Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-11 / 8. szám

Vezetőnek lenni mindenütt nehéz es íelelősségtel- jes dolog. Kiváltképpen az a termelőszövetkezetekben, ahol még kialakulatlanok nemcsak a gazdálkodás megállapodottnak tekinthető tormái, módszerei, hanem « közösségi életnek azok a szabályai is, amelyek majd az egységes szövetkezeti parasztság ki- kovácsolódása után általánosan érvényesülnek. Sokat kell még tennünk azért, hogy új, szocialista tartalommal telítődjék az a keret, az a forma, amelyet a termelőszövetkezet jelent. S ki tagadhatná, hogy a legtöbbet azok tehetik ezért, akik a legközvetlenebb, mindennapi kapcsolatban vannak a falu népével, s akiket a parasztság bizalma a községben, a termelő- szövetkezetben vezető tisztségre emelt.

Felsorolni is hosszú lenne, hogy ml minden hárul a termelőszövetkezeti vezetőkre, az elnökökre, a párttitkárokra a mezőgazdászok, ra, a könyvelőkre, a brigádvezetőkre, s mindazokra, akik a társas gazdálkodás, a szövetkezeti élet valamelyik területén irányító szerepet visznek. Időzzünk ez alkalommal ne is artnyira a feladatoknál, mint inkább annál, hogy milyen nagy jelentősége van a szövetkezeti vezetők magatartásának, viselkedésének. Annak, hogy személyes példaadásukkal, funkciójuk betöltése közben és a magánéletben, mire ösztönzik a többieket Arra-e, hogy, önzetlenül, a törvények feltétlen tiszteletben tartásával,, legjobb tudásuk és lelkiismeretűk szerint dolgozzanak, vagy pedig kisebb-nagyobb magatartásbeli hibákkal, fogyatékosságokkal nehezítik az egészséges fejlődést. Sajnos. a termelőszövetkezeti mozgalom megindulása óta nemcsak olyan emberek kerültek vezető beosztásba, a szövetkezetekben, akiket az előbbi csoportba lehet sorolni. Voltak, s ma is vannak olyan, különféle tisztséget viselő szövetkezeti vezetők, akik méltatlannak, vagy gyengének bizonyultak arra, amit vállaltak. Nem azokról van most szó, akik a közös vagyon hűtlen kezelésével, sikkasztással, Visszaélésekkel „vívták ki” minden becsületes ember megvetését. Azokról beszélünk, akik nem is rossz szándékkal, s talán nem is akarattal, de emberi

gyengeségből mégis nehézségeket támasztanak viselkedésükkel.

A leggyakoribb forrása az ilyen természetű hibáknak az, hogy a vezető nem szolgálatnak, hanem hatalmaskodásra lehetőséget adó tisztségnek tekinti beosztását. Az erre hajlamos ember úgy viselkedik, mintha a szövetkezet mindenestől az övé volna, mintha ő rendelkezhetne teljhatalommal a szövetkezeti tagsággal és a közös vagyonnal egyaránt. Ez a hiba jelent, kezik kismértékben már akkor is, amikor az elnök vagy valamelyik másik termelőszövetkezeti vezető ilyenféleképpen fogalmaz: „az én szövetkezetem”, „én már bevetettem ennyi, meg ennyi holdat”, „az én embereim” stb. Vannak kirívó példái is annak, hogy hová vezet az ilyen gondolkodás, a szövetkezeti életnek és munkának ez a teljesen hamis és mindenképpen ártalmas felfogása. Nem egyszer torkollott már ez egészen durva diktátorkodásba, basáskodásba az emberekkel szemben, ami viszont előbb-utóbb magával hozta a gátiásta-' lanságot az anyagi ügyek intézésében is. örvendetes és bíztató, hogy a termelőszövetkezeti tagok felfigyelnek ebekre a jelenségekre, és egyre határozottabban lépnek fel ellenük.

