Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-03 / 28. szám
Az afgán miniszterelnök a Szovjetunióban Moszkva, (TASZSZ): A szovjet kormány szerdán a Kreml nagypalotájában ebédet adott a Szovjetunióban tartózkodó Mai- vandval afgán miniszterelnök és kísérete tiszteletére. Szovjet részről jelen volt Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Anasztasz Miko- jan, Nyikolaj Podgornij, Dmitrij Poljanszkij és több más hivatalos személyiség. Az ebéden beszédet mondott Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és Mai- vandval afgán miniszterelnök. Mohammel Maivandval afgán miniszterelnök szerdán látogatást tett a moszkvai állami Lomonoszov-egyetem Lenin-hegyi épületében. Ivan Petrovszkij professzor, az egyetem rektora átnyújtotta az afgán kormányfőnek az egyetem díszdoktori eklevelét. Moszkvában Podgornij. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke (balról) fogadta Maivandval afgán miniszterelnököt (jobbról), aki a szovjet kormány meghívására Moszkvában tartózkodik. (Telefoío — MTI Külföldi Képszolgálat ISliils Khan ráiitezétls Az amerikaiak szerdán is bombázták a VDK-t Saigon (MTI) Az amerikai légierő és haditengerészet gépei szerdán is folytatták a demokratikus Vietnam terrorbombá- zását. Erről Saigonban egy amerikai katonai szóvivő csak annyit közölt, hogy a két fegyvernem gépei össze, sen 22 bevetésen vettek részt Észak-Vietnam fölött s hogy ott hidakat, vasútvonalakat, gépkocsioszlopokat, raktárlétesítményeket bombáztak és támadták a Ben Thuy kikötő berendezéseit. Dél-Vietnamban a szárazföldi akció legnagyobb részt a „vagány” fedőnevű hadművelet keretében zajlottak Genf, (MTI): A genfi tizenhéthatalmi értekezlet munkájában résztvevő nyolc el nem kötelezett ország küldöttségei szerdán külön megbeszélést tartottak. A MEN-hírügynökség értesülése szerint a delegátusok kicserélték nézeteiket az atomfegyverelterjedés megakadályozására hivatott megállapodás kérdésében. Erre vonatkozólag még közös döntést nem hoztak. A Béke-világtanács jelenleg Genfben tartózkodó küldöttsége szerdán délelőtt látogatást tett Carapkin nagykövet, szovjet fődelegátusnál, az értekezlet társelnökénél. le. Az AFP hírügynökség jelentése szerint Binh Dinh tartományban az első amerikai légimozgékonyságu hadosztály alakulatai elvesztették a harci érintkezést a partizánokkal. Szóvivői közlése szerint az amerikai, dél-vietnami és dél-koreai fegyveres erők a hadművelet folyamán, amely január 25-én kezdődött el, 695 embert gyilkoltak meg. Ezekről azt állítják, hogy Vietcong katonák. Kétszáz embert hadifogolyként, további 437-et pedig „gyanúsítottként” elfogtak, ez utóbbiak 75 százalékát azonban polgári ruhában találták. A TASZSZ jelentése szerint. kifejtették Carapkinnak a Béke-világtanács álláspontját a leszerelés és a nemzetközi feszültség problémakörét illetően. Az értekezlet szovjet társelnöke kijelentette: az Egyesült Államok vietnami agressziója miatt a nemzetközi helyzet jelenleg súlyosan kiéleződött. Éppen ezért elengedhetetlenül szükséges minden igyekezetünket arra összpontosítani, hogy a bizottságban haladást érjünk el az általános és teljes leszerelés és a nemzetközi feszültség enyhítésére hivatott intézkedések kidolgozása kérdésében. Karachi (MTI) Ajub Khan pakisztáni el nők kedden rádióbeszédet mondott, amelyben többek között kijelentette: „A tas- kenti nyilatkozat nemcsak megszilárdítja Pakisztán egységét, hanem lehetőséget is ad a kasmiri és jammui kérdés békés rendezésére. Indiának és Pakisztánnak tudomásul kell vennie, hogy jövője és virágzása e nyilatkozat igazságos és becsületes úton történő valóra váltásától függ. A két ország