Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-26 / 48. szám
Korszerű termékekkel — jobban kereskedve A HARMADIK ÖTÉVES TERV SIKERÉÉRT Ötezer fiatal vállal védnökséget Milliókban mérhető az ifjúság jobb munkája Ha egyetlen, tömör szóval kellene kifejezni a magyar népgazdaság rendkívül szövevényes termelési feladataival szemben támasztott követelményeket, ez a szó így hangzanék: külkereskedelem. Aligha van még gazdasági fogalom, amely ennyire sűrítetten tükrözné a termékeinktől elvárt — és százféle mércével mérhető — teljesítmény-igényeket, a műszaki színvonaltól a tetszetős külsőig, az újdonságértéktől a versenyképes árig. Nem szükséges tételesen bizonyítani, hogy mindezt — akár kedvező, akár kritikai megvilágításban — de egyértelműen érzékelteti • az a tény, hogy a terméket megvásárol- ják-e tőlünk a külföldi piacon vagy sem. Tavaly nagy előrelépés történt külkereskedelmi feladataink teljesítésében! Kétségkívül az a gazdasági atmoszféra teremtette meg e változás feltételeit, amelynek eredője a Központi Bizottság 1964 decemberi határozata. Az 1965 évi eredmény jellemzéseként talán elég arra utalni, hogy külkereskedelmi mérlegünkben a kivitel 1961 óta, évről évre kisebb volt, mint a behozatal, s e kedvezőtlen folyamatot a múlt évben lényegében sikerült megállítani. A korábbi évektől eltérően, az ipari termelési terv túlteljesítéséből származó termékek mintegy kétharmada exportálható gyártmány volt! A „főkönyv'’ másik — behozatali — oldala is kedvezőbb, mint az előző években volt; a többletexport ellenére a behozatal csak mérsékelten nőtt. Végeredményben és összegezően megállapítható, hogy külkereskedelmi és nemzetközi fizetési mérlegünk netncsak az előző évinél, de némileg a tervezettnél is jobban alakult. Mindennek hangsúlyozása elsősorban azért fontos, ifiért sok éves folyamat megfordításáról van szó. Ha viszont a követelményekhez, devizális terveinkhez és a nemzetközi piacok igényeihez mérjük a külkereskedelem 1966 évi feladatait, akkor a tavalyi eredmények csak szerény kiindulópontnak, kezdeti lépésnek tekinthetők! Látszatra úgy tűnhet, hogy a számok nem indokolják ezt az előlegezett feltételezést. Egyfelől az ipari termelés tervezett évi növekedési üteme a korábbi évekéhez képest meglehetősen mérsékelt — 4—6 százalékos —, s ebből következtetni lehet az ipari kapacitások bizonyos arányú tartalékaira is. Másfelől Viszont külkereskedelmi forgalmunk — a behozatal és a kivitel összesen —, 7,3 százalékkal növekszik idén. Ezenbelül ipari termékekből hozzávetőleg 4— 5 százalékkal kívánjuk bővíteni exportunkat. A feladat nagyságának mérlegelésekor mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy az ipari exportnak hozzávetőleg a termelés bővítési ütemével azonos mértékű növelése már önmagában véve is nagy követelményeket jelez, hiszen ez a növekvő kiVitél csakis a korszerű, verseny- képes gyártmányok számának gyarapításával képzelhető el. Másrészt, az ipáid export 4—5 százalékos emelésének átlagszámán belül, egész sor —a devizahozam szempontjából elsőrendűen fontos — iparágban enhél jóval magasabb követélményeket támaszt a terv. Csak a feladtok jellemzéséül említsünk néhány iparágat. A gépgyártás egészében ugyan 4 8 százalékkal növeli kivitelét, ezenbelül viszont 14 százalékkal a tőkés piacokra irányuló exportját. (S hogy ez milyen mértékű emelkedés, azt, ha közvetve Is, szemlélteti a tény, 1965 évi adatok szerint, teljes gépipari termelésünknek hozzávetőleg csupán 4 százalékát adtuk el a tőkés piacokon.) A gépipar több ágában a termelés bővítésének átlagát jóval meghaladja a kivitel előirányzata: a finommechanikai gyártmányoknál 6, az autó és traktoriparban 16, á műszeriparban 12, a híradástechnikai iparban 10,3 százlékos az export idei tervezett növelése. (A termelés bővítésének iparági arányai is alacsonyabbak ennél; a műszeriparban például a kiviteli többletnek csak a fele, 6 százalék, az autó és traktoriparban 8 százalék.) Köny- nyűipari gyártmányokból mintegy 7—8 százalékkal növekszik idei exportunk, ami az ipari termelés fejlődési ütemének mintegy kétszerese. S tegyük hozzá: a Minisztertanács ezen túlmenően is felhívta az ipari mihisztériumokat, hogy vállaljanak terven felüli exportszállításokat. Nemcsak az a fontos, hogy többet adjunk ely mint eddig, hantin az is, hogy jobb bevétellel zárjuk év végén a külkereskedelmi „főkönyvet.” Különösebb vizsgálódás nélkül is könnyű rájönni, hogy ennek két feltétele van: nemcsak az, hogy a külkereskedelem szakemberei jobban manőverezzenek a piacokon, magyarán: jobban kereskedve magasabb árat érjenek el, hanem az is, hogy az „ipari háttér” előnyösebb lehetőségeket nyújtson ehhez számukra. Nyilvánvaló ugyanis^ hogy ha olcsón, kis Önköltséggel előállított, magas színvonalú termékeket kínálunk eladásra, az — és elsősorban az! — növelheti az átlagos devizabevételt Is. A követelmények mércéjének emelésével együtt néhány új lehetőség is meg-* teremtődik idén, melyek a feladatok teljesítését elősegítik. Mintegy 1 milliárd forint értékben mód nyílt a fizetési mérleget gyorsan javító, előnyös és rövid idő alatt üzembe állítható beruházások kivitelezésére. Javult valamelyest a külkereskedelmet és a2 ipart eddig mereven szétválasztó érdekeltségi rendszer is: a minisztériumok ezúttal dg- vizaforintban is megkapták exportszállítási feladataikat. (Természetesen ez vállalati méretekben még nem szünteti meg alapjaiban az érdekeltség eddigi akadályait, de mindenképpen csökkenti azokat.) Fontos áz iS, hogy idén a Külkereskedelmi Minisztériumnak ihiútegy 15 millió forintos olyan prémiumkeret áll rendekezésére, amelyből az ipar expöftfeiadátaihak teljesítését ösztönözheti. Mindez csak megkönnyíti az exportelőirányzatok megvalósítását, a megoldás végeredménye azonban a vállalatoktól, az üzemi vezetőktől, szakemberektől függ! T. Ä. „Ezen telep és gyárnak alapköve általam letetetett 1856-ban, az összes épületek bevégeztettek 1863. évben, Hogy ezen telep továbbra is virágozzék, illetők szavaimra figyeljetek”. Ezeket a mondatokat véset- ték a nyírbátori egykori „Bóni” alapkövére. Az alapkő szerint 1850-ban, az alapítási okmányban rögzítettek viszont azt bizonyítják, hogy az építkezés még 1855-ben fnegiriüult. Akkor valóságos kis kombinátot építettek ezen a területen. Volt kenyérgyár, szappangyár, gyártottak mezőgazda- sági gépeket, sőtt még villanytelep is működött. 1931- ig ez látta el a községet árammal. A szabadságharc után juttatott földeket vásárolta meg egykor Mandel Ede, (honifikáció), innen a Bóni A harmadik ötéves terv sikeres teljesítéséért egyre több fiatal kapcsolódik be a védnökség! vállalásokba. Országosan a KISZ vállalásai közül kétségtelenül a vegyipar feletti védnökség áll az első helyen. Ehhez az akcióprogramhoz a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár és a Nyír- bogdányi Kőolajipari Vállalat fiataljai csatlakoztak. Megyénkben a helyi védnökség! vállalások a legfontosabbak. A KISZ felhívása alapján az üzemi, vállalati fiatalok már eleve úgy állították össze éves programjukat, hogy annak eredményé konkrétan is lemérhető legyen. Védnökséget vállaltak például az iparitanuló-képzés, egy-egy új technológiai eljárás kidolgozása, vagy egy üzemrész fiataljainak munkája felett De szerepel a pontok között anyagtakarékosság, munkafegyelem. a munkaidő célszerűbb használása is. Olvasónk írja: Tanuló felnőttek A felnőttoktatás helyzetét tárgyalta a Hazafias Népfront baktalórántházi elnöksége. A járás területén a dolgozók iskolája tizenegy csoportban, 182 tanulóval működik. A tanulók jelentős része fizikai dolgozó, közülük 103 termelőszövetkezeti tag. Bár az analfabéta oktatásban nem sikerült a tervezett eredméhyt elérni, egy-egy községben azért említésre méitó eredményeket értek el. A Nyírtét melletti tTj-tahyán például tizenegyen tanultak meg írni, olvasni, számolni, s tettek sikeres vizsgát. Ezek az iáős emberek nagy áldozatot hoztak az ismeretekért, mert esőben, sárban gyalogolva jelentek meg az oktatásokon. Dicséretet érdemel a nyírtéti tantestület, különösen Láczay György igazgató, Kántor Géza,, és Révész Dezső pedagógusok. Jó eredmények közé sorolható, hogy a kis Besseriyődön 9, Rohödőh 3 analfabéta tett sikeres vizsgát. A továbbképző iskolákban a tervek szetiht 15 csbpórt- ban 335 tizéhhat-tizerlhét éves, általános iskolát végzett, de tovább nein tanuló fiatal oktatását készítették elő, a járás községeiben ösz- szesen 18 csoportban 428 fiatal vesz részt továbbképző iskolai oktatásban. elnevezés. A gyár kis házi múzeumában megtalálhatók a korabeli fényképek, a gyártott és jelenleg is készített termékek egy-egy példánya. Legnagyobb üzem ma kétségen kívül á növényolajgyár, de százmilliós forgalmat bOhyolít lei a szeszipar, és a ke- hyérgyár is jelentős termelést végez. A növényül aj gyár 34 millió forintos beruházással bővült. Elkészült az extraháló üzem, a hatezer mázsás dararaktár, a 45 őzet mázsa befogadó képességű magsiló és a szárítóüzem, mely 3 ezer mázsa magot tud naponta megszárítani. Az üzem napi teljesítménye a felszabadulás előtt 250 mázsa Volt. Jelenleg 1400 mázsát tud feldolgoz- nL Ahogy nőtt a beruházás Bár a munkaprogram összeállítása a KlSZ-szer- vezetek jelentős részénél most folyik, máris szép számmal érkeztek levelek a KISZ megyei bizottságához, melyekben a fiatalok a kitűzött feladatokról, vállalásaikról írnak. Az ÉRDÉRT Vállalatnál például a zsírkréta felhasználása felett vállaltak védnökséget, mely éves szinten félmillió forintos megtakarítást jelent a vállalatnak. Komoly és igen felelősségteljes vállalást tettek az Építő és Szerelő Vállalat KISZ istái. Két autódaru és két toronydaru folyamatos munkáját kívánják biztosítani. Külön kis brigád foglalkozik majd a hibák kijavításával, hogy az építkezéseknél nélkülözhetetlen géAz SZMT munkavédelmi felügyelősége értékelte a megye 1965. évi üzemi baleseti helyzetét. A statisztika szerint az állami iparban és a mezőgazdaság állami szektoraiban az elmúlt évben összesen 2114 üzemi baleset történt, 78-al kevesebb, mint 1964-ben. A kiesett munkanapok száma viszont a 64-es 41 900-ról 43 000-re emelkedett. Tíz halálos kimenetelű üzemi baleset történt. A foglalkoztatottak számának megfelelően az ézer főre eső üzemi balesetek száma az elmúlt évben 31,8 volt, ami 3,8 százalékos javulást eredményezett. Viszont — ugyancsak ezer főre számítva — a munkanapkieséseknél 2,6 százalékos az emelkedés. Ahol egyáltalán nem volt Az egyes szakmák, illet-, ve iparcsoportok közül hétnél — pohtosah ötvén százalékánál — csökkent az üzemi baleset. Ezenbelül öt helyen — a helyiiparnál, élelmiszeriparnál, vasiparnál, papír- és nyomdaiparnál valamint a közlekedés- szállításnál — a kiesett munkanap is kevesebb. Az eredmény különösen figyesok nagysága, az üzem korszerűsítésére fordított ösz- szeg, úgy csökkent Szabolcsban a napraforgó termő terület. 8—10 évvel ezelőtt még évi 2500 vagonnal tudták szállítani, jelenleg 6— 700 vagon a maximum. A munkafolyamatokban átcsoportosításokat kellett végezni lenmagot, szóját Is feldolgoznak. 1960-bart ide települt az ország egyetlen gyertyagyára is. Néhány régen épült üzemet megszühtettek. Lesze- rfelték a villanytelepet, a malom sem tölti be már eredeti hivatását Azonban a 35 holdon fekvő gyártelep fejlődése nem lit meg. A közelmúltban befejezett 34 milliós beruházás után nyilván újabb milliókat fordítanak majd a bővítésre! pék minél kevesebbet álljanak. A javítást nemcsak munkaidőben, hanem azon túl is készek elvégezni Ha figyelembe vesszük, hogy olykor daruhiány miatt hetekig állnak az építkezések. máris érthető a fiatalok vállalásának lényege. A záhonyi állomás fiataljai arról írtak, hogy az év folyamán a tehervonatok menetrend szerinti indítását biztosítják. Emellett jelentős szerepet kapott programjukban az áram takarékosság. A Mezőgazdasági Gépja- vízó Vállalat hazai szükségletre és exportra is gyárt hagymaösztályozó gépeket. Az Itteni KISZ-isták a határidőre történő szállítás felett vállaltak védnökséget. Hasonló felajánlást tettek a VAGÉP fiataljai a KF háromkerekű kocsi felett. A Kisvárdai Építőipari Ktsz-nél egy lemre méltó a helyiiparnál és az élelmiszeriparnál, ahol az előző években inkább a balesetek és a kiesett tbuhkanapok ' emelkedése volt inkább a jellemző. Egyáltalán nem fordult elő baleset az elmúlt évben az Öpályi Tangazdaságban, a Nyírmadai Sertéshizlaldában, a megye baromfikeltető állomásain, az Irodagép- technikai Vállalatnál, a Tiszalöki Erőműnél, az Élelmiszeripari Szállítási Vállalatnál, a MŰM 110-es számú Iparitanuló-intézeté- ben, a ruhagyárban, a fehérgyarmati, máhdökl és gacsályi kórházakban, valamint az frhsz-ek nagy részénél. Vigyázatlanság az anyagmozgatásnál Romlott a baleseti statisztika az építőiparban, a kereskedelemben, a mező- gazdaságban, a postánál, a • vegyiparban és a textiliparban. Különösen rosszul áll ezen a téren az építőipar, ahol évről évre több a baleset és a kiesett munkanap aránya. A mezőgazdaság állami szektoraiban a baleset abszolút értékben nem emelkedett, de mivel az elmúlt évben kevesebb embert foglalkoztattak, ezer főre számítva, 6,2 százalékos a növekedés. Tizenkét százalékkal emelkedett a kiesett munkanapok számaránya is. a gépállomások baleseti statisztikája az 1964. évihez hasonló. A tíz halálos baleset megoszlása a következő; a vasútnál öt, a mezőgazdaság állami szektoraiban kettő, az építőiparban, vasiparban és az élelmiszeriparban egy-egy. A halálos végű balesetek száma a Vasútitól 1964-ben csak egy volt! A balesetek okainak vizsgálatánál kiderül, hogy a balesetek fele a szállításnál, a rakodásnál, az ányág- mozgatásnál történik. A gépeknél — a faipari gépek kivételével — csökkennek a balesetek. Az élelmiszer- iparban a legtöbb balesetet okbzzák a botlások, elcsúszások, a rakodásnál történő elővigyázatlanságok és a kézi szerszámoktól eredő kézsérülések. A konzervgyárban például a gyakori üvegtörések okoznak sok kézsérülést. A MÁV-nál a négylakásos szövetkezett lakás időben történő á! adását segítik elő. Az ugyancsak kisvárdai TITASZ fiataljai a strandfürdő villamosítását végzik el társadalmi munkában. A Fémipari Ktsz KISZ-is;ái társadat ni munkában alkatrészeket készítenek a Bútor és Faipari Vállalatnál gyártandó Béke garnitúrához. Ezzel a felajánlásukkal 54 ezer forintot takarítanak meg. Még nem zárult le a védnökségi vállalás. Naponta jelentenek be hasonló felajánlásokat telefonon, vagy levélben a fiatalok. A helyi védnökségi vállalásban mintegy 4—5 ezer fiatal kapcsolódik be. Valamennyien konkrét, lemérhető felajánlást tettek. Az ennek alapján keletkező népgazdasági eredményeket csak milliókban lehet majd lemérni b. r. főbb baleseti források • járművek, vagonok mozgatásánál és elsősorban á mozgásban lévő vagonokra való fel, illetve leszállásokból adódnak. Az építőiparban a tárgyak esése, kiálló, éles eszközök és építőanyagok, a rendetlenül szétszórt anyagokban való megbotlás, valamint a szakszerűtlen rakodás okozza a legtöbb balesetet. A mezőgazdaságban túlsúlyban az erőgépeknél^ vontatóknál és fogatolt jármüveknél okoz súlyos baleseteket a figyelmetlenség. Cél a megelőzés A vizsgálat felhívja a figyelmet a balesetelhárítás további teendőire is. Többek között javítani kell a munkavédelmi felügyelők munkáját. Céltudatosan tervszerűen kell megszervezni az ellenőrzést, elsősorban azokon a helyeken, ahol leggyakoribbak a balesetek. Határozottabban kell alkalmazniok a felhívást, utasítást, bírságolást és — ha erre szükség van — a feljelentést is a mulasztókkal szemben. Rendszeressé kell tenni a munkavédelmi őrök megbeszéléseit, meg kell szilárdítani és tovább kell fejleszteni az oktatási hálózatot. A balesetvédelmi oktatást elsősorban ott kell színvonalasabbá tenni, ahol azt a körülmények is indokolttá teszik. A balesetek Okainak házi kivizsgálása még mindig nem kielégítő, sok a lazaság, felületesség. A kivizsgálás megszigorítása nem csak azért szükséges, hogy a vétkes személyt felelősségre vonják. A valódi ok kiderítésé egyben azt is jelent^ hogy ezeket már meg is lehet szüntetni a további balesetek megelőzése érdekében. A legfőbb cél a balesetek megelőzése. Ezt elsősorban a műszaki szervezés színvonalának emelésével, a nehéz fizikai munkák gépesítésével lehet leghatékonyabban elérni. Éppen ezért szükség van a műszakiakkal való gyakoribb, közös megbeszélésekre, az okok előzetes feltárására, megszüntetésére. Tóth Árpád Kricsfalussy Béla Baktálórantháza Uzem-kombinát Nyírbátorban kiMéplegen a megye üzemi baleseti helyzete Its halálos áldozat az állatni ipari- és mezőgazdasági üzemekben — 40000 kiesett munkanap