Sok követelményt támaszt az élet azokkal szemben, akik egy-egy. termelőszövetkezet élén' tevékenykednek. A legfontosabbak közé tartozik az, hogy minden körülmények között igazságosak legyenek, ne tegyenek kivételeket sem a rokonokkal, sem a barátokkal, sem azokkal, akikre valami miatt neheztelnek. A falu közvéleménye nagyon érzékeny erre, s éppen ezért súlyosan esik a latba minden ezzel kapcsolatos hiba, fogyatékosság.

Jó néhány termelőszövetkezeti vezető tette már szóvá, hogy gondot ókoz neki a barátkózás az emberekkel, a szövetkezeti tagokkal. Ha elzárkózik a barátkozástól, példának okáért attól, hogy a szövetkezeti vendéglőben, vagy máshol rendezett összejövetelek, találkozások alkalmával megigyon velük egykét pohár italt, akkor gőgösnek, beképzeltnek tartják, s könnyen olyan hírét keltik, hogy „lenézi az egyszerű embereket.” Ha viszont nem utasítja vissza a meghívást, akkor az a veszély fenyegeti, hogy az italozás, a kocsmázás miatt szólják meg.

Vannak olyan szövetkezeti vezetők, akik arra az álláspontra helyezkednek, hogy az a leghelyesebb, ha senkivel sem kerülnek közeli kapcsolatba a termelőszövetkezeti tagok közül. Ennek a helyzetnek az igazolására jó néhány példát is felhoznak, olyan esetet, amikor a szövetkezeti elnök csakugyan súlyos helyzetbe került. Mégsem lehet egyetérteni az említett felfogással. Nem, mert a merev elzárkózás eltávolítja az elnököt, s a többi vezetőt a szövetkezeti gazdáktól. Rideggé teszi közöttük a kapcsolatot, s akadályozza azt, hogy a szó nemes értelmében vett, emberséges viszony jöjjön létre vezetők és vezetettek között. Márpedig arról semmiképpen nem szabad lemondani hogy a termelőszövetkezet a régi, sivár paraszti élet helyett, egy sokkal emelkedettebb, valóban emberi tartalommal megtöltött, s a falvak népe által kedvelt, közösségi életformát is jelentsen. Nem igaz, hogy ennek a magasztos célnak a szolgálatát mértéktelen italozás, klikkezés, részrehajló sógorság-koma- ság nélkül nem lehet megvalósítani. Éppen ellenkezőleg: a vázolt célt csak akkor érhetjük el, ha a vezetők feddhetetlen életükkel, a mértékletes szórakozásra, az önös érdekektől, nem tiszta indítékoktól mentes barátkozásra is ugyanúgy jó példát mutatnak, mint a kötelességek pontos, lelkiismeretes teljesítésében.

Ez a magatartás, az ilyen példamutatás nem tévesztheti el a célját és nem járhat rossz eredménnyel. Az egész tagságra előnyös, kedvező hatással van a vezetők ilyen példamutatása. Ennek eredményei pedig előbb-utóbb megmutatkoznak a szövetkezeti gazdák munkájának és gondolkozásmódjának egészséges fejlődésében egyaránt.

Gulyás Pál

Mikts György:

Könyvtárat alapítok

A feleségem szerint én annyi könyvet vásárolok, mintha legalábbis fináncoligarcha lennék a rothadó l:apitalizmusban. Nehézve- rétú szavakkal, szenvedélyes hangon szokta ostorozni könnyelműségemet. Azzal vádol, hogy én apai jussomat és az 6 hozományát is ellumpoltam volna könyvekre ha apámnak lett volna kiadni való jussa és neki hozománya,

Beláttam, hogy túl sokat költöttem könyvekre, és elhatároztam: önmegtartóztatással fogok élni. De az első jó könyv láttára kísértésbe jöttem, és egy démon azt suttogta a fülembe:

— Csak vedd meg a könyvet. pajtikám, ne félj! Adok neked egy jó tanácsot. Szép, r.yomtatott betűkkel írjad be az első oldalára:

„A jó kultúrmunka jutalmául. A Szakszervezeti Bizottság."

