Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-09 / 33. szám

jfuvcJőtlési aiBniikánk iegjííie jobban a termelést Gombás Sándor elvtárs beszéde a kulturális nagyaktíván A megyei pártbizottság rendezésében hétfőn kulturá­lis nagyaktíva ülést tartottak Nyíregyházán. A tanácskozá­son Gombás Sándor, a Sza- bolcs-Szatmár megyei párt- bizottság titkára ismertette a megjelent oktatási-népművelé­si dolgozók, a párt-, állami-, társadalmi- és tömegszervek, a kulturális intézmények ve­zetői előtt az MSZMP Vili. kongresszusának határozatai­ból, a Központi Bizottság ide­ológiai irányelveiből és a közoktatásügyi reformból kö­vetkező legfontosabb feladato­kat. Bevezetőben arról szólt, hogy megyénknek a gazdasá­gi, a politikai és a kulturális élet területén elért sikereiben nagy részük van a kultúra munkásainak, s ezért a párt megyei végrehajtó bizottsága elismerését és köszönetét tol­mácsolta. Majd így folytatta beszédét: — A szocialista művelődés- politika céljai nem önmagu­kért valók, hanem szerves ré­szét alkotják annak az egysé­ges feladatnak, amit a szoci­alizmus felépítése jelent. A kulturális forradalom a szocialista átalakulás része. Népünk olvasó, művelődő, ta­nulni vágyó nép lett. Lakos­ságunk megismerte az egye­temes és nemzeti kultúra kin­cseit, sokat fejlődött ízlésben, fogékonnyá vált az új iránt, magasak az igényei, s ezeket az igényeket ki kell elégíte­nünk. A gyors és bonyolult társadalmi mozgás követeli, hogy helyes válaszokat ad­junk az élet által mind gyak­rabban felvetett oktatási, mű­velődéspolitikai kérdésekre. Az iskolareformról Gombás Sándor elvtárs ez­után rátért azokra a legfonto­sabb kérdésekre, amelyek megoldása különösen sürgős előrehaladásunkhoz. Az okta­tási reformtörvény alapján nagy munkát végzett megyénk társadalma — mondotta —, sikerült a köztudatba, a gya­korlati életbe átültetni a re­form alapelveit: nyújtsunk a kor igényének megfelelő mű­veltséget, tegyük szorosabbá az iskola kapcsolatát az élet­tel, a munkával, s hogy okta­tási intézményeink neveljék szocialista szellemben, a tudo­mányos világnézetre ifjúsá­gunkat. Elmondotta, hogy iskolapoli­tikánkban az elmúlt két évti­zed során óriási eredménye­ket értünk el. Általánossá tet­tük például a nyolc osztályos általános iskolát, amely a múltban csak kevesek számá­ra volt elérhető. Megterem­tettük az egységes, szocialista közoktatást, egyre magasabb szinten vált lehetővé a társa­dalom jogos igényeinek kielé­gítése. Közismert tény, hogy Szabolcs-Szatmár megyében négyszázhat általános iskolá­ban, négyezernél több nevelő irányításával száztizenkétezer tanulót oktatnak, nevelnek. A fejlődé* a régihez viszonyítva e területen is igen szembe­tűnő. Mégis fel kell tennünk egy kérdést: kielégítőek-e a jelenlegi tárgyi és személyi feltételek általános iskoláink­ban a komolyabb, megalapo­zottabb munkához? A vitatha­tatlan eredmények ellenére még mindig van hatvanegy osztatlan iskolánk, több, mint háromszázötven szükségtan­termünk, s az országos átlag­nál nyolc tanulóval jut több egy tanteremre. Bár tanulóink kilencven százaléka szakrend­szerű oktatást kap, az is tény, hogy a felső tagozatok­ban az óráknak csak közel a felét biztosítja szakos tanár. Több helyen megoldásra vár a tanyai és a külterületi ta­nulók körzetesítése is. Az ál­talános iskolák általánossá té­telét akadályozza, hogy ná­lunk a tanulóknak csak nat- vannégy százaléka végzi el a nyolc osztályt a tankötele­zettségen belül. Sok a bukás, az osztályozatlanság, a már első osztályokból kimaradtak száma. — Látnunk kell tehát, hogy az általános iskolák általá­nossá tétele nemcsak a mű­velődésügyi szervek és a pe­dagógusok ügye, az egész