Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

„Kötelezzük az okozott kár Beszökik tavasz megtérítésére46 Idejében fellépni — Nem érzem magamat vétkesnek — Ki a felelős? SÓSTÓRA Akinek módja van belo- pillantani a Területi Mun­kaügyi Döntőbizottság ak­táiba, meglepve tapasztal­ja, hogy az ügyek hatvan­hét, ven százaléka kártérítés­sel kapcsolatos. Ennyien vé­tenek a társadalmi tulajdon ellen? Nyomban kapjuk a választ: „Nem többen, mint korábban, viszont lényege­sen kevesebbet hallgatnak el a gazdasági vezetők, mint azelőtt.” Megvan rá az okuk: az új rendelkezések szerint ők is kötelezhetők kártérítésre, ha elmulaszt­ják a felelősségre vonást.. Érdemes viszont utánajárni, hogy milyen kiváltó okok húzódnak meg a kártéríté­sek mögött. FELÜLETES LELTÁR — Nem érzem magamat vétkesnek és nem vagyok hajlandó megfizetni a ki­szabott 1228 forintos kárté­rítést. D. Árpád, a beregsurá- nyi vegyesbolt volt vezető­je mondta ezeket a Terüle­ti Munkaügyi Döntőbizott­ság egyik tárgyalásán. Az esett röviden: tavaly au­gusztusban, szabadsága megkezdése előtt D. leltár szerint átadta a boltot a helyettesítőnek. Ekkor mi­nőségi romlás, értékcsökke­nés címén 270 forint kár­térítést fizetett meg. Ké­sőbb nem tért vissza Bereg- suránytoa. másutt vállalt munkát. Egy szeptemberi leltározáskor viszont — az előbb említett okok miatt — több, mint ezer forintos kárt állapítottak meg, ^„ve­gyesboltban, s ezt a Tarpa és Vidéke Körzeti í'msz D- re terhelte, mert „a keletke­zés „idején még ő volt a bolt vezetője” A TMDB mentesítette D. Árpádot a nagy összeg megfizetésétől. Napnál vilägoßabh, hogy a társadalmi tulajdon ellen itt elsősorban a munkaadó vétett, amikor felületes mó­don végezte el az augusz­tusi átadóleltárt Lehetséges, hogy D. munkaideje alatt romlott meg az áru? Va­lószínű, de ezt időben bi­zonyítani kell! Ügy, mint ahogy tették ezt a volt kis- ari boltvezető esetében, aki hanyagul kezelte az árut, jóllehet minden szükséges feltétel rendelkezésére állt. KÖZÖMBÖS ÜGYINTÉZÉS Nem egyedülálló eset a beregsurányi: különösen a kereskedelemben tapasztal­ható, hogy gépiesen, sablo­nosán és érdektelenül vég­zik az ellenőrzéseket, a lel­tározásokat, („Essünk túl rajta mielőbb”.) s csak ké­sőn kezdenek kapkodni, rémikor több száz, vagy több ezer forint értékű árut kell „nullára leírni”, megsemmisíteni. Persze más területen is találkozni fe­lületességgel. Jellemző erre a Mátészalkán megtörtént eset: egy bölcsödéi vezetőt 2760 forint kártérítésre kö­teleztek, mert a bölcsödé­ben feltűnően sok kárt fe­deztek fel. S hogy mégsem lehet megfizettetni az em­lített összeget a bölcsődeve­zetőjével, csupán azon múlt, hogy mielőtt áj mun­kahelyét elfoglalta volna, a jelenlétében nem számol­tatták el, a leltározást utó­lag — az érintett fél, vagy képviselője jelenlétén kívül végezték el. Egyrészt kedvező, hogy emelkedett a kártérítési ügyek száma a TMDB-nél — szigorúbban őrködnek vezetőink a társadalmi tu­lajdon felett — másrészt viszont elgondolkoztató, hogy nemtörődömség, vagy felelületeSség miatt vezet - ide- áz tíf. "Vári 'más oR 'is: nőtt a bizalom a TMDB munkája iránt, ahol apró­lékosan, nagy körültekintés­sel derítik ki az ügyek hátterét, s őrködnek törvé­nyeink megtartásán. (Nem­rég például két eltűnt ece­teshordó ügyében a bíró­sági írásszakértő vélemé­nyét kérték ki.) Mindezek Tanácskozás a járási és körzeti művelődési házak tevékenységéről Állami, társadalmi szer­vek, kulturális intézmények képviselői, járási népműve­lési felügyelők tanácskoztak a napokban Nyíregyházán a járási, körzeti művelődési házak kapcsolatairól, tevé­kenységéről és feladatairól. Szabolcsban a megyein kívül 10 járási, 46 körzeti, 14 szakszervezeti és 145 köz­ségi művelődési ház, illetve otthon működik. A különfé­le szintű intézmények egy­máshoz fűződő kapcsolatai az elmúlt években tovább erősödtek. Részben a rend­szeresített továbbképző tan­folyamok eredményeként a körzeti művelődési hazai, egyre nagyobb segítséget kapnak a járási intézmé­nyektől. s ők is fokozottab­ban támogatják a községe­ket. Ezt tükrözik egyébként a számadatok is. Tavaly például a járási művelődési otthonokban 40, a körzetiek­ben 80 mintabeimutató fog­lalkozást tartottak. A külön­féle bemutatók — ismeret- terjesztés. klubfoglalkozás, családi ünnepségek rendezé­se, stb — hasznos tanácso­kat adtak a községeknek hasonló rendezvények szer­vezésére. Még eredménye­sebb lenne ez a munka, ha a művelődési otthonok job­ban megismernék körzetük •kulturális hagyományait, közvéleménykutatást végez­nének, felmérnék a lakosság kulturális igényelt, s meglé­vő eszközeikkel igyekezné­nek ezeket fokozottabban kielégíteni. Megállapították, hogy az elért eredmények még nem kielégítőek. A lehetőségek sokkal nagyobbak, mint ahogy azt eddig kihasznál­ták. Lehetőség van a be­mutatók számának növelé­sére, a témakörök kiszélesí­tésére. A körzethez tartozó községek művészegyüttesei­nek munkáját is jobban össze lehetne hangolni. Sok­kal többet adhatnának a közönségnek, ha egy-egy körzethez tartozó 4—5 köz­ségben más-más színdarabot I tanulnának meg és csere- j műsorok keretében mutat­nák be. A sokoldalú feladatok kö­zött említették a tanácsko­zás részvevői a járási és körzeti művelődési házak­ban olyan szakkörök, művé­szeti csoportok létrehozását, amelyeknek tevékenységéből a hozzájuk tartozó községek tanulhatnak. Vagyis annak elérése, hogy a körzeti mű­velődési házak munkája mintául szolgáljon a községeknek. A tenniva­lók között szerepel még a továbbképzés, valamint a körzeti szakelőadói munka- közösségek létrehozása, aho­gyan tették ezt már a fe­hérgyarmati és vásárosna- ményi járásokban. mellett a munkaügyi dön­tőbizottság — társadalmi jellegéből adódóan — díj- j talanül vizsgálódik, tárgyal, j s ez sem közömbös. Ámde I azt sem lehet szó nélkül | hagyni, hogy egyes gazdasá­gi vezetők milyen közöm­bösen intézik az adott mun­kahelyen a kártérítési ügye­ket. Megtörtént, hogy a TMDB tárgyalásán tárta a vállalat képviselője a dol­gozó elé a bizonyítékot, amely szerint a gondjára bízott üzemanyagnak csupán a fe­lével számolt el. A kártérí­tésre kötelezett dolgozó i nyomban visszavonta fel- j lebbezését, bocsánatot kért, ! Mennyi felesleges munka- | tói, idegességtől kímélhették í volna meg mindazokat, í akik foglalkoztak az üggyel, í na már az igazgatói döntés indoklásánál szolgáltatták volna ezt a bizonyítékot! KÖRÜL­TEKINTŐ ELLENŐRZÉST Mert a kártérítésre köte­lezettek — ez is általános tapasztalat — mindenkor megkockáztatják panasz­emelésüket, iellebbezésüket, ha érzik is, hogy nincs iga­zuk. („Hátha... sose lehet tudhi...”) Ilyen esettel szoL- gált az almatároló egyik dolgozója. Őrizetlenül hagy­ta a rábízott villamos tar­goncát, s eközben munka­társa felment rá. A targon­cakezelő ahogy észrevette, hangosan rákiáltott, de köz­ben már be is kapcsolta a jármüvet. A .potyautas'* ép­pen áz indítópedálórt állt, a targonca elindult: egy dolgozó megsérült és na­gyobb anyagi kár* fceletke*- zett a közeli raktárajtón. „Én figyelmeztettom, ae 6 lenyomta az indítópedált” ■■ védekezett a kártérítésre kötelezett gépkezelő. Amint a TMDB-nél, alapos indok­lás nyomán a munkahelyen is rá lehetett volna döbben­teni a dolgozót arra, hogy a járműért egyedül és ki­zárólag ő a felelős... Elejét lehetett volna venni annak a tortúrának is, amit Nyír­egyháza egyik új vállalatá­nak a dolgozója, képviselője járt meg. A dolgozó — be­osztása belső ellenőr — egy éven át hordott haza na­ponta egy plusz ebédet az üzemi étkezdéből: állítása szerint a jegyet mindig a külszolgálatra utazóktól Vet­te. Közben a munkatársak suttogták: „Nincs mindig jegyé, összejátszik a ebéd- kiosztóval, a mi adagunk­ból csípik el az 6 pluszát.” Egy év alatt lehetett vol­na módot találni arra, hogy figyelmeztessék a belső el­lenőrt: nem vezet jóra ez a rendszeresség, csak kelle­metlensége támadhat belő­le. Az út itt is a TMDB-ig vezetett. Különösen az utóbbi idő­ben érezni, hogy nőtt a fe­lelősség a társadalmi tulaj­don iránt üzameinkben, munkahelyeinken. A példás büntetés csak egyfajta meg­oldás: körültekintő ellen- j őrzéssel, a bizonylati fegye- | lem érvényesítésével sok­szor elejét lehetne venni a károkozásnak, mert a meg előzés a legjobb védekezési i mód. A tavaszt ígérő napsütés és a langyos tavaszi szél néhány napja beköltözött a Sóstó fái közé is. A sétál­gatok léptei alatt még a múlt őszről ittmaradt fa­levelek kavarognak, s az erősebb szélrohamoknál meg-megzizzennek a sétá­nyok fáinak kopasz ágai A vizűikor csendes. Népi lármázzák fel a vidám strandolok, nem korbácsol­ják fel a csónakázók eve­zőcsapásai. A csónakház környékén néhány kiváncsi járókelő álldogál. A stégen pedig a premierre készülőd­nek a csónakok: a tervek szerint május elsején mind a 18 csónak kijavítva, fel­újítva fut ki a vízre. A csónakázótó másik pa tján sárgára festett kot- ráhajó készíti elő a tavat a szezonra. Az Észak-Ma­A Spartacus labdarúgói n fedett uszoda medencéjében. a Nyíregyházi Kertészeti Vállalat sóstói dísznövény­üzemében — 2500 tő ame­rikai szegfűt nevel Sárkány Béla és Fábián Istvánná dísznövénytermesztő. A vi­rág és dísznövény külke­reskedelmi vállalat, az „In- terflórá” megrendelésére ma reggel fehér szegfű in­dult útra innen külföldre A villamosmegállót kö­rülvevő pavilonok téli ál­mukat alüsszák: zárva a fagyialtos, a óükorkás. A nyári tervekből —• a Ven­déglátásról — azonban már ellestünk valamit. Lesz itt lágyfagylaltgép, több moz­góárus segíti a jobb ven­déglátást. Állítólag színvo­nalas. jó zenekara lesz « terasznak is. Mozdulatlan csend honol az építők üdülőjében. De valami itt is jelzi a szezon közeledtét. Az udvaron mo­dern ebédlő épül. „Tavaly mindig teltház volt — mondta Szalóki Andrásné üdülőgondnok — az idén is sok vendégre számítunk.” Tehát Sóstóra is bekö­szöntött a tavasz. Vagy ez még egy kicsit korai öröm? Lehetséges. Most még min­denki elmosolyodik a tópar­ti figyelmeztető táblán: „A tóban fürödni és horgászni A kertészeti vállalat 350 négyzetméteres övegfelületű, ter­málvízzel fűtött virágházában Fábián Istvánná és Sárkány Béla kertészek bimbót kötöznek. gyarországi Vízügyi Igazga­tóság gépe iszaptalánitja a strandot, mélyíti a tavat. A strandszezonra eltünte­tik a helyenként 40—50 cen­tis iszapréteget a tó med­réből, s hamarosan hozzá­látnak a csónakázótó tisztí­tásához is. (Egy nem meg­erősített hír a fürdőigazga­tóságról: állítólag a tónak van egy iszappal betömött forrása, amely miután ki­tisztul, táplálja, bővízűbbé teszi a Sóstót.) A februári vasárnapok már hasonlítottak a valódi tavasz vikendjeire. Megér­keztek az első kirándulók, a természet örök barátai, akik már tanúi szeretnének lenni a rügyfakadásnak. Megszaporodott a fürdőven­dégek száma. Az egyik va­sárnap már ezren keresték fel a fedett uszodát és a kádfürdőt. Hetenként két al­kalommal. délutánonként a sportiskola úszói veszik bir­tokukba az uszodát. Ma épp a Spartacus labdarúgói ér­keztek ide a kétórás villa­mossal. Negyedóra múlva Olvasónk írja: Tervszerű telepítés Pillanatkép a csónakház stégjéről: Kovács György, a für­dő vállalat karbantartó segédmunkása a szezonra készíti elő a csónakot. Az ópályi Kossuth Ter­melőszövetkezet az elmúlt három év alatt 190 holdon telepített gyümölcsöst. A telepítést tervszerűen, a ter­mőtalajnak megfelelően alakították át. Meggyből 37, szilvából 20, körtéből 25, málnából 18, almából pedig 90 holdat telepítettek. A kertészetben a 18 hold málna már az elmúlt év­ben termőre fordult, 250 mázsa termést szedtek le. Az értékesítés során 240 ezer forinttal növekedett a közös gazdaság haszna. Kiss Lajos Nyíregyháza MÉSZÖV Bakos Béla megkezdte Pili­sük kapus gyúrását. Nyitásra készül a fürdő- igazgatóság: már most áru­sítják a kabinbérleteket. Az idén 78 kabint adnak bérbe vállalatoknak, intézmények­nek és magánosoknak. A tó mögötti erdőszélen már nem is a tavaszt, ha­nem a nyarat varázsolják a látogató elé a kertészek. A múlt év szeptemberében elkészült üvegházakban tilos”, de most kinek is jutna eszébe egy ilyen hát- borzongató szabálysértés? Majd egy kicsit később... Foto: Ilatnmcl József Szöveg: Szilágyi Szabóim

Next

/
Thumbnails
Contents