Könnyű volt engem táncba vinni, gyorsan megvettem a könyvet, és a kapott tanács szerint cselekedtem. Büszkén mutattam feleségemnek a könyvet, és azt meséltem neki, hogy ezt azért kaptam, mert a vállalatunkban előadták a Rómeó és Júlia egy jelenetét, és az erkélyt én tartottam a hátamon.

A legközelebbi alkalommal ezt írtam a könybe:

„A faliújságcikk-pályázat győztesének.”

— Nem is mondtad, hogy pályázol! — csodálkozott a feleségem.

— Érdeklődsz is te a dolgaim iránt! — legyintettem sértődötten.

— Mégis, miről írtál?

— Churchillt lepleztem le. Megírtam viselt dolgait.

Egy másik könyvbe, lila tintával, piros-fehér-zöld keretben ezt írtam:

Az udvariassági verseny elsőhelyezettjének” (Fő az udvariasság! Horatius).

Később azonban antikvár könyveket is vásároltam, és ezekről nem állíthattam, hogy most kaptam őket a

vállalattól. Ki kellett találnom valamit. Igen ám, de mit? Hosszabb töprengés után rájöttem, hogy tovább kell fejlesztenem a már bevált ötletem. Legfrisebb szerzeményembe öreges, dülöngélő betűkkel berajzoltam:

„Boldog karácsonyi ünnepeket! Gyurikának, Béla bácsitól.”

— Ki az a Béla bácsi? Sohasem hallottam róla! — érdeklődött a feleségem, mire én elmagyaráztam, hogy Béla bácsi a nagybátyám volt, de kitagadták, és most levéltáros egy mezővárosban.

— Szegény Béla bácsi — sóhajtottam fel meghatottam

— Mindig hozott nekem könyveket. Emlékezem, azt szerette volna, ha búvárnak megyek, mert szerinte a folyók és a tengerek mindig lesznek...

A legközelebbi alkalommal nagyanyóval ajándékoztad tam magamnak egy könyvet.

«1% BÜCTSÍ4.

est évi költségvetését

Növekvő szolgáltatások, kisebb adminisztratív létszám

A SZOT elnöksége elfogadta a társadalombiztosítás 1966—1967, évi költség- vetését, Az előirányzat a társadalombiztosítás további fejlődéséről tesz tanú- bizonyságot. 1966-ban

a biztosítottak száma 1965-höz képest mintegy 40 000 fővel növekszik,

és ezzel a biztosítottak össz- létszáma — ideszámítva a nyugdíjbiztosításra kötelezett kisiparosokat is — előre láthatólag eléri az 5 millió 416 ezret. Ezenbelül a táppénzre jogosult munkavállalók száma meghaladja a 3 millió 460 ezret.

A költségvetés a többi között

táppénzre 2210, gyógyszerekre 1570, gyógyászati segédeszközökre 110. terhességi és gyermekágyi segélyekre 352 millió forintot irányoz elő, temetkezési segélyekre 47,8 anyasági segélyre 67, betegek útiköltségének térítésére pedig 57 millió forintot.

1965-höz képest az idén jelentősen,

több mint 070 millió forinttal emelkedik a nyugdíjak összege.

A költségvetés itt egyrészt figyelembe vette a nyugdíjak rendezésével kapcsolatos intézkedéseket és azt, hogy a nyugdíjasok száma még évről évre mintegy

40 ezer fővel emelkedik Másrészt, mivel az új nyugdíjasok általában magasabb alapfizetéssel mennek nyugdíjba, ezzel is növekszik a nyugdijak áltagos összege.

Az újabb intézkedések nyomán 1966-ban

lényegesen emelkedik a családi pótlékra kifizetett összeg. Az előirányzat megközelíti a 2500 millió forintot.

A megnövekedett munka és feladatok ellenére a társadalombiztosítási igazgató- si költségek fedezésére lényegében az 1965. évivel azonos költséget irányoznak elő, sőt, a főigazgatóság több mint 50 fővel kevesebb létszámmal végzi feladatát a tavalyra engedélyezett létszámnál.

Gáztűzhely,

kukta, több fajta tv-készülék

Hiánycikk marad a magnó, az (Jnipre»* kávéfőző.

a zár és kulcs

A Belkereskedelmi Minisztérium vas-műszaki fő- igazgatóság vezetőinek tájékoztatása szerint 1966- oan villanytűzhely lesz elegendő, s nagymértékben javul a gázkészülék ellátás.

A tavalyi nyolcvanezerrel szemben az idén 180 000 gáztűzhely és boyler kerül forgalomba,

gázkályhából viszont a növekvő igények ellenére csak a tavalyi mennyiségre, négyezerre lehet számítani. Elsősorban importtal és . választékcserével javítják a i zománcedény ellátást, hiszen a hazai ipar 650 tonnával kevesebbet ad a megrendeltnél. Több alumínium főzőedény, ezenbelül százötvenezer „kukta” kerül forgalomba.

Egész évben folyamatosan lesz hetven literes Lehel és Sartov. A szükségesnél kevesebb a százhúsz literes és az Igló. A mintegy 162 ezer televízió elegendőnek ígérkezik.

Főképpen Favorit, Horizont és Sztár készüléket talál a közönség a üzletekben, g lesz valamennyi Delta és Sima is.

Nagyjából elég lesz a mintegy 160 000 rádió is. A kereskedelem mintegy

—Az én kisunokámnak, a legkedvesebbnek, mert beszéd- és értelemgyakorlatból javított.”

— Nagyanyó Zola-könyve- ket adott neked, amikor kisfiú imitál? — lepődött meg a feleségem.

— O! — feleltem könnyedén — nagyanyó bizonyára azt hitte, hogy csalimesék vannak benne.

A későbbiek folyamán már maguk a szerzők, Veres Péter, Molnár Ferenc és a többiek ajándékoztak meg, egy-egy könyvvel, barátságuk jeléül és soha el nem múló tisztelettel.

Egy este, amikor éppen könyveimet rendezgettem, észrevettem, hogy a feleségemen új pongyola van.

— Vetted? — kérdeztem mi sem sejtve.

— Kaptam!

— Kaptad? — kiáltottam fel csodálkozva. — Kitől kaptad?

— Egy közös ismerősünktől. Te könyvet kaptál tőle, én ezt a kis pongyolát.

— Ki az illető? — hördültem fel féltékenyen.

A feleségem gúnyosan végignézett, aztán így szólt — Jean Rousseau!

A Globális huncutságok című antológiából.

húszezer magnetofont Kért, a KGM mindössze négy és fél ezret ígért. A hiány enyhítésére tárgyalnak a baráti országokkal.

örvendetes viszont, hogy évek óta először kielégítőnek ígérkezik az izzólámpa ellátás, az eddigieknél hétmillióval többet kap a kereskedelem. Kerékpár és zseblámpa izzóból viszont még mindig csak több milliós importtal sikerült az igényeket kielégíteni.

Kevés lesz az Empress elektromos kávéfőző.

A szerelési anyagok, az úgynevezett egészségügyi, berendezési cikkek és a szerszámok — mindezekből százhúszmillió forinttal

kevesebbet ad az ipar — sajnos lassan már klasszikus hiánycikké válnak, ugyanúgy, mint a lakat, a zár, a kulcs. A hiány mindössze hétmillió forint. de százezreknek okoz majd bosszúságot ebben az évben is.

LEVÉL

a túláradó gyermeki háláról

T isztelt áldozat! Semmi gúny nincs abban, hogy így szólítom. Legjobb tudomásom szer /t ön nevezi így magát. Panaszának egyetlen tárgya, illetve alanya: özvegy édesanyja, aki hosszú éveket töltött falun, néhány éve beköltözött a városba, az egyetlen fiához. Először minden rendben volt az idősebb asszony és ön, illetve családja között. . Később azonban minden visszájára fordult. Édesanyja ezerszer megbánta, hogy magukhoz költözött, otthagyta a szerény, de békés falusi házacskát.

S ekkor kezdte ön saját magát áldozatnak nevezni, a családja, pontosabban a túláradó gyermeki hála áldozatának. De nézzük csak milyen áldozatról is van szó. hogyan is mondott búcsút régi otthonának a munkában megöregedett falusi asszony, az ön édesanyja. Mint arra remélhetőleg visszaemlékszik, ön, a falusi parasztimból lett diplomás ember pályája kezdetén sokat beszélt a kollégáknak a nehéz gyermekkorról, az anyai kézről, amely átsegítette a magántanulás, majd az internátus, a kollégium anyagi gondjain. Voltak évek, amikor nem szégyellte a származását, sőt egyik országos lap pályázatán szépirodalmi ízű írásában a világ tudtára is adta, Íme így nőttem fel, így lettem az, ami vagyok. Akkor jól tudta, a megteremtődött lehetőségek önmagukban kevesek lettek volna, ha nincs maga mellett az édesanya féltése, biztatása, anyagi támogatása.

Ön — meg kell hagyni — nagyon szép levelekkel igyekezett leróni háláját édesanyjának. Minden héten két levél, ha tudná, hogy mutogatta az idős asszony a messzi városból érkező leveleket, amelyekben egymást váltogatták a szebbnél szebb gondolatok. S ha a mama tudta volna, hogy azokhoz a szép levelekhez éppencsak önnek nincs köze, ki tudja, mit szólt volna. Mindenesetre az ön titkárnője pontos volt, mondhatni szépirodalmi érzékéről is tanúságot tett. Rendületlenül írta a leveleket, ön pedig, mint a lelkiismeretes ügyintéző, kipipálta a naptárában a „letudott” kötelességeket.

Töredelmesen bevallom, nem tudtam kideríteni és nyomon kísérni másik „énjének” görbéit, a változások rugóit. Talán a fiatalon elnyert elég magas hivatali beosztás, vagy más tényezők növelték ilyen duzzadóra azt az érzést, melyet a legtöbb ember szeret ápolni, s cselekedni, amikor szükséges. Nem mondom, ön is cselekedett. Talán leegyszerűsítem a tényeket, de nem másítom meg őket, éves halogatások után hazautazott falujába, hogy rendezze anyjának sorsát, Nem tagadom, hogy a gyermeki féltés, és gondoskodás is dolgozott önben, amikor rábeszélte édesanyját házának eladására. De azt is tudom, a házacska árából gépkocsi lett, melyért a mama kapott egy elég jól berendezett szobát.

Ekkor kezdődött tulajdonképpen a mama kálváriája, a tanulatlan falusi asszony rejtett, majd nyílt kritizálgatása. A gyerekek nevelését érthető okokból nem bízták a mamára, mert a mama nem tudja magát „helyesen kifejezni.” A televízió-nézéstől is megfosztották a gúnyos megjegyzések, tekintve, hogy a mamát álmosította a tv, s ha nézte sem mindig értette a képernyőn történteket...

A mama most már jól érzi magát, nem háborgatja senki, gondoskodnak róla. Mindez úgy jutott eszembe, hogv meghallott? m az önben ismét felébredő gyermeki hála Újbóli megnyilvánulását. Talán a tv-ben látott „Édesmama" című dráma hatására ön papirt, tollat fogott, és szép levelet írt a mamának. Az egyik szépen berendezett szociális otthonba..,

, Páll Géza