csapatainak visszavonása után, amely megteremti a kölcsönös megértés légkörét, a Biztonsági Tanácsnak saját határozatának megfelelően. az alapvető problémára, Jammu és Kasmir kérdésére kell irányítania figyelmét. Reméljük, hogy a Biztonsági Tanács megérti probléma súlyosságát és megoldásának szükségességét. Ecuadori jelentés Quito (MTI) Ecuadorban a múlt hét csütörtöké óta ostromállapot van a kormányellenes tö- megtöntetések miatt. A qui- toi diákság hétfői és keddi felvonulásán követelte, hogy állítsák helyre az alkotmányos uralmat Ecuadorban. amelyet 1963. óta katonai junta kormányoz. Az el nem kötelezettek tanácskozása A BYT küldöttsége Carapkinnál Egyiptomi esték Fáradtan, eltelve a nap nagyszerű élményeivel, lépkedtem a jacht kis hídján. Követtem a többieket a fedélzetre, leültem egy kényelmes padkára a korlát mellett. Délután negyed hat volt. A túlsó parton a látóhatár felé közeledő nap korongja vörösen ízzott, rózsaszínű árnyalatokat csalva az ég aljára és a méltóságteljesen hömpölygő Nílus vizének kékjébe. Egyiptomi barátaink figyelme, amikor újságíródelegációnk programját ösz- szeállították, nagyon is kiterjedt arra, hogy hazájuk többezer éves történelmének gazdag emlékeit megismerhessük. Reggeltől estig jártuk Luxort, az egykori Thé- bát. Délelőtt a nyugati part, a „Holtak városa” nevezetességeit, délután pedig a jobb parton Karnakot, majd a luxori Amon-Ra templomot láttuk. S hogy kipihenjük jóleső fáradságunkat, vezetőnk, egy német származású tudós régésznő, teára hívott meg a part mellett horgonyzó „jachtjára”. (Az „Oonas” nem is olyan régen valóban dúsgazdag család jachtja volt. Ma kirándulóhajó, amelynek Car- lotta asszony a gondnoka és idegenvezetője. Egyhetes kör- utakra viszi rajta a bel- és külföldi vendégeket a Nílus középső szakaszán, Egyiptom történelmi vidékeit érintve.) A jacht fedélzetén, tea mellett, az alkonyi hangulatban megpróbáltam magamban jelzőket alkotni a látottakra. Valahogy így: A Királyok Völgye — fenséges! I. Seti fáraó húszter- mes föld alatti sírlakosztálya vésett-festett falaival — fantasztikus! Tutankha- mon szarkofágja és sírkamrájának falfestményei — csodálatosak! A domborművek III. Ramses templomának, Medinet Habu-nak, s ugyanúgy a2 I Seti és II. Ramses építette karnaki templomának falán — tökéletesek! Hatsepszut királynő temploma — mestermű! A Ramasseum szobrai és oszlopai — klasszikusan szépek! A luxori templomudver. II. Ramses és felesége. Nefer- tari többrendbeli szobraival — a szépség valóságos kincsestára ! Mennyi semmitmondó, a valóság érzékeltetésére alkalmatlan jelző! S ez az este a Níluson ... nem, inkább nem folytatom tovább ... A „Sen et Lumiere” játék 1961 április 13 óta látható és hallható esténként a Gizeh-i piramisoknál és a szfinxnél. Mi 1966 január 23-án este láttuk és hallottuk. A „hang és fény” előadásokat Franciaországban honosították meg; a Versailles-i parkban és a Loire menti kastélyok körül rendezték meg az elsőket. De elhiszem egyiptomi barátaimnak, hogy a világon semmiféle környezet sem felel meg oly tökéletesen ennek a különleges, újfajta „művészetnek”, mint a Gizeh-i piramisok. Miben is áll tulajdonképpen? Ismeretterjesztő előadás, történelmi mese és dramatizált cselekmény, továbbá zene és színek kombinációja. Hol sejtelmes, de kifejező zenét hallunk, hol a narrátor hangját. A három nagy piramis építtetője, Cheops, Chefren, majd Mykerinos fáraó beszél. Azután — a „hallgatag” szfinx. Elmodják a régi Egyiptom történetét. Hangokban lejátszódik előttünk egy-egy fáraó koronázása, hőstettei, halála, temetése. Együtt álmodunk IV. Tuth- mosis-szal... De újabbkori történeteket