Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-02 / 27. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) Az említett országokkal a kölcsönös előnyök alapján, széles körű gazdasági, keres­kedelmi kapcsolatok alakul­tak ki. Látogatásaink és tárgyalásaink során a politi­kai eszmecserén kívül a kapcsolatok bővítésére is tö­rekszünk. Tudjuk, hogy eze­ken a helyeken a magyar ipar termékeit szívesen fo­gadják. Mi pedig előnyös feltételekkel vesszük át az ő termékeiket: nyersanyago­kat, mezőgazdasági és ipar­cikkeket is. Utunk kitűnő le­hetőséget nyújt a gazdasági, tudományos-műszaki és kul­turális kapcsolatok elmé­lyítésére. újabb, kölcsönösen előnyös egyezmények, meg­állapodások megkötésére. Küldöttségünk olyan or­szágokba utazik, amelyekkel a nemzetközi politikai küz­dőtéren a szocialista orszá­gok — köztülc hazánk is — általában közös fronton lép­nek fel. Különösen az ENSZ-ben van ez így. A szocialista és a fejlődő or­szágok együttes fellépésére Genf (MTI) Kedden a genfi Nemzetek Palotájában megtartotta 236. munkaülését a tizenhét­hatalmi leszerelési értekez­let. A TASZSZ tudósítójának beszámolója szerint a bi­zottságok munkájára rá­nyomta bélyegét a békés észak-vietnami városok és falvak elleni barbár ameri­kai légitámadások újrafelvé- tele. Cernik csehszlovák kül­dött az ülésen nyomatéko­san kiemelte, hogy hazája rendkívüli mértékben ér­dekelt a leszerelés valóra váltásában. Síkraszállt az atomfegyvermentes övezetek megteremtéséért és a világ Genk, (MTI): Az észak-belgiumi Genk városába kedden reggel páncélkocsik és teherautók szállították a csendőrcsa- palokat. Mint jelentettük, hétfőn folytatódtak a tün­tetések a város közelében, a zvartbergi bányavidéken. Keddi jelentés szerint az előző napi összetűzés so­rán a csendőrök két bá­nyászt öltek meg, a sebesül­tek száma 60 fő. Kedden délelőtt a belga kormány ejtőernyős egysé­geket vezényelt a zwártber- gi bányavidékre. A hír­ügynökségek nem jelente­nek újabb összetűzéseket. Az AP értesülései szerint a hétfőn megölt egyik bá-1 sikerült például az utóbbi időkben olyan pozitív köz­gyűlési határozatokat kivív­ni, amelyek — egyebek kö­zött — a gyarmati rend tel­jes eltörlésére, az általános és teljes leszerelésre, a le­szerelési világkonferencia egybehivására szólítottak fel. Amilyen szükség volt az egységes fellépésre a hatá­rozatok megszületésénél, ugyanannyira, sőt, még in­kább nélkülözhetetlen, hogy egységesen, közös erővel lépjünk fel a határozatok végrehajtása érdekében. Igen nagy jelentőséget tu­lajdonítunk annak, hogy utunk során az egyes or­szágok vezetőivel a nemzet­közi helyzet időszerű kérdé­seiről, a béke megvédelme- zésének soron levő felada­tairól véleményt cserélhe­tünk, jobban megismerjük egymrr álláspontját, s lehe­tőleg egyeztessük elképzelé­seinket. Küldöttségünk olyan idő­ben kel útra, amikor az Amerikai Egyesült Államok sorozatos agressziói, és ki­váltképpen a vietnami nép ellen folytatott háborúja különböző területein, éis hangoztatta, hogy ezek az övezetek a béke szempont­jából igen fontosak lenné­nek. különösképpen Euró­pában. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaságból egyre nyíltabban hallatszanak re- vansista követelések Cavaletti olasz delegátus nem vette ugyan védelmébe a Vietnamban folyó ameri­kai agresziót, de lelkesen támogatta az Egyesült Ál­lamok álláspontját az atom­fegyver elterjedés megaka­dályozásának kérdésében. Indítványozta egy szerkesz­tő bizottság létrehozását, amely a szovjet és az ame­rikai határozattervezet egyeztetésére lenne hivatott. nyász magyar származású. Jean Latos 27 éves fiatal­embert gyomorlövéssel szál-» lították kórházba, ahol ké-1 sóbb belehalt sérülésébe. I Kijev, (TASZSZ): Az ukrajnai Herszonban egy épület alapárkának ásá­sa közben a második világ­háborúból maradt hatalmas tömegsírt találtak. A helyszínre kiszállt igaz­ságügyi és egészségügyi bi­zottság megállapította, hogy nyomán a nemzetközi Hely­zet feszültebbé vált. A vi­lágban azonban az alapvető erőviszonyokat tekintve a fölény továbbra is a szoci­alista világrendszer és a gyarmati rabságból felsza­badult országok, a béke hí­veinek oldalán van. Ezért az imperialista agressziót visszaszorítva, a nemzetközi feszültségek gócait fel lehet és kell számolni. Biztosítani kell — és lehet is biztosíta­ni — az emberiség békés fejlődését. Ehhez azonban a világ békeszerető erőinek egységesen kell fellépniük. Abban a reményben indu­lunk útnak, hogy látogatá­saink és tárgyalásaink elő­mozdítják a Magyar Nép- köztársaság és a felszaba­dult afrikai és ázsiai népek között a barátság és az együttműködés ápolását, s ez hozzájárul a szocialista világrendszer és a fejlődő országok antiimperialista egységfrontjának erősítésé­hez, növeli a béke híveinek erejét és egységét — fejezte be nyilatkozatát Kállai Gyula. A marokkói külügyminiszter CV a Ben Barka ügyről Kairó. (MTI): Benhima marokkói kül­ügyminiszter, aki kormánya megbízásából az EAK-ba és több más országba elláto­gat, hogy kifejtse Marok­kó álláspontját a Ben Bar­ka üggyel összefüggésben. Sajtóértekezletet tartott Kairóban. A miniszter erő­teljesen tagadta, hogy or­szágának bármi köze lenne Ben Barka elrablásához. Cáfolta azt is, hogy Ufkir marokkói belügyminiszter szerepet játszott Ben Barka elrablásában. Benhima sze­rint Franciaország nem tartotta tiszteletben a Marokkó és Fanciaország között kötött jogügyi egyez­ményt, azzal, hogy nem ad­ta át a marokkói hatóságok­nak az ügyet, ha valóban vannak bizonyítékai arra, hogy marokkói állampolgá­rokat kell felelősségre von­ni. a tömegsírba a fasiszták 1276 meggyilkolt férfit és nőt, valamint 60 gyermeket földeltek el. A szakértők megállapították, hogy az ál­dozatok egy részét gép­pisztoly sorozatokkal gyil­kolták le, más részét szu­ronnyal mészárolták le, vagy puskatussal verték agyon. A genfi leszerelési értekezlet •A A belga sztrájk egyik áldozata magyar származású Tömegsírra bukkantak Herszonban ANGLIA MÁSIK ARCA IV. Az emberi tehetség hallatlan pazarlása Anglia fiataljainak élete Az angol fiatalok 15 éves korban végzik be alsóbb- foku iskolai tanulmányai­kat. Mindössze harminc százalékuk tanul tovább, a többiek minden szakmai előképzés nélkül munkaerő- piacon áruvá lesznek. Álta­lában olyan munkát vállal­nak, ahol azonnal .keres­hetnek” így inkább betaní­tott munkát, segédmunkát végeznek, mint kvalifikál­tabb — de hosszabb tanu­lást igénylő — szakmunkát. A különböző szakmák el­sajátítása ugyanis nem va­lami könnyű, a felvilágo­sultabb cégek ugyan módot adnak arra. hogy az isko­lákból kikerült fiatalok 5-7 év alatt képzett szak­munkások mellett elsajátít­sák a kellő ismereteket, azonban a fiatalokat a hosz- szú tanulási idő és a cse­kély fizetés visszariasztja. Ha választaniok kell, inkább a darabbéres, betanított munkát vállalják, mintsem a tanoncoskodást, mert így heti 3—4 fonttal többet ke­reshetnek. Következésképp óriási a muhkaerővándorlís, mivel a fiatalok oda mennek, ahol jobban megfizetik őket, illetve ahol jobban bánnak velük. Van olyan iskolatípus Angliában — például, a Secondary Modern School, amelynek elvégzése után a fiatalok technikumban to­vább tanulhatnak. Erre azon­ban nem sokuknak van módja, mindenekelőtt azért, mert nincs elegendő tan­erő. Angliában kevés a ta­nárképző iskola, s ugyanak­kor e gazdag országban igen rosszul fizetik a pedagógu­sokat. A hároméves tanító­képző elvégzése után a fia­tal pedagógus azt tapasztal­ja, hogy mások -lényegesen kisebb felkészültséggel, töb­bét keresnek. A fiatalok nem megfelelő továbbtanu­lási arányának egy másik, nem kevésbé jelentéktelen oka, a tanteremhiány. A látszatmegoldás Az alsófoku iskolából a munkaerőpiacra lépő fia­talok mindössze har­minc százaléka kerül a nagyiparba. A többiek a kereskedelemben, s a mellékutcák kisüzemeiben keresik megélhetésüket. Ez azonban csak látszatmegoldás, mert az automatizálás terje­désével egyre jobban csökken a szakképzetlen munka iránti igény, s ezt már napjaink­ban igazolja a legjobban automatizált autóipar pél­dája. Az a fiatal, akinek mód­ja van a továbbtanulásra kétségtelenül jobban boldo­gul. Ha lenne társadalmi igény, ami továbbtanulásra serkentené a fiatalokat, nyilván többen tanulnának tovább. De ilyen társadalmi igény nincsen. Angol szak­értők véleménye szerint is, ez az embed tehetség hal­latlan pazarlása. Csak nem­rég — éppen a széles körű intelligencia-vizsgák bizo­nyossága alapján — adták fel azt az előítéletet, hogy magasabb fokú képzésre a fiataloknak mindössze tíz százaléka alkalmas! 19-16—1951 közölt alakult ki egy újabb oktatási for­ma, az u. n. Comprehensiv School, az a modernebb is­kolatípus, amelyből minden irányban el lehet Indulni Most ennek az iskolatípus­nak a szélesebb körű kiter­jesztéséről folyik egyelőre csak — vita... A szabad id6 A szegényebb családoknál a fiatalok a szülőkkel ös­szezsúfolva élnek. A szűk lakásban nem találja he­lyét, tehát elmenekül hazul­ról Ha használja a szemét, azt tapasztalhatja, hogy míg hatalmas, hipermo­dern irodaházakat építenek, addig a kormány csak na­gyon keveset tesz az égető lakáshiány enyhítésére. A felépülő új lakások bére közismerten nagy, s az egy­szerűbb néprétegek számára jóformán megfizethetetlen. A fiatalok egyrésze tehát, a zsúfolt lakásokból menekül­ve, kalandot keres, hogy va­lahogy feltűnjön. A kaland- keresésnek legtöbbször a rendőrséggel való összetű­zés a vége, botrányokozás sokszor csak azért, hogy így szerepelhessenek a la­pokban, a televízióban. A feltűnés keresésének más oka is van; ha a fiatal be­kerül az üzembe betanított munkásnak, vagy