Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
Év végjére már csak a föld alatt lesz villanyvezeték a belvárosban Nyíregyháza közvilágítása eléri a megyeszékhelyek színvonalát Villanymotor, Júiia-nap, KISZ-esküvö „Mi megtettük a magunkét“ Akik szívesen adják a pluszt Tiezavasvariban A lakott területek korszerű villamosenergia-ellatä- sa és közvilágítása ma már szinte el sem képzelhető földkábelezés nélkül. Nyíregyházán a hatvanas évek elején kezdődött el nagyobb mértékben ez a munsa, s ma már mintegy ötven kilométer hosszan jut el a villamos áram rendeltetési helyére. Évente átlagosan tizenöt kilométer hosszú kábelt helyzenek föld alá a város belterületén, mintegy hárommillió forintos költséggel. A nagyobb keresztmetszetű kábelek — figyelembe véve a növekvő igényeket — tizenöt-húszéves távlatban épülnek, lakásonként ezer watt csúcsfogyasztással számolva. A jelenlegi igény ugyan átlagosan csak 230 watt, de ez — a háztartási gépek és egyéb fogyasztók bekapcsolásával — évenként máris tíz százalékkal emelkedik. A növekvő fogyasztás figyelembe vételével készülnek a transzformátorházak is. Nemrégiben a Kossuth utca lején és a Búza téren épült ilyen állomás, ahol a tíz kilovoltos nagyfeszültségű gerinchálózat áramát alakítják át egy kilovoltos kisfeszültségű villamos energiává. A korszerűsítések szükségessé teszik további transzformátorházak építését. Ilyen áramátalakítók építését tervezi a TI- TÁSZ nyíregyházi üzemvezetősége még a Béla utcában, a Szarvas utca és a Engels utca közötti részen a Kiss Ernő utcában, továbbá az új északi városrészben. Az Északi körút és a kisipari szövetkezetek növekvő villamosenergiar igényét is újabb két-két tíz kilovoltos trafóház építésével biztosítják majd. Uj trafóház épül a Vécsey és Jósa András utcák sarkán készülő lakótömb mellé is. A Guszev lakótelep zavartalan áramellátását a húsz kilovoltos nagyfeszültségű vezetékből, új trafóház építésével biztosítják majd. Föld alá helyezik az egy kilovoltos kisfeszültségű vezetéket a Vörös Hadsereg utcában, a Vasgyár utcában és a Beloiannisz téren. Rendezik az Arany János utcai kábelhálózatot, megkezdik a kábelfektetési munkát a Búza téréi is. A korábban megépült és ez évben megépülő földkábelek üzembe helyezésével már ebben az évben megszűnik a felső légvezeték a Rákóczi, Széchenyi, Vasgyár, Báthori, Egyház utcákban, valamint a Lenin téren, a Beloiannisz téren és a Búza téren. Ezzel év végére a város belterületéről lényegében véglegesen száműzik az utcák képét rontó felső légvezetékeket. Lebontják az Északi temetőtől a Dózsa György utcán és a Sarkantyú utcán át, a Kossuth utcáig húzódó Nyíregyháza—Nagyhalász közötti nagyfeszültségű vezeték utolsó szakaszát is. Az áramellátást erre a területre egy korábban épült, a várost kikerülő vonalszakaszra kapcsolták. A kis- és nagyfeszültségű vezetékek, valamint a közvilágítási hálózat kábelezési munkáira mintegy hárommillió forintot fordítanak az id^n. A városi tanács megbízása alapján készített tanulmányterv alapján folytatódik a belváros közvilágítási rekonstrukciója, amire ebben az évben egymillió forintot fordítanak. Nagyobb arányú munkákra kerül sor a Kossuth és Beloiannisz téren, valamint a Rákóczi utca Búza tértől a vasúti átjáróig tartó szakaszán. a két főtéren nagyobb teljesítményű világítótestekkel ellátott kandelábereket állítanak fel. így megszűnik a sok, felesleges oszloperdő és mindössze 11 darab kandeláberről világítják meg a két teret. Az oszlopokat a város részletes rendezési tervének figyelembevételével helyezik el. A magasabb fénypontból való térmegvilágítást már a külföldön meghonosodott példák alapján hasznosítják Nyíregyházán. A Rákóczi utcában megoldódik a közvilágítás korszerűsítése. Ezzel év végére a belváros közvilágításának fejlesztése döntő szakaszához érkezik. Nyíregyháza kivilágítása és villamosenergia szállításának korszerűsége már eléri a többi megyeszékhely színvonalát Tóth Árpád — Női szocialista brigádunk? — kérdezi vissza Nagy Sándor, a Tiszavasvá ri Gépjavító Állomás igazgatója — van kettő is. A? eredményeik? Jók. Tavaly márciusban gondolták először Vezendi Margit a Béke brigád vezetője: — 21 tagú a brigádunk. Két és fél éve vagyunk együtt, tavaly határoztuk el: részt veszünk a szocialista brigád mozgalomban. Vállalásokat tettünk. A termelésben ez volt a terv: villanymotor tekercselés: 240; forgórészgyártás: 2000; kollektor: 5700 darab. A teljesítés pedig — vesz elő köpenyzsebéből egy papírdarabot — 286, 2093 és 5717, mindent egybevetve 107,6 százalék. Lukács Józsefnét a Május 1 brigád vezetője: — Mi adagolóelemeket és porlasztókat készítünk. Azt javítjuk meg, újítjuk fel, ami különben már selejt lenne. Tavaly márciusban gondoltunk először arra, hogy elég erős már a mi brigádunk arra, hogy megküzdjünk a szocialista címért. Nagyon izgulunk. Alig várjuk, hogy Gucsán Sándornév a csoportveze tőnk visszaérkezzen a műszaki konferenciáról. Most dől el, sikerült-e megszerezni a megtisztelő címet. Mi megtettük a magunkét: 108 százalékra teljesítettük tervünket Lenne egy kérésünk. — Azt persze ne gondolja senki, hogy hibátlanul dolgozunk. Nálunk — mondja Vezendi Margit — például a forgórészkészítőknél a cinezésnél előforduló selejtmunkákat meg kellene szüntetni. Teljesen. De lenne egy kérésünk is. Reggel héttől dolgozunk, s fél egykor van az ebéd. Hosszú ez az idő. Szeretnénk, ha adnának tíz percet közben — akár az ebédidő terhére, akár ledolgoznánk — hogy legálisan elfogyaszthassuk a reggelit, vagy . a tízórait. Nyugodtabbak lennénk és — de ezt meg ne írja — most is elfogyasztjuk, csak éppen titokban. — Ha már itt tartunk, én is elmondom — veszi át a szót Lukácsné —, hogy az is hozzájárulna a mi jobb eredményünkhöz, ha ebből az alkatrészből — mutatja a csiszolókorongot — lenne mindig. Mert most például egy óra múlva le kell állnom, nincs több,, s várhatom, amíg ismét hoznak. — Tegnap Júlia-napot tartottunk — terelődik a beszélgetés más témára A járművillamosságiaknál három, a Május 1-nél két Júlia van. — Nagyon jól sikerült. A brigádból majdnem mindenki ott volt. Ez is hozzátartozik a szocialista címhez. Máris jönnek az újak — És valamennyien ott voltunk a KISZ-esküvőkön is — folytatják, s aztán elmondják azt is, hogy a Béke brigád egyik férfi tagját, Kiss Jánost „nősítette meg”, a Május 1-be- liek pedig Ráduly Irént adták férjhez, aki most már kilenc hónapja Szabóné néven szerepel a brigád névsorában. Érdekes és bizonyára jó hatású szerződést kötöttek a napokban megtartott termelési tanácskozásokon a gyár vezetői a termelő üzemek munkásaival. A megye vállalatai közül elsőként megkötött szerződésekben a gyár különböző üzemrészei vállalták, hogy 1966-ban a létszám öt-hat százalékát megtakarítják. Az innen felszabadult munkabér hetvenöt százalékát — mintegy kétmillió forintot — a gyár azok között a dolgozók között osztja ki minden hóEddig tehát minden jel arra mutat, döntetlen a két rivális, a két női brigád versenye. De mások is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Balázs Mi- hályné — aki