is hallunk. Nagy Sándorról, Julius Cea- saron át — Napóleonig. S közben azt is megtudjuk, hányán, hogyan és mennyi ideig építették a piramisokat, mi a méretük, mennyi és milyen anyag van bennük? Hogyan tárták fel őket és — hogyan fejtette meg Napoleon egyik tisztje a hieroglifákat? S közben hatásos játék a színekkel és a fénnyel. Hol az egész történelmi díszlet ragyog sárgás fényben, hol egy-egy piramis sejtelmes kékes zöldben, hol a szfinx teljes fényben, vagy rózsaszínűben. Mindig aszerint, ahogyan a történet megkívánja. Az előadás izgalma, hőfoka, rendkívülísége elfeledtette velünk, hogy a januári este Kairóban bizony nem olyan langyos, mint Asszuánban, Luxorban. Csak a végén eszméltünk rá, hogy milyen fázósan kuporogtunk háromnegyed órán át székünkön. ★ Bajrám ünnepének előestéjén dr. Abdel Rahman Hay-Hafiezzel, az élelmezéstudományok doktorával és dr. Mahmud Nur El Din gyógyszervegyész professzorral sétáltam az El Azhar egyetem körüli bazársorokban. Mindketten nemrég több hónapot töltöttek hazánkban, az országaink közötti kulturális egyezményen alapuló tudományos ösztöndíjjal. Barátságunk abból az időből származik. Azárt kísértek az ősi, ezeréves egyetem környékére, mert ez Kairó igazi arab városnegyede. Itt a legszínesebb, legtarkább és — a leghangosabb az örömünnep tarka forgataga. De mielőtt bevetettük volna magunkat, cipőnket levetve beléptünk az Azhar mecsetbe. Zárva volt már, tudós barátaim nyittatták ki. — „Pedig délelőtt annyian szorongtak benne, mint ahányan most kint újjonganak!” — mondotta Abdel Rahman. — „S itt imádkozott Nasszer elnök ...” — mutatott a hatalmas, üresen kongó tetnp- lomcsamok oszlopsorai között az egyik sarokba helybeli kísérőnk, (Másnap olvastam a.z újságokban, hogyan ünnepelte a tömeg az elnököt, amikor imája után elhagyta a mecsetet. S hazaérkezésem után láttam, hogy a mi sajtónk is megemlékezett Nasszer elnök látogatásáról, Ffimadan utolsó napján, az Azhar mecsetben.) Ramadan utolsó napja, Bajrám előestéje ... Vége az egyhónapos böjtnek, következnek ismét a serény, gondokkal teli, de vidám hétköznapok. Ez a mottója. » háromnapos örömünnepnek, amikor mindenki éjjel-nappal kint van az utcán, beszélgetve, vitatkozva, énekelve, táncolva és — fogyasztva az ízes arab ételeket, csemegéket. — „Jöjjön ki holnap hajnalban megint s ne csodálkozzék, ha azt látja, hogy ugyanilyen tömeg hullámzik az utcákon!” — mondotta Mahmud riofesszor. De ezt a hajnalt átaludtam. Lindner László Az Országos Békelanács lÉlíakozó táviratot küldőit Johnsonnak Az Országos Béketanács elnöksége táviratot küldött az Egyesült Államok elnökének, amelyben rámutat: A magyar közvélemény mély felháborodással értesült arról. hogy 37 napos szünet után az Amerikai Egyesült Államok repülőgépei ismét folytatták a Vietnami De mokratikus Köztársaság elleni légi agressziót. A nemzetközi jog és az emberi morál alapelveire apellálva ismételten fölemel- jü szavunkat: szüntessék meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását, vonják ki az Amerikai Egyesült Államok csapatait Dél-Vietnamból és az 1954- es genfi egyezmények szellemében teremtsék meg a békét Vietnam véráztatta földjén. Ugyancsak táviratot küldött az Országos Béketanócs elnöksége Hoang Luomg-nak a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetének, melyben a magyar nép szolidaritását fejezte ki. Bába Mihály: Egymástól távol 27. — Hát,.. — vállamat vo- nogattam. — Ha van. — Nekem ne lenne! Egy üveg badacsonyi rizlinget bontott fel. Nagyon kellemes ízű bor volt. Klári is ivott. Azután eltüntette a csészéket — Én meg azt hittem, hogy magának a fekete kell, azért mondta