Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
A kommunista szakemberképzés 1 ™ 4 -a Beszélgetés a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola I M-fia. oktató-nevelő munkájáról Negyedik tanévének közepéhez érkezett megyénk legmagasabb fokú oktatási intézménye, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola. Munkája eredményeként nagymértékben enyhült a keleti országrészben a szaktanárhiány, nőtt az oktatás színvonala. A főiskola megyénk általános művelődésének is fontos központja lett. A jövőben tovább erősödik az intézmény társadalmi-kulturális funkciója. Az intézmény iránti elsődleges igény a kommunista szakemberképzés megvalósításában való elöbbrelépés volt és marad az elkövetkező években is. A beszélgetés — amit Kovács Józseffel, a főiskola igazgatójával folytattunk — ugyancsak e témához kapcsolódott: mennyire sikerült ebben a fiatal felsőoktatási intézményben valóra váltani a célkitűzést? A magas szintű szakmai és világnézeti oktató-nevelőmunlca egységét, a főiskola és az élet szoros kapcsolatának kialakítását. Az oktató-nevelő munka egysége — kezdte a választ a főiskola igazgatója — megindulásunk kezdetétől fő törekvésünk. Elmélyült viták során jelöltük meg a tanszékek és a tanszéki csoportok ezzel kapcsolatos tennivalóit. S ha ma még olykor előfordul, hogy a szaktanszékek előtérbe helyezik a szakmai anyagot, a jellemző mégsem ez. Szívesen vállalják a nevelési feladatokat. A tanszékek — a matematika-biológia szakoknál is — a legújabb tudományos eredmények ismertetésénél megmutatják az idealista és materialista nézetek ellentétét, a filozófiai összefüggéseket. — Hallgatóink nézetei még sok mindenben kialakulatlanok, gondolkodásukban hatnak a régi maradványok. Okos és korszerű érvekkel akarjuk formálni őket. Egy legutóbbi felmérésünk is mutatta, hogy bár még nem kész materialisták, a főiskolai nevelés egy-két évének hatása nemcsak a tanulásban, de világszemléletük alakulásában is jelentős. A fiatalok többet akarnak tudni a világról. Ez az igény bennük él, feladatunk is ebből következik. Sok a problémájuk, a kérdezni valójuk, s nekünk, idősebb nemzedéknek vigyázni kell, el ne maradjunk a válaszokban. Korszerűen kell gondolkodnunk, hiszen az emberiség kultúrája rohamosan gazdagszik. Kovács József itt említette az e célt szolgáló tudományos, irodalmi, színházi, világnézeti vitákat, amelyekkel önálló, alkotó munkára neveli hallgatóit a főiskola. Az öntevékeny diákkörök, a pályázatok, az elmélyült vitafórumok legnagyobb haszna kinn, az életben jelentkezik majd. — Az élettel való kapcsolatnak is gazdag erdemé- nyeit mutathatjuk már fel. Hallgatóink három télen töltöttek egy-egy hetet különböző falvakban a megyei KISZ-bizottság megbízásából. Dolgoztak a helyi ifjúsági szervezetekben, részt vettek a falvak szövetkezeti zárszámadó közgyűlésein és élményeiket valamennyien szépen feldolgozták. A kapcsolat másik láncszeme az évről évre más helyen — Tarpán, Fehérgyarmaton, Csengerben, Apagyon — megrendezett egyhetes almaszüret, ahol a főiskolások kilencven százaléka részt kért az őszi munkákból. Formálódott a közösség és jobban megismerték jövendő munkaterületüket, a falut a fiatalok. Úgy hiszem, a tanárképzés helyes iránya ma, hogy a szemlélet ne szűk és akadémikus, hanem modern, életszerű legyen. A pedagógia iránt fogékony hallgatók meglátogatták a berke- szi, tiszadobi, és a fóti gyermekotthonokat, a magyar szakosok az irodalom élő, s neves embereivel, az irodalomtörténet nagy_ emlékeivel találkoznak minden esztendőben. Ezek a hivatásszere- tetet és az életszerűséget ötvözik bennük. Azt akarjuk, hogy a nyíregyházi főiskolán ne csupán szólam legyen az elmélet és a gyakorlat egysége, — hogy az ismeret mindig kapcsolódjon a gyakorlathoz. Mit ér az a tudomány, amit nem tud valaki felhasználni? Szóba került a főiskola és Tarpa község példásan kiépült kapcsolata, amely közös munkaterv alapján fejlődik ideológiai, politikai, kulturális és szakmai területen. — Sokan kérdezhetik, mit ad nekünk ez a kapcsolat? Történelmi levegőt, ugyanakkor egy jól működő nagyüzem embereinek, szakembereinek gazdálkodási tapasztalatait a munkszerve- zésről, a tagsággal való viszonyról. Ennek nyomán járunk gyakran egymáshoz. Legújabb eredménye találkozásainknak egy országos rangú ünnepség szervezése lesz ősszel Tarpán, ahová eljönnek a kultúra kiváló művelői, a szomszéd népek képviselői. Ilyen módon is részt vesz a főiskola a megye kulturális életében. Segít a főiskola a végzett hallgatóknak, s a megyében már régebben oktató általános iskolai nevelőknek? — ez volt a következő kérdés. — Minden tanszékünk vállalt és kapott szerepet e munkából. Hat olyan tanszékünk van, amely csak a nálunk két év alatt egy szakot megszerzett, illetve máshonnan ide jelentkezett levelező hallgatókat segíti. Felkeressük őket a munkahelyükön, megnézzük szakmai, szociális helyzetüket. De a legfontosabb, hogy mi magunk képezzük tovább őket második szakjukból is. Kezdeményeztük, hogy azokkal a hallgatókkal, akik itt végeztek, egy évben háromszor találkozunk konzultációkon. Háromszáz gyakorló pedagógus egy-egy hétig jön el napi öt-hat órás foglalkozásra — a tanítási szünetekben, jó körülmények között. — A gyakorló, s a megyében működő nevelők továbbképzésében a szaktudományok új eredményeinek ismertetésével és a tanítás korszerű módszertanának elterjesztésével segítünk. Előadássorozatot tartottunk Vaján, Tarpán, Kisvárdán, pedagógiai klubot hoztunk létre a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál. Feladatunknak tartjuk lehetővé tenni, hogy a főiskola legyen a megye nevelőinek oktatási, továbbképzési központja. Hogyan állják meg a helyüket az innen kikerült fiatal pedagógusok — ez a főiskola munkájának fontos mércéje. A gyakorlat bizonyít: egyetlen főiskoláról elkerült hallgatóra volt mindössze panasz. Nem ritka, hogy a fiatalok a falvak művelődési házainak, szakköreinek vezetői — már most. Részt vesznek a községek társadalmi, politikai életében, lelkesen vállalnak megbízatásokat, egyes esetekben már politikai funkcionáriusok. — ügy érezzük, sikerül valóra váltani arcéit, hogy hallgatóinkat valóban az életre készítse fel főiskolánk. Ez további munkánk középpontja is. Az ősztől már négyéves nyíregyházi tanárnevelés nagyobb eredményeket hoz kés.