Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-01 / 26. szám

Az igazi fedezet Nem keH nagy fantázia annak elképzeléséhez, hogy mit jelent negyvenezer forint. Szó se róla: sok pénz, de azért el tudjuk költeni. 10 millió forint el­képzeléséhez már bőséges fantázia kell. De hogyan állítsunk magunk elé 95 milliárdot, amennyi az idei állami költségvetés végösz- szege? 95 milliárd forintot ad ki a mi államunk ebben az évben. Mire költjük ezt a pénzt? A népgazdaság fej­lesztésére, az életszínvonal emelésére, műveltségünk el­mélyítésére, szociális jólé­tünk növelésére — hogy csak a kiadások legfőbb tételeit említsem. Nem könnyű összeállítani egy ilyen költségvetést. Hiszen tízmillió ember háztartása kapcsolódik össze az állam háztartásával. Honnan vesszük ezt a rengeteg pénzt? Mert a 95 milliárd nem terem meg magától, ajándékba sem kapjuk. Nos ebből a hatal­mas összegből 76 milliárd forintot az állami vállala­tok, 3 milliárd forintot a kisipari és földművesszö­vetkezetek és 1625 millió forintot a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fizet­nek be az állam kasszájá­ba. Hogy a vállalati befizeté­sek milyen nagy szerepet játszanak az államháztartás­ban — azt világosan meg­mutatja az, hogy a bevéte­lek 80 százalékát alkotják. Mit jelent ez? Azt, hogy az állam kiadásának fedezete nálunk a termelésben van. A termelésből csapódik le, hogy megtermékenyítse éle­tünk különböző területeit. Minthogy pedig a vállalatok elsősorban a nyereséget fi­zetik be az államnak — magától értetődő, hogy a termelés gazdaságossága döntő jelentőségű. Elmondhatjuk tehát, hogy mindennapi termelőmun­kánk eredménye jut el a költségvetés különböző csa­tornáin keresztül rendelte­tési helyére. És itt mindjárt állapítsuk meg, hogy a rni államunk, a népi állam a beruházások mellett, a szo­ciális és egészségügyi, va­lamint a kulturális célokra költi a legtöbb pénzt. A költségvetési kiadásoknak egyharmadát népünk szo­ciális és kulturális jólété­nek növelésére fordítják. De még egy fontos megál­lapítást szűrhetünk le. Azt, hogy termelőmunkánk mennyiségétől és főleg mi­nőségétől függ: mennyit költhet az állam. Hogy mennyit fordíthatunk a szebb és jobb életre — ezt az szabja meg végső soron: hogyan dolgozunk. Ezt az összefüggést nem szabad szem elől tévesztenünk. Életünk számos területén nyilván jóval többre lenne szükség mint amennyit a költségvetés, az állam most adni tud. Nyilván még több lakás kellene (mert itt szorít legjobban a cipő) még jobb kórházi ellátás betegeinknek, még több is­kola gyermekeinknek. El­kelne több színház és mozi is. Gyorsabban fejleszthet­nénk a háztartási cikkek gyártását is. De, hogy az állam többet adhasson ki, ahhoz előbb többletbevétel­re van szükség. A Parlament háromnapos költségvetési vitáján javas­latok hangzottak el arról, hogy mire költsük el a pénzt, hová kellene még juttatni valamelyest a fel­osztásra kerülő 95 milliárd- ból. De a legtöbb szó az ipari és a mezőgazdasági termelés problémáiról esett az országgyűlés költségve­tési vitájában. Mert nagy felelősség ezeknek a mil- liárdoknak a szétosztása. De a felelősség ott kezdő­dik. ahol ezek a milliárdok megszületnek: az üzemek­ben, a munkahelyeken, A költségvetés előírja a különböző állami feladatok megvalósításához szükséges anyagiakat. De ezeket ténylegesen a vállalatok termelik meg. Nem a bank­jegyekben van tehát a költ­ségvetés kiadásainak fede­zete, hanem a termeléke­nyebb munkában, a techni­ka fejlesztésében, a nagyobb takarékosságban, a munka jobb megszervezésében és a munkafegyelem betartásá­ban. Mindez növeli ki-kl fele­lősségét a maga munká­jáért is és az országért is. Elsősorban azért, hogy a költségvetésben előírt ösz- szegek idejében rendelke­zésre álljanak és az üze­mek munkája biztosítsa ax előirányzott vállalati befi­zetéseket. De ha lehet, többletbefizetéseket is, mert így tudunk többet ad­ni oda, ahol erre szükség van. Orosz Szilárd A nyíregyházi erdészet Kétaji úti telepén idén 330 köb­méter szőlőkaró1, 800 köbméter bányadeszkát, 200 köbméter bánya béléspallót készítenek, ezenkívül parkettet és donga­fát is állítanak elő. Képen: Varga János a szalagfűrésznél. Foto: Hammel J. Anyagi érdekeltség a termelőszövetkezetekben A zárszámadó közgyűlések előkészítésével és megtartá­sával egyidőben jelentkezik a termelőszövetkezetek leg fontosabb feladata, a terv- készítés. A tsz-ek idei terv- készítését meghatározza, hogy a szerződéskötések új rendszere, az állati termé­kek és egyes növényfélesé­gek felvásárlási árának nö­vekedése nagymértékben elősegítik az önálló gazdái kodás kialakítását. A terv készítésben és az önálló gazdálkodás megalapozásá­ban nagy jelentősége van az anyagi ösztönzők helyes al­kalmazásának. A helyes bé­rezés, anyagi ösztön­zés kidolgozása alap­ja annak, hogy a tsz-ek dolgozói feladataikat hogyan és milyen mértékben vég­zik el. Erről beszélgettünk Kovács Istvánnal, a megyei tanács mezőgazdasági osztályveze- tőjével. r — Milyen anyagi ösz­tönzőket alkalmaznak a tsz-ek, melyek a legel­terjedtebbek? — Termelőszövetkezeteink­ben jelenleg az anyagi ösz­tönzés legelterjedtebb módszerei a munkaegység, plusz össztermésből való ré­szesedés, egyes növényféle­ségeknél a termesztésben illetve betakarításban a szá­zalékos művelés, a munka­egység és össztermésből való részesedés, plusz terven fe­lüli termés meghatározott százaléka, a munkaegység, plusz terven felüli termés meghatározott százaléka a pénzbeni munkadíjazás és a részes művelés. A legelterjedtebb módszer a munkaegység plusz össz­termésből való részesedés. A tsz-ek 70 százalékában az elmúlt évben ezt a módszert alkalmazták. Ez a jövede­lemelosztási forma megfelel a tsz-ek gazdálkodási szín­vonalának, egyszerű, bizto­sítja a családtagok bevoná­sát a munkába, elősegíti az időbeni munkavégzést, ösz­tönzőleg hat a minőségi munkára, a termelés növe­lésére. E módszernél alkal­mazták az úgynevezett „csa­ládi munkaszervezést." Er­re továbbra is szükség van. történetesen arra, hogy a te­rületeket művelés előtt csa­ládokra is lebontják. Nem annyira elterjedt még, de a legfejlettebb díjazási mód­szer a pénzbeni munkadí­jazás. Az elmúlt években megyénkben ezt 20 termelő szövetkezetben alkalmazták E módszerre] egyidőben a szövetkezetek 95 százaléka t meghatározott kategória bértételein túl különböző kiegészítő természetbeni é> pénzbeni ösztönzőket is al­kalmazott — A pénzbeni munkadí­jazás, másszóval készpénz fizetés a szocialista elosztás elvének a legjobban megfe lel. A legjobban szolgálja s tagok érdekeit. E módszei alkalmazása elősegíti a rendszeres pénzbeni jutta­tást, az ágazatok közötti aránytalanságok megszünte­tését, a természetbeni jutta­tások közötti helyes arány kialakítását, a bizton­sági alapképzést, főleg a mun­kadíjalapra történő rend­szeres felhalmozást, az évek közötti részesedés arányta­lanságok megszüntetését, a tagok részesedésének biz­tonságosabb, rendszeresebb növekedését, Figyelembe véve a módszer előnyeit az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága, a megyei tanács végrehajtó bizottsága, foko­zottabb elterjesztését java solja. A járási szerveknek feladata. hogy szervező munkájukat erre irányítsák és a tsz-ekkel egyetértés­ben gondoskodjanak arról, hogy növekedjen azoknak a szövekezeteknek a száma, amelyek a pénzbeni munka­díjazást saját erőből alkal­mazzák. — A pénzbeni munka- díjazás bevezetésénél van-e olyan lehetőség, hogy a tsz-ek tagjai az össztermésből természel- ben Is részesedjenek? — A termelőszövetkezetek­ben. ahol a különböző bé­rezési formákról a készpénz­fizetésre térnek át, a tagok igénye jogos, hogy a ter­mészetbeni juttatás ne szűn­jön meg. Ezért azt javasolhat­juk. hogy a pénzbeni mun­kadíjazással együtt a tsz- ek olyan módszert dolgoz­zanak ki, hogy a tagok az összmunkadíj meghatározott százalékának megfelelően természetbenieket vásá­rolhatnak szükségleteik ki­elégítésére. Ez ösztönzőleg hat. de helyes ha a termelőszö­vetkezetek a természetbeniek megvásárlására az összter­mésnek 30 százalékánál na­gyobb részt nem határoznak meg. — A pénzbeni munkadí­jazás elterjesztésénél az a módszer is helyes, ha a ter­melőszövetkezetek a kész­pénzfizetést nem az egész gazdálkodásra, hanem csak egy-egy ágazatban alkalmaz­zák — A munkadijazási módszerek kidolgozásá­nál a tsz-elc vezetőinek mire kell leginkább ügyelni? — A termelőszövetkezetek vezetői a zárszámadási és tervkészítési munkák idő­szakában vizsgálják felül a munkadijazási módszereket s tegyenek javaslatot a köz­gyűlésnek a szükséges mó­dosításokra. A javaslatokat részletesen írásban dolgoz­zák ki és a közgyűlés ^rá­hagyása után a brigádveze­tők rendelkezésére kell bo­csátani. De ezt megelőzően is hasznos, ha a kidolgozott részletes írásbeli javaslato­kat a közgyűlést megelőző­en csoportos megbeszélése­ken, brigádgyűléseken vitat­ják meg a tagokkal. Feltétle­nül fontos, hogy elősegítse a termelés új módszereinek elterjesztését, mint például az Itatásos borjúnevelést, a hideglevegős szénaszárítást, a vegyszeres gyomirtást, és általában a kemizálás adta lehetőségek legnagyobb mér­tékű kihasználását. Különös gondot kell fordítani arra, hogy a gépállomány növ'e- kedésével a traktorosok, gépkezelők, szerelők bére megfelelő legyen illetve ki­fizetésre kerüljön. Helyes, ha a tsz-ek a traktorosok biztonságosabb bérezése ér­dekében munkabéralapot létesítenek, és a teljesítmé­nyek arányában az alap­munkabéreket rendszeresen kifizetik. — A termelőszövetkezetek­ben alkalmazott anyagi ösztönzők módosításánál a termelőszövetkezetek vezetői azt tartsák szem előU, hogy az új bérezési formák segít­sék elő a többtermelést, • korszerű termelési eljárások alkalmazását, az újabb kul­túrák meghonosítását. Nem utolsósorban az ösztönzők alkalmazása a tagság szá­mára könnyen érthető le­gyen, elősegítse a pontos nyilvántartást. A tervtár­gyaló közgyűléseken jóvá­hagyott bérezés egész évre szól; következetes alkalma­zása mellett igen lényege* hogy év közben ne változtas­sanak azon. Kovács Imre: Nehéz okosnak lenni \ nyu, keresztapa miért nem fekszik le?... Kiment... — Ha kiment, majd be­jön. Aludj!... A kislány jóízű vackoló- dással fészkelődik a dunyha alatt. Kicsit hallgat, aztán megint csak szól. — Anyu, Lajos bátyám Rózsika ángyival alszik ... Te miért nem alszol Ke­resztapával? .; • Hiszen a felesége vagy... Nem igaz, anyu?... Minden asszony az urával alszik, tudom én azt, anyu. Ügy szokták... Nem félnék ón itt egyedül se, anyu, pedig nagyon sze­retek veled aludni... — Szót se halljak töb­bé!... Érted?... Ne avat­kozz a nagyok dolgába!... Te kis béka!... Nyers és ideges az asszony hangja és mindkét kezével idegesen veregeti a dunyhát. — Még ez a vakarcs is... Tízéves és mennyi esze van!... A kislány mozdul még egyet, de ez a mozdulat már tényleg a végső belehelyez- kedés az alvásba. Az asszony csak fekszik, hanyatt, mozdulatlanul és nézi a láthatatlant, a kékes koromsötétet. — Tudom, az a baja, hogy nem fekszem mellé, nem alszom vele ... Dehát, nem tudom megtenni. Hogy te­gyem meg? ... Hogy hagy­jam ezt a kislányt is?... Persze, az uram lenne most- már, de mégis ... olyan ide­gen, olyan furcsa ... Meg­mondtam neki még az ele­jén, hogy... ilyesmit ne várjon .... Gondviselője le­szek, segítője leszek, de olyasmit... Meghát ez a kislány is ... Meg sze­gény Bálint emléke is, meg minden ... S aztán még ez a kis taknyos is... hogy miket ki nem talál... A kis taknyos pedig most- már igazán alszik egészsé­ges boldog szuszogással. — Nem jön ez az ember. A szomszédba ment vol­na?... Nem hallottam a kisajtó csattanását... Nem szomszédol ő, hiszen korán megy munkába ... Lassan mozdul az asz- szony, nehogy a kislányt felzavarja az első, édes álmából. Papucsba lép. Vál­lára kapja rojtos, meleg ken­dőjét. Csendesen nyitja a konyhaajtót. Kint nincs na­gyon sötét. A konyhához képest inkább világos van. Körülnéz a tornácon. Hátul, a kamra előtt, a favágó tő­kén, ott ül a férje, vagyis- hát a koma, mert még gon­dolatban is csak így ne­vezi .., Halkan csoszog feléje. A férfi leszegett fejjel ül, mintha a csizmája orrán lenne valami fontos nézni­való. Meg se moccan, pedig észreveszi, hogy jön az asszony. — Mi van magával, ko­ma ... Nincs jobb dolga, mint itt ülni és nézni a föl­det ... Jöjjön be, feküdjön le!... Korán kell kelni! A férfi nem mozdul, nem szól, hanem még szigorúb­ban nézi a földet. — Jöjjön már be, feküd­jön le!... Pihenni kell, aludni. A villanyt is égve hagyta ... Csak ül itt, mint beteg túzok a búzában ... Jöjjön, na, feküdjön le, koma!... — Nem megyek, nem fek­szem le!,.. — mondja böf- fenő Indulattal a férfi. — Mi van magával, ko­ma, talán sztrájkol?.., — szól kis kuncogással az asszony s közben dideregve szorosabban húzza vállán a kendőt. — Ne tréfálj, Klára!... Nincs kedvem. Először is tudd meg, hogy én neked nem vagyok koma. Az urad vagyok, ha nem tudnád ... Amúgy meg Sándornak hív­nak ... Ne tégy velem csúf­ságot, érted, Klára?!... Ne tégy velem csúfságot, mert fogy a türelmem... Nem vagyok koma, hanem az urad vagyok, érted? .., — Dehát tíz éve komának hívom, mert hát keresztapja a kislánynak, — szól az asz- szony kicsit megszeppenve — tíz éve éshát... úgy megszoktam... nem tudom másként mondani... — Tanuld meg, Klára!... Meg kell tanulnod. Ideje, hogy megtanuld. Egy hónap­ja már, hogy a feleségem lennél törvény szerint, de én neked csak koma va­gyok!... Még mások előtt is komázol, a keserves mindenségét!... De en­nek mostmár vége legyen, érted, Klára!?.,. Meg an­nak is, hogy te csúfságból a konyhában alszol, én meg a szobában ... Hát ml ez, Klára?... Nevetség, csúf­ság!... Ha megtudná a fa­lu, röhögne rajtam. Vagy talán tudja is. Mert én neked csak koma vagyok, te meg nekem házvezető­nőm, vagy mi a nyava­lya... Hát ennek vége! Negyvenéves vagy, de har­mincötnek se látszol. Igaz, én ötven vagyok, de még ember férfi. Nem is akármi­lyen, ha tudni akarod ... Szegény Julis öt évig hóttbe- teg volt. Csak raktam ide, oda, hiszen tudod, te is so­kat segítettél... Hát én meg­nősültem, Klára. Én téged régóta kinéztelek magamnak, mert te olyan asszony vagy amilyen nekem kell a sok szomorú esztendők után ... Te meg csak itt ko­mázol engem ... Nekem nem szakácsnő kell, meg pesz- tonka, meg fene tudja, mi, hanem asszony, feleség!... Érted, Klára?... — Ne kiabáljon, ko ..., Sándor, még meghallja va­laki, — csitítja az asszony az egyre erősebben dohogó férfit, aki mostmár áll és merően nézi a hosszú ing­ben cidriző, vállkendős asz- szonyt. — Menj be, Klára és fe­küdj le!... Még megfázol itt... De jó lenne, ha most- mór ... megtalálnád a he­lyedet! ... Érted, Klára? ... — De, koma ... izé, Sán­dor ... hát a kislány... Hadd csak te azt a kis­lányt! ... Több esze van annak, mint neked. Tudod, mit mondott az a kislány valamelyik nap? ... Tudod, mit mondott?... Ennivaló pofa ez a kislány. Ha az enyém lenne, akkor se sze­rethetném jobban. Tudod, mit mondott?... Azt mond­ta: keresztapu, én téged úgy, de úgy szeretlek. De nem ám azért, mert csokit, meg mindent adsz nekem ... Igazán nem azért!... Ha­nem azért, mert te olyan jó vagy, mint egy igazi édes- pa... Keresztapa, én in­kább apunak hívnálak té­ged... Jó lenne?... Hiszen anyu most már úgyis a te feleséged és én úgy szeret­lek téged, keresztapu és én nem is tudom, hogy anyu miért nem teveled alszik, mikor a Rózsika ángyi is Lajos bátyámmal alszik és azt úgy is kell... Ezt mondta. Ennyi esze van ne­ki. Csak te vagy olyan ok­talan, Klára. Csak neked esik nehezedre okosnak lenni... — Gh, a taknyos!... Ha most itt lenne, csak adnék neki egy jó, nagy pofont!.,. — szólt az asszony és aztán könnyű, suhanó léptekkel bement a konyhába. Az ember pedig még ott maradt. Cigarettára nyújtott és olyan nagy stukkókat szí­vott, hogy néhány szívás után már a bajuszát ser- cegtette a parázs. Aztán el­indult befelé ő is. A kony­hában kicsit hallgatózott. Csak a kislány egyenletes szuszogását hallotta, dehát ez a Klára mindig olyan nesztelen ... — A szobában nem égett a villany. Csak úgy, a sö­tétben lerúgta a csizmát, le­hányta magáról a ruhát Keserű nyál gyűlt a szájá­ba, mert hidegnek és üres­nek érezte az ágyat, ahogy a dunyhát felhajtotta. Csak amikor tompultan az ágy közepére dobta magát, ak- kor vette észre, hogy egé< szén a falhoz lapulva, hihe­tetlenül keskeny, kis helyen^ mégiscsak ott van ez a ma­kacs, kis buta asszony.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents