Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Számolgatás munkásokkal

az árról és a bérről

Tervek az aiifébuszforyalom megjavítására

Utazás nagyobb üzemekhez Alkalmazkodnak az iskolák körzetesítéséhez

Akik itt most beszélgetnek, munkásemberek. Gyur- homes István lakatos, öt gyermek apja, átlagfizetése 1G50 forint; Bodor Bertalan kovács, két évvel a nyugdíj előtt, havonta kétezret keres; Szilágyi János művezető 2300-ért, felesége beteg, fia egyetemista; Zsurkai László szakoktató, hó végén 2200-at visz haza, négy gyermeke van; Virágh József üzemvezető, egycsalá- dos, havi 3 ezer a fixe. A téma, amiről beszélnek: az ár- és bérrendezés.

Miért kellett?

— Rendben van, csakis nyíltan, őszintén.

— Másként semmi értelme nem volna.

— Elmondjuk^ úgy, ahogy napközben egyrríasnaV szoktuk. Olyan nyersen, szépít- getés nélkül.

BODOR: A kormány se tette másként. Én nem értek egyet azokkal, akik azt hajtogatják, miért kellett ezt előre beharangozni. így legalább nem ér váratlanul bennünket. Meg aztán át is gondolhatjuk az egészet. Mert ugye, jól meg kell ezt gondolni.

Mások közbevetik:

— Például Itt van a hús. Emelik az árát.

— Ennek én aztán egyáltalán nem tapsolok.

— Aminek emelik az árát, annak ki örül ugyan?

GYURKOVICS: Persze, ti városiak vagytok, nektek ez nagy gond. Én Görögszállás- ról járok be, az asszony

tsz-be jár, meg disznót

vágok, baromfit tartok. Nekünk a húsár ezután is egy lesz. Hanem a tüzel?...

Aki nehéz munkát végez

Ojra közbeszólnak:

— Azt azért nem kellett volna bolygatni.

— Autón futkosni, külföldre ruccangatnl, meg cicomásán öltözködni, az nem feltétlen szükséges.

— A luxuscikkeken kellett volna még többet fogni.

BODOR: Ez mind igaz. De azt sem kell elfelejteni, hogy a mindenné# szükséges élelem árát nem emeli a kormány, Sol. némelyikét tovább csökkenti, pedig többe kerül az előállítása) mint az ára. Mert mi kell a magamfajta nehéz munkát végzőnek? Kenyér, szalonna, jó zsíros étel, attól van erő.

Néhányan hallgatnak, aztán:

— Persze, maga könnyen beszél, mert emelik a nyugdíjakat is s ez jól jön majd Bodor bácsinak.

— Nem irigykedünk, mi is eljutunk egyszer oda.

— Hanem vannak, akik nem bírják a Szalonnát, a nehéz ételt.

— A Köztisztviselők Szövetkezetében voltam tanuló, vagy ahogyan akkor mondták, inas. Kiváltságosán jó helyzetbe kerültünk itt néhány szerencsés társammal, másutt ugyanis még azt a harminc pengőt sem adták, amit mi kaptunk. Köpeny- mosási dij címén.

Fogarasi Józsefet a Cse- uege kirakatai körül lehet évek óta látni, kék pufaj- kájában azokat rendezgeti.

— Az áruház a Beloiannisz téri rádióüzlet helyén volt. Szilveszterkor innen hordtuk, mi inasok, az esti mulatságokhoz megrendelt italokat. Valósággal verekedtünk azokért a helyekért, ahonnan borravalót vártunk. És tudtuk, hogy Jékéy főispánnak és Mikecz #léí#»ánékhoz mit kell vinZSURKAI: Például én.

És a gyerekek is kedvelik a sajtot, a vajat, a felvágottakat. Tudom, hogy tenni kellet valamit, csak én most- nehezebb helyzetbe kerülök. Mert ráadásul énrám már vonatkozik a progresszivitás is, többet vonnak le a fizetésemből.

Csökkentés,

emelés

\

Kétten kapják a szó végét:

— Furcsa erről beszélni nekem, mert a nagyobb levonás után is lényegesen többet keresek, mint mondjuk Gyurkovics. De az ember már a meglévő pénzéhez igazította az igényeit.

— Arról pedig lemondani egy időre, nem kellemes.

— Ráadásul a kisebb fi- zetésüek is azt mondják, jól tette a kormány, hogy így tette.

SZILÁGYI: Hanem az én helyzetem külön érdekes. Megmondta a kormány, emelni kell a művezetők bérét Ugyanakkor majdcsak annyival lesz több a nyugdíjjárulékom, amennyi emelést kapok.

A fizetés újabb irányt szab a szónak:

— Halljuk, hogy emelik az építőipari munkások bérét ebbe mi is beleesünk, merthogy a megyei építőiparnál dolgozunk.

— Csak az a baj, hogy nem részletezték, kiknek is emelik nálunk.

— Megmondták azt, te, hogy a nehéz fizikai munkásokét elsősorban. Majd kijön a részletezés is.

— Én nem vitatom, hogy kell adni a bolti eladóknak, az ápolónőknek, meg a tahitoknak. De hogy tíz orvosokét is tovább emeljék?

VIRÁGH: Ez az, akárcsak a taggyűlésünkön hallottam. Ott is elmondtam, hogy félreértésről van szó. Az én családomban például két orvos van: az egyik klinikán, á másik kutatóintézetben dolgozik, nincs magánprak- szisuk. Mégiscsak furcsa, hogy egy klinikai orvos 1600-at kap és semmi mást. Én úgy vettem ki a tervezetből. hogy ezekét emelik.

Oldalról érkezik a válasz:

— De a magáét leveszik vagy három százalékkal.

— Valahonnan elő kell teremteni az emelésre az alapot, nem pottyan az az égből.

Munkások a mezőgazdaságról

— Hanem a tsz-ek járnak a legjobban.

— Jó, hogy említed, sokat beszélünk mi is erről. Emelik a felvásárlási árakat, meg rendezik a nyugdíjaikat ...

ni. Emlékszem ma is, húsz- hú*z üveg Törley-Réservét es Talizmánt aztán harminc üveg bort, aszút, malagát.

Az iroda falán két hirdetést négy oklevél és egy emléklap vesz körül. Fogarasi József ötszörös kiváló dolgozó.

— Akkor hátizsákban hordtuk a megrendelést, nem úgy, mint a mai tanulók, triciklin. És az egész napunk más volt. Kora reggel, azon a szilveszteren is, előbb széthordtuk a péksüteményt, felírtuk a megrendeléseket, és siettünk, hogy nyitás előtt kitakaríthassunk az üzletben.

Később segéd, majd vezetőhelyettes lett a köztisztviselőknél. A szükséges kauciót úgy adta össze a rokonság. — Mi az a kaució?

BODOR: Ez az utóbbi rendjén van. Legyünk őszinték, mit kezdjen az a magatehetetlen tsz-nyugdíjas azzal a kétszázhatvan forinttal. Mennyi kell orvosságra, tüzelőre? És a tsz-ek se nagyon hányják-vetik nekik a támogatást.

Továbbra is a tsz-nél maradnak:

— Vannak persze szaktársak, akik bosszankodnak, hogy megint csak a mező- gazdaságot tömjük.

— Azért nem mindenki mondja ezt. Akik figyelmesen olvasták a közleményeket, láthatták, mennyi állami hitelt emésztett eddig a mezőgazdaság. Nagy részét vissza se kellett fizetni, mert a terményeiket sokszor ráfizetéses áron adták el, kevesebbért, mint amiért megtermelték. Hát ez se volt helyes.

— Jó jó. De mi lesz ezután?

— A többletbevételből kell kigazdálkodni a tsz-ek- nek a gépeket, az eszközöket

— Ezt is értjük. Csakhogy van itt egy kérdés: amelyik tsz eddig is jól dolgozott, most még többhöz jut, ahol meg nem tudnak kimászni a deficitből, továbbra is baj lesz.

VIRÁGH: Az a cél, hogy ők is megtanuljanak jól gazdálkodni. És ha többet kapnak a termékeikért, szívesebben is törekednek még többet előállítani. Nem kell ahhoz közgazdásznak lennünk: hogy lássuk, ha nő a felhozatal, esik majd az ár

is.

Erre egymást előzve tromfolnak:

— Esik, ha esik.

— A tsz mindent leszerződik, híre hamva a szabadpiacon.

— Pedig elvárná az ember, hogy leverje a kofák szabta árat a piacon.

— Van nekik is elég gondjuk. Mint ez a mostani időjárás is. A feleségemék hóban törték a kukoricát

— Megvan annak is a maga oka: nem mindenütt lepte a hó a termést.

Közösen,

fegyelmezetten

— Ha már kedvezőbbek lesznek az árak, legalább egy kicsit jobban igyekeznének majd a mezőgazdaságban mindenütt.

BODOR: Egy szó, mint száz. Mi kérem, a munkásság, fegyelmezetten fogadjuk a kormány intézkedését. Van akinek jobb lesz így. GyUrkovicséknál például 600 helyett 850 lesz a családi pótlék. De vannak, akiknek kicsit összébb kell húzniuk magukat A kettő nagyjából kiegyenlítődik. Ha a tsz-eknél is lesz munka- fegyelem, egy kis megszorítás, mint nálunk, akkor ez a rendelkezés jóra vezet. Ebben bizakodunk mi mostan.

Angyal Sándor

— kérdezte most egy fiatal kereskedő.

— A várost felosztották a nyolc inas között. Nekem a nyugati rész jutott, egészen a Friedmann-telepig.

A területen legnagyobb vásárló vitéz Elekes Gábor ezredes családja volt.

Saját üzletet — a régi kereskedők dédelgetett álmát,

— Fogarasi József sosem nyitott.

— Ott laktak a Jósa András és a Vécsey utca sarkán. Emlékszem, azon a harmincas szilveszteren is a szokásos rendelést vittem hozzájuk. Három üveg ür- mös, öt Törley-Talizmán, harminc egri bikavér. Ezenkívül szendvicskenyeret, virslit, szardíniákat.

Édesapja meghalt az első háborúban. Ketten voltak testvérek. Édesanyjuk varrt, azzal tartotta el a családot.

— Az árut akkor is a felesége vette át. Magas, sovány asszony volt, szikár, még a tekintete is. És mindenben hibát talált. Sosem tudtam jó időben odamenAutóbusz és taxi parkjának felújításit tervezi az AKÖV 1966-ban. A kiselejtezendő kocsik helyett hat új autóbusz és egy új taxi személygépkocsit kap megyénk közlekedése.

A január végére elkészülő vasúti menetrendtervezet figyelembe vételével kezd hozzá az új autóbuszmenetrend összeállításéhoz az AKÖV:

járatok sűrítését, illetve a menetrendi időknek az igényekhez való alakítását tervezik.

Az AKÖV a vállalatok, intézmények, iskolák igényeinek megfelelően és a lakosság leveleinek, a tanácstagok javaslatainak figyelembe vételével kívánja módosítani, kialakítani a menetrendet. Nyíregyházán,

Egy bizonyos típusról lesz az alábbiakban szó. Olyan emberekről, akik jóllehet nem is tudják egymásról, mégis rokonok. Külön egyéniség valamennyi, nemcsak műveltségük, foglalkozásük, szokásaik miatt. Vérmérsékletük és önkontrolljuk szempontjából is. Mégis rokonok. Egy sajátos típus képviselői.

De min alapszik ez a >,rokonság"?

v p

Kölcsönpénz

Fortunának

Első történetünk szereplője egy középkorú családos férfi. Szimpatikus figurája a városnak, 6 rá mondják azt- hogy vajszíve van. Állandó Vendége a totózónak, fanatikus szerencsevadász, aki képtelen tudomásul venni, hogy a szerencse forgandó.

Viselkedésének rugója, hogy már egy ízben majdnem megfogta Fortuna kezét. 200 ezer forintot nyert volna, ha nem felejti pisz- kozatban a gazdagságot ígérő tippeket. Talán éppen ez, a szerencse szele zökkentette ki korábbi nyugalmából. Száz szelvénnyel kezdett játszani. Fizetését, szépen keresett, szelvényekre váltotta át. Erre ment a család kosztpénze is. Feleségének egy homályos „letiltást" talált ki és folyton a nagy meglepetésről beszélt.

Egy nap falfehéren állíni. Vagy korán volt neki, vagy későn. És mindig veszekedett valamiért. Az isten kereskedője nem tudott volna kedvére tenni.

Az 1965-ös karácsonyon együtt volt a család, s már egy öthónapos unokát fényképeztek a fenyőfa alatt. Mert Fogarasi József szenvedélyes amatőrfotós, a fiával együtt, s van egy Flexaretje. — Jobb, mint a fiam Werrája, pedig az övé drágább volt — mondja.

— Ez az asszony, ez a vitéz Elekesné, ha jött hazafelé a piacról, beszólt az üzletbe, és vihettem a csomagjait, hiába néni ott vásárolta. De ha csak két deka élesztőt vett, azt is ne- Kem kellett hazaszállítanom.

Fogarasi József nem volt mulatós ember még lé- génykorában sem. — Ki is dobtak volna a Köztisztviselőktől! — De két éve meg sem szagolja a bort, mert magas a vérnyomása.

— És hiába veszekedett velem az asszony, s tűrtem szó nélkül, borravalót én

a helyi járatú autóbuszok menetrendjének, közlekedtetésének szervezésénél

elsősorban a nagyobb ipari üzemek — a konzervgyár, gumigyár, cipőgyár — dolgozóinak kívánságait veszik figyelembe.

Az autóközlekedési vállalat menetrendje és a járatútvonalak összeállításánál a lehetőségekhez mérten alkalmazkodnak majd az iskolák körzetesítésének üteméhez is. Ennek jegyében két, terven felüli járatot indítottak ez év novemberében a fehérgyarmati járásban.

A két járat a hertnánszegi, szamossályi, sza- mosújlaki, gyügyei, cé- génydányádi, valamint

tott haza. egy 12-es szelvénnyel. Az asszonyt szíverősítőért szalasztotta, ő pedig mohón leste a rádió híradását. Azelőtt héten 280 ezret fizetett a 12-es. A „poén” valószínű ismert a „Mese a 12 találatról" című filmből. A 12-es 50 forintot fizetett. Először lelkibeteg lett. majd folytatta a szerencsepapírok kitöltését, még nagyobb hévvel, pénzzel. Kölcsönöket vett fel, eladott nem létező tárgyakat. „Sakkozott" a hitelezőkkel. egyiküknek megadta, másoktól kért... Évekbe telt míg a család kemény munkával ki tudta fizetni a több ezer forintos tartozást.

Nemrég találkoztunk a postán. Szorgalmasan dolgozott — a szelvényekkel. Eszelősen, mint egy áffiok- futó.

A jó „házinéni“

Totózó ismerősünk ,.rokona ” az albérletes asszony, így hívják a városban az egykor kegyelmesnek titulált asszonyt, aki alig négyszobás házában tengődik. Nyugdíjat kap. a kertje is jól jövedelmez, de nem úgy. mint az albérlők, öt-hat- száz forintot kér egy szobáért. fűtés-világítás nélkül. Precizitására váll, hogy akt is kiköti; az albérlők kötelesek elsöpörni a havat az udvarán és a ház előtt.

Szinte hihetelen, hogy a

tőle soha nem kaptam. Mikor a lánya eljegyzésére vittem égy diszkosorát, akkor nyomott a kezembe két pengőt. De ezt sem az asz- szony, hanem az Elekes- lány. Az egyszerű vasutasoktól, postásoktól még hamarabb kaptunk tíz fillért, vagy húszat.

— Szilveszterkor, este, leültünk az édesanyámmal, s megvacsoráztunk. És azzal vége, befejeztük a búcsúztatást. Örültünk, hogy letethettünk.

A családtól, most, karácsonyra, egy üveg málnaszörpöt is kapott Fogarasi József. Szilveszter este ismét összejönnek.

— A feleségem elárulta, hogy a kedvencemet főzi, korhelylevest. Utána hurkát, kolbászt kapunk. A fiam megissza a szokásos zoldsáilvánijét, én a málnámat szopogatom, eljátszogatunk az uriokávál. és nézzük a televíziót. Búcsúztatjuk az óévet.

Karácsonykor jó műsor voltKun István

a zsarolyáni, nagyszekerest kisszekerest csaholci és turricsei tanulók bejárási gondjait oldotta meg.

A hasonló problémák megoldására és a körzetesítések szállítási feladatainak megoldására az AKÖV véleményt és javaslatokat kér majd a megyei tanács vb. művelődési osztályától.

Megoldatlan még két járási székhely — Fehérgyarmat és Csenger — autó- buszjárattal való összekapcsolása. Az AKÖV ígéretet kapott arra, hogy megyénk közlekedésének fejlesztésére egy új autóbusz érkezik 1966-ra. Az új járat az említett két járási székhelyet kötné össze Jánkmaj- tis és Csegöld érintésével.

(sz. sí.)

már nem éppen fiatalasz- szony. gépkocsira gyűjt és szorgalmasan tanulmányozza a KRESÉT és a műszaki könyveket. Az albérlők pontosan fizetnek, a ,(házinéni" betétkönyve bedig duzzad, hogy átváltozzon négykerekű masinává. Teljesítve a régi vágyat, egy kis késéssel...

Harmadik szereplőnk merőben különbözik az iménti kettőtől. Ő nem a Véletlen szerencsében bízik, nincs kiadható szobája sem. Ellenben módfelett szerét utazni, lehetőleg hivatalos minőségben. Diplomás ember létére nem röstell órákig ácsorog- ni a prágai Vencel téren vagy a berlini áruházakban, hogy a hozott portékán túladjon. Megfordult már nyugaton is, ahol az egyik városban egy hétig „fusimun- kát” vállalt egy műszerészműhelyben. Méltatlannak tartaná azonban a behozott különlegességeket hivatalában árusítani, azt a felesége végzi el az ő hivatalában.

Bűvös kör

Ügyfelek jönnek, ügyfelek mennek — és várakoznak, miközben bent az irodában nylon hálóing és Villanyborotva, rágógumi és parkettpaszta és még egyéb nyalánkságok kínálják magukat az arra érdemes kollégáknak, a kollégák ismerőseinek. Persze, szigorúan munkaidőben!

Folytathatnánk még a rokonok bemutatását azzal a szolgáltató munkát végző, feltűnően jól kereső kis társasággal, akik szinte monopol helyzetben uralják a megyét. Óriási pénzeket tesznek zsebre, házat, gépkocsit vásárolnak. És presszóznak. Nem feketén, legálisan keresnek sokat. A bűvös kört nem hagyják tágítani, újabb kollégákat nem engednek a részlegbe. Akkor többfelé kellene osztani a keresetet...

Talán néhány arcvonás is érzékelteti a „rokonság” mibenlétét, s elárulja a típusjegyeket is. Ezek a köznyelven ..különben rendes emberek" kölcsönösen rokonok abban, hogy félretettek valamit. Egyikük az önbecsülést, másikuk a mások be- csülósétj s mindnyájan a gátlásaikat.

Hogy másoknál előbb érjenek el az egyéni boldoguláshoz. Milyen módon és eszközökkel? Nekik mindegy. >,Különben rendes emberek..-.^

Ball Géz*

Két búcsú

Különben rendes emberek (?)

Amokiutás totószelvénnyel — Albérleti uzsora és gépkocsivásárlás Külföldi áruk boltja a hivatalban