Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

GYEREKEKNEK A „lovagló kocsi fői“ a Pannóniáig Egy kis motorkerékpár történelem A canstatti polgárok ijed­ten nyitották ki az ablakot 1885 november 10-e haj­nalán. Fülsiketítő durrogás­sal, nagy füstöt eregetve kétkerekű ördöngős jármű „száguldott” a szűk utcákon. A néhány perces úttal Gott­lieb Daimler és „lovaglóko­csija“ — napjaink motorke­rékpárjának őse — bevonult a történelembe. Az akkori budapesti lapok karácsonyi számukban már írtak a csodá­latos jármű sikeréről. Majd egy évtizednek kellett eltel­nie, míg a pesti polgárok a valóságban is megismerked­hettek a maguktól szaladó kocsikkal és kerékpárokkal. Hatsek Béla műszerész — mint úttörő — négykerekű Benz kocsival ijesztgette a város lovait. Kétkerekű mo­torkerékpárral Csonka János — a nagy feltaláló — már 1893-ban próbálkozott. Egy MARS gyártmányú veloci- pédbe szerelte a maga ké­szítette 1 hengeres motort és lapos bőrszíjjal hajtotta meg a hátsó kereket. A 1/2 lóerős motorral elérte a 15 km/ó. sebességet! Bár a Bánki-féle karburátorral működött, indítása és veze­tése nagy ügyességet kí­vánt. Izzó csövét olajlámpá­val melegítették — ez he­lyettesítette a gyújtógyer­tyát — és kilométereken ke­resztül hajtották, mire a motorba életet leheltek. Csonka János a posta meg­rendelésére a későbbiekben több 3 és 2 kerekű motor- kerékpárt készített. A századfordulón Hóra Nándor kezd kísérletezni motorkerékpárokkal. Az 1899-ből származó „Aurore” nevű motorkerékpárját — 200 darab készült — a kö­zelmúltban restaurálták a magyar autózás történetét feldolgozó Haris testvérek. Ezt követően eredeti alkat­részek felhasználásával re­konstruálták a Csonka féle motorkerékpárt is. U gyan- csak fennmaradt egy 3 ke­rekű Hóra tricikli is, ez most üzemképes állapotban várja a közlekedési múzeum megnyitását. Az I. világháború után is­mét divat lett a motorkerék­pár. A legeredményesebb hazai vállalkozás a Mórav testvéreké. Kezdetben az 'angol JAP és Villiers mo­torokat építettek a kerék­párokba. Hasonló úton jár­tak a Dormán testvérek és mások is; külön­böző külföldi motoro­kat építettek be a vázakba. Csepelen, a WM gyárban 1931-ben kezdtek motorke­rékpárral foglalkozni. A híres 100 köbcentis „pirostankos” mindössze 37 kg volt és a sport változata elérte az 55 km/ó. átlagsebességet. A cse­peliek 1934-ben már 128 köbcentiméteres motorkerék­pár null szériáján mun­kálkodnak. Ezt követte a francia licensz alapján ké­szült Túrán, majd ennek un. „fényestankos“ változata. Urbach László 1938-ban kezdte gyártani a híres Mát­ra sorozatot, ebből 100-as és 125-ös típusok készültek, a korát megelőző hátsó rugó­zással. A Stadler cég Nép­motor néven hozta forgalom­ba Iló motorral felszerelt 250-eseit. Közvetlenült a II. világháború .előtt kezdtek foglalkozni a csepeliek a le­mezvázas 100—L-el, sőt még kiskerekű robogókat is gyár­tottak, — repülőterek szá­mára. A felszabadulás után új szakaszába lépett a magyar- országi motorkerékpár gyár­tás. Az „L“ típusok 1946-ban kerültek forgalomba, a cse­peli tervezőgárdát dicsérte az 1947-ben elkészült 100/48- as Csepel. Ezt követte a 125/49-es, majd az első 250- es típusok. (Az akkori 125- ösökből több még ma is közlekedik.) Jurek Aurél fő­mérnök irányításával tervez­ték a két dugattyús 250/50—U-t. Közben a gyár kísérleti műhelyében. ver­senyzésre is alkalmas vál­tozatok készülnek, mint pl. az „arany-hengerű”, va?y a „6 napos”. 1953-ban a Pan­nónia ősén, a „TL”-en dol­goznak. Ez már egyhengeres motor és olyan sikereket könyvelhetnek el, mint a Párizs melletti 24 órás ver­senyen a kategória győze’em. A motorokat állandóan kor­szerűsítik, a „TL”-t követ­te a „TLT” modell, majd a „TLF“ és a nagy sikernek örvendő burkolt Pannónia. A hazai motorkerékpár­gyártást sokan már halálra ítélték. Közben a tények azt bizonyítják, hogy szívesen vásárolják külföldön a Pan­nóniákat. A tavalyi Buda­pesti Nemzetközi Vásáron mutatták be a „P—10”-t. Szép külsejével és 18 lóerős gyors motorjával itthon és külföldön egyaránt nagy si­kert aratott, a Pannóniát nem csak Angliába — a mo­torkerékpár őshazájába — exportáljuk, de a tengeren­túlon is szívesen vásárol­ják. Az amerikai Motor Cyc­le című lap 1965. augusztu­si számában fényképes be­számolót közöl a White „Chooting Star” 250 cc-ről, a csepeliek Pannóniájáról. Ugyancsak beszámolót közöl a Vycle Wlord 1965. júniusi száma. A nyáron 4000 extra Pannóniát kapott a White motorok amerikai képvise­lete, de megrendeltek to­vábbi 1000 sport és 100 cross Pannóniát. A csepeli gyár exportterve 1966-ban túlhaladja a 18 ezer darabot, ebből a legtöbbet a Szovjet­uniónak szállítjuk A szovjet külkereskedelem elégedett a magyar motorkerékpárokkal. Az elmúlt hetekben új cse­peli prototípust, a P—20-at vizsgálták az ottani kutató- intézetben. A sokoldalú és alapos vizsgán kiderült, hogy az újdonság egyenér­tékű a japán Honda-cég ha­sonló típusával. Csonka 1/2 lóerős „lovaglókocsi”-jától 72 év telt el a legújabb Pan­nóniákig — egy emberöltő. Az autőmodelljeikről híres Haris-testvérek egy padláson ta- lálták meg a 66 éves „Aurore” motorkerékpár roncsait. Fél év kemény munkája után ismét eredeti állapotában csillog a világon ritkaságszámba menő •>ősmotorkerékpár,< Pregardt Adél felvétele KERESZTREJTVÉNY Százkét éve 1864-ben játszották Budapesten először Verdi Álar­cosból című operáját. Kik voltak a főszereplői, ki írta az eredeti szövegkönyvet és ki az a két olasz librettista, aki átírta az eredeti szövegkönyvet? Beküldendő sorrendben: Vízsz. 1, függ. 18, vízsz. 33, függ. 16. és 36. Vízszintes: 13. Mezőgazdasági munkás. 14. Közismert kártyajáték. 15. Linó­leum egyik fele. 16. Golyóstoll márka. 17. KU. 18. Teca betűi keverve. 19. Azonos magánhang­zók 20. Képes rá. 21. Kacsa nagyobbik íeie. 22. össsze-vissza van! 23. Afrikai. 25. Viharos északi szél a dalmát partokon. 26. Magyar író (...V. István). 2-8. Férfinév 30. ÖÁ. 31. Szégyen jele az arcon. 32. Nyugat-euró­pai nép. 36. Végtelen ernyő! 37. Puccim-opera névelővel. 38. Gép­járművet. 41. Zavaros téma! 42. Kettőzve: becézett szülő. 43. Szarvasfajta névelővel. 44. ...-tam, benszülött zene. 46. 1509 római számmal. 47. Az egyik ol­dal. 48. Helyhatározó rag. 49. Kórusfájta 51. Éneke. 52. Isme­retlen név jele. 54. Támfa a sző­lőben. 55. Férfinév (ly=j). 57. Füzet tartozék. 58. Dalos madár. 60. Agresszív nyugati tömb 61. Hibátlan agy. 64. Verne kapi­tánya. 66. A hét vezér egyike. Függőleges: 2. Veszprém megyei község. 3. Express vonat; Balt-... 4. Húros hangszer 5. Az állóvíz. 6. Étel­ízesítő. 7. Smaragd kisebb fele. S. Csukott. 9. ív papír, fóliáns. 10. Ausztriai helység. 11. Azon­nal 12. Régi római pénz. 17. Közismert tenger nyugaton. 19. Ilyen, aki más szerencséjét, si­kerét sajnálja. 21. Másolat, pl. filmről. 24. Végtelen szomorú­ság! 25. A vasúti jegy is ez. 27 Alexandriai matematikus i. e. 10Ó körül. 29. Takaros, csinos 30 Kisebb fiútestvéred. 34. Elege volt belőle. 36. Ez az év­szak. 39. Rádióaktív fém. 40, Gyorsan. 42. Kiváló versmondó­nőnk (Erzsi). 44. Igen, szlová­kul. 45. ... City; város az USA Michighan államában. 47. Jó paj­tás+F. 50 Közismert, igen ked­velt angol színész. 51. Európai nép. 53. Labdarúgó fedezet, köz­ismert idegen szóval. 56. Orosz­lán név 57. PMB 59. OMZ. 62. Pecsét helye. 63. EA. 65. Csont latinul. A megfejtéseket legkésőbb ja­nuár 24-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Január 1-i számunkban meg­jelent keresztrejtvény helyes megfejtése: „Hajrá fiúk! ez a pohár az évért, Mely kiszenve- de; Emléke fönn lesz holnap is”. Nyertesek: Házi Zsuzsanna. Kada Lászlóné, Nagy Julianna nyíregyházi, Tóth János csenge- ri, Isky Károlyné gávai, Agár­di Lászlóné kántorjánosi, Mó- csán András mátészalkai, As- mány Éva nyírbátori, Tóth Mar­git ófehértói és Győrffi Berta- lanné vásárosnaményi kedves rejtvényfejtőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6 Megfejten­dő. 11. A versenyen való előfeltétele a bemelegítés. 14. Ku­tya. 16. Éti betűi keverve. 17. Feltételező szócska 18. Lakat. 19. Azonos mássalhangzók. 20. Igekötő (tova). 22. Üt. 23. Ró­mai 550. 24. Megfejtendő. 26 Li­bahang. 27. Férfinév. 28. Római 499 és 99. 30. Megfejtendő (máso­dik kockában két betű). 33. AÖSIÉ. 35. Egymást váltogató két betű. 36. Üdítő ital. 38, Meg­fejtendő. 39. Helyrag. 40 Bice­gő. 42. KAA. 43. Évek. Függőleges: 2. Kereskedelmi érték. 3. Haj­danán. 4 Szintén. 5. Gyenge lég­áram. 6. A „Szabó család” is­mert alakja. 7. Részvénytársa­ság rövidítése 8. ÁEX. 9. Gál László. 10. Díszített ... = iniciálé 12. Római 6. 13. Felcicomázva. 15. Táncmulatság. 17. Forradás. 19. Alant. 21. Deszkából készült tárolási, szállítási alkalmatosság. 24. BRID. 25. Bájgíi-toltelék+B. 27. Egymást váltogató betűk. 29. írásos utalvány, amelyre a bank­ban fizetnek ( + ’). 31. Sok fa alkotja (első kockában két be­tű). 32. Kiváló csatárunk 34. Ilona beceneve. 36. (Száját) nyit- vafelejt. 37. Tan betűi keverve. 40. Kétjegyű mássalhangzó. 41 Ajándékoz Megfejtendő: Törd a fejed Európai fővárosok Vízszintes 1, 6 24. 30, 38. Múlt heti megfejtés? TISZA — TÚR — ZALA — HERNÁD — SAJÓ. Könyvjutalom: Szabó Attila Nyíregyháza. Rácz László Hodász, Demeter Ferene Napkor. Az első korcsolya I j eállt a tél, a hó is I) leesett, fehér volt a világ. A háztetők, a fák, a kerítések, a bokrok jégcsapokat, szakállas, le­csüngő hólebernyegeket hintáztattak. Régen volt, abba a városszéli kis ut­cában, ahol laktunk, ritkán elhajtott egy-egy csilinge­lő szán L, A gyerekek maguk faragta lécekből, lá­dákból eszkabált szánkóik­kal egymást huzigálták, majd megunva a sík tere­pet, kivonultak a vasútol- dalba, ahonnét már siklani is lehetett. Éppen iskolaszünet volt, ráérős idő. Vágyakozva né­zegettem kifelé a jégvirá­gokkal díszes ablakon a havas világba. Anyám nem szerette, ha kint csatango­lunk. Féltette az egyetlen lábbelinket a töhkremenés- től, a beázástól és igaza is volt, mibe megyünk majd ismét iskolába, ha ezt el- nyüjük idő előtt? Vasárnap különösen moz­galmas volt az utca, Tőlünk csak pár házacska és utá­na sík mező, a határ kö­vetkezett, a határ a jégpán­céllal borított tocsogókkal, a végtelen messzi futó, be­fagyott kis erecskékkel, vízlevezető árkokkal. A városka környékbeli fiatal­sága mintha csak itt adott volna találkozót egymásnak. Az élelmes Kovács gyere­kek elsöpörték a havat egy nagy jégtábláról, sőt pár fillér borravaló —, inkább kenyérrevaló — ellenében a korcsolyák felcsatolásában is segédkeztek. Egész kis korcsolyapálya nyílt tehát a szomszédunkban. Nagyon, de nagyon izgatta a fantá­ziámat. — No, eriggy, nézd meg te is — mondta ki végül is a bűvös szót apám, ami föl­oldotta a rabságomat — csak aztán vigyázz magad­ra — tette még hozzá az intelmet, ami gondolom in­kább a cipőm állapotára vonatkozott. Hát vigyáztam is. Csak elvétve lódultam neki, hogy megkíséreljem a csúszká­lást, nem nagy sikerrel. Patkó helyett ugyanis hasz­nált autógumiról lekanya- rított sarok volt a cipő­mön, ezt szögelte rá Mo- hella bácsi, a barkácssusz- ter, aki jól tudta, mi a legtartósabb ezeken a sok sarat látó városszéli kis cipöcskéken. — Irigykedve néztem a csizmás, ködrmö- nös gyerekeket, akik patkó­ikkal csak úgy hasították a jeget, még kanyarokat is írtak, mintha igazi korcso­lyával siklanának. De azért mégis leginkább a diáklá­nyokat, diákfiúkat csodál­tam; ahogy keringtek, kér- j getőztek a jégen, s köz­ben vidáman kiáltoztak, si­kongattak. — Hej, ha nekem egyszer korcsolyám lehetne! — só­hajtottam fel odahaza va­csora után, amikor beszá­moltam élményeimről. — Nekem vót, gyermek­koromban vöt — jegyezte meg csendesen apám. — Magunk csináltunk fából, meg drótból. Ha akarod, neked is faraghatok egyet — mondta nagylelkűen. r~j aragott is, egy hét jp sem telt bele. Olyan ügyes kis korcsolyát faragott, hogy az utcabeli, hozzám hasonló — korcso­lyát addig csak a más lá­bán látó — gyerekek irigy­kedve néztek rám miatta. Legalábbis addig, amig a korcsolyámmal a jégpálya felé igyekeztem. A felnőttek közül is töb­ben megállítottak, nézték, forgatták a csodálatos kis alkotmányt és elismerően bólongattak: — Ügyes munka! Hát bizony, sokat kínló­dott vele az apám. Jófor­mán szerszám nélkül, kés­sel, fogóval barkácsolta ki. Egy fadarab, ami ráülik a cipőtalpra, két oldalt a fel­csatoló szíjakkal, a fába hosszában belesüllyesztve egy vastag drót, ez volt az egész. Otthon, a konyha földjén már egészen jól tudtam ballagni vele. Hanem amikor a jégen kellett volna felavatni, bi­zony szégyent vallottam ve­le. Csúszott az én lábam>, mindenfelé, csak éppen elő­re nem. Még szerencse, hogy óvatosságból jó távolra mentem a többiektől, söpör- te mi magamnak egy kis csuszkát, különben az utca­beli gyerekek előtt oda lett volna a becsületem. — Hát persze, az igazi korcsolyának éle is van, azért lehet jól siklani vele, ez a drót pedig gömbölyű — állapítottam meg végül. Csak az nem fért a fejem­be, hogyan korcsolyázott egy ilyen alkotmánnyal gyermekkorában az apám? Valami titka lehetett bizo­nyosan... ß evallom, ez máig is rejtély előttem. Mert attól kezdve ugyan kijártam sinkozni a jégre, de a korcsolyámat egyszer sem kötöttem fel. Volt az egyik gyereknek egy féllá­bas korcsolyája, valahol a „zsibajon” szerezte, azon billegtünk felváltva egész délutánokat. Hanem ezt apám soha nem tudta meg. örült he­lyettem is a magaszerkesz­tette korcsolyának és én a világért sem rontottam vol­na el az örömét. Hiszen a korcsolyázás szép dolog, de mégis inkább az a nagy- nagy szeretet volt a lényeg, amivel azt a csodálatos kis jószágot kifaragta a szá­momra. Mert azt, amig élek, nem felejtem el. F. Tóth Pál MIT TUDSZ MEGIEGYEZNI? Nézd meg jól a képet, azután takard le a kezeddel, Sorold el, mi van rajta, de közben ne kukucskálj oda at ujjad között! Ha mind, sorban elmonltad ügyes vagy és jd az emlékezeted. Még érdekesebb, ha azt is elmondod, ezeket a t rg akat mire haszn já ok otthon. Hárman — négyen, pontossági versenyt is rendezhettek egymás közö't ebből á kis képes játékból. Vadász György rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents