Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-08 / 32. szám

200 000 föle emelkedett az amerikai katonák szama Vietnamban U Thant tárgyalásai a semleges államokkal Külpolitikai széljegyzet Egy film mcargéjára PÁRIZS: A francia rádió és tele­vízió újságírói hétfőn sztrájkba léptek. A sztrájk következtében a híradóműso­rok legnagyobb részét le kel­lett mondani, az igazgatóság mindössze néhány rövid hír­adást tudott biztosítani. A sztrájkolok a lapoknál dolgozó újságírókkal azonos fizetést és nyugdíjigényeik rendezését követelik. PHENJAN: Közzétették annak az üze­netnek a szövegét, amelyet Pák Csun Guk vezérőrnagy, a koreai fegyverszüneti bi­zottságban a koreai—kínai fél vezetője február 3-án a semleges megfigyelő bizott­sághoz intézett. Az üzenet adatokkal bizonyítja, hogy az Egyesült Államok az utóbbi időben fokozta Dél- Korea felfegyverzését, új tí­pusú tankokkal, repülőgépek, kel, ágyúkkal és más kato­nai felszereléssel 'látta el a dél-koreai hadsereget. DELHI: Nanda indiai belügymi­niszter bejelentette, hogy az indiai fővárosban felére csökkentik a rizs-fejadagot, hogy ily módon segítsenek Kerala állam éhségsújtotta népének. E rendelkezés alól csupán azokat mentik fel, akik csak rizst fogyasztanak, a többiek külön búzaadagot kapnak. TOKIÖ: Búvárok vasárnap megta­lálták a 133 személlyel a fedélzetén lezuhant japán utasszállító repülőgép törzsé­nek középső darabját. A holttestekkel teli roncs iszapba ágyazva fekszik 24 méter mélyen a Tokiói-öböl vizében. ALMÉRIA: A spanyolországi partok előtt tengerbe zuhant ameri­kai nukleáris szerkezetet nemhivatalos források szerint sikerült megtalálni, de leg­alább két hétig tart majd a kiemelése — jelenti az AFP. LAHORE: Lahoreban befejeződött a pakisztáni ellenzéki pártok kétnapos kongresszusa. _ Az értekezleten, hozott határo­zat támadja az Ajub Khan és Sasztri miniszterelnök ál­tal aláírt történelmi jelentő­ségű taskenti nyilatkozatot, s azt állítja, hogy a pakisz­táni-indiai ellenségeskedés befejezését szentesítő egyez­mény „ellenkezik a pakisz­táni nép érdekeivel.” SALISBURY: Selwyn Lloyd, az Angol Konzervatív Párt nemzetkö­zösségi ügyekkel foglalkozó „árnyék-minisztere", hétfőn a dél-rodesiai Salisburybe ér­kezett, ahol a tájékoztatás­ügyi miniszterhelyettes fo­gadta. Selwyn Lloyd meg­beszélést folytatott Sir Humphrey Gibbs brit kor­mányzóval és Sir Nugh Beadle rhodesial főbíróval. Saigon, (Reuter): A Dél-Vietnamban állo­másozó amerikai csapatok parancsnokságának szóvivő­je hétfőn bejelentette, hogy az amerikai csapatok ottani létszáma már meghaladja a 200 000-et. Jelenleg a szá­razföldi hadsereg 128 000 ka­tonája. 38 000 tengerész, a légierők 25 000 katonája, va. lamint 10 000 főnyi parti őr­ség tartózkodik Dél-Viet­namban. A számokban nin­csen benne a hetedik ame­rikai flotta több ezer főnyi legénysége. A szóvivő szerint fo­kozták az Észak-Viet- nam elleni légitámadá­sokat és jelenleg ame­rikai, dél-vietnami és dél-koreai csapatok van­nak felvonulóban a viet­nami háború legnagyobb közös hadtnűvelelének lefolytatására. Az amerikai szóvivő kö­zölte, hogy a VDK elleni bombatámadások keretében hétfpn Dien Bien