Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-15 / 12. szám
A művezető Munkásnak — vezető; vehetőnek — munkás. Amikor már harmadik helyen hallom ugyanezt a megfogalmazást, próbálom a lényeget egy szóba zsugorítani: kapocs?... Mert a munkás azonnal a művezetőhöz rohan. S az üzemvezető? ö is elsőnek hozzá siet. Ez így van rendjén, hiszen a művezető elsősorban gazdasági-műszaki parancsnok. Olyan vezető, aki a zavartalan munka felett őrködik. A tényleges hivatása gyakorlására azonban sajnos kevés ideje marad. A napi nyolc óra nem jelentéktelen része elmegy olyan tennivalókkal amelyek lényegében diszpécseri feladatkörbe tartoznak. Ha azt akarja, hogy ne álljon mozdulatlanul a gép. magának kell az anyag után néznie; ha azt akarja, hogy megjavítsák az eltört orsót, magának kell a tmk-hoz rohannia. S közben műszaki ismereteinek szakmai tapasztalatainak kamatoztatására már nem marad sem energiája, sem ideje. A legtöbb művezető — és gondjaik azért is közérdekűek, mert sok százan tevékenykednek a megyében nem tud eléggé foglalkozni az új szakmunkás generációval, nem marad egy perce sem arra, hogy az idősebbeknek segítsen, hogy munkatársai ügyes-bajos dolgaival törődjék. A prémiumrendelet — amely január elsején lépett életbe é3 a gyárak most ismerkednek vele — elsősorban a műszakiak tevékenységét sarkantyuzza széles körű lehetőséget tartogat a művezetés számára is. Olyan lehetőségeket, amelyek közepette megmutathatja: mire képes, mennyire ismeri az üzemét, mennyire tudósa szakmájának... Azonnal élőtólakszik a kérdés: vajon a diszpécseri és adminisztratív munkával amúgyis elhalmozott művezetőnek nem nehezedik-e majd ezzel még több a vállára? A művezető, aki ismeri az üzemét — és melyik művezető nincs birtokában a műhely legféltettebb titkának is! —, s szereti szakmáját, csökkenteni tudja az önköltséget, ismeri a módjait, hogyan lehet ésszerűbbé tenni a munkafolyamatokat, melyik szakmunkást, melyik gép mellé kell állítaná, hogy a leghasznosabb feladatokat végezze. A munkás és a gép kapcsolatának legfőbb ismerője — a művezető. S ha egy esztendő alatt csupán egy A rakodón át szabad útja: van a szélnek. Fújja, kotorja a havat, olykor valóságos fergeteget zúdít a vagonokon dolgozó emberek nyakába. De nincs megállás. A tolatómozdony egyre másra állítja be a folyam- kaviccsal, deszkával, gázpalackkal, betonelemmel és egyéb anyagokkal telt vagonokat. Csak a legutóbbi két-három nap alatt félszáz, folyamkaviccsal telt vagont kellett kiüríteni. A hideg átjárja a vattaruhát, csonttá keményíti a vizesen berakott folyámka- vicsot, a kemény ütések szikrát csiholnak a csákány acéljából. — Olyan, mint a beton — mondja Makranczi József. — Nyáron két tehergépkocsit is megrakunk, amíg most egyet. — Még a deszkát is rossz ilyenkor rakni — magyarázza a fiatalabb Sípos István. — Ma már kétszer is megforgatott veié á szél a kocsi tetején... — Pedig elég súlyosak vagyunk — toldja a szót áz idősebbik Sípos. Valaszázalékkal csappan az ön-; költség, vagy emelkedik a termelékenység — és ezt mindegyik művezető elősegítheti — sokkal hasznosabb és szakismeretének megfelelőbb munkát végez, mintha mások helyett löt- fut. Természetesen ezt elképzelni, vagy elhatározni — kevés. Ha a diszpécseri munkát valóban a diszpécser végzi; ha a javításokról — a művezető sürgetése nélkül — gondoskodik a tmk; az anyagról pedig az anyagellátási osztály; ha olajozottan gördül az üzemi munkát szolgáló és előkészítő szervezet, akkor válóban ott fejtheti ki ténykedését a művezető, ahol legértékesebb munkát tudja elvégezni. Az új prémiumrendelet mellett a művezetők munkájának fokozott anyagi elismerését