tár­sadalomnak tenni kell azért, hogy az általános iskola jól alapozzon. Érvényt keli sze­rezni a nevelési tervben és a tantervben előírtaknak. Neve­lőink csak annyit tanítsanak, amennyit ezek a tervek előír­nak, de azt színvonalasan és alaposan. Pedagógusainktól elsősorban várjuk, hogy képez­zék magukat, szervezzék a társadalmi összefogást az eredményesebb munka érde­kében. Külön kérjük, hogy az eddiginél sokkal többet foglalkozzanak a munkás- és parasztgyerekekkel, készítsék elő jobban őket a felsőbb tanul­mányokra. Nem elég csak el­mondani, hangoztatni, hogy ezeknek a gyermekeknek a felkészültségét a szülők idő és megalapozottsága hiányában nem adhatja meg az otthon. Segíteni, ellenőrizni kell az ilyen tanulók iskolai tevé­kenységét. Legyen szorosabb a munkás és parasztszülők­kel a nevelők kapcsolata. Az általános iskolák pályaválasz­tási munkája szolgálja job­ban, közvetlenebbül az adott terület gazdasági, politikai célkitűzéseinek megvalósítá­sát. Legyen ez minden általá­nos iskolai nevelőnél lelkiis­mereti kérdés is! A beszámoló ezután a kö­zépiskolák nagyméretű fej­lesztésének adatait szemlél­tette. Megemlítette, hogy en­nek ellenére az általános is­kolákban végzetteknek csak huszonkilenc százaléka kerül­hetett a gimnáziumokba, szakközépiskolákba. A termelés és az oktatás kapcsolata — A jövő iskoláztatási munkájának központjába a szakmunkásképzést, s első­sorban a mezőgazdasági szak­munkásképzést kell állítanunk. Évről évre szélesíteni kell a lehetőségeket, a szakmunkás­képző hálózatot a népgazda­ság és az egyén érdekeinek tervszerű összehangolásával. Ezért dolgozni oktatási, nép­művelési munkásainknak nemcsak helyes törekvés, de kötelesség is. Meg kell küzde- nünk azzal a helytelen és ta- lajtalan szemlélettel, hogy a szülők nagy része csak író­asztal mellett tudja gyermeke jó jövőjét elképzelni. A je­lenlegi, s különösen a távlati terveink, a technika és az új termelési eljárások rohamos fejlődése sokoldalúan képzett, gyakorlatias szakembereket igényel. Ez az oka annak is, hegy a párt megyei végrehaj­tó bizottsága a közelmúltban úgy döntött, erősödjenek, végezzenek színvonalasabb — a termelési struktúrához job­ban alkalmazkodó — tevé­kenységet a megye gimnáziu­mai. Amíg ezt nem tudjuk biztosítani, új falusi gimná­ziumokat értelmetlen dolog lenne létesíteni. Szerintünk most az fontos, hogy középis­koláinkban megvalósuljon a reform által támasztott min­den követelmény, hogy szak­mai, politikai és világnézeti síkon egyaránt olyan bázist alkossanak, amelyekre épít­hetnek az adott járások lakéi, intézményei, szakemberei Szólt Gombás Sándor elv­társ megyénk felsőoktatási in­tézményeinek munkájáról is. Elmondta, hogy ezek céltuda­tosan törekszenek a kommu­nista szakemberképzésre, az oktató-nevelő tevékenység színvonalának emelésére. Ele­ven kapcsolatot teremtettek ezek az intézmények az ipari és mezőgazdasági üzemekkel, s ennek a kezdeti hatása is jótékony ifjúságunkra. — Büszkék vagyunk ezekre, s az oktatás nem kevés sike­rére. De fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a kommunista szakemberképzés csak akkor lehet reális cél, ha a felsőok­tatásban egységessé válik, minden tanszék elengedhetet­len feladata lesz a politikai, ideológiai nevelő munka. Ar­ra kérjük az intézmények pártszervezeteit, vezetőit, dol­gozzanak úgy, hogy az oktatók ne csupán oktassanak, foglal­kozzanak többet a hallgatók világnézeti fejlődésével, életé­vel. Segítsék, hogy az innen kikerülő szakemberek formá­lásán kívül váljanak ezek az intézmények a gazdasági, po­litikai és kulturális élet te­rületén dolgozók továbbkép­zési centrumává. Pártszerve­zeteink, tömegszervezeteink, s