már a mostani munkahely építésénél is segédkezett — arról beszél, hogy milyen jól sikerült kirándulásokat szerveztek Tokajba, Lillafüredre, Sátoraljaújhelybe Aztán azt mondja el, milyen emlékezetes számára, amikor mint szocialista brigád gondozásba vették egy szovjet katona — Goncsa- rov Jakovlevics gárdahadnagy — sírját, felvették a kapcsolatot a hősi halált halt katona édesanyjával, Zrinszki Dezsőné a többiek véleményét is tolmácsolja amikor az énekkari, színjátszó köri foglalkozások hangulatéról, kedvességéről beszél. De nem különben Petőné, Zajáczné, Tökésné, akik még nem tagjai ugyan a szocialista brigádnak — de már kérik felvételüket. Szívesen adnák azt a pluszt ők is. A beszélgetésnek így vetnek véget: — Sok mindent tudnánk elmondani, de várjunk egy napot Holnap már tudni fogjuk: igazán szocialista brigádnak vallhatjuk-e magunkat. ★ Másnap: Halló, Tisza vasvári 3? — A műszaki konferencia úgy határozott, hogy mindkét brigád teljesítette éves vállalását és javasolta a szocialista brigád círn odaítélését. Marik Sándor napban, akik elvállalták, hogy a kiadott normaidők és létszám mellett végzik a munkájukat, a gyártmányt az óraszükségleten belül termelik meg. Előzetes számítások szerint a konzervgyár 1670 fős átlagos munkáslétszámmal az öt-hat százalékos bérmegtakarítás mellett évente mintegy ezer forinttal fizethet ki több bért dolgozóinak. Lehetővé válik, hogy egy-egy kiváló munkás fizetése jobb munkája arányában még ennél is nagyobb mértékben növekedjék. Jobb munka, több bér a konzervgyárban A gcp nem helyettesíti a fiatalokat A tiszalöki Kossuth Termelőszövetkezet elnöke. Borivó Károly azok közé a szövetkezeti vezetők közé tartozik, aki a nehezebb években sem csüggedt, amikor csak 19—20 forintot fizettek munkaegységenként, mo6t pedig egyenesen az optimista vezetőt lehetne róla megmintázni. A dicsérgetés helyett inkább az ő szavai bizonyítsanak. — Az átszervezés utáni esztendőben, 1961-ben, ahogy a tagságot beosztottuk a különböző munkákra 187 tag jutott a szántóföldi növény- termelésre, emlékezik visz- sza az elnök. Ugyanezt a területet a múlt évben már csak 47 tag dolgozta be. A kezdeti években 19—20 forintot fizettünk munkaegységenként, tavaly pedig 40,60 forintot. — Furcsa ellentét látszik, de így van. Hogy mi történi közben? Csak néhány szóval. Kezdetben nem bíztak az emberek a szövetkezetben. A munkabíró, keresni akaró tagok másfelé kacsingattak. A fiatalok nagyrésze be sem iratkozott a szövetkezetbe. Itthagytak ben nünket. Az elsősorban fogaterőre és kézimunkára támaszkodó szövetkezet nem termelhetett jól a megfogyatkozott munkaerővel. — Az emberek a gyenge kereset miatt elkedvetlenedtek. Biztatgattuk őket: majd a gépek segítenek. A megfelelő gépek beszerzése azonban nem ment egyik napról a másikra. 1964 volt az első esztendő, amikor valamit bizonyítani tudtunk. Ekkor már 33 forintot fizettünk. — Én az ötvenes években állattenyésztő voltam a régi szövetkezetben. A mai napig is nagyon szeretem az állatokat. De egy elnöknek ez kevés. Hogy a szántóföldi termelésben előre haladjunk. meg kellett szeretnem a gépeket is. A szövetkezetünk jelenlegi gépesítési foka 90 százalékos. Gabonakombájn kivételével minden lényeges gép megtalálható nálunk. Például három silókombájnunk és egy esőtörőnk is van. Az őszi betakarításoknál mindig a kukoricatörés szenvedett csorbát. A kézi munkaerő a fagyérzékeny terméseket takarította, például a cukorrépát. A csövet, ha le is szedtük, a nagy értékű kukoricaszár töredezett levéllel, a sok esőtől kilúgozva semmivé vált. A három silókombájnnal még jó minőségben, mintegy 6000 mázsa olyan takarmányt készítettünk a múlt őszön, ami a gépek nélkül kint veszett volna. — Idáig eljutottunk még sem voltam elégedett, A tagság vidámságának, bizalmának, amit a 40 forinton felüli munkaegység kiváltott, örültem, de látom tovább kell lépni. De most már nem elsősorban a gépiek vásárlásával, hanem a meglévők jobb kihasználásával, olcsóbb üzemeltetésével. Ezt kimondani könnyű, de végrehajtani már nem ilyen egyszerű. Antikor a pótkocsis vontatót a trágyaszarvas mellett körülállják a 70—75 éves emberek, bizony órákba telik míg megrakják. Erről nem ők tehetnek, eljárt az idő felettük. Nagy tiszteletet érdemelnek, hogy még dolgoznak. A tény azonban tény. A drága gepek órákig pöfögnek üresen. Kicsi a teljesítmény és így bizony drága a gép. — Elhatároztuk, hogy teszünk egy ajánlatot a tsz- ből elvándorolt fiataloknak. Aki visszajön és a nehéz testi munkát, elsősorban a gépék kiszolgálását, a szállítást vállalja, a tervezett munkaegység hatvan százalékát minden hónapban készpénzben megkapja. Ez a fáradozásunk nem volt hiába való, már tizenhét olyan fiatal férfi dolgozik a gépek mellett, aki egy évvel ezelőtt nem volt a szövetkezetben. Hat-hét fiatalról tudunk most is, akik gondolkoznak a visszajöve- telen. — Mi a 40 forintos munkaegység 60 százalékát adjuk. Ezek a fiatalok 60—70 munkaegységet is tudnak teljesíteni a rakodásnál. Ez azt jelenti csak előlegben mintegy 1500 forintot megkeresnek, a bentmaradó 40 százalékkal pedig 2500 forint körül. Távol a családtól, ilyen fizikai munkával legtöbbjük csak 1600—1800 forintot keresett. Nem kell sokáig számolni, hogy melyik a több. Jól járnak, akik hazajönnek, de jól jár az egész szövetkezet. Az előbbi példához visszatérve, az idős tagok egy pótkocsis vontatóval 200—220 mázsa trágyát szállítanak ki naponta, a fiatalok pedig 600—700 mázsát. Itt nem nehéz bizonyítani a tagoknak, hogy mennyivel olcsóbb a fiatalokkal való szállítás, még ha egyesek soknak látják is a havonta kifizetett ezreseket. — Egy másik dolog- Legtöbb községben a háztájiban legalább annyi trágyát termeinek, mint a közösben. Szállítási nehézségeik miatt — elsősorban megfelelő munkaerő hiányában — ez legtöbb szövetkezetben évekig ott porlik az udvarokon. Ha csak ennek a trágya- mennyiségnek a termésfokozó hatását számítom, sokszorosan megtérül a fiatalok munkája. A szántóföldi termelésnél miért húzódik el legtöbb esetben a betakarítás? A lassú szállítás miatt A ml tsz-ün'k nem tartozik a legnagyobb szövetkezetek közé, mégis mintegy 11000 mázsa kalászos* 15 000 mázsa cukorrépa és a háztájival együtt több tízezer mázsa kukoricát kellett kézi erővel mozgatni. — Nehogy valaki félreértsen, én nem becsülöm le a gépeket, mert a 90 százalékos gépesítésünk gyarapítására, pótlására az idén is 600 000 forintot költöttünk. Két három évvel ezelőtt, amikor munkaerőhiánnyal küzdöttünk, a legnagyobb erőt a gépesítésre fordítottuk- Most azonban, amikor idáig elértünk —- a gazdasági reformot is figyelembe véve —- olcsóbbon, még többet akarunk termelni, azt kell mondanom: a géphez fiatalok is keljenek. Gondolatainkat, terveinket ismerik a községben és nemcsak a gépek mellé jelentkeznek új tagok. As említett 17 férfin kívül mintegy 15—30 személy — elsősorban lány, asszony — kérte ebben az évbe» felvételét szövetkezetünkbe Csikós BaUfaa Dobi ász Lászlóné a Kisvárt! ai Bútor és Faipari Vállalat kárpitozó munkása a „Béke” garnitúra rekamiébetétjét kész Ki.