jelenti a fizetésrendezés. „Aki többét ad munkájával a társadalomnak — jelentette ki Kádár János elvtárs legutóbbi nyi- latKozatában: — az annak arányában többet is kapjon a javakból”. S ez a gondolat egy sor tennivalót ró a vállalatokra. Szó sincs arról, hogy egyformán mindenki kapjon fizetésemelést és prémiumot, hanem igenis csak azok, akik rászolgálták. Csak az kapjon többe! a javakból „aki többet ad munkájával a társadalomnak.” fia mindezeket most művezetőkre vetítjük, akkor még arra is kell gondolni a helyi vezetőknek, hogy — most, amikor az anyagi elismerés feltétele adott — ne feledkezzenek meg a művezetők erkölcsi elismeréséről sem. A kettőt egymástól nem szabad elválasztani. Művezetőink eddig is bebizonyították, hogy a szakmájukért sokra képesek, és legtöbbjük kevesebb pénzért is vállalta a meg bizatást. Nem csupán a: anyagi, hanem a fokozott erkölcsi elismerés is megilleti őket. És ezzel párhuzamosan és ettől elválaszthatatlanul — várják, hogy végre a maguk munkaköré ben, felhalmozott szakmai ismereteik alapján fejthes sék ki képességeiket. Ha a vállalatok élnek — a rendeletek szellemében — a művezetők anyagi és erkölcsi elismerésével, bizonyára kapocsnak érzik majd magukat az üzemben. Kapocsnak: a munkás és az üzemvezetőség között. Kapocsnak: a jó üzemi hangulat és a hasznos üzemi tevékenység között!... (b) Exportmunka a VAGÉP-nél \ A VAGÉP szerelőcsarnokában múlt évben hat darab, idén több mint húsz darab elektrosztatikus berendezés szórófül kéjét készítik export megrendelésre. Foto: Hammel József Törpe vízművek* új kutak, víztárolók 1966: több vizet ed Kótaj a városnak Az elmúlt évben máslé, millió forinttal túlteljesítette tervét a Víz- és Csatornamű Vállalat. A saját építőipari tevékenység keretében közei száz új kutat fúrtál:. Illetve adtak át rendeltetésének. A már megépült vezetékrendszerre ugyanakkor mintegy félszáz nyomásos — úgynevezett ejektoros —■ közkutat helyeztek üzembe. 196ö-ban a vízművek által végzett munka értéke kétmillió forinttal több. mint az elmúlt évre tervezett összeg. A 21 és fél millió forintos előirányzatból a saját építőipari tevékenység 15,5 millió forint. Ebben szerepel; törpe vízművek létesítése, új kútfúrások, víztárolók építése és a lakásoknak az új vízvezetékhálózalba való bekötése. Oj kutak fúrására a szerződéseket még nem kötötték meg, de az igények — előreláthatóan a tavalyihoz hasonlók lesznek. Tovább folyik a Városi nyomásos kutak építése is. Fontossági sorrendben történik a lakások bekötése. Elsősorban az újonnan épülő lakások kapnak vizet, majd folyamató- san a nagyobb közintézmények. Ez év elején fejezik be a kótaji telepen úionnan épült négy mélyfúrású kút bekötését, hogy biztosítsák a város növekvő ipari- és lakossági vízigényét. Ezzel együtt 1966-ban már tizenegy kótaji kút biztosítja a város vízellátását. Ugyancsak ebben az évben kerül sor a Vencscllőn létesült törpe vízmű bekötésére a korábban már megépült gávai víztorony vezetékrendszerébe. Új törpe vízmű építését az idén előreláthatóan csak Jókén kezdik meg, A jövő évi tervszerű, gazdaságos munka biztosítására már ebben az évben előkészületeket tesznek a vásá- rosnaményi, hermánszegi. a szamosbecsi és a tünyogma- tolcsi törpe vízművek kivitelezésére. Elkészült a kótaji törpe vízmű tervezésé is. T. A. Megkezdték a Szei encs—Ny iregv háza vasútvonal villamosítását A múlt év végén a Budapest—Miskolc—Nyíregyháza közötti vasútvonalon Szerencsig készítették el a villamos felsővezetéket. Az idén már az év első napjaiban hozzáláttak — Nyíregyháza felé haladva — a villamosítási munkákhoz, s jelenleg Mezőzombor állomáson dolgoznak. A tervek szerint az év végén már a Szerencs—Nyíregyháza közötti vasútvonalon is villanymozdonyok vontatják a szerelvényeket. A Szerencs—nyíregyházi vonalat távvezérléssel látják el. A tervek szerint 1968 elején a záhonyi állomásra is befuthatnak a villanyrrtozdonyok. A harmadik öléves terv időszakában villamosítják a Budapest—Cegléd—Szolnok—Debrecen vonalat iá. Ennek tervei már készülnek. A NEB MEGVIZSGÁLTA ISHosftzii vilii kiírókkal u1« szalui&% liilun lk«Ml»s Sokszor derítenek fényt a népi ellenőrök vizsgálatai egy-egy visszaélésre, a közvagyon herdálására, a bürokrácia hátrányaira, az egyéni és közösségi érdek megsértésére, Javaslataikkal, visszatérő vizsgálataikkal hozzájárulnak ahhoz, hogy erősödjön az állami fegyelem, javuljon a vezetés. Ki fizessen? Nem az első eset, amikor a hanyagság és a nemtörődömség okoz súlyos kárt az egyénnek és a közösségnek. Egy ilyen ügyben kért segítséget a közelmúltban a mátészalkai járási NEB-től a márki Kossuth Tsz. A szövetkezet a nyíregyházi TUZEP mátészalkai telepén vásárolt 1544 betonoszlopot az új telepítésű gyümölcsös bekerítésére. A betonoszlopokat a tsz építőipari Vállalkozás készítette a nyíresaholyi telepén. Csakhogy már az oszlopok elszállításakor, de még inkább a kerítés építése során feltűnt, hogy igen sok az alakhibás, vagy törött, alkalmatHóviharban a vagonon melyik nap megmértem 'magam. Nyolcvan kiló voltam. A plusz súly, a ruha tizenöt kiló. Ilcslk András kisebesedett tenyerét mutatja: — A tégla kezdte ki. -r- hidegben nehezen gyógyul, pedig gyógykezelésre is jártam vele. A kesztyűket mutatják, amelynek a kihordási ideje több év. Vékony anyagból készült védőfelszerelés pár napos használat után már élróngyolódik. Erősebb kel- léne. A kemény munka után jólesik egy kis pihenő a melegedőben. A két éve épült barakk most nem sok védelmet nyújt a hideg ellen. A szél átnyargal a nyílásokon és a rosszúl záró, északra nyíló ajtón. Csak a kályha körül enyhe a levegő, öltözőszekrények is vannak, de fürdő, zuhanyozó nincs. Ilyen hidegben ugyan kinek is lenne kedve átöltözni? Közben elkészült a tea. Jólesik a melég ital, csak az a baj, hogy már tizenegy óra. Villanyrezsón készül reggel hat órától. A másik adag csak estére lesz kész. Kértek egy gázrezsót, de nem adtak... Napi tizenkét órát dolgoznak az emberek. Átfáztak, fáradtak. Némelyiket már áz álom környékezi, amikor bejön Hadászi Miklós gépkotsivezető: — Nyírbogdónyba kell menni — szól a nyerges gépkocsira beosztott érhbe- rékhek. — Hárifm vagori terméskövet kell kirakni, elszállítani. Az emberek tanakodnak. Nem a munka miatt, a kiutazás a probléma. A fülkében — a gépkocsivezetőn kívül — csak két ember-' nek van helye. Ilyen ítéletidőben a nyitott platón utazni, kész betegség. Hó' fúvások is vannak, a gépkocsi elakadhat. Végül is Jakubovics Miklós kirendeltségvezető dönt; a rakodást két emberrel kell meg oldani, a többi itt marad. A gépkocsi elindul a bizonytalan útra. Ki tudja, végeznek-e este hatig, mire letelik a műszak? A! tnunka nem állhat meg, a kirakott, üres vagonokra' szükség van. A másik nyerges gépkocsi a kórházba vitte az utolsó szállítmány betonelemet. Ha végeztek, az is útnak indul. Talán sikerül átverekedni magúkat a hóakadályokon. Gyakran nyílik a melegedő ajtaja, nem sok idő jüt a beszélgetésre, egyre- másra cserélődnek az emberek. Pufajkás alakjuk hamar elvész a hóíergetegben. A sűrűn hulló hó egyforma uniformisba öltözteti a vagonok tetején dolgozó embereket. Nyíregyháza, Telhető-rakodó, 1966. január 14. Tóth Árpád lan oszlop. A szövetkezet aggályait növelte, hogy a hitelezéshez szükséges igazolásokat emiatt nem kapta meg. így panasszal fordult azokhoz a szervekhez, amelyektől segítséget és intézkedést remélt. Megkezdődött a vizsgálat. A TÜZÉP egyik bizottsága megállapította, hogy 327 betonoszlop valóban alkalmatlan az építésre. Egy újabb bizottság azért szállt ki a helyszínre, mert a tsz építőipari vállalkozás jogilag mentesült a felelősségtől, hisz tőle a betonoszlopokat rendben vették át. De ezzel nem fejeződött be az ügy. Vizsgálat, megbeszélés, vitatkozás egymást követték. Végül is megállapodás jött létre, hogy a teljesen használhatatlan betonoszlopokat a tsz építőipari vállalkozás kicseréli, s a még használhatókat csökkentett áron adja el a termelőszövetkezetnek. De még ezek ellenére sem té- rült meg 3411 forint minőségi kár, melyet a dolgozókra kell áthárítani. A minőségi kifogások újabb vitát eredményeztek. Ehhek eldöntése Végett a niérki Kossuth Tsz mintát küldött az Építésügyi Minisztériumba, Természetes, hogy a költségeit és az 1050 forint Vizsgálati díjat a szövetkezet fizette. Kárral járt a több száz betonoszlop gyakori válogatása, ide-oda való szállítása is. Hosszas vita után — mely júliustól decemberig tartott — végre lezárták az ügyet. Megállapította a vizsgálat, hogy a felelősség a tsz építőipari vállalkozást terheli. Kilenc dolgozót pedig kártérítésre köteleztek. Tanulságos hibák összegezésképpen megállapította a NEB, hogy a hónapokig tartó viták, vizsgálatok, gépjánnű költségek, postai díjak, a minőségi vizsgálat költségei, fegyelmi és kártérítési eljárások mind elkerülhetők lettek volna, ha nem áll fenn hanyagság és nemtörődömség. S mindez alig másfél ezer betonoszlop miatt. A nagykállói járásban 19 termelőszövetkezeti csoport gazdálkodik. A járási NEB a közelmúltban megvizsgálta a péhz- é3 anyaggazdálkodásukat. Ez a vizsgálat sok fontos elvi és gyakorlati problémát elemzett, amelyre érdemes lenne megVelleg, sőt országosan is felfigyelni. A NEB megállapította, hogy a tszcs-Uben évek óta még a legelemibb pénz- és anyaggazdálkodási szabályokat sem tartják meg. A jelentés megállapítottá: „A balkányi Kossuth és a kál- lósemjéni Petőfi tszcs-bcit 50—60 forintos napidíjakat fizetnek ki elszámolás nélkül,, A pénzügyi bizonylatokon indokolatlan javítások vannak. Van olyan tszcs, ahol 10—12 napos késéssel végzik a könyvelést, hiányoznak a biztonságos pénzkezelés feltétélei.” Kirívó hibák vannak áz anyaggazdálkodásukban is. Erről a többi között megjegyezték: „Az anyagok utalványozását sok helijen szabálytalanul végzik. A felhasznált, vagy megmaradt építőanyagokat dokumentálni a nyilvántartások és bizonylatok hiánya miatt nem lehet. Utólagos leltárt is csak becslés alapján készítenek." A vizsgálat megállapította azt is, hogy a tszcs-k többségében szakképzett könyvelők dolgoznak. Mi az oka mégis a hibáknak? Egyik az, hogy a járási tanacs mezőgazdasági osztálya nem, vagy igen ritkán végez a tszcs-kben ellenőrzést. A másik, hogy elég sok a nem megfelelő képzettségű tszcs-elnök, nincsenek tisztába jogkörükkel s teendőikkel. Sok a munkájuk, s olyan feladatokat is el kell látniok, amihez alig értenek. Néhány tszcs-rtél már nagyobb a közös alap, mint némelyik tsz-ben. Érdemes lenne azon gondolkozni, nem lenne-e helyesebb, ha tíszteletdíj helyett függetlenítenék a tszcs-elnököket is. Szükséges lenne a tszcs-ve- zetők részére olyan tanfolyam megszervezése, amelyen megismerkednének e vezetéshez, a pénz- és anyaggazdálkodáshoz feltétlenül fontos ismeretekkel. A járási NEB megtette a Szükséges javaslatokat a hibák megszüntetésé érdekében. Most arra van szükség, hogy a járási tanács vb. mezőgazdasági osztálya, s mindazok a szervek, amelyeknek kötelessége segíteni, azt meg is tegyék. F. K.
