Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
Célok és eszközök Termelőszövetkezeti parasztságunk elismerésre méltó eredményeket ért el a nagyüzemi gazdálkodásban Fehér Lajos beszéde az újkígyósi Aranykalász Tsz zárszámadó közgyűlésén Az elmúlt hetekben, hónapokban — a korábbiakhoz mérten — jelentősen aktívabb és sokágubb lett üzemi-vállalati pártszervezeteink munkája. A Központi Bizottság 1964 decemberi határozatának végrehajtása, a gazdaságirányítási rendszer reformjának kiinduló irányelvei, az ár- és bérintézkedések, s harmadik ötéves tervünk esztendejének megkezdése feladatok sokaságát rótták és rójják a kommunistákra. Különösen előtérbe állítják a pártszervezetek termelési agjctációs munkáját. Kettős feladat Az egyik pártszervezetünk titkára így fogalmazta meg elgondolkodtató és a lényegre tapintó véleményét: „A termelési agitá- ciát úgy fogtuk fel, mint kettős feladatot: ismertetni: kommentálni az országos feladatokat, de úgy, hogy azonnal megtoldják a magunk sajátos, helyi kötelezettségeivel. Ugyanakkor — a jó ideig hibánk volt, hogy erről elfeledkeztünk — bátorítanunk, ösztönöznünk kell az üzemen belüli kezdeményezéseket, de úgy, hogy ezek szorosan az országos célokhoz kötődjenek, azok megvalósítását szolgálják.” A vélemény gazdag, sokrétű gyakorlati tapasztalatok summázata'. A feladatok eme kettőssége alapelve kell, hogy legyen a termelési agitációuak. Ezt az említett vállalatunknál már megtanulták. Ott igen, de még nem mindenütt. Pártszervezeteink tevékenységének gyengéje éppen itt rejlik: egy részük csak az országos feladatok kommentálására szorítkozik, más részük viszont annyira megragad a helyi részleteknél, hogy szem elől téveszti a nagy egészet, az összfeladatok megmutatását A helyes arányok megkeresése, s érvényesülésük állandó biztosítása egyike a termelési agitációs munka feltételeinek, de csak egyike! Ez ugyanis csak arra válasz: mit? A hogyan legalább ennyire fontos. Az egyik üzemünkben « szkeptikusok nem sok jövőt jósoltak a pártszervezet kezdeményezésének: előadássorozatot szerveztek, ahol a Központi Bizottság iparra vonatkozó határozatát ismertették. Megtehették volna, hogy csak az ismertetésre szorítkoznak, felolvassák a határozatot s inkább csak az illendőség kedvéért hozzáteszik: tehát nekünk is sok a feladatunk. Jó érzékkel más utat választottak. A kommunista műszakiak legjobbjai a többi szakembert is megnyerték a munkának, s igen alapos vizsgálattal felmérték, az üzem termékeinek anyag- és munkaigényessége milyen, mennyiért készítenek ők egy terméket, s mennyibe kerül ez a Szovjetunióban, az NDK-ban, s néhány tőkés államban? Hasonlóan ehhez, a termékek korszerűségét is vizsgálták. Az előadássorozat sikerét legjobban az jelzi, hogy először csak a tanácskozó termet töltötték |meg az érdeklődők, a második és harmadik előadást azonban már az ebédlőben tartották, s ott is szűknek bizonyult a helyt A tények ereje Már-már közhely, annyira ismert: a tények mindennél jobban érvelnek, az általános igazságok hangoztatása viszont nehezebben talált utat az emberekhez, kevésbé sorakoztatja fel őket a célok eléréséért küzdők közé. Arra agitálni, hogy a jobb élet feltétele a jobb munka, általánosságban, majdnem felesleges, ezt mindenki tudja. Annak megmutatása azonban, hogy az üzemben a munkaidő hány perce vész el beszélgetés, anyagvárás miatt, miért nőtt a selejt, mi okozza a hóvégi hajrát — nemcsak azonnal érthetővé