akár szak­munkásnak, csak igen kis reménye van arra, hogy belátható időn belül előbbre juthat. Hosszú időre bele kell nyugodnia tehát a pers- pektivátlanságba. A különböző statisztikák adatai szerint a fiataloknak több pénzük van. mint a család más tagjainak A szórakoztató nagyipar — mint a legjövedelmezőbb üzletek egyike — gondosko­dik arról, hogy a legkülön­bözőbb módon lecsapolja a fiatalok pénzét. A szórakoz­tatóipar olyan irányba te­reli a fiatalok érdeklődéséi, hogy elaltassa a helyzetük küátástalanságából adódé csalódottságot, kiábrándult­ság érzését. A hanglemezipar például elsősorban a fiata­lok pénzére spekulál, s a reklámhadjárat olyan lég­kört teremt, amelyben szé­gyen ha valakinek nincs meg a hónap 10 legsikere sebb slágerének lemeze. A részletre vásárolt robogókal nemcsak helyi közlekedésre, hanem csavargásra használ­ják, s a felsorolást folyia- hatnánk. Mennyiség és minőség A szabad idő kapcsán azonban egy dologról még szólni kell: a tv-pszichózis — ahogyan a szakemberek egy része a mértéktelen tv- nézést nevezte — az angol fiatalok körében is szedi „áldozatait”. Hosszú órá­kon át ülnek a készülékek előtt, s kedvükre válogat­hatnak a különböző műso­rok között. Igaz, a külön­böző állomások műsorai­ban színvonalas adásokat is láthatunk, a műsorszerkezet ügyes „mixelése” következ­ményeként azonban a kri­tikai, társadalmi kérdéseket érintő műsorok döntő több­ségét olyan időpontban su­gározzák, amikor a fiatalok — még, vagy már — nem ülnek a képernyő előtt Amit céltudatosan nekik su­gároznak: mutatós kiállítású revű, sok-sok tánczene. és krimi, azaz bűnügyi filmek, minden mennyiségben.. Boros Bél» (VÉGE) Angisa ossz«*’átesik a Dél-Afrikai Köztársasággal Zambia fővárosában nem veszik komolyan London­nak a Smith-kormány el­len bejelentett embargó-in­tézkedéseit. Nehéz megér­teni, — írja a Times of Zambia — hogy mi az oka annak, hogy az embargó három hónappal azután kezdődik, hogy Rhodesia ki­mondta egyoldalú függet­lenségét? Megfigyelők rámutatnak, hogy Anglia tulajdonkép­pen összejátszik a Dél- Afrikái Köztársasággal. A háromhónapos lélegzetvéte­li időt a Smith-kormány ugyanis arra használta fel, hogy gazdasági kapcsolatait teljesen átállítsa a másik fajüldöző afrikai országra. Éppen ezért az sem lehetet­len, hogy a jövőben a dél- rhodesiai árucikkeket dél­afrikai cégek dél-afrikai védjeggyel ellátva dobják majd ki á világpiacra. Nyilvánosságra jutott, hogy a Verwoerd-kormány 75 millió fontos ajándékot ad a Smith-rendszernek. hogy különböző árukat vásárol­hasson Dél-Afrikában. Ilyen körülmények között az angol szankciók értéke legalábbis kétséges. Bába Mihály: Egymástól távol 26. — Itt vagyok. Mehetünk. — Akkor jó — mondtam. — És hová? —• Hová? Hát hová akar még menni? Nem ivott ele­get? — De magával leülnétc valahol. Beszélgetni. — Nem, nem. Nálam ez a szatyor is. Csak nem fogom cipelni. — Majd én. — Ne nevettessen már ki. Na, menjünk. Kísérjen el, ha kedve van Majd legkö­zelebb, ha hatkor végzek, elmegyünk valahová. 1966. február 2. Bólintottam, hogy rend­ben van. — Maga hol lakik? — Itt, nem messze. — De hol? — kérdezte türelmetlenül Klári. — A munkásszálláson. — Értem. Akármikor ha­zamehet? — Hát persze. Nehéz a szatyor? Mi van benne? — Nem nehéz és sok min­den van benne. A második utcában befordulunk. Ott majd odaadom, hogy cipelje egy kicsit maga is, ha any- nyira akarja. — Ott lakik? — Nem. De arra közelebb. — Szóval nem megyünk sehová? — Már mondtam, hogy nem. Ma nem! — Klári ha­tározott volt. Féltem, hogy elriasztom magamtól. — Pedig még korán van — jegyeztem meg halkan, sóhajtva, mert szerettem volna elmenni valahová. — Nem akar hazamenni? — Nem nagyon — Akkor feljön hoz­zám. Kap egy kávét, hogy kigőzölögjön a feje — ne­vetgélt. — Sokat ivott! Más­kor ne igyon annyit, nem szeretem, ha valaki mér­téktelenül vedeli a bort, hogy elüsse az idejét. Nem mertem megkérdezni, hogy kivel, hogyan lakik. Csak lépkedtem mellette, összevissza fecsegve, eztán elvettem tőle a szatyrot. Nem is volt olyan könnyű. Mi az ördög lehet ebben? És milyen könnyedén cipel­te. — Már négy hónapja já­rok magához, azt tudja? — bókoltam Klárinak. Szép arca van és szép szája. Duz­zadt. Nem szeretem az olyan nőket, akinek két egyenes vonal az ajkuk. Me­revek, érzéstelenek, hidegek, gonoszak. — Csak három. Én három hónapja emlékszem. Hogy is hívják? — András. Magét meg Klárinak. — Szóval, kedves András, három hónapja, egyezzünk meg ebben. Én már fogad­tam is magamban, hogy * csak egy fél esztendő múlva fog megszólítani — neve­tett. — De vesztettem. Tet­szett nekem, hogy maga mindig olyan rendes, nyu­godt emberekkel jár hoz­zánk. — Régen dolgozik söntés- ben? — Két éve. Azelőtt nem dolgoztam... Itt is vagyunk. Köszönöm, hogy elkísért. Nyúlt a szatyorért. — És a kávé? — néztem rá. — Ja! — egy pillanatig gondolkozott, arcomat für­készte. — Hát jó, jöjjön, de a szatyrot akkor is kérem. Átadtam és szótlanul bak­tattam utána, fel a második emeletre. Kinyitotta az aj­tót, az előszobában villanyt gyújtott. Belépem. A kul­csot a zárba dugta, ráfordí­totta. Előre ment a szobá­ba, felgyújtotta a lámpákat. Két kellemesen berendezett szoba volt. Az egyikben, ré­gi, kopott bútorok, a másik­ban vadonat új. — Tessék, üljön le, rög­tön főzöm a kávét. Kilibbent az előszobába, aztán a konyhába. Leültem egy alacsonylábu fotelbe. A falakon néhány kép, meg nagyított fénykép. Klári be­jött. — A gyerekek? — mutat­tam a gyerekek fényképé­re. — Ühüm. Kispesten van­nak. a nagyanyjuknál. Ha szabadnapos vagyok néha elhozom őket. — Az ura? Klári cigarettát vett elő, rágyújtott. — Dohányzik? — Itthon, néha. Igen, az az uram. — Elváltak? Dehogy. Művezető volt a Kistexben, de két éve le­helyezték Szegedre. Ért- nem mentem vele. Csak nem le­szek bolond itthagyni a pes. ti lakást. — Feljár? — Ritkán. Egy hónapban egyszer. De azért megva­gyunk. — Akkor azért ment el dolgozni? — Azért is - Jaj, a kávé... Felugrott, kiszaladt Né­hány perc múlva tálcán hozta a kicsi csészéket. — Cukorral? Cukor aél« kül? — Cukorral. Kavargattam a kávét. Hör- pintettem belőle. Fintorog­tam. — Nem ízlik? — Hát nem nagyon. Most iszom először. Klári letette a csészét és hangosan felkacagott — Mit mond? Hogy most iszik először? — Ühüm. — Úristen, akkor elképze­lem, hogy ízlik! Akar in­kább egy pohár bort? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents