Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-27 / 49. szám
Megyénk új idegenforgalmi nevezetessége A vajai vármúzeum Kapesoiat lengyel, osztrák, csehszlovák és török intézményekkel az új építészetben Kiemelkedően szép a konzervgyár — Amikor a tervező mm nézi, kova épít — Kevés a szín, a motívum Őszinte formák 21 ezer érdeklődő 3 év alatt Agyú a Uurutkorból (Hammel J. fclv) Néhány évvel ezelőtt még nem volt neve a vajai vármúzeumnak. Szerényen meghúzódott a hatalmas parkban, s különféle célokat szolgált, volt iskola, napköziotthon. S az épület egyre öregedett. A lelkes helyi emberek azonban hozzáláttak a történelmi értékű létesítmény megmentéséhez. Molnár Mátyás tanár, a vajai történelmi kutatómunka „megszállottja” a helyi pártszervezet, tanács, népfront és a megyei múzeum segítségével nagy utat járt meg, míg a restaurált várkastély falára felkerült a vármúzeum felirat. Az épülethez fűződő történelmi események miatt elsősorban a Rákóczi szabadságharc bemutatására kínálkozott a legjobb lehetőség. Méltónak találtuk és a múzeumi főhatóság helyeselte, hogy a múzeumot Vay Adómról nevezzük el. Vay Adómnak, a kastély egykori gazdájának, jelentős szerepe volt a Rákóczi szabadság- harcban, a fejedelem udvari főmarsallja volt. 1711-ben Vay Ádám vajai várában találkozott a fejedelem a császár küldöttével, akivel tárgyalt a békés megegyezés lehetőségéről. Rákóczi azonban nem volt hajlandó a császár iránti hűségnyilatkozatra. Vay Ádám haláláig hű maradt a fejedelemhez, száműzetésben halt meg a lengyelországi Gdansk városában... A történelmi visszapillantás után így folytatja Molnár Mátyás, a múzeum vezetője: — A múzeum kiállításainak megrendezésekor a várkastélyban lezajlott történelmi eseményeket tekintettük irányadónak. Fő témánk a szabadságharc megindulása, a tiszántúli hadjárat bemutatása volt. Ehhez szorosan kapcsolódik a fegyverkiállítás. A kuruckorhoz tartozik a Rákóczi-hagyomány szoba, amely a fejedelemre és a kuruckorra vonatkozó emlékeket és néphagyományokat őrzi. E két történeti tárgyú kiállításunk melleit van helytörténeti, bútor, kerámia és ötvösművészeti kiállításunk is. Kiállítottuk a község történetére vonatkozó XIV— XV. századból származó emlékeket, levéltári anyagok fotókópiáit. Ezeket a kiállításokat sok művelődési intézmény segítségével hoztuk létre: legnagyobb hozzájárulást az Iparművészeti Múzeum adott, mintegy 150 ezer forint értékű bútort. A vendégkönyvben ez áll; 3 év alatt 21 ezren nézték meg az állandó és vándor- kiállításokat, s 2 ezren vettek részt a múzeum által rendezett ismeretterjesztő előadásokon. S már évekkel „előbbre” tartanak Vaján: — 1969-ben két nagyszabású kiállítást tervezünk. Egyiket a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából, melyhez máris sok fényképanyagot kaptunk a Legújabbkori Történeti Múzeumtól, a Hadtörténeti Múzeum pedig tárló, illetve kiállítószekrények átadásával nyújt nekünk segítséget. A másik kiállításunk Vay Ádám halálának 250. évfordulójával kapcsolatos: szeretnénk összeállítani a Rákóczival folytatott levelezéseit, amely újabb bepillantást adhat a Rákóczi szabadságharc egyes mozzanataiba. Ebből a célból a hazai intézményeken kívül levelező kapcsolatot tartunk fenn több csehszlovákiai emlékhely és múzeum vezetőjével, a lengyelországi Gdansk könyvtárának igazgatójával, a törökországi magyar követséggel, valamint a bécsi levéltárral. Készülünk felszabadulásunk 25. évfordulójának megünneplésére is, a helytörténeti kiállítást néprajzi gyűjteménnyel bővítjük. Dolgozunk a régi népélet és paraszti életmód még fellelhető emlékeinek megmentésén is. Folyamatosan gyűjtjük a néprajzi tárgyakat, melyekből eddig 300-at leltároztunk be. Vaján nyílt meg a megye első alkotószobája, írók, szobrászok, festők, népművészek részére: — A két déli bástyaszobában rendeztük be az alkotószobát. Célunk, hogy pihenést, zavartalan munkalehetőséget nyújtsunk azoknak az íróknak, költőknek, képzőművészeknek és tudományos munkát végző embereknek, akik meg akarnak ismerkedni Szabolccsal, esetleg témát keresnek ezen a vidéken. A kezdeti nehézségek, a hiányos felszerelés ellenére is már több közismert író és művész volt vendégünk, Sánta Ferenc és Szabó István írókat, Váczi András festőművészt, Pintér Éva gobelinszövő művészt, Nagy Sándor és Gádor Magda szobrászművészeket említeném. «-* *- Az alkotószoba már eddig is értékes eredményeket hozott: lehetőséget teremt egy olyan állandó kiállítás anyagának begyűjtésére, amely a ma élő szabolcsi és innen elszármazott képzőművészek alkotásait mutatná be. Eddig 26 festményt, 7 szobrot és több terrakottát ajánlottak fel a művészek a gyűjtemény céljára. Minden remény megvan rá, hogy az év folyamán megnyithatjuk a szabolcsi művészek állandó kiállítását. Nem hallgatjuk el a gondokat sem: a közeljövőben ugyan megjelenik egy ismertető füzet a várkastélyról és múzeumról a helyi tsz anyagi támogatásával, azonban két éve kiadatlanul hever a Rákóczi és a kuruekori hagyományokat feldolgozó kézirat. Nincs magnetofon, írógép, fényképezőgép, — pedig ezek a technikai eszközök igen szükségesek lennének a néprajzi gyűjtőmunkákhoz. A várkastély melletti gondnoki lakásból egy 15—20 ágyas turistaházat lehetne kialakítani. Ez azonban ma még csak elképzelés. — Minden törekvésünk az, hogy ez a múzeum ne elszigetelt, öncélú intézmény legyen, hanem minél több irányban ható tényezőjévé váljék nemcsak a község, hanem a járás, a megye, sőt a távolabbi vidékek kulturális életének is. Különösen jó volna a járás iskoláit ide irányítani, de a K152- szervezetek, nőtanácsok, népfrontbizottságok, tsz-ek is indíthatnának Vajára kiránduló csoportokat. Erről tárgyalt legutóbb a járási tanács végrehajtó bizottsága, s ha ezeket az ötleteket nemcsak mi propagáljuk, hanem a járás vezetősége is, sokkal eredményesebb lehet a munkánk. Űj népművelési és idegen- forgalmi nevezetességgel gazdagodott megyénk. Most már arról kell gondoskodni, hogy minél jobban kamatozzon. Az értekezleten meghök- kenve néztem egy javak o- rabeli férfit, pokolian ismerős. több mint húsz év mélyéből ismerős ez az arc. Kérdezem a mellettem ülőtől. hogy kicsoda. Mondja a nevét. Gerhardt Egon. Igen, igen, ő az. Gerhardt főhadnagy. Fel is szólal, és értelmesen beszél. 1944. október 15-én találkoztunk utoljára. ★ Felszólalok én is. Majd mondom... — örülök nagyon, hogy találkoztunk 21 év után... Tetszik emlékezni rám? — Nagyon ismerős.. — válaszolja, majd egy kicsit zavartan. — Persze, hogy ismerős vagyok. Egy századnál szolgáltunk. En őrvezető voltam, a kartárs főhadnagy. Részben azért örülök, hogy találkoztunk, mert most elA mai városkép nem egységes. A végeken, főleg a mellékutcákban van még néhány falusi külsejű ház, mely még a nyíregyházi telepe- • sek emlékét idézi. S ha ezeknek a házaknak a száma minden évben egy-kettővel csökken, szinte észre sem vesszük. Néhány év múlva teljesen el fognak tűnni. Nem lenne baj a régi házakat legalább adat- gyűjtéssel, felméréssel fényképekkel megmenteni az utókornak, mint ahogy ezt Győrben is tették, vagy mint ahogy Kiss Lajos tette a földkunyhókkal. Lényeges változások a városképben A régi városképre jellemző volt a századfordulótól kialakult stílus. Az épületek hivalkodó külsőt tettek fel, az eklektika minden pátoszával pózolnak, egyik rene- szánszos másik barokkos, olykor német, olykor lombard elemekkel, máskor velencei stílussal keveredve. A nagy homlokzat — sokszor nagyobb, mint a szerkezet indokolná — tágas „dufartok”, tornácok, helyiségek, kivül-belül azt a tekintélyt volt hivatva sugározni, ami az első világháború előtti idők közéletének éltetőjeként szerepelt. A város nagyobb középületei ugyanezt a szellemet sugározzák, s közülük kevés tűnik ki, mint a színház, a megyei tanács, szépségével, különös egyéniségével. Az utóbi tíz-tizenöt óv, ezt a nagyjából egységes városképet lényegesen átalakította. Az utolsó tíz év épületei már más felfogásban gyökereznek és más szellemet képviselnek. Világos, őszinte formák, szigorú funkcionalizmus^ az öncélú részletek kerülése a jellemző vonásai, $ hogy mégis ne csupasz mértani testek legyenek az épületek, az egyes elemek olyan módon alakulnak, hogy valami természetes dekoratív pluszt tudjanak nyújtani. Szépségek és szeplők Kégségtelen, hogy a megye építészetileg legértékesebb épülete a konzervgyár. A magyar építészet színvonalának ez kézenfekvő bizonyítéka. Változatos formák, szellemes megoldások otthonossá teszik ezt a gyárépületet, olyan közvetlenné, melyet az új lakóházaknál is ritkán találunk. Sikerültnek mondható a a Közúti Igazgatóság újonnan elkészült székháza is. mondhatom, mi annak idején nagyon helytelenítettük a viselkedését. Hogy ki az a mi? Hát néhányan, akik meg akartuk változtatni a mi parányi kis századunk még parányibb történelmének menetét. Emlékszik főhadnagy úr, Máramarosszigeten állomásoztunk október 15- én, a Kóhn Mór utcában volt a századiroda. Igen komikusán hat ez, de így volt. Kóhn Mór utca négy Szám alatt, két házzal volt mellettünk a máramarosszi- geti zsidótemplom. Bár napfényes ősz volt, azon a napon mégis, ha a nyitott irodaablakon kinéztünk a Kóhn Mór utcára, téli tájat láttunk. Havas volt a Kóhn Mór utca, tollpihéktől havas A főtörzsőrmester és még egy-két katona, meg környékbeli civilek hozzáláttak a templom kiürítéséhez. Ugyanis, mint emlékszik főhadnagy úr Az emeleti szalagablakok, a bordázott földszint felett nem hat ugyan újszerűén az SZTK után, de már többletet jelent színezése, s az oldalsó tűzfalak érdekesen keretbe foglaló megoldása. Hasonló többlettel rendelkezik a magasépítő vállalat irodaháza az Ér partján. Itt csak azt nehezményezhetjük hogy a tér szabálytalansága által felvetett problémát a tervezés nem tudta kielégítően megoldani. Ugyancsak pozitívan kell értékelnünk a helyi Tervező Iroda Bercsényi utcai székházát. A feladat nem volt nagy igényű de köny- nyű sem. A sima, ablakszalagos homlokzat szürkéjéből finoman villának ki az abakok feketéibe ágyazott fémcsíkok, ami tartózkodó, igen szellemes megoldás, és az sem kis érdeme ennek a kis ízléses épületnek, hogy a környezetbe haitmónikusan beleillik, amit nean lehet elmondani általában az új beépítésekről. Az új SZTK központ hasonló felfogású, mint az utóbbi említett épületek, de rendkívül elüt a környezetétől, s ráadásul a II. emeleti ablaksorának alsó vonala egybeesik a szomszéd épület II. emeleti ablak alatti övpárkányával, s a földszint bordáknak a járda fölötti befe- jezetlenségét sem lehet mentegetni semmivel. Csaknem ezzel az épülettel szemben a Nemzeti Bank és a Nyírviz közti lakóháznál már látszik az igyekezeti. hogy el akarja kerülni a fetünést, kissé beljebb lépett, s némi téglaruhába öltözött, de a megoldás csak részben sikerült. A most készülő Zrínyi Ilona utcai épület az előbbi szerénységgel szemben „lekönyök- li” a mellette levő épületeket, lehet, hogy terven szép az épület és szép is lesz, de a környezethez nem a legjobban alkalmazkodik. Meglehetősen hatásos épület a Zrínyi gimnázium. Hármas tömegbeosztása kétségtelenül tetszetős, város felől a bejárati középrész megkapja az embert. Ezzel szemben vannak megoldatlan részletek Is. A felső lezárás például sehol sincs befejezve, távolabbról a lépcsőházi, a tantermi rész egy síkban látszanak, olyan kevéssé szerencsésen, hogy úgy tűnik, mintha az építkezést egyszerűen csak abbahagyták volna. Az állomási posta körül is egyenetlenségei találunk. A középrész kitűnő, a szárnyak bosszantóak. A megyében szétnézve természetesen kevesebb az új épíikezés, de így is nagyon sok jóhatású épületet találunk, a fehérgyarmati kórház törtszögben elhelyezett változatosan fokozott tömbjeivel, vagy ugyanott a napfényes volt az a nap, de valami dörgött a város közelében. Agyuk dörögtek. — No, rövidre fogva a szót: a halálba vitt szigeti emberek ágyneműjét vitték, vonszolták ezen a napon, sok dunna kiszakadt, és a tollpihéktől lett fehér az utca. — A kormányzói proklamáció után, és itt térek rá, hogy kik azok a mi: Huiber és Kaszás zászlósok, Vágó géppuskás szakaszvezető, Vincze írnok őrvezető, Síkos tizedes és még néhányan úgy döntöttünk, hogy ez a nap lesz, amire már régen készültünk, átállunk a szovjet csapatokhoz. A két tartalékos tiszt beszélt a századparancsnokkal — persze az átállásról nem szóltak — de megállapodtak, hogy felállítják a géppuskákat a századnak az állomáson veszteglő vonatán, és ha a német egységek bár’Páll Géza A felszólalás is elmaradt . . . járási tanács kocsibehajtója fölött a merész, színeske- rámiás ötszögével. Kicsi, de megnyerő a baktglói'ántházi fmsz vendéglő külső képe. Néhány faluban egy várost is széppé tevő művelődési házak vannak, mint Sza- tcolyban, Tiszavasváriban, Fényeslitkén, Matolcson. Ezzel szemben az oktatási létesítmények típustervei akar gimnázium, akár általános iskola, egyhangú, unalmat árasztanak Az ipari létesítmények közül a nyírbátori Béni új épülete tanúsítja, hogy szémz témába is lehet szuggesztív erőt önteni. A falu új házai általában városi minták után mennek. Említést nevn is érdemelnének csak egy negatívum miatt: eltűnőben van a tájegységek jellegzetes népi háztípusa. Talán természetesnek látszik, hogy a falu megváltozott igényéhez a régi ház nem tud alkalmazkodni, s ezért kell eltűnnie, Sajnos úgy látszik hogy nem így van. Szatmárban még elég sok hely van, hol élnek a népi építészeti hagyományok. Valahogy oda kellene hatni, a falunak segítséget adni, hogy a régi népi építésmódot a mai kor igényének megfelelően lehessen fejleszteni, mint külföldön ez meg is történt. Az esztétika/ és műszaki szempontok Az eddig elmondottak t<*- nulsága nagyjából kézenfekvő, Jobb épületeink megye- szerte, városszerte általában fővárosi tervezők munkája. Kétségtelen, hogy sokszor a mi tervezőink nem voltak elég körültekintőek es itt nemcsak esztétikai, de olykor műszaki szempontot is meg lehet említeni, (lásd állomási posta). Azt sem hallgathatjuk el, hogy » formavilág néha szűk, néhány motívummal operálnak, melyek kezdenek sablonná válni. Nagyon sok olyan formaelem hiányzik a szótárukból melyek a modern építészetnek a gazdagságát képezik, például az épület tagolása alig fordul elő. Lemondtak építészeink a modern építőművészet egyik legvonzóbb eszközéről, a színezésről, a színkombinációkban rejlő hatásokból. És mégse szabad egyedül a tervezőket hibáztatni. Olykor a túlterhelés, máskora költségvetés nehezítheti az építész fantáziájának szárnyalását. És amikor a teljesítmények mögé akarunk pillantani, észre kell vennünk ezeket az akadályokat is. Koroknay Gyűl» mivel akadályt gördítenének, tüzet nyitnak. — Végre megszólalnak » géppuskák — mondta ekkor Síkos tizedes — azok ellen, akik a mi ellenségeink. Ugyanakkor mi Huiber zászlós javaslatára felosztottuk magunk között a tisztikart az átállás előkészítésére. Úgy határoztunk, akik ellenszegülnek — ez a háború vastörvénye — le- lőjjük. Nekem, ön jutott főhadnagy úr. Nekem önt kellett volna lelőni, ha ellenszegül ön él, itt van, ez bizonyítja, hogy nem került sor az akcióra. Nem, mert ön és a főtörzsőrmester, segítséget kérve, és kapva a zászlóaljtörzstől, mindezt meg tudták akadályozni. Mi azután megszöktünk, önök még egy ideig meneteltek tovább. ¥ Nem szólaltam fel mégse. Hiszen a géppuskák sem szólaltak meg azon a napon Máramarosszigeten... O. N,