teszi mindenki számára a gondok forrását, hanem már a tettekre, a gondok kiküszöbölésére is mozgósít! Ha a kommunisták csak általánosságban szólnak arról, mennyire fontos az újítómozgalom, milyen szerepe van a munkaversenynek, sokkal kisebb visszhangot keltenek szavaik, mintha azzal érvelnek, hogy üzemük arany, vagy ezüst jelvényes újítója mit tett, javaslatai milyen megtakarítást eredményeztek, s a versenyben élenjárók hogyan érték el eredményeiket Pártszervezeteink egy részénél sikerrel használják fel a termelési agitációban az egy-egy célfeladat végrehajtására létrehozott műszaki brigádok eredményeit, (például az importgépek ki- használtsági fokának megállapítására, az újítások bevezetési idejének vizsgálatára stb). A brigádjelentések egyben tények sokaságát is szolgáltatják, amelyek az agitációs munkában kamatoztathatók. Az eddig elmondottak is aláhúzzák, mennyire sokrétű tevékenység a termelési agitáció, milyen hiba lenne azt a szűkén vett napi termelési feladatokra korlátozni. A termelési agitáció lényege ugyanis éppen az ösz- szefüggések feltárásában, az okok és okozatok nem egyszer bonyolult szövevényének kibogozásában rejlik. Középpontban az ember örvendetes a változás pártszervezeteinkben: mind jobban megértik, hogy a személyre szóló agitációs munka jár a maximális sikerrel. Ez viszont feltételezi az eszközök, módszerek további finomítását, az alapszervezetek, s pártcsoportok fokozottabb önállóságál!. Az üzemi összfelada- tokon belül ugyanis más a teendője az öntödében dolgozó kommunistáknak, mint a szerelő üzemé, sőt: üzemen belül is a legváltozatosabb módszerek szükségesek. Van, akivel többször kell beszélgetni, tapasztaltabb váltótársat állítani mellé, van, aki első szóra is elmondja gondjait, s megérti a kommunisták képviselte feladatok helyességét Mindezeken túlmenően nem feledhetjük a legjobb agitációs eszköz a példa- mutatás: o kiváló munkásnak, műszakinak, vezetőnek kétszer annyit ér a szava, mert a maga munkája jelenti az aranyfedezetet mások serkentésére. A termelési agitáció bonyolult nem könnyű munka: rugalmasság, körültekintés, elmélyültség kell hozzá. Mégis hálás feladat mert eredményei egyaránt szolgálják az egyént, a kis- és nagy közösséget és az egész népet Szombaton tartotta zárszámadó közgyűlését a Békés megyei Újkígyós község 7500 holdas Aranykalász Termelőszövetkezete. A közgyűlés elnökségében helyet foglalt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Az Aranykalász Tsz eredményeiről Csik Péter, a termelőszövetkezet elnöke adott számot. Az elnöki beszámolót számos hozzászólás követte. Felszólalt a közgyűlésen Fehér Lajos is. Fehér Lajos bevezetőben utalt arra, hogy a termelő- szövetkezetek mellett ma már nemcsak agitációs érveket tudunk felsorakoztatni, hanem a tények ezreit és tízezreit, az olyan jó szövetkezetek százainak példáját, mint az újkigyósi Aranykalászé, amely néhány év alatt korszerű nagyüzemmé fejlődött. Ennek a szövetkezetnek a közös vagyona hat év alatt csaknem megháromszorozódott, s most eléri a 65 millió forintot. A közös gazdálkodásból egy dolgozó tagra jutó jövedelem az 1960. évi 11 500 forintról mintegy tizenötezer forintra emelkedett. Ezt kiegészíti még a háztáji jövedelem is, amely itt egy dolgozóra számítva legalább hat-hétezer forint. A szövetkezet évről évre több árut ad az országnak. Fehér Lajos ezután kitért a második ötéves terv néhány népgazdasági eredményére, majd hangsúlyozta, hogy termelőszövetkezeti parasztságunk elismerésre méltó eredményeket ért el a nagyüzemi gazdálkodás kialakításában, a termelés fejlesztésében. Az átszervezés befejezésének évéhez képest 10 százalékkal nőtt a termelés és 21 százalékkal emelkedett a felvásárlás. — Természetesen nem minden szövetkezetünk ért el olyan kiváló eredményeket — mondotta, — mint az újkigyósi Aranykalász, őszintén szólva ezt reálisan nem is kívánhatjuk. Hiszen az újkigyósi szövetkezeti gazdák az ország legjobb földjein gazdálkodnak, termelőszövetkezeteinknek csaknem 40 százaléka pedig igen kedvezőtlen talajdomborzati és egyéb természeti adottságok között működik, ahol a régi nagybirtok és az egyéni parasztok többsége is csak tengődött. A mezőgazdasági eredmények reális értékelésénél ezért feltétlenül figyelembe kell venni néhány fontos körülményt Az egyik a múlt öröksége: a Magyar Népköz- társaság Európa egyik legelmaradottabb mezőgazdaságát örökölte a tőkés földesúri rendszertől. Évszázados örökségét rövid idő alatt — egy vagy akár két ötéves tervben — nem lehet felszámolni. Annak a 41 ntiliárd forintnak, amit mi öt év alatt a mezőgazdasagra tudtunk fordítani, nagyobb része arra kellett, hogy pótoljuk azt, ami elavult és kiesett a termelésből, s hogy a paraszti eszközöket az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben szükséges eszközökkel — a lovat a traktorral, a paraszti ólakat nagyüzemi istállókkal, stb. — cseréljük fel. Ilyen körülmények között befektetéseinknek alig egy- harmadát fordíthattuk ter- melésfejlesztő beruházásokra. — Indokolatlan tehát az a türelmetlenség, túlfűtött igény és elmarasztalás, amivel a közvélemény egy részénél a mezőgazdaságba fektetett milliárdok miatt az utóbbi években gyakorta találkozhattunk. Az elmúlt öt év ugyanis fiatal szocialista mezőgazdaságunkban csupán a legszükségesebb alapok lerakásához volt elegendő. Még soksok esztendő erőfeszítései szükségesek ahhoz, hogy mezőgazdasági nagyüzemeinket, különösen szövetkezeti gazdaságainkat, anyagilag- műszakilag kellően megalapozzuk, termelésüket korszerű színvonalra emeljük. — Az országgyűlés múlt heti ülésén több képviselő is szóvá tette ezt a problémát, hangot adva annak a közvéleményben és gazdasági körökben is tapasztalható reális törekvésnek, hogy a mezőgazdaság fejiesztésére az eddiginél is nagyobb figyelmet és erőt kell fordítani. Ipari nyersanyagokban any- nyira szegény országban, mint hazánk, ahol az ipar egyelőre nem képes exportjával a számára szükséges behozatalt teljes egészében fedezni, a mezőgazdaság fejlesztése nemcsak a belső élelmiszerellátás, hanem a külkereskedelmi egyensúly biztosítása számára is életbevágó. — A mezőgazdaság fejlesztése természetesen nem szűk értelemben vett mezőgazdasági, hanem iparfejlesztési feladat is. A mező- gazdaság egyrészt az ipar nyersanyageliátója, másrészt az ipar legjelentősebb belső piaca. Habár hazánknak valamikor európai hírű mezőgazdasági gépgyártása volt, az utóbbi években ez mégsem fejlődött megfelelően. Ezen feltétlenül változtatni kell A mezőgazdasági nyerstermékek feldolgozására előnyös és feltétlenül szükséges az élelmiszeripar erőteljesebb fejlesztése, korszerűsítése is. — A mezőgazdaság fejlődésének reális értékelésekor nem tekinthetünk el a munkaerőhelyzet alakulásától sem. A falvak többségéből a fiatal munkaerő nagyobb része elvándorolt az iparba, építőiparba, ahol jobban megtalálják számításukat. A mezőgazdaságban sok helyütt az öregek és az asszonyok maradtak. Kiöregedett, munkában elfáradt emberektől sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nem lehet annyit várni, mint a javakorabeliektől. A mezőgazdaságnak ezt a mai adottságát csakis a falusi életkörülmények javításával, a parasztság életszínvonalának a munkás-alkalmazotti népességéhez való közelítésével, s a mainál lényegesen gyorsabb ütemű gépesítéssel lehet megváltoztatni. Ezekre gazdaságpolitikánkban szintén nagyobb súlyt fogunk helyezni. E téren a termelőszövetkezetek társadalombiztosítási szolgáltatásai terén komoly előrelépést jelent kormányunknak az a határozata, amely szerint ez év július 1-től sor kerül a betegellátás fejlesztésére és a családi pótlék kiterjesztésére. — A gazdaságpolitikai intézkedéseken, a jobb anyagi ösztönzésen túlmenően azonban az is szükséges, hogy falusi ifjúságunk felismerje: otthon is szükség van az ő munkájára, tudására, s ha szorgalmas, ha iparkodik, falun is megtalálhatja számítását. Ezután a mezőgazdasági termelés 1965. évi eredményeiről szólt, s rámutatott: annak ellenére, hogy a mezőgazdaságot tavaly legalább 3—3,5 milliárd forintos elemi kár érte, s így évi termelési és fel- vásárlási tervét nem teljesítette, a felvásárlás 1,5 százalékkal több volt az előző évinél. — Az utóbbi években a mezőgazdasági termelés szerény, de mégsem jelentéktelen mértékű emelése révén egyaránt növelhettük a lakosság fogyasztását és az exportot. Az átszervezés befejezéséhez, 1961-hez viszonyítva 1965-ben hazánk lakossága egy főre számítva 14—15 százalékkal több élelmiszert és élvezeti cikket fogyasztott, s ez idő alatt a mezőgazdasági export is 50 százalékkal nőtt. A mezőgazdaság évről évre igen jelentős bevételi többlettel járul hozzá külkereskedelmünk, s ezáltal népgazdaságunk egyensúlyához. Export-import aktív egyenlege a múlt esztendőben már túlhaladta a 2,3 milliárd devizaforintot, kétszerese volt annak, mint amennyit a magán- gazdálkodás éveiben produkált. A mezőgazdasági cikkek és élelmiszerek eladásából nyert devizáért a mezőgazdaság számára szükséges anyagokon és gépeken kívül igen jelentős mennyiségű ipari nyersanyagot és gépet vásárolunk. A továbbiakban az idei népgazdasági terv főbb feladataival foglalkozott. Rámutatott, hogy következetes és szigorú létszámgazdálkodást kell folytatnunk. A gyárak egy részében és az adminisztrációban határozottabban rá kellene térni a fölös munkaerő átcsoportosítására olyan ágazatokban és munka- területekre, ahol arra valóban szükség van. Szerintem nem származna belőle nagy szerencsétlenség — sőt, a népgazdaság érdekét szolgálná — ha a faluról elszármazott munkaerőket az üzemen belüli fölös munkaerő fokozatos átcsoportosítása során visszairányítanák a mezőgazdaságba. A falu szívesen fogadná őket, nagy szükség lenne rájuk a mezőgazdaságban — mondotta. Fehér Lajos ezután kitért az ár- és bérintézkedések egyes kérdéseire, majd néhány mezőgazdasági problémáról beszélt. Külön felhívta a figyelmet a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére. Indokolja ezt egyebek között, hogy az állattenyésztésből származó export értékének csaknem 40 százalékát a vágómarha-, a sajt- és a vajkivitel adja, továbbá, hogy a tömegtakarmányokat, különféle melléktermékeket a szövetkezetek a marhahús- és a tejtermeléssel hasznosíthatják a leggazdaságosabban. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése érdekében a kormány több mint egytniliiárd forint értékű beruházást biztosít az idén a nagyüzemeknek. Amellett azonban a hagyományos sertéstartó megyékben ezentúl sem szabad háttérbe szorítani a belső ellátás szempontjából nagy jelentőségű sertéshizlalási, s igen fontos a juhtenyésztés fejlesztése is. A harmadik ötéves tervben zöldségtermesztésünket az eddiginél is gyorsabb ütemben kívánjuk fejleszteni. Ezt követeli a belső ellátás, s a növekvő exportigények kielégítése is. Újkígyóson követésre méltóan oldották meg, hogy a nyers értékesítésből visszamaradó árut savanyítással, szárítási- sal a szövetkezet maga dolgozza fel, mert különben a termés egy része tönkremegy, kárba vész. Szövetkezeteink tevékenységét sajnos a ma még érvényben lévő, elavult adminisztratív szabályok igen szűk korlátok közé, lényegében a szűk értelemben vett növénytermesztésre és állattenyésztésre szorítják. Pedig a nyerstermékek egy részét — különösen a gyümölcs- és zöldségféléket — a termelés helyén lehet a legelőnyösebben előkészíteni az ipari feldolgozásra. A termelőszövetkezeti amortizáció részleges bevezetésével kapcsolatban rámutatott, hogy a szövetkezeti önálló gazdálkodás pénzügyi alapjainak megerősödése, nevezetesen a gépamortizációs alap megvalósítása kihat a beruházások rendszerére is. A gépek iránt ugyanis nagyobb kereslet várható, s a gépiparnak fel kell készülnie, hogy valóban szükségletre termeljen, s kielégítse a mezőgazdasági üzemeknek különösen a speciális munkagépek Iránt gyorsan növekvő igényeit. A tervezés továbbfejlesztésének tapasztalatait értékelve megállapította, hogy ez, mint kezdeti lépés, jól beleilleszkedett a gazdasági irányítás soron következő átfogó reformjába. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy az új módszer kedvezően hatott a növények területi elhelyezésére s javította « termeltető vállalatok és a termelőszövetkezetek kapcsolatát. Az idei mezőgazdasági tervvel kapcsolatban elmondotta, hogy a növénytermelési terv a szerződéskötésekben nagyrészt már realizálódott. Kenyérgabonából, rostkenderből, rostlenből, fű- szerpaprikából, konzerv- és hűtőipari zöldségfélékből az üzemek néhány százalék kivételével már leszerződték az országos előirányzatokat. A jelentős árintézkedések és a termelési problémák megoldására tett kezdeti lépések kedvező fordulatot hoztak a tőkés fizetési mérleg javítása szempontjából fontos bükkönyfélék szerződés- kötésében is. Van azonban még bőven tennivaló néhány fontosabb és több kisebb jelentőségű növény szerződésénél. Nem alakult eddig kielégítően a szerződéskötés a cukorrépából, dohányból, napraforgóból, hagymából, s különösen nagy a lemaradás a máknál, a seprőciroknál, a gyógynövényeknél és a cikóriánál. A termelési feladatokkal kapcsolatban felhívta a figyelmet a tavalyi rendkívüli időjárás okozta őszi késésekből, s a tél korai beköszöntéséből adódó teendőkre: a tél végi fejtrágyázásra, a Italán szosok kora tavaszi ápolására, valamint a belvizek elleni védekezés előkészületeire. — A kormánynak az idei tervvel kapcsolatos intézkedései — mondotta befejezésül Fehér Lajos elvtárs — kedvező feltételeket teremtettek a munkához, a terv teljesítéséhez a mezőgazda- sági üzemekben is. A párt és a kormány nagyra értékeli a mezőgazdaság szerepét a népgazdaságban. Meg vagyunk győződve: a mező- gazdaság dolgozói, a termelőszövetkezeti tagok, vezetők jó munkájukkal bizonyítják, hogy méltóak erre a bizalomra.
