Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-02 / 27. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) Az említett országokkal a kölcsönös előnyök alapján, széles körű gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki. Látogatásaink és tárgyalásaink során a politikai eszmecserén kívül a kapcsolatok bővítésére is törekszünk. Tudjuk, hogy ezeken a helyeken a magyar ipar termékeit szívesen fogadják. Mi pedig előnyös feltételekkel vesszük át az ő termékeiket: nyersanyagokat, mezőgazdasági és iparcikkeket is. Utunk kitűnő lehetőséget nyújt a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatok elmélyítésére. újabb, kölcsönösen előnyös egyezmények, megállapodások megkötésére. Küldöttségünk olyan országokba utazik, amelyekkel a nemzetközi politikai küzdőtéren a szocialista országok — köztülc hazánk is — általában közös fronton lépnek fel. Különösen az ENSZ-ben van ez így. A szocialista és a fejlődő országok együttes fellépésére Genf (MTI) Kedden a genfi Nemzetek Palotájában megtartotta 236. munkaülését a tizenhéthatalmi leszerelési értekezlet. A TASZSZ tudósítójának beszámolója szerint a bizottságok munkájára rányomta bélyegét a békés észak-vietnami városok és falvak elleni barbár amerikai légitámadások újrafelvé- tele. Cernik csehszlovák küldött az ülésen nyomatékosan kiemelte, hogy hazája rendkívüli mértékben érdekelt a leszerelés valóra váltásában. Síkraszállt az atomfegyvermentes övezetek megteremtéséért és a világ Genk, (MTI): Az észak-belgiumi Genk városába kedden reggel páncélkocsik és teherautók szállították a csendőrcsa- palokat. Mint jelentettük, hétfőn folytatódtak a tüntetések a város közelében, a zvartbergi bányavidéken. Keddi jelentés szerint az előző napi összetűzés során a csendőrök két bányászt öltek meg, a sebesültek száma 60 fő. Kedden délelőtt a belga kormány ejtőernyős egységeket vezényelt a zwártber- gi bányavidékre. A hírügynökségek nem jelentenek újabb összetűzéseket. Az AP értesülései szerint a hétfőn megölt egyik bá-1 sikerült például az utóbbi időkben olyan pozitív közgyűlési határozatokat kivívni, amelyek — egyebek között — a gyarmati rend teljes eltörlésére, az általános és teljes leszerelésre, a leszerelési világkonferencia egybehivására szólítottak fel. Amilyen szükség volt az egységes fellépésre a határozatok megszületésénél, ugyanannyira, sőt, még inkább nélkülözhetetlen, hogy egységesen, közös erővel lépjünk fel a határozatok végrehajtása érdekében. Igen nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy utunk során az egyes országok vezetőivel a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, a béke megvédelme- zésének soron levő feladatairól véleményt cserélhetünk, jobban megismerjük egymrr álláspontját, s lehetőleg egyeztessük elképzeléseinket. Küldöttségünk olyan időben kel útra, amikor az Amerikai Egyesült Államok sorozatos agressziói, és kiváltképpen a vietnami nép ellen folytatott háborúja különböző területein, éis hangoztatta, hogy ezek az övezetek a béke szempontjából igen fontosak lennének. különösképpen Európában. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaságból egyre nyíltabban hallatszanak re- vansista követelések Cavaletti olasz delegátus nem vette ugyan védelmébe a Vietnamban folyó amerikai agresziót, de lelkesen támogatta az Egyesült Államok álláspontját az atomfegyver elterjedés megakadályozásának kérdésében. Indítványozta egy szerkesztő bizottság létrehozását, amely a szovjet és az amerikai határozattervezet egyeztetésére lenne hivatott. nyász magyar származású. Jean Latos 27 éves fiatalembert gyomorlövéssel szál-» lították kórházba, ahol ké-1 sóbb belehalt sérülésébe. I Kijev, (TASZSZ): Az ukrajnai Herszonban egy épület alapárkának ásása közben a második világháborúból maradt hatalmas tömegsírt találtak. A helyszínre kiszállt igazságügyi és egészségügyi bizottság megállapította, hogy nyomán a nemzetközi Helyzet feszültebbé vált. A világban azonban az alapvető erőviszonyokat tekintve a fölény továbbra is a szocialista világrendszer és a gyarmati rabságból felszabadult országok, a béke híveinek oldalán van. Ezért az imperialista agressziót visszaszorítva, a nemzetközi feszültségek gócait fel lehet és kell számolni. Biztosítani kell — és lehet is biztosítani — az emberiség békés fejlődését. Ehhez azonban a világ békeszerető erőinek egységesen kell fellépniük. Abban a reményben indulunk útnak, hogy látogatásaink és tárgyalásaink előmozdítják a Magyar Nép- köztársaság és a felszabadult afrikai és ázsiai népek között a barátság és az együttműködés ápolását, s ez hozzájárul a szocialista világrendszer és a fejlődő országok antiimperialista egységfrontjának erősítéséhez, növeli a béke híveinek erejét és egységét — fejezte be nyilatkozatát Kállai Gyula. A marokkói külügyminiszter CV a Ben Barka ügyről Kairó. (MTI): Benhima marokkói külügyminiszter, aki kormánya megbízásából az EAK-ba és több más országba ellátogat, hogy kifejtse Marokkó álláspontját a Ben Barka üggyel összefüggésben. Sajtóértekezletet tartott Kairóban. A miniszter erőteljesen tagadta, hogy országának bármi köze lenne Ben Barka elrablásához. Cáfolta azt is, hogy Ufkir marokkói belügyminiszter szerepet játszott Ben Barka elrablásában. Benhima szerint Franciaország nem tartotta tiszteletben a Marokkó és Fanciaország között kötött jogügyi egyezményt, azzal, hogy nem adta át a marokkói hatóságoknak az ügyet, ha valóban vannak bizonyítékai arra, hogy marokkói állampolgárokat kell felelősségre vonni. a tömegsírba a fasiszták 1276 meggyilkolt férfit és nőt, valamint 60 gyermeket földeltek el. A szakértők megállapították, hogy az áldozatok egy részét géppisztoly sorozatokkal gyilkolták le, más részét szuronnyal mészárolták le, vagy puskatussal verték agyon. A genfi leszerelési értekezlet •A A belga sztrájk egyik áldozata magyar származású Tömegsírra bukkantak Herszonban ANGLIA MÁSIK ARCA IV. Az emberi tehetség hallatlan pazarlása Anglia fiataljainak élete Az angol fiatalok 15 éves korban végzik be alsóbb- foku iskolai tanulmányaikat. Mindössze harminc százalékuk tanul tovább, a többiek minden szakmai előképzés nélkül munkaerő- piacon áruvá lesznek. Általában olyan munkát vállalnak, ahol azonnal .kereshetnek” így inkább betanított munkát, segédmunkát végeznek, mint kvalifikáltabb — de hosszabb tanulást igénylő — szakmunkát. A különböző szakmák elsajátítása ugyanis nem valami könnyű, a felvilágosultabb cégek ugyan módot adnak arra. hogy az iskolákból kikerült fiatalok 5-7 év alatt képzett szakmunkások mellett elsajátítsák a kellő ismereteket, azonban a fiatalokat a hosz- szú tanulási idő és a csekély fizetés visszariasztja. Ha választaniok kell, inkább a darabbéres, betanított munkát vállalják, mintsem a tanoncoskodást, mert így heti 3—4 fonttal többet kereshetnek. Következésképp óriási a muhkaerővándorlís, mivel a fiatalok oda mennek, ahol jobban megfizetik őket, illetve ahol jobban bánnak velük. Van olyan iskolatípus Angliában — például, a Secondary Modern School, amelynek elvégzése után a fiatalok technikumban tovább tanulhatnak. Erre azonban nem sokuknak van módja, mindenekelőtt azért, mert nincs elegendő tanerő. Angliában kevés a tanárképző iskola, s ugyanakkor e gazdag országban igen rosszul fizetik a pedagógusokat. A hároméves tanítóképző elvégzése után a fiatal pedagógus azt tapasztalja, hogy mások -lényegesen kisebb felkészültséggel, többét keresnek. A fiatalok nem megfelelő továbbtanulási arányának egy másik, nem kevésbé jelentéktelen oka, a tanteremhiány. A látszatmegoldás Az alsófoku iskolából a munkaerőpiacra lépő fiatalok mindössze harminc százaléka kerül a nagyiparba. A többiek a kereskedelemben, s a mellékutcák kisüzemeiben keresik megélhetésüket. Ez azonban csak látszatmegoldás, mert az automatizálás terjedésével egyre jobban csökken a szakképzetlen munka iránti igény, s ezt már napjainkban igazolja a legjobban automatizált autóipar példája. Az a fiatal, akinek módja van a továbbtanulásra kétségtelenül jobban boldogul. Ha lenne társadalmi igény, ami továbbtanulásra serkentené a fiatalokat, nyilván többen tanulnának tovább. De ilyen társadalmi igény nincsen. Angol szakértők véleménye szerint is, ez az embed tehetség hallatlan pazarlása. Csak nemrég — éppen a széles körű intelligencia-vizsgák bizonyossága alapján — adták fel azt az előítéletet, hogy magasabb fokú képzésre a fiataloknak mindössze tíz százaléka alkalmas! 19-16—1951 közölt alakult ki egy újabb oktatási forma, az u. n. Comprehensiv School, az a modernebb iskolatípus, amelyből minden irányban el lehet Indulni Most ennek az iskolatípusnak a szélesebb körű kiterjesztéséről folyik egyelőre csak — vita... A szabad id6 A szegényebb családoknál a fiatalok a szülőkkel összezsúfolva élnek. A szűk lakásban nem találja helyét, tehát elmenekül hazulról Ha használja a szemét, azt tapasztalhatja, hogy míg hatalmas, hipermodern irodaházakat építenek, addig a kormány csak nagyon keveset tesz az égető lakáshiány enyhítésére. A felépülő új lakások bére közismerten nagy, s az egyszerűbb néprétegek számára jóformán megfizethetetlen. A fiatalok egyrésze tehát, a zsúfolt lakásokból menekülve, kalandot keres, hogy valahogy feltűnjön. A kaland- keresésnek legtöbbször a rendőrséggel való összetűzés a vége, botrányokozás sokszor csak azért, hogy így szerepelhessenek a lapokban, a televízióban. A feltűnés keresésének más oka is van; ha a fiatal bekerül az üzembe betanított munkásnak, vagy akár szakmunkásnak, csak igen kis reménye van arra, hogy belátható időn belül előbbre juthat. Hosszú időre bele kell nyugodnia tehát a pers- pektivátlanságba. A különböző statisztikák adatai szerint a fiataloknak több pénzük van. mint a család más tagjainak A szórakoztató nagyipar — mint a legjövedelmezőbb üzletek egyike — gondoskodik arról, hogy a legkülönbözőbb módon lecsapolja a fiatalok pénzét. A szórakoztatóipar olyan irányba tereli a fiatalok érdeklődéséi, hogy elaltassa a helyzetük küátástalanságából adódé csalódottságot, kiábrándultság érzését. A hanglemezipar például elsősorban a fiatalok pénzére spekulál, s a reklámhadjárat olyan légkört teremt, amelyben szégyen ha valakinek nincs meg a hónap 10 legsikere sebb slágerének lemeze. A részletre vásárolt robogókal nemcsak helyi közlekedésre, hanem csavargásra használják, s a felsorolást folyia- hatnánk. Mennyiség és minőség A szabad idő kapcsán azonban egy dologról még szólni kell: a tv-pszichózis — ahogyan a szakemberek egy része a mértéktelen tv- nézést nevezte — az angol fiatalok körében is szedi „áldozatait”. Hosszú órákon át ülnek a készülékek előtt, s kedvükre válogathatnak a különböző műsorok között. Igaz, a különböző állomások műsoraiban színvonalas adásokat is láthatunk, a műsorszerkezet ügyes „mixelése” következményeként azonban a kritikai, társadalmi kérdéseket érintő műsorok döntő többségét olyan időpontban sugározzák, amikor a fiatalok — még, vagy már — nem ülnek a képernyő előtt Amit céltudatosan nekik sugároznak: mutatós kiállítású revű, sok-sok tánczene. és krimi, azaz bűnügyi filmek, minden mennyiségben.. Boros Bél» (VÉGE) Angisa ossz«*’átesik a Dél-Afrikai Köztársasággal Zambia fővárosában nem veszik komolyan Londonnak a Smith-kormány ellen bejelentett embargó-intézkedéseit. Nehéz megérteni, — írja a Times of Zambia — hogy mi az oka annak, hogy az embargó három hónappal azután kezdődik, hogy Rhodesia kimondta egyoldalú függetlenségét? Megfigyelők rámutatnak, hogy Anglia tulajdonképpen összejátszik a Dél- Afrikái Köztársasággal. A háromhónapos lélegzetvételi időt a Smith-kormány ugyanis arra használta fel, hogy gazdasági kapcsolatait teljesen átállítsa a másik fajüldöző afrikai országra. Éppen ezért az sem lehetetlen, hogy a jövőben a dél- rhodesiai árucikkeket délafrikai cégek dél-afrikai védjeggyel ellátva dobják majd ki á világpiacra. Nyilvánosságra jutott, hogy a Verwoerd-kormány 75 millió fontos ajándékot ad a Smith-rendszernek. hogy különböző árukat vásárolhasson Dél-Afrikában. Ilyen körülmények között az angol szankciók értéke legalábbis kétséges. Bába Mihály: Egymástól távol 26. — Itt vagyok. Mehetünk. — Akkor jó — mondtam. — És hová? —• Hová? Hát hová akar még menni? Nem ivott eleget? — De magával leülnétc valahol. Beszélgetni. — Nem, nem. Nálam ez a szatyor is. Csak nem fogom cipelni. — Majd én. — Ne nevettessen már ki. Na, menjünk. Kísérjen el, ha kedve van Majd legközelebb, ha hatkor végzek, elmegyünk valahová. 1966. február 2. Bólintottam, hogy rendben van. — Maga hol lakik? — Itt, nem messze. — De hol? — kérdezte türelmetlenül Klári. — A munkásszálláson. — Értem. Akármikor hazamehet? — Hát persze. Nehéz a szatyor? Mi van benne? — Nem nehéz és sok minden van benne. A második utcában befordulunk. Ott majd odaadom, hogy cipelje egy kicsit maga is, ha any- nyira akarja. — Ott lakik? — Nem. De arra közelebb. — Szóval nem megyünk sehová? — Már mondtam, hogy nem. Ma nem! — Klári határozott volt. Féltem, hogy elriasztom magamtól. — Pedig még korán van — jegyeztem meg halkan, sóhajtva, mert szerettem volna elmenni valahová. — Nem akar hazamenni? — Nem nagyon — Akkor feljön hozzám. Kap egy kávét, hogy kigőzölögjön a feje — nevetgélt. — Sokat ivott! Máskor ne igyon annyit, nem szeretem, ha valaki mértéktelenül vedeli a bort, hogy elüsse az idejét. Nem mertem megkérdezni, hogy kivel, hogyan lakik. Csak lépkedtem mellette, összevissza fecsegve, eztán elvettem tőle a szatyrot. Nem is volt olyan könnyű. Mi az ördög lehet ebben? És milyen könnyedén cipelte. — Már négy hónapja járok magához, azt tudja? — bókoltam Klárinak. Szép arca van és szép szája. Duzzadt. Nem szeretem az olyan nőket, akinek két egyenes vonal az ajkuk. Merevek, érzéstelenek, hidegek, gonoszak. — Csak három. Én három hónapja emlékszem. Hogy is hívják? — András. Magét meg Klárinak. — Szóval, kedves András, három hónapja, egyezzünk meg ebben. Én már fogadtam is magamban, hogy * csak egy fél esztendő múlva fog megszólítani — nevetett. — De vesztettem. Tetszett nekem, hogy maga mindig olyan rendes, nyugodt emberekkel jár hozzánk. — Régen dolgozik söntés- ben? — Két éve. Azelőtt nem dolgoztam... Itt is vagyunk. Köszönöm, hogy elkísért. Nyúlt a szatyorért. — És a kávé? — néztem rá. — Ja! — egy pillanatig gondolkozott, arcomat fürkészte. — Hát jó, jöjjön, de a szatyrot akkor is kérem. Átadtam és szótlanul baktattam utána, fel a második emeletre. Kinyitotta az ajtót, az előszobában villanyt gyújtott. Belépem. A kulcsot a zárba dugta, ráfordította. Előre ment a szobába, felgyújtotta a lámpákat. Két kellemesen berendezett szoba volt. Az egyikben, régi, kopott bútorok, a másikban vadonat új. — Tessék, üljön le, rögtön főzöm a kávét. Kilibbent az előszobába, aztán a konyhába. Leültem egy alacsonylábu fotelbe. A falakon néhány kép, meg nagyított fénykép. Klári bejött. — A gyerekek? — mutattam a gyerekek fényképére. — Ühüm. Kispesten vannak. a nagyanyjuknál. Ha szabadnapos vagyok néha elhozom őket. — Az ura? Klári cigarettát vett elő, rágyújtott. — Dohányzik? — Itthon, néha. Igen, az az uram. — Elváltak? Dehogy. Művezető volt a Kistexben, de két éve lehelyezték Szegedre. Ért- nem mentem vele. Csak nem leszek bolond itthagyni a pes. ti lakást. — Feljár? — Ritkán. Egy hónapban egyszer. De azért megvagyunk. — Akkor azért ment el dolgozni? — Azért is - Jaj, a kávé... Felugrott, kiszaladt Néhány perc múlva tálcán hozta a kicsi csészéket. — Cukorral? Cukor aél« kül? — Cukorral. Kavargattam a kávét. Hör- pintettem belőle. Fintorogtam. — Nem ízlik? — Hát nem nagyon. Most iszom először. Klári letette a csészét és hangosan felkacagott — Mit mond? Hogy most iszik először? — Ühüm. — Úristen, akkor elképzelem, hogy ízlik! Akar inkább egy pohár bort? (Folytatjuk)