nem utolsó sorban tanácsaink pedig törődjenek még jobban a felsőfokú iskolák beiskoláz zási tevékenysége segítésével. — Minden járásunk mérje fel szakember-szükségletét. Az eddiginél következetesebben dolgozzanak azon, hogy kö­zépiskoláinkból mind több munkás—paraszt szülő gyer­meke jusson el a felsőfokú intézményekbe. A termelőszö­vetkezetek, a tanácsok és más szervek anyagi lehetőségeiket a lehető legjobban kihasznál­va küldjenek ezekbe az isko­lákba ösztöndíjas hallgatókat. Foglalkozzanak e hallgatók­kal tanulás közben is, kísér­jék figyelemmel munkájukat, magatartásukat, buzdítsák őket. Csak ez az útja annak, hogy munkaerőgazdálkodá- sunk tervszerűbbé váljon, fo­kozottan kielégítsük megyénk szakemberszükségletét. Sablon helyeit korszerű eszközökkel Az előadó ezt követően a népművelés néhány időszerű tennivalójára hívta fel a fi­gyelmet. E tevékenységnek legfőbb célja a nép felemelke­dését szolgálni. Szóvátelte, hogy a formalizmus, a sablon helyett a korszerű eszközök alkalmazása, a munka min­dennapos elemzése kell, hogy jellemezze e területet is. A munka magasabb termelé­kenysége és az emberek ne- volfse — az osztályharc jelen­leg két legfontosal)b jelentke­zési módja — kölcsönhatásban van egymással. Ezt kell segí­teni a népművelésnek is. Említette, hogy az anyagi esz­közök mind több községünk­ben adottak. Nő a jól felsze­relt művelődési otthonok, mo­zik, könyvtárak, klubhelyisé­gek száma. Évente tizenkét­ezer felnőtt tanul az iskolák­ban, a rendszeres könyvtári olvasók száma megközelíti a százezret. Az ismeretterjesztő előadásokon mintegy három- százezer ember tanul, műve­lődik. A népművelők százai segítik a magasabb tudás megszerzését, s eredményeink e területen is számottevőek. Amikor a felnőttoktatást em­lítjük, itt is kétségtelenül nagy fejlődést értünk el — mondta az előadó, majd így folytatta: — Felnőttoktatási munkánk még nem eléggé tervszerű, s mennyiségileg Is hiányos. Községi vezetőinknél, terme­lőszövetkezeti brigád- és munkacsapat vezetőknél tö­megessé kell tennünk az álta­lános, majd a középiskola megszerzésére való törekvést. Sajnos, helyenként hiányzik a személyes példamutatás. Az a véleményünk: megengedhe­tetlen, hogy megyénkben 30— 35 százalékot is eléri a be­iratkozott és közben kimaradt felnőtt tanulók száma. Álla­munk súlyos anyagi áldozato­kat hoz a felnőttek oktatásá­ra, s ezzel sokszor nem pár­huzamos a felelősségérzet, különösen gazdasági vezető­inknél. — Elsősorban a kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztályokat és a szakmunkás­képzést segítsék oktatási, nép­művelési dolgozóink, pártszer­vezeteink és tanácsaink. Azt tanácsoljuk: készítsenek több évre szóló perspektivikus ter­vet az adott járás, község, mezőgazdasági, ipari üzem fel­nőtt lakosságának oktatására. A növekvő szükségletnek megfelelően irányítsák a dol­gozókat egyes iskolatípusokba. Nagyobb községeink közös gazdaságai céltudatosabban tervezzenek úgynevezett üze­mi iskolákat, amelyekre rá­épülhetnek a szakmunkáskép­ző iskolák. A termelőszövet­kezeti párt- és gazdasági ve­zetőknek, de a falvak vala­mennyi népművelési munká­sának kötelessége segíteni e célok megvalósítását és ezt követően a megfelelő tanul­mányi szint elérését! Gombás Sándor elvtárs az ismeretterjesztésről megállapí­totta, hogy a termelést köz­vetve, vagy közvetlenül segítő ismeretterjesztésre van szük­ség. Az eddigi tsz-akadémiák, az előadássorozatok, a téli tanfolyamok már e követel­ményhez igazodtak, s az adott táj termelési profiljának meg­felelően csoportosultak. — Ez ismeretterjesztésünk legnagyobb eredménye — folytatta az előadó. — Járási, községi vezetőink, népművelé­si hálózatunk ma már vi­szonylag jól segíti, összhangba hozza céljainkkal a különbö­ző előadásokat, a nők, a fiata­lok akadémiáit. Jó gyakorlat, hogy megyei és járási szer­veink mind fontosabb feladat­ként kezelik a tanyai ismeret- terjesztés bővítését is. Foly­tatnunk kell a jól bevált gya­korlatot, a legnépesebb réte­gen, a pedagógusokon kivül mezőgazdászokat, orvosokat, jogászokat kérjünk meg elő­adások tartására. Vonjanak be községeink az ismeretterjesz­tés előadói gárdájába jó ter­melőszövetkezeti elnököket, brigádvezetőket, tapasztalt szakembereket, akik sokoldalú ismerettel gazdagíthatják a hallgatókat még akkor is, ha nem rendelkeznek felsőfokú végzettséggel. — Pártbizottságaink, párt- szervezeteink, társadalmi és tömegszervezeteink feladata, hogy az ismeretterjesztésben is a kevesebb, de jobb elve jusson kifejezésre. A közművelődési könyvtá­rak munkájáról szólva hang­súlyozta a megyei pártbizott­ság titkára, hogy megyénk lakosságának több, mint ti­zenöt százaléka könyvtári ol­vasó, s a mezőgazdasági olva­sók közül kerül ki a beirat­kozott, rendszeres olvasók negyven százaléka. Megyénk egy lakosára már 1,3 kötet könyv jut. Sikeresek a könyv­hetek, mezőgazdasági könyv­hónapok. 140 tsz-ünknek van már mezőgazdasági kézi könyvtára és 120 tanyán is kölcsönözhet a lakosság könyv­tárból könyvet. — A kép azonban ezzel nem teljes — folytatta Gom­bás Sándor. — Több tsz-ben látunk jól raktározott, a tag­ság elöl gondosan elzárt könyvtárat, amelyből évenként alig kölcsönöznek néhány kö­tetet. Kevés könyvtáraink­ban a szakkönyv, különö­sen a mezőgazdasági jellegű Sürgős tennivalónk az olva­sottság növelése. A falusi-tanyai kultúrmunka Ezután a művelődési ottho­nok feladatairól szólt: — Űj színekkel kell gazda­gítani a kultúrotthonok tar­talmi és formai tevékenysé­gét. Járási kultúrházaink ak­kor válnak igazán a népmű­velés segítőivé, ha rendszere­sen segítik, szakmailag, gya­korlatilag területük községi művelődési otthonait, ha ta­pasztalatcsere bázisokká lesz­nek. Ki kell dolgozniuk a szakköri munka, a klubfoglal­kozások, az ismeretterjesztés, a rádió és a televízió hasznos műsorainak felhasználási módszereit. Legyenek az iro­dalom, a képzőművészet, a zene ismeretterjesztésének élenjárói. Községi művelődé­si otthonok nyújtsanak a dol­gozóknak igazi otthont. Java­soljuk, hogy minden tsz-ben legyen kultúrfelelős, legye­nek, akik vállalják a szoci­alista, vagy e cím elérését vállaló brigádok kulturális gondozását is. El akarjuk ér­ni, hogy már a közeljövőben — o megyei pártbizottság ha­tározata alapján — nagyobb összegeket fordítsanak szövet­kezeteink a falusi-tanyai la­kosság művelődésére. Létesít­senek klubszobákat, szereljék fel azokat televízióval, rádió­val, könyvekkel, lemezjátszó­val, folyóiratokkal. Gombás Sándor ezt köve­tően ez ideológiai irányelvek­ből következő megyei felada­tokat elemezte. Rámutatott a pedagógustársadalom, a me­gye népművelési munkásainak nagy közvéleményformáló sze­repére. Beszélt a marxizmus —leninizmus esti egyetemén való tanulás jelentőségéről, s arról, hogy a jövőben mind több kulturális területen dol­gozót vesznek fel e magas­szintű pártoktatási formára. A művelődésügyi szerveknek, a pedagógus pártszervezetek­nek és szakszervezeteknek az eddiginél hatékonyabban kell segíteni a szervezett politikai és szakmai oktatásban tanuló nevelőket. Dolgozzák ki az ideológiai nevelés tervét, a kül- és belpolitika esemé­nyeiről való friss tájékozta­tás rendszerét — Nem mindenki látja még elég világosan, hogy új társa­dalmunk végleges kialakulása fokról fokra és ellentmondá­sok közepette megy végbe. Ez egyeseket zavarba ejt, olykor pesszimizmust