a kapuban is. Na, egészségére — koccintotta a poharát poharamhoz, Ittam. A bor megint a fejembe szállt, bátrabb lettem. — És, ha most betoppanna? — Az uralna? Nem hiszem. És ha megjönne is. En sem ellenőrzőm, hogy ő kivel van egész hónapban. Nekem ne beszéljen egy férfi sem, hogy neki elég, ha egy évben tízszer van a feleségével. Nevettem. Hörpintettem megint a borból. — Művezető volt, jól keresett, nekem se kellett dolgozni, itt volt a két gyerek, de a férjemnek ez kevés volt, gyáregységvezető lett, azért ment. Hát menjen... Bekapcsoljam a rádiót? — Ha jó zene van. — Keresünk. Csavargatta a gombokat. Halk zene szűrődött ki a rádióból. Kissé andalító, de kellemes volt. — Ez jó? — kérdezte*. — Jó, jó — mondtam és megint ittam. Egyszerre olyan bátor lettem, hogy felálltam és megfogtam a vállát. Feléim fordította arcát, nyugodtan nézett rám. Sötétbarna szeme volt, s mintha csillag szikrázna benne. Könnyű remegés futott át rajtam. Magamhoz húztam. Megcsókoltam. Egy pillanatig remegtem, hogy most mi lesz, de amikor karja nyakam köré fonódott, átöleltem és erősen magiamhoz szorítottam. — Ülj csak le — mondta, amikor kibontakoztunk. — Na, ülj csak le — forgatta kezében a poharat. — Nem vagyunk már gyerekek. Nős vagy? — Nős. — Persze, gyereked is van? — Kettő. — Nekem is. Tulajdonképpen már három hónapja ismerlek. Ugyanolyan helyzetben vagy mint én. Nehéz, tudom. Eleinte nekem is könnyebb volt. Gyakrabban hazajárt az uram, aztán elmaradozott. Most meg már jó, ha két hónapban egyszer feljön. Nqm kérdezem, hogy ki mos rá. Hogy nem a Patyolat, az biztos. De miért vagy olyan komoly? Iszol még? Kisietett a konyhába. Kibontotta a másik üveg bort. A rádiót hangosabbra vette. — Nincs kedved táncolni? — Nem tudok. Nem is tudom mikor táncoltam utoljára: csárdást, tangót, meg keringőt. De amit most járnak... — Semmi az egész. Csak mozgatni kell a végtagjaidat. így, ni... Felhajtotta a szőnyeget és twisztelt. Dobálta karjait, mintha bokszolna valakit. Néha hátra hajolt, mellei majd szétrepesztet- ték a ruháját. Nyeltem egy korty bort, mert úgy érez tem, hogy kiszáradt a torkom. — Nekem is adj — állt meg hirtelen — én is szomjas vagyok. Jó zene, mi? — Jó. — Szevasz. Egészségedre. Teli öntötte megint a poharakat. — Nem unod a sok vonatozást? Jaj, el is felejtettem megkérdezni: éhes vagy? Csinálok valamit, jó? — Ugyan már. — De kell valami a borhoz. Egész este csak iszol. Nyugi, öt perc az egész, csak átöltözöm. Kinyitotta a szekrényajtót. Egy tarka mintás pongyolát dobott a karjára. Még februárban vettem Bözsinek valami hasonlót, átszabta, megvarrta ruhának. Klári bement a fürdőszobába. Néhány perc múlva pongyolába jött vissza. — Lecsó jó lesz? — Ne főzz most. — Akkor hozok csabait, hozzá ecetes paprikát. Az jó lesz. Gyere, segíts. Kimentem vele a konyhába. Ragyogott minden. A szekrényben szépen, sorba sorakoztak a tányérok, a csészék, a fiókban a kanalak, a kések, mintha kirakatban lennének. A kolbász a jégszekrényben volt, az ecetes paprika is. Kicsi, mintás tányérkára tette, aztán a tányért egy világoszöld színű tálcára. — A terítő az asztalon, hozd és oltsd el a villanyt. Mohón és gyorsan ettem, Éhes voltam már. Klári csak nevetett. — Jó étvágyad van, vagy nagyon ízlett, vagy csak nagyon éhes voltál — csippentett Klári. — ízlett is, éhes is voltam — mondtam és egy teli pohár borral öblítettem le a vacsorát. A rádión egy kis vekker óra állt. Féltizenkettő. Most már mennem kellene — gondoltam —, de nem volt erőm mozdulni. Klári leszedte az asztalt. — Isteni ez a bor — öntöttem magánnak. — Elég, elég — nevetett Klári, — még berúgsz. El is teszem. (Folytatjuk)