őbb. Hallgatóinkban ennyi idő elteltével jobban megérlelődik a nevelés, javul a képzés minősége — bár emiatt eddig sem szégyenkezhettünk. Évről évre a legjobbak kerülnek a főiskolára, ezért is állják meg a helyüket magas intellektuális színvonalon. Végül a beszélgetésben elhangzott: még sok a gond, göröngyös az út. A problémák a növekedéssel járnak, az anyagi és személyi fejlesztés gyors ütemével. A tervek, a máris jelentkező vitathatatlan gyümölcsei a három év során végzett munkának azt ígérik, hogy a nyíregyházi főiskola megfelel a kommunista szakemberképzés követelményeinek. Kopka Jánost Árkagyij Rajkin — a Lenin-díj pályázói között Aligha kapott valaki olyan szép újévi ajándékot, mint Árkagyij Rajkin, a népszerű szovjet művész. Az új esztendő küszöbén felvették a Lenin-díj pályázói közé; a leningrádi Iszkussztve (Művészet) kiadó gondozásában megjelent Adolf Bejlin szovjet író „Árkagyij Rajkin” című könyve. Rajkint a Szovjetunióban mindenki ismeri. A könyv megjelenése tehát jelentős és örvendetes esemény az ország kulturális életében, a szovjet olvasótábor számára. Gazdag illusztráció, 191 foto szinte' filmszerűen pergeti a népszerű művész alkotó útjának történetét. A könyv több fejezetének szerkezete olyan, mint a színdarabé. A szerző aprólékos gonddal éleszti fel a legjobb rajkini villámjele- neteket és monológokat. A szöveg és a kitűnő illusztráció együtt azt az érzést kelti az olvasóban, hogy ott ül a színházi székben. Ez különösen lényeges azok számára, akik valamilyen oknál fogva, eddig még nem láthatták személyesen Rajkint. A könyv szerzője és hőse egy alkalommal együtt sétálgatott a távoli északi városka utcáján. Szembe velük matrózcsapat menetelt. Felismerték Rajkint. A tengerészek üdvözölték a művészt, majd a parancsnokuk megkérte, lépjen fel hajójukon. Rajkin természetesen beleegyezett. Az író fényképezőgépet vitt magával és számos felvételt készített a művész fellépéséről és a nézőkről... A szerző könyvében ezerarcú embernek nevezi Rajkint. Helyenként szovjet Chaplinként emlegeti. Mind a két meghatározás pontos. Hiszen az első meghatározás hangsúlyozza a művésznek azt a szinte lenyűgöző képességét, hogy a színpadon új testet öltsön átformálódjék, rövid idő alatt személyek egész sorozatát alkossa meg, tökéletesen kiformált karaktereket,hús-vér arcokat alakítson. Raj kin a ívben nemrég elmondta, hogy otthagyta a drámai színházat, mert ott a színész gyakorta évekig vár kedvenc szerepére, különösen akkor, ha es % szerep a Lear Elkészül az új megyei könyvtár 2,5 millió könyvekre Előtérben a falusi könyvtárak fejlesztése Nem is olyan rég úgy emlegették Szabolcs-Szat- márt, mint a nem olvasó megyék egyikét. A könyvek, újságok, folyóiratok olvasottsága alacsony volt, a közművelődési könyvtárak elmaradottak, az olvasótábor kicsi. Az eltelt évek azonban alaposan megváltoztatták a szabolcsi „olvasótérképet”. Olvasólérkép Ez a térkép ma sokat mond: a 65-ös év végén 363-ra gyarapodjak a könyvtáregységek, 743 ezer kötet könyv között válogathatott a több mint 94 ezer állandó olvasó. A szabolcs-szat- mári dolgozók egy év alatt 2 millió 95 ezer könyvet olvastak el, a „fejadag” 22 könyv egy olvasóra. Ma már minden lakosra 1,3 könyv jut megyénkben, az országos átlag ped’g 1.2. A megye összlakosságának 16.5 százaléka rendszeresen olvas, de a harmadik ötéves terv során elérendő cél, hogy a tanácsi és a szakszervezeti könyvtárak olvasóinak száma együttesen az ország lakosságának 25 százalékát tegye ki. Megmutatja az „olvasótérkép” azt is, hogy a fejlődés nem zökkenőmentes, nem minden járásban emelkedett az igények szerint az olvasólétszám, a könyvállomány. Lemarad a könyvállomány gyarapításában a kisvándai. a nyíregyházi, a nagykállói és a nyírbátori járás, mind az olvasók, nvnd a könyvállomány számát tekintve a baktaló- rántházi járás. Kiemelkedő az eredmény a tiszalöki és a vásárosnaményi járásban, mind a RéL helyen már 1,8 kötet jut egy olvasóra. a fehérgyarmati járás pedig az olvasólétszám növelésében vezet, a járás dolgozóinak 18,2 százaléka állandó olvasója a könyvtáraknak. Több szakkönyv Néhány évvel ezelőtt még sok volt a panasz a községekre, hogy nem támogatják a könyvtárak fejlesztését. Ma már ez a múlté, csak a 65-ös évben 2.5 millió forintot költöttek megyénk községei a könyv- állomány felfrissítésére, új művek beszerzésére. Ilyen kedvező fejlődés ellenére sem stagnálhat azonban a könyvtári munka. Az olvasási, továbbtanulási igények további feladatokat szabnák a közművelődési könyvtáraknak. Ezzel foglalkoznak a közművelődési könyvtárak harmadik ötéves tervének irányelvei és főbb célkitűzései is. Arra kell törekedni, hogy tovább emelkedjen az olvasólétszám, a kölcsönzött király, vagy Othelló, vagy Ványa bácsi, stb. Rajkin miniatűr színházában ahhoz a ritka lehetőséghez jutott, hogy rövid idő alatt a mai Don Jüant, a mai Hleszta- kovot és sok más, a szatíra tárgyára méltó személyt formálhat, alakíthat. A második meghatározás — a Chaplinhez történő hasonlítás — szintén találó. Rajkin alakításában ugyanis a legélesebb szatírával párosul az együttérzés azzal az emberrel, aki nem tudta, vagy nem akarta megtalálni helyét az életben. A könyv utolsó fejezetében Adolf Bejlin a miniatűr színház legutóbbi, nemrég alkotott „Varázslók a szomszédban” című darabját is ismerteti, amelyben Rajkin- nak van egy monológja, a címe „Töprengés”. Éhben a művész beszél az igazságról, amelynek nem lehet lerontani az „érdemjegyét”, a bizalomról, és a lelkiismeretről, amelyek arra hivatottak, hogy boldoggá és széppé tegyék az emberi életet. kötetek száma, s aránya az ismeretterjesztő és szak- kőnyvek javára. Mindez együtt jár a könyvtárak korszerűsítésével, otthonossá tételükkel, a helyben olvasás lehetőségeinek bővítésével. A következő években megoldódik a megyeszékhely évek óta égető problémája, 9,5 millió forintos költséggel — melyből 1,5 millió megyei hozzájárulás — elkészül az új megyei könyvtár. A harmadik ötéves terv kiemelkedő kulturális beruházása lehetővé teszi, hogy a 60 ezer lakosú város korszerű olvasótermekkel, s egyéb helyiségekkel rendelkezzen. Az új megyei könyvtár építésénél figyelembe veszik mind a hazai, mind a külföldi könyvtárépítési tapasztalatokat. A falusi könyvtárak olvasólétszáma, könyvforgalma egyre biztatóbb. Azonban a tartalmi munkában még van javítani való. A társadalom számára úgy tudják a könyvtárak még hasznosabbá tenni munkájukat, ha kiterjesztik a könyvtári szolgáltatásokat — a felvilágosítást, a tanácsadást, az adatszolgáltatást, a könyvtárközi kölcsönzést, a helyben olvasás, tanulás, munka lehetőségét. (P) Túri Sándor igazgató tanító és Tóth Lajos énekszakos tanár irányításával újjászerveztek egy nagy múltú kórust Paszabon. A községben ugyanis évtizedekkel ezelőtt már működött egy férfi dalárda, amely az 1930-as évek közepén körzeti bemutatón első díjat nyert, 1938-ban részt vett a szombathelyi országos dalos versenyen, s a kezdők csoportjában első helyezést ért el. A második világháborúban szétszóródott az énekkar, s csak a múlt év ószén alakult újjá, amikor megnyitotta kapuját a szép, új művelődési otthon. Ekkor határozták el, hogy megalakítják az énekkart, amelybe meghívják a régi alapító tagokat is. Azok szívesen vállalkoztak rá, s így jött létre az az ötven tagú vegyes kar, amelyben a fiatalokkal együtt énekelnek a ma már 50—60, sőt 70 éves emberek: Tóth András, Béres Miklós, Tolnai Bertalan, Gönczi Antal, Horváth József, Bíró Antal, Bíró Bertalan, Puskás Pál és mások az idősebb nemzedék közül. Nem lenne 51 000-ren tekintették meg a múlt évben a nyírbátori múzeum kiállitásait. A múzeum fennállása óta a tavalyi év volt a legmozgalmasabb. Hét állandó, 21 időszaki és négy kihelyezett kiállítás anyagát láthatták az érdeklődők. Csák címszavakban említjük meg, hogy különösen nagy sikere volt a járás 20 éves fejlődését, a termelőszövetkezetek eredményeit, Nyírbátor munkáshagyományait bemutató, valamint a Rippl Rónai József, a Dési-Huber István emlékkiállításnak. A múzeum idei programja is igen gazdag. A község dolgozói és az odalátogató vendégek egyaránt 35 egyetemre előkészítő tanfolyam j Ez az első év, amikor a középiskolákban szervezetten gondoskodnak a továbbtanulni szándékozó, de tanulmányilag hátrányos helyzetben lévő érettségiző diákok egyetemi felvételi vizsgákra való felkészítéséről. Az intézkedés időszerűségét és népszerűségét mutatja az a nagy érdeklődés, amely megyénkben megnyilvánul e tanfolyamok iránt. A jelentkezőkből 35 tanulócsoportot szerveztek, s mintegy 700 olyan diákot segítenek a felkészülésben, aki beutazás családi, vagy lakásviszonyok miatt tanulmányi szempontból hátrányosabb helyzetben van osztálytársainál A tanfolyamokon matematikából és fizikából készítik fel a tanulókat a legismertebb, nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező tanárok, A tanfolyamok általában a hét elején megkezdődtek. A foglalkozások idejét a helyi körülmények, utazási lehetőségek figyelembevételével úgy állapították meg, hogy azokon mindenki részt tudjon venni. Oktatási szakemberek bíznak abban, hogy az egy-egy tantárgyra szánt 30 óra alatt sikerül úgy felkészíteni a diákokat, hogy azok megállják majd helyüket a felvételi vizsgákon. azonban teljes a felsorolás* ha nem említenénk meg azt a nagy segítséget, amelyet a többi pedagógus is nyújt az énekkultúra terjesztéséhez azzal, hogy valamennyien tagjai a kórusnak. Az énekkar programjában szerepel, hogy minden ünnepségen — felszabadulási, május elsejei, alkotmány napi stb. — fellép. Ezenkívül a kóruson belül egy kisebb létszámú férfikart alakítottak kimondottan családi eseményeken — eljegyzés, névadás, esküvő stb. — való közreműködésre, s megkezdték az alkalmakhoz megfelelő számok tanulását. Az énekkar működésében új színfoltot jelent hogy a rendezvények családiasak. Fellépések, vagy próbák után a családtagokkal együtt a művelődési otthonban maradnak, gyakran vacsorájukat is ott fogyasztják el, s órákig beszélgetnek, szórakoznak, így töltik el egymás társaságában a hosszú téli esték egy részét. sok és változatos anyagot nézhetnek meg. Az állandó jellegűeken kívül a munkatervben 20 időszaki tárlat rendezése szerepel. Ezek közül minden bizonnyal nagy érdeklődésre tarthat számot a járási székhely művelődéstörténetét bemutató, valamint az iparművészeti, a Csók István, a XIX. század elejei festők* továbbá egy magyar származású lengyel történész és képzőművész alkotásaiból összeállított kiállítás. ^iMagyarorszár 9 1966. február 20. „Családias66 énekkar Paszabon Népszerűek a nyírbátori múzeum kiállításai