Phu kör­zete ellen hajtottak végre légitámadásokat. Nagyobb arányú szárazföl­di hadműveletekről vasár­napról hétfőre virradóra nem érkeztek jelentések. A hír- ügynökségek mindössze a Dél-Vietnam északi partjai­nál, Guang Ngai és Binh Dinh tartomány partjánál körülbelül 64 kilométer hosszúságban felfejlődő ten­gerészgyalogos akciókról tesznek említést. A felszabadító erők be­kerítését célzó 11 nap óta tartó akcióban most már körülbelül hatezer tengerész- gyalogos vesz részt. Vasárnap egy újabb ten­gerészgyalogos század szállt partra, hogy az első amerikai légi gyors­hadosztály csapataival együtt „harcra bírja" a hegyekbe felhúzódott szabadságharcos erőket. A saigoni amerikai kato­nai szóvivő közölte, hogy vasárnap a rossz időjárás ellenére folytatták a VDK elleni bombázásokat. Dél- Vietnamban az amerikai re­pülőgépek 377 támadást haj­tottak végre a dél-vietnami szabadságharcosok vélt szál­lásai és csapatösszevonása ellen. A vietnami néphadsereg­nek a nemzetközi ellenőrző összekötő bizottsága tiltako­zást jelentett be amiatt, hogy a 7. amerikai flotta gépei szombaton is agresz­sziós támadást hajtottak végre Than Hoa tartomány ipari központjai ellen. A Nhan Dán hétfői ve­zércikke szerint a VDK hétfőn figyelmeztetést intézett a tülöpszigeti kormányhoz és óva in­tette attól, hogy újabb csapatokat küldjön Dél- Vietnamba. Vasárnapi kongresszus számos képviselője nyilat­kozott az amerikai kormány vietnami politikájáról és arra szólította fel Johnson elnököt, fejtse ki világosan az Egyesült Államok viet­nami célkitűzéseit. Gerald R. Ford a képvi­selőház republikánus kisebb­ségének vezetője, majd Henry Jackson demokrata szenátor a televízióban el­hangzott nyilatkozatban bí­rálta az elnököt amiatt, hogy a kongresszust nem tá­jékoztatják valamennyi problémáról, nevezetesen olyan tényekről, amelyek ál­lítólag igazolják a Vietnam­ban bevetett katonai erő létszámának fokozását. Humphrey alelnök a minnesoíai egyetemen megtartott előadásában amellett kardoskodott, hogy folytassák Dél- Vietnam gazdasági támo­gatását. ENSZ-körökben elterjedt híresztelések szerint U Thant ENSZ-főtitkár a vietnami New York, (MTI): A vietnami kérdést a gen­fi egyezmények alapján, a vietnami nép akaratának megfelelően kell rendezni — jelentette ki New Yorkban Csatorday Károly nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képvi- selője. A Magyar ENSZ misszió vezetőjét a CBS amerikai televíziótársaság több más ország ENSZ-de- legátusával együtt felkérte, a tv közönsége előtt vitassák meg a világszeryezet szere­pét a vietnami probléma megoldásában. Csatorday Károly leszö­gezte : egyes elképzelésekkel ellentétben nem az ENSZ az egyetlen olyan fórum, vagy szervezet, amelynek kereté­ben lehetőség nyílik a vitás nemzetközi kérdések megol­dására. A vietnami problé­ma rendezésére nem a világ- szevezet hivatott. Ez a ren­dezés csak úgy lehetséges, ha a megoldást az 1954-es probléma megoldására olyan békeértekezlet egy- behívását készíti élő, ame­lyen az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjet­unió, Kína, Franciaország a VDK, Dél-Vietnam és a DNFF képviselőii vennének részt. Az ENSZ titkárságához köze) álló körökben vasár­nap este kijelentették, nem tudnak U Thant semmiféle konkrét kezdeményezéséről. Mint hangsúlyozzák a fő­titkár már többször is fel­vetette egy olyan értekezlet megtartásának gondolatát, amelyen valamennyi érde­kelt fél részt venne és előbb­re vihetné a vietnami prob­léma diplomáciai megoldá­sát, de ilyen lépésre csak a genfi értekezlet két társel­nöke illetékes. Az ENSZ szóvivője kö­zölte, hogy a főtikár ál­landó érintkezésben áll a világszervezet és sem­leges tagállamainak kép­viselőivel, abban a re­ményben, hogy vala­mely megoldást sikerül találni a problémákra. A szóvivő részleteket nem közölt. Az AP szerint Adebo Nigéria ENSZ-küldöttségé- nek fődelegátusa nem hivata­losan folytatott tárgyaláso­kat annak érdekében, hogy a Biztonsági Tanács az af­rikai tagállamok képviselői­ből állítson fel munkabizott­ságot a genfi békeértekezlet összehívásának előkészítésé­re genfi megállapodásra ala­pozzák és tekintetbe veszik az azóta bekövetkezett vál­tozásokat is, hiszen az el­múlt 12 éven alaposan meg­változott Vietnamban a ka­tonai és a politikai helyzet. A megegyezésnek az érde­kelt felek között kell meg­születnie. A VDK kormá­nya és Dél-Vietnam Nem­zeti Felszabadítási Frontja több ízben is kijelentette, kész a tárgyalásokra, az Egyesült Államok azonban szemmel láthatóan nem haj­landó az ilyen megoldásra, hiszen például nem akarja tárgyaló félként elfogadni a felszabadítási frontot. A nagykövet elítélte a VDK elleni légitámadások újrakezdését és kijelentette: bármiféle rendezés csak úgy lehetséges, ha a vietnami népet kérdezik meg arról, hogyan akarja rendezni jö­vőjét és messzemenően tisz­teletben tartják akaratát. A magyar mozikban most nagy sikerrel vetítik az íté­let Nürnbergben című ame­rikai filmet. Stanley Kra­mer alkotása náci bírák pe­réről szól és azzal — az az­óta sajnos ezerszeresen be­igazolódott próféciával — fejeződik be, hogy a film­ben szereplő, életfogytig- lanra ítélt vádlottak hama­rosan szabadlábon lesznek. Az NSZK-ban azonban újra és újra kiderül, hogy vannak bűnösök, akik bíró­ság elé sem kerültek, sőt magas állásokat töltenek be. Emlékszünk még Ober- länderre, a lengyelországi hó­hérra, aki hosszú időn át Nyugat-Németország mi­nisztere volt, Globkéra, a hírhedt náci nürnbergi tör­vények egyik szerzőjére, Adenauer szürke eminen­ciására. Mindkettőjük — és még sok más társuk — bűneit az NDK leplezte le Honolulu, (MTI): Honoluluban, a Hawaii­szigetek fővárosában hétfőn kétnapos tanácskozások kez­dődtek a Johnson elnök vezette amerikai küldött­ség és a saigoni kormány delegációja között. A dél­vietnami küldöttség repü­lőgépe helyi idő szerint rö­viddel 17 óra után érkezett a honolului repülőtérre. A gépből kiszálló Ky tábor­nok, miniszterelnököt és Van Thieu dél-vietnami állam­főt, valamint kíséretüket a repülőtéren Johnson el­nök fogadta. A dél-vietnami küldött­ség ezután Johnson elnök és Rusk külügyminiszter kíséretében ellépett a dísz­század arcéle előtt és gép­kocsiba ülve honolului szál­lására hajtatott. Az útvo­nal fölött amerikai helikop­terek repültek és az út Párizs, (MTI): De Gaulle és Erhard hét­főn