycsapó- és pipaszárnak. Koros emly rek keresték meg leggyakrabban. — Van-e felesleges zacskója kendnek? Volt, aki pénzt adott, mások pakli dohányokat, szalonnát, sódar darabot, almát, szilvát, negyedrész házi kenyeret. Ezek a kisebb üzletei voltak Károly bácsinak. Egyikét-másikát megcsinálhatta a barkácsoló hajlamú szegényember, enyhíteni a cudar világ szükségén. Nem kellett ahhoz különösebb tudomány, tüzes dróttal átfúrni a nyers orgonavessző közepét, aztán és alakban meghajlítani, a hallásokba madzag segítségével megfelelő két pálcikát helyezni. Ezután melegre tenni, ahol a vessző kiszáradva megtartja kényszerű alakját. S kész az ingyen pipaszár. A bocskor fűzése sem ördöngösség, sem a légycsapó, dohányzacskó elkészítése. Hanem még egy. Ami a tulajdonképpeni hírnév alapköve: a hideglelés megszüntetése. Ez jelentette a Károly bácsi osztatlan privilégiumát, mivel abban az időben igen kevés volt még vidéken az igazi orvos. Kevés olyan nap múlt, hogy halottat ne kísértek volna a temetőbe. Sok könny cseppent el a temető utcáján. Károly bácsi az apróka ház szűk ablakán át nézte a gyászolókat. Akkor ment ki, mikor visszafelé jöttek. Közel állt az alacsony kapuhoz. Szögletes állát a felső lécre helyezte. Aztán hol ennek, hol annak intett a mutatóujjával. A hívottak kiléptek a sorból. — Mi van? — szűkítette csaknem teljes behunyásig a szemét Károly bácsi. — Könnyebben érzi magát a feleségem. Ügy látszik, kilábal a nyavajából. De bizony, hallja, hogy elfeledkeztünk magáról. Várjon csak, még ma este itt leszek. Mit hoznék Károly bátyámnak? — Tudjad te. Akadt azért, aki azt mondta, hasztalan vártak a gyógyulásra. Elvitték a hideglelőst az orvoshoz. Az segített. Károly bácsi megrángatta a vállát. — Orvos? Bolondok. Azt fejezte be, amit én megkezdtem. Fizettetek neki egy csomó pénzt. Okultatok. Aki rettenetesen kínlódott? Eisiratták a temető utcáján, mert nem gyógyult meg? Károly bácsi legyintett. Annak az ő tudását is meghaladó más ördöge, nya- va.iája volt. És maradt nevezetesnek Károly bácsi. A beteget panaszoló távozása után egykedvűen ballagott a temetőbe. Arra tartóit, ahol a mezsgyében kendervessző- bokor állt. Ott percnyi időt tölthetett. Megint a bicskával csinált valamit. Utána átment a temető mellett húzódó töltés irányába, le egészen a folyó széléig. Míg a veje megleshette volna, mit csinál ott is, már felfelé tartott. Mert bizony, jó lenne örökségképpen megfogni azt a tudományt. Enyhíteni vele a család gondját. Nem tudhatja minden szegényember kétszer is megjárni az új világot. De talán majd, ha az após végleges útra kel... Aztán, hete is elmúlt, hogy Károly bácsi nem tudta elhagyni az ágyat. Komor, hideg tél volt. Egyik éjszaka, majdnem a szűk ablakocskáig hóval hordta be a kisházat az idő. Béniről nem lehetett látni a vi- . lágot, sehogy se akart kiolvadni a szűk ablak jégvirága. Károly bácsi szüntelen amiatt nyöszörgött, hogy megfagy. Pedig lánya — márcsak a látogatók miatt is — legjobb dunyháját tette rá, a veje pedig tűzrevágta az udvar egyetlen, valamire való gyümölcsfáját. A beteg pedig hol a kezét, hol a lábát mutatta, nézzék, fogják meg, akár a jég. Gyomra egyetlen falat ételt nem képes bevenni. Másnap nagyon elcsendesedett. Éppen délre járt az idő, nem volt látogató. Veje az öreg felé hajolt. — Apám, azt a titkot.. ha elmondaná. A hideglelésről ... Károly bácsi szemnyitás nélkül hajtogatta a fejét kétoldalra a párnán. — Nem. Nincs ... titok. Ámítás volt. •— Egy ideig hang nélkül járt a szája. És azután: — Ne... ne vággyátok csinálni... Többet nőm szólt. Lánya eltakarta az arcát. Asztalos Bálint