szüí. Tudnunk kell, hogy bár a szocialista társadalom nem porbléma- mentes, a megoldás lehetősé­gei is jelen vannak, s ezt fej­leszteni kell — elsősorban szilárd elvi alappal. Jelent­kezik ideológiai zavar például a nacionalizmussal kapcsolat­ban. Egyoldalú beállítás, a ré­gi előítéletek felelevenítése, s ellenséges nézetek is alkalma­sak a nacionalista tendenciák élesítésére. Számos lehetőség kínálkozik ezek leküzdésére megyénkben is, ahol száz és száz példáját látjuk naponta a szocialista internacionaliz­musnak, a nemzetközi mun­kamegosztás eredményeinek — népünk legalapvetőbb érde­kei kifejezésének. Megfelelő ervekkel tudunk küzdeni a Nyugat fellazításl taktikájá­ban nagy szerepet játszó, a nyugati életformát hamisan és egyoldalúan bemutató, illú­ziót kelteni szándékozó felszí­nes megállapítások ellen is. Társadalmunk fejlődése. a szocializmus világméretű elő­retörése feltartóztathatatlan, az alapvető tendenciák nem fordulnak a visszájákra. Ered­ményeink széles körű ismerte­tése ugyancsak megerősíti a dolgozók hitét, bizalmát. Al ifjúság neveléséről Ifjúságunk helyzetéről szól­va az előadó megállapította: fiatalságunk ma műveltebb, felkészültebb, mint az előző nemzedék a maga ko­rában volt. Méltán igényli, hogy vonják be jobban a fa­lu és a város gazdasági, poli­tikai, kulturális tevékenységé­be. Valamennyi felnőtt, de legfőképpen a vezetők tuda­tában állandósuljon az a klasszikusok által oly találóan megfogalmazott gondolat: azé a jövő, akié az ifjúság. A gé­pekkel, a földművelő eszkö­zökkel, a mérnöki tervező asz­talokkal, a nevelői katedrák­kal együtt holnap, a ma ifjú­ságának a mi jövőnket is a kezébe kell adni. Amilyenné neveljük gyermekeinket, olyan lesz az öregkorunk. A megyei pártbizottság az elmúlt napokban tárgyalta meg a falusi ifjúság helyze­tét, s hozott megfelelő hatá­rozatokat a feladatok végre­hajtásához. E határozatok végrehajtásának szervezésére, segítésére hívta fel Gombás elvtárs a megye kultúrmun- kásainak figyelmét. Az eddiginél fokozottabban mutassuk be, dolgozzuk fel az ország és megye haladó, szocialista hagyományait, húszéves fejlődésünk harcait. Ez a nevelő feladat nem csak a pedagógusoké vagy a szü­lőké, hanem az egész társa­dalomé. Ez a nevelés mar­xista—materialista tartalom­mal telítve segítse az új ge­neráció kialakítását. Beszéde befejező részében a vallásos ideológia elleni küzdelemről szólt a szónok. Ismertette: — Megyénkben ez a tevé­kenység még nem eléggé ha­tékony. Ebben szerepe van an­nak is, hogy az állam és az egyház közötti inszony ala­kulásában egyesek összekeve­rik a politikai és az ideoló­giai jellegzetességeket. Nem értik meg, hogy nincs és nem lehet szó a materializ­mus és a vallásos világnézet valamiféle megbékéléséről, a vallásos ideológia elleni harc feladásáról. A társadalmi ün­nepek szervezésében már nagy eredményeket értünk el, de tovább kell lépnünk. Nagy gonddal és hozzáértéssel, a megyei pártbizottság határo­zata megvalósításával sokat tehet a helyzet megváltozta­tására népművelésünk. — Minden tevékenységünk központjában álljon: a korsze­rű termelés segítése, a me­gye lakossága életszínvonalá­nak, jólétének növelése. Ezt segíteni kultúrmunkásainknak szép feladat, megtisztelő köte­lesség. A megyei pártbizottság a jövőben fokozottabban kéri a művelődés legjobb munká­sainak segítségét. Gondosko­dunk arról, hogy intézmé­nyeink, szerveink erősödjenek politikailag és szakmailag fel­készült, tenni tudó kommu­nistákkal, pártonkívüliekkel, akik képesek a párt politiká­jának maradéktalan érvénye­sítésére — fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédéi Gombás Sándor elvtárs.

Next

/
Thumbnails
Contents