délelőtti első eszmecse­réje két óra hosszat tar­tott. A négyszemközti meg­beszélés központi témája, mint azt francia részről kö­zölték, a „hatok” politikai együttműködésének kérdése volt. és a nemzetközi felháboro­dás késztette Bonnt nagy- nehezen ezeknek a háborús bűnösöknek a leváltására. Most az NSZK legmaga­sabb méltóságáról, Lübke köztársasági elnökről kö­zöltek kínos tényeket a demokratikus Berlinben: hiteles okmányok tanúsága szerint személyesen részt vett koncentrációs táborok terveinek kidolgozásában. Végül a legfrissebb fejle­mény az, hogy — ugyan­csak az NDK cáfolhatatlan bizonyítékai alapján — Bonn kénytelen volt le­váltani Kurt Weberl, a karlsruhei szövetségi bíró­ság politikai bűnte tőtaná­csának elnökhelyettesét. ...Nézzük a moziban az ,,ítélet Nürnbergben1'-t és arra gondolunk: mondani­valója milyen féle\netesen aktuális a ma Nyugat-Né- metországában is. (ha—) Tüntetés Honoluluban De Gaulle—Erhard találkozó két oldalán fegyveres ame­rikai katonák sorakoztak fel. Röviddel a saigoni kormány küldöttségének, szálláshelyére történt megérkezése után az épület előtt nagyobb tömeg tün­tetett az Egyesült Államok vietnami politikája és a sai­goni kormány ellerr. A dél-vietnami — ameri­kai tárgyalásokra az Egye­sült Államok csendes-óceáni haderőinek parancsnoksá­gán kerül sor, Honolulutól mintegy 28 kilométerre. A Camp Smith-i tárgyaláso­kat — ez az amerikai pa­rancsnokság épülettömbjé­nek neve — a legnagyobb titoktartás övezi. A politi­kai és katonai kérdéseken kívül öt különbizottság tár­gyalja majd a Dél-Vietnam gazdasági életének, mező- gazdaságának, egészségügyé­nek és közoktatásának fej­lesztésére adandó amerikai segítség kérdését. Couve de Murville é* Schröder — a két külügy­miniszter — egyidejű ta­nácskozásán elsősorban Vi­etnamról és a leszerelés kérdéséről volt szó. A délutáni órákban Erhard Pompidou miniszterelnökkel tárgyalt. Csatorday Károly nyilatkozata Bába Mihály: Egymástól távol 31. — De a kereset kevés, ez a baj. Na, na, azért most már arra sem lesz panasz De- hát mindenki a maga sze­rencséjének a kovácsa. Hát, jó utat — Köszönöm... A vonaton nagy a tolon­gás, mint mindig, vasár­nap este. Debrecenig Vas Gyuriékkal kártyáztam, de aztán ledobtam a lapot és megpróbáltam aludni. Mö­göttem két kölyök mesél­te röhögve egymásnak, hogy kaptak el Pesten egy tyú­kot, és hogyan intézték el a parkban. Olyan hangosan 19C6. február 8. röhögtek, hogy sokáig nem tudtam elaludni. ★ Ez a hét nagyon rosszul kezdődött. Hétfőn délután, az egyik cementes csille megcsúszott és eltörte Bod­nár Pista lábát. Pista ott állt mellettem. Csak azt vettem észre, hogy feljajdult és elvágódott. — A lábam, úristen a lábam — kiáltotta. Az emberek összeszalad­tak. Vas Gyuri berohant az irodába, hogy mentőkért te­lefonáljon. Az irodából fu­tott a csoportvezető egy tisztviselőnővel, aki kötsze- resládát szorongatott a hó­na alatt Pista lábán végigszakítot­ták a nadrágot, de amikor lábához értek, felordított: — Fáj, úristen, ez eltört. Leguggoltam mellé. — Gyuri már telefonált a mentőkért — mondtam neki. — Csak ne mozogj, maradj nyugton, nemsokára itt az orvos, nem lesz sem­mi baj. — Fáj, úristen, de hogy fáj — nyögte. A mentőautó szirénázva hajtott be az építkezés te­rületére. Az orvos megnéz­te a Pista lábát, kinyitotta táskáját és előkészítette az injekciót. — Húzódjanak hátrább, emberek — kiabált a cso­portvezető törölgetve verí- tékes homlokát. — Minden­ki menjen a helyére, foly­tassák a munkát. Csak az maradjon itt, aki a baleset szemtanúja volt. Pistát hordágyra tették, bevitték a baleseti kórház­ba. Szerdán bementem meg látogatni. Eltört lábát gipsz­be tették és magasra felkö­tötték az ágy végében. — Hogy vagy? — Láthatod. Csak ne le­gyek sánta. — Ugyan. Két hét múlva kutya bajod — nevetgél­tem, hogy megvigasztaljam, mert nagyon elkeseredett: félt, hogy sánta marad és félember lesz. — Nem hiszem. Az or­vos kiírt betegállományba, két hónapra, — mondta szo­morúan. Pistát két hét múlva ki­engedték a kórházból, de a lába gipszben volt. Fele­sége érte jött, hazavitte. Mindegy, hogy hol fekszik, a táppénzt úgyis kapja. De Pista már nem jött vissza Pestre dolgozni. Visszament a tsz-be. ★ Tegnap új ember jött a brigádba Bodnár Pista he­lyett. Délelőtt egy mogor­va, őszes hajú, vállas férfi kereste Vas Gyurit. — Gazdag — mondta anélkül, hogy kezet nyújtott volna: — Magához küldtek Vas elvtárs. — Tudok róla — bólintott Gyuri. — Hol akar dolgoz­ni? — Nekem mindegy — vont vállat az idegen. — Cementet kéne horda­ni. Nem kellett neki kétszer mondani. Letette a táská­ját oda, ahol a brigád hol­mija volt, aztán rögtön munkához látott. Délig egyetlen szót nem váltott senkivel. Amikor Gyuri el­küldte, hogy szedje össze a zsaludeszkát és hordja a felvonulási épület mellé, ment szó nélkül. — Ki ez az ember? — kérdezték. — A fene se tudja. Nem látszik parasztnak, de mun­kásnak se igen — néztam messziről hajladozó alak­ját, fehér bőrű arcát. Le­mentem valamiért és meg­néztem a kezét. Nem, nem a mi fajtánk. Keze feje duzzadt, tenyere puha. Né­hány nap múlva feltörik a tenyere, hólyagos, véres lesz. Szenvedni, kínlódni fog. Rettenetes lesz, ha be­le jut a mész, csípni, mar­ni fogja neki a tenyerét. Honnan került ide ez az idegen madár? — töpreng­tem és miféle szerzet. Is­mertük egymást jól, min­denkiről tudtuk, hogy ki­kicsoda, mert, ha egy kis szabad idő volt a magunk baját soroltuk. És egy em­bert igazán csak akkor le­het megismerni, ha a gond- ját-baját ismerjük. Másnap, mikor az épít­kezésre mentünk, az új bri­gádtag már ott volt, de nem tétlenkedett, lhanem a szétdo­bált vaskapcsokat szedte és rakta egy csomóba. — Nicsak, a Gazdag már gyúrja az ipart! — nevet­tünk. — Töri magát. Te, Gyuri, megtudtad már, hogy ki fia-borja? — Majd megmondom, dél­ben. Gyerünk, emberek — kiáltotta, s ezzel minden további kérdésnek elejét vette. Megállás nélkül dolgoz­tunk. Délre olyan fáradtak lettünk, hogy Gazdagról megfeledkeztünk. Csak ak­kor jutott megint eszünk­be, amikor dolgozni men­tünk és odaállt mellénk. Délután aztán megtud­tunk mindent. Gyuri azt mondja, hogy sikkasztásért ült egy félesztendőt, s az volt a kívánsága, hogy oda mehessen dolgozni, ahol so­kat kereshet, mert vissza akarja fizetni